2011. július 30., szombat

Újratöltve

Asszem, több, mint két hónapja errefele sem néztem. Nos, hát itt vagyok... újra.
Hogy mi is történt azóta? Ha minden igaz, valahol ott hagytam abba, hogy áttettek a szobaszervízbe, ahol nagyon jó volt. Egészen másfél hónappal ezelőttig, amikoris a szobaszervíz éjjeli műszaka utén szépen a lidora helyeztek át. A lidoról azt kell tudni, hogy az a hajónak a kilencedik emelete, ahol önkiszolgálós kajálás van. Telülete kb egy hosszában kettévágott és összetoldott focipálya. Na, az én dolgom itt az, hogy feltöltsem a három-négy-öt ital pultot, amihez kávék, üdítők, tej, forrócsoki, poharak, csészék és mindenféle adalékok tartoznak. A vendég néha olyan sok, hogy, ha csak futkorászom körbe és megpróbálok mindent feltölteni, az nem elég. Sokszor nagyon gyorsnak kell lennem, hogy utolérjem magam. Enni nem mindig van idő ebben a hat-hét órában, de legalább ilyenkor hamar telik.
A munkabeosztásom nagyjából: reggel 6-9:30-közt reggeli szobaszervíz, aztán dálután 4-11 közt lido. A munka nehéz, nem annyira jó, mint a szobaszervíz, majdnem mindig nagyon zsúfolt, de, ahogy az idő telik, egyre jobb... volt.

Miért is "volt"? Merthát a mostani bejegyzést Miamiból írom. Mot érkeztem vissza otthonról, ahol két hetet töltöttem el munkaszünetként. Tusványost szerveztem 10 napig és otthon ültem egyet. A többi az utazással telt el. Dióhéjban legyen elég annyi, hogy fárasztó volt, de nagyon jól telt.

Most, másfél nap utazás után megint megérkeztem Miamiba, akárcsak fél évvel ezelőtt. A különbség most annyi, hogy magamnak kellett fizetnem a szállást, ami jelen esetben több, mint 100 dollár volt. De ezért a pénzért tényleg nagyon odatették magukat s olyan szobát kaptam, hogy csak na. Itt egy kép:

Ezenkívül légkondi, net, kávégép, széf, hűtő, vagán kilátás s még csomó minden.


Most Simpsonékat nézem egy jó fürdőzés és egy nagy burgerkinges vacsora után. Na, de holnap már nem leszek ilyen menő. Délutántól már munka van. Remélhetőleg fenn a lidón, vagy kitudja, hová tesznek, meg, hogy ki lesz a szobatársam.

Na, nagyjából így magamról. Ja s gratula Kocsis Zolinak a Zselykééért... vagy, most akkor ezt hogy kell írni?
S gratula Imolának, amiért immár férje van.

Ezentúl megpróbálok sűrűbben jelentkezni.
Most jön végre egy óriási alvás, ami már rég nem volt. Nagyon rég.