Debercen + virág karnevál

Ez utóbbiból sokat nem láttunk de az előbbit megtekintgettük emitt-amott.
"N"-nel és "E" barátommal elautókáztunk Debrecenbe, ahol épp virágkarnevál hete van, csak nem látszotts nem láttuk, ehelyett plázáztunk egyet, robot kiállítást néztünk, fényképeződtünk és a UB40 együttes koncertjét hallgattuk. Vettem magamnak egy pár jobbféle teniszcipőt és sikeresen elpalltam kb 20 ajrót. Ez ilyen, ha az ember plázába merészkedik.

A nap jó volt, egy kisebb esti beszélgetős ellevésbe torkollott, ami miatt másnap fáradtan fogok kelni, de ez egyelőre titok. Lényeg, hogy nem bánom: 1., mert jó volt s 2., mert holnap nem kell újra arrafele mennem (Székelyhídon történt az eset). S rabolókkal csak nem találkoztunk.

Jaj, de jó, hogy ezzel a nappal utolértem magam a blogbejegyzések terén. Bárcsak a fekvőtámaszokkal is így menne. Holnap már tényleg a holnapit fogom bejegyezni, de a fekvenyomást két hónapig még nyúzni fogom.

Finom volt a szuper maggi vagy knorr instant leves.

Érdekesség, hogy holnapután lagzi s még semmi vőfély szövegem nincs. S egyben szomorú is. Na, de eddig is volt valahogy, ezután is lesz. Holnap ráadom a fejem a vőfélykedésre s a ceremóniára.

Ola!

Előleg

Megvolt, már nyugtám is van róla. Lefizettem az előleget, február 15.-én lesz az első órám. Sikerült kieszközölni egy egyénemre szabott tanfolyamlátogatást is. Egy általános tanfolyam négy hónap, ebből durván fele a szakmai és fele a nyelvi képzés (nagyobb rész a nyelvi). Tehát négy hónapot kellene járjak Debrecenbe, de, mivel nem ott lakom és elég nehézkes az átjárás, aképp sikerült megoldani a dolgokat, hogy a szakmai oktatást veszem fel, arra rendesen bejárok, de közben a már két hónapja tanuló haladó csoport angol óráit is látogatom. Eképp két hónap alatt szájba tudom verni az egész képzést intenzív látogatással. Neki kell álljak becsületesen tanulni, de meglesz. Nem olyan sok az a két hónap, mondhatnám Matisz módra: "leülöm a vétén"...
Hogy a hét milyen napjain lesznek az órák, azt még nem tudom, az csoportfüggő és két hét múlva derül ki.

Ez volt a mai nap lényege. Ma már szép hajjal érkezhettem a feliratkozásra, ugyani tegnap "At" szobatársam jóvoltából vadonat új frizurával jelentem meg. Külön köszönet illeti, hogy tegnap éjjel, miután hazaért, vállalta a hajam nyírását.

Ma a virsli volt finom vacsorára. Az ebédidőt Debrecenben töltöttem, ahol - megjegyzem -, nagyon nehéz valutaváltót találni a Vénkert utca térségében. Minimum 40 perc sétát kell ennek érdekében beprogramálni. Én ezt nem tudtam, de szerencséra ezalkalommal sokkal korábban elindultam és pont belefért az időmbe.

Nap nagyobb dolgaihoz tartozik, hogy először honfoglalóztam édesanyámmal (és éppencsak, de mindkét alkalommal nyertem).

Holnap lesz valami leves.

Minden jót!

Haladás

A nap témája, hogy kalandosan, de sikerült eljutni Debrecenbe az International Crew Ship Training Center tájékoztató előadására. Ma reggel visszajelzett a munkatársuk e-mailben és elmondta, hogy ma négytől lesz (persze ottani idő szerint) a tájékoztató a Vendéglátóipari Szakközépiskolában. Eddig oké is, de innentől kezdődik az érdekes része. Addig csűrtem, csavartam azt az egy óra időeltolódást, míg végül a betervezett autómosás után későn indultam el. Miután tankoltam, már egy órám sem volt, hogy elérjek Debrecenbe a tájékoztatóra és még csak Várad központjában kacskaringóztam. Közben eszembe jutott, hogy nics meg a cég telefonszáma, ha esetleg késnék - ami valószínű - és nem tudom, hogyan érjem el őket. Aztán eszembe jutott, hogy nem tudom, hogy az iskola melyik termében lesz az előadás. Na gyorsan elő a telefont, aztán száguldozás közben két telefonnal a kézban internetezés, levélnézegetés ezerrel, míg még van jelem. Sikerült. Kiírtam a telefonszámot, de a terem nem volt megnevezve a levélben. Na, mindegy, hátha a portás tudja. Közben átérek a határon - hál'Istennek, sor nélkül - és nyomom a gázt, ahogy bírom úgy, hogy néha szégyellem is magam az autóban, hogy milyen agybajosnak nézek ki, de na, hát sietek. No a lényeg az, hogy a 65 km-t városhatártól városhatárig úgy 40 perc alatt letudtam (hat falu érintésével), úgyhogy 15:51-kor Debrecenben voltam. Felhívtam a munkatársukat, hogy késni fogok és ő elmondta, hogy 105-ös terem. Na, minden oké, gondoltam, s közbe' dehogy... Megérkeztem volna de az utolsó km-t a GPS szerint egy lezárt ipari negyeden keresztül kellett volna megtegyem, így muszáj volt más útvonalat válasszak. No, addig válogattam, hogy már negyed elmúlt, mire felháborodtam leparkoltam és GPS-szel a kezemben gyyalog folytattam utamat - torony iránt. Elfelejtettem lehalkítani a GPS-t, úgyhogy érdekes jelenség volt, amint a sétányon a sok ember közt elordította magát, hogy "a következő lehetőségnél fordulj balra". Kicsit égő volt, de na... legalább haladtam. Nemsokára megérkeztem és egy kis tökéletlenkedés után megtaláltam végre a 105-üt termet, ahova nagy siettemben GPS-szel a kezemben nyitottam be. Az előadó tréfásan megjegyezte: "GPS-szel kerested a termet, mégis elkéstél?".
Na, szóval így alakult a kalandos út. És akkor most jőjjön a lényeg. Elmondták, miről szól a cég: vendéglátóipari egységekbe, folyami- és óceánjáró hajókra juttatnak ki képzett szakembereket úgy, hogy amely jelentkezőnek nincs meg a megfelelő szakmai képesítése, azt több hónapon át jól felkészítik. Ami rám vonatkozik az egészből az az, hogy két hónap alatt megtanítanak pincérkedni, nemzetközi diplomát adnak róla és nagy eséllyel indulhatok az első óceánjáró hajós interjúra, amit szintén ők szerveznek. Kitöltöttem egy szintfelmérő tesztet, ami szerintem egész jól sikerül, úgyhogy a nyelvre valószínűlen nem kell annyira ráálljak, mint a szakmára (ezért lesz a négy hónap helyett kettő a képzés). Részletesebb infókat meg lehet tudni a honlapukról: hajópincér.hu.

Mai nap még volt borotválkozás, amit meg is örökítettem egy "előtte" és egy "utána" című felvételen:

ELŐTTE



UTÁNA



Ennyi lett a különbség.
Finom volt a rántott halhús, amit jövet "O" barátomnál fogyasztottam el jövet Berekböszörményen. Hogy milyen helységneveket ki nem találnak ezek a magyarországiak...

Volt ma délben egy kis erőlködés is, úgyhogy mindent összességében véve a mai egy nagyon hasznos nap volt. Persze, most megint későre jár az idő, úgyhogy most ideje - fekvőtámasz és fogmosás után - végre ágyba bújni.

Talán ez lett a leghosszabb bejegyzésem.

Holnapi program: biciklijavítás, főzés, angolozás, önéletrajzzal való foglalkozás + egy melléklet.

Jó éjt!