2011. szeptember 25., vasárnap

Régóta

Már lassan másfél hónapja nem írtam blogot. Oly rég, hogy csaknem elfelejtettem gépelni. Madhogynem keresnem kell a betűket. De ez most nem fontos. Ami számít, az az, hogy amióta visszajöttem, nehezebbé vált a munka. Egy hét után áttettek az étterembe. Azóta a munkabeosztásom úgy néz ki, hogy délelőtt és koradélután a lido-n dolgozom (asztalokat törölok, tányérokat válogatok stb), este öttől viszont mindig automatikusan az étkezdében kell lennem. Azt úgy kell elképzelni, mint egy előkelő vendéglőt, ahol 200 vagy 400 ember kajál egyszerre. Azért e két szám, mert két étkezde van: a kisebb a Golden Dining Room, a nagyobbik a Silver. A munka az úgy néz ki, hogy kapunk egy zónát, ahol 5-10 asztalnál általában 28-32 ember kell kiszolgálni. Egy zónában dolgozik három ember: a headwaiter, a team waiter és az assistant team waiter. Igen, én vagyok ez utóbbi. A fizetés az kicsivel jobb, de az is attól függ, hogy mennyire fizetnek a vendégek, a Carnival ugyanis nekünk 56 dollárt ad egy hónapra. A többi pénz a vendégek "kötelező" borravalójából jön. A kötelező az azt jelent, hogy ezt a pénzt már az utazás előtt befizetik, viszont, ha nem tetszik a kiszolgálás, akkor odamehetnek a kirándulás végén a vevőszolgálathoz és kikérhetik a pénzüket. Na, ilyenkor van az, hogy attól a vendégtől nem fogunk pénzt kapni. Egy vendég az egyhetes kirándulása alatt kb dollár kellene biztosítson számomra, de, ha kiveszi a pénzét a hét végén, akkor nem kapok tőle semmit. Így néz ki tehát ez a fizetés dolog. Rizikós. A múlt két héten elég jól kerestem, kijött a 850 dollár. A mostani két hétnek az első fele viszont nem valami bíztató. Meglátjuk, mi jön ki belőle.

Október 22-én megyek haza. Ezt ma tudtam meg. Vissza pedig december 11-én kell jönnöm. Elvileg a Carnival Legendre, de én ide akarok visszajönni. Itt jó. Jövő héten leadok egy kérvényt és akkor remélem, megváltoztatják a hajót.

Amúgy az élet nem rossz. A múlt hónap nehéz volt, míg beleszoktam az éttermes életbe. Ez egy teljesen másik világ. Itt mindenki rohan, mindenki ideges. Mondjuk, nem is csoda, rengeted a vendég, azokat pedig elég magas színvonalon kell kiszolgálni.
Az egész dologban még az volt a rossz, hogy egy hónap alatt épp négy csapatban dolgoztam. Meg sem szoktam az egyiket, máris raktak át a másikba és így tovább. A mostani csapatommal most van meg az első hetem. Egé jó, csak kevesebb az extra borravaló, ami ugye kézbe jön. Maj meglátjuk, jövő hét hátha jobb lesz.

Most már nincs olyan, hogy "off" úgy, mint ahogy ezelőtt volt. Most, minden nap a minimum a 10 óra. Múlt hónapban sokszor 13-14 is kijött. Kevész a szabadidő, hetente egyszer van lehetőség kimenni a szárazfölde hosszabb ideig (4-5 óra). Az is csak úgy lehetséges, hogy kora reggel hatkor kezdek és 10-11 fele bevégzem a reggeliztetést és utána csak öttől kell folytatnom. A 10 óra tehát így is kijön. De mi, kis pozitív töltetet víve bele az amúgy nagyon rövid szabadidőt jelentő szóba, egyszerűen "off"-nak hívjuk. Holott az nem off, csak át vannak csoportosítva kicsit az órák. Na, de mindegy.
A lényeg, hogy keresek valami pénzt, látom a világot és persze tanulom a nyelvet. Mostanra már elég jól megy. Néha kell gondolkoznom egy-egy szón, de általában sikerül folyékonyan beszélni. Az emberek pedig többnyire értik, mit mondok (mert, ugye az sem elhanyagolható).

Szabadidőm sok nem volt azóta, hogy visszajöttem, így nem büszkélkedhetem több nevezetes hely meglátogatásával. Ha ki is megyek, leginkább csak a már jól ismert helyekre ülök be, vagy megyek vásárolni. A pénz gyűlöget. A terve az volt, hogy a megkeresett pénznek a felét elköltöm, a többit hazaviszem. Azaz a kilenc hónap alatt elvileg 4500 dollárt kellett volna összespórolnom. Na, ez nem fog összejönni. Minden esetre van félretéve egy adag, úgyhogy otthon nem halok éhen, még, ha máshonnan nem is kapnék kaját :)

Elvileg a Carnival Legendre kell visszajőjjek, de kérvényt fogok leadni, hogy ugyanerre a hajóra jöhessek. Jó itt. Hátha sikerül. Ha össze is jön, elhatároztamforma, hogy nem jövök vissza több szerződésre. Kettő éppen elég, hogy pénzt keressek és, hogy követhessem a nagy tervem, ugye. Erről kábé ennyit.

Érdekes emberekből sose fogy ki ez a hajó. Amit mostanában élvezek, azok a nevek. Annyira lehetetlen neve van egyeseknek, hogy egyszerűen nem vagyok képes megjegyezni, másoknak meg annyira nevetséges, hogy, mikor találkozom velük, nem bírom ki mosolygás nélkül. Van például, akit egyszerűen Putrinak, vagy Budinak hívnak. Van olyan indiai fickó, hogy Mariselvan... ezt nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Van, aki Julis (férfinév), vagy, aki Klemen Maria (szintén férfi, indonéziából). Van Leonidas ugye, aki a spártai 300 hatalmas termetű, izmos hadvezére volt, itt a hajón viszont egy 150 cm magas perui figura. Aztán van még Roberto Carlosunk, Jézusunk, Cézárunk s még sorolhatnám, mennyi fura nevű figura. Vannak viszont a nehezebb nevek: Ramamurti, Baranidaran, Bomalingan, Rimankuthy, Kanagaraju, Thrupathi s a többit talán még leírni is nehéz. Igen, ezen utóbbiak mind indiaiak.

Ami még jó ebben a hajós életben, az az, hogy olyan dolgokról hallok, amikről otthon elég nehéz értesülni. Nam azt mondom, hogy annyira meglepő dolgok lennének, csak egyszerűen távoliak. Érdekes ezekkel az emberekkel elbeszélgetni. Sok a mohamedán, budhista, ortodox, de ezek ellenére fix olyanok, mint mi. Otthon ugyanúgy hátramennek a tyúkudvarra kivennia tyúk alól a tojást, ugyanúgy fejuk a tehenet, de még a cédét is ugyanúgy írják s az e-mailcímük is sokszor végződik gmail.com-mal.

Egyre több a román, és a magyarok is gyűlnek. Ez, gondolom, két dolognak tudható be. Az egyik, hogy Indonéziában vagy a Fülöp szigeteken, vagy mindkettőn valami vízumszigorítást vezettek be, így nehezebb onnan kijutni, a másik meg az, hogy Romániából és Magyarországról is még mindig menekülnek az emberek annak ellenére, hogy, ugye, még mindig elég jól fejlődnek.

Hosszú ez a héz hónap. Belefásultam valamilen szinten ebbe a munkába, sok olyan általános dolog kimaradt, amit otthon nap mind nap ismételtem, itt pedig, mikor azokra gondolok, meg kell erőltessem az agyam, hogy úgy mozogjon, mint azelőtt. Egy csomó név van a fejemben, amik szintén lefárasztják az agyam valamilyen szinten. Hetente van negyven-hatvan vendégünk és azoknak mind illene tudni a neveiket. Hát mindet nem tudom megjegyezni, de azért 10-20 összejön s az is elég, jogy mások nevei kimenjenek a fejemból. Kíváncsi leszek, hogy boldogulok a régi dolgokkal, ha hazaérek.

Szoktam vásárolni minden héten egyszer, leginkább Miamiban, de semmi különöset nem vettem. Egy telefonon gondolkozom, azon a HTC félén, de az az igazság, hogy sajnálom kiadni azt a pénzt egy telefonra, ami annyi mindent tud, mégsem létfontosságú. Lehe, mégis inkább egy amolyan olvasógépecskét vennék, az elektomos könyvet. Ami ugye a Nook, vagy az iPad. Nem tudom, még meglátom. Minden esetre itt jó olcsók az ilyen dolgok, itt érdemes megvenni azokat.

Ezen a héten lesz offom Miamiban, ami azt jelenti, hogy reggel 6:30-tól 10:30-ig dolgozom, aztán 4:45-től folytatom. Tehát lesz időm kimenni South Beach-re. Végrevalahára összejön s nyolc hónap után megláthatom, tényleg olyan-e, mint a filmekben. Ma is kint volotam Miamiban (a blogot tegnep kezdtem el írni és ma folytatom - a félreértések elkerülése végett), de csak egy nagy séta volt a "downtownban" egy kisebb vásárlással. Nincs idő sokat mászkálni, ha nincs egy huzamosabb szünetem.

Na, rohanok.

Majméglsszek.