2011. január 23., vasárnap

Kicsit későn, de...

...boldog Új Évet mindenkinek!
A gyermek fekvése tehát úgy néz ki, hogy, február negyedikén repülgetek el szintén miamiba. Az indulásom január elejéről ugyanis majd egy hónappal el lett halasztva. Nem baj, már ez is mindjárt itt van. Ha jól számolom, 12 nap.
Most megvan minden irat, minden el van intézve, egészséges is vagyok, úgyhogy csak várnom kell és minden rendben lesz.

Az utóbbi időben jópár blogot olvastan a hajós assistant waiter munkával kapcsolatosan és, hát senki nem mondja azt, hogy leányálom. Sőt. Szidják rendesen. Viszont a szerződések végén mind úgy hagyják el a hajót, hogy: háát, mégiscsak megérte. Erre főleg akkor jönnek rá, mikor otthon ültek egy hónapot.
Általába az úgy van, hogy a kisebb hajókon nehezebb az élet, mert olcsóbbak az utak, így olyan emberek utazgatnak rajtuk, akik az olcsót tudják megengedni maguknak. Következésképp kevesebb pénzt kap a munkás, vagy, ha nem, akkor az ugyanannyiérrt többet kell dolgozni.
Én egy 110 000 tonnás hajón fogok dolgozni, a Carnival Liberty-n. Az elég nagy, tehát elvileg az általánoshoz képest jobb életem kell hogy legyen. Persze ez nem törvény, sajnos.

Ha durván összeadom az eddigik költségeket, az szépen majndem 2000 Eurora rúg. Ezt most így látva túl soknak tűnik, bár az igazság az, hogy, ha most kezdenék hozzá az egészhez, biztos hogy 1000 Euro alatt ki tudnám hozni.
A fenti összegben benne van a pincérképzés, az utazgatások, a kötelező orvosi vizsgáltok, iratok intézése és a repülőjegy (csak oda).

Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összeg egy év alatt ment el, azaz majdnem egy évvel ezelőtt fogtam neki a pincérkedést tanulni. A legnagyobb és legfájdalmasabb összeg, amit ki kellett adni az a repjegy ára volt: 705 Euro. A többit szotyogtatva fizettem.

Egyelőre ennyit. Majd még jelentkezem.

Minden jót!