Enni, vagy nem enni

Most lett kész a húsleves (00:45). Vagyis még dagad benne a laska (tészta), de már nem kell sok idő és neki esek. Akkora lett, hogy minimum egy hétig fogom enni az oldalát. Rittyentettem vagy hét litert egy egész csirkéből. Épp csak a beleit nem raktam bele. Fővés közben korabeli viking táborok húsos kondérjaiban fel-felbukkanó hatalmas húsdarabokat megszégyenítő módon kotyvalódott a tyúk a lábasban. Ahogy fölé hajoltam, már majdnem láttam a fejemen a kétszarvú sámán sisakot...

Míg a gyomromat készítettem az éjjeli leves elfogyasztására, nekiálltam angolozni, de nem jutottam messzire. Azt vettem észre, hogy az első pár száz szót eléggé elfelejtettem, úgyhogy befejezem a mostani 1017-et, aztán kezdem előlről. Nem fordítom le még a kiírt, új szavakat.

Önéletrajzommal nem foglalkoztam, pedig elég fontos lett volna. Holnap nem halasztom el.

Erő terén lefaragtam két napot a 11-ből, úgyhogy már csak úgy 1100 fekvőtámasz és utolérem magam. Találtam egy weboldalt, ami elmondja, hogy kell felfejlődni a majdnem semmiről oly módon, hogy hat hét múlva lenyomjuk a 100 darab szabályos fekvőtámaszt. Ez az az oldal, de megmondom őszintén, nem hiszek neki. Akinek kedve van, próbálja ki. Ha sikerül, az igen!

Terveztem mára + egy hasznos dolgot. Megvalósítottam. Ő az:



Voltam még a bringás haverekkel egy képnézegetős, Mountain Riders születésnap ünnepelős estén, amiről az összefagyott autó és a feledékenységem miatt hál'Istennek jól elkéstem, de jól telt, a lényeg az.

Ma ilyen kevés volt a fontos dolog. Holnap: angol és angol, egy kis BikeXpresses elszámolás és ennyi.

Nemsokára finom lesz a húsleves, aztán erő, fog és alusz.