2011. március 23., szerda

Másik váltás

Tíz perc szünettel. Gyorsan leírom, hogy másik váltásba tettek. Eddig (másfél hónapon keresztül) a staff messben voltam. Most áttettek a crew messbe. A legtöbb hajón úgy van, hogy az assistant waiterek a crew messben kezdenek, aztán átteszik őket a staff messbe, majd officers mess, majd captains mess, aztán szobaszervíz, majd végül a vendéglő. Itt, ezen a hajón viszont másképp működnek a dolgok. Ahogy megérkeztem, bedobtak a staff messbe. Örültem is neki, azt hittem, megúsztam a crew messt, merthogy oda másokat tettek, de aztán lassan rájöttem, hogy az nem is annyira "megúszás" volt, mint általános eljárás. Rosszak viszont egyáltalán nem mondható a crew mess sem munka szempontjából. Sőt, néha könnyebb. A különbség a kettő közt, hogy eddig napi 11 órát dolgoztam 1-4 órás szünetekkel hetente öt óra "pihenőszabadsággal", most pedig 10 órát kétszer egy óra szünettel, viszont nincs off.

Eddig a napi munkám abból állt hogy fél héttől reggeliztettem: asztalokat előkészítettem, tányérokat, poharakat, esszájgokat behordtam az edénymosóból, aztán leszedtem az asztalokról a szennyest, a szemetet, áthordtam az edénymosóba, közben közben felvettem néhány rendelést (ami nem volt megtalálhat sem a meleg- sem a hidegsoron), végül mindent leszedtem az asztalokról és tiszta terítéssel 9:30 körül beszártam az ajtót. Ezt mind harmad- negyedmagammal.
Ebédnél is kb ugyanez 10:30-tól 14:00-ig, csak itt ötödmagammal, vacsoránál szintén, csak ott több rendeléssel, talán egyel több munkaerővel, több rohanással 17:30-tól 21:30-ig, kivéve hetente egyszer vagy négyszer special cleaning esetén + 2-3 óra.

Na most már öt órával később vagyok, újra szüneten. Van még szintén 15 perc.
Folytatván az előbbi témát, az új munkám a következők szerint zajlik: reggel ötkor váltom Lórit, a szobatársamat a crew messben (véletlenül úgy esett, hogy mindketten 5-től 5-ig dolgozunk, csakhogy én nappal, ő meg este). Megtöltöm a só- borsszórókat, feltöltöm a zabpelyheket, kirakom a joghurtot, tejet, gyümölcsöket, reggeli ideje alatt pótolom ezeket, plusz hordom a tiszta tányérokat, tálcákat utánpótlásként. Reggeli végeztével kitakarítom a kajáldát, letörlöm az asztalokat, előkészítek mindent az ebédre. Ebédnél pótolom azokat, amiket reggelinél, plusz még süteményt és szeletelt gyümölcsöt hordok. Ebéd végeztével letörlöm az asztalokat, felseprem a földet, majd felmosom. Aztán elkezdek mindent újra előrekészíteni a vacsorához. Ezeket a dolgokat mind másod, aktív kajáltatás mellett harmadmagammal. Ma pont úgy esett, hogy a harmadmagam nem érkezett, mert a főnökünk ebédnélküli napot (lunch off) adott neki, azzal pedig nem törődött, hogy ketten meg fogunk szakadni a munkától. Na, nem szakadtunk meg, de minden hiányzott. Hol tányérokért, hogy kanalakért, hogy szeletelt vegyeszöldségért rimánkodtak az éhes szájak. Kevés a kettő. Ez van. Remélem, többet ilyet nem csinálnak.

Érdekesek a kiejtések. A crew messt úgy kell elképzelni, mint egy nagy vasutaskajáldát modern kiadásban. Négy sor asztal, fotelekkel, székekkel, kis plexid narancssárga elválasztóablakocskákkal. Kb 150 személyes. Na, ez a rész el van választva egy embermagasságú fallal a "vályútól". A fal terem felőli részén van a hideg kaja, a kávéautomata, a tejautomata s a mindenféle hidegkaja és lé. A másik oldalon egy emberszélesség után következik a melegsor, aminek a másik felén én vagyok s osztogatom az eledelt.
Namostmár tessék elképzelni, mikor nyitunk - mondjuk 11-kor, ebéd alkalmából-, 10 perccel korábban már harminc ember ott tornyosul a melegsor elején és várják, hogy megnyissuk. Általában tíz perccel korábban ki is nyitunk, mert hanem, már rikácsolnak, hogy mit kérnek s miért nincs kitéve (reggelinél például megőrítenek a "croisant! Croisant!" felkiáltásaikkal már húsz perccel a kezdéz előtt). Néha jól esne kimenni eléjük s az egészet kihajtani a kajáldából s bosszúból csak egy órával később nyitni, dehát a pár paraszt miatt akkor a többi fog szenvedni.
Nade mondjuk, hogy elkezdődött a kajáltatás s szépen - vagy összevissza - jön étkezni a jónép. Minden rendben van, de akkor valamelyik indiainak eszébe jut, hogy ő veggieburgert (igen, húsmentes burger) szeretne enni. Na, ilyenkor elindul a pokol. Hirtelen a többi indiai, pilippínó, indonéz s még kitudja milyen féle azonosítatlan nemzet állampolgára ráébred, hogy: tényleg, miért ne rendelhetnének ők is ilyesmit. S akkor a négy másodperc múlva, mint a lavina, mást se hallok, csak "begyibörö". Igen begyibörö, ugyanis ezek az emberek, akárcsak Eduardo, képtelenek normálisan beszélni. A veggieburger az "begyibörö", a french fries "prenprá", a fish szósz "pisszó". Általában csak az előbbi kettőt rendelik, de ezt a két különböző szót és annyira egyformán és olyan furcsa dialektusban ejtik ki a szájukon, hogy 90 százalékban a gesztikulálást értem meg. Ha begyibörö, akkor mutatják, hogy kerek, ha pedig prenprá, akkor tartk a markukat. S akkor én megyek, vegszem a tálat, fel a nájlonkesztyűt (munkaóráim 70 százalékában a kezemen van) s rakom nekik, amit kértek - általában.

Na, ennyit a melóról. Közben ezt a bejegyzést éppen három nap alatt, három nekifutásból írtam le, merthát néha-néha belealszik az ember, ugye.

Minden jót, majd, még leszek (igaz, már lassan három hete nem töltöttem fel semmilyen bejegyzést, csak írogatok itt magamnak a lektómon. Majd egyszer. Talán holnap, szünetben.)

Tehát.

2011. március 13., vasárnap

Kis szünettel

Nem írtam már egy ideje. Volt egy tíznapos tréningem napi két órában és annyira sokat elvett a szabadidőmből, hogy annak a fennmaradó csekély hányadában inkább aludtam. Tegnapelőtt vizsgáztam le belőle, megkaptam a Basic Safety Training diplomámat. Ez is csak amolyan tessék lássék vizsga volt. Aki kicsit beszélt angolul, átment valahogy.

Említettem az előző bejegyzésemben a filippínók érthetetlen kiejtését. A közvetlen főnököm, Eduard - akit mi csak Eduardonak szólítunk -, már nem a főnököm egy hete. Más jött helyette. A bekezdés viszont róla szól. Ő Fülöp-szigeteki. Úgy kell elképzelni, mint Doktor Bubót ferde szemmel, fehér ruhában, lapátfülekkel. Temperamentuma hirtelen, sokszor viccelődős, gyorsbeszédű, rendes ember. A beszéde érthetetlen. Lehet, hogy tud angolul, de legfennebb csak írni. Hogy beszédbe mennyire ülteti át ezt a tudást, nem tudom megállapítani a borzalmas kiejtése miatt. Nem elég, hogy a hangképzése annyira messze áll az angoltól, mint innen a Fülöp szigetek, de a rossz kiejtését - nem tudom, szándékosan-e - annyire felfejlesztette, hogy néha az odailló betű helyére olyan hangot selypít be, amit amúgy, mikor szükséges lenne, nem tud kiejteni. Hogy érthetőbb legyen: neki a hajó, az ship helyett "szip". Tehát elvileg nem tudja kiejteni az "s" hangot. De csak elvileg! Mert, mikor azt kellene mondja, távolság, azaz distance, akkora "distansz"-t mond a disztansz" helyett. Tehát nála az "s" az "sz", de néha az "sz" "s". Ki kell találni, mikor melyik. A "this is" nála "dit it", a "come back", "kám bák".
Az "f" helyett "p"-t mond, a "v" helyett "b"-t. Pldául cover=kóber, fortyfive=portipájp, follow=paló satöbbi. Továbbá valami krónikus selypítéskényszer is fellelhető nála, ugyanis. Nagyritkán sikerül kimondania a "v" hangot: portipájv, de ekkor valami zárlet következhet be az agyában, vagy egy sürgösségi algoritmus közbelép és nagyon gyorsan odateszi a helytelen "p" hangot az amúgy helyesen kiejtett "v" mögé. Az eredmény: portipájvp. Hihetetlen. Ha nem nézne úgy ki, mint egy tipikus filippínó, meg mernék esküdni, hogy ő egy kém, aki akarattal selypít.
De még nincs vége, Eduardo beszédjellemzése folytatódik. Amellett, hogy ennyire lehetetlen az akcentusa, még vannak más eszközei is, amikkel képes még érthetetlenebbé tenni a beszédét. Kérdő mondat alkalmával a "this is garbage" alakja nem "is this garbege?" lesz, hanem egy kis "e", vagy "a" hangot a mondat után toldva ekképp teszi fel: "this is garbage e?". Plusz még ehhez hozzájön a förtelmes akcentus, mellyel egybevetve így fog hangzani a felszólalás: "dit it garbidz e?" Na, ezt értsd meg, mikor a hadarva pörgő nyelvével egy tizedmásodperc alatt kimondja. Lehetetlen.
Három hét után úgy kezdtem megérteni, hogy mit beszél, hogy ezeket a mondatokat külön megtanultam, mint halandzsa nyelvet, mert az igazság az, hogy sok köze nincs az angolhoz. Nagyon sokszor még 10-20 másodperc beszéd után sem vagyok képes eldönteni, indiánul, oroszul, vagy angolul beszél. Persze, az esetek többségében az utóbbi.
Fejtörőként itt van néhány szava, amit, ha megfejtetek, kicsit megízlelhetitek, milyen az, mikor őt kell megérteni:
(a szavakat magyar kiejtés szerint írom úgy, ahogy ő ejti ki)
pamili
brekpast
kóber
pántri
vicc van
pinisz
dzaddz
szék
ditvassz
prenpráj
begyibörö
cif
Egyelőre ennyi jut eszembe. De már annyira jól megy, hogy, ha akarom, akkor képes vagyok a szavakat az ő kiejtésére formálni.
Ja és még a fentiek mellett meg kell jegyezni, hogy a beszéde nem az angol hangsúly szerint megy, hanem valami kőlönös, megmegyarázhatatlan, véletlenszerű hullámzás lelhető fel benne teljesen függetlenül attól, hogy a mondat vége fele jár, vagy éppen egy újat kezd el.
Összességében én úgy gondolom, hogy, ha ennek az embernek nem lenne keze, amivel gesztikuláljon és mutogasson, soha senki nem értené meg idegösszeroppanás nélkül.

Ennyit a kiejtéséről. Most lassan kell menjek dolgozni. A következőkben majd beszámolok a napi dolgaimról.

Minden jót!