A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: Magyarország. Összes bejegyzés megjelenítése

2011. november 14., hétfő

Messziföldről érkezve és Verszájba irányodva!

Több helyről kaptam visszajelzést, hogy miért nem írok új bejegyzéseket gyakrabban a blogomba. Jó kérdés. Dög vagyok, hogy kifejtsem, ezért passzivításom a dögséggel magyarázom.
Na, tehát mi is történt velem az utolsó bejegyzés után (amit nagytitokban most fejeztem be visszamenőleg)? Hát az, hogy hazajöttem. Mármit "haza". Nagyvonalakban.
Hajós életemről egy jó vastag fészbúk mappát megtöltöttem. Ha fészbúkbarátaim vagytok, akkor itt csemegézhettek belőle.
Először gyergyóba érkeztem tíz napra egy 13 órás repülés és 14 órás vonatozás után, ami ad időeltolódással és a várakozással számolva 48 órát vett igénybe. Itt meg kell említsem, hogy nem esett nehezemre ugyanis szeretek utazni. Valamiért jól érzem magam, ha mozgásban vagyok: ha otthonról el, akkor azért, mert valami új jön, ha pedig haza, akkor, mert vissza a régihez. Most mondhatnák a pesszimisták, hogy de jó neked, hogy ilyen pozitívan gondolkozol. Mármint nem csak e legutóbbi tulajdonságomból vagy az utazáshoz való hozzáállásomból megállapítván azt, hanem csak úgy, az eddig rólam szerzett ismeretekből kifolyólag. Igen, tényleg pozitívan gondolkozom, hajlamos vagyok mindenben látni valami jót, DE! Nemrég megfogalmazódott bennem egy kérdés: miért? Miért pont én vagyok olyan szerencsés, hogy a jót látom általában a dolgokban, nem pedig a rosszat. Mert azt csak úgy nem alakíthatja ki magában valaki. Na, ez az egyik kérdés, amire nem tudam eleddig válaszolni.

És akkor a pszichologálást abbahagyva folytatom a reális történetem. Gyergyóban, - de ugyanolyan súllyal a Gyergyó környéki településeken is (ugy-e H, megy O, meg Z, meg a többiek) - barátokkal találkoztam meg különféle utazásokat eszközöltem néha unaloműzés, néha boldogságkeresés, néha hasznos célok megvalósítása érdekében.

És. Szülinapom után nem sokkal - ami kb november 4 - elkocsikáztam Váradra. Na, ott leültem egy hetet. Főbb tevékenységeim: restaurálással felérő szobatakarítás (ami még most sincs teljesen kész), biciklifelújítás, autójavítás és az ottani barátokkal való élményfelfrissítés, nameg egy Tusványos-szervezőgyűlés, mely nem zárja ki ez utóbbi tevékenység egyidejű gyakorlását. Ez tartott november 12-ig, tegnapig.

Jelenleg Sopronban hasalok a Pólus Panzió kényelmes ágyán vaéahol harmadúton Várad és Verszáj közt, ahova érkezni szándékozom 15-e estére az én nénnyikémhet, aki ugye a nagynéném és ott lakik és elszállásol és vár engem és dejó lesz.

Vannak képek is, de inkább feltöltöm majd fészbúkra s akkor onnan lehet nézegetni. Azér iderakom, hogy indultam ma reggel:

Akkor ez itt Tatabánya oldalfelülnézetből:

Volt még spontán bekövetkezett bicikli"túra" a tatabányai dombokon, kis látogatás Szlovákiába, aztán egy esti biciklizés itt, Sopronban.

Holnap Ingolstadt a megálló, ott is hostelben alszom, aztán Verszáj és ott vagyok. A visszaút még kérdéses. Nem szeretnék ugyanezen az útvonalon jönni, de előbb érjek oda s aztán gondolkozom.

Jövőbeli tervek: visszameegyek a Libertyre még egy szezonra s a többi kialakul. Nagyjából ennyi. ost pedig megnézem ennek a Sopronnak a főbb látványosságait. Jelen pillanatban a neten, holnap viszon élőben is. S akkor holnap ejsze jelentkezem Ingolstadtból.

Pápápá!

2009. november 13., péntek

Pangás "Terv" ügyben

Ma sem volt időm sokat foglalkozni a dologgal. Lekötött a munka, de egy keveset délelőtt tudtam nézelődni. Annak is viszonylag nagy eredménye volt. Rátaláltam az ún. Zöld kártya lottóra. A Zöld kártyáról azt kell tudni, hogy akinek van olyanja, az mindent megtehet, akár egy Amerikai, csak - ha jól tudom - nem szavazhat országos szavazásokon. Namostmár ez a Zöld kártya lottó arra jó, hogy azokból az országokból toborozzon bevándorlókat Amerikába, ahonnan eleddig kevesen jöttek. Évi 66 000 Zöld kártyát sorsolnak ki az emberek közt. Ebből Románia idén kb 800-at, Magyarország 300-at fog kapni. Ezt mindenképp érdemes lesz megpályázni, ugyanis egyelőre csak egy elektronikus pályázatot kell kitölteni. Ha kiválasztják a pályázatot, vagyis nyertem, akkor kell a többi, komolyabb papírmunkát elvégezni. Hétvégén lesz időm és nekiesek. Mindenképp megér egy próbát. Azt írják, Romániában 1:20, vagy annál nagyobb az esélyem.

Ezen kívül találtam néhány blogot, melyet Magyarországról kitelepedettek vezetnek, csak az a probléma, hogy egyikük sem H2B-s vízummal, mint ahogyan én próbálkozom. Még keresgélek, hátha találok erről is topikot egy fórumban, vagy épp egy bő szavú blogot.

Találkoztam ma egy rég látott ismerősömmel és a románok európai munkavállalásáról esett szó. Hosszú társalgásunk során mindkettőnkben bebizonyosodott, hogy a románok (sajnos, akárcsak én is) nagyon kis eséllyel indulhatnak Európa más országaiba munkát keresni, mert mindenhonnan - a nemzetiség hallatára - elutasítják őket. Ez tény. Sokan voltak, akik szerencsét próbáltak Angliában, Franciaországban, Olaszországban erdélyiként csak úgy, a saját szakállukra, de ahogy kiderült, hogy az útlevelük román, abban a pillanatban faképnél hagyták őket. Jogosan félnek a románoktól, hisz annyi felháborító dolgot művelnek szerte Európában. Ha Amerikában leszek, vagy már Ausztráliában, remélem nem fogok ott is a rossz hírükről hallani.

Ma kemény nap volt és most jöttem Gólyabálról, úgyhogy fáradt vagyok. Finom volt most is a húsleves, de ezzel el is fogyott.
Lefekszem.