Végre Várad

Hajnali 11-kor indultam Boldogfalváról, nem bírtam tíz előtt felkelni. Bevágtam egy finom tejbepuliszkát reggelire s azzal nyomás haza. Még így 12 óra alvás után is nagyon álmos voltam. Nem is csoda, hiszen egész tusványos alatt átlag két és fél órát aludtam, ami éppen ahhoz volt elég, hogy a tábor működéséhez szükséges mindenféle munkálatot irányítsam. Máshoz nemigen, pl: a szemetesautó sofőrje elvitt 17 darab 1100 literes konténert és be kellett volna írni a szerződésbe, hogy az hány liter, de csak pillogtam egy percig; egyszerűen nem tudtam kiszámolni. Tiszta szégyen. Olyan dolgok, amik nem a táborral voltak kapcsolatosak, nagyon nehezen jutottak eszembe; pl legalább négy napig nem is gondoltam arra, hogy itthon van egy BikeXpress, ami kutudja, hogy megy, vagy édasanyám vajon mit csinál, vagy bármi, ami éppen akkor nem volt fontos.
Viszont a tábori dolgok annál jobban ott voltak a szemem előtt, és végülis ez a lényeg.

Nagyon jól sikerüt. Nappal keményen dolgoztunk. 26 emberrem volt ugyebár, akik közül 21 mindenes volt, 5 pedig infós. A mindenesek mindennel foglalkoztak, ami a tábor zökkenésmentes működését tette lehetővé, az infósok pedig két sátor alatt szórták az információt a kíváncsiskodó táborozóknak. Mindenki jóformán napi 14 órában dolgozott, 4-ben bulizott, 1-ben gyűlésezett, 1-ben tisztálkodott s a maradék négyet beosztotta a pihenés és az alvás közt. Ez nálam kicsit másképp valósult meg: 16 munka (gyűléssel együtt), 5 bulizás, 1 imitt-amott üldögélés, 2 alvás. Ez így volt jó.

Finom volt a tejes törökbúza (főtt kukorica) s érdekesség, hogy folytatódhatnak tovább az érdekességek.

Alvás.

A gyűlés

Persze így, hogy tudtam, hol kell letérni a kommunista házak közt, már nagyon könnyű volt megtalálni a gyűlés helyszínét. Éppen reggeli végére érkeztünk "H"-val, de még volt annyi idő, hogy jóllakjunk. Utána gyorsan befejeztük a gyűlést, hazakocsikáztam néhány szervezőt a környékre és irány haza édesanyámhoz. Pihenés, jóllakás, játszás az Oblivionnal s holnap irány másik hazafele: váradra.

Érdekes, hogy annyira megszoktam ennek a leptopnak a billentyűzetét, hogy másokén fele ilyen gyorsan tudok írni. Komoly koncentrációt igényel, hogy azt a gombot nyomjam, amelyiket kiszemeltem.

Finom volt töltött bécsi szelet a szervezősdi után.

Szép álmokat!

És mégis van net

De nem azért, mert Kirulyfürdőn be van vezetve, hanem azért, mert Csíkban vagyok. Nade miért is? Hát elmondom, a következőképp történt:

Mivel "H" tegnap éjjel szólt, hogy nem velem jön, hanem valaki mással, ezért én korábban tudtam indulni, mint délután három. Így történt, hogy délután ötkor már édasanyámnál voltam Boldogfalván.
Füles annyira örvendett nekem, hogy véletlenül majdnem lekarmolta a fél pofám és összetaposta a vállamat. Alig lehetett lecsillapítani szegényt.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel édesanyám várt. Én felszereltem a biciklijére az ajándék kilométerórát s nemsokára indultam is tovább Kirulyfürdőre, ahol, ugye, a Tusványos szervezőgyűlés zajlik.

El is értem a kirulyfürdői letérőig, Moha bá (GPS) hűségesen mutatta az utat, nemsokára beértem a kísérteties, lepukkant kempingfalvacskába, ami ilyen esős-ködös időben nagyon horrorisztikusan nézett ki.
Kb. este nyolckor érkeztem erre a nyomasztó helyre s még nem tudtam, mennyit fogok itt kacskaringózni, szitkozódni, míg végül mégiscsak feladom és Csíkszeredának veszem az utamat.
De hogy is történt ez? Ahogy beértem a kis falvacskába, egyből keresni kezdtem a szervezőgyűlés helyszínét. Persze mindenhol csend és hullaszag. Csepergett az eső, este nyolc volt, kezdett leszállni az alkony és gyűlt a köd. Egyik lehetetlen útról a másikra tévedek s néha látok valamelyik ház kertjében egy embert s kérdem, nem-e látott errefele valami fiatalokat gyűlni. Legtöbben láttak, de mind félrebeszéltek, mert utasításaikat követve sem mentem semmire. Végül, mikor már megtettem az erdős, hegyes völgyes terepen vagy harminc kilométer szekérutat 15 km/h-s sebességgel, úgy döntöttem, hogy mostmár nekiállok és elkezdek jelet keresni, hogy valakit fel tudjak hívni a társaságból, mert eddig nem sikerült.
Majdnem visszaértem a főútig, míg találtam másfél csíknyi jelet s háromnegyed óra múltán rájöttem, hogy fölösleges kínlódni a társaság felhívásával, mert többnyire senkinek nincs onnan jele.
Ekképp történt, hogy eljöttem "H"-hoz Csíkba s most innen írom a bejegyzést. Majd holnap újult erővel nekifogok a kirulyfürdői keresgéléshez.

Érdekesség, hogy a mai keresgélésem folytán olyan terepre tévedtem, amit általában horrorfilmekben lát az ember: egy temető mellett haladtam el a nagyon rossz minőségű szekérúton tízzel; este fél tíz lehetett, a köd félig leszállva, esik az eső, szürke az ég, sehol egy hang, csak a motorzúgás. A jobbról, a temető mögött valami lerohadt házak sötét ablakokkal, balról gyanúsan tekintget rám az ázott erdő a domboldalról. Hát valahogy nem szerettem volna akkor, ott lerobbanni. Megjegyzendő, hogy a három óra alatt, amit Kirulyfürdő kísértetfalvában töltöttem, összesen három emberrel s egy kisfiúval találkoztam...

Na, most beszéltem "K"-val, a szervezőgyűlésből. Végül valaki megkapta közülük a tíz SMS-em egyikét s valahogy jelet keresett s kb elmagyarázta, hol vannak. Holnap tehát újra keresgélés, de immár kicsit konkrétabb útvonallal.

Aljudatok jól, engem nem kell ringatni...