Hol vagytok, kenguruk?

Even if life is like shit, it's graphics are unbelievable...

2012-01-29T10:40:00.001+02:00

After I poured out the coffee from the plastic bag, I always take a half deep breath from the odor. Just half visible, to not to be realized, how much I like to refill the coffee, because thay may become jelous and gonna find me another duty. So nowadays this is my job at daytime, before dining room. Sometimes I've been asked to reffill the cups and the mugs, but the coffee - thanks for a god - is kind of permanent. So except of tiredness and other things, I feel good. Between the "other things" there is the fact that I have to hurry to write this part, cause otherwise I gonna fall asleep. After a Miami it's not surprizing.

So.

What I did not tell you about me, my kind english speaker reader, is this:

1. I like to discover the subject of time's power. What I mean? Did you ever got amazed about the bottom of your over-used shoes. Have you ever been shocked by the thing, that how the human joints can be used and almost disappeared under a lifetime. Did you ever see a ten year old conserv can digged up from under the surface of the ground, which has almost just the rims. Isn't theese things beautiful? They are amazing. All of them are the prove of the power of the time. Can you imagine, how gorgious things you can create if you using this power wisely, in the good way? Yes? So Imagine that, get some will and make your dreams come true.

2. "Because", "repair", "evening". Simple words, aren't they? Despite of it, they can make me smile even in the hardest hours. Sometimes, when i have some some job, what not really needs my brain activity, i can not hold back my brain to find something for itself. Often at theese times it thinks about words. Where did they came from, why they have this meaning, what kind of language used them first. ...and it's thinking and burning and rolling until it can not get an answer. While it get's it, I have to smile. You know, because of this we are good friends so it can repair my mood even on a tired evening.
Examples:
I'm smiling, BECAUSE I've heard a good joke = I smiling, what action HAS BEEN CAUSED by a good joke.
The mechanist has REPAIRD my car's broken engine = My mechanist find the way of RE PAIRING the pieces of the engine, to make it able to operate again.
There is a CHRISTMAS'S EVE. So the eve has to be the name of daypart after twilight. Let's say: night. So we should say: nightening, just like whitening, straightening, or :) EVENING.
Incredibly enjoyable! Isn't it?
...all right, at least for me it is.

3. I'm sure about the following thing: the people has connection between they psychical manner and physical lookout. So what I mean? There has to be a connection, between your body parts and your attitudes, just the connection is so sensibil and comlex, that it can find it out very hard. But maybe one day, a wise man will find it out. And this medical directive going to be the perfect heal for the humanity. Wow! :D Sounds good eh?

4. For the ending, there is a more simple one: I like to put together parts to build a mechanism. More simple: like to fix things. It so beautyful, when a lot of meanless part became together a magestic mechanism, and starts t spin, jump, roll or whatever.
Don't believe me? You gonna say the same after working two days to put together properly a 20 years old, rotten bicycle wheel from parts.

And one of the most beautyful things, what you can make in your life it should be the fifth one:
5. To make something out from the nothing. Do you think, it's impossible? You are wrong! Here is it in the front of your nose: i just wrore it in the last 30 minutes and you just read it. And really: it came from the nothing ;)

(excuse me, my dear brain... I didn't mean like that)

So have a good morning, and if you find some joy and happiness in the previous five tings, I didn't hit all and all over again my laptop's poor keyboard for nothing. It worth it. Am I right? Yesorno?

The Game

2012-01-23T10:06:00.001+02:00

Hey!

You know, this is my blog. Peter's. And I forget to introduce myself and my blog in your language, or in which you are able to speak/read/whatever.

So, my name is given, but not my goal. So this latest thing is the reason - mostly - why I write my blog: how I worked it out to arrive to Australia. I knwow, there is a more matching linguistical and grammatical resolvation, how I could explain myself in this last sentesce, but mayba next time. Oh, and please, if you know the way, how to do it, please just trow the correct sentence into the comment box. TYVM as thank you very much.
BUT! Back to the topic. So this blog exists to let you you about my way, how I made to reach the Australian (air)port.

If you want to know something about my earlier uploads, don't even try to use google translate. Once I tried, but I didn't understand myself. Yeah, it's possible, it's not the translator's fault, but let this topic for later. So, if you want to know something, just ask.

But now, back to the title! The Game.
I just find out this way of distraction, while I was making shower. So, just a few minutes ago. And how it goes? So:
I have a rommate, named Vedad. He is from the far country of Croatia, little bit younger than me, and he's sleeping above me, in the bed level 1, but now this is not important. What is important is the next: "please, Vedad, when you heard about my blog, and you found out, that you are an actor in it, please, leave a can of Cola secretly in my pillow, or, if you already finish your contract, just send a text message to this number: +40741 047 054 (my number, obviously). The text has to be the following: "Don't panic"."
So, Vedad, thank you very much for reading my blog, and for reward, i can give you a sweet memory: right now (2:52 AM, 21th January, 2012, MS Liberty, room 660, bed level 1) you are sleeping deeply and lightly snoring in you comfortable bed, after well done a hard night in the dining room and be refused to take all of my saucers. I'm sorry, but if I give you all, i'll get banana from Robert. But right now just sleep well! (but i think, it's not a usefull wish, mostly if you gonna read this message one year later or who knows, when).

So, this is my small game for today. Anybody, who understood my game, and want to play it, just share this information with Vedad, please, don't hold back yourself. Let me get my own-made surprise, be it a Cola, or a text message. You will be informed, about the howobout. Thank you for your kindness.

And now I bid a farewell for tonight!

By-by and play your own game! ;)

English, scene one

2012-01-22T10:16:00.001+02:00

Do you remember, I told you so many times, you just have to believe in it and it will come true. The hard thing is to believe. To really believe. I'm doing it. I see things, I believe in them. And I truely feel that, thoose will come true.

Oh, about my English. Yes, it's time, to expand my blog into biligual. So enjoy it, world. Just please excuse my poor English.

What happened with me in the last one month?
Mostly: lot of things: work, sleep, spend the time with who is important for me, enjoy the life, sometimes party and beach.
More detailed: every day has something new, what never happened before, what can make your day memorable. Those are just small things, maybe just a sentence, but it grabs the mind and it can not be forgot easily. Theese are the things, which make my contract interesting.
Practicly: after I have arrived, started straight to work in the dining room and in the lido deck. Teese are my two areas, where I spend my working hours. I got a jamaican team headwaiter and an indian team waiter. A really colorful team. Salary is getting better, work is the same hard.

Goals. Also things, which can make the life easyer. If you know, what to wait for, you can forget the everyday's problems. My closest goal is to download a hungarian-english dictionary (I think you agree). And you see. Thinking about the dictionary I almost forgot to go to sleep. I falling down my head without thinking about how sleepy I am. Goals are really good.

Sometimes, when I have a boring job, like almost every time in the lido deck, I imagine nice pictures from my future. I'm tending theese pictures, I'm tasting them, so I'm enjoying my time somehow. When I'm doing this I'm just like a child, who playing with toy cars and imagine himself into the case, when he's driveing them, making high jumps and hard drifts. Really good feeling. Both...

They say, "daytime dreaming is ruining your life", but I don't think so - especially if you working at that time :). If you think a lot of times about a beautful thing, you bringing it closer to reality, 'cause you driveing your life into that direction. Even if just instinctly. Isn't it, "secret"?
So, guys, what should I say? Never get bored, just think about the shiney future. And if you're smiling, while others get bored to deth, maybe they will think, you are crazy. But better crazy, then bored ;).
Enjoy!

I suggest that I gonna dream about one of my goals or wishes, because it's time to fall asleep. Me, just like my sentences am about to fall apart. Really tired after a good day and a much better night after a bit internet. More coming tomorrow.

Might the joy of the night be with you, people.

Megérkezett

2011-12-10T07:00:00.001+02:00

Megint...
Majd lesz bővebb is.

Csak, hogy legyen, mire költeni

2011-11-23T20:48:00.007+02:00

Egy szuper hegyi túra másnapján mi más történhet, minthogy lerobban az autó, ezzel szépen megnehezítve a hazajutást. Hogy is történt mindez? Elindultam, ugye Feldkirch-ből (aminek nem tudom, hogy juthatott ilyen könnyen eszembe a neve) és az irányt Pozsony fele vettem. Merthogy ott lett volna az utolsó megállóm. Siettem megint, hogy ne éjjelre érkezzek meg. Jóformán 100 km-t sem tettem meg a 820-ból, mikor egyik gyorsforgalmi úton úgy 120 km/h-nál a motor elkezdett nagyon szárazon és hangosan működni. Gondoltam, valami leesett és bezörög. Gyorsan meg is álltam, de el kellett hogy fogadjam, hogy a zaj a motor belsejéből jön. Mivel szétszedni nem tudtam, mit volt, mit tenni, továbbindultam óvatosan, hátha elhallgat. Nem tette. Ennek ellenére egyre hangosabban kezdett el zörögni. Hát ez nem tréfa - gondoltam és gyorsan az első várost vettem irányba. Mit mondjak, az utolsó métereket a legközelebbi autószerelőig alig tudtam megtenni, majd szétment a motor. Nagy nehezen sikerült megtalálni az autószerelő főnököt, aki ránézett a motorra és kedvesen, egyértelműen ennyit mondott: "kaputt". Annak ellenére, hogy nem tudok németül, egyből megértettem a probléma mélységét. Kérdeztem kézzel lábbal - amit én németnek nevezek -, hogy akkor hát mit tudunk tenni. Azt mondta, szétszedheti, megmondja, mi a probléma, de csak a diagnózis 120 Euro. S a javításról még nem is beszéltünk. Hát, mondom, mivel más választásom nincs, nézze meg. Hátha kis baja van s akkor voszonylag olcsón meg lehet javítani. Fejcsóválás után, azt mondta, jól van, holnapra megmondja.

Így bicikliztem körbe unalmamban és hostelkeresés érdekében háromszor ezt a random kisvárost, Kemptent. Nyolc hostel közül, amit a neten "hostel"-nek jelöltek, egy sem volt az. Mind vagy bérlakás vagy ügynökség vagy kollégium vagy magánház volt. Ígyhát maradtam az első és legegyértelműbb lehetőségnél: a Jufa nevű vendégházban aludtam 50 Euroért. Szuper volt a hely, csakhát nem 10 Euroba került. Kicsit keringtem még a városkában, aztán netezés, zuhanyzás, alvás.

Másnap, ami, ugye, ma van (mennyi vessző úristen), abban reménykedtem, hogy hívnak a műhelyből, hogy kész van a kocsi, 200 Euro, lehet érte jönni. Persze, ezt még én sem hittem el, csak úgy azért titokban mégis reménykedtem benne. Közben kerestem olcsó hostelt a neten, találtam is egyet Ottobauern-ben 18 Euroért. Elég szimpatikus volt, még, ha két napot is kell ott tölteni. Délután négyre terveztem az odabiciklizést (31 km), de előtte mindenképp beszélni akartam az autószerelővel, sorra tudták-e már keríteni az autót végre. Odamegyek - egy másik fickó volt ott -, mondom, mi van, azt mondja, még nem nézték meg, már csak a jövő héten kerítenek rá sort. Mondom, ember, én nem vagyok bennszülött, nem ülök itt két hétig, hogy kész legyen az autó. Valamit nem lehetne csinálni, hogy mégis azért az idén hazaérjek vele? (Ez a fickó már elég jól tudodd angolul). Hát - azt mondja - megnézhetik hamarabb is, de nem jósol neki jövőt. Márminthogy az a motor nagy valószínűséggel szarrá van menve, ha meg kell javítani, többe fog kerülni, mint az autó. Ha nagyon szar a helyzet, 3000 Euroba is kerülhet egy nemtommilyen átjavítás. Na, mondom, akkor ez nem fasza, itt valamit ki kell kreatívkodni. Mondom, adja csak vissza a kulcsot, akkor nem kell semmiféle hibakivizsgálás, ha utána lehet, hogy kifizethetem kétszer az autó aktuális árát a javításra... mármintha volna miből. Visszaadja a kulcsot, mondom má bocs, hogy így meggondolom magam, mondja semmi baj. Rendes csávó volt, valóban.

Telefonálás gyorsan Potyinak, mit szól, mennyibe kerülne hazavinni az autót. Azt mondja, potom 400 Euro. Hát nem örvendtem a hírnek, de itt azért mégsem hagyhatom. Ha másért nem is, benne van egy csomó értékes minden, merthogy franciaországban megtömtük a kocsit becsületesen. Na, hát akkor nincs, mit tenni, küldjön értem egy utánfutót. A probléma oly hamar megoldódott, hogy ez a telefonbeszélgetés délután ötkor történt, s elvileg három óra múlva (11-kor) itt van értem az utánfutós kocsi, szép magyarul a trailer. Ez jó dolog, csakhát 400 Eurom bánja. Azzal viszont tudom vigasztalni magam, hogy a hazaútra az üzemanyag úgyis lett volna egy 100-as; ha a motort megnézik s nagy a baj (márpedig az), az még 120; s akkor már csak 180 euro plusszt adtam ki a hazaútért. Na, de hát ki tudja, lehet, még így is jobban jártam, mintha kitudja, hogy jártam volna - ezt a fantáziátokra bízom... uge, hogy jobb így?

Képek azért így is készültek erről a kényszerű városlátogatásról. Itt van pl egy gethes szökőkút:Egy gyönyörű hídallja:S egy kicsi gát az Iller folyón:Ugye, be szép. Rakhatnék fel még képet a körgyűrűről, de azt inkább most kihagyom.

Összességében viszont nincs, mit panaszkodjak. Egy nagyon szép túrát tudhatok magam mögött. Láttam sokmindent, amit ez az autó nélkül - háát - valammi más módon láttam volna. Na, mindegy. Jó volt, az a lényeg s, ha ehhez hasonlítom a 400 Euro + 200 Euro üzemanyag, meg szállásköltséget, nem is jöttem ki olyan rosszul. Főleg, hogy - és ezúton is köszönöm - nagynéném anyagilag milyen jól megtámogatott.

Tehát akkor itt egy hattalmasan nyomós érv, miért éri meg inkább biciklivel túrázni:

Fenn a hegyen

2011-11-23T15:28:00.013+02:00

Reggel nyolckor már rohantam az autó fele, nehogy öt perc késés miatt megbüntessenek. Nem volt semmilyen cetli az ablakon = nincs bünti. Na, biciklivisszapakolás, csomagvisszarendezés, motorbeindítás, irány Liechtenstein, valami hostel. Ködösen indult a nap , de hát jóval tengerszint fölött, hegyek lábánál ez nem szokatlan, ugye, Gyergyó?Enap csak 200 km-t kell megtennem. Az nagyon kevés. Ezért hát nem sietek; még valami jó biciklizést is be kellene iktatni. Hogy hol, azt a véletlenre bízom.
Hát Németországban szép tájak vannak, Ausztriában mégszebb, nade Svájc. Az olyan, mint ahogyan a csokireklámban a havas hegyoldalakat és a zöld fennsíkokat látni lehet. Autóból készült is néhány illemtelenül elsietett kép:

Ezek után megálltam enni valami kis félreeső útra és láttam azt a szép hegyet, ami az előbbi képen is szerepel. A csúcs, amire fel akartam mászni, az ott van a kép közepén levő szikla mögött szép magasan (majd megmutatom később). Erre fel kell jussak, ötlött fel bennem a gondolat. Időm az volt, még csak dél fele járt. Előszedtem a biciklit, felpakoltam a táskám egy rövidebb túrára s azzal már ott se voltam. Itt svájcban még az erdő közötti bicikliutakat is aszfaltozzák így az első tíz kilométert kényelmesen le tudtam tekerni.

Persze 10-12 %-os emelkedő volt rendesen.Ezután kezdődött a köves út, de itt már elég jól benne voltam a hegyben:

Ennél a képnél eljutottam arra a pontra, hogy biciklimet az alábbi fához kötvén gyalogosan folytattam a túrát:Gyalogoltam, gyalogoltam szebbnél szebb helyeken keresztül a csúcs fele. Beszéljenek helyettem egy ideig a képek:

Érdekes módon mindegyre különböző kellékek voltak csak úgy letéve az ösvény mentén, mint pl hatalmas tekerés drótkötél, soksokméter drótkerítéstekerés, áramkábel, profi kerítésrudak meg hasonlók. Svájcban úgy néz ki, nem kell félteni ezeket a dolgokat. Végre felértem egy kilátóhoz:Itt már lassan két és fél órája voltam úton, amiből másfelet gyalog. Majdnem négy óra volt, azt pedig tudni lehet, hogy itt hatkor már sötét van. Úgy látszott, hogy a csúcsig még legalább fél óra van. Vagyis, ha bevállalom, sötétben érek vissza. Dehát kitérdekel. Inkább legyen sötét, de lássam már, milyenek az Alpok olyan magasból. Így történt hát, hogy tovább folytattam az utam. A hegy persze egyre meredekebb lett:

Ilyen helyeken is ily előkelő módon jelölik az utakat. Nem semmi. Ezután már a csúcs következett pár per mászás után, íme:

Visszafele persze rámsötétedett rendesen, s mérges is voltam, mert nagyon lassan tudtam haladni, de még valahogy a villogóm fényében visszataláltam az autóhoz.S gyorsan visszapakolás, indulás, határátlépés, érkezés, zárt hostel, másik hostelbmenés, határétlépés, végül Ausztriában aludtam, az eddigi legolcsóbb, de talán legjobb hostelben 13 Euroért. S ennyit a napról. A holnap nem ilyen szerencsés, majd leírom. Pápápá!

Három további nap (harmadik, irány Svájtz)

2011-11-20T22:51:00.000+02:00

Olyan gyorsan telnek bezzeg így a napok, hogy nem jön, hogy elhigyjem, hogy milyen rég úton vagyok már. Mindegyre kiesik egy-két nap.
Ez a nap az utazásé volt.Verseny az idővel. Elég későg indultam ugyanis Párizsból (10 órakor) és Baselig volt vagy 500 km. Ezt a távolságot elvileg este hétig le kellett volna nyomjam közutakon, úgyhogy kellett tapossam. Itt viszont, franciaországban van egy halom fix radar. Nade kitanultam, hogy kell azokat észrevenni, úgyhogy egy órát rávertem a GPS által számolt időre még azzal együtt is, hogy háromnegyed órát bóklásztam üzemanyagért. Ez viszont egy külön történet. Azt kell tudni Franciaországról, hogy ott te üzemanyagot készépnzért nemigen kapsz. Főleg nem vasárnap, főleg nem délután. Így esett, hogy Péter vasárnap délután a céltól 40 km-re motorina nélkül (gyengébbek kedvéért gázolaj) maradt. Márminthogy majdhogynem. Még volt a tankban úgy 20 km-re való, amivel fix nem értem volna be Baselbe, úgyhogy leálltam tankolni. Üzemanyagért azon a helyen viszont csak hitelártyával lehetett fizetni; amolyan önkiszolgáló benzinkút bódé nélkül. Na, mondom, jól van, akkor megyek a következőhöz, amit a GPS nekem kiír. Na, mentem. S mentem még az ezt követő hat darab benzinkúthoz, de mind önkiszolgálós volt. Üzemanyag már csak pár méterre lett volna elég, mire megérkeztem a kilencedik töltőállomásra. Na ez például önkiszolgálós volt, hogy változzon...
Megkértem hát egy bácsit, nem-e tölti fel nekem a tankot az ő pénzéből s akkor adok én neki megfelelő összeget készpénzben. A fickó csak annyit tudott angolul, hogy "put", de olyan segítőkész volt, hogy öt perc múlv már vígan eregeltem Svájc fele.

Itt megkerestem a Backpackers hostelt, és még a recepcióst is ott találtam. Adott szobát, kaptam úgyneműhuzatot, utazás szünetel. Még akkor este autóba be, kaja elő, be a hasba, bicikli ki, kesztyü fel, sapka fejre, villogó bekapcs, irány a város körbe kereken. Ilyen volt Basel este:...vagyis, mint sok más város sötétedés után. De nem ez a lényeg. A lényeg, hogy láttam svájc bicskákat:Svájci bicikliket s vájci biciklilezárón:És svájci zászlót:Na, ezek tényleg svájciak voltak.
Az országról úgy ránézésre azt kell tudni, hogy olyan kis jópofa. Jópofa, de minden szuperül működik. A közlekedsi szabály náluk szentírás, a parkolókban az autók pont csíkok között állnak, az útjelző táblák feleakkorák, mint nálunk, de egyik sincs elgörbítve s a bavásárlókocsid kereke nem csattog-pattog. Amikor azt hinnéd, hogy, ahol jársz, ott még a madár se jár, akkor pillantasz meg egy tökéletes állapotban lévő irányjelző táblát, de erről majd bővebben a holnapi napról szóló bejegyzésben.

Jó volt a SVÁJCI sör a sörözőben egy adag internet mellett.

S akkor jóéjszakát a dormitóriumban!

Három további nap (második)

2011-11-20T00:19:00.000+02:00

Ez a nap a biciklivel való városnézésé volt. Délelőtt Versailles, délután Párizs. Közben egy valódi francia ebéd; valódi franciákkal.

Kezdetben tehát íme a versaillesi kastély udvara (a kastély előtt nem szabadott biciklizni, azt meg már úgyis megmutattam valamelyik előbb bejegyzésemben):

Az úgy volt, hogy én kábé reggel kilenckor sétálgattam arrafele éshát akkora csend volt ott, hogy öröm volt hallgatni. Elképzeltem, hogy ezelőtt háromszáz évvel minden reggel ilyenre ébredhettez az ottlakók, ha éppen ők úgy akarták. Ennak a kastélynak az a története, hogy XIV. Lajos (igen, kszív Lajos) úgy gondolta, hogy szüksége van egy Párizson kívül eső palotára is. Na tessék. A végén akkora lett, hogy udvarostól, cókmókostól mindenki ideköltözött. Ez lett a hivatalos királyi kastély. Hát tényleg nagy. Ami eddig látható volt, az vol az oldalkert. A bal oldali. Most lássuk, mi volt fix a kastély mögött:
Ezt a hátsó lépcsősorról fényképeztem. Hátrafele még nagyonsokminden van.

Na itt az a sokminden. Az a hosszú tó ott leghátul akkora volt, hogy kajak-kenusok tartottak ott edzést. S még utána is tartott jó bőven a kert, de addig már nem volt idő eljárni.

Na, de, ha így folytatom a fényképfeltöltést, akkora lesz ez a bejegyzés, hogy ketté kell törni, hogy egy oldalra felférjen. Merthát jönnek még ennél érdekesebb képek is s azok is ugyanazon a napont lettek lőve.
Itt van pl egy bicikliút pillanatkép:

Lenne még egy csomó kép, ami úgy fel kellene, hogy rakjak, de térjünk át akkor az aznapi ebédutánra. Az úgy kezdődött, hogy én naivan azt gondoltam, hogy, ha berakom a GPS-t a zsebembe beállítom a párizsi úticélt, rárakom a fülhallgatót, elindítom a zenét és az instrukciókat hallgatva térek jobbra-balra, akkor oda érek, ahová szerettem volna. Na, ez nem így történt. Jó volt a zene, és a biciklizés, de azzal annyi. A térképet nem látva, csak az instrukciók alapján tájékozódva mindig rossz helyen tértem le. Így történt, hogy egy erdőben egy fél óra szerencsétlenkedés után hirtelen egy autópályára lyukadok ki, ahol dudaszó kíséretében nyolc km-t semmi perc alatt lebiciklizek, aztán valami tökéletesen rossz helyen belyukadok Párizsba, ahonnan a fél városon átvágva utószóként lefagy a GPS. Na, mondom, akkor így nehéz lesz meglátogatni az természettörténeti (vagymiaszösz) múzeumot, amiről csak annyit tudtam, hogy a Buffal utcán van. Ez az információ egy váradnyi városban elég is volna, de itt nem. Akkora a város, hogy 15 km egyirányba való biciklizés után is még mindig valahogy a központban vagyok.
Na, de valaogy újraéledt szerencsétlen navigátorom s segített megtalálni a múzeumot. Így történt, hogy a semmi perc helyett 54-et tölthettem el benne. Hatkor zárt, ugyanis. De nem panaszkodom. Lényeg, hogy ott voltam. Hét Euroért ezt láttam kb:

Jaaj s még hátra van az Eiffel torony. A képek előtt még azt kell tudni, hogy van a torony tetején nagy erősségű reflektor. Nem is egy. Na, azok mindíg világítanak körbe kereken, vagyis. Nem számít, Párizs melyik részén vagy, látod-e a tornyot, vagy nem. Egyszerűen csak felnézel az égre, meglátod a pofátlanul erős fénynyalábot s azzal kened is abba az irányba, ahol a lehetséges forrás van. Ennyi. Persze, ez csak este aktuális.
Aznap kicsi volt a sor. Nem voltak sokan; ez annyit tesz, hogy a sorbaállástól számított mindössze másfél óra után már szállhattam is be a liftbe (merthogy gyalog csak lefele jöhettem, pedig jó lett volna felfele is). Hát ilyen képek készültek:

Nem tudom miért. Talán, mert ott volt. Mint mindig.

És akkor lássuk, milyen messze van a város:

Ennyit a napról. Vannak dolgok, amik kimaradtak, de most dög vagyok még azokat is oda beleírni. Akit érdekel, majd szóban.

A mai napról pedig (ami ugye a jelenlegi után történt) jó sokat tudnék írni, annyi minden történt. Vagyishát igazából egy jó nagy svájci hegyitúra az, amiről lenne mit mesélni, de azt majd csak következőleg. Ha az élmény fakul is, de a képek megvárnak. Lényeg, hogy a Stoss-t letudtam.

Jóccakát, me holnap 820-at vezetek Pozsonyig, jajbejó.

Három további nap (első)

2011-11-19T23:05:00.000+02:00

Na, az úgy volt, hogy mindegyre halogattam, de akkor most nekifogok s bepótolom.

Először tehát Párizsnézés másodnapja. Az úgy kezdődött tehát, hogy, mivel már úgyis megvolt, a drága napibérletünk, hát akkor leutazgatjuk. Azt is tettük. Első utunk a Notre Dame-hoz vezetett:
A gond csak az, hogy közeledvén a Karácsonyhoz mindent telepakolnak díszekkel, bódékkal meg fákkal, hogy a szép dolgok fele ne látszodjon. Így történt ez a Notre Dame esetében is azzal a rohadt fenyőfával.
Belülről is szép volt:
Volt neki még oldal-, vagy kereszthajója, meg ilyen vagány ablakai:

És a technológia, persze, itt is jelen van:
Minden esetre ahhoz képest, hogy 850 éves, nagyon jól tartja magát.
Ezután következett a templom előtti/alatti kripták megtekintése:

Ha sok csontvázat nem is, legalább a Notre Dame makettját oldalról s egy halom ókori római leletet láttam.
Azután következett a Bastille tér, ahol az egykori Bastille börtön hűlt helyét tekinthetjük meg. Középre legelább belhúztak egy szobrot egy jó nagy talapzaton:
Ez a Juillet oszlop. Az 1830-as forradalom emlékére. A téren még látható volt az egykori Bastille területe a járdákra és az útra felrajzolva, nameg valahol volt egy bástya a börtönből, de azt már nem kerestük meg.

A következő pOgram egy kis gesztenyézés volt a Champs Elysees-n.
Ez az a tér, ahol, amikor Karácsony van, nem látsz semmit az épületekből a bódék miatt és ahol nincs szemeteskuka. De, mondjuk ez úgy egész Párizsra jellemző. Mégis tiszta...

É akkor legyen itt egy kép még a Diadalívről is:
Az építését Napóleon rendelte el a rómaiak iránti tisztelete és a napóleoni hadsereg dicsőítésére, de érdekesség, hogy már rég bukott uralkodó volt, mire a hatalmas épületet befejezték. Jár így az ember... Viszonyítási alapként nézzétek az apró embereket a tetején.

S akkor erről a napról ennyit. Jön a következő a következő bejegyzésben.

Páp!

Párizs nagy

2011-11-18T02:42:00.006+02:00

Erre már akkor felfigyeltem, mikor éjjel Verszáj fele igyekeztem e nagy fővároson keresztül; mikor áthasítottam a Szajna egyik hídján hajnali háromkor, úgy a szemem sarkából feltűnt, hogy itt valami furcsa... és akkor pillantottam meg, hogy mekkora kolosszális város fekszik körülöttem. Mindenhol fényreklámok, hatalmas épültek, hajól a vízen, csillogás és pompa mindenhol.
Ma meg is győződhettem róla, hogy nem csak a szemem káprázott és mindez valóben így van. Első dolog múzeumlátogatási bérlet vásárlása volt, amibe tömegközlekedési bélet is beletartozott. Erről később kiderült, hogy ez a fecni csakis és kizárólag tömegközlekedési bérlet. Íme, ha találkoztok ilyesmivel, tudjátok, hogy ezzel a Louvre-ba nem angednek be. S egy csak egy az... összes közül:

Ne is mondjam, hogy két napra 30 euro volt. Mivel nagynéném állta, neki a sajátjával együtt 60-ba fájt. Kicsit felhábórító, de legalább mérgünkbe jól utazgathatunk mindenfele.

Na s akkor ki egyből a Champs Elysées-re, onnan át egy hattalmas kerten és be a Louvre-ba, ahol - az Audi múzeumhoz hasonlóan - nem álltam meg, hogy jó sok mindent ne fényképezzek le. A "minden" kifejezést azért nem kockáztatom meg, mert ebben az esetben egy hétig kellett volna bent üljek és tíz fényképezőgép akkut elhasználnom.

Na, hogy is fejezzem ki magam, hogy megércse. Volt már Munkácsy kiállításon Csíkban? Igen? Na, ez nem olyan.
Annak a kiállításnak a végigtekintése kábé egy bő órába telt; úgy jó mórestesen. Namostakkor így viszonyításképp, míg itt végignéztem volna a képeket ilyen tempóban, kábé karácsonyra indulhattam volna haza. Ízelítőül csek egy folyosó:

S ezek még csak a képek. Volt ott még annál sokkal több. Csomó szobor időszámításunk előtt párezertől egészem a középkorig. Olyan érdekességekkel lehetett találkozni, mint pl:
a miloi Vénusz
efféle istenség, meg félisten szobrokkal. Ez pl Herkules i. e. II. századból.
Nameg akkor híres filozófus, meg uralkodó képmásokkal, mellszobrokkal:
ez pl. Szókratész, de volt ott Platón, Arisztotelész, meg még satöbbi.
Mezopotámiábol még elhoztak ilyen kis szobrocsákat:

Namegpersze múmiák, meg a hozzájuk tartozó szarkofágok:

Itt van pl III. Ramszeszé:

A sok további képet dög vagyok feltenni most. Majd talán a fészbúkon több lesz.

Na, az ötórás Louvre látogatás uánra még beidőzítettünk egy Eiffel torony megtekintést:

Na, innen aztán hazafelé vettük az irányt. Most meg már olyan álmos vagyok, hogy jóestét!

Verszájba

2011-11-17T00:52:00.019+02:00

Ahogy az autóval haladtam, egyeremársa készítettem a képeket. Ahogy értem, úgy kattintgattam. Most nézem, hogy az eredmény 700 kép lett; igaz, ezek közé beletartozik egy, az Audi múzeumban készült, elég jelentős mennyiségű képgyűjtemény is.
Nadehátkkor folytassam ott, ahol abbahagytam.
Soprontól Ingolstadtig nemigen álltam meg. Ausztrián áthúztam úgy ahogy volt, még tankolni se álltam meg. De egyszr csak, valahol félúton el kezdett villogni a motor hőjelzője. Szegény valószínűleg túlforrósódott, míg átvit az Alpok oldalán. Megálltam, jóöreg Perla Harghitával utántöltöttem a hűtőfolyadékot s már minden rendben is volt. Aztán szépen, fokozatosan el kezdett nyivákolni a bal hátsó fék. Nem tudom, miért, de vinnyog, mikor elindulok, még néha akkor is, mikor jó sebesen haladok. Következménye nincs, egyelőre... Remélem, hazáig elérek. Baja több nincs az autónak, szuperül funkcionál.
Készítettem pár képet ausztriáról és németországról, de csak úgy, futólag, ami szebbnek tűnt, íme:

...az óperenciás tengeren is túl, ugye

ez a "határ" Ausztria és Németország között, a Duna fölött

Tegnap tehát Ingolstadt jügenmittudoménmilyen hosteljében ébredtem meg és az fogalmazódott meg az agyamban, hogy, ha már itt van a híres Audi ipartelep, akkor hadd látogassam meg. Kiderült, hogy múzeumuk is van - amit itt fórumnak hívnak - és nem is olyan kicsi. Így esett, hogy a Verszájig hátralevő 820 kilométerem előtt reggel kilenckor a célállomás helyett az Audi telepre vitt az utam. A Várad-Verszáj távolsághoz képest elenyésző 2 kilométerrel a kiállítóterem mellett találtam is boldogan egy parkolóhelyet:
Hát, mit mondjak... a kábé 2000 autó közül nem az enyém volt a legdrágább (az a kék ott a pózna alatt). Sőt, eltelt kis időbe, míg találtam egy 20 éves Daihatsu-t.
Ekképp, megnyugodva sétáltam el a langyos egy fokban a "Fórumba":
Itt se belépő, se köszönés - de még igény se az előbbi kettőre -, besétáltam a múzeumba.
-Fényképezhetek?
-Hát persze - jött a válasz.
Na, nekem se kellett több. Elő a gépet s adjad neki. Nem hiszem, hogy a két órás látogatásom végén akadt olyan autó, motor, vagy bármilyen mechanizmus, amit nem fényképeztem le. Mind olyan volt, hogy rendesn kérte a fotót. Na, itt egy pár, hogy lássátok, miről beszélek:

Ez a Ratbike, vagyis a Patkánymotor. Erről azt kell tudni, hogy valakitől felvásárolták és kirakták ide úgy, ahogy volt: dzsungeljáró, részegmotorostszállító, lepukkant, mocskos állapotban, de annak ellenére, ahogy kinézett, szerintem még most is működőképes. A sikere mindenképp nagy volt, ugyanis a látogatók nagyrésze ott bámulászott előtte.
...hogy jobban is meg lehessen vizsgálni.
egy szépség 1956-ból, 339 km/h-s végsebességgel. De, hogy hogy gyűrhette bele magát az illető...
ez az autó 1953-ból akkora volt, mint két hetesszériás béemvé egyszerre. Oda kellett álljak mértéknek, hogy legyen, mihez viszonyítsátok.

ki gondolta volna, hogy ezt 1937-ben készítették. 530 lóerős, 400 km/h végsebesség. Már akkor!

...mert akkor még a lakkozott fa küllő volt a menő

A múzeumlátogatás után, kb délben elindultam Franciaország felé. Már rámsötétedett, mikor kíváncsi lettem, kb hány orát kell még vezessek. Hát nem esett jól, mikor a gps büszkén kiírta 8 óra 10 per a célig. Így történt, hogy félórás kajaszünet, 14 óra vezetés, négy nemkívánt franciaországi radarfénykép és negyvennyolcezer körforgalom után végre megérkeztem. Hozzá kell még fűznöm, hogy Párizsban csak azok az utcák vannak lezárva, amelyekre rávinne a gps. Az utolsó 20 km egy órámba telt. Ezt nyugodtan felhasználhatom nyomós érvként a "Miért túrázz inkább biciklivel, mintsem autóval" című, miértisne megjelenhető könyvemben (így éjjel két óra fele nem tudom jobban kifejezni magam).

Na, és akkor végre "itthon" voltam nagynénémnél Verszájban. Ahogy kiszállok a kocsiból, persze egyből odajön egy gyanús fickó, hogy ő rendőr. Gondolom, persze. Na, az vót. S utána még jött három másik. Gyanús voltam nekik, hogy minek jövön én ide hajnalok hajnalán s hogy miért keresem a lakcímet s hogy egyáltalán mit keresek én itt. Szerencséra nagynéném franciatudása 15 percre redukálta a villámkivizsgálás időtartamát. Na, annyira nem is fagytam meg, mire végre bent voltam a lakásban s se rendőr, se kamion, se körforgalom.

Koraeste ébredés s, mivel Verszáj közepén van a szállásom, ilyen képeket készítettem:

A fenti képek a következőket ábrázolják: XIV. Lajos lovasszobra, az ő versaillesi palotája, piactéri boltív, kétszemélyes csoportkép meg még valami; nem feltétlenül ebben a sorrendben.
Naésakkor utána fegyottkézzel haza. ...mármint vissza a szállásomra. És egy vacsora, csak, hogy csorogjon a nyálatok:

Igen, ez egy egész grillcsirke :D Jó étvégyat!

S most fekszem is, mert hat óra múlva indulunk vár, múzeum, meg templomlátogatni oda, ahol éppen érjük.

Jóélytet!

...és akkor a második nap

2011-11-14T22:31:00.002+02:00

...ami jó hidegen kezdődött. szegny autót úgy sajnálom, mikor reggel elindítom. olyan, mint egy meggémberedett öregember, akinek minden tagja olyan nehezen mozog, minden nyikorog, minden görcsös. Na, de 10-20 kilométer után igazi bikává változik. Ilyenkor bent már meleg van, az alkatrészek pedig olajozottan működnek. Sőt! Ma addig mászkáltam az osztrák hegyeket, hogy szegénynek túlforrósodott a hűtővize, meg kellett álljak egy darabig, nehogy rosszul legyen.

Na, ma átutaztam ausztrián és jóformán németországon felén. Ingolstadt egyik hostelének internetszobájában ücsörgök s pötyögök épp. Holnap már csak 822 km-t kell levezetni és meg is érkezek Verszájba. Így hogy nem megyek autópáján, azt hazudja a google, hogy 14 és fél óra. Tehár valamikor éjfélre megérkezm. Talán. Na, de hál'istennek nem hajt senki, s este is lehet jó dolgokat látni villanylámpafénynél is. Ma úgy néz ki, nem mászkálok ki biciklizni, mert dög vagyok, meghát annyira azért nincs is meleg. Meghát mindjárt tíz óra van s akkor inkább alszom ma kilenc órát s akkor reggel már nyolckor el tudok indulni. Na, kaptam kifogást eleget, már csak a döglődést kell elkezdjem.

Csináltam vagány fényképeket, de most nincs itt a fényképezőgép s dög vagyok lemenni érte a szobába. Majd a holnapi bejegyzésbe teszek párat.

Itt egy nagy kérdés. Ezt magyarázza meeg valaki. Mert én nem vagyok rá képes.

Ennyit mára. Még egye honfoglalózom s azzal húzok aludni.

Pápápá!

Messziföldről érkezve és Verszájba irányodva!

2011-11-14T00:49:00.004+02:00

Több helyről kaptam visszajelzést, hogy miért nem írok új bejegyzéseket gyakrabban a blogomba. Jó kérdés. Dög vagyok, hogy kifejtsem, ezért passzivításom a dögséggel magyarázom.
Na, tehát mi is történt velem az utolsó bejegyzés után (amit nagytitokban most fejeztem be visszamenőleg)? Hát az, hogy hazajöttem. Mármit "haza". Nagyvonalakban.
Hajós életemről egy jó vastag fészbúk mappát megtöltöttem. Ha fészbúkbarátaim vagytok, akkor itt csemegézhettek belőle.
Először gyergyóba érkeztem tíz napra egy 13 órás repülés és 14 órás vonatozás után, ami ad időeltolódással és a várakozással számolva 48 órát vett igénybe. Itt meg kell említsem, hogy nem esett nehezemre ugyanis szeretek utazni. Valamiért jól érzem magam, ha mozgásban vagyok: ha otthonról el, akkor azért, mert valami új jön, ha pedig haza, akkor, mert vissza a régihez. Most mondhatnák a pesszimisták, hogy de jó neked, hogy ilyen pozitívan gondolkozol. Mármint nem csak e legutóbbi tulajdonságomból vagy az utazáshoz való hozzáállásomból megállapítván azt, hanem csak úgy, az eddig rólam szerzett ismeretekből kifolyólag. Igen, tényleg pozitívan gondolkozom, hajlamos vagyok mindenben látni valami jót, DE! Nemrég megfogalmazódott bennem egy kérdés: miért? Miért pont én vagyok olyan szerencsés, hogy a jót látom általában a dolgokban, nem pedig a rosszat. Mert azt csak úgy nem alakíthatja ki magában valaki. Na, ez az egyik kérdés, amire nem tudam eleddig válaszolni.

És akkor a pszichologálást abbahagyva folytatom a reális történetem. Gyergyóban, - de ugyanolyan súllyal a Gyergyó környéki településeken is (ugy-e H, megy O, meg Z, meg a többiek) - barátokkal találkoztam meg különféle utazásokat eszközöltem néha unaloműzés, néha boldogságkeresés, néha hasznos célok megvalósítása érdekében.

És. Szülinapom után nem sokkal - ami kb november 4 - elkocsikáztam Váradra. Na, ott leültem egy hetet. Főbb tevékenységeim: restaurálással felérő szobatakarítás (ami még most sincs teljesen kész), biciklifelújítás, autójavítás és az ottani barátokkal való élményfelfrissítés, nameg egy Tusványos-szervezőgyűlés, mely nem zárja ki ez utóbbi tevékenység egyidejű gyakorlását. Ez tartott november 12-ig, tegnapig.

Jelenleg Sopronban hasalok a Pólus Panzió kényelmes ágyán vaéahol harmadúton Várad és Verszáj közt, ahova érkezni szándékozom 15-e estére az én nénnyikémhet, aki ugye a nagynéném és ott lakik és elszállásol és vár engem és dejó lesz.

Vannak képek is, de inkább feltöltöm majd fészbúkra s akkor onnan lehet nézegetni. Azér iderakom, hogy indultam ma reggel:

Akkor ez itt Tatabánya oldalfelülnézetből:

Volt még spontán bekövetkezett bicikli"túra" a tatabányai dombokon, kis látogatás Szlovákiába, aztán egy esti biciklizés itt, Sopronban.

Holnap Ingolstadt a megálló, ott is hostelben alszom, aztán Verszáj és ott vagyok. A visszaút még kérdéses. Nem szeretnék ugyanezen az útvonalon jönni, de előbb érjek oda s aztán gondolkozom.

Jövőbeli tervek: visszameegyek a Libertyre még egy szezonra s a többi kialakul. Nagyjából ennyi. ost pedig megnézem ennek a Sopronnak a főbb látványosságait. Jelen pillanatban a neten, holnap viszon élőben is. S akkor holnap ejsze jelentkezem Ingolstadtból.

Pápápá!

Közel az induláshoz

2011-10-08T00:47:00.000+03:00

Még két hét, de az a két hét is már más lesz, mint az eddigiek, ugyanis holnap indulunk szárazdokkba a hajóval. Az úgy fog kinézni, hogy behajózunk egy nagy tartályba, ami amiből kézőbb kiszivattúzzák a vizet, a hajó pedig a levegőben fog lógni. Ez így megy két hétig, aztán a hajó újra útra, Péter pedig haza indul.

Na, de mi történik mostanában?
Előléptettek. Most már nem Assistant Waiter, hanem Assistant Team Waiter vagyok, ami annyiban különbözik az alőzőtől, hogy más a kitűzőm. Elvileg a fizetésem is nagyobb kellene legyen, de gyakorlatilag nem az. Mindegy, még ez a két hét, aztán következő szerződésben meglátjuk, mi lesz.

Elfogadták a benyújtott kérvényemet, miszerint a Carnival Libertyre szeretnék visszajönni. A visszatérésem dátuma december 9. Ami jó lesz benne, hogy nem ugyanez lesz az útvonal. Átállunk téli szezonra, tehát néhány kikötő megváltozik.

A repjegyem megvan, 573 dollár volt. Csak hazafele. Még a visszautat meg kell vásároljam itt pár napon belül, másképp nem adják ide a szerződést, amivel visszajöhetek.

A múltkor emlegetett nevekkel kapcsolatosan: tegnap a konyhában láttam két indiai szakácsot. Így a neveik: Mariselvan, Ganesan. Hát én akkorát vigyorogtam, hogy, ha nem dolgoztak volna szerencsétlenek úgy, mint az állat, biztos rákérdeznek, mibajom.

Ja, nameg a másik dolog. Úgy odavan itt a vezetőség, hogy mossuk a kezünket, megy cseréljük az ágyneműt, meg mittudoménmi a tisztaságért, meg az egészségért, hogy nehogy csak egy vendég is elkapjon valami betegséget, de van egy érdekes dolog. Amikor bent vagyok a konyhán... álljunk csak meg egy szóra. Mi is az a konyha? Az itt a "main galley". Az úgy néz ki, hogy akkora, mint egy focipálya, tele mindenféle sütő-főző alkalmatossággal, persze minden inoxból. Van külön pékség, cukrászda, salátás, meg mindenféle. Ezek mind egybenyílnak, csak egy pulttal vannak elválasztva a belhelyiségtől. Ezekre a pultokra rakják fel a kajákat, amiket mi kikérünk és viszünk is a vendégek asztalára. Na, tehát amikor bent vagyok a konyhán, szembesülhetek az ételkészítés metódusával. E metódus érdekessége, hogy a szakácsokról csepegó izzadság a kajában landol. De nem ám egy csepp... Tehát annak ellenére, hogy - kisebb túlzással - a szakácsok taknya-nyála belefolyik a kajába, a vezetőség azzal van elfoglalva, hogy mossuk-e a kezünket 20 másodpercen keresztül, vagy nem. Vagy megy-e a hasunk, vagy nem.

Na, erről ennyit. Két hét múlva otthon. S akkor lesz bővebb beszámoló.

Pápápá!

Régóta

2011-09-25T07:38:00.001+03:00

Már lassan másfél hónapja nem írtam blogot. Oly rég, hogy csaknem elfelejtettem gépelni. Madhogynem keresnem kell a betűket. De ez most nem fontos. Ami számít, az az, hogy amióta visszajöttem, nehezebbé vált a munka. Egy hét után áttettek az étterembe. Azóta a munkabeosztásom úgy néz ki, hogy délelőtt és koradélután a lido-n dolgozom (asztalokat törölok, tányérokat válogatok stb), este öttől viszont mindig automatikusan az étkezdében kell lennem. Azt úgy kell elképzelni, mint egy előkelő vendéglőt, ahol 200 vagy 400 ember kajál egyszerre. Azért e két szám, mert két étkezde van: a kisebb a Golden Dining Room, a nagyobbik a Silver. A munka az úgy néz ki, hogy kapunk egy zónát, ahol 5-10 asztalnál általában 28-32 ember kell kiszolgálni. Egy zónában dolgozik három ember: a headwaiter, a team waiter és az assistant team waiter. Igen, én vagyok ez utóbbi. A fizetés az kicsivel jobb, de az is attól függ, hogy mennyire fizetnek a vendégek, a Carnival ugyanis nekünk 56 dollárt ad egy hónapra. A többi pénz a vendégek "kötelező" borravalójából jön. A kötelező az azt jelent, hogy ezt a pénzt már az utazás előtt befizetik, viszont, ha nem tetszik a kiszolgálás, akkor odamehetnek a kirándulás végén a vevőszolgálathoz és kikérhetik a pénzüket. Na, ilyenkor van az, hogy attól a vendégtől nem fogunk pénzt kapni. Egy vendég az egyhetes kirándulása alatt kb dollár kellene biztosítson számomra, de, ha kiveszi a pénzét a hét végén, akkor nem kapok tőle semmit. Így néz ki tehát ez a fizetés dolog. Rizikós. A múlt két héten elég jól kerestem, kijött a 850 dollár. A mostani két hétnek az első fele viszont nem valami bíztató. Meglátjuk, mi jön ki belőle.

Október 22-én megyek haza. Ezt ma tudtam meg. Vissza pedig december 11-én kell jönnöm. Elvileg a Carnival Legendre, de én ide akarok visszajönni. Itt jó. Jövő héten leadok egy kérvényt és akkor remélem, megváltoztatják a hajót.

Amúgy az élet nem rossz. A múlt hónap nehéz volt, míg beleszoktam az éttermes életbe. Ez egy teljesen másik világ. Itt mindenki rohan, mindenki ideges. Mondjuk, nem is csoda, rengeted a vendég, azokat pedig elég magas színvonalon kell kiszolgálni.
Az egész dologban még az volt a rossz, hogy egy hónap alatt épp négy csapatban dolgoztam. Meg sem szoktam az egyiket, máris raktak át a másikba és így tovább. A mostani csapatommal most van meg az első hetem. Egé jó, csak kevesebb az extra borravaló, ami ugye kézbe jön. Maj meglátjuk, jövő hét hátha jobb lesz.

Most már nincs olyan, hogy "off" úgy, mint ahogy ezelőtt volt. Most, minden nap a minimum a 10 óra. Múlt hónapban sokszor 13-14 is kijött. Kevész a szabadidő, hetente egyszer van lehetőség kimenni a szárazfölde hosszabb ideig (4-5 óra). Az is csak úgy lehetséges, hogy kora reggel hatkor kezdek és 10-11 fele bevégzem a reggeliztetést és utána csak öttől kell folytatnom. A 10 óra tehát így is kijön. De mi, kis pozitív töltetet víve bele az amúgy nagyon rövid szabadidőt jelentő szóba, egyszerűen "off"-nak hívjuk. Holott az nem off, csak át vannak csoportosítva kicsit az órák. Na, de mindegy.
A lényeg, hogy keresek valami pénzt, látom a világot és persze tanulom a nyelvet. Mostanra már elég jól megy. Néha kell gondolkoznom egy-egy szón, de általában sikerül folyékonyan beszélni. Az emberek pedig többnyire értik, mit mondok (mert, ugye az sem elhanyagolható).

Szabadidőm sok nem volt azóta, hogy visszajöttem, így nem büszkélkedhetem több nevezetes hely meglátogatásával. Ha ki is megyek, leginkább csak a már jól ismert helyekre ülök be, vagy megyek vásárolni. A pénz gyűlöget. A terve az volt, hogy a megkeresett pénznek a felét elköltöm, a többit hazaviszem. Azaz a kilenc hónap alatt elvileg 4500 dollárt kellett volna összespórolnom. Na, ez nem fog összejönni. Minden esetre van félretéve egy adag, úgyhogy otthon nem halok éhen, még, ha máshonnan nem is kapnék kaját :)

Elvileg a Carnival Legendre kell visszajőjjek, de kérvényt fogok leadni, hogy ugyanerre a hajóra jöhessek. Jó itt. Hátha sikerül. Ha össze is jön, elhatároztamforma, hogy nem jövök vissza több szerződésre. Kettő éppen elég, hogy pénzt keressek és, hogy követhessem a nagy tervem, ugye. Erről kábé ennyit.

Érdekes emberekből sose fogy ki ez a hajó. Amit mostanában élvezek, azok a nevek. Annyira lehetetlen neve van egyeseknek, hogy egyszerűen nem vagyok képes megjegyezni, másoknak meg annyira nevetséges, hogy, mikor találkozom velük, nem bírom ki mosolygás nélkül. Van például, akit egyszerűen Putrinak, vagy Budinak hívnak. Van olyan indiai fickó, hogy Mariselvan... ezt nem bírtam ki vigyorgás nélkül. Van, aki Julis (férfinév), vagy, aki Klemen Maria (szintén férfi, indonéziából). Van Leonidas ugye, aki a spártai 300 hatalmas termetű, izmos hadvezére volt, itt a hajón viszont egy 150 cm magas perui figura. Aztán van még Roberto Carlosunk, Jézusunk, Cézárunk s még sorolhatnám, mennyi fura nevű figura. Vannak viszont a nehezebb nevek: Ramamurti, Baranidaran, Bomalingan, Rimankuthy, Kanagaraju, Thrupathi s a többit talán még leírni is nehéz. Igen, ezen utóbbiak mind indiaiak.

Ami még jó ebben a hajós életben, az az, hogy olyan dolgokról hallok, amikről otthon elég nehéz értesülni. Nam azt mondom, hogy annyira meglepő dolgok lennének, csak egyszerűen távoliak. Érdekes ezekkel az emberekkel elbeszélgetni. Sok a mohamedán, budhista, ortodox, de ezek ellenére fix olyanok, mint mi. Otthon ugyanúgy hátramennek a tyúkudvarra kivennia tyúk alól a tojást, ugyanúgy fejuk a tehenet, de még a cédét is ugyanúgy írják s az e-mailcímük is sokszor végződik gmail.com-mal.

Egyre több a román, és a magyarok is gyűlnek. Ez, gondolom, két dolognak tudható be. Az egyik, hogy Indonéziában vagy a Fülöp szigeteken, vagy mindkettőn valami vízumszigorítást vezettek be, így nehezebb onnan kijutni, a másik meg az, hogy Romániából és Magyarországról is még mindig menekülnek az emberek annak ellenére, hogy, ugye, még mindig elég jól fejlődnek.

Hosszú ez a héz hónap. Belefásultam valamilen szinten ebbe a munkába, sok olyan általános dolog kimaradt, amit otthon nap mind nap ismételtem, itt pedig, mikor azokra gondolok, meg kell erőltessem az agyam, hogy úgy mozogjon, mint azelőtt. Egy csomó név van a fejemben, amik szintén lefárasztják az agyam valamilyen szinten. Hetente van negyven-hatvan vendégünk és azoknak mind illene tudni a neveiket. Hát mindet nem tudom megjegyezni, de azért 10-20 összejön s az is elég, jogy mások nevei kimenjenek a fejemból. Kíváncsi leszek, hogy boldogulok a régi dolgokkal, ha hazaérek.

Szoktam vásárolni minden héten egyszer, leginkább Miamiban, de semmi különöset nem vettem. Egy telefonon gondolkozom, azon a HTC félén, de az az igazság, hogy sajnálom kiadni azt a pénzt egy telefonra, ami annyi mindent tud, mégsem létfontosságú. Lehe, mégis inkább egy amolyan olvasógépecskét vennék, az elektomos könyvet. Ami ugye a Nook, vagy az iPad. Nem tudom, még meglátom. Minden esetre itt jó olcsók az ilyen dolgok, itt érdemes megvenni azokat.

Ezen a héten lesz offom Miamiban, ami azt jelenti, hogy reggel 6:30-tól 10:30-ig dolgozom, aztán 4:45-től folytatom. Tehát lesz időm kimenni South Beach-re. Végrevalahára összejön s nyolc hónap után megláthatom, tényleg olyan-e, mint a filmekben. Ma is kint volotam Miamiban (a blogot tegnep kezdtem el írni és ma folytatom - a félreértések elkerülése végett), de csak egy nagy séta volt a "downtownban" egy kisebb vásárlással. Nincs idő sokat mászkálni, ha nincs egy huzamosabb szünetem.

Na, rohanok.

Majméglsszek.

Újratöltve

2011-07-30T06:29:00.005+03:00

Asszem, több, mint két hónapja errefele sem néztem. Nos, hát itt vagyok... újra.
Hogy mi is történt azóta? Ha minden igaz, valahol ott hagytam abba, hogy áttettek a szobaszervízbe, ahol nagyon jó volt. Egészen másfél hónappal ezelőttig, amikoris a szobaszervíz éjjeli műszaka utén szépen a lidora helyeztek át. A lidoról azt kell tudni, hogy az a hajónak a kilencedik emelete, ahol önkiszolgálós kajálás van. Telülete kb egy hosszában kettévágott és összetoldott focipálya. Na, az én dolgom itt az, hogy feltöltsem a három-négy-öt ital pultot, amihez kávék, üdítők, tej, forrócsoki, poharak, csészék és mindenféle adalékok tartoznak. A vendég néha olyan sok, hogy, ha csak futkorászom körbe és megpróbálok mindent feltölteni, az nem elég. Sokszor nagyon gyorsnak kell lennem, hogy utolérjem magam. Enni nem mindig van idő ebben a hat-hét órában, de legalább ilyenkor hamar telik.
A munkabeosztásom nagyjából: reggel 6-9:30-közt reggeli szobaszervíz, aztán dálután 4-11 közt lido. A munka nehéz, nem annyira jó, mint a szobaszervíz, majdnem mindig nagyon zsúfolt, de, ahogy az idő telik, egyre jobb... volt.

Miért is "volt"? Merthát a mostani bejegyzést Miamiból írom. Mot érkeztem vissza otthonról, ahol két hetet töltöttem el munkaszünetként. Tusványost szerveztem 10 napig és otthon ültem egyet. A többi az utazással telt el. Dióhéjban legyen elég annyi, hogy fárasztó volt, de nagyon jól telt.

Most, másfél nap utazás után megint megérkeztem Miamiba, akárcsak fél évvel ezelőtt. A különbség most annyi, hogy magamnak kellett fizetnem a szállást, ami jelen esetben több, mint 100 dollár volt. De ezért a pénzért tényleg nagyon odatették magukat s olyan szobát kaptam, hogy csak na. Itt egy kép:

Ezenkívül légkondi, net, kávégép, széf, hűtő, vagán kilátás s még csomó minden.

Most Simpsonékat nézem egy jó fürdőzés és egy nagy burgerkinges vacsora után. Na, de holnap már nem leszek ilyen menő. Délutántól már munka van. Remélhetőleg fenn a lidón, vagy kitudja, hová tesznek, meg, hogy ki lesz a szobatársam.

Na, nagyjából így magamról. Ja s gratula Kocsis Zolinak a Zselykééért... vagy, most akkor ezt hogy kell írni?
S gratula Imolának, amiért immár férje van.

Ezentúl megpróbálok sűrűbben jelentkezni.
Most jön végre egy óriási alvás, ami már rég nem volt. Nagyon rég.

Jól vagyok immáron

2011-05-10T09:32:00.000+03:00

...nem kell aggódni.

Ne azért nem írtam, mert sok a bajom, hanem épp ellenkezőleg. Túl jó dolgom volt. Már harmadik hete, hogy áttettek a szobaszervízbe. Na ott jó az élet. Órában elméletileg ugyanannyit kell dolgozni, de azért mégis teljesen más. Ha sok rendelés van, akkor kell járni tempósan, hogy mindet ki tudjuk vinni, de, ha pangás van, akkor sokszor lejövök a kabinomba (persze úgy, hogy a főnök ne lássa, de ő általában nincs ott) s teszek veszek fél órán keresztül, megnézek eztazt a laptopon s megyek vissza, mintha mi se történt volna. Amikor ugyanis nincs rendelés, akkor csak a szobaszervíz konyháját rendezgetjük, az pedig sokszor már tökéletesen rendbe van rakva az időtúltengés miatt.
Pénzben is jobb ez a munka, ugyanis általában össze lehet szedni 10 dollár borravalót. Van úgy hogy 20 rendelés után csak 5 dollárt, de olyan is, hogy 25-öt kapok. Változó.
Változatos a munka is. Az a jó benne, hogy nem mindig csak rendeléseket kell vinni. Van, mikor tolószékeseknek kell segíteni a hajóra való beszállásnál, van, mikor standokat kell felállítani hol esküvőkhöz, hol találkozókhoz. Nem olyan unalmas, mintn az eddigi munkák.

Közben volt időm kimenni Miamiban. Végre három hónap után sikerült. El is költöttem 600 dollárt. Vettem két gitárt (egy akkusztikust és egy elektromost), egy cipőt, hangfalat s mindenféle eztazt. Most már jól berendezkedtem. Az még kérdéses, hogy viszem haza, de csak megoldom valahogy.

Most már ki is tudok menni, ha nem vagyok lusta és inkább alszom, ugyanis a munkaidőm déltől éjfélig van kb. Napi tíz óra fél óra szünettel. Így történik az, hogy most már ritka, hogy ne aludjak 8-9 órákat. Egyszóval most már sokkal jobb az élet. Ha minden igaz, még itt tartanak egy-két hónapig, aztán felraknak az étterembe. Ott lesz rohangálás, de legalább hamarabb telik az idő.

Tusványosra hazamegyek. Ó jee. Ha midnen igaz, július 16-án érkezem s két hétig taposom az otthoni földet. Aztán vissza ide még vagy három-négy hónapot.

A következő projekt valami könyvvásárlás lesz. Hadd művelődjek kicsit.

Na, velem kb eddig így.

Szevasztok!

Francba

2011-04-12T01:10:00.002+03:00

A bejegyzés címe eredetileg "A tizedik" lett volna, de köszönet a ctrl+a és egy véletlenszerű billentyű egyszerre, ámbár akaratlanul történő leütése következtében negyed órányi bejegyezgetésem semmivé vált a bináris száok halmazának világában. Magyarul eltökéletlenkedtem egy csomó időt. Legalább wordot használnék. De nem, mert nekem jó a wordpad, nem kell túlbonyolítani az életet. Tessék, ez az eredmény. Így vegyetek dácsiát; nem lesz ctrl+z. Aki érti, érti. Na, de kicsit elszálltam.

Lényeg az, hogy itt ülök a Mexicoban a Three Amigosban, az egyetlen kikötőben, ahová az utóbbi időben kijöhettem. Ide is csak kéthetente. Nagyon jól esik már csak a parton lenni is. Nem azt mondom, hogy a hajón rosz, de azért na. Itt bömböl a jobbnál jobb zene, nyitott terasz, hullámzik az óceán hátán két nagyobbnál nagyobb hajóval: a Carnival Liberty és a Carnival Freedom egymás mellett kikötve. Szép látvány. Majd rakok fel fotót is, de most lusta vagyok. Túl jó a sör, hogy előszedjem a fényképezőgépet.

Várom már az időt, hogy megváltozzon az órabeosztásom (jövő hét remélhetőleg) és kimehessek Miamiba pénzt elverni. Akarok venni hangfalat és gitárt... de talán most ismétlem magam.

A meló egész jó most már. Megszoktam, mondhatni a napi 12 órát, de nem akarom elszólni magam. Valahogy úgy csinálom, hogy egyik nap alszom este héttől reggel fél ötig s utána melő, aztán két napon keresztül csak négy óra alvással simán jól bírom. Ezeken a napokon megyek a legénységi kocsmába, konditerembe (crew bar, crew lounge), ruhát mosok s társai.

Na, mostanra ennyit. Félretolom az elektrónikus téntát s belevetem magam a világháló fonalaiba.

Ugyanaz

2011-04-05T16:39:00.000+03:00

A Rém rendes családot és Popper Péter előadásait szoktam nézegetni mostanában, ha van egy kis szabadidőm munka közben. Egész jól ki tudnak zökkenteni a munka forgatagából.

Holnap Puerto Ricoba érünk és ott van ingyen wifi mindenhol a levegőben, aztán onnan elküldöm ezt a bejegyzést. Ha valamikre nem válaszoltam, elnézést, de az utóbbi egy hónapban egyszer voltan netközelbe, akkor sem sok időre. Holnap is csak 45 percem lesz kb, de megpróbálom a legjobbat kihozni az időből.

A munka még ugyanaz. A crew messben dolgozom. Nem olyan rosz. Fizikailag ugyanannyit kell dolgozni, mint a staff messben, csakhogy itt össze tudok szedni egy kis extra szabadidőt, ha gyorsan dolgozom. Amúgy minden nap 5-től 5-ig húzom az igát. Két szünettel: 9-10 és 11-12 közt. Kicsit hülyén van beosztva, de elmegy.

Most még 14 percem van a szünetből.
Ma special cleaning volt ugyebár, mert St. Thomas amerikához tartozik éshát minden US kikötő előtt special cleaning van. Ez még oké, de nagyon idegesítő, hogy a vezetőség annyira fél a bármikor megérkezhető US Public Health-től, hogy minden kis lehetőséget, ami büntetés kiszabását jelentené, próbálnak eltüntetni. Alkalomról alkalomra óvatosabbak. Ezelőtt két hónappal mág csak jól kellett takarítani. Ma már kiviszik a mikrót és a kenyérpirítót, merthogy az konektorból megy és nehogy baj legyen belőle; nem tartanak a kis hűtőkben semmit, merthogy fel kellene címkézni, hogy mikor romlik meg, ha kell egy dobozos tej, vagy egy joghurt valakinek, akkor irány a hűtőszoba; elviszik a tálcákat, merthogy kevesebb tálcánál kevesebb az esély a kosz megtalálására is. Ergo, mikor special cleaningünk van, aznap semmi nincs, amira szükségünk lenne. Egy törlőrongyért is liftezni kell. Idegesítő, hogy ennyire beszari a vezetőség.

Holnap "Egyenruha csere" parti lesz, ami annyit tesz ugye, hogy mindenki valami más osztály munkaruháját viseli majd. Én szakács leszek.

Reménykedem, hogy jövő héttől áttesznek végre valahova máshova, vagy legalább a munkaidőmet megváltoztatják, mert így két hétben csak egyszer tudok kimenni a hajóról. Már be vagyok rothadva ide. Lassan már egy hónapja, hogy csak egyszer voltam kint. Ha végre kimehetnék Miamiba, elköltenéb felét az eddig ~~megkeresett~~ megspórolt pénzemnek.

Egyelőre ennyit. Mindenkinek minden jót.

Ja s tusványosék! Valószínű, hogy hazarepülök két hétre kényszervakáció gyanánt Tusványos idejére, úgyhogy ott leszek!!! Csak még valahogy anyagilag meg kell gondolni azt az 1200 dolláros repjegyet :(

Sakkor sziasztok!

Másik váltás

2011-03-23T01:13:00.000+02:00

Tíz perc szünettel. Gyorsan leírom, hogy másik váltásba tettek. Eddig (másfél hónapon keresztül) a staff messben voltam. Most áttettek a crew messbe. A legtöbb hajón úgy van, hogy az assistant waiterek a crew messben kezdenek, aztán átteszik őket a staff messbe, majd officers mess, majd captains mess, aztán szobaszervíz, majd végül a vendéglő. Itt, ezen a hajón viszont másképp működnek a dolgok. Ahogy megérkeztem, bedobtak a staff messbe. Örültem is neki, azt hittem, megúsztam a crew messt, merthogy oda másokat tettek, de aztán lassan rájöttem, hogy az nem is annyira "megúszás" volt, mint általános eljárás. Rosszak viszont egyáltalán nem mondható a crew mess sem munka szempontjából. Sőt, néha könnyebb. A különbség a kettő közt, hogy eddig napi 11 órát dolgoztam 1-4 órás szünetekkel hetente öt óra "pihenőszabadsággal", most pedig 10 órát kétszer egy óra szünettel, viszont nincs off.

Eddig a napi munkám abból állt hogy fél héttől reggeliztettem: asztalokat előkészítettem, tányérokat, poharakat, esszájgokat behordtam az edénymosóból, aztán leszedtem az asztalokról a szennyest, a szemetet, áthordtam az edénymosóba, közben közben felvettem néhány rendelést (ami nem volt megtalálhat sem a meleg- sem a hidegsoron), végül mindent leszedtem az asztalokról és tiszta terítéssel 9:30 körül beszártam az ajtót. Ezt mind harmad- negyedmagammal.
Ebédnél is kb ugyanez 10:30-tól 14:00-ig, csak itt ötödmagammal, vacsoránál szintén, csak ott több rendeléssel, talán egyel több munkaerővel, több rohanással 17:30-tól 21:30-ig, kivéve hetente egyszer vagy négyszer special cleaning esetén + 2-3 óra.

Na most már öt órával később vagyok, újra szüneten. Van még szintén 15 perc.
Folytatván az előbbi témát, az új munkám a következők szerint zajlik: reggel ötkor váltom Lórit, a szobatársamat a crew messben (véletlenül úgy esett, hogy mindketten 5-től 5-ig dolgozunk, csakhogy én nappal, ő meg este). Megtöltöm a só- borsszórókat, feltöltöm a zabpelyheket, kirakom a joghurtot, tejet, gyümölcsöket, reggeli ideje alatt pótolom ezeket, plusz hordom a tiszta tányérokat, tálcákat utánpótlásként. Reggeli végeztével kitakarítom a kajáldát, letörlöm az asztalokat, előkészítek mindent az ebédre. Ebédnél pótolom azokat, amiket reggelinél, plusz még süteményt és szeletelt gyümölcsöt hordok. Ebéd végeztével letörlöm az asztalokat, felseprem a földet, majd felmosom. Aztán elkezdek mindent újra előrekészíteni a vacsorához. Ezeket a dolgokat mind másod, aktív kajáltatás mellett harmadmagammal. Ma pont úgy esett, hogy a harmadmagam nem érkezett, mert a főnökünk ebédnélküli napot (lunch off) adott neki, azzal pedig nem törődött, hogy ketten meg fogunk szakadni a munkától. Na, nem szakadtunk meg, de minden hiányzott. Hol tányérokért, hogy kanalakért, hogy szeletelt vegyeszöldségért rimánkodtak az éhes szájak. Kevés a kettő. Ez van. Remélem, többet ilyet nem csinálnak.

Érdekesek a kiejtések. A crew messt úgy kell elképzelni, mint egy nagy vasutaskajáldát modern kiadásban. Négy sor asztal, fotelekkel, székekkel, kis plexid narancssárga elválasztóablakocskákkal. Kb 150 személyes. Na, ez a rész el van választva egy embermagasságú fallal a "vályútól". A fal terem felőli részén van a hideg kaja, a kávéautomata, a tejautomata s a mindenféle hidegkaja és lé. A másik oldalon egy emberszélesség után következik a melegsor, aminek a másik felén én vagyok s osztogatom az eledelt.
Namostmár tessék elképzelni, mikor nyitunk - mondjuk 11-kor, ebéd alkalmából-, 10 perccel korábban már harminc ember ott tornyosul a melegsor elején és várják, hogy megnyissuk. Általában tíz perccel korábban ki is nyitunk, mert hanem, már rikácsolnak, hogy mit kérnek s miért nincs kitéve (reggelinél például megőrítenek a "croisant! Croisant!" felkiáltásaikkal már húsz perccel a kezdéz előtt). Néha jól esne kimenni eléjük s az egészet kihajtani a kajáldából s bosszúból csak egy órával később nyitni, dehát a pár paraszt miatt akkor a többi fog szenvedni.
Nade mondjuk, hogy elkezdődött a kajáltatás s szépen - vagy összevissza - jön étkezni a jónép. Minden rendben van, de akkor valamelyik indiainak eszébe jut, hogy ő veggieburgert (igen, húsmentes burger) szeretne enni. Na, ilyenkor elindul a pokol. Hirtelen a többi indiai, pilippínó, indonéz s még kitudja milyen féle azonosítatlan nemzet állampolgára ráébred, hogy: tényleg, miért ne rendelhetnének ők is ilyesmit. S akkor a négy másodperc múlva, mint a lavina, mást se hallok, csak "begyibörö". Igen begyibörö, ugyanis ezek az emberek, akárcsak Eduardo, képtelenek normálisan beszélni. A veggieburger az "begyibörö", a french fries "prenprá", a fish szósz "pisszó". Általában csak az előbbi kettőt rendelik, de ezt a két különböző szót és annyira egyformán és olyan furcsa dialektusban ejtik ki a szájukon, hogy 90 százalékban a gesztikulálást értem meg. Ha begyibörö, akkor mutatják, hogy kerek, ha pedig prenprá, akkor tartk a markukat. S akkor én megyek, vegszem a tálat, fel a nájlonkesztyűt (munkaóráim 70 százalékában a kezemen van) s rakom nekik, amit kértek - általában.

Na, ennyit a melóról. Közben ezt a bejegyzést éppen három nap alatt, három nekifutásból írtam le, merthát néha-néha belealszik az ember, ugye.

Minden jót, majd, még leszek (igaz, már lassan három hete nem töltöttem fel semmilyen bejegyzést, csak írogatok itt magamnak a lektómon. Majd egyszer. Talán holnap, szünetben.)

Tehát.

Kis szünettel

2011-03-13T01:11:00.000+02:00

Nem írtam már egy ideje. Volt egy tíznapos tréningem napi két órában és annyira sokat elvett a szabadidőmből, hogy annak a fennmaradó csekély hányadában inkább aludtam. Tegnapelőtt vizsgáztam le belőle, megkaptam a Basic Safety Training diplomámat. Ez is csak amolyan tessék lássék vizsga volt. Aki kicsit beszélt angolul, átment valahogy.

Említettem az előző bejegyzésemben a filippínók érthetetlen kiejtését. A közvetlen főnököm, Eduard - akit mi csak Eduardonak szólítunk -, már nem a főnököm egy hete. Más jött helyette. A bekezdés viszont róla szól. Ő Fülöp-szigeteki. Úgy kell elképzelni, mint Doktor Bubót ferde szemmel, fehér ruhában, lapátfülekkel. Temperamentuma hirtelen, sokszor viccelődős, gyorsbeszédű, rendes ember. A beszéde érthetetlen. Lehet, hogy tud angolul, de legfennebb csak írni. Hogy beszédbe mennyire ülteti át ezt a tudást, nem tudom megállapítani a borzalmas kiejtése miatt. Nem elég, hogy a hangképzése annyira messze áll az angoltól, mint innen a Fülöp szigetek, de a rossz kiejtését - nem tudom, szándékosan-e - annyire felfejlesztette, hogy néha az odailló betű helyére olyan hangot selypít be, amit amúgy, mikor szükséges lenne, nem tud kiejteni. Hogy érthetőbb legyen: neki a hajó, az ship helyett "szip". Tehát elvileg nem tudja kiejteni az "s" hangot. De csak elvileg! Mert, mikor azt kellene mondja, távolság, azaz distance, akkora "distansz"-t mond a disztansz" helyett. Tehát nála az "s" az "sz", de néha az "sz" "s". Ki kell találni, mikor melyik. A "this is" nála "dit it", a "come back", "kám bák".
Az "f" helyett "p"-t mond, a "v" helyett "b"-t. Pldául cover=kóber, fortyfive=portipájp, follow=paló satöbbi. Továbbá valami krónikus selypítéskényszer is fellelhető nála, ugyanis. Nagyritkán sikerül kimondania a "v" hangot: portipájv, de ekkor valami zárlet következhet be az agyában, vagy egy sürgösségi algoritmus közbelép és nagyon gyorsan odateszi a helytelen "p" hangot az amúgy helyesen kiejtett "v" mögé. Az eredmény: portipájvp. Hihetetlen. Ha nem nézne úgy ki, mint egy tipikus filippínó, meg mernék esküdni, hogy ő egy kém, aki akarattal selypít.
De még nincs vége, Eduardo beszédjellemzése folytatódik. Amellett, hogy ennyire lehetetlen az akcentusa, még vannak más eszközei is, amikkel képes még érthetetlenebbé tenni a beszédét. Kérdő mondat alkalmával a "this is garbage" alakja nem "is this garbege?" lesz, hanem egy kis "e", vagy "a" hangot a mondat után toldva ekképp teszi fel: "this is garbage e?". Plusz még ehhez hozzájön a förtelmes akcentus, mellyel egybevetve így fog hangzani a felszólalás: "dit it garbidz e?" Na, ezt értsd meg, mikor a hadarva pörgő nyelvével egy tizedmásodperc alatt kimondja. Lehetetlen.
Három hét után úgy kezdtem megérteni, hogy mit beszél, hogy ezeket a mondatokat külön megtanultam, mint halandzsa nyelvet, mert az igazság az, hogy sok köze nincs az angolhoz. Nagyon sokszor még 10-20 másodperc beszéd után sem vagyok képes eldönteni, indiánul, oroszul, vagy angolul beszél. Persze, az esetek többségében az utóbbi.
Fejtörőként itt van néhány szava, amit, ha megfejtetek, kicsit megízlelhetitek, milyen az, mikor őt kell megérteni:
(a szavakat magyar kiejtés szerint írom úgy, ahogy ő ejti ki)
pamili
brekpast
kóber
pántri
vicc van
pinisz
dzaddz
szék
ditvassz
prenpráj
begyibörö
cif
Egyelőre ennyi jut eszembe. De már annyira jól megy, hogy, ha akarom, akkor képes vagyok a szavakat az ő kiejtésére formálni.
Ja és még a fentiek mellett meg kell jegyezni, hogy a beszéde nem az angol hangsúly szerint megy, hanem valami kőlönös, megmegyarázhatatlan, véletlenszerű hullámzás lelhető fel benne teljesen függetlenül attól, hogy a mondat vége fele jár, vagy éppen egy újat kezd el.
Összességében én úgy gondolom, hogy, ha ennek az embernek nem lenne keze, amivel gesztikuláljon és mutogasson, soha senki nem értené meg idegösszeroppanás nélkül.

Ennyit a kiejtéséről. Most lassan kell menjek dolgozni. A következőkben majd beszámolok a napi dolgaimról.

Minden jót!

Open deck netezés...

2011-02-24T18:20:00.001+02:00

Igen, most jöttem le az open deckről. Erről azt kell tudni, hogy a hajónak az a része, ahol Celin Dion szokta lóbálni magát. Vagyis a hajó legorra, hogy igazán magyarul fejezzem ki magam. Na, az a hely egy olyan jó fél kosárpálya méretű nyitott hely. Oda szokott általában felmenni minden munkás, akinek épp van egy szabad perce és a hullámokat szeretné nézni, napozni szeretne, pezsőfürdőzni lenne kedve (az is van!), vagy csak netezne egy egy olyan kikötőben, ahol van wireless net, mint pl itt, Puerto Ricoban.

Annyit még hozzá kell tegyek a történethez, mielőtt elkezdeném, hogy ez a blog nem ottíródikl. Ott ugyanis ellneteztem az időt, sőt, még a tegnapi blogomat sem voltam képes feltölteni. Majd mindkettőt egyszerre, talán holnap, ha sikerül netet fogni.

Nem tudom, hogy írtam-e róla, de, a igen, hát itt van újra: lett két magyar munkatársam. Könnyebben megy a munka, hamarabb telnek a napok.
Több, mint egy hete itt vannak már. Amikor megjöttek, talán, mondhatni alig észrevehetően, de onnantól kezdtek könnyebedni nagyon kicsivel a napok. Nem is azért, mert magyarok, hanem, mert újak voltak a staff messben. Végre nem én voltam a legtökéletlenebb, sőt! Én tanítottam be őket, mit hogyan kell csinálni. Élveztem, úgy néztek rám, mintha már a nyolcadik szerződéemet nyomnám. Alig akarták elhinni, hogy csak egy hete vagyok itt és ez az első zerződéem. Még én is meglepődtem azon, mennyi mindent tanultam egy hét alatt.

Hirtelenjében megfogalmazódott bennem egy nagy igazság. Az ember addig érzi igazán szarul magát, míg meg nem ismer valakit, aki még nála is szarabbul van. Ezt sokféle vetületben lehetne tárgyalni, de a lényeg a lényeg. Jobban lettem egyből.
Kicsit irigyeltem őket, hogy bezzeg, ők egyszerre hárman kerültem újoncokként az étkezdébe (jött velük még egy horvát gyerek is), én meg egyedül, mint első szerződéses. De később fölöslegesnek találtam az irigykedést, merthát, ugye túléltem, arra pedig csak büszke lehetek.
Azóta jól belejöttek a munkába, jól csinálják, bár talán még nálam is többet panaszkodnak. Egyikük haza akar menni. Mert van, ugye Lóri, Attila és Hrvoje. Ez utóbbit olvast, ahogy tudod (ő a horvát, ugyebár); Attila akarna menni haza, mert szegényt átrakták a crew messbe, ahol nem tetszik neki; legelső pedig a jelenlegi szobatársam, aki épp itt horkol a fejem felett. Jópofa srác. Kell tudni róla, hogy "mindent tud". Nem rossz értelemben na, csak olyan féle fickó, aki, ha egyszer hall valamit, azt már úgy adja tovább két perc múlva, mintha már régesrég tudná. Ezt csak azért mondom, hogy kábé tudjátok odaképznelni, vagy ide, vagy mittudomain.

Megjegyzés:
Na, Lóri, ha neadjisten idetévedtél s olvasod a blogom akkor isten hozott s, amit fentebb írtam, tekintsd pozitív indíttatású énkritikának ;)

Tehátakkor, hol is tartottam? (hülye kérdés, minden kezdő blogíró minimum egyszer biztos felteszi)
(általában így folytatódik:) "Ja, igen." A munka velük könnyebb, végre tudok magyarul beszélgetni, röhögni jókat. Rajtuk kívül amúgy még jött két magyar a hajóra, -ekképp - plusz, még akiket közben megismertem -, nemzetem sarjaiból minimum 20 fő dolgozik a Libertyn.

Hirtelen mennem kell dolgozni, kezdődik a vacsora. Következő bejegyzés az első (legalacsonyabb szintű, viszont legközvetlenebbb) főnökömről és a kezdő hajósoknak abszolút érthetetlen filippínó akcentusárül fog szólni. Hálistennek kiválóan közvetlen é jópofa természetéről is szót ejthetek.

Pápá!

U. I.:
Laci: jó, hogy van a blogod, jókat derülök rajta. Ha van netem, mindig megmosolygom a legújabb történeteket.
Tusványosék: nem tudom, el fognak-e engedni Tusványos előtt. Erről még nyilatkozom.
Mindenki: utóbbi bejegyzések hipersebességgel készülnek általában, kérem eltekinteni a helyesírási és fogalmazási problémák fölött. (példa erre eme utóbbi mondat)

És megint egy fél...

2011-02-21T18:09:00.000+02:00

Már egy hete nem neteztem. Nem bírtem tovább, vettem egy net kártyát. De már ki is léptem, hogy ne fogyjon el teljesen. Jó lesz egy pár perc későbbre is. Nagyon jól fog esni, akárcsak a mai alkalom.

Azt mondják itt a hajón, hogy nem szabad a hazai dolgokra gondolni, mert akkor az embernek megtelik a szíve a szép dolgokkal s egy szép nap szedi a holmiát és hazamegy. Hát azon vagyok, csak nehéz.

Amikor belevágtam, arra gondoltam, hogy jaj, de jó, milyen keményen fogok dolgozni, mennyi pénzt fogok összeszedni satöbbi. Na, hát ez így is lett, csak a kemény munka általában akkor esik jól, mikor vége van. Ez részletekbemenőleg is így van. Jól esik végignézni egy asztalon, amit letakarítottam és újra megterítettem, hogy de szép is lett; jól esig eg kemény ebédeltetés után azt mondani, hogy ez igen, ezt szépen végigvittem; jól esik minden este kijelentkezni a számítógépes munkanyilvántartó rendszerből arra gondolva, hogy ennek a napnak is vége; jól esig újra Miamiba érkezni minden cruise végén, hogy eltelt még egy hét. Ahogy a részletek nagyobbodnak, úgy szusszanok fel egyre jobban és jobban. Már nagyon várom, hogy végre a augusztus legyen és azt mondhassam, ez igen: férfimunka volt. Az igazság az, hogy a fizikai terhelést még úgy ahogy lehet bírni. A lábaim egyre jobban megszokják a sok járkálás, a karom hozzászokik a cipelgetéshez, de nem is ezzel van a legnagyobb gond. Agyilag nehéz feldolgozni az egészet. Végigtekinteni azon, hogy még mennyi keserűség vár rám az elkövetkezendő hat hónap alatt. Ezt nem tudom agyileg még feldolgozni, ezért jobb, ha nem is gondolkozom rajta. Nem is teszem...

Másik dolog, hogy itt a hajón van valami megmondhatatlan közös dolog az emberekben. Van egy egyféle elszántság, vagy rejtett erőforrás, ami mindegyikünkben megvan. Otthon a karosszékből nem lehet megérteni, hogy mi a nehéz ebben a munkkában, de itt, a sűrűjében minden más színben látszik. Az emésztőgödör (értsd ganélyuk) mellett eltűnődik az ember arról, hogy milyen förtelmes lehet belekúszni, de amikor nyakig benne van, semmi másra nem tud gondolni, csak arra, hogy ne fulladjon a szarba. Valahogy itt is ez a helyzet. Ezek az emberek mind nyakig a szarban vannak, de valahogy mégis emlékeznek arra az időre, amikor még kívülről látták a szart. Érdekes.

Van, aki már több mint tíz éve itt dolgozik. Beszívódott. Nem tudja abbahagyni. Minden szerződés végén megesküszik, hogy soha többet, de mikor kívülről nézi a szart, nem tűnik olyan borzasztónak. Meg ugye mellette van még az, hogy a szárazföldön semmije nincs. Se családja, se barátai, se megszokott, mindennapi dolgai; minden itt van, ott maradt a hajón. Ezért észre sem veszi s már összekapta magát s vissza is jött. Nagyon sokan vannak így. Nem akarok egy lenni közülük.

Az idő észrevétlenül, de néha nagyon is lassan elszáll az ember feje fölött és egyik pillanatban csak azt veszi észre, hogy: úristen, itt vagyok egy, két, sok éve és ez idő alatt mit tettem le az asztalra? Na mit? Pénzt. Talán, de mást? Jóbarátokat, akiket valószínűleg soha többet nem látok? Tapasztalatot? Azt máshol is lehet szerezni.
Mondanám tovább is, de mennem kell. Amit itt lehet szerezni, az a hajózós, világjárós, életmegismerő tapasztalat. Ahhoz meg nem kell tíz-húsz év. Elég belőle fél.

Üdv a messzeségbe, puszi-puszi!

Fél óra

2011-02-20T22:21:00.000+02:00

Már megint van egy ennyi szabadidőm. Holnap leszek itt második hete. Már kaptam fizetésként a kártyámra kemény 72 Dollárt. Hogy miért csak ennyit, nem tudom. Igaz, hogy ezt a múlt hétért kaptam, nem a mostaniért, ugyanis kéthetente adnak fizetést. Remélem, jövő hétvégén minimum hatszáz lesz a kártyámon. A hajón van automata és onnan jehet kivenni pénzt. Amúgy a kártyával bárhol lehet vásárolni. Elméletileg elfogadják, mert Master Card.

Tegnapelőtt volt egy legénységi parti, amire elvállaltam, hogy dolgozom egy másnapi reggeli szünetért cserébe. Úgy volt, hogy éjjel egyig kell dolgoznom, de aztán lett belőle hajnali fél öt, hogy rohadjanak meg. Ketten dolgoztunk egy Harold nevű indonéz fickóval végig. Kellett kihordani a mocskos dolgokat, újratölteni a kifogyott kaját, meg ilyenek. Fél három fele be is fejeztük volna és lejöttünk a legénységi kajáldába, hogy együnk valamit, mire egy ferdeszemű vállpántos, fehéruniformisos seggdörgincs elkezdett pattogni, hogy mit képzelünk mi, hogy csak úgy nekifogunk kajálni, mikor fent feélbehagytuk a munkát. Mi mondtunk (vagyis inkább Harold, mert nekem gőzöm nem volt, hogy mi merre meddig), hogy az nem a mi dolgunk, merthogy mi a setup team vagyunk és az asztalterítők lepakolása meg az ottmaradt kaja nem a mi dolgunk. De a fickó ki volt kelve a képéből, hogy ő az F&B mendedzser asszisztens s, hogy ő tudja. Na, akkor Harold el kezdett mindenfele telefonálni, de a vége csak az lett, hogy mi kellett megcsináljuk. Na, ez tartott fél ötig úgy, hogy én már fél hat óta dolgoztam, majdnem egy fél napja. Harold éjjelis volt, csak kilenckor kezdett.
Na, a lényeg az, hogy másnap (vagyis aznap) tízkor kellett kelni, úgyhogy nagyon fáradt voltam egész nap. Nem csak egész nap, de még ma is. Nem tudtam rendesen kipihenni azt az éjjelt. S erre fel ma még special cleaning van, ami annyit tesz, hogy takarítunk látástól mikulásig, hogy rohadjanak el. Ezért van most a másfél órás szünetem helyett háromnegyed, amiből ugye negyedet lekajáltam. Francba. S a jó benne a, hogy még egész éjfélig fogunk takarítani. Ráadásul még azt sejtem, hogy a három és fél órás ebédszünetünkből sem lesz semmi. Vagyis igen: takarítás.

Olyan sok a meló és kevés a szabadidő, hogy minden kis szórakoztató akármi egyből leköti a figyelmemet. Mikor dolgozunk, a staff messben mindig be van kapcsolva két tévé és néha egy kis semmilyen adás is úgy odaszegezi a figyelmem, hogy azon veszem észre magam, hogy teljesen ki vagyok szakadva a munkafolyamatból.
Vagy, ahogy bejövök a kabinba szünetben, akármilyen spanyol nyelvű adás őgy le tud kötni, hogy nem is nyúlok a távirányító után, hogy más csatornára váltsak.
Vagy, ha meghallok valami jó zenét, képes vagyok megállni s csak úgy hallgatni. Az is nagyon aktív kikapcsolódásnak tűnik. Kevéssel is beérem.

Olyan sok a meló, hogy, ha vécére kell menni, azt is inkább úgy programálom, hogy munka közben kelljen, mert legalább egy kis szübetet eredményez. Tegnapelőtt vagy 15 órát dolgoztam és valószín, hogy ma is összejön annyi.

Ez a special cleaning olyan, hogy mindent le kell takarítsunk az étteremben. De tényleg mindent. Le kell szereljük az égők alól az üveg lapkát, le kell mossuk, aztán visszaszereljük, a fagyi-, kátvé, -szendicssütőgépeket szét kell szedjük, kívül-belül kitakarítsuk, sőt, még a mustáros és kecsaposflakonok nyitójának a belsejéről is ki kell töröljük a dolgokat, meg még a kupakokat is tisztára kell mostni. Haton dolgozunk, de úgyis jó öt órába beletelik, míg mindezt megcsináljuk.

Na, kell is mennem, három perc múlva ebédeltetünk.

Pápá :(

Továbbá

2011-02-12T18:52:00.000+02:00

Na, van egy fél óra szabadidőm így fél tízkor reggeli után. Tíztől már kell intézni az ebédet. Mivel aludni nem érdemes fél órát, ezért ínkább blogolok.

A szobatársamról annyit - időközben megismerkedtünk -, hogy nem indiai, hanem perui, és nagyon jófej. Volt egy valentinnapi buli is, amolyan legénységi parti egy bárban itt a hajón. Egész jónak volt mondható. Jó zene, jó hangulat, mindenki bulizott rendesen, mert csak három óránk volt rá. Tizenegytől éjjel háromig. Másnap reggal megint 6:30-tól reggalizetetés :(. Keserves volt.

A napok kicsit könnyebbeknek mondhatóak annak ellenére, hogy többet dolgozom, mint az elején. Jobban belejöttem, már nem olyan ideneg minden s jópár embert megismertem, akik hülyéskednek, meg egy egy röpke mondatot eleresztünk egymásnak, így kicsit barátságosabb minden.

A vacsoráknál hatalmas tolongás van. Fél hatkor előkészítjük az asztalokat és hatra betolul egyszerre vagy száz ember. Mi összesen vagyunk haton. Ebből a hatból kettő a kaját hordja a kis kajás konténerekbe, négy pedig elszedi az asztalokról a koszos edényeket, letörli az asztalokat és tisztákat tesz a helyükre, továbbá, kihordja a szennyest a mosogatódába, behordja az elmosottat, rendeléseket vesz fel, bemondja a szakácsnak, visszamegy később, elhozza. Lehet sejteni, én az utóbbi négy közé tartozom. Amikor betódul az a sok ember, mindenki rendelni akar még valamit azon kívül, amit kikanalazott magának a konténerből; egyból lesz egy csomó koszos tányér, s még a szakácsnál is minden kollégám a rendeléseket próbálja bemondani több kevesebb sikerrel. Na, kb így kell elképzelni az első egy órát. Arra sincs idő, hogy fél lábra álljak. Ami jó benne az az, hogy, mire észreveszem, az első másfél-két óra úgy elszállt, mintha ott sem lett volna. Aztán még két-három-négy óra (napfüggő) s vége is a munkának.
Borravalót ugyan nagyritkán adnak, de nem arőltetik meg magukat. Igaz, ők is alkalmazottak, csak kicsivel többet keresnek, mint mi, mert magasabb pizícióban vannak. Ők a "staff". Kb kétszer nagyobb a fizetésük minimum a mienknél. De van, aki 10 000-ren felül keres havonta közülük is.

Kíváncsi vagyok, végre megkapom-e az eheti borravalót. Nem gyűlt sok a dobozba, nem lehet több, mint 60 dollár. Abból, ha nyolcat kapok, már jó.
Ja, el nefelejtsem, hogy magkaptam az első "magán" borravalómat. Kaptam egy dollárt egy bulgár sráctól, hogy "this one is for you". Nem sok egyáltalán, de jól esett. Amúgy is ennyiket szoktak az asztalon hagyni. Ma találtunk a dobozban egy tíz dollárost is (átlátszó üvegdoboz). Meg is lepődtünk rendesen.

Sikeresen kiszálltam a hajóról két alkalommal is. Az egyik San Huan (Puerto Rico), a másik pedig Grand Turk (Mexico). Jó volt sétáli a plusz 35 fokban arra gondolva, hogy otthon valószínűleg mindenki fagyoskodik. De itt már annyira meleg volt, hogy sokáig az sem jó. Szerencsére a hajóban van légkondi mindenhol, így egyszerű és kellemes itt az élet.

Az étel nagyon jó. Akkora választék van, hogy otthon sincs egyik szállodában sem nagyobb. Minden van, de tényleg. Nem tudok olyan gyümolcsöt mondani, ami nincs. Olyan viszont sok van, amiről nem is hallottam. Jó az élet tehát ilyen szempontból: annyi mogyoróvajat, mandulát, barackot, műzlit, s mág sok minden mást eszem, amennyit csak akarok. Meg is látszik: a sok munka és néha a konditerem mellett egyáltalán nem fogytam, sőt, mintha magamraszedtem volna egy kis súlyt. Azt mondják, kell vigyázni, mert negyon könnyen el lehet hízni a hajózás alatt.

Megismertem legalább 11 magyart. Mind jópofák, egyikük épp most száll le. Befejezte a hét hónapját. Na, kell menjek, üdv mindenkinek odahaza!

Pá!

Benne a sűrűjében

2011-02-08T23:10:00.000+02:00

Negyedik napom. Az első csak félnek mondható, de kezdjük azzal.
Blogírás után másnap reggel kaja, utána kilenckor indult a kisbusz, ami kihozott a kikötőbe. Az első óceánjáró, amit megláttam, a Liberty of the Seas volt, a világ második legnagyobb utasszállítója, a mi a Royal Carribean társaság birtokában van. A buszsofőr, nem tudván, hogy két Liberty nevű hajó van, arra akart feltenni minket, de aztán lebeszéltük róla és elhozott a másik hajóhoz, a Carnival Libertyhez,a sajátunkhoz.
A Liberty of the Seas majdnem másfélszer akkora, mint ez, ,de ez se kicsi. Simán vetekszik az otthoni panelházsorral. Vártunk a személyzeti bejárat előtt kb egy órát, aztán egy kisebb vámvizsgálat után beinvitáltak. Még egy óra és megkaptuk a szobánkat. Egy indiai fickóval vagyok egy szóbában, asszem. Csak azért "asszem", mert alig váltottunk két szót a négy nap alatt. Nam, mintha nem barátkoznánk, csak, más a munkabeosztásunk s mikor a kabinban vagyunk, amúgy is majdnem mindig alszunk.

A munka nagyon sok. Úgy néz ki, hogy általában 10-11 óra, da egy héten van két alkalom, mikor két órával kevesebb. Van viszont hetente három nap, mikor úgynevezett speciális takarítás van a kajáldában, ekkor felkúszik tizenkét órára is, pl tegnap.

Nade hol is dolgozom? Az úgynevezett staff messen, ami amolyan sem alkalmazotti de sem tiszti étkezde. Valahol a kettő között van. Kb 100 személy befogadására képes. Mondhatni, négyzet alakú, a közepén egy hosszú büfésorral, ahonnan mindenki szedegethet 20 féle kaját magának.
Az én dolgom eddig az, hogy megterítsek (kistényér, kendő, evőeszköz, pojár, vizeskancsó), leszedjem a koszos tányért és, ha valaki rendelni akar, akkor bemonjam a konyhán a rendelést és felszolgáljam a kaját.
A szar a dologban az, hogy egész nap kell járkálni, amitől már izomlázam van; hogy ahány nemzet, annyiféleképp beszélik az angolt, alig lehet érteni; és, hogy mindenki rohan, mint az őrült, alig van idejük elmagyarázni azon a lehetetlen angolnyelvükön bármit, amit kérdezek.

Első nap nagyon el voltam veszve, csomót szerencsétlenkedtem, biztos szidtak is magukban rendesen, de mára már kábé tudom, mi hol van, mit hogy kell kérni, felszolgálni stb. Mindez sokkal egyszerűbb lett volna, ha első alkalmamkor mellémraknak egy szerencsétlek akárkit, aki legalább egy hónapja ott van s az közben elmutogat mindent.

Na, így telnek a napok: 6:30-tól 9:30-ig reggeli, 10:30-tól 13:30-ig ebéd, 5:30-tól 10:30-ig vacsora. Namostmár ez csak kábéra van így attól függően, hogy mikor végzünk a takarítással. Van, mikor hamarabb, de van, mikor (pl tegnap) sokkal késöbbb (éjfélkor).

A legkönnyebb a reggeli, mert kevesen vannak és kevés ideig tart. Az ebéd kb tűrhető, de a vacsora legalább egy órán keresztül rohanás. Este 8-9 után stabilizálódik a helyzet s akkor már csak járkálni kell minduntalan.

A staff messen kb 10-n dolgozunk, de a vendégek kiszolgálását, meg az asztalelőkészítést-takarítást, vagyis az én munkakörömet csak négyen csináljuk. Szerencsére, akik ott kajálnak, azok többnyire egyszerű dolgozók, csak régebb óra vannak a hajón, vagy előkelőbb beosztásban dolgoznak, így nem nagyon strapálnak le minket, csak néhányan rendelnek eztazt, inkább magukat szolgálják ki és vannak, akik a mocskos tányérjaikat berakják helyettünk a elmosogatandók közé. Ilyenek esznek ott, mint pl.: mittudoménmilyen menedzserek, szépségszalonosok, kisebb főnököcskék ,meg hasonló.

Én vagyok egyedül új a részlegen, úgyhogy csak én szerencsétlenkedem. Mondjuk, szerencsém van, hogy nem a legénységi kajáltára kerültem, mert ott azt mondját, sokkal mocskosabb meló van. Nem tudom, hogy tettek egyből a staff messbe, de úgy kell csináljam, hogy jól dolgozzak, egyébként lerakhatnak a másik kajáldába s akkor túrhatom a mocskot kb egy hónapig. Hálistennek úgy látom, nincs szándékukban.

Eddig két főnököm legyeskedik néha körülöttünk: az egyik egy senior head waiter: Andrew (valami kínai, köbcös emberke), a másik, a nagyobbik Dean, az asszem, Indiai. Tegnap special cleaning volt, vagyis egy órán keresztül nyaltunk mindent, hogy csillogjon. Jön Andrew a kis ceruzalámpájával, végigvilágít mindent, ahol egy körömfehérnyi kosz van, letakarítjuk. Szól Dean, hogy jön, felülbírálja. Tíz perc múlva lent is van. Egyből hat kosz talál a leglehetetlenebb helyeken: takarítsuk le mindet. Megcsináljuk, szólunk, tíz perc múlva leereszkedik, az előbbieket meg se nézni, kinyit valami kávégépen egy kis ajtócskát, a gumiszigetelést felemeli, s mit ad isten, kicsit zsíros alatta, takarítsuk ki. Egyik munkatársam kiborul, hogy már éjfél elmúlt s ilyen kis dolgok miatt szarakodunk, a főnök majdnem kirúgje ezért, de aztán elmúlik. Azt a kis mocskot is kivakarják késheggyel, aztán lemosatja velünk a plafont s negyed egy fele már a szobámban is voltam, ami amúgy 30 másodpercre van a kajáldától.

Na, nagyjából ennyit a munkáról.

Tegnap seaday volt, ami azt jeleni, hogy egész nap hajókázunk, nem kötünk ki sehol. Most St. Thomasban vagyunk, ami ott van egészen Dél Amerika mellett. Egy kis sziget amerikai fennhatóság alatt.

Ma feljöttek a hajóra valami bevándorlásügyiek és csináltak nekünk egy útlevélhelyettesítő lapocskát, amivel beléphetünk Amerika területére. Végre lemehetek a hajóról, csak legyen agy kis szabad időm.

Majd még írok, most kell menjek valami útbaigazításra.

Minden jót!
Pá!

Miami-i bejegyzet

2011-02-04T23:08:00.000+02:00

Az elméletem, mely szerint megtörténhet, hogy Amerika nem is létezik, csak az odautazókat elviszik valahova Európa sarkába egy gyűjtőhelyre az eltervezett "ott"tartózkodás időtartamára és szépen megtanítanak nekik mindent, amit amúgy a nemlétező Amerikáról tudniuk kellene, megdőlt; ugyanis itt vagyok. De most őszintén.

Továbbá elmondom, hogy az utazás zökkenőmentesen zajlott. Budapest, Ferihegy 2A. Becsekkolás, jegyátvétel, váróterem, folyosó, autóbusz, repülő, felszállás. Düsseldorfig egy kis gépet kaptunk, nagyon jópofa volt, a fejem majdnem érte a tetejét, mikor mentem hátra az ülésemhez. Kényelmesen utaztunk, pontosan érkeztünk. A88 terminál, egyből jegyellenőrzés, beszállás. Airbus A330-300 típusú nagy gép. Nem mászkáltunk lépcsőn, egyenesen folyosó vezetett a gépbe. Most nincs netem, ezt a bejegyzést is később töltöm majd fel, tehát nem tudom megnézni pontosan, de kb 200 személyes volt a gép. Elsétáltunk első osztály mellett, aztán a biznisz osztály mellett, végül a turista osztály legvégére jutottunk, persze nem ablak mellé. Elsőre így sem rossz átrepülni az Atlanti óceánt.

Az első gépen egy kis ízesített kenyérrudacskával szolgáltak ki, itt viszont mértéktelen mennyiségű üdítővel, két rendbeli kajálással és egy kis kognac-kal. A tervezett 10,5 óra helyett 11 lett a repülési idő, amiért a kapitány szívélyes elnézést az Amerika körül dúló vad viharokra hivatkozva. Zökkenőmentes volt az út, elnéztük neki. Ezen a negy gépen kis 12"-os képernyőcskén végig lehetett követni a gép haladását tobbféle nagyításban, emellett láthattuk aktuális magasságunkat, sebességünket, kinti hőmérsékletet, megtett távot, hátralevő távot, hátralevő időt. Ezen kívül 16 db 2011-es film, 10 sorozat, 100 zenei album, 30 rádióadó és 8 TV adó közül válogathattunk. Tettük is előszeretettel.

Aztán leszállás, első ellenőrzés: vízum, munkaszerződés; második ellenőrzés: cipelt tárgyak (kutatás nélkül, csak úgy, becsszóra); harmadik ellenőrzés: fertőző, tiltott tárgyak elenőrzése - szintén becsszóra. Szevasz Amerika, Miami. Akkor már hivatalosan is megérkeztem.

Irány a parkoló, fél óra várakozás a hotel "shuttle"-jére (busz taxi, majdnem minden hotelnek van ilyen járata folyamatosan, ingyenesen a reptérre). Suttle elhozott a Chateau Blue-ba. Érdeklődés, szobakeresés, becuccolás, vacsora (korlátlan, nagyon finom), városnézés/vásárlás.
Miamiról azt kell tudni így előzetesként, hogy Gyergyónál (értsd: Románia) 7 órával visszább mérik az időt, éjfélkor is +24 fok fan és akkora páratartalom, hogy hirtelen mozdulattal a levegőből vizet lehet markolni és, hogy most itt is tél van...

Jelenleg fekszem az ágyon, úgy érzem, mintha legalább hajnali öt lenne, de épphogy éjfél van. Nem érztem magam álmosnak, de biztos, hogy egy perc alatt el fogok aludni. Van egy jófej, Indonéziai szobatársam (Bali szigetéről), aki már horkol, úgyhogy én is csatlakozom. Beszélgettünk vele csomót a hajós dolgokról; neki ez az ötödik szerződése. Szegény annak idején mosogatóként kezdte és harmadik szerződés alkalmával küzdötte fel magát oda, ahonnan most én indulok, úgyhogy nincs, mit panaszkodnom. Igaz, szegény még most is alig beszél angolul.

Na, nagyjából ennyit a máról.

Érdekességként még belefűzöm ebbe a bajagyzésbe ezt is, hogy a boltokban kapható fészbúk kredit, farmville kash, citiville mittoménmi és, hogy a kólának sokkal jobb íze van. Úgy kell elképzelni, mintha az otthoniból kivennénk 20 % vizet.

Ennyi, majd, még, ha leszek, írok s teszek fel fényképet is, de egyelőre ezt tudjam már valahogy közzétenni.

Eddig tehát minden ok, sőt!

Aloha!

Pest s holnap pá

2011-02-03T20:09:00.002+02:00

Na az van, hogy sikeresen pesten vagyok, ahol épp este van. Holnap reggel kedves ismerőseim "M" és "P" kivisznek a Ferihegy kettőre fél nyolcra, aztán onnan fél tízkor elkezdődik a nagy sebességgel való süvítés messzeföldre.

Mai napról sokat nincs, mit mondanom, általános vonatozás volt azzal a különbséggel, hogy sokkal nehezebb volt eljönni othonról, mint máskor, ugye "N"?

Most nemsokára fekszem, csak még falok pár falat ételt.

Üdv innen: Pest.

Nagyon készülődés

2011-02-02T16:14:00.004+02:00

Kevés az a nyolc kiló, amit kézi poggyászként fel lehet vinni a gép fedélzetére. Bepakoltam ügyesen a dolgokat, előszerkesztettem a mérleget, hogy na, akkor ez kb nyolc kiló. Nem annyi volt. Majdnem tíz. Hű, de akkor mit vegyek ki belőle, mert minden kellene. Aztán két óra alatt sikerült nyolc kilóra redukálni úgy, hogy a nehezebb holmikat magamra veszem a csomagból, plusz a fényképezőgépet, töltőt, parfümöt a kabátzsebembe teszem. Persze még így is ki kellett hagyjak pár dolgot a táskámból. A lényeg, hogy a lényeg benne van. Hálistennek nem megyek fagyos területre, úgyhogy a vékony cuccok bőven elégnek bizonyulnak.

Egyébként meg kell említsem, hogy nem lenne ennyire szükséges spórolni a súllyal, ugyanis lenne nekem egy inyen 23 kilós csomagszállításom a repülőgép csomagterében, csak hogy azzal az a baj, hogy külön kell becsekkoltatni, várni kell, míg a hajóra szállás után megkapom és ezentúl még össze vissza dobálják a rakodómunkások, ergó törékeny dolgokat nem szabad benne hagyni. Namostmár nekem a laptop, töltők, fényképezőgép, villanyborotva, hajvágógép, meg az ilyen muszáj dolgok - amik mellesleg minde törékenyek -, a hátizsákkal együtt hét kilót nyomnak. S akkor most azt a két kiló ruhát pakoltassam külön táskába, hogy kínldjak vele? Nem! Leredukáltam kicsit, oszt jól van. Úgyis azt mondják, ott minden dolog olyan óccsó, hogy hazafele két 23 kilós bőrönddel fogok majd szerencsétlenkedni a kivitt holmikon kívül.

Az útvonal és a metódus amúgy a következő: holnap délben indulás Pestre, ottalvás, hajnalban indulás Ferihegy II-re, onnan 9:30 kor felszállás Duesseldorf fele, onnan gépcsere és irány Miami, ahova 16:35-re érkezem ottani idő szerint. Helyi idők szerint az utazás ugye 8 óra, különben 13. S, ha itthonról számolnák, akkor 14 a 6 órás időeltolódás miatt.

Most még kis pihenés, aztán holnaptól kezdődik.

Páp!

Kicsit későn, de...

2011-01-23T17:44:00.002+02:00

...boldog Új Évet mindenkinek!
A gyermek fekvése tehát úgy néz ki, hogy, február negyedikén repülgetek el szintén miamiba. Az indulásom január elejéről ugyanis majd egy hónappal el lett halasztva. Nem baj, már ez is mindjárt itt van. Ha jól számolom, 12 nap.
Most megvan minden irat, minden el van intézve, egészséges is vagyok, úgyhogy csak várnom kell és minden rendben lesz.

Az utóbbi időben jópár blogot olvastan a hajós assistant waiter munkával kapcsolatosan és, hát senki nem mondja azt, hogy leányálom. Sőt. Szidják rendesen. Viszont a szerződések végén mind úgy hagyják el a hajót, hogy: háát, mégiscsak megérte. Erre főleg akkor jönnek rá, mikor otthon ültek egy hónapot.
Általába az úgy van, hogy a kisebb hajókon nehezebb az élet, mert olcsóbbak az utak, így olyan emberek utazgatnak rajtuk, akik az olcsót tudják megengedni maguknak. Következésképp kevesebb pénzt kap a munkás, vagy, ha nem, akkor az ugyanannyiérrt többet kell dolgozni.
Én egy 110 000 tonnás hajón fogok dolgozni, a Carnival Liberty-n. Az elég nagy, tehát elvileg az általánoshoz képest jobb életem kell hogy legyen. Persze ez nem törvény, sajnos.

Ha durván összeadom az eddigik költségeket, az szépen majndem 2000 Eurora rúg. Ezt most így látva túl soknak tűnik, bár az igazság az, hogy, ha most kezdenék hozzá az egészhez, biztos hogy 1000 Euro alatt ki tudnám hozni.
A fenti összegben benne van a pincérképzés, az utazgatások, a kötelező orvosi vizsgáltok, iratok intézése és a repülőjegy (csak oda).

Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összeg egy év alatt ment el, azaz majdnem egy évvel ezelőtt fogtam neki a pincérkedést tanulni. A legnagyobb és legfájdalmasabb összeg, amit ki kellett adni az a repjegy ára volt: 705 Euro. A többit szotyogtatva fizettem.

Egyelőre ennyit. Majd még jelentkezem.

Minden jót!

Tol

2010-12-06T13:19:00.003+02:00

Januárra tolódott. Addig tettem vettemm a betegséget (ami már hálistennek elmúlt), hogy jövőévelsőhónapp közepén fogok kirepülni a földrészről, valószínűleg egy egészen más hajóra. Most már tényleg minden megvan, csak repülni kell.

Mikulásra sál sapka, nagykabát jött össze, örvendek is neki, nameg persze van még más is: pizsama, meg spréj, meg hasonlók; várom a Karácsonyt.

Aki kérdez, válaszra talál.

Boldog Mikulást!

Nagyon érik

2010-11-20T18:15:00.002+02:00

Elméletileg úgy volt, hoyg tegnap száll a gépem Miamiba. Szállt is, de én nem voltam rajta. Történt ugyanis, hogy indulás előtt tíz nappal megbetegedtem. Elkapott egy mocsok felfázás, amire antibiotikumot kell szednem és a hajóorvos emiatt halasztotta az indulásomat. Most tehát a helyzet az, hogy ahogy meggyógyulok, irány Amerika. De nem hamarabb.

A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.

Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.

Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)

Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.

Béke veletek!

Nosztalgia...

2010-11-01T13:46:00.002+02:00

...kávézó.
Na, hát, ha már így itt vagyk s üldögélek a már megivott virgin pinacoladam mellett, írok pár sort, míg "N"-nem bekortyolja a bögre alljából a forrócsoki utolsó cseppeit.
A caziert (erkölcsi bizonyítvány) intézni jöttünk haza Gyergyóba hozzám és, míg nem indulunk Boldogfalvára mamám sírjára virágot vinni, "N" szülinapom alkalmából meghívott a fentebb említett itókára egy finom marlenka sütemény mellett.

Amúgy intéződnek a dolgok, az itthon töltendő időm egyre fogy. Az orvosi vizsga 9-én, kedden fog lezajlani, ami azt jelenti, hogy max 16-ára vízummal, orvosi eredményekkel a kezemben, várom az indulást messzi ámerikába.

Na, indulok, mert irány Boldogfalva.

S mamám, nyugodjon békében...

Minden jót!

Sok víz lefolyt a békényen...

2010-10-28T22:59:00.003+03:00

...de még itt vagyok. Utolsó bejegyzésemet több, mint egy hónapja írtam. Elmondom, amit szükségesnek tartok, merthát, ugye azt is megígértem még a blogom írásának kezdetekor.

Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.

Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.

Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...

Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)

Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.

Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.

Báj!

Glog

2010-09-16T21:50:00.002+03:00

Nincs kedvem ma blogot írni. Nem is teszem meg. Mindössze elmondok néhány fejemben lejátszódó gondolatot.
Az egyik, ami a legerősebb mind közül, az, hogy álmos vagyok és le kellene feküdni. Tegnap éjjel értem haza Szentgyörgyről s még most is fáradt vagyok. Nem pihentem ki magam rendesen.

A másik gondolat a következő: zavar, hogy olyanok olvassák a blogom, akik teljesen különböző korosztályba tartoznak és teljesen más a gondkodásuk. Nem szeretem, hogy nem lehetek igazán önmagam, mert vagy egyiknek, vagy másiknak nem tetszik és ez zavar. Túl sok erő és elhatározás kell ahhoz, hogy mindent félretéve tényleg úgy írjak, hogy az teljesen őszintén hangozzon. Szerintem ki is fogom próbálni egy titkosított blogon. Hátha később közzétenni kisebb erő szükségeltetik, mind egyenesbe megírni.
Lehet sokféle olyan dolgot beleírni ide, ami mindenkinek tetszik, de az a leglényegtelenebb. Erről szólt a blog eddig. Mostantól kellene legyen valami súlya is. Nem tudom. Meglátom. Nagy elhatározás kell hozzá és sok bátorság. Lehet, ha nagyon összeszedem magam, meg tudom csinálni, de akkor mindenki, aki engem olvas, kapaszkodjon erősen.

Egyelőre ennyi. Még gyűjtöm az erőt.

Amúgy lehet, hogy a dolog nem is annyira súlyos, csak este ilyenkor, fáradtan annak néz ki. Meglátjuk.

Páp!

Bocsánat

2010-09-08T19:57:00.002+03:00

Volt egy tervem. Ígéretnek nem nevezném, mert szándékosan nem volt az, különben megszegtem volna. Úgy gondoltam, hogy minél hosszab időn keresztül minden nap fogok blogbejegyzéseket írni... 306 napig tartott. Nemrégen a sok teendő miatt (Tusványos, KMNyE) kezdett akadozni - tíz nap késéssel jegyeztem be újra a történéseket, gondolataimat.
Az utóbbi két hétben azonban egyáltalán nem írtam semmit. Ennyi volt, addig bírtam napi rendszerességgel írogani a blogot - úgy ahogy.

Sok dolog törént azóta, de egy nagyon. Régebben írtam róla, hogy nem fogok érzésekről írni, de most úgy gondolom, hogy szükséges erről is beszélnem, különben nagyon fontos dolgot hagyok ki az életemből.

Van valaki, akit úgy nevezek, hogy "N". Már néhányszor szerepelt a blogomban.
Kábé egy hónap óta minden jó - és kevésbé jó - dolgot együtt teszünk és mostanra már nyugodtan elmondhatom, hogy ez így jó. Minél tovább, annál inkább. Eddig ilyen nem volt. Mostantól van és lesz.
Ennek következménye lett: változtam. Szerintem jó irányba, de lehet, hogy a nagy Törvénykönyv másképp tartaná. Kit érdekel. Szeretem, hogy így van, és, hogy van.
A fentebb említett sok dolgot nagyrészt vele műveltem el, úgyhogy a későbbiekben, ha esetleg nem említeném, képzeljétek oda.

Most, aki ismer, meglepődött, hogy "nahát, mégiscsak van ilyen?". Igen, van, és velem történt!

Érdekesség, hogy olyan hibáimra jöttem rá, amiket eddig, ha másokban tapasztaltam, megszóltam őket, de nem vettem észre, vagy nem ismertem el, hogy bizony, bármilyen okos, ügyes, szép és szerény vagyok, de bennem is lakoznak effélék. Nem is kevesen. Ugye, milyen szép.

Olvassátok ezt a bejegyzést nagy szeretettel s mosolygással.
És a bónusz érdekesség, hogy eddigi elképzeléseimnek ellentmondva egyáltalán nem esett nehezemre, hogy leírjam.

Továbbiakban folytatódom, ha nem is napi rendszerességgel, de kérlek titeket, nézzétek ezt el nekem elsőáldozó mosollyal.

"Szerbusz, fiam, szerbusz!" -Babi néne

Esküvő előtti csend

2010-08-21T01:00:00.002+03:00

Ne bántsatok azért, mert az "esküvő" szót a "vihar" helyett írtam be a szólásmondás helyére, de valahogy így van ez most. Holnap érzem, hogy akkora lótásfutás lesz, hogy senki se látja, hol a vége a dolgoknak, de ma ügyesen kitaláltuk "N"-nel nyugodtan, hogy lesz, mit holnap magunkra öltsünk, összeírtam békésen egy szekérderék játékot, amit szükség esetén el fogok játszatni a násznéppel s "At"-ékkal, lomhán verseket keresgéltem, amiket még nem tudom, hogy fogok kinyomtatni, mert megtanulni nem tudom, az szent. De ez így mind nyugisan megy, nem úgy, hogy az holnap fog történni. Lényeg, hogy fel vagyok készülve. Ha másra nem, a viharra.

Ezen kívül, hála a magasságos égnek, végre sikerült utolérnem magam blog terén. Megírtam ma vagy nyóc bejegyzést sima emberemlékezetből. Ez két dolgot jelent: vagy nagyon aktív és változatos napok voltak az utóbbiak, vagy nagyon jó a memóriám. Eme két dolog közül merem állítani, hogy a elsőben van nagyobb igazság, különben a szerénységem is nagy kellene legyen, az pedig még nem áll úgy. Tehát így.

Finom volt a majdnem romlott hal, de már öt órája ettem s még nincs bajom tőle, úgyhog no para.

S érdekesség, hogy: jaaaj s még annyi mindent be kell hozzak a sok lemaradásból s, hogy tetézzem a dolgot, elmonom, hogy ezek után még annyi időm sem lesz, vagy max annyi, vagy kicsivel kevesebb, vagy kicsivel több, vagy pont ugyanannyi, amennyi most volt. Aki felfedezi a hasonlóságot, az megnézett egy jó videót. Há nem? DE! Egy.

Aludjatok szépeket s, ha a lagzi engedi, vagy az ott szerzett fáradtság, még írok valamiket.

Jól van. Keziccsókolom!

Debercen + virág karnevál

2010-08-20T00:47:00.000+03:00

Ez utóbbiból sokat nem láttunk de az előbbit megtekintgettük emitt-amott.
"N"-nel és "E" barátommal elautókáztunk Debrecenbe, ahol épp virágkarnevál hete van, csak nem látszotts nem láttuk, ehelyett plázáztunk egyet, robot kiállítást néztünk, fényképeződtünk és a UB40 együttes koncertjét hallgattuk. Vettem magamnak egy pár jobbféle teniszcipőt és sikeresen elpalltam kb 20 ajrót. Ez ilyen, ha az ember plázába merészkedik.

A nap jó volt, egy kisebb esti beszélgetős ellevésbe torkollott, ami miatt másnap fáradtan fogok kelni, de ez egyelőre titok. Lényeg, hogy nem bánom: 1., mert jó volt s 2., mert holnap nem kell újra arrafele mennem (Székelyhídon történt az eset). S rabolókkal csak nem találkoztunk.

Jaj, de jó, hogy ezzel a nappal utolértem magam a blogbejegyzések terén. Bárcsak a fekvőtámaszokkal is így menne. Holnap már tényleg a holnapit fogom bejegyezni, de a fekvenyomást két hónapig még nyúzni fogom.

Finom volt a szuper maggi vagy knorr instant leves.

Érdekesség, hogy holnapután lagzi s még semmi vőfély szövegem nincs. S egyben szomorú is. Na, de eddig is volt valahogy, ezután is lesz. Holnap ráadom a fejem a vőfélykedésre s a ceremóniára.

Ola!

Kastély és bányalég

2010-08-19T05:21:00.000+03:00

Avagy címszerű cím egy érdekes naphoz

Amint fentebb említettem (címben, ugye) vót kastély. S az pont Szárhegyen. Igen, a Lázár kastély. Szép vót, vagán vót, mellékletbe színes fót. ...lesz majd, hogyha idő jut. Csakigen.

Na, utána hirtelen indíttatásból elhatároztuk ("N"-nel, ugye), hogy akkor most, ha már így itt vagyunk benne Székelyfődben, hát megnézzük a Súgó barlangot, ami nincs is olyan messze, mintha még annál is szarabb lenne az oda vezető szekérút, mint amilyen. Na, de megbírkóztunk vele (inkább a Seat) s eljutottunk oda, ahol gyűl a bányalég bele a bányába. Öt ajróért el is kalauzolt minket egy jópofa székely legény a barlang néhány szegletébe. S én csak most veszem észre, hogy barlang helyett eddig mind bányáztam címben is s bejegyzésben, na, de nem baj. Ez így marad. Ad hoc s kessz.
Megnéztük tehát a barlangot vagányul s azzal nyomás Keresztúrra, ott fokhagymás leves vacsora, majd irány Várad, ahol itt is lettünk reggel négyre. Milyen jól megcsavartam, mi?

Érdekesség, hogy van az úgy néha, hogy az ember nem tud dönteni két elég nagy súllyal rendelkező dolog közt. Ma ez így valósult meg nálam a "menjek Váradra ma, vagy aludjak Keresztúron s csak reggel induljak" című dilemmámban. Hogy melyik mellett milyen érv szólt, nem mondom el, bocs. Nincs annyi karakter a leptopon jelenleg, vagy mi. Lényeg, hogy mentem, azaz jöttem s itt vagyok s fáradt vagyok s álmos vagyok s társai.

Úgyhogy jóélyt!

Amikor az utazás megelőzi a biciklit

2010-08-17T23:45:00.000+03:00

Az ma van. Utazás 53, míg bicikli csak 52. Nem is bánom. Utazni jobban szeretek, mint biciklizni, persze azért néhanapján kell a kihívás, főleg, ha biciklivel lehet utazni.

Ma a Gyilkos tó, a Békási szoros és környéke volt az úticél. Sikeresen bejártuk a környéket, bár az égiek minden lépésünknél azt lesték, hogy hol vághatnak a fejünkhoz egy jó adag vizet.
Ez a Gyilkos tón való csónakázás/csónak-ázás közben kezdődött. Beeveztünk a tó tulsó felére, hogy most milyen jót fogunk csolnakázni s erre fel negyed óra múlva, ahogy pár képet készítettünk, adjad neki, eleredt az eső. Mire öt perc alatt kieveztem a partra, el is állt. Bejártuk a Békási szorost, vagány volt s minden, de, ahogy jövet megpróbáltunk felmászni a Pongrácz tetőre, olyan vagányul elkapott az eső, hogy éppen tíz másodperccel a felhőszakadás előtt sikerült visszarohanni az autóhoz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik alkalommal sem lettünk csurom vizesek. Itthon vásárlás, majd örvendés, hogy nem esik az eső s csend van.

Holnap vissza Keresztúrra s onnan várad s még Szárhegyet s a Lázár kastélyt meg kellene látogatni.

Fényképek - mint ígértem - erről a három utazós napról majd egy mellékletben fognak helyet kapni, úgyhogy várjátok.

Finom volt a tegnapi kaja másik fele.

Érdekesség, hogy ahányszor járok a Békási szorosnál, annál kisebbek a hegyek és annál közelebb van ott minden.

Üdv mindenhova!

Keresztúr - Gyergyó

2010-08-16T23:58:00.000+03:00

A mai útvonal.
Lényegében azért jöttem haza, hogy édesanyámat hazaköltöztessem Alsóboldogfalváról Gyergyószentmiklósra, de úgy esett, hogy ő mégis marad még falun két hetet s csak utána megy haza. A ruhákat, meg a sok mindenséget "N"-nel bepakoltuk az autóba s szépen, ügyesen elhoztuk Gyergyóba, hogy felpakoljuk a negyedikre, ahol ugyebár hivatalosan lakom. Ez megvót. Eltelt a nap.

S közbe még megnéztük Korondot s a Bucsin tetőt, hogy lássunk is valamit.

Finom volt a mexikói szószos-sajtos-hagymás-szalámis spagetti, amit "N" főszakácskodott ki s tiszta jó lett.

Érdekesség, hogy ejsze van, amit alig lehet kapni Gyergyóban.

Na.

Páros utazás

2010-08-15T23:53:00.001+03:00

Hozzá sem fogható az egyeshez, főleg, ha az ember - aki én vagyok - "N"-nel kirándul, ugye. Reggel helyett féldélben sikerült elindulnunk hazámfele. Tiszta vagányul haladtunk első ízben Tordáig, hogy megtekintsük az általam nemrég meglátogatott sóbányát. A baj csak az volt, hogy tizenhárom perccel a zárás után értünk oda, így esett a dolog. De nem baj, legalább jutott idő másra: elmentünk a vásárhelyi zóóba. Háát zsiráfot, elefántot és kék bálnát éppen nem láttunk, de kárpótolt minket értük sok más állat, pl az óriás bivaly:
Akkora állat volt, hogy már csak az is hatalmas élményt nyújtott, ha az ember lépni látta. Nekem sikerült megsimogatnom az orrát. Akkora volt a feje, min én kb.

Állatkert után átautókáztunk Segesvárra s bejártuk az ódon város központját. Szép volt s minden. Fogok erről felrakni fényképet, de szerintem az lesz a legjobb, ha erről a napról írok egy külön mellékletet, miccóltok. Túl sok minden történt itt ahhoz, hogy leírjam ide, vagy, hogy ne írjak róla semmit.

Este megérkeztünk édesanyámhoz jó fáradtan s dejól esett a húsleves.

Érdekesség, hogy vettünk öt gombóc fagyit fenn a várban s na, miccóltok, mennyibe került? Majnem 10 Euro baszki, hogy rohadjanak meg. Gondoltam, nem kérdem meg mennyi, nem lehet olyan drága. Hát, de igen! Így jártunk.

S akkor pihenés. Pá!

Utsó napja a KMNyE-nek

2010-08-14T23:18:00.000+03:00

Az úgy volt, hogy ebédig nem volt valami nagy mozgolódás számomra ellentétben a sok résztvevővel, akik végigültek két szekcióelőadást.
Délután megérkezett a Rákóczi Szövetség képviselője, "Cs", akit felkonferáltam, majd, miután befejezte a mondókáját, a varadvieo.ro portál szerkesztője tartott kisebb előadást a weboldaláról. Érdemes böngészgetni, sok itteni anyag van rajta, sokakat felismerhetünk a videók közt.

Ezt követően átéltünk egy belső udvaros egyetemi bulit, majd irány haza, ugyanis holnap reggel Boldogfalva az úticél. "N"-nel indulunk Székelyföld-nézni, biza.

Finom volt a nemtommi, mert elfelejtettem észben tartani.

Érdekesség, hogy aznap, mikor fogom írni visszamenőleg ezt a mai blogbejegyzést, tizenhat napi fekvőtámasszal leszek lemaradva. Te jó ég, ha ezt én most tudnám...!

Mára ennyi. Pák!

Gekkós buli

2010-08-13T23:08:00.000+03:00

Hej, de milyen jó az, amikor sok ember összegyűl, aki ismeri egymást. Így történt ez a mai napon is. A nap többnyire eseménytelenül, bár nagyon jól telt el egészen este kilenc óráig, amikor is "L", a nyári egyetem egyik részvevője felajánlott a többi résztvevő számára egy szeretet-zongorakoncertet. Ez olyannyira jól sikerült, hogy még én is játszottam vele egy négykezest a zongorán, bár eme utóbbi állítmány nemépp állja meg a helyét a cselekedet pontos leírásában. De mondjuk.

Ezután következett a gekkózás. Reggelig tartó buli kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel, de végül kereken végződött a nap. A nyári egyetem utolsó előtti napja.

Finom volt a csirkecomb krumplipürével az egyetem kantinjában.

Érdekesség, hogy aszondják, jól áll nekem a fekete. Ing. Túl.

S akkor hagyjuk, hogy jőjjön a szombat is.

Tshókolom!

Ha lemaradok

2010-08-12T22:52:00.000+03:00

Nyári egyetem elkezdődött, megindult az élet, sok esemény torlódott, nem írtam blogot, de valahogy most megpróbálom bepótolni.
Ami eddig történt, az nyári egyetem, út és kirándulás Székelyföldre "N"-nel, aki ezek után sokat fog szerepelni a mindennapjaimban, azaz, ha nem írnám bele minden napba, akkor csak úgy, egyszerűen képzeljétek oda. Aki tudja, tudja, aki nem, majd belejön. De ezek a történések egyelőre maradjanak titokban, mert csak ezután fognak megvalósulni. Most újra Váradon vagyok s, ami ezután jön, az holnap "At" esküvője, amin vőfély leszek, aztán vasárnap lehet, lesz valami fotózkodás, majd irány majdnem egy hétre a szentendrei diáktábor.

Ma már jövő hét péntek van, azaz egy kemény héttel vagyok lemaradva, de megpróbálom visszaidézni az elmúlt napok főbb dolgait. Térjünk vissza a (blogszerinti) jelenbe.
Tehát - mondjuk -, ma van csütörtök. Javában folyik a KMNyE. Egyesek azt mondják, nincs olyan jól megszervezve, mint az eddigiek, de este a bulikon senki sem panaszkodik.
Ma volt egy kirándulás a hegyközszentmiklósi strandra, ami sokaknak jól telt, de ezek mellett nekem a napom tele volt kellemetlenségekkel, ami a reggeli busz késésén és a busztársaság szerencsétlenkedésén kívül majdhogynem csak rám tartozik. Minden esetre jó volt a strand, nem panaszkodom.

Finom volt "L" borjúpaprikása csípőspaprikával.

Érdekesség, hogy semmi sem fenékig tejföl, még azt figelembe véve is, hogy tejfölből is megárt a sok, de ezt is majnem csak én értem.

Lényeg az, hogy jőjjön a péntek.

S mindenjót!

Emberek

2010-08-11T23:38:00.000+03:00

Hirtelen olyan jól összegyűltek. Itt nyüzsög mindenki az egyetemen. Kicsit visszatért a Tusványos érzés, persze, csak kicsiben.

Finom volt a nagy csirkecomb krumplipürével a kollégium ebédlőjében.
A nyári egyetem szervezése fejetlenebb, mint tavaly, de hátha valahogy beindul.

Este buli, beszélgetések, borkóstoló, miegymás, aztán holnap kirándulás.

Érdekességként megjegyzem, hogy ezt a bejegyzést holnap fogom megírna, azaz, mondhatnám, ma írom a tegnapit. Furcsa arra gondolni, hogy, ha tegnap délben írtam volna, mehetnék jósnak főállásban.

Akkorát vásároltunk ma reggel, hogy az megjegyzésre érdemes. Meg is jegyzem: nagyot vásároltunk.

Nade, asszem, kicsit fáradt ez a mai bejegyzésem, úgyhogy hagyom, pihenjen.

Tsókolom!

Káemnye

2010-08-10T23:30:00.000+03:00

Az a helyzet, hogy megindult a Nyári Egyetem, ami eléggé sok energiámat elveszi. Ez okból kifolyólag kicsit nehézkesebb a blogírás, de azért mégis írogatok valamiket, akárcsak most.

Finom volt a lekváros kenyér, a KMNyE-n történő első kajálás alkalmával.
Találkoztam csomó ismerőssel satöbbi, ami ilyenkor szokott lenni.

Érdekességek egy ideig kimaradnak, mert sokat kell néha rajtuk gondolkozni. Még ez a hét majdnem teljes egészében Nyári Egyetem. Addig.

A többit megtartom magamnak.

Aviszont látásra.

Görbe nap

2010-08-10T00:18:00.003+03:00

Egész nap itthon, jól ellétezve + Feldmár András és finom nájlonleves. Vasárnapnak simán elment volna, de szó nélkül bármely más napot is behelyettesítenék vele.
Holnap kezdődik a Nyári Egyetem. Délután négytől regisztráció, aztán indul a menet. Elég rosszul állunk a szervezéssel, de csak lesz valahogy.

Érdekesség.

S zene.

Tshókolom, Babi néni!

Rokkanrolla

2010-08-08T23:57:00.000+03:00

Egy film, amit sikerült úgy megnézni, hogy sokmindent nem tudnék elmesélni róla. Fáradt voltam, de azért jó volt.

Érdekesség, hogy ha ébredés után bekötnék a szemem, attól még nagy esélyem lenne rá, hogy a szobahőmérséklet segítségével kitaláljam a pontos időt. Hiába van lesötétítve a szoba, nagyon gyorsan felmelegedik, ahogy kint kisüt a nap. Ez, persze néha jó.

Finom volt a pizza.

További kellemes hétvégéket.

Hétvége hétvége

2010-08-08T04:02:00.000+03:00

Kosárlabdázás a várkertben, Gekkózás, esti városkerülés, viccezés, kártyázás, jól ellevés "H"-éknál, azaz egy igazi hétvége.

Finom volt a vinetés/vinetás/padlizsános kenyér és a paradicsom.

Érdekesség, hogy mit tudtam meg az egészségről és az asztrológiáról. Nagyon érdemes belenézni ezekbe a videókba.

Amilyen rövid volt a mai bejegyzés, annyira jó volt a nap. Viszonyításnak, na.

Tső!

Az már csak...

2010-08-07T06:17:00.003+03:00

...hagyján, hogy péntek van és eme alkalommal, a hétvégének örülve legalább hatot dartszoztam a Gekkóban, de, hogy reggel négyre érjek haza, az azért mégiscsak elég izé. Na, a lényeg az, hogy a hétvége eléggé jóra fog sikeredni, ugyanis holnap (azaz ma) fogunk még egyet kosarazni valamikor koradélután, majd utána bevállalunk egy miccsezést a Gekkó udvarán.

Ezen kívül, a mai nappal kapcsolatosan mindenképp megjegyzendő, hogy sikerült egyik kliensünkkel egy mindkét félnek megfelelő rendszert kidolgozni a havi rendelések kifizetésének ügyében. Ő is meg volt elégedve és mi is, mondjuk. A nehézkes a dologban az volt, hogy románul kellett, de miután megtudtam, hogy mit jelent, hogy "tutuim", máris könnyebben ment a diskurálás. Na, ez letudva.

Hétvégén lenne valami Nagybánya Maraton, vagy mi a fene, de úgy érzem, ezt a hétvégét kihagyom biciklis szempontól. Hosszú távon fáradt vagyok, na.

Finom volt a melegszendvics. Mára ez jutott.

Érdekesség, hogy milyen körülmények közt írom most a blogot, de az maradjon köztem. Még annyit, hogy "N".

Szép álmokat mindenkinek, mert én kegyetlenül álmos vagyok. Holnap, pihenten lehet, hogy a fél bejegyzést átjavítanám, de mégse. Ilyen, ha fáradt vagyok.

Aludjatok szépeket.
Tály!

Zenélős

2010-08-06T01:17:00.002+03:00

Ma este elvittem a gitárt a Gekkóba, "Sz" pedig hozta a szintetizátort, de többnyire magunknak zenéltünk és azt is csak akkor, mikor kedvünk tartotta. Ez amolyan "próbáljuk ki, milyen" tipusú zenélés volt. Majd, ha adódik alkalom és igényeltetik zene, akkor lehet, megpróbáljuk újra. Talán majd a Nyári Egyetemen.

Találkoztam "T"-vel. Ezt mindenképp beírom ide.

Megjött "L" barátom Kolozsvárról biciklivel. 4 és fél óra alatt ideért. Nagyon jól nyomta. Most alszik. Fáradt. Elhiszem.

Másik dolog, hogy végre eljutottunk oda a céggel, hogy egyik kliens majdnem 200 Eurora rendelt tőlünk a múlt hónapban és, mivel mindig hónap végén fizet, szegény kicsit hanyat esett az összeg láttán, úgyhogy holnap megyek vele egyet tárgyalni, haddlám, milyen kedvezményben részesítsük. Valószínűleg kap 10%-ot, oszt annyi.

Érdekesség, hogy néha arra gondolok, milyen azoknak az embereknek - vagy asszonyoknak -, akik mindenképp meg akarnak tudni rólam valamit és nem tudják, hogy van blogom. Felkutatnak fészbúkon, hájfájvon, nézik az ismerőseimet s sokmident mégsem tudnak meg. S, mikor megtudják, hogy van egy olyan blogom, amin annyi infó van rólam, hogy olvasgathatják folyamatosan két napig kedvükre, akkor kinyílt egy világ. Az enyém.
Érdekes. Vannak, akiknek én is szívesen olvasgatnám az életét.

Nem tudom, említettem-e, hogy "A", akivel az ausztrál vízumot intézem, jelenleg szabadságon van Perth-ben, de 20-án Pesten lesz és akkor majd mindent megbeszélünk a vizummal kapcsolatosan. Sőt, ha marad legalább egy hetet, akkor még személyesen is találkozhatunk, ugyanis, ha minden igaz, kb azidőtájt megyek Szentendére, a már-már megszokott diáktáborba, bár idén csak tiszteletbeli diákként.

Beraktam a megfelelő helyre az elmeradt panorámaképet nagynéném keresztúri lakásából, mert édesanyám kíváncsi, fényképen hogy is néz ki az, amit szabad szemel is lehet látni, nameg, persze azért, mert megígértem.

Most Tankcsapda - Egyszerű dal. Ilyen a hangulat. Fél kettő. Lekvároskenyér + fekvőtámasz + alvás. Holnap nap van.

Finom volt a szalámis-tejfölös-csiliszószos-sajtos-olivabogyós rizs. Hú. Máskor vagy egyszerűbbeket főzök, vagy nem írom be a bejegyzésbe.

Ennél többet nem árulhatok el, pá!

Ami a tegnapról kimaradt...

2010-08-04T23:59:00.004+03:00

...az az, hogy megint híres lettem. Benne vagyok a Bihari Naplóban. Parancsoljatok:

A másik dolog pedig, hogy megkaptam a Tusványoson készült csoportképeket. Először is az én két csapatomról, a mindenesekről és az infosokról készült csoportkép:

Másodszor pedig a majdnem össz-szervezői csoportkép:

Ma végre megjavítottam a beteg biciklit, egy kegyetlenül szar DHS-t (igaz, abból másmilyen nincs is).

Ezen kívül aludtam egy jót délután, hogy elűzzem az éjjel felhalmozódott fáradtságot, aztán gitározás volt a téma.

Érdekesség az újságcikk.

Finom volt a Pizza, amit ma délután rendeltünk "M"-mel. Kiszagoltunk egy olyan helyet, ahol három pizza után adnak egyet ingyen. Rendeltünk is három + egyet, így megvan a holnapi ebédem is.

Egész nap csak ittam, és mégis szomjas vagyok. Eléggé lehetetlen volt az időjárás ezen a nyáron. Hol esett az eső és fos idő volt, hol olyan meleg volt, hogy fulladtunk meg, mint pl most.
Téényleg! Van Tusványosról egy bax Tusnad ásványvizem, Fel is hozom gyorsan az autóból.

Holnap változatos nap lesz: jön "L" barátom Kolozsvárról biciklivel s itt hál vagy két napot pihenésképp, aztán meg lesz holnap még gitározás a Gekkóban, ha minden igaz s hasonló dolgok. Egyelőre ennyi.

Pá!

Házi dolgok

2010-08-04T20:04:00.003+03:00

Végre sikerült a mosás. Jaj, de nehezen vettem rá magam. Aztán sikerült egy teljeskörű, bővített lakástakarítást is összehozni, de nyócast már nem tudtam kivenni biciklikerékből, mert jó volt a társaság a Gekkóban. Annyira jó volt, hogy lehetetlenül sokáig tartott a nap még más helyett is.

Érdekesség most kimarad, pedig volt elég.

Finom volt a töltelékes paprika leve kennyérrel beleaprítva.

Holnap bővebben írok. Ejsze...

Na.

Jaj, de hétfő

2010-08-03T00:03:00.003+03:00

Ha nem határozom el nagyon komolyan, hogy mit fogok csinálni másnap, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy semmit. Ez a mai nappal is majdhogynem így történt. Elhatároztam, hogy jajdemekkorát mosok, meg biciklit szerelek, meg társai s erre fel megnéztem egy filmet, bementem délután a BikeXpressbe, hogy azé csináljak is valamit s ott bent pedig semmi hasznosat nem csináltam. Dartsoztunk kettőt a Gekkóban s azzal hazaereszkedtem.
Jó, ma még ráfoghatom a hétfőre, de holnap ilyen nincs. Mosni fogok, takarítani fogok és biciklit fogok javítani s Fixivel is foglalkozom kicsit, mert szegény mindjárt kész van, csak nem vagyok képes befejezni.

Egyetelen valamirevaló dolog a mai napban a tegnapelőtti túráról készült mellékletem. Olvassátok s nézegessétek szeretettel.

A film, amit néztem, a Christmas Carol volt, ami Charles Dickens műve alapján készült. A mostani a Jim Carrey-féle változat volt, nem a Patrick Stewartos, ami végülis sokkal jobb, mint az előző. A film egy fukar bankárról szól, aki csak a pénzével törődik, mindenkit utál, minden ünnepet megvet, főleg a karácsonyt. Na, és akkor jön pár angyal s meggyőzi őt, hogy nem jó élet az övé s, ha így folytatja, magányosan hal meg. A többit a fantáziátokra bízom, vagy nézzétek meg a filmet. Nagyon jó.

Finom volt a töltelékes paprika második, egyben utolsó fele. És ezzel az étellel bezáróan elfogyott az otthonról hozott eleség csomagom. Megint divatba jön a főzés.

Érdekesség, hogy már egy hete, hogy elment a hangom s sehogysem akar rendesen visszajönni. Kéne kicsit siessen.

S akkor most alvás, mert holnap mosás, takarítás, bicikliszerelés s még ki tudja, mi.

Tiszteletem!

Késő

2010-08-02T01:28:00.003+03:00

Mostanában mindig nagyon későre hagyom a blogbejegyezgetést. Az az igazság, hogy terhemre van, merthát ugye, milyen nyugodtan tudnék most aludni, ha nem kellene itt írogassak. Bár az az igazság, hogy nem bánom, hogy ezt csinálom, mert haszomra válik. Tanulok írni, ami sosem baj. Az írás ugyanis nem ott kezdődik, hogy megtanuljuk a betűket, oszt véssük bele a füzetbe, vagy pötyögjük a számítógépbe, hanem ott, hogy, ha valaki olvassa, amit írunk, akkor az nem válik terhére, hanem jól esik neki.
Na, én nem mondom, hogy aki engem olvas, az a rózsaszín felhők magasságában lengedez, de egyezzünk meg annyiban, hogy, mióta ezt a blogot nyúzom, azóta könnyebben megy komoly, összefüggő szövegek megfogalmazása. Azaz, ha akarok valami jót írni, akkor nem kell hozzá olyan sok idő, mint eddig. Valahogy ez olyan, mint a fekvőtámasz. Nem biztos, hogy szebben csinálom minden alkalommal, de ha arra törekszem, akkor sokkal könnyebben megy.
Na, ennyit ma a blogról.

Volt ma biciklialkatrész vissza cserélés "E"-nél, Gekkóban sörözés és egyben szülinapi felköszöntés "K" barátom 29. életévének betöltődése alkalmából. Na, csak megaszontam.
Ezenkívül néztem még "Death at a Funeral" temetést összebarmoló, család előtt leégő komédiát és egy "Mr. Nobody" című érdekes stílusú fenetudjamilyen, jövőben, múltban játszódó puzzle drámát. Mindkettőt ajánlom, érdemes filmek.

Aztán még nagyon jó dolgokra sikerült használni a Gmail csevegőjét s milyen jó, hogy közeledik a Nyári Egyetem. Lassanlassan már kezd hiányozni a Tusványos fíling.

Finom volt a töltelékes paprika.

Képeket megint nem teszek fel a tegnapi túráról, mert fáradt a testemlelkem, úgyhogy talán lesz belőle egy melléklet.

S érdekesség, hogy miért nézik gyereknek azokat az embereket, akik manók, varázslók meg tündérek létéről beszélnek. Aki ugyanezt teszi az angyalokkal, szentlélekkel és menyországgal kapcsolatosan, az nem ugyanott van? Legyünk már őszinték!

Holnap nagymosás és miegymás.

Álmokat mindenkinek.

Wolt bisziklitúra

2010-08-01T00:50:00.003+03:00

Álmos vagyok s fáradt s minden. Nemrég értünk haza a Két tó körtúráról. Hát, nem olyan lett, mint amire számítottam. Egy biciklitúra általában arról szól, hogy biciklizünk sokat felfele, aztán lefele, majd újra. A felfele haladásnál kínlódunk, de a lefele haladást élvezzük. Na, ez most nem olyan volt. Itt sokat bicikliztünk felfele, nagyon sokat taszítottuk a biciklit, uganis annyira meredek volt, hogy nem lehetett hajtani, aztán, mikor végre a lejtőre került a sor, annyira meredek volt és akkora kövekkel tarkított, hogy ott meg azért kellett taszítani a biciklit. Ehhez még hozzájön az, hogy majdnem fél órát taszigáltuk egy kegyetltenül meredek hegyre fel a biciklit, miután egy órán keresztül bóklásztunk szintén biciklivel egy fenyveserdőben. Hát nem leányálom. Nem is az a baj, hogy olyan nehéz lett volna, mert nem volt az, csak na, nem erre számítottam. Ezek mellett kipróbálva egy új ülést, a túra végezetére a rengeteg nagy kő és rossz út miatt alig maradt bőr a seggemen, de ez mellékes, sokszor a túrával jár. Ja, meg még említsem meg azt is, hogy nem csatolódott ki a pedálom egy patak mellett aztán szép csendesen eldőltem az éles kövekre felhorzsolván itt-ott kezemlábam, de még ez se nagy dolog, mert általában ez is minden túrán megtörténik. Viszont mind eme felsorolt dolgok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy - bár nem vagyok igényes, sem kényes, de - ezt a túrát ne egy kitűnő túrának tituláljam. Sőt!
Annyi viszont javára szóljon, hogy jól elfáradtam, ami ugye tervbe is volt véve. Csak nem így... Voltak jó ereszkedések, de na. Abból mindig több kell.

Másik dolog, hogy egyéb ma nemigen történt. Messzi Ausztráliából még nem jött válasz.

Érdekesség, hogy ma a túrán megfájdult a lábam a szokásos helyen, de most nem a bal, hanem a jobb és egy bizonyos szinten megállt, nem fájt tovább. Namostmár abból, hogy a másik lábam is ugyanott fájdult meg, arra következtetek, hogy esetleg a bicikli beállításával lehet a gond. Utánanézek.

Finom volt estére a fokhagymás leves.

Képeket talán felteszek holnap, mert most erősen álmos.

Pá.

Na gyorsan

2010-07-31T01:21:00.002+03:00

Sietek, mert mindjárt fél kettő s fél hatkor kelés van, hogy idejében tudjunk indulni a Két tó körtúrára.
Sikerült megkapnom a kereket "E"-től, "Z"-től pedig az ülést, úgyhogy a biciklim túrakész.

Érdekes dolog jutott ma eszembe. A Tusványosra kapott fizetést, ami tartalmazza az eddigi szervezőgyűlésekre elfurikázott pénzeket is, összeraktam az eddig megspórolt pénzeimmel és, hát azt tapasztaltam, hogy az egy eléggé jelentős összeg, főleg, ha el tudom adni az autót is. És mi jutott hirtelen eszembe? Na, mi? Hát az, hogy meg kellene kockáztatni azt, hogy egyenesen Ausztráliába menjek a hajón való dolgozódást félretéve. Persze, csak akkor, ha elég rá az eddig meglévő és esetleg a kölcsönkért pénz összege. Írtam is gyorsan levelet "A"-nak Ausztráliába, aki az odautazást, tanulást, lakást intézné, hogy hallám, mit szól, elég lesz-e annyi pénz. Holnap várom a választ, hátha bíztató lesz.

Volt ma még Gekkó s finom volt a húsleves második fele, igaz kissé savanyú volt, ezért inkább a húsokat ettem ki belőle előszeretettel.

Most gyorsan minden jót, me télleg kell pihenjek holnapra, hogy ne fájjon a túrán mindenem.

Ja, s érdekesség, hogy rájöttem, hogy, ha nincs net, akkor a telefonról Bluetoothon keresztül is tudok netezni a laptoppal. Óriási felfedezés, gondoljatok csak bele, főleg, hogy a telefonomon van vagy fél giga ingyen net.

Sziasztok!

Lépcsőházgyűlés, ami a tegnapról kimaradt...

2010-07-30T11:32:00.000+03:00

...pedig a tegnapi nap egyik legfontosabb történése volt. Feljött a szomszédasszony, valaki közülünk le kellene menjen gyűlésre és, mivel csak én voltam itthon s előzőleg megkérdezte, lesz-e valami dolgom az eljövendő egy órában, nem volt képem azt mondani, hogy inkább itthon ülök s nem csinálok semmit. Lementem. Nagyjából semmit nem értettem, de ott ültem egy órát s hallgattam, hogy ezek a románok hogy szidják egymást a sok semmiért; vagy lehet, hogy náluk ilyen az egyszerű, általános kommunikáció. Mindegy. Én elmajszoltam két szelet kenyeret, törölgettem SMS-eket közben s lassan eltelt az óra.

Másik fontos dolog, amit tegnap nem említettem, hogy édesanyám Szárhegyen fog tanítani Gyergyó mellett. Végre ezentúl Gyergyóba is fogok hazamenni, nem csak Boldogfalvára. Már hiányzott.

Ma a biciklis találkozón kívül sokminden nem történt, de ott kiderítettük, hogy hétvégén túrázunk, már csak egy új kerék kell nekem s egy ülés, amit elméletileg "E"-től kapok kölcsön s megoldódik.

Finom volt az otthoni húsleves.

Ennyit máról, most folytatom a délutáni alvást, mer az jó.

Pá!

Lemaradások

2010-07-29T00:10:00.009+03:00

Ilyenkor az a szar, hogy, bár nagyon jól és hasznosan telt a múlt hét, lett egy csomó lemaradásom, pl blogból, amit már bepótoltam, de ott van még a sok fekvőtámasz (szám szerint kb 1300), lemaradt céges dolgok satöbbi. Most nekiállhatok behozni.

S, hogy ti is el tudjátok képzelni, milyen volt a múlt hetem, itt egy pár kép:

Ez pl vagy a véletlen, vagy egy vicces táborlakó műve:

Egy ötletes szervezői póló a MIT-tel:

Cateringes ebéd:

Mindenes/infós szervezői gyűlés:

Hobo:

Egyik info sátrunk:

Össz infos/mindenes csapatunk talán egy kivételével:

És utoljára a "K"-ról, az egyik mindenes fiúról készült kép, aki hajnali fél öt magasságában/mélységében illuminált állapotában a kis faházam ablakához tévedt, leült a külső ülőkére és egy órán keresztül beszélgettünk. Úgy nézett ki belülről az ablakból, mint Babi néni, úgy mondott, mint egy TV, én meg úgy röhögtem, hogy még másnap is fájt a hasam tőle. Szép emlék lesz. Másnap röhögött velem a fényképen az egész csapat. "K" is, miután elmeséltem neki, pontosan mi is történt és megmutattam a fényképt:

Érdekesség, hogy ma a nap nagy részében úgy éreztem magam itthon, mintha virtuálisan mászkálnék a lakásban. Gondolom, a tegnap negyed nyolctól ma reggel fél tizenegyig tartó alvás miatt is. Remélem, nemsokára akklimatizáldom.

Finom volt a fokhagymás leves.

Most gyorsan alusz. Pá!

Végre Várad

2010-07-27T21:13:00.000+03:00

Hajnali 11-kor indultam Boldogfalváról, nem bírtam tíz előtt felkelni. Bevágtam egy finom tejbepuliszkát reggelire s azzal nyomás haza. Még így 12 óra alvás után is nagyon álmos voltam. Nem is csoda, hiszen egész tusványos alatt átlag két és fél órát aludtam, ami éppen ahhoz volt elég, hogy a tábor működéséhez szükséges mindenféle munkálatot irányítsam. Máshoz nemigen, pl: a szemetesautó sofőrje elvitt 17 darab 1100 literes konténert és be kellett volna írni a szerződésbe, hogy az hány liter, de csak pillogtam egy percig; egyszerűen nem tudtam kiszámolni. Tiszta szégyen. Olyan dolgok, amik nem a táborral voltak kapcsolatosak, nagyon nehezen jutottak eszembe; pl legalább négy napig nem is gondoltam arra, hogy itthon van egy BikeXpress, ami kutudja, hogy megy, vagy édasanyám vajon mit csinál, vagy bármi, ami éppen akkor nem volt fontos.
Viszont a tábori dolgok annál jobban ott voltak a szemem előtt, és végülis ez a lényeg.

Nagyon jól sikerüt. Nappal keményen dolgoztunk. 26 emberrem volt ugyebár, akik közül 21 mindenes volt, 5 pedig infós. A mindenesek mindennel foglalkoztak, ami a tábor zökkenésmentes működését tette lehetővé, az infósok pedig két sátor alatt szórták az információt a kíváncsiskodó táborozóknak. Mindenki jóformán napi 14 órában dolgozott, 4-ben bulizott, 1-ben gyűlésezett, 1-ben tisztálkodott s a maradék négyet beosztotta a pihenés és az alvás közt. Ez nálam kicsit másképp valósult meg: 16 munka (gyűléssel együtt), 5 bulizás, 1 imitt-amott üldögélés, 2 alvás. Ez így volt jó.

Finom volt a tejes törökbúza (főtt kukorica) s érdekesség, hogy folytatódhatnak tovább az érdekességek.

Alvás.

Kilencedik nap, hazakészülődés

2010-07-26T21:09:00.002+03:00

Lejárt a tábor. Felszedtük a megmaradt szemetet, elvitte a szemeteskocsi, megpakoltunk egy húsztonnás kamiont, összecuccoltunk s ki-ki irányodott hazafele. Én, kis naív, azt hittem, egyből hazavezetek, de ez nem igazán ment egy kialvatlan Tusványos után. Muszáj volt beiktassak egy megállót Boldogfalván, otthon, s csak másnap a hazaút.
Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, egyből elaludtam. Finom volt estére a műzli.

Kilencedik nap, hazakészülődés

2010-07-26T21:09:00.001+03:00

Nyolcadik nap

2010-07-25T21:05:00.001+03:00

Vasárnap, a tábornak már vége, mi csak az utómunkálatokat hajtjuk végre. Tegnap kikaptuk a fizetéseket, mindenki meg volt elégedve, mosolygósan pakolásztuk egész nap a sok szemetet. Nagyon fáradtak vagyunk, ugyanis a ma esti buli óriási volt. Zuhog az eső, holnapra is hagyunk munkát.

Hetedik nap, szombat

2010-07-24T21:03:00.000+03:00

Utolsó hivatalos tábori nap. Lejárt a magyar és a román államelnök, mindenki meg van nyugodva, jó volt az esti koncert, sátorozók szedelőzködnek, ritkul a tömeg.
Nagy felfordulások a forgalomirányításnál, de hál'Istennek csak délután háromig, mert utána csak a hagyományos, ugyanis vége a fejesek beszédeinek. Úgy néz ki, ezt túléltük.

Hatodik nap, péntek

2010-07-23T21:00:00.000+03:00

Hivatalosan a tábor utolsó előtti napja. Mármár látszik, hogy ez lesz minden idők legjobb Tusványosa. Rengeteg az ember, jók a pOgramok, szuperek a koncertek, jó a környék, szelídek a medvék. Csak a holnapi napot éljük túl, a szombatot. Mindig az a legkeményebb. Jön Basescu, Orbán Viktor s még soksok fejes s mindenki meg van indulva olyankor.

Ötödik nap, csütörtök

2010-07-22T20:59:00.000+03:00

Fejetlenség a forgalomirányításnál, rengeteg ember, rengeteg program, mindenféle tevésvevés, fáradtság, este buli.

Negyedik nap

2010-07-21T20:58:00.000+03:00

Fix, mint a harmadik, csak kevésbé jó a buli.

Harmadik nap, kedd

2010-07-20T20:53:00.000+03:00

Első koncertek, emberek a táborban, sok sátor, futkározás, mégtöbb sátor, generátor, árusok, forgalomirányítás, nagy buli.

Második nap

2010-07-19T20:50:00.000+03:00

Kilenctől reggeli, sátorhúzás, padhordás, hattalmas szervezői buli a 69-es sátorban, szemetes konténerek átvétele, első szervezői gyűlés.

Tusványos begins

2010-07-18T20:45:00.000+03:00

Ezentúl a dió héjának akár egy apró szegletébe is beleférhetnek a bejegyzéseim. Fáradt leszek, nem lesz időm s, ami a legnagyobb: net sem nagyon lesz. Tehát röviden:
-megérkeztem
-éjjelig szállásra vártam a 26 fős csapatommal
-sátrakat húztunk fel
-sportcsarnokot vinilineztünk (polivinilclorid - PVC)
-esti ismerkedés

Nagyjából ennyi

Panoráma

2010-07-17T20:18:00.005+03:00

Most készítettem innen, nagynéném keresztúri lakásából egy panorámafotót. A régi, kommunista blokkokat ilyen szép dombok veszik körül:

Már egy jó ideje olyan meleg van, hogy valószínű, a hőmérséklet nem bírja ki a jövő hetet is, így Tusványos ideje alatt végig sárban fogunk tocsogni. Fene egye meg. Nem akarok még egy tavalyelőtti Tusványost. Kellett volna hozzak csónakot is, nem csak gumicsizmát. Mindegy, legalább lelkileg felkészülök a vízre.

Most épp eljöttünk Keresztúrra mosni s zuhanyozni Boldogfalváról, de ereszkedünk vissza azonnal. Holnap reggel pedig fejjel neki a szervezésnek: irány Tusnád.

Érdekesség, hogy elütöttek egy nénit délelőtt. Majdnem a kapunk előtt. Az ok talán az volt, hogy a sofőrkislánynak a szemébe sütött a nap, vagy rosszul lett hirtelen, vagy mi. Háha túléli a néne. Kétes.

Ennyit mára, irány az utolsó pihenés... vagy tíz napig.

Finom volt a húsleves.

Páp!

Rekord

2010-07-16T23:30:00.000+03:00

Na, reggel elindultam a tíznapos munkavakációra. Első megálló Keresztúr. Tartottam a rekordidőt, négy és fél óra alatt hazaértem váradról, ezentúl megdöndöttem a Seat max sebességét, a 171 km/h-t 184 km/h-ra. Jól esett.

Egész úton hazafele s itthon is főttem meg a nagy forróságtól. Képzelem, mi lehet Váradon, ha Keresztúron 33 fok van.

Finom volt édesanyám vegyes-mártásos csirkehús készítménye, nemtom a pontos nevét. Asszem, paprikáscsirke.

Érdekesség, hogy Füles kezdett megkomolyodni, már nem taposott összevissza, ahogy hazaértem.

Enyit a máról.

Utolsó normális bejegyzés

2010-07-16T01:23:00.004+03:00

Most legalább tíz napig innenonnan, éppenhogy ezt-azt fogok bejegyezni, ugyanis reggel indulok haza Boldogfalvára, aztán onnan Tusványos a következő lépés, ott pedig nemigen lesz energiám, meg lehetőségem írogatni. Majd kialakul valahogy.

Ma bevásároltam tisztítószerből, tisztálkodószerből haza és Tusványosra, autómostam, ruhákat vásároltam elszámoltam a fizetéseket s miegymás.

Jelenleg éppen CD-ket írok. Olyan zenéket, amelyek Tusványoson is lesznek; pl: Hooligans, Rúzsa Magdi, PASO, de leginkább Hobo. A többit meg lehet nézni itt.

Finom volt a nemrég rendelt pizza, ami a vacsorán túl a holnapi reggelimet is képezi.

Érdekesség, hogy vakációs fíling van s, ahogy vége Tusványosnak, minden erőmmel ráállok a munkakeresésre. Valahová jó messze.

Ennyit mára, kellemes vakációt!

Vizláth!

Villanyszerelés

2010-07-15T00:10:00.004+03:00

Végre sikerült rendbehozni Seatot. Minden kész rajta, már csak a rozsdát kellene eltüntetni róla. Így, Tusványos előtt tiszta jó, hogy rendbe van téve, mert bizony, ott lesz használva eleget.

A mai nap a villanyszerelésen kívül nemigen volt mozgalmas. Estefele még elnéztem a Gekkóba, de majdnem egyedül kellett megigyam a sört, olyan kevesen voltak.

Érdekesség, hogy az autóvillanyszerelők, az autószerelők, az autókárpitosok és egyáltalán minenféle autóval foglalkozó emberkék stílisa valamilyen szinten megegyezik. Könnyen fel lehet figyelni rá.

Finom volt a tegnapi.

Ennyit a máról dióhéjban.

Feksz.

Francois Villon

2010-07-13T23:34:00.006+03:00

Nem is tudtam, hogy azt a hatalmas életművet, amit hátrahagyott, mindössze 31 év alatt hozta létre. Hobó - a tegnapi bejegyzésben feltüntetett - zenéje folytán jutottam el oda, hogy Villon életét tanulmányozzam a Wikipedián. Érdekes dolgok vannak ott róla. Én azt mondanám, a művészlelkű hobók elődje.

Volt ma Fixiszerelés végre. Megcsináltam az első kereket (eddig nem tudtam vele foglalkozni, mert "K"-nál volt, aki nem volt otthon két hétig):
Határozottan jobb lett, mint, amileyn volt :D
Sok tökéletlenkedéssel, de sikerült kiválasztani a hátsó kerékhez megfelelő küllőket, így holnapra az is elkészül, csak még le kell őket fessem.

Finom lett a már-már hagyományos kukoricás-borsós-csirkepárizsis-kecsapos-tejfölös makaróni is. Ennyire:
(benne látható a kétésfél Euros kanál...)

Érdekesség, hogy néha van úgy, hogy a dolgok annyira nem tudnak meghatni, csak úgy elsiklom minden kis szirszar felett. Nem is rossz. Meg kéne tartsam ezt a jó szokásomat.

Most megint fekvés, mert holnap kilenckor jelenésem van az autóvillanyszerelőnél.

Páp!

Autószerel

2010-07-13T00:37:00.002+03:00

Kb két hete, mikor mentem Tusványos szervező gyűlésre, elromlott a Seaton a tetőablak. Nem lehetett visszacsukni. Szerencsére hazaértem, mire eleredt az eső, aztán otthon sikerült valahogy visszahúzni. Nincs nagy baj, csak érintkezési hiba, de a hazafele úton a sok visszahúzás próbálkozástól levált a tetőablak belső kerete és önálló életre kelt az autó tetőkárpitja és a tetőbádog közt, ami döcögős úton elég idegesítő hangot hallatott. Na, ma ezt hoztam helyre. Estefele a harminc fokos melegben nekiálltam, és szanaszét szedtem az autó tetejét, visszaillesztettem a levált keretet és röpke négy óra múlva úgy szálltam ki az autóból, mint, aki fix a zuhany alól lépett ki. Lényeg, hogy most már nem zörög az az izé, sőt már a tetőablak-visszahúzó gomb sem szarozik.

Jártam dél körül az autóvillanyszerelőnél, aki tele volt munkával, így egy másik autóvillanyszerelőhöz küldött. Míg a másikat megtaláltam volna, útközben ráleltem egy harmadikra, aki ráadásul magyar volt és be is programált szerdán kilencre, így, ha minden igaz, meg lesz javítva az ablaktörlő és az ABS, meg a lámpák is be lesznek állítva rendesen.

Mai nap még vettem egy telefont "M"-nek a szerződésem meghosszabbításával, mert tartoztam neki ezzel és, ha már ott jártam az Orangenál, megváltoztattam a bérletem: 180 hálózaton belüli perc, 25 országos perc, 50 SMS és 500 mega Internet helyett kaptam 800 hálózaton belüli percet, 125 országos percet, 50 SMS-t és 500 mega Internet ugyanannyiért. Hát nem megérte?

Finom volt a nagyon akciós pizza, amit ma este "M"-mel rendeltünk.

Érdekesség, hogy "At" szobatársamnak megvan az autója. Végre! Egy 2005-ös Nissan Almera. Tiszta jó.

S akkor megint gyorsalvás, mert holnapra is van, mit csinálni.
A nap zenéje pedig: Hobo - Ballada a senki fiáról

Pászka!

Na, spanyolok

2010-07-12T00:16:00.002+03:00

Ők lettek a világbajnokok. A hollandoknak rukkoltam, bár annyira nem merültem bele, hogy idegesítsem magam.

A vasárnap igazi vasárnap volt. Tegnap, mikor délben próbálkoztam aludni, elhúztam a sötétítőt, aztán estére is úgy hagytam. Így történt, hogy ma délig aludtam. Miután bereggeliztem egy jó adag virslit, megint elálmosodtam s lepihentem még vagy három órára örülve annak, hogy kiment a tegnapi energialé hatása.

Aztán kis erőlködés, majd be a Gekkóba meccset nézni s immár itthon, de az óra egyhúszat mutat, úgyhogy inkadrálódom az ágy felé. Holnap hétfő s elég sok a dolog.

Érdekesség, hogy az eddigi rekord alvásom egyhuzamban 18 óra. Ez valamikor nyolc évvel ezelőtt történt. Leszek valaha olyan fáradt, hogy ezt túlszárnyalom?

Ésakkor a legjobbakat!

Aszfalton könnyebb

2010-07-11T00:07:00.008+03:00

Reggel öthuszonötkor kelés, aztán indulás. Nem készítettem reggeli fényképet s többek között ez is egy olyan dolognak a következménye, ami valamennyire elrontotta a túrát: nem jól osztottam be az időmet. Túl későn ébredtem, s még egykét dolgot be kellett pakoljak, így nem volt időm melegíteni rendesen, csak felpattantam a biciklire s nyomás a találkahelyre, hogy ne késsek. A negyvenedik km-nél meg is látszott; a fiúk nyomták rendesen, én mentem utánuk, ahogy tudtam s persze, hogy meghúzodott a bal belső combom a térdem fölött. Pont úgy, mint ahogy két hónapja a jobb. Bírtam velük a nyolcvanadik km-ig, aztán ott mondtam nekik, hogy inkább megyek tovább aszfalton Váradig, ha kicsit hosszabb is, mert nem akarok szekérúton mászi felfele, ugyanis ott sokszor állva kell hajtsam, amitől, ugye fáj a lábam. Így történt, hogy az utolsó 80 km-t egyedül tekertem másik útvonalon, de előtte készült egy ilyen kép a biciklimosós patakbangázolás után:

Egy ilyen pedig egy kellemes kis pihenőnél valahol az ötvenedik km-nél, ahol sikerült megvásárolnom azt a két energiaitalt, amitől délután itthon nem tudtam normálisan aludni:

S akkor az energialöttyök egyike s egy szétolvadt fehércsokis izé egy későbbi fotóról:

Na, miután leváltam a fiúktól, elindultam Sonkolyos fele. Nyikorgott a láncom, szerettem volna valahol keríteni tíz csepp olajat, de nem volt szerencsém. Vagy csak litrest adtak volna jó pénzért, vagy nem volt egy használt olajas dobozuk sem, így Várdaig nyikorogtam. Aztán belefogott a dalba még a hátsó agy szabadonfutójának a csapágy-együttese, merthogy tönkre van menve szegény. Ez volt az utolsó útja annak az agynak. Megtette már ő a maga húszezer kilométerét, megérdemli a doboz alján a békés pihenést.
Naszóva, ahogy elindultam az én alternatív hazafele utamra, felcsattintom, a fülhallgatót a fülemre, beindítom a zenegépet, hogy most aztán hazáig mekkora buli lesz, de tévedtem. Három dalocska után lemerült. Na, mindegy. Közben ilyen volt a táj Barátka (Bratca) dombjain:

Ilyen pedig Telegd előtt nem sokkal:
Elmaradtak a dombok.
Végül hamar hazaértem; háromnegyed ötkor már csobbantam bele a kádba.

Túra eredménye:

160 km
59,4 km/h max sebesség
19 km/h átlagsebesség
8 óra 33 perec 25 másodperc menetidő
...mégse kellett volna átcseréljem tegnap a vékony gumit vastagra.

Érdekesség, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Ha nem fájt volna a lábam, simán meg tudtam volna csinálni ugyanazt az utat visszafele is. Bár akkor valamikor mostanság érkeznék meg.

Néztem egy filmet is: "The Bounty Hunter", sőt, mégegyet: "Clash of the Titans". Előbbi exférj, exfeleség rendőrségi ügybe való bonyolodását és ezáltal újratalálkozását elmesélő nagyon jó kis komédia, utóbbi egy görög mitológiai történetet elég eredethűtlenül bemutetó, de élvezhető grafikai elemekkel díszített jóféle film.

Finom volt a tegnap készült mindenfélével tarkított húsos makaróni. Mind megettem.

Oszt most már fekszem, mert kiment az energiaizé hatása.

Túrázzatok sokat ti is, mert hanem, nem lesz, miről mesélni az unokáknak.

Napá!

Turbó

2010-07-09T23:59:00.006+03:00

Megúsztam, mert csak 40 Euroba került a javíttatás. Attól féltem, hogy sokkal többet fognak elkérni. Ki is próbáltam gyorsan Seat urat javítás után s haszta, hogy repesztett. Hármasban százzal lehetett vele süvíteni s nem sípolt a turbo, mint eddig s a füstje se olyan kormos, mint volt. Most már csak az elektronika maradt hátra, meg a rozsda, de azt nem tudom, hogyan tüntetem el.

Bejártam a műhelybe is két szerelés közben, vettem fehér festéket, lelakkoztam úja Fixi vázát s még egykét alkatrészét. Így néz ki a sötétben a váz eleje:

Ilyen színekben kell majd elképzelni az egész bringát. Jövő hétre már tényleg valahogy össze kellene rakni, mégis hallám hogy néz ki.

Holnap megyek túrázni. Megintcsak hasonló területen, mint múlt héten. Biztosan jó lesz, szép időt jósolnak a meteUrológusok s a vékony gumikat is lecseréltem vastagra. Jée!

Volt még szerveződés s kicsi film is, de elhanyagolható. Sietek megint lefeküdni, mert hat óra múlva már valamerre kifele fogunk kerekezni a városból.

Érdekesség, hogy tiszta jó, hogy írom ezt a blogot, mert észrevettem, hogy amióta elkezdtem, egyre inkább jobban, könnyebben megy a fogalmazás. Szokom a nyelvet :)

Finom volt a csirkehúsos-borsós-kukoricás-kecsapos laska. S még finom is lesz minimum két napig.

Jó hétvégét!

Vásár

2010-07-09T00:23:00.005+03:00

Mégsem sikerült Fixivel foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy reggel fél tizenegy fele felhívom "I" autószerelőt, így nem mentem be a műhelybe, inkább olvasgattam. A tervezett időben telefonáltam, de a találka 3-ra lett halasztva. Addig megnéztem egy filmet: "Date Night" címmel. Egész jó komédia csomó jó színésszel, amelyben egy unalmas életű házaspár véletlenül egy bűnügyi történetbe keveredik. Lehet rajta nagyokat röhögni.

Aztán végre Seat úr eljutott velem és "I" szerelővel a fedélzetén "L" dízelszakértőhöz, aki holnap reggel fél kilencre be is programálta a javítást. Hogy mi a baja a turbónak, még nem tudni, de holnap majd kiderül. Rukkoljatok, hogy ne kerüljön sokba.

S na igen, volt ma vásár is. Alapvető élelmekkel szerelkeztem fel, mint pl chilis-tengerisós feketecsoki, görögdinnye, sajtos csipsz, energialé, sznikersz, meg miegymás.
Vettem Fülesnek néhány ajándékot, íme:
Biztosan fog örülni.

Érdekesség, hogy nagy igyekezetemben elkaptam az olcsó esszájgok polcáról egy kéést, egy villát és egy kanalat abban a hiszemben, hogy max 1 Euro se lehet darabjuk. Hát tévedtem. Összesen 7-be jött ki. Immár van értékes evőeszközkészletem. Mélytányért is vettem melléjük, szerencsére az tényleg 1 Euro volt kb.

Finom volt a sült csirke, amit készen vásároltam a Carrefourban.

Most igyekszem lefeküdni, mert reggel most már tényleg korán kell keljek, különben Tusványosig nem lesz kész az autó.

S ti tudtátok, hogy már vannak ilyen buszok?! Épp a minap haltak meg páran egy miatt. Itt a cikk.

Nademostmár tényleg viszlát, mert kell még zuhanyozni s jaj, még fekvőtámasz s még este úgyis fel fogok riadni, mert bevágtam vacsorára egy fél dinnyét.

Napá!

U. I. fél óra múlva, zuhanyzás közben jutott eszembe: volt még egy másik film is, a "Greenberg". Elég nyomott dráma volt. Az effejta film a fórumokon és nagyon sok filmszakértő körben nagyon jó minősítést kap, de szerintem akkor is nyomott. Nem szeretem.
Másik dolog, hogy úgy elvoltam ma a vásárlással s az autójavíttatással, hogy elfelejtettem menni a Morénába biciklis megbeszélésre. Mea culpa! Be kell pótoljam s velük kell tartsak hétvégén. Megint lesz egy olyan túra, mint a múlt héten, az pedig nagyon jó volt.

Magyarkodásról

2010-07-07T22:42:00.002+03:00

Szép dolog magyarnak lenni s én is büszke vagyok, hogy az vagyok. Tudom, hogy csodálatos a nyelvünk, meghogy mennyi mindent vittünk véghez a több, mint ezer év során, de azért ne szálljunk el nagy örömmámorunkban.
Ma pl olvastan/néztem a YouTube-on egy kisfilmet, mely alkotás pár pontjának igazság voltát megkérdőjelezném. Nem sorolom fel, hogy melyeket. Tessék megnézni a videót s mindenki rájön magától. De most nem is azt akarom taglalni, hogy mi igaz belőle és mi nem, hanem azt az indíttatást, ami ösztökélte az illetőt, hogy az ehhez hasonló eltúlzott, felnagyított történelmi feltételezéseket kitalálja. Hát biztos, hogy volt benne egy adag magyarságszeretet, de azért azt másképp is meg lehet mutatni, nem csak úgy, hogy pozitíven hangzó valótlanságokat hangoztatunk népünkről.
Miért nem lehet csak egyszerűen elmondani az igazat, legalábbis, amit annak hiszünk, a többit pedig nem ténykét beállítani. Mondjuk el: ekkor, meg ekkor jöttek be a magyarok, ez volt a koronájuk satöbbi, de feltehetőleg megtörténhetett, hogy... és akkor ezt már csak hipotetikusan tesszük hozzá.
Ezzel, hogy csomó valótlansággal hülyítjük a magyart, sokat nem érünk el. Az lesz csak belőle, hogy kifejlődik pár utcán szaladgáló, sörvedelő nagymagyar, aki azt hiszi, övé a világ, merthogy ő a magyarok "földönkívüli" nemzetségéből származik. Persze mindenki kineveti. Ahelyett adna enni egy éhező hajléktalannak, többet tenne a népéért.
Elhiszem, hogy nemzettudatra ébresztőek pl ezek a kétnyelvű sorok, de az általuk keltett nagy felbuzdulás alaptalan marad. Inkább legyünk szerények, de látsszon meg a tetteinkben, hogy magyarok vagyunk. Gino is megmondta: "ez a szeretet ünnepe ez a majális, mindenkit szeressünk, békében éljünk..." :)) Lehet, hogy tudat alatt a Mindenható szólt általa?

Ennyit az agymenésről, amit érdekességnek is szánok egyben.

Olyan szar, esős idő volt ma, hogy engedtem a kísértésnek és nem mentem be a műhelybe Fixit gyártani.
Felhívtam "I" szerelőt, hogy akkor menjünk, csináltassuk meg Seat turbóját, de aszongya: "hát, ilyen esős időben...". Persze én nem ellenkeztem, mert nekem sem volt semmi kedvem hozzá. Majd holnap.

Volt egy film: "Cop Out" Bruce Willis-szel, ami kicsit kacagtatós rendőr filmnek mondható, de nem volt egy kimagasló alkotás. Egyszer meg lehet nézni - szokták mondani.

Finom volt a lekváros laska.

Régen nem írtam Ausztráliáról és a tervemről, pedig nap mint nap eszembe jut, hogy kellene már haladjak azzal a külfödi/külvízi pincérmunkával, hogy gyűljön a pénz, de előtte még Tusványos. Ilyen gyarló vagyok. A sok éves Tusványos szerveződéseim nem hagyják elhanyagolni magukat.
Rátaláltam egy tavaly nyáron Ausztráliába menő emberkének a blogjára: "Utam a kenguruk földjén" címmel. Érdekes, jól esik olvasgatni.
Jópofa ez a srác is: Ausztrál Tom, egy magyarul tanuló "ozzi".

Aludjatok jól! Ma korán fekszem, hogy holnap keljek s intézkedjek ha törik, ha szakad (ha ess, ha fú).

Pá!

Olyan lapos...

2010-07-07T00:09:00.002+03:00

..., mintha hétfő lett volna, pedig hát kedd, meg volt is, mit csináljak.
Felhívtam végül Koltai Róbertet, aki sajnos nem tud jönni a Nyári Egyetemre, mert abban az időben foglalt lesz, aztán megpróbálkoztam Kányádi Sándorral is, de neki meg messze van Várad székelyföldtől. Majd röpítettem egy tusványos szervezős levelet. Szervezésről ennyit.

Itthon még takarítgattam egy órán keresztül, tettem vettem, de nem sok érdekes.

Finom volt a szalonnás-hagymás tojásrántotta.

Érdekesség, hogy tegnap este elaludtam a paplanon fekve és reggel ötkor arra ébredtem, hogy mennyire fázom. Aztán a fázós alvástól annyira kipihenetlen voltam, hogy reggel kinyomtam a telefon ébresztőjét s persze, hogy tízkor keltem fel. Nem szeretem így, mert túl rövid a nap. Máris negyed egy múlt.

Amúgy ma tökéletlenkedtem eleget, értsd: fülpocolós doboz kiborítása (200 darabos), hűtőajtó nyitva felejtése (2 órára), meg hasonlók.

Pihenjetek jót, mert fontos, úgy néz ki...

Jó éjt!

Pinball Wizard

2010-07-06T00:02:00.002+03:00

Ez a címe az angliai The Who együttes egyik legsikeresebb dalának. Jónak jó, de annyira nem, mint amennyire jól feldolgozta a The Ukulele Orchestra of Great Britain.

Érdekes, hogy mitől lesz jobb egy feldolgozás néha, mint az eredeti, vagy egyáltalán lehet-e az, ugyanis, ha már feldolgozás, akkor kissé más stílust képvisel, avagy már más kategóriában értékelhetjük. Amennyiben személyes ízlés szerint ítéljük meg, bizony van eset, hogy ez utóbbiak sokkal jobbak, de erről már régebben írtam.

Megszerelődött Seat úr, legalábbis olaj- és mindenféle szűrőcseréket tekintve. Turbólag szerdán lesz átnézve, villamosságilag pedig valamikor utána.

Kivittem ma vagy öt rendelést és olyan véletlen egybeesések történtek mindegyre, hogy az összes rendelést egy bizonyos klienshez vittem, vagy épp attól hoztam. Kissé már nevetségessé vált az ötödiknél.

A csuklóm az eséstől fájt, így vígan tudok biciklizni.

Holnap lesz Fixi szerelés, hátha a héten már lehet gurulni vele. De jó lenne.

Finom volt a tegnapi pizza maradéka.

Most fáradt az énem, úgyhogy alusz egykettő.

Vizlát!

Bigys pizza

2010-07-05T01:40:00.003+03:00

Miután tizenegykor ébredtem a tegnapi túra fáradalmainak kipihenésére szánt alvásomból, "At"-tal és "M"-mel, a lakótársaimmal beható vizsgálódásokkal tarkított országos gazdasági elemzést végeztük, vagyis, hogy milyen dolog, hogy levonják a közalkalmazottak fizetését 25 százalékkal s megemelik az áfát öt százalékkal s akurvaanyjukat s hasonlók.
Aztán reggeli, internetezgetős játszogatós délután s egyszer csak eszébe jut "M"-nek, hogy rendeljük pizzát. Hámondom, a tegnapi menet után igazán megérdemlem s megtettük. Rendeltünk két óriáspizzát, darabját kb 5 Eoroért. A pizzák annyira óriásiak voltak, hogy az enyémből még reggelire is maradt.

Hasznos tevékenységnek számít a tegnapi biciklitúra megírása mellékletként.

Finom volt a pizza és érdekesség, hogy szerintem tegnap azért ragadt meg a foltozott biciklibelső, mert nem hagytam magam után szemetet az út szélén. Mármint, hogy az is belejátszott a dolog sikerébe. Lehet, hogy így túl meredek a dolog, de könnyítésül elmondom, hogy ez afféle "a lepke szárnyának rezzenése a múltban is képes világ szintű dolgok megváltoztatására a jövőben" elmélet. Aki ért, érti, aki nem, az hallgassa ezt, mert ez legalább szép: Ukulele Orchestra of Great Britain - egyveleg.

Holnap reggel autóbontóba való menés "I" autószerelővel, aztán valószínűleg futárkodás, mert futárhiány van, majd kitudja. Háha nem fog fájni a kezem.

Jó aluszást!

180...

2010-07-03T23:42:00.004+03:00

...a napra leginkább jellemző szám. Ma bringázni voltunk "T"-vel. A jövő évi IronBike ellenörzőpontjait, eltérőit, pályáját volt hibatott kijelölni a mai túra. Erről most többet nem nagyon írok, mert az a helyzet, hogy a túra 180 kilométerét egész jól bírtam, de csak itthon észleltem, hogy sokkal jobban elfárdtam, mint azt gondoltam volna. Holnap tehát egy mellékletben kifejtem a mai nap legjellemzőbb történését, a reggel 6 órai indulással kezdődő és esti 10 órai érkezéssel végződő kis kiruccanást.

Érdekesség, hogy: haladás, mert eddig ezt a mai túrát bírtam a legjobban.
Finom volt a csirkesonkás szendvics, amit a bicajozás egyik szünetében készítettem a számmal/számban.

Egyebet nem tudok mondani, kérem, kapcsolja ki.

Tiszteletem!

Haladás

2010-07-03T00:06:00.003+03:00

Haladás, mert végre lematricáztam mindenhol Fixit. Délelőtt tízkor kezdtük "K"-val, aztán déltől egyedül folytattam. Elég szép letta váz s a többi alkatrész is, csak mindegyre kell még lakkozni, hogy jó vastag legyen a levonósokon a réteg. Felraktam volna ide a fényképet is, de, sajnos nem készítettem.

Haladás, mert elvittem az autót "I" bához javítani, csak közbejött egy olyan probléma, ami miatt csak hétfőre lesz kész (megment az olajteknő olajleengedő csavarja).

Haladás, mert holnap reggel indulunk "T"-vel ki a hegyekbe egy estig tartó túrára s a nyári bringázások után már olyan lazán veszem a készülődést, hogy kicsit aggaszt is a dolog. De végülis minden megvan, csak már rutinos pakolás hamar megy. Remélem, nem lesz felszínes végül.

Haladás, mert elég hamar elszámoltuk a hetet a diszpécserrel s a holnap biciklivel székelyföldre indulo "L" futárunkat hamar felkészítettem bringástól a túrára.

Finom volt a pizza s jól csúszott melléje a sör.

Érdekesség, hogy azt hittem, nincs itthon semmiféle húsételem s milyen jól esett, mikor megtaláltam a hűtő mélyén a nem is olyan rég vásárolt csirkesonkát. De jól fog esni holnap valamelyik dombtetőn.

Haladás, mert még van bő öt órám aludni a reggel hatos indulásig.

Fekszem is gyorsan, hogy haladjak.

Pápá!

Bánya vagy nem Bánya

2010-07-02T00:05:00.003+03:00

Lesz hétvégén Nagybányán egy biciklis verseny s úgy gondoltuk "E" barátommal, hogy részt veszünk rajta. Később csatlakozni látszott "Z" barátunk is, de aztán mégsem, aztán ma "E" nem tudta, hogy jön-e vagy sem s estére végülis biztos lehettem abban, hogy nem jön. Tehát egyedül maradtam... volna, ha mennék, de én se megyek végül. Egyedül túl sokba kerül az 500 km. Inkább megyek hétvégén a Mountain Riders csapattal valahová. Hogy hová, még nem tudom, mert annyira elvoltam a nagybányai versennyel, hogy nem figyeltem ma a Morénéban a gyűlésen, hogy milyen utitervet agyaltak ki. Annyit tudok, hogy reggel ötkör indulnak s, hogy 150 km lesz a táv 3000 méter szintemelkedéssel. Jaj.

Megszerkesztettem végre a mellékletet a firenzei kiruccanásról. Tekintsétek szeretettel.

Elvittem az autót a szerelőhöz olaj-, üzemanyagszűrő- és levegőszűrő cserére, de, mivel nem voltak a bótba kellő alkatrészek, abban maradtunk, hogy holnapra halasztódik a szerelés. A turbó problémába csak hétfőn vágunk bele, aztán a villanyosság a következő lépés.

Megvannak Fixire a matricák - mint mondottam volt tegnap - s ma el is vittem a vázat s a felniket ragasztgatni, de végül az is holnapra maradt.

A nap nagyrészében, akárcsak tegnap, nem volt víz a csapban. Érdekesség, hogy mennyire alábecsüli az ember azoknak a dolgoknak az értékét, ami nap mint nap természetes. Pl a víz a fürdőszobában. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha nincs, a mindennapokban mégsem adunk hálát azért, ha megmoshatjuk a fogunkat. Én ma este ennek hálát adok :)

Finom volt a tojásrántotta paradicsommal. Megint beállt egy olyan meleg, fülledt idő, hogy nincs kedvem húst enni. Csak iszom a folyadékot halomra (főleg a tegnapi bringatúra után). Szintén érdekesség, hogy magát a hat órás túrát kibírtam kb két liter vízzel, de ahogy hazaértem, legyúrtam még hármat s még ma is vedeltem. Ha nem bringáztam volna, negyed annyit sem ittam volna. Tanulság tehát, hogy a szervezet szükségesetben olyan ügyesen elhasználja a testünkből a folyadékot, hogy, ha nem pótoljuk utána egy napon keresztül, akkor baj lesz.

Holnap még fel kellene hívni Kányádi Sándort és Koltay Róbertet, hogy tartsanak előadást a Nyári Egyetemen, de az is lehet, hogy ez utóbbit fővédnöknek kell felkérjem. Ez még kialakul.
S még össze kellene majd pakolni a szombati túrára is.

Minden esetre ez nem az a péntek lesz, amelyiken unatkozni fogok.

Ja, s volt ma még két film is. Az egyik a beteges, de jó "Antichrist" volt, amely egy gyengébb horror, erősebb pszicho kategóriába sorolható, a másik pedig egy jó komédia, az "Evan Almighty", amire azt mondják, hogy a "Bruce Almighty" (A Minden6ó) egyféle folytatása. Na, annyira épp nem jó, de azért lehet rajta nevetni jó sokat. Jó volt a két film időredni beosztása: a horror délelőtt, a komédia délben/délután/este (több megszakítással), így nyugodtan tudom aludni úgy, hogy egy horror filmet is magam mögött tudok. Hogy pontosabban fogalmazzak: egy kemény éjszakai horror megnézése után sem az alvással van bajom, hanem azzal, amíg addig eljutok...

Nade jóéjt!

Fixinek az agya

2010-07-01T01:25:00.011+03:00

A mai nap legfőbb cselekedete a fent említett alkatrész megvásárlása volt. Erről írtam egy külön mellékletet, úgyhogy itt nem szaporítom a szót.

Megjegyzendőnek tartom még, hogy finom volt az otthonról hozott kínai ananászos csirkemell zöldségdarabkákkal, csak ez most ananász nélkül volt és székely módra.
Továbbá lejött a WOW mindössze egy hét alatt és érdekesség, hogy a vacsorához fehér bort ittam, de csak félig. A másik felébe véletlenül beledobtam egy magnézium tablettát annak ellenére, hogy a mellette álló, vízzel tele lévő csészébe céloztam. Hát a szeszes italnak aléggé érdekes íze lett, de még azér is megittam. Ne csodálkozzatok, ha holnap mutáns lepkévé (butterflyman), vagy ember méretű peronoszpórává változom.

Ennyit a máról, jöjjön az alvás... meg a fekvőtámasz. Jaaaaj!

Mindenjót és gratula a leérettségizetteknek!

Az ötperc

2010-06-30T00:19:00.003+03:00

Szokták mondani, hogy "rá jött az ötperc". Na ez nálam úgy van, hogy ötnap. Megfigyeltem, hogy néha-néha, úgy félévente elkap egy játékhév s akkor úgy nekikezdek, hogy senem látok senem hallok, s mikor végre végigvittem, vagy meguntam a játékot, akkor - mintha mi sem történt volna - abbahagyom.
Most vagyok a második napon. Úgy belejöttem, hogy elfelejtettem Fixire felragasztgatni a levonósokat, amik ma délutánra lettek készek és egész jól sikerültek. Holnap semmiképp nem marad el a dolog abban az esetben, ha nem megyek Debrecenbe; ugyanis lehet, hogy elgurulok a ChiliSporthoz venni egy agyat a hátsó kerekébe, mert itthon nem lehet kapni. Időjárástól függ.

Finom volt az otthoni húsleves utolsó felvonása. Az Oblivionban már tízes szinten vagyok, de ez most majdnem mindegy.

Érdekesség mára csak az "ötnap", mert álmos a fejem.

A holnap tehát kialakul, s még Seát urat is el kellene vigyem gyógyítani, mert baj van a tubójával szegénynek.
S még mindenképp megjegyzendő, hogy mai hasznos tevékenységem a szúnyoghálók felinstallálása volt. Dögöljenek éhen!

S akkor jóccakát, na.

Ha még a fű se nő...

2010-06-29T04:05:00.003+03:00

..., akkor legalább jétsszak valamivel; erre pedig a legjobb mostanában az Oblivion. Hétfőnek örömére korábban hazajöttem a BikeXpresstől s belevetettem magamat a játszásba. Már rég nem estem így neki, nagyon jól esett. Hogy mi is az az Oblivion? Itt egy gameplay róla.

A levónósok a biciklire holnap lesznek készen, úgyhogy kedd örömére lesz, mit csinálni.

Érdekesség, hogy úgy jöttem ma haza, hogy haddlám, egyet játszom s ehelyett egy fél napot töltöttem a számítógép előtt. Na, de kell ilyen is.

Finom volt a húsleves második felvonása, de most gyorsan fekszem s alszom, mert rám fér.

Ti is!

A másik itthon

2010-06-28T00:47:00.003+03:00

Nemrég érkeztem vissza Váradra. Talán rekord időt jöttem, pedig nem nyomtam eszeveszetten a gázt, csak úgy, normálisan: 4 óra 15 perec alatt eljöttem Keresztúrról Váradra. Sokat számít az autópálya. Anélkül egy órát még rá lehetne számolni.

Otthon még volt autómosás, itthon pedig finom otthoni húsleves fogyasztás és némi jácodás. Holnap vissza a hétköznapokba. Jó volt ez a hétvégi kiruccanás.

Erdekesség, hogy, míg jöttem haza, elgondolkoztam, hogy miért is megyek én arra, amerről mások jönnek. Hiszen aki velem szembe jön, az azért jön, mert nincs ott semmi, ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is :D

Aludjatok szépeket!

A gyűlés

2010-06-28T00:41:00.002+03:00

Persze így, hogy tudtam, hol kell letérni a kommunista házak közt, már nagyon könnyű volt megtalálni a gyűlés helyszínét. Éppen reggeli végére érkeztünk "H"-val, de még volt annyi idő, hogy jóllakjunk. Utána gyorsan befejeztük a gyűlést, hazakocsikáztam néhány szervezőt a környékre és irány haza édesanyámhoz. Pihenés, jóllakás, játszás az Oblivionnal s holnap irány másik hazafele: váradra.

Érdekes, hogy annyira megszoktam ennek a leptopnak a billentyűzetét, hogy másokén fele ilyen gyorsan tudok írni. Komoly koncentrációt igényel, hogy azt a gombot nyomjam, amelyiket kiszemeltem.

Finom volt töltött bécsi szelet a szervezősdi után.

Szép álmokat!

És mégis van net

2010-06-25T23:55:00.005+03:00

De nem azért, mert Kirulyfürdőn be van vezetve, hanem azért, mert Csíkban vagyok. Nade miért is? Hát elmondom, a következőképp történt:

Mivel "H" tegnap éjjel szólt, hogy nem velem jön, hanem valaki mással, ezért én korábban tudtam indulni, mint délután három. Így történt, hogy délután ötkor már édasanyámnál voltam Boldogfalván.
Füles annyira örvendett nekem, hogy véletlenül majdnem lekarmolta a fél pofám és összetaposta a vállamat. Alig lehetett lecsillapítani szegényt.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel édesanyám várt. Én felszereltem a biciklijére az ajándék kilométerórát s nemsokára indultam is tovább Kirulyfürdőre, ahol, ugye, a Tusványos szervezőgyűlés zajlik.

El is értem a kirulyfürdői letérőig, Moha bá (GPS) hűségesen mutatta az utat, nemsokára beértem a kísérteties, lepukkant kempingfalvacskába, ami ilyen esős-ködös időben nagyon horrorisztikusan nézett ki.
Kb. este nyolckor érkeztem erre a nyomasztó helyre s még nem tudtam, mennyit fogok itt kacskaringózni, szitkozódni, míg végül mégiscsak feladom és Csíkszeredának veszem az utamat.
De hogy is történt ez? Ahogy beértem a kis falvacskába, egyből keresni kezdtem a szervezőgyűlés helyszínét. Persze mindenhol csend és hullaszag. Csepergett az eső, este nyolc volt, kezdett leszállni az alkony és gyűlt a köd. Egyik lehetetlen útról a másikra tévedek s néha látok valamelyik ház kertjében egy embert s kérdem, nem-e látott errefele valami fiatalokat gyűlni. Legtöbben láttak, de mind félrebeszéltek, mert utasításaikat követve sem mentem semmire. Végül, mikor már megtettem az erdős, hegyes völgyes terepen vagy harminc kilométer szekérutat 15 km/h-s sebességgel, úgy döntöttem, hogy mostmár nekiállok és elkezdek jelet keresni, hogy valakit fel tudjak hívni a társaságból, mert eddig nem sikerült.
Majdnem visszaértem a főútig, míg találtam másfél csíknyi jelet s háromnegyed óra múltán rájöttem, hogy fölösleges kínlódni a társaság felhívásával, mert többnyire senkinek nincs onnan jele.
Ekképp történt, hogy eljöttem "H"-hoz Csíkba s most innen írom a bejegyzést. Majd holnap újult erővel nekifogok a kirulyfürdői keresgéléshez.

Érdekesség, hogy a mai keresgélésem folytán olyan terepre tévedtem, amit általában horrorfilmekben lát az ember: egy temető mellett haladtam el a nagyon rossz minőségű szekérúton tízzel; este fél tíz lehetett, a köd félig leszállva, esik az eső, szürke az ég, sehol egy hang, csak a motorzúgás. A jobbról, a temető mögött valami lerohadt házak sötét ablakokkal, balról gyanúsan tekintget rám az ázott erdő a domboldalról. Hát valahogy nem szerettem volna akkor, ott lerobbanni. Megjegyzendő, hogy a három óra alatt, amit Kirulyfürdő kísértetfalvában töltöttem, összesen három emberrel s egy kisfiúval találkoztam...

Na, most beszéltem "K"-val, a szervezőgyűlésből. Végül valaki megkapta közülük a tíz SMS-em egyikét s valahogy jelet keresett s kb elmagyarázta, hol vannak. Holnap tehát újra keresgélés, de immár kicsit konkrétabb útvonallal.

Aljudatok jól, engem nem kell ringatni...

WoW

2010-06-25T00:18:00.005+03:00

Ez nem a csodálkozást jelenti, hanem ez a World of Warcraft rövidítése; de ne vágjunk ennyire bele a dolgok közepébe.

A reggel tehát már-már hagyományos módon reggel nyolckor kezdődött az általános ébredési "fájdalmakkal". Kilenckor már-már hagyományos módon bent is voltam a BikeXpress irodában/műhelyben, de elcsodálkoztam, ugyanis nagyon sokan voltak a Gekkó udavrán (a BikeXpress és a Gekkó bár egy udvarból nyílnak). Aztán kiderült, hogy ez egy árvaház-látogatós pályázat és a kurzusok, meg a beszélgetések a nyílt söröző téren lesznek megtartva, reggel, mikor berétem oda, épp a reggeli zajlott. Na, ott találkoztam "L" barátommal, aki el kezdett mesélni a WoW-ról. Most nem magyarázom, hogy az milyen fajta szerepjáték (hivatalosan MMORP), hanem inkább ezért van a wikipédia: World of Warcraft cikke.
Eddig is sok jót hallottam a WoW-ról, hogy milyen jó, meg élethű, meg minden, de, persze azt is tudtam, hogy mennyire lefoglalja a vele játszó embereket. Én pedig az a fajta vagyok, aki nagyon oda tud ragadni egy játékhoz, ha nem fogom vissza magam. Nadehát, mondom, egye fene, kipróbálom, hogy mégis, milyen. Persze, ez nem olyan egyszerű. Még feltelepítésig eljutni is eléggé nehéz, ugyanis a játék csekély 16 giga. Azt még le kell tölteni, hatvanhat helyre regisztrálni satöbbi, míg kiírja, hogy sajnálom, de valami nem talál a patch-ekkel, így nem indul a játék; és akkor megint nekifogni és más néven regisztrálni, majd szervert válogatni s mittudomén. Most abban a stádiumban vagyok, hogy újra letöltöm a játékot, ezúttal egy másik patch-csel, hátha most elindul végre.

Ezzel telt a délután többnyire. Persze előtte még meggyógyítottam a műhelyben két biciklit és a belső teremben is valamelyest rendet teremtettem, de ennek holnap még lesz folytatása. Ja, és dejó, holnap megyek hazafele.

Na, aztán délután finom volt a csirkesonkás-curry szószos-sajtos laska és volt egy film is most, este fele a Crazy Heart. Itt van a gépemen már egy hónapja, de valamiért még nem néztem meg, pedig nagyon jó volt. Egy kiégett country zenészről szól, akit újra megtalál a szerelem és erőre kap. Érdemes megnézni. Jeff Bridges Oscar díjat kapott érte.

Érdekesség, hogy mennyire szar, hogy románul kell érvényesülni: tegnapelőtt felhívnak vodafonon, hogy Kedves Péterrel beszélek, a BikeXpress adminisztrátorával? Hámondom, mondjuk, igen. Na, akkor elmondanám, hogy... s mondja, mondja, kérdi, mondja (persze ezt mind románul), hogy ő tudja, hogy nekünk mennyire jó lenne egy Vodafone-s szerződés, merthogy most csak pre-payesek vagyunk, ésatöbbi. Mondom, nem kell, köszönjük, mert RDS-t használunk s az ingyen van. De még legalább tíz percig erősködött, míg nagy nehezen le tudtam beszélni a dologról. Az érdekesség az a dologban, hogy, mivel tudom, hogy úgyis csak azt akarja, hogy átálljak Vodafone-ra, egyből le akarom beszélni arról, hogy meggyőzzön; eszembe sem jut az, hogy bizony bizony, mondhatna egy jobb ajánlatot, mint a RDS. De miért nem jut eszembe?! Azért, mert a hülye román nyelvtudásom/nyelvnemtudásom miatt örvendek, ha minél hamarabb le tudom rázni magamról, mintsem, hogy alkudozzak vele. Ez pl egy hátrány a nyelvtudás miatt.

Fixi matricák mára még nem lettek készen, úgyhogy a folytatás a jövő hétre marad.

Most még letöltöttem, egy eredménylistákon első helyen álló RPG-t (számítógépes szerepjátékot), az Oblivion-t. Merjem elindítani vajon ilyen későn? Megpróbálom.
Enyítő körülménynek számítson, hogy ma délután aludtam két órát. Igaz, mikor felébredtem (18 órakor), olyan kedvetlen voltam, hogy nem mentem el a Mountai Riders-es megbeszélésre. Azzal vigasztaltam magam, hogy úgysem leszek itthon hétvégén.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Demekkora szerencsém van, hogy a bloggert használom s van automatikus mentési funkció benne. Majdnem odaveszett az eddigi írkálásom, mert véletlenül nyomtam egy "ctrl+a"-t a "shift+a" helyett és utána leütöttem még egy gombot... az egész elszállt, de húsz perc keresgélés után megtaláltam. HUH...

Na, akkor nagy örömömben ennyit mára. Holnap valószínűleg nem lesz net Kirulyfürdőn, ahol a Tusványos megbeszélés lesz, úgyhogy bejegyzést sem nagyon fogok publikálni.

Jó éjt!

Fénykép-nap

2010-06-24T01:02:00.005+03:00

Az egész délelőttöm arra ment rá, hogy a fényképeket rendezgettem a Picasa 3 fényképrendezgetővel. Ez egy olyan jó kis program, amely felismeri az arcokat és akképp lehet kiválogatni, hogy ki ki az, meg hasonlók. Ha tehát most egy ismerősnek a képeit keresem, akkor csak lazán kiválasztom a csoportját és máris minden előugró fényképen ő is jelen van. Jó kis program.

Érdekességként el lehet gondolkozni azon, hogy, ha egy ilyen kis ingyenes program képes ilyen jól az arcfelimerésre, akkor miket használhatnak a direkt, hivataloan erre szakosodott szervek. Gondolom, csak felmutatnak a számítógépüknek két fényképet rólam és máris az összes képemet maguk előtt látják, ami fent van az interneten. Félelmetes, hogy mikről nem tudunk. Mundjuk, attól ma még nyugodtan alszom.

Délután megnéztem az "Exam" című filmet, ami a "Die Experiment"-hez hasonlóan egy szobában játszódik le. Tesztet író munkavállalók szerepelnek benne (nyóc darab), akik mindent megtesznek azért, hogy jobbak és alkalmasabbak legyenek a megpályázott munkára, mint a vetélytársaik. Jó kis izgalmas film, bár a végétől nem vertem földhöz magam. Ahhoz képest, hogy eléggé nóném színeszekkel volt tele, jó kis filmnek mondható.

Nameghátpersze volt játék is, ha már letöltöttem a CS Source-ot, hát játszodtam is vele. Jó a grafikája, meg minden, de nem lesz valami hosszúéletű a játék, mert nem igazán lehet benne fejlődést elérni, csak lő meg lő meg lő az ember s tocsog minden a vértől, meg tiszta aréna, de csak hálózatban lehet játszani és azt én nem élvezem annyira.

Volt még szaladgálás is és mennyit futottam? Na, mennyit? Hát jeszz: megdöntöttem a világrekordomat, ami pedig elég jónak számított eddig is. Ide figyeljetek: 18 perec, 51 másodperec alatt futottam le a 4,1 km-t. Mindjárt be is írom az online edzésnaplóba, ahova mindigis fel szoktam tenni az edzéseimet.
Futás után a hasizmomat gilkoltam, de a karomat se hagytam pihenni. S most még jön a fekvőtámasz, amivel még mindig el vagyok maradva. 2 nap lemaradás van, a többit letörlesztettem. Jaj.

Finom volt az itthon készült csirkesonkás melegszendvics.

Megyek, gyorsan elteszem magam holnapra, mert este is későn feküdtem s úgy ébredtem, hogy alig értem be ma kilencre.

Ja, s milyen jó dolog, hogy édesanyám - ha közvetetten is, de - el tudja érni Kányádi Sándort. Ennyi, ha valaki két faluval odább születik Sándor bácsitól :)

Tehát akkor puszipá!

Új külső (nem biciklihez)

2010-06-23T00:25:00.004+03:00

Ugye, hogy jobb így. Már két hete minden bejegyzés előtt felugrik egy üzenet, hogy alakítsam át a blogom megjelenését az új tervezővel. Na, megtettem, nem idegesít többet. Így amúgy is kalandosabb, barátibb, ízlésesebb lett.

A mai nap vásároltam Fülesnek ehető játékcsontot, két bolhairtót, meg valami játéklabdát, hogy örvendjen, mikor engem lát.
Megcsináltuk "K"-val a Fixire való levonósokat, ha minden igaz, holnap kész lesz.

Volt ma még rendrakás a műhelyben, hátsó felni és első agy lefestés, s ahogy megvannak a matricák, végre szerelhetem is össze a kicsikét.

Jácodoltam még a kánter sztrájkkal is s úgy belejöttem, hogy már csak az expert szint van hátra s abban is jó előre haladtam, DE! Letöltöttem az új Counter Strike Source-t. Hű, hát annak nagyon ott van a grafikája az 1.6-oshoz képest. Asszem, egy ideig nem fogok játszani a régivel. Ahogy letöltöttem, ki is próbáltam s úgy belejöttem, hogy odaégett a tej... Nade felhígítottam egy kis hideggel s máris fogyasztom a cinnamonos tejbepapit. Jajbefinom!

Néztem még egy jó filmet is: "City Island". Nagyon jó volt: egy család nagyon tönkre van menve, mindenki utálja a másikat, mert senki nem őszinte senkivel, de aztán jön egy nemvárt fodulat és minden megváltozik. Jó nagyokat lehet rajta kacagni s sok igazság is van benne.

Érdekesség, hogy az ételek íze az idő elteltével mennyire máskép érződik. Ez alól van legalább egy kivétel. Tegnap vettem a Pennyben rahátot. Na, annak ugyanolan az íze, mint annak idején az óvodában, az iskolában, vagy az egyetem kantinjában. S ebből mi a tanulság? Az idő telik, a dolgok változnak, de a rahátra mindig számíthatsz! ;)

Ja, s Hobó nem tud jönni nyári egyetemre, mert foglalt. Ki gondolta volna?

Vizlát!

Tusványos + KMNyE

2010-06-21T23:05:00.003+03:00

Azaz "Huszonegyedik Bálványosi Nyári Szabadegyetem és Diáktábor" és "Kárpát-medencei Nyári Egyetem". Ezek intéződtek ma általam.
Az elsővel kapcsolatosan: elküldtem a kelléklistát, lefoglaltam a szállásokat a "mindenes" és az "infós" szervezőcsoportjaimnak, akikkel dolgozni fogok egy héten keresztül majd a július 19 és 25-e közti időintervallumban. 25 ember összesen. Kész a csapat, elég jónak ígérkezik.
A másodikkal kapcsolatosan: előadókat értesítgettem, kéregettem fel a Nyári Egyetemre. Élőben csak Berecz Andrással tudtam beszélni, de sajnos már mások felkérték máshova előadni, úgyhogy lemaradtam. Próbálkoztam még Kányádi Sándorral, de megváltozott a száma (ha valaki tudja, kérem, küldje el), Hobo menedzserének írtam ímélt és Koltay Róbertnek is eleresztettem egy szerényebb felkérést. Még valahogy Pressert és Müller Pétert kellene becserkészni, de sehol semmi elérhetőségük. Legfennebb benevezek a megasztárba s akkor ott élőben tudok beszélni "Pici"-vel.
Vizi E. Szilveszter titkárságának pedig egész nap foglalt a telefonja, vagy nemtommivan, de őt se lehet elérni. Egy ideig ennyi volt a szervezősdi, majd pár nap múlva folytatom.

Másrészről hazajöttem s csináltam egy finom pangasius sültet. Nemigazán volt hal íze, de jól esett attól függetlenül.

Volt még kis Counter Strike Condition Zero is s majdnem végignyomtam mindent, s már csak az expert szint van hátra. Aki ismeri, tudja, miről van szó. Eddig max addig jutottam el, hogy az expertből még volt négy pálya. Hátha most mégelőrébb jutok.

Érdekesség, hogy tegnap rákerestem a gúgel ben arra, hogy "Pályi biciklitúra" és hatodik találatnak a blogomat adta ki. Ha így folytatom, jövőre pénzt kérek azért, hogy valakinek felrakjam a reklámját. Na jó, csak witz.

Holnap biztosítás fizetés az autóra, vásárlás Fülesnek kutyakefét s valami játékot, aztán elviszem Fixi vázát "K"-hoz, hogy mérjük le, mekkorába kell kinyomtatni azokat a dolgokat, amiket ma összeszerkesztettem levonósnak; s még kitudja, mi jön közbe.

Tehát szép álmokat!

Tekerős vasárnap

2010-06-20T23:00:00.005+03:00

Az úgy kezdődött, hogy tizenegy előtt kicsivel kimászom az ágyból, reggelizem, kicsit kánterezem s érzem, hogy valami úgy hiányzik. Sütöget a nap szépen, csiripelnek a madarak s én itt üldögélek bent. Na, egykettőre összeszedtem magam s negyed óra múlva - úgy fél kettő fele - már tekertem is. Hogy hova, azt menet közben döntöttem el. Élesd lett a cél. Úgy gondoltam, ha jó az idő, még a Királyhágót is meglátogatom, de ez elmaradt. Élesd fele végig szembeszelem volt, nyomtam becsületesen, de csak 25,5-ös átlagot tudtam kihozni magamból. Ahogy beértem Élesdre, egyből mentem volna be a már ismert bótba, aminek ki is volt akasztva az ajtajára, hogy "deschis", de hazudtak. Zárva volt. Innom, meg ennem márpedig muszáj volt valamit, mert az úgy volt benne a tervben. Keresgéltem hát mélyen a blokkok között egy nyitva levő ábécét s ott feltankoltam kalóriából hirtelen.
A hazafele út már mindjárt jobban ment/jött. A szembeszél ugyanis hátszéllé változott, a gyenge emelkedő pedig lejtővé. Na, hazafele kentem is soksok kilométereken keresztül negyvennel s így a jövet mért átlagsebességem 34 km/h lett. Az azt jelenti, hogy az oda-vissza táv átlaga ekképp 29,7 km/h.
A hazafele út gyors megtételét köszönöm részben szponzoraimnak: a hat lejes Burn-nek és a Prodigy-nek:

Nemsokkal az eső előtt érkeztem meg, úgyhogy ez fix ki volt számolva.

Hazaérkezés után tíz perc csöndes regenerálódás s aztán ment tovább a nap. Megnéztem a "Hot Tub Time Machine" című komédiát, amelyben négy barát egy nagy megrészegedős pezsgőfürdőzés alkalmából visszamegy az időben 20 évet s mindenfélét tökéletlenkednek, hogy ne változtassák meg a jövőt, amibe minél hamarabb vissza szeretnének jönni. Jó film jó színészekkel.

Érdekesség, hogy jövő hétvégén megyek haza. Is. Valójában Kirulyfürdőre megyek Tusványos megbeszélésre, de édesanyámhoz is bekukkantok.

Finom volt a pityókatokány, amit "M" lakótársam ajánlott fel.

Mára ennyit, korán fekszem. Holnap meg kellene tervezni a levonósokat Fixire. Legyen már belőle valami. S úgy néz ki, kell vegyek hozzá valahonnan fixi agyat, mert más agyakon túl rövid a menet. Lehet, ellépek érte Debrecenbe. Meglássuk.

Addig is jóéccakát!

Áktív szombath

2010-06-19T22:58:00.005+03:00

Kilenc után nemsokkal felkeltem. Valahogy aludtam volna is még, meg nem is, de végül csak az utóbbi mellett döntöttem. Reggeli közben megnéztem a "Solomon Kane" című mozgókép-alkotást. Egy hagyományos Gyűrűk Ura-beli korban játszódó "rossz mostohafiú jóvá válik, hogy ne vigye el a lelkét az ördög" tipusú történet a film alapja, dea rendezést nagyon jól megoldották. Élvezhető volt és nem is mondható logikátlannak a sok speciális effekt ellenére sem.

Na, épphogy a vége fele járt a film, mikor felhívott "A", hogy nincs-e kedvem tekerni egyet a város körül, mert végülis szép az idő s akkor az elhalasztott túrából mégis legyen valami. Há hogyne lett volna kedvem. Lejárt a film, aztán gyorsan be a szükséges dolgokat a hátizsákba s adjad neki. Fél óra múlva már a krátert másztuk meg haton. Itt egy fotó:
A kráter - ami egy lyuk lefele a földbe sziklák közt - a jobb oldalamon van. Az ezen e képen látszik inkább:

A kráterezés után, ahol háromszor is felmásztunk a dombtetőre, hogy jó nagyokat ereszkedjünk, nem volt kedvem még hazajönni, úgyhog - mivel más nem tartott velem - mentem egy Várad - Pályi - Várad kört. Az még egy húszas volt s elég jól ment a tekerés annak ellenére is, hogy kíméltem a bal lában, nehogy megint megfájduljon. Sikerült lenyomni egy 26,8 km/h-s átlagot. Mikor lesz ebből harminc?

Felkerült a Mountain Riders weboldalára a beszámolóm s a Nagy Biharos képek. Tekintsétek szeretettel. Mellékletként nem fogom külön feltenni, mert végülis minek, ha innen is meg lehet nézni. Hánem?

Finom volt a tegnap mára megígért kalbászos hagymás tojásrántotta. Voltam ma a Pennyben még reggel felkelés után s bevásároltam egyetmást, úgyhogy jövő hétre el vagyok látva. Van paradicsom is ;)

Holnap, ha szép idő lesz, ereszkedek még egyet valahol a környéken.

Érdekesség, hogy az eddigi 241 bejegyzésemben a bicikli, a munka és az utazás kulcsszavak egyforma számban fodultak elő, azaz: 43. Ez mond valamit. Vagy vajon?

Ja s volt még egy film: "The Last Station", Lev Tolsztoj életrajzi drámája. Érdemes megnézni. Eddig nem sokat tudtam róla, most már kevésbé keveset...

S akkor jó pihenést vasárnapra.

Cupp!