Tegnapi bejegyzés

Hát igen. Május egy. Hajnali fél hétkor keltem, hogy fél tízre Dregán Völgyében, a találkozóhelyen lehessek. Sikerült fix. Igaz, a reggeli finom szalámis tojást csak a helyszínen volt időm elfogyasztani, de odaértem.
Na, jött is egy vagány túra hegyeken völgyeken. Nem volt megerőltető, de a térdem kicsit kellett kíméljem a vége fele, mert kezdett kiújulni az állvahajtóizom-fájásom. Iron Bike-ig el kellene múljon, addig pedig már csak két hét...
A túrát egy láncszakadással és egy kisebb eséssel átvészeltem gond nélkül. 66 km után visszapakolás a kocsikba és irány tíz kilométerrel odébb a májusegyező helyre, ahol legalább százötvenen voltak. A látásból való ismerősök köre kezdetben 15-re, a tábor végén pedig 75-re rúgot. Már csak ezért is megérte elmenni. Na, de a lényeg nem ez.
A sátortábor EKÉs részlegének közepén a tábortűz mellett diszkótér alakult ki két sokwattos hangfal és egy kövekkel kitámasztott karón fityegő, sztroboszkópnak épphogy nevezhető villogó reflektor között. Ha az eszközök nem is, de mi megadtuk az érzést a bulihoz. Jó nagy tombolás, üvöltözés éneklés és szökdösés után - elég korán - öt óra fele lefeküdtünk; pontosabban: bedőltünk a sátorba.
Másnap (ma) evészettel folytattuk, majd irány haza. A társaság felülmúlta az elvárásaimat. Ezúton is gratulálok nekik.

Érdekesség, hogy van olyan, pár négyzetméteres terület, amire, ha az illető felhúzza a sátrát, akkor egész éjszaka - bármerre is fordul - mindig fejjel lejtőnek fog aludni. Én megtaláltam ezt a helyet. Sok más, nem szalonképes kifejezés mellett elneveztem rejtett dombtetőnek...

Május egykor menjetek ti is május egyezni ;)
Jó pihenést!