Pinokkióéknál

A mai téma Firenze. Na ez a város olyan, hogy tényleg látszik rajta a régiség. Ódon épületek mindenfele. Ez is tele szűk kis utcákkal, de vannak a városnak tágabb részei is. A lényeg a hatalmas Santa Maria del Fiore katedrális s annak a hatalmas harangtornya. Hat Euroért felmászahhtunk a harangtoronyba és gyönyörűséges látkép tárult elénk. Firenze antik épületei minden keskeny utcácskával, templomokkal, kertekkel. Gyönyörűséges volt a 100 méteres magasságból.

Megtekintettük a XVI. századi Ponte Vecchio-t, ami többnyire tele van építve, úgyhogy, ha a hídról magáról szemléljük, úgy néz ki, mint egy utca.

Tettünk még egy pár kört firenzében, fényképezgettünk, aztán vonattal haza. A fényképeket majd felteszem az internetre, onnan lehet nézegetni.

Finom volt a Maise pizza, amit megúsztunk 6 Euroból. Most a szokásos, aztán alusz, mert holnap irány a Földközi Tenger.

Turistabőrben

A gyaloglás megvolt. Minimum 20 km-t gyalogoltuk Pisában, ebben a Csíkszereda méretű városban. A legfeltűnőbb dolog az volt, hogy sok a bicikli. Ezt már akár tegnap este is észrevehettem volna, de azt hittem, hogy csak az állomás körül van ez így. Hát nem. A belvárosban annyi bicikli van egy-egy tárolóban, hogy már nem is fér, pedig húszméterenként vannak jó sok férőhelyes bicikliparkolók. A másik érdekesség a biciklikkel kapcsolatban, hogy nagy, masszív láncokkal vannak lekötve, amelyeken legtöbbször piros műanyagburkolat van. Helyenként lehet látni olyan bicikliket, amik már minimum két telet átéltek mozdítatlanul.
Ahogy a csodák tere fele közeledünk, lépten-nyomon megrohannak minket a néger óra-, esernyő- és papírzsebkendőárusok és arra kérik az arra járót, hogy támogassák Afrikát a portékájuk megvásárlásával. Akadnak még két-, négy-, és nyolcszemélyes biciklikölcsönzők is útközben.
A város lényege: a Piazza dei Miracoli. Csoddálatos. Olyan, mintha a három híres épületet (torony, dóm, és a kápolna) habkőből lenne építve és alig pár tonnát nyomna a súlya. Persze mindegyik márványból épült és a súlyát meg nem saccolom. Ami mégis az előbbi benyomást keltette, valószínűleg a nagyon aprólékos kidolgozásnak volt köszönhető. A dóm kapujának domborműve annyira meg volt munkálva, hogy valódi 3D-s avatar-élményt keltett a nézelődőben.
Na, de kezdjem a toronnyal. A tényleg dőlése elég meredek. Majdnem 5 fokos. Ha csak úgy elképzeljük azt az 5 fokot, úgy nem tűnik olyan soknak, de inkább látni kell. Rengetegnek tűnik az az öt fok főleg akkor, mikor benne jár a nézelődő. A több, mint nyolc évszázados belső csigalépcsők hol jobb, hol bal oldalt vannak megkopva attól függően, hogy épp a torony melyik felében van, melyik oldalát kell tapossa az ember ahhoz, hogy a dőlésszöget kiegyensúlyozza. A tetején az az 5 fok már határozottan sok. Nem kell sokat tenni ahhoz, hogy leessünk a tetőről: csak a dőlésszöget figyelmen kívül hagyva el kell indulni a toronytető lejtőjén és máris átfordultunk a korláton a 60 méteres mélységbe.
A kápolna hatalmas. Az ajtaján kívül még van mit nézni rajta. Belül a kazettás mennyezet jó vastagon arannyal van mázolva. Belső magasság 30 m körül van, tele van csodálatos óriásfestményekkel és a kupola belső festése (40 m-es belmagassággal) 3D-s élményt nyújt. Vannak benne továbbá házmáretű szobrok, templom méretű oltár s ilyen apróságok.
A dómba nem mentünk be. Úgy gondoltuk, 15 Euro elég volt a ferde toronyra. A téren a kofákat kb úgy kell elképzelni, mint nálunk Korondon annyi különbséggel, hogy itt kedvesebbek. Mondjuk, az áru giccs-jellege is kicsit az otthoni felett áll.
Az utcák keskenyek, de olyannyira, hogy a szemlélődő néha azt hiszi, csak kapuallj, holott egy igazi hosszú utca rejtőzik a sarkon túl. Néna még az első pár méter boltíves tetőzettel rendelkezik. Ehhez igazodva sok a kisautó és a nálunk már forgalomban alig látható háromkerekű kóberes motorbicikli. Jópofa járgányok. Biciklisek sok helyen keresztbe-kasul, utcán-járdán, de dudaszó ritkán hallatszik. Nem azok a fajták...
Holnap korán irány Firenze, a Európa kultúr-fővárosa. Vonattal mindössze egy óra és 5,5 Euro. Ott folytatódik a láblejárás.Finom volt a hidegkaja, amit jó drágán a helyi legolcsóbb bótban vásároltunk. Most a szokásos dolgok, aztán ágy.

Végre Pisa

Na, a nap végül azzal kezdődött, hogy majdhogynem be kellett álljak dolgozni, nade végül mégis meg lehetett oldani. Délben indultam Váradról, az út simán ment, háromra Kolozsváron voltam „H” barátomnál, aki finom meleg kajával látott el. Hégykor indultunk busszal a reptérre, a reptéren viszonylag gond nélkül becsekkoltunk, csak a fogkrémemmel szemezett kicsit a vámos csaj (200 ml-n felül nem szabad folyadékot felvinni), de végül nem volt dond. Fél nyolckor fel is szálltunk a repülőre és a repülővel. Nem kerültem ablak mellé, de menet közben sikerült korrigálni a hibát. Az út második felében már az ablakból bámultam Olaszország fényeit. Nem volt felhő, majdnem telehold volt. Csodálatos.
Leszállás után buszba be, irány a központ, onnan pedig a hostel. A gond csak az, hogy itt két eurót kellene fizetni egy órai netért, ezért inkább úgy döntöttem, hogy holnap (ma) töltöm fel egy netkávézóból, vagy a város egy olyan pontjából, ahol van ingyen net. Én már csak ilyen smucig vagyok.
Na, szállás elfoglalása után bejártuk az esti Pisát. A szűk is utcáknak megvan a varázsa. Ember közeli érzéssel tölt el. Olyan otthonos forma. S ez mind úgy, hogy közben este van. Kíváncsi vagyok a holnapira.
Finom volt a pizza, amit, azt hittem, sosem sikerül megenni, olyan sokáig kerestük a megfelelő helyet. Végül a Trattoria Pizzeria-ban sikerült egy Quattro Staggioni-t lenyomni. Igazi, olasz pizza.
Most jönnek az általános esti bajok, aztán alusz, mert holnap nagy gyaloglások lesznek. Arrivederci!

Pakolászás

A mai nap a holnapira és az azt követő másik négyre való felkészülésé volt.
Az utazási terv: holnap 11-kor indulás Kolozsvárra, onnan 18-kor indulás a reptérre, 20-kor felszállás, 21 körül Pisa. A jövet az kb hétfő 20-kor Pisa, 23-kor Kolozsvár. A kedd még Kolozsvár, aztán szerdán hazaereszkedek Váradra. Egyelőre így néz ki a terv.

Előkészületek: utazási egészségbiztosítás négy napra hat lejért; repjegy adatainak kinyomtatása; a vadonatúj hátizsák felszentelése; szükséges iratok előkotrása; autómosás. A bepakolással az az egy gond van, hogy, mivel ilyen olcsó (8 Euro) repülőjegyem van, az annyira alap, hogy csak kézipoggyászt vihetek magammal. Na ez egy átlagos hátizsák és max 10 kilós lehet. A laptop három kilós kezdetből, úgyhogy nem igazán vihetek magammal ruhásszekrényt. Azon gondolkozom, hogy ez még nálam oké, mert én tényleg fanatikus "csakamifontosazkell" típus vagyok, de hogy lesznek ezzel a dologgal a lányok. Szerintem ez nekik egy drasztikus megrázkódtatás. El tudom képzelni magam előtt, ahogy a hátizsák fel van rakva a mérlegre és akkor gondolkoznak, hogy most akkor két szoknya, vagy inkább egy nadrág, és szegények teljesen zaklatottak. :)
Na jó, lehet, hogy ők előre gondolkoztak és kevésbé borsos áron regisztráltattak valami könnyebb csomagot a raktérbe. De ha nem?

Volt ma még munka is, lehet, hogy indulás előtt még lesz holnap is.
A beprogramált izomláz pontos időben meg is érkezett, úgyhogy becsületesen érzem, hogy van karom és rekeszizmom. Na nem baj. Kicsit most ráerőlködök s akkor hamarabb múlik.

Finom volt a lecsó, jön még valami lekváros kenyér, aztán alfa. Pá!

Illatos évszakok

Mindegyiknek megvan a jellegzetes, első napi illata. A tavasz első napján a föld illatát érezzük, a nyárén az aszfaltét, vagy a porét. Összel a száraz levelekét, télen pedig a hóét. Igen, a hónak van illata: tél.

Megnéztem a világ egyik legjobb komédiáját, amit nagyon rég láttam utoljára: "Life Stinks" (Az élet büdös). Hattalmas film. S mint ahogy a PKE-n a magyarságtörit a vezetőség, ezt én is kötelezően ajánlom.
Müller is bejött a képbe ma egy jó előadással: "Felcserélt szerepek". "L" ma felhívta a figyelmem, hogy lett még több Popper feltöltve, így holnap - ha addig lejön vaegy - neki is állok.

Volt kicsi munka, de az pont jól esett, akárcsak az eső, csakhogy ez utóbbi nem nekem, meg egyáltalán nem a futároknak.
Akkorát mostam, hogy megtelt a köröspart Bonux illattal s a fák rendesen felszusszantak. Majd én csinálok tavaszt!

Született egy melléklet is, olvassátok kétségeitekkel együtt!

Erőlködés témája is előkerült, holnap estére kalkulálható az izomláz.
Holnap sok teendő lesz, mert pénteken irány Pisa!

Finom volt a lecsóm, most még jön lekváros kenyér fogmosással, aztán az ágy.

Kocsma

Nem vagyok az a kocsmábajáró típus, de ma kimondottan jól esett. Estefele, miután megjavítottam egy biciklit, beültem egy kicsit a műhellyel egy udvarban levő Gekkó bárba, dehát a kicsiből sok lett. Jó volt a társaság, előhozódtak az élet nagy dolgai, aztán átfolyt a beszélgetés a másnapba. Nemrég értem haza. Mindenképp építő jellegű volt kocsmázás, mert sok új, majdhogynem kizárólag kocsmában megtudható dologról értesültem, nameg persze a szocializálódás se kutya.

A nap hatalmas eszétikai élménye a "Karácsonyi ének" című film 1999-es verziója. Hatttalmas film. Már láttam hét évvel ezelőtt, de simán megérte mégegyszer megnézni. Egy film a szeretetről és az igazi boldogságról. Nagyon jó színészekkel, nagyon jó regény alapján (Charles Dickens), nagyon reális korszellemmel. Mindenképp mindenkinek ajánlom, sőt: nagyon ajánlom.

Megdőlt az idei biciklis sebességrekord a cégnél egyik - és mai nap egyetlen rendelés formájában megnyilvánuló - futárkodásom ideje alatt: 48,5 km/h. Éljen a tavasz! Holnap viszont fos idő lesz, azt írják.

A tegnapi énféle lecsó annyira töményre és táplálóra sikeredett, hogy egy jó tányérral még a legéhesebb éhgyomromra is bőven elég. Ebből következik, hogy egy hétig ezt fogom enni ebédre.

Republic volt ma a menő. Elgitároztam a gitartab-on levő összes, általam ismert zenéjüket. Ilyenkor derül ki, mennyire nagyok. A gitartab.hu egy elég jó oldal. Nagyon sok magyar éneknek találhatóak rajta az akkordjai. Jó sok kotta van rajta, de hát azért lenne, mit finomítani egy-egyen.

Volt ma még Müller. Hát az az ember óriási jelentőségű dolgokat tud elmondani annyira érthetően és tisztán, hogy leesik az állam néha. Nagy tanító - pedig színdarab író eredetileg.

Holnapra várok egy beteg biciklit, a többi kialakul.

A tarka nap

Történt ma pár dolog. Kronológikus sorrendben mondom.

Volt mára két javítanivaló biciklim, de nem értem el nagy sikereket e témában. Komplikált. Az a lényeg, hogy majd talán holnap.

Megvásároltam a tegnap emlegetett hátizsákot. Márkája Hannah neki. Nem volt olcsó, kb 60 Euroba került, nade úgy látom, megérte. Nagyon meg van csinálva, praktikus, könnyű, sorolhatnám. Majd, ha jó sokat használtam, ajánlgatom másnak is. Remélem, elkísér a világ sok sarkára.

Kisbevásárlás következik a Pennyben. Amikor biciklivel megyek vásárolni, mindig úgy felpakolok, hogy alig bírok hazagurulni. Ez ma is így sikerült. Megvettem az alapanyagokat a mai lecsóhoz, de úgy felpakoltam más nyersanyagokból is, hogy jobb kezemben - a hátsó fék helyett - egy zacskó banánt kellett hogy szorongassak, mely épphogy kibírta hazáig az idő közben sok lyuktól tátongó, vékony, átlátszó műanyagtasakban. Sérülésmentesen, viszont farkaséhesen értem haza, oszt neki a lecsónak. Itt most ehhez többet nem fűzök, olvassatok inkább róla egy külön mellékletet. Még annyit, hogy főzés közben testileg a szerencsétlen, kiközösített banáncsoport, lelkileg pedig Zorán tartott beszámítható és főzésre éppenhogy alkalmas állapotban.

Főzés közben volt még gitározás szintén a Zorán műveiből. Nagyon jó dalai vannak. Kell hallgatni! Minimum.

Na, ez volt a mai. A lecsó finom volt, most még valami vacsora, aztán tárolom magam holnapra. Üdv!

Relatív a rövid táv

Lehet, hogy Ausztráliába hamarabb jutok el, minthogy a "rövid távú" célomat teljesíteném. Gondoltam, a legnehezebbre számítok és akkor nem ér csalódás. Hát ért. Nem számítottam a legnehezebbre. Ma is egész estig kínlódtam. Újrakezdtem azt, amit a tegnap csináltam, hogy még jobb legyen, de nem igazán sikerült, így most kb ott vagyok, ahol tegnap. Holnap meg munka. Nem tudom, mikorra leszek meg. Inkább nem is mondok határidőt, mert úgyis átlépem.

Ma pihenésképp megint megnéztem Müllernek Péternek egy előadását: "Önként vállalt vakság" címmel. Nagyon jó volt. Megintcsak ajánlom mindenkinek. Utána vissza a tervmegvalósításba.

Reggel Juhé Üzengetőn beszéltem "I" barátommal, akit már régóta nem láttam. Tegnap szerepeltem az álmában, de más is szerepelt, aki az én tegnapelőtti álmomban volt benne, akinek az álmában meg én voltam benne. Álmok. Valahogy nagyon előtérbe jöttek az utóbbi napokban. Furcsa és szürrealista megnyilvánulásukon túl mégis nagyon sok igazság alapjuk van. Már kíváncsi vagyok, ma este mit fogok álmodni.

Finom volt a sonkás makaróni másik fele, de ezzel ennek a fajta kajának legalább két hétig vége. Túl sok volt belőle mostanság.

Meghökkenéssel tapasztalom, hogy ma nagyon nehezen megy az írás. Az fenti makarónis mondatot legalább hat percig fogalmaztam, de így sem valami egészséges szegény. Egyszerűen nem megy a mondatalkotás. Lehet, hogy megártott at egész napi kreálás?

Holnap tarka nap lesz. Majd este mesélek. Most már csak fogmosás van hátra és irány a fekhely. 'Estét!

Me, rövid távú cél

Második nap kínlódok vele, de még felénél sem tarok. Ha holnap estére kész lesz az egyik része, az már fél siker.

A napomról emellett sokat nam tudok elmondani. Tízkor ébredtem, fél tizenegykor keltem, tisztálkodtam, aztán megnéztem az Erdont (Erdély Online) és jól felháborodtam. Kevés dolgon háborodok fel, de ami nagyon bőszítő, attól nagyon méregbe jövök. Ez nagy hibám, de majd leszokom róla. Miért is történt ma ez? Az első hír, ami szembeugrott velem kérdés formájában, az a következő volt: "Elvették Susan Boyle szüzességét?" Emberek! NEM ÉRDEKEL!!!! Ez nem hír, könyörgöm, ez még pletykának is csúf. Kinek mi köze van ahhoz, hogy kinek ki és mikor veszi el a szüzességét. Ami még ennél is szomorúbb, hogy sokakat az ilyen álhírek érdekelnek és habzsolják a hasonló pletykákat, pedig az ilyentől senki sem lessz okosabb. Sőt!
Az ilyen förtelmeket látva mintha enyhe hányingert éreznék, vagyis, ha ilyen irányban halad a világ és tovább durvul a helyzet, előbb-utóbb fizikai fájdalmam lesz. Minden esetre elhatároztam, hogy én eccer többet Erdont bíztos nem olvasok. Ami szóbajöhet helyette, az sajnos a Bihon, ami ugyebár román nyelvezetű, de legalább elmondja a híreket, kevesebb benne a hányinger.

Na, miután ecseteltem a hírolvasás első benyomásaként elmszenvedett sérelmeket "At" szobatársamnak, kicsit jobban éreztem magam és nekifogtam a rövidtávú célnak. Egészen este tizenegyig kreáltam. Közben szünetként megnéztem egy Müllert, ami megintcsak negyon építő hatással volt rám. Előadásának címe: "A család". Ahogy lejárt nyomtam tovább.

Finom volt ma reggelire a sonkás makaróni. Kicsit fel kellene függesszem a fogyasztását, mert mostanában nagyon alap táplálék lett belőle.

Most a szokásos, aztán ágy.
És akkor, ahogy Kollár Zoli bá mondaná: "legjobbakat!"

Első képzés

Letudva. Kb arról szólt, amire számítottam. Beültünk tizenötön a már megszokott sztályterembe és ott képezett minket a már jól is mert "T". A képzés abból állt, hogy "T" olvasta azt a könyvet, amit majd mi is meg fogunk kapni és megjegyzéseket fűzütt hozzá. Megtudtuk, mi a egy pincér dolga, mit milyen oldalról illik felszolgálni, milyen vendégtípusok vannak stb, vagyis általános vendéglátóipari-élelmezési dolgokat tanulhattunk. Két hét múlva talán már jön is a gyakorlat része és egyensúlyozhatok tányérokat a kezemen. Sok érdekességet megtudtam még, amit majd idővel meg fogok osztani, egyszerre sok. Egy példa: a levest mindig 90 fokosra melegítik felszolgálásnál, úgy kell futkorászni vele. Előfordul, ha a szakácsot irritálja a pincér, hogy bosszúból 110 fokosra hevíti... hát, inkább nem önteném magamra.

Debrecenbe menet felvettem két soppos lányt, akikről kiderült, hogy akár ismerhetném is, de hát mindig elkerültük egymást. Debrecenbe igyekeztek egy kiállításra, amit sajons az orruk előtt szedtek össze. Pórul jártak kicsit. Nem úgy mint én, akit meghívtak egy jót szalmakrumplizni (visszafele is én hoztam) s ekképp most tele gyomorral írhatom a szövegemet. Ma ez volt finom.

A rövidtávú tervem nemigen haladt előre, de már úgy kb 10 %-án túl lehetek. A holnapi és holnaputáni napot valószínűleg teljes mértékben neki szánom, de az az érzésem, hogy így sem lesz vége a héten.

Beköszöntött Váradon a tavasz. Olyan meleg volt ma, hogy simán lehetett rövidújjú pólóban mászkálni. Jó érzés végre felszusszanni, hogy hal meg a tél. Lehetett kint legalább 12 fok.

Megvolt egy nagy takarítás is ma és a borkánytároló alkalmatosság még a tegnapi lekvárpakolgatás után is okozott meglepetést: talált benne "An" lakótársam egy zacskó pityókát, ami már közelebb állt a pálinkához, mint akár a rothadt krumplihoz. Olyannyira, hogy alapból, szorongatás nélkül két decivel bárkit megkínálhattam volna a levéből. Nade megszabadultunk tőle. Nem tudom, hogy tudtam tegnap nyugodt lélekkel visszapakolni a többi finom táplálék közé annak ellenére, hogy (csak ma éreztem) kegyetlenül büdös volt.

Most megtámasztom a földet százhúszszor, utána körkörös mozdulatokkal megtísztítom fogzománcom felületét a lepedékként rárakodó baktériumoktól, aztán alvás (vagyis a szokásos). Jóéjt!

Lelkiismeret

Furdalt ma egy kicsit, de hogy miért, az biztonsági okokból rejtve marad. Palya Bea volt a nap zenésze, ajánlom figyelmetekbe. Tud énekelni.
Estefele kicsit lehangolódtam, de rájöttem, mi a megoldás. Egy rövid távú cél. Nem is olyan könnyű megfelelőt találni, de sikerült. Hogy mi az, majd megtudjátok hétvégén, ha addig elkészülök vele. Remélem, nagyot durran addigra.

Holnap jön az első igazi képzés, úgyhogy négykor húztam Debrecenbe.

Közben az agymenés megint utolért, éshát olvassátok szeretettel, de annál nagyobb szkepticizmussal a legfrissebb mellékletemet. Tessék gondolkozni rajta!
FIGYELEM: a szösszenet szabad módon terjeszthető, akár a szerző megjelölése nélkül, de egy szigorú feltétellel: használatát a szeretet vezérelje. ;)

A nap egyik fontos mozzanata a lekvárpakolgatás volt, mely különféle lekvárok, befőttek és más, befőttes üvegben tárolt élelmiszerkészítmények ajtó mögötti sarokból hajdani gyümolcstároló műanyagrácsba (újonnan borkánytároló alkalmatosság) helyezésében valósult meg. A munka szakszerű elvégzésében Palya Bea - tudtán kívül is - egy-két víg nótájával nagy lelki segítséget nyújott, ugyanis néhány növényi létforma (gyümölcs, talán zöldség) felismerhetetlenségig eldeformálódott szerves maradványa ősi, befőttesüvegek közé felgyülemlett különböző (már csak) kémiai vegyületekkel homogenizálódott keveréke eléggé lehangoló érzéseket keltett értük sóvárgó szívemben. Huh.

Finom volt a sonkás makaróni másik fele s most még jön valami, mert éhes a hasam, aztán a szokásos. Tiszteletem!

Agy-eregetés

Feldmárral kezdődött. Letöltöttem egy előadását és hát nem csalódtam benne. Okos dolgokat mond. Őt követte Popper egyik hangoskönyvével, a "Belső utak" cíművel. Na, ennek csak az első fejezetét hallgattam meg. Érdekes, ötperces gyakorlatokat hagy fel az olvasónak (hallgatónak), amiket naponta elvégezve pszichénket frissen, tisztán tarthatjuk. Majd, ha végighallgattam, mesélek.

Pszichológusainkat követte a 2009-es Scherlock Holmes. Guy Ritchie (a titkos hasonmásom) megint nagyot alkotott. Egy székhezragasztó filmet hozott össze. Van benne egy-két "rajzfilmjelenet" is, de egy annyi megbocsátható.
A film után szóba jött a hajdani álomvizsga dolgozatom, amibe újfent beleolvasva egy-két dolgon (inkább a megfogalmazásán) változtatnék, de a lényeg marad. Aki kíváncsi, és akinek felcsigázta a fantáziáját az istenes bejegyzésem, itt olvashatja. Vigyázat, 40 olalas! Arról szól kb, mint a bejegyzés, csak az ókori görögök világszemlélete tükrében.

Na, fél óra szöszmötöléssel sikerült találni egy adattároló szolgáltatást: Google Page Creator. Erre töltöttem fel az álomvizsgát, merthát, ugye az már túl sok lett volna, hogy ilyen funkció legyen egyenesen a blogszerkesztésnél is (vagy csak én vagyok hülye s nem találom). Namindegy, ott van, az a lényeg, lehet töltögetni.

Néha nagyon szórakozott vagyok következetességem ellenére is. Ma pl. el kellett hozzam "J"-t Biharkeresztesről. Tegnap ügyesen szólt, hogy ma menjek utána négyre. Mondom, jó. Azon nyomban írtam magamnak egy cetlit és rátettem a párnámra, hogy el ne felejtsem estére. Este, lefekvéskor letettem a földre, oda, ahova reggel lépni fogok, hogy nehogy elfelejtsem másnapra. Másnap reggel letettem a billentyűzet elé és ott volt egész végig. Közben nézegettem az órára, hogy van még 3, 2, 1, fél óra, de eme utolsó helyzetjelentésem után úgy belemerültem valamibe, hogy arra eszméltem, hogy szól a telefon. Negyed öt volt... A többit rátok bízom.

S akkor eme sok felsorolt dolog után fáj a fejem. Lüktet az agyam, mintha ki akarna jönni a két szemgödrömön. Talán túl nagy... :D

Finom volt ma a sonkás makaróni első fele, holnap majd az lesz a második is (mindkét értelemben, mert lesz leves is).

Most alvás előtt egy kis megszokott testmozgás, hátha elmulasztja az agyfájást, aztán ágy.

utóirat: közben sikerült feltölterni a tegnapi zenét: Let it Be by én. Közben a fekvőtámasz és a friss levegő elmulasztotta a fejfájást. Ajánlom e gyógymódot mindenkinek. Pá!

Esztétikai élmény a századikra

Ez a századik bejegyzés. Hallgassátok szeretettel a következő zenei művemet, melyet csak ma, csak most, csak itt, csak valaki másnak ajánlok: The Beatles - Let it Be. A dal elkészítése mindössze négy és fél órát vett igénybe. Nem kell megijedni, nem egyszerre játszom a két hangszeren. A dalt két felvételből állítottam össze. A stabil háttérzaj Nagyváradnak és a nagyon alsó kategóriás mikrofonnak köszönhető, ami még csak nem is az enyém. A szájharmónikát édesanyámtól kaptam karácsonyra, de ötlejes mivolta és szakszerűtlen játéktudásom miatt mintha egy két falcs hang is kijönne belőle. Azt engedjétek el a fületek mellett.

Na, de a századikra nem csak ennyi, hanem még írtam egy isteni mellékletet, melyet itt olvashattok. Lehet hozzászólni, egyetnemérteni, felháborodni, helyeselni de az elolvasás a minimum. Ha valaki tud jobbat és hihetőbbet, ne tartsa vissza.

Estefele nekiálltam, hogy még valami verset kicsikarjak magamból, de az már túl sok volt egy napra. Egy összevissza firkált papírt sikeredett összehozni egy óra alatt. Nem valami nagy teljesítmény.

Közben megtatáltam egy másik Katának a blogját, aki már jóideje Ausztráliában van. Bezzeg.

Finom volt a tojásrántotta reggelire. Most még jön egy lekvároskenyér tejjel s aztán estvéli dolgok és lemegyek alfába.

A megbeszélés

Most már tudom, hogy pénteken, vagy szombaton mehetek hetente a képzésre. Ez még csak a szakmai rész. Az angol része majd márciusban fog indulni. Hetente a fentebb említett két alkalom egyikén kell megjelenjek. A jó az lesz, ha majd az angol is egy napra kerül, mert így olcsón megúszom az utazgatást.
Úgy 20-an leszünk egy "év"folyamon, ami két csoportra oszlik, úgyhogy kb 10-en leszünk egy órán majd. Az angol is két részre oszlik madj: haladó, kezdő. Ha majd az is hétvégén lesz, akkor a szombat-vasárnap (esetleg péntek-szombat) Debreceni leszek ideiglenesen.

Megtudtam még pár fontos infót az óceánjárókról, a hajópincér.hu ötletgazdája-főnöke mesélte érdekes élményeit. A szakállam megtarthatom, csak kicsit rövidebbre kell vágjam. Ez megnyugtaó. Sajnos, azt mondják, internet a hajón csak valamiféle internetezős szobában van és, ha kell a kabinba, akkor kell érte fizetni. Ez, persze hajónként változik. Lehet, hogy nem tudom minden nap feltölteni a blogom? (mert ugyebár attól még megírom)

Ma megjavítottam a beteg biciklit, de megsúgom, hogy hideg műhelybe kellemetlen szerelni. És mindenkinek újonnan felhívom a figyelmét, hogy, ha biciklit vesz, semmiképp ne vegyen olcsón újat, mert a "First Bike", "DHS", "Impact", "Ranger", meg más, jól hangzó feliratot magán hordó biciklik a szarnál is rosszabbak. Azzal ugyanis csak egyszer foglalkozik az ember, de, ha ezt megvetted, akkor ahányszor használod, annyiszor öl meg a méreg. Ne is említsem, hogy milyen arcot vágok, amikor behoznak egy ilyent javítani. Nem viccelek, hallottam olyan esetről, hogy a gözéptengelyben az egyik csapágygolyó belenyomódott úgy a váz anyagába, mint egy szeder a tortába. Hát milyen fos munka ez, kérdem én? Egy-egy csavar olyan anyagból van rajta, hogy, ha éhesebb vagyok, kettéharapom. Nem tudom, hogy merik az ilyen szemétdombot biciklinek nevezni. Ennyi pénzért (kb. 100 Euro) vehetnének nálunk egy jóféle használt montit, de nem, mert nekik új kell. Na, akkor vigyék nagyannyukhoz javíttatni, vagy cseréljék ki a biciklit úgy, ahogy van.

Este swing, cigány- és balkánizehe hallgatás volt a téma. Itt van példának okáért egy balkáni modern, egy swing és egy cigány, meg még egy érdekes kis szerb-angol.

Finom volt a virsli reggelire. Amikor éhes vagyok, mindig olyan jól esik, mintha életemben először érezném azt a csodálatos ízét. Most még jön valami kaja, hogy éjjel ne morrogjon a gyomrom s aztán alvás, hogy majd holnap frissen ne tudjam, hogy mit csináljak. Asszem, elhatározom, hogy írok egy mellékletet délelőtt. Talán az énféle Istenemről. Hosszú lesz.

Nade szájharmónika

Úgy jártam fele, mint annak idején Szókratész a bölcselettel: minnél jobban elmerülök e kis hangszer hogyanjaiba és mikéntjeibe, annál jobban tudatosul bennem, hogy mennire messze állok a harmónikázástól.
Vinnyogtam rajta legalább három órát és addig eljutottam, hogy mostmár a Yankee Doodle felismerhető módon hangzik el. Kell tudni, hogy ezt a kis hangszert nem csak fújni kell, hanem szívni is. Na jó, ezt tudtad, de azt is, hogy nincsenek rajta félhangok? Na s akkor azokat hogy fújod ki? Nehezen. Kb hasonló az eset a fuvoláéval. Olyan szögből és olyan erősséggel kell fújd a bizonyos hangot, hogy az egy, esetleg két félhanngal torzuljon el a megfelelő irányba. Sőt, talán oktávot is lehet fújni egy lyukon belül, de ez szerintem csak legenda. Mindegy, a lakótársidegesítés mára sikeresen letudva. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem érte őket hideg zuhanyként, mert előtte két-három órát gitároztam vala.

Muzikális megnyilvánulásaimon kívül volt még egy Biharkeresztesre ruccanás és internetezés, blogolvasás és elektronikus beszélgetések tömkelege.

Finom volt reggelre a sült sonkás-kenőssajtos kenyér zöldpaprikával és hideg tejjel.
Az "1"-es márkájú termékből soha ne vegyetek műzlit. Annyira szappanízű, hogy jobb lett volna, ha inkább zuhanyzok vele. Nagy nehezen legyűrtem, de még nem vagyok a helyzet magaslatán.

Ilyen időt kaptam le reggel a telefonnal (hogy művészi tehetségemet fityegtessem):





A biciklijavítás szombatró holnapra maradt, ezért viszonylag korán fogok kelni. Délután végre meglesz az első pincérképzésem Debrecenben. És akkor már csak 30-40 marad.

Most erő, fog, ágy. Pá.

Viszonylag változatos szombat

Volt ma minden. IQ tesz, vásárlás, Valentin napi buli (elég lapos), személyiség tesz, messenger, játék s még kitudja, mi.

Punnyadósan kezdődött a nap délben. Úgy is folytatódott, aztán különböző dolgok kerültek elő nettársalgás közben, majd eszközöltem egy vásárlást, utána elmentem buliba, ami jóformán nem is volt, csak beszélgetések tömkelege, most pedig itthon.

Finom volt a virsli estére, kár, hogy IQ-tesz közben teljesen szétfőztem. Na mindegy. 140 lett a vége, mint eddig általában más IQ-teszteknél is. Személyiségem pedig extroverált, ugy-e, Kata?

Most egy-két dolog s feküsz.

Egy egészséges hét

Na, ezen a hétvégén tiszta lehet a lelkiismeretem, becsületesen dolgoztam. Visszajöttem a formába, megerősödött a lábam. Ma már muszáj volt essen az eső, mert, ha nem, túlságosan szép lett volna a hét.
Estére úgy néztem ki, mint aki direkt sárfürdőt vett. Ha bementem valahova, az emberek meg úgy néztek rám, mintha valami hajléktalan lennék. Na próbálnának ők meg sárban tisztán biciklizni.
A fogorvosok azzal jöttek, hogy, hát rakjak sárvédőt. Jó, mondom, van már így is kettő, de úgyis mocskos vagyok, hál'Istennek, csak kívülről. Ilyen ez a munka, sajnos. Sőt, "Le" futárhoz képest még egész tiszta voltam. Neki tényleg nem volt sárvédője.
Lejárt a nap valahogy, viszonylag szárazon megúsztuk ezt a hetet.

Ma messenger témája volt Katával, rájöttem, hogy ismerem és felemlegettük a régi dolgokat és eszembe jutott, hogy nemsokára, megyek Pisába. Hamar telik az idő.

Megnéztem a The Box című thriller-horror, de nem annyira ijesztgetős filmet. Hát, aki akarja, nézze meg. Nem igazán nyűgözött le.
A Feketeország című film is megnéződött. Hát, nem olyan, mint az a pár rövid videó a YouTube-n. Kicsit gamat. Túlságosan művészi számomra.

A hajópincér.hu-tól nemigen hívtak, így megtettem én. Kedvesen tájékoztatva lettem, hogy hétfőn fél öttől kezdődik az első képzés. Várom már, hogy végre tudjam biztosan, hogy fogom megoldani a Debrecenbe cocókázást.

Finom volt ma a cukros tejberizs, objektíve: fahéjasan.

Holnap még lesz egy biciklijavításom - ha nem lett volna elég erre hétre a biciklikből. De most egy hatalmas hétvégi, pihentető alvás következik... persze egy lekvároskenyér és a szokásos dolgok után.

A mosoly hatalma

A mai nap egy általános munkanapnak mondható. Az esti eső már reggeliben kezdett száradni, később a nap is kisütött. Volt rendelés szépszerivel, de nem volt se megerőltető, se túlságosan laza. A reggel kicsit rohanósra sikeredett egy félreértett rendelés miatt, de aztán helyreállt a rend. Általában minden nap van legalább egy rohanós rész.

A mosolygással kapcsolatosan a történet a következő. Nemrégiben rájöttem arra, mi a legjobb megoldás akkor, ha valaki (egy hájas, pöffeszkedő BMW-s, szoliba igyekvő szőke dáma, vagy egy önhitt szupersofőr, esetleg egy indexhuszár) rámdudál olyan helyzetben, mikor nem biztos, hogy neki van igaza. A dudálás mellé általában heves karlengetés és hallhatatlan kiabálás is vegyül. Ilyenkor, ha visszakiabálok, akkor mégjobban üvöltözik az illető, esetleg kinyitja az ajtót, megfenyeget stb., ez általában IQ függő. Tehát nem a visszaüvöltözés a legjobb megoldás.
Ilyenkor a legjobb módszer az, ha nyugodtan, mosolygó arcal felé fordulok, hangosan köszönök, hogy "SZEVAAAASZ" és integetek neki, mint, akit már rég nem láttam. Ilyenkor az illető megrökönyödik, azt hiszi, hogy ismer engem, elkezd fürkészni az emlékei közt, látszik az arcán, hogy zavarba jön, akármekkora hájfej. Egyszóval hülyére veszem anélkül, hogy bármilyen támadó gesztust tennék feléje. Ez mindig bejön. Én örülök, hogy jól átvertem az illetőt, ő pedig azonnal abbahagyja a dudálást, meg a szitkozódást, és arra gondol, hogy, talán egyszerűbb lenne visszaintegetni, hogy "jaaaj, szevasz, milyen rég nem találkoztunk s pont egy ilyen furcsa helyzetben hoz minket össze a sors", vagy valami hasonló. De addig én már árkon bokron túl vagyok.
A mosolytól teljesen zavarba jönnek. Romániában nem szokás az ilyesmi.

Most megint esik. Az lenne a jó, ha a tegnapi módszert alkalmazná az időjárás és reggelre már száradni kezdene, de úgy néz ki, nem fog összejönni. Túl szép volt a hét ahhoz, hogy az utolsó napja is szép legyen.

Behoztak ma egy javítanivaló biciklit, tehát szombaton nem fogok unatkozni legalább egy órán át.

Finom volt a szalámis-tejfölös makaróni másik fele. Most még jön valami kaja, aztán a szokásos. Pá!

Az év (eddigi) legszebb napja

Olyan szép idő volt, hogy még munkán kívül is kedvem lett volna biciklizni. Felment a hőmérséklet legalább öt fokra, szikrázóan sütött a nap. Nem volt túl sok meló, pont jó volt. A lábam nem fájt, igaz, nem is erőltettem, csak szép komótosan bicikliztem (mármint az általános tempóhoz képest).

Megjött ma este "Le" barátom, akivel mostanáig beszélgettünk mindenféle biciklis dolgokról, régi közös túrákról. Ő is futár Kolozsváron. Ma itt alszik, aztán holnap dolgát elintézve megy vissza.

Finom volt a szalámis makaróni, ami pont olyan, mint a sonkás, csak szalámis.

Az utóbbi három napban annyit kerestem, hogy kijött belőle a MP3 lejátszó és talán az USB kábel ára is. Ez vigasztaló.

Holnap hátha ugyanilyen szép időnk lesz. De nem, mert máris esik az eső...

Most szokásos dolgok, aztán alusz.

Hajtás

Minden értelemben. Sok munka, sok tekerés.
Megdöntöttem a "hátizsákban egyidőben legtöbb küldemény" rekordját. Egyszerre tízet vittem. Tíz zacskó fogmintát, melyből legalább 30 ember fogát teszik rendbe. Elgondolkodtam kaján mosollyal, hányan szidnának, ha egyik kanyarban dobnék egy hátast. Hát biztos egy napig mindenbe beleverném a könyökömet.
Az idő szuper volt, tegnap fölöslegesen aggódtam. A hőmérséklet majdnem egy fokra is felugrott a nap legmelegebb részében. Szép napsütésben, friss kipufogógázban bringázhattam. A lábam sem fájdult meg és "csak" egy defektem volt, úgyhogy egy jó napnak tekinthető a mai.

Az MP3 akkumulátora lejátszó elméletileg 11 órát kellene bírja, ehhez képest reggel kilenc óra pár perctől délután ötig tartott, ami testvérek közt sem több 8 óránál. A tesztelésnél valószínűleg nem vették figyelembe a tulajdonos fizikai terhelését.

Katának köszönhetően született egy újabb melléklet a sonkás makaróni másik feléről.

Ma az estére készített szalmapityóka (hasábburgonya) volt a finom. Elkészítése közben levontam egy tanulságot: sose végy a legolcsóbb züldségből. Történt ugyanis, hogy a legolcsóbb pityókából a leszebbeket válogattam ki, de azok is olyan rosszak voltak, hogy egy-egynek több, mint háromnegyedét a kukába hámoztam. Ha viszont kicsit gondolkoztam volna, akkor vettem volna egy 10%-kal drágábbat, annak viszont 90%-a hasznosítható maradt volna hámozás után is. Vagyis gyors fejszámolás után az eredmény: a drágábbik pityóka háromszor olcsóbb volt az olcsóbbiknál.
Valahogy így jártam egy hete a csiperkével is, de az még nem volt elég ahhoz, hogy leszűrjem a tanulságot.

Munkán kívül sok érdekes nem történt, úgyhogy ennyit a márol.
Pincérképzésről pedig még semmi hír...

Megy a meló

Ma egy jó hétfő volt. A hétfők gyengébbek a hét többi napjához képest. A keddek általában a legjobbak. A mei hétfő egy jó keddnek felelt meg. Négy megszakítással futárkodtam, minden megszakításban itthon kajáltam, mégis éhes voltam. Az idő egész jó volt. -2 fok. Az azért volt jó, mert nem volt annyira hideg, hogy megfagyjak, de annyira nem volt meleg, hogy az útról a sok lucsok felolvadjon. Így, ahol vizes lett volna, ott sem volt az.
Munka közben délután magasságában elhatároztam, hogy ma veszek egy MP3 lejátszót, mert zene nélkül túl unalmas. Elhatározásomnak eleget téve vásároltam is egyet. 4 GB-s, és csodálkoztam, hogy miért olyan olcsó (kb 33 Euro). Miután megvásároltam és áttanulmányoztam, rájöttem: nincs benne Shuffle, se rádió (mondjuk, azt észrevehettem volna) se normális beállítás a zenék lejátszásához. Egyszóval össze van csapva kicsit. Kellemes és egyben kellemetlen meglepetés, hogy volt benne USB kábel és fülhallgató, ugyanis a bótban én előrelátóan mindkettőt beszereztem. Nem kell valakinek jó pénzért?

Finom volt a tegnapi sonkás makaróninak a másik fele.

Elkezdett havazni és mínusz fok van. Ez szomorú, ugyanis holnapra nagyon fos idő lesz. S a lábam is fáj kicsit. S még hosszú a hét...

Na, most fekusz s alusz, hogy pihenjen nagyot.

Vasárnapi hangulat

A Biharkeresztesi úttól eltekintve egész vasárnapiasan telt el ez a vasárnap. 11-kor keltem a tegnapi éjszakázás után. Biharkeresztes után pedig punnyadtam. Netezgettem, Poppertől meghallgattam a "Részemről mondjunk mancsot" című hangoskönyvét, melyből nagyon érdekes dolgokat tudtam meg az állatokról, azok pszichológiai vonatkozásairól. Tudtátok például, hogy a delfin, ha fuldokló embert lát, megpróbálja a part fele sodorni.
Próbáltam valami játékban elmerülni, de nemigen jött össze. A GTA 4-et letöltöttem, feltelepítettem, de nem ment jól, valamit rosszul csináltam, agyon volt komplikálva a kötelező internetes profil regisztrálásával, meg akadozott is, úgyhogy feladtam, elment tőle a kedvem. Beraktam még pár játékot tölteni, de csak egy jópofa kis labdalövögetős-betalálós-színbontós játékot találtam "Zuma's Revenge" néven. Azzal elvoltam egy óráig, aztán mindenféle zenét hallgattam. Találtam egyet, azt hittem, eldobom az agyam, figyeld: Casal Rock - Highway to Hell (nyugdíjasok...).
Megpróbáltam a számot elgitározni (mármint az eredetit) és, hát elég nehéz a ritmust is dobolni, gitározni, meg énekelni egyszerre, nem úgy, mint egyéb dalok esetében. A gitár legtöbbször félütemekben szólal meg, azt pedig dudorászás közben legtöbbször elrontom, tehát a ritmus összedől.

Feljöttem fekvőtámaszból 4 napi elmaradásra. Az utóbbi négy napban esténként vagy 230-at lenyomtam, meg is érzem rendesen.

A mai finomság sonkás makaróni volt finom tejföllel.

Holnaptól kemény meló egész héten, úghogy most alvás.

"Püspökladány, Püspökladány"

Ezt mondta régebben a hangosbemondó a püspökladányi állomáson. Ma már azt mondja: "Püspökladány állomás, Püspökladány állomás". Nevetséges, ahogy a számítógép kétszer egymás után ugyanolyan hangsúllyal elmondja a helyszínt. Mosolyra görból a szám, ahánszor csak hallom.
Igen, ma Püpökladány állomásán görbült mosolyra a szám, ugyanis, mit tegnap említettem, "B" barátommal odautaztunk némi vonatjegyért, amit majd holnap fognak felhasználni. Itt gyorsan meg is említem, hogy holnap is utazás témája lesz, mert ecs kiebb csoportot ki kell vigyek Biharkeresztesre. Na, de a mai nap nem csak Püspökladányban mászkáltam, hanem Berettyóújfalu Teszkójába is betértem, ahol feltankoltam némi elemózsiával. Hazaérve "B"-nél ebédeltem egy nagyot, majd régi fényképeket nézegettünk s felemlegettük a múltat egy mézes tea mellett.
Ahogy hazaértem (este) egyből megtudtam, hogy ma este farsangi bál lenne, de olyan hirtelen ért a hír, hogy nem vettem részt benne. Inkább megnéztem egy jópofa animációs filmet, aminek "9" volt a címe. Tetszett. Aztán letöltöttem a "Trials 2"-t és egy jót játszottam, Majdnem végigvittem. Most már éjjelre jár, de hát holnap Vasárnap.

Finom volt "B" vadas makarónija.

3D. Megkaptam a szemüveget: anaglyph. Azt kell tudni, hogy három fajta van használatban és ez az egyik. Belenéztem vele egy-két 3D-s filmbe, de nem az én műfajom. Megfájdult tőle a szemem és nem is volt élvezhető, mert a 3D színkörvonalak még a szemüvegen keresztül is látszottak. Lehet, hogy a szemüveg kicsivel több, mint 1 Euro-s árfekvése miatt...

Holnap tehát egy kis utazás és egy teljes vasárnap. A következő hét végig kemény munka lesz, mert egy futárral kevesebb lesz. Szerencsére csak a jövő héten.

Most még kicsit punnyadok, aztán alusz.

Nagy nap

A mai nap a cégnek nagyon jól ment. Épphogy bírta két futár a munkát. Idén legnagyobb napunk lett a mai.
Volt ma olvasás, honfoglaló és művelődés minden irányba az interneten. Beszéltünk "At", becsületes, jókeresztény szobatársammal, hogy mégis ki mit gondol a Bibliáról. Ez túl nagy téma ehhez a cikkhez. Majd a blogmellékletekben leírom, mit is gondolok én.
Ne felejtsem megemlíteni, hogy a mai játszás a Plant vs Zombies-zal volt. Végigvittem, akárcsak három napja a FlatOut 2-t. Ezzel sem fogok már sokat játszani.

Közben telefonált "B" barátom, hogy holnap mennénk egyet Püspökladányba. Vásárolok egy jót abból a néhány forintomból, de, még ami fontos, megkapom tőle a 3D-s szemüveget, amit közreműködésével rendeltem. 5 lej volt. Már letöltöttem három 3D-s filmet, már csak meg kell nézzem. Azt mondja, nagyon jó.

Finom volt ma "At" palacsintája, amit ebéd gyanánt készített.
Figyelmetekbe ajánlom ezt a weboldalt, ahol La Fontaine meséit hallgathatjátok magyar nyelven. Még ma is és a felnőtteknek is sokat lehet belőle tanulni.

Holnap tehát utazás, de előtte alusz.

Tengődés

Nem éhen, hál'Istennek, hanem, csak úgy. Tengődöm. Sok mozgalmas dolgot nem csinálok. Olvasgatok, netezgetek, erőlködöm satöbbi. Olvastam annyit, hogy a tegnap emlegetett könyvnek a negyedén túl vagyok. Netezgettem mindenféle tudományos, meg nevetséges, meg értelmetlen dolgot keresgélve. Többek közt ráakadtam erre. Hihetetlen, hogy az ilyen emberek nem szívódnak fel a világmindenségben egy másodperc alatt, ahogy ilyen dolgokat művelnek. Számomra teljességgel felfoghatatlan az ilyen dolog. Jelentést nem tudok társítani melléje, annyira nonszensz, mondhatni, akár a nullával való osztás. Hogy vállalhat felelősséget egy országért egy ilyen ember?! És ami még megrökönyítőbb, hogy hogy maradhat ott?

Másik dolog, hogy "E" barátom ma hívott, hogy ketten egy csapatként vegyünk részt a Mountai Riders által szervezett Iron Bike túrán. Természetesen beleegyeztem. Remélem (vagy nem remélem) hogy akkor még itthon leszek. Lehet, hogy már egy hajón robotolok.

Finom volt ma a virsli reggelire. Közben még megemlítem, hogy lecsökkentettem ötre az elmaradt, bepótolandó napjaimat erőlködés terén.

A nagy hajó

A mai nap témája az olvasgatás volt a "Spotlight on Britain"-ből. Olvastam tíz oldalt. Elég könnyen megy már. Ehhez a könyvhöz nem használok szótárat, többnyire mindent megértek, az "Inferno"-hoz viszont elengedhetetlen kellék a sztaki.hu.

A nagy hajó az a Oasis of the Seas. Hatalmas. Nem is töltöm az időt azzal, hogy leírjam: itt lehet róla a legtöbbet olvasni. Érdemes.

Ezen túl még volt egy filmnézés: "Extract" című film volt ennek tárgya. Jó film, érdemes megnézni.

Finom volt a sonkás tejfölös makaróni, egy vájlinggal ettem meg, mejdnem kihasadtam. Nem sokára jön még valami vacsora, aztán alvás.

Semmi különleges

...azon kívül, hogy "M" lakótársam elhagyta mindkét telefonját és, hogy kifizettünk "G" néninek öt havi lakbért. A napot angol olvasással kezdtem, aztán, mikor meguntam számítógépeztem, kaját készítettem, neteztem, mindenféle haszontalan dolgot műveltem és most fekszem le.

Finom volt a halszószos makaróni, meg a sült csiperke estére.

A mai nap ilyen szegényes volt. A holnapi mindenképp gazdagabb lesz.

Előleg

Megvolt, már nyugtám is van róla. Lefizettem az előleget, február 15.-én lesz az első órám. Sikerült kieszközölni egy egyénemre szabott tanfolyamlátogatást is. Egy általános tanfolyam négy hónap, ebből durván fele a szakmai és fele a nyelvi képzés (nagyobb rész a nyelvi). Tehát négy hónapot kellene járjak Debrecenbe, de, mivel nem ott lakom és elég nehézkes az átjárás, aképp sikerült megoldani a dolgokat, hogy a szakmai oktatást veszem fel, arra rendesen bejárok, de közben a már két hónapja tanuló haladó csoport angol óráit is látogatom. Eképp két hónap alatt szájba tudom verni az egész képzést intenzív látogatással. Neki kell álljak becsületesen tanulni, de meglesz. Nem olyan sok az a két hónap, mondhatnám Matisz módra: "leülöm a vétén"...
Hogy a hét milyen napjain lesznek az órák, azt még nem tudom, az csoportfüggő és két hét múlva derül ki.

Ez volt a mai nap lényege. Ma már szép hajjal érkezhettem a feliratkozásra, ugyani tegnap "At" szobatársam jóvoltából vadonat új frizurával jelentem meg. Külön köszönet illeti, hogy tegnap éjjel, miután hazaért, vállalta a hajam nyírását.

Ma a virsli volt finom vacsorára. Az ebédidőt Debrecenben töltöttem, ahol - megjegyzem -, nagyon nehéz valutaváltót találni a Vénkert utca térségében. Minimum 40 perc sétát kell ennek érdekében beprogramálni. Én ezt nem tudtam, de szerencséra ezalkalommal sokkal korábban elindultam és pont belefért az időmbe.

Nap nagyobb dolgaihoz tartozik, hogy először honfoglalóztam édesanyámmal (és éppencsak, de mindkét alkalommal nyertem).

Holnap lesz valami leves.

Minden jót!

Élelem-beszerzés

Megvolt a bevásárlás. Seát pöccre indult, gond nem volt. Egy vagyont otthagytam, de kétheti étvágyamat e napon oltottam.
Na, balahogy így.

Most megy a Mood Indigo, amit mindenkinek ajánlok, ha Jazz-re támad kedve.

Volt ma "Dante's Inferno" és egy "500 Days of Summer" című film, amit dícsérek: jó volt. A "Dante's Inferno" mégjobb. A hasonló nevű PC játék történetét és egyben az eredeti mű átdolgozását mutatja be animációban.

A nap hamar eltelt, mert délben keltem, miért is ne, ma lelkiismeretfurdalás nélkül lehet.

Finom volt a szintén ma beszerzett virsli.
Holnap Debrecen.

Pá!