Kastély és bányalég

Avagy címszerű cím egy érdekes naphoz

Amint fentebb említettem (címben, ugye) vót kastély. S az pont Szárhegyen. Igen, a Lázár kastély. Szép vót, vagán vót, mellékletbe színes fót. ...lesz majd, hogyha idő jut. Csakigen.

Na, utána hirtelen indíttatásból elhatároztuk ("N"-nel, ugye), hogy akkor most, ha már így itt vagyunk benne Székelyfődben, hát megnézzük a Súgó barlangot, ami nincs is olyan messze, mintha még annál is szarabb lenne az oda vezető szekérút, mint amilyen. Na, de megbírkóztunk vele (inkább a Seat) s eljutottunk oda, ahol gyűl a bányalég bele a bányába. Öt ajróért el is kalauzolt minket egy jópofa székely legény a barlang néhány szegletébe. S én csak most veszem észre, hogy barlang helyett eddig mind bányáztam címben is s bejegyzésben, na, de nem baj. Ez így marad. Ad hoc s kessz.
Megnéztük tehát a barlangot vagányul s azzal nyomás Keresztúrra, ott fokhagymás leves vacsora, majd irány Várad, ahol itt is lettünk reggel négyre. Milyen jól megcsavartam, mi?

Érdekesség, hogy van az úgy néha, hogy az ember nem tud dönteni két elég nagy súllyal rendelkező dolog közt. Ma ez így valósult meg nálam a "menjek Váradra ma, vagy aludjak Keresztúron s csak reggel induljak" című dilemmámban. Hogy melyik mellett milyen érv szólt, nem mondom el, bocs. Nincs annyi karakter a leptopon jelenleg, vagy mi. Lényeg, hogy mentem, azaz jöttem s itt vagyok s fáradt vagyok s álmos vagyok s társai.

Úgyhogy jóélyt!

Wolt bisziklitúra

Álmos vagyok s fáradt s minden. Nemrég értünk haza a Két tó körtúráról. Hát, nem olyan lett, mint amire számítottam. Egy biciklitúra általában arról szól, hogy biciklizünk sokat felfele, aztán lefele, majd újra. A felfele haladásnál kínlódunk, de a lefele haladást élvezzük. Na, ez most nem olyan volt. Itt sokat bicikliztünk felfele, nagyon sokat taszítottuk a biciklit, uganis annyira meredek volt, hogy nem lehetett hajtani, aztán, mikor végre a lejtőre került a sor, annyira meredek volt és akkora kövekkel tarkított, hogy ott meg azért kellett taszítani a biciklit. Ehhez még hozzájön az, hogy majdnem fél órát taszigáltuk egy kegyetltenül meredek hegyre fel a biciklit, miután egy órán keresztül bóklásztunk szintén biciklivel egy fenyveserdőben. Hát nem leányálom. Nem is az a baj, hogy olyan nehéz lett volna, mert nem volt az, csak na, nem erre számítottam. Ezek mellett kipróbálva egy új ülést, a túra végezetére a rengeteg nagy kő és rossz út miatt alig maradt bőr a seggemen, de ez mellékes, sokszor a túrával jár. Ja, meg még említsem meg azt is, hogy nem csatolódott ki a pedálom egy patak mellett aztán szép csendesen eldőltem az éles kövekre felhorzsolván itt-ott kezemlábam, de még ez se nagy dolog, mert általában ez is minden túrán megtörténik. Viszont mind eme felsorolt dolgok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy - bár nem vagyok igényes, sem kényes, de - ezt a túrát ne egy kitűnő túrának tituláljam. Sőt!
Annyi viszont javára szóljon, hogy jól elfáradtam, ami ugye tervbe is volt véve. Csak nem így... Voltak jó ereszkedések, de na. Abból mindig több kell.

Másik dolog, hogy egyéb ma nemigen történt. Messzi Ausztráliából még nem jött válasz.

Érdekesség, hogy ma a túrán megfájdult a lábam a szokásos helyen, de most nem a bal, hanem a jobb és egy bizonyos szinten megállt, nem fájt tovább. Namostmár abból, hogy a másik lábam is ugyanott fájdult meg, arra következtetek, hogy esetleg a bicikli beállításával lehet a gond. Utánanézek.

Finom volt estére a fokhagymás leves.

Képeket talán felteszek holnap, mert most erősen álmos.

Pá.

Lemaradások

Ilyenkor az a szar, hogy, bár nagyon jól és hasznosan telt a múlt hét, lett egy csomó lemaradásom, pl blogból, amit már bepótoltam, de ott van még a sok fekvőtámasz (szám szerint kb 1300), lemaradt céges dolgok satöbbi. Most nekiállhatok behozni.

S, hogy ti is el tudjátok képzelni, milyen volt a múlt hetem, itt egy pár kép:

Ez pl vagy a véletlen, vagy egy vicces táborlakó műve:


Egy ötletes szervezői póló a MIT-tel:


Cateringes ebéd:


Mindenes/infós szervezői gyűlés:


Hobo:


Egyik info sátrunk:


Össz infos/mindenes csapatunk talán egy kivételével:


És utoljára a "K"-ról, az egyik mindenes fiúról készült kép, aki hajnali fél öt magasságában/mélységében illuminált állapotában a kis faházam ablakához tévedt, leült a külső ülőkére és egy órán keresztül beszélgettünk. Úgy nézett ki belülről az ablakból, mint Babi néni, úgy mondott, mint egy TV, én meg úgy röhögtem, hogy még másnap is fájt a hasam tőle. Szép emlék lesz. Másnap röhögött velem a fényképen az egész csapat. "K" is, miután elmeséltem neki, pontosan mi is történt és megmutattam a fényképt:


Érdekesség, hogy ma a nap nagy részében úgy éreztem magam itthon, mintha virtuálisan mászkálnék a lakásban. Gondolom, a tegnap negyed nyolctól ma reggel fél tizenegyig tartó alvás miatt is. Remélem, nemsokára akklimatizáldom.

Finom volt a fokhagymás leves.

Most gyorsan alusz. Pá!

És mégis van net

De nem azért, mert Kirulyfürdőn be van vezetve, hanem azért, mert Csíkban vagyok. Nade miért is? Hát elmondom, a következőképp történt:

Mivel "H" tegnap éjjel szólt, hogy nem velem jön, hanem valaki mással, ezért én korábban tudtam indulni, mint délután három. Így történt, hogy délután ötkor már édasanyámnál voltam Boldogfalván.
Füles annyira örvendett nekem, hogy véletlenül majdnem lekarmolta a fél pofám és összetaposta a vállamat. Alig lehetett lecsillapítani szegényt.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel édesanyám várt. Én felszereltem a biciklijére az ajándék kilométerórát s nemsokára indultam is tovább Kirulyfürdőre, ahol, ugye, a Tusványos szervezőgyűlés zajlik.

El is értem a kirulyfürdői letérőig, Moha bá (GPS) hűségesen mutatta az utat, nemsokára beértem a kísérteties, lepukkant kempingfalvacskába, ami ilyen esős-ködös időben nagyon horrorisztikusan nézett ki.
Kb. este nyolckor érkeztem erre a nyomasztó helyre s még nem tudtam, mennyit fogok itt kacskaringózni, szitkozódni, míg végül mégiscsak feladom és Csíkszeredának veszem az utamat.
De hogy is történt ez? Ahogy beértem a kis falvacskába, egyből keresni kezdtem a szervezőgyűlés helyszínét. Persze mindenhol csend és hullaszag. Csepergett az eső, este nyolc volt, kezdett leszállni az alkony és gyűlt a köd. Egyik lehetetlen útról a másikra tévedek s néha látok valamelyik ház kertjében egy embert s kérdem, nem-e látott errefele valami fiatalokat gyűlni. Legtöbben láttak, de mind félrebeszéltek, mert utasításaikat követve sem mentem semmire. Végül, mikor már megtettem az erdős, hegyes völgyes terepen vagy harminc kilométer szekérutat 15 km/h-s sebességgel, úgy döntöttem, hogy mostmár nekiállok és elkezdek jelet keresni, hogy valakit fel tudjak hívni a társaságból, mert eddig nem sikerült.
Majdnem visszaértem a főútig, míg találtam másfél csíknyi jelet s háromnegyed óra múltán rájöttem, hogy fölösleges kínlódni a társaság felhívásával, mert többnyire senkinek nincs onnan jele.
Ekképp történt, hogy eljöttem "H"-hoz Csíkba s most innen írom a bejegyzést. Majd holnap újult erővel nekifogok a kirulyfürdői keresgéléshez.

Érdekesség, hogy a mai keresgélésem folytán olyan terepre tévedtem, amit általában horrorfilmekben lát az ember: egy temető mellett haladtam el a nagyon rossz minőségű szekérúton tízzel; este fél tíz lehetett, a köd félig leszállva, esik az eső, szürke az ég, sehol egy hang, csak a motorzúgás. A jobbról, a temető mögött valami lerohadt házak sötét ablakokkal, balról gyanúsan tekintget rám az ázott erdő a domboldalról. Hát valahogy nem szerettem volna akkor, ott lerobbanni. Megjegyzendő, hogy a három óra alatt, amit Kirulyfürdő kísértetfalvában töltöttem, összesen három emberrel s egy kisfiúval találkoztam...

Na, most beszéltem "K"-val, a szervezőgyűlésből. Végül valaki megkapta közülük a tíz SMS-em egyikét s valahogy jelet keresett s kb elmagyarázta, hol vannak. Holnap tehát újra keresgélés, de immár kicsit konkrétabb útvonallal.

Aljudatok jól, engem nem kell ringatni...

Jönnek az illatok?

Azon gondolkoztam, hogy hogy is alakult ki a zene. Először kezdődött ugye a tűz körüli ritmusra ugrálással, dobolással. Tehát első volt a ritmus, meg a hang. Utána, hogy szebb legyen, jött a dallam. Kellett még valami. Kiatlálták a különféle hagnszereket. Mikor már a hallással érzékelhető skálát zeneileg teletömték mindennel, hogy szebb legyen, rájöttek, hogy nagy szerepet játszik a látvány. Gyorsan kitaláltak hatlmasabbnál nagyobb színpadokat, kápráztató világítást és pirotechnikai effekteket.
Eddig ennyi. Én viszont még tovább fűzném és behoznám a testi érzékelést, mint újabb teret a zene átérzésének tetőzése érdekében. Egy száguldó autóban pl kemény rokkot, meg pörgős zenét jó hallgatni; hosszú utazásnál valami lagymatagabb a jó; döcögésnél meg találó a népzene. Tehát eddig van hallás, látás, testi érzékelés.
És akkor itt jön képbe a szaglás. A jövő koncertjein már valószínűleg rózsa és levendula illatot fognak a közönségre fújni lagymatag zene hallatán; keményebb, zúzósabb zenénél újhangszer-, újgumi-, újkönyv- és olajszagot, népzenénél pedig kovászos uborka aromát, sarjú-, esetleg istállószagot.
Vajon igazam lesz?

Másik téma, hogy ma biciklit és autót szereltem - úgy tűnik, sikeresen. Két biciklit rendberaktam, az autón pedig végre valahára helyrehoztam a zárt, amit fél éve feltörtek/letörtek és most már tudom nyitni/zárni a kormány felőli ajtót es/is. Sőt, már a riasztón is gondolkozom.

Volt még nyugovós "E&P" válogatás, gitározás és sikerült majdnem teljesen kipakolni az otthonról hozott dolgokat. Már csak pár ruha maradt hátra.

Finom volt a fokhagymás leves, amivel ki is ürült a levesarzenál. Ezentúl valamiket kell kotyvasszak, de nem ijedek meg, mer a hűtőben lapul kerekedik ötven tojás.

Holnap majd' egész nap debreceni képződés. Most a szokásos, oszt:
"Az elalvás a nap legszebb pillanata, aludjon Ön is ................... el!"

Hazafele otthonról

Boldogfalváról Váradra jövet szerencsételenül és mégis szerencsésen zajlott le az utam. Kaptam egy durrdefektet valamelyik Segesvár utáni faluban, amit a zuhogó esőben gyorsan kicseréltem. Haladtam tovább a pótkerékkel arra gondolva, hogy milyen szar lenne, ha most kilyukadna egy másik kerekem is, mert akkor nem lenne, mire kicseréljem. És hát nem bekövetkezett. Annyi szerencsém volt, hogy már megérkeztem Váradra és éppen kibírta a szerelőig, de akkor már teljesen lapos volt. Így jártam. Szerencsétlenül a szerencsétlenségben.
Tehát, mint a fentiekből kiderül, elvittem az autót a szerelőhöz végre. Elmondtam a bajait, azt mondtsa, csütörtök délutánig a nagyja meglesz, hogy tudjak eljutni valahogy Debrecenbe. S majd, ha visszahoztam, megjavítja, ami még hátra maradt. Remélem, nem fog elkérni egy fél vagyont...
Finom volt az otthoni fokhagymás leves.

Most fáradt s végre kihasználja, hogy itton van, úgyhogy a szokásos s alsz.

Minden jót!

Velem van baj, vagy a raktárral?

Ez a laptop sincs raktáron, pedig ennél az áruháznál a rendelés pillanatában konkrétan ki volt jelenve, hogy van raktáron. Na, ezt sem bánom olyan nagyon, mert megtaláltam ugyanazt a laptopot egy másik webáruház kínálatában még olcsóbban, és, persze, meg is rendeltem egyből. Holnap várom a megerősítő választ: igen, a laptop raktáron van, rögvest küldjük is"... vagy valami ilyesmi.

Egész nap ezzel a szerencsétlen 700 MHz-es, 192 RAM-os, 4 M-ás videokártyás géppel kínlódtam. Annyi boldogságot okos, hogy a filmeket lejátssza. Persze csak a K-lite kodek csomaggal és a Windowsos Media player 9-cessel. Ha feltelepítek esetleg egy BSplayert, akkor nemhogy az, de még a Media player sem viszi a filmeket, úgyhogy nincs megadatva a válogatás lehetősége, de legalább megy. Megnéztem egy két jó filmet, egész jól elvagyok, csak kicsit szarul érzem magam, hogy körülöttem dolgoznak az emberek ("At" és "M" lakótársaim), én meg egész álló nap itthon ülök és döglődöm. Na, de nem baj, mert eljön a jövő hét...

Finom volt ma az otthonról hozott fokhagymás leves.

Mégsem ma megyünk haza

Csak holnap lesz hazamenés, úgyhogy mára is maradt a megszokott pihengetős falusi hangulat.
Megmostam végre az autót kívül belül. Édesanyám segített megtisztítani az ablakokat és a belső teret. Füles hányását is sikerült teljes mértékben eltüntetnem a hátsó ülésről. Meleg van, fekete karácsonyunk volt. Minden olvad.
Finom volt a fokhagymás leves ma is. Holnap indulás haza. Juhú!

Lazulós karácsony első napja

Pihengetős, játszodgatós, Fülesezős nap volt a mai.

Holnap indulunk haza édesanyámmal. Mindketten már nagyon rég nem voltunk otthon. Végre kicsit kimozdulok ebből a túlságosan nyugodt környezetből.
Finom volt ma a fokhagymás leves.

Lázas laptopkeresés napja

Már hat órája itt görnyedezek a számítógép előtt és keresem, melyik lenne a nekem legmegfelelőbb laptop. Megtaláltam: Acer Aspire AS57-es a kiválasztott. Persze ezt leegyeztettem messengeren "B"-vel, aki jól ért a számítógépekhez és azt mondta, jó dolog, nem zsákbamacska. Megrendeltem az e-Magról. Ha minden igaz, holnap jön a megerősítendő telefonhívás, aztán - remélem - nemsokára a laptop, meg a dolgok, amiket vele együtt nagynénémnek rendeltem: fényképezőgép (Canon CyberShot A480), fényképezőgép-táska és egy 4 GB-os Kingston SDHC flash kártya. Remélem, jól választottam.

Ma még volt mosás Székelykeresztúron, ahol nagynéném lakik, mosógép válogatás (holnap már a megvásárlása) és, ami mindezekhez szükséges: kocsikázás.

Füles már kezdi otthon érezni magát, ugyanis megugatja a jövevényeket. Sokszor még tatámat is.

Megint nagyon álmos vagyok. Teljesen lefárasztott a sok számítógép előtt való gubbasztás. Ejnye ejnye! Még falun is... Sőt, ma még volt egy kis játszás is.

Finom volt ma is az édesanyám féle fokhagymás leves. Imádom!

De nehéz faluból írni

Második napja, hogy Alsóboldogfalván vagyok és elég nehezemre esik írni (most is a tegnapit írom).

Ma nagynénémet vártuk édesanyámmal, aki éjjel érkezett a nagy hó viszontagságai mellett Franciaországból busszal. Jó sokat késett, de megérkezett.

Úgy néz ki, hogy jövőben már az új laptopomról fogom írni a blogomat, ugyanis tervben van a vásárlása. Ha megyek hajózni, jól fog jönni. Holnap majd eldöntöm, milyent rendelek, ugyanis a pénz már ki van rá spórolva.
Volt ma még játszás is, de csak mértékkel.

Falun nyugodt az élet, Füles nagyon jól alkalmazkodik. Napról napra boldogabb.

Finom volt a fokhagymás leves, ami édesanyám specialítása. Tatám, szegény nagyon feledékeny, nagyon nehéz őt istápolni, amit édesanyám már fél éven keresztül végez.

Most nagyon fáradt vagyok, ugyanis nagynéném hosszú üdvözlése a hajnalba torkollott.