Kilencedik nap, hazakészülődés

Lejárt a tábor. Felszedtük a megmaradt szemetet, elvitte a szemeteskocsi, megpakoltunk egy húsztonnás kamiont, összecuccoltunk s ki-ki irányodott hazafele. Én, kis naív, azt hittem, egyből hazavezetek, de ez nem igazán ment egy kialvatlan Tusványos után. Muszáj volt beiktassak egy megállót Boldogfalván, otthon, s csak másnap a hazaút.
Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, egyből elaludtam. Finom volt estére a műzli.

Nagy Bihar túra

Hű, de nagy volt! Voltam már tavaly is, de most új útvonalat választottunk. 112 km lett a túra hossza végül, amiből midössze 30 km volt aszfalt és a szintemelkedés több, mint 2500 méterre rúgott. Ötön vettünk részt a túrán és a végére mindannyian kellőképp lefáradtunk.

A lényeg az, hogy nagyon jó volt, de olyan sokat tudnék írni róla, hogy inkább majd holnap kifejtem azt egy mellékletben.

Amit még a holnapi napon kellene eléntézni: biciklivásárlás max 30 Euroért Biharpüspökiben az öregtől, amiből fixit fogok kialakítani, megírni a túrabeszámolót a Mountai Ridersnek és a mellékletemnek, befizetni a Meggyes Maraton részvételi díját s még kitudja, mi.

Érdekesség: szükséges tudni, hogy minden csúcs előtt mindig van még egy kanyar...

Finom volt ma az a fehércsokival borított műzliszelet, amit "S"-től kaptam egy olyan pillanatban, mikor már rég kifogytam az édességből és a legközelebbi ABC 30 km-re volt. Talán az volt a világ legfinomabb édessége.

Ma csak ilyen röviden, mert alig bírom nyitvatartani a szemem. Reggel fél hétkor indultam és este tizenegyre értem haza. Jaj.

Menjetek ti is túrázni, hogy majd legyen, mit emlegetni az unokáknak.

Pápá!