Debercen + virág karnevál

Ez utóbbiból sokat nem láttunk de az előbbit megtekintgettük emitt-amott.
"N"-nel és "E" barátommal elautókáztunk Debrecenbe, ahol épp virágkarnevál hete van, csak nem látszotts nem láttuk, ehelyett plázáztunk egyet, robot kiállítást néztünk, fényképeződtünk és a UB40 együttes koncertjét hallgattuk. Vettem magamnak egy pár jobbféle teniszcipőt és sikeresen elpalltam kb 20 ajrót. Ez ilyen, ha az ember plázába merészkedik.

A nap jó volt, egy kisebb esti beszélgetős ellevésbe torkollott, ami miatt másnap fáradtan fogok kelni, de ez egyelőre titok. Lényeg, hogy nem bánom: 1., mert jó volt s 2., mert holnap nem kell újra arrafele mennem (Székelyhídon történt az eset). S rabolókkal csak nem találkoztunk.

Jaj, de jó, hogy ezzel a nappal utolértem magam a blogbejegyzések terén. Bárcsak a fekvőtámaszokkal is így menne. Holnap már tényleg a holnapit fogom bejegyezni, de a fekvenyomást két hónapig még nyúzni fogom.

Finom volt a szuper maggi vagy knorr instant leves.

Érdekesség, hogy holnapután lagzi s még semmi vőfély szövegem nincs. S egyben szomorú is. Na, de eddig is volt valahogy, ezután is lesz. Holnap ráadom a fejem a vőfélykedésre s a ceremóniára.

Ola!

Akár tegnap

Film és tanulás.
Átvettem az összes tételt. Holnap le is írom mindet, mintha vizsgán lennék, hogy jobban meg tudjam jegyezni.
Ami még kell, az egy egész alakos és egy igazolványkép az angol nyelvű önéletrajz mellé. Már el is kértem "At"-nak a fényképezőgépét, hogy professzionális képet tudjak készíteni. Lerámolom a szobám egyik fala előtt levő dolgokat s olyan fotót művészkedek magamról, hogy egyből főpincérnek vesznek fel. Minimum. Aztán elgurulok s kinyomtattatom valahol a Sootersnél.

A film a "The Road" és a "Bourne Ultimate" volt. Előbbi húzott-nyúzott volt, de élvezhető és visszadta a világvége utáni érzést. Mármint gondolom...
Utóbbi egy érdekes akciófilm, amit - most jut csak eszembe - nem néztem végig, mert rájött a gépem, hogy ő most 1324 vírusos fájlt tartalmaz és, míg nem ölöm ki az élősködőt belőle, addig akadoztatja a filmet. Így történt tehát, hogy leloptam letöltöttem a netről egy Eset Nod 32 4.0.468.0/64-es vírusölőt, amivel minden kórokozónak a seggére vertem. Elméletileg.
Utána viszont már úgy nekifogtam zenét hallgatni (vírusölés közben sem ment a film), hogy eljött a Gekkóba menés ideje. Ma este fellépett a Parafusions jazz páros és elég jó bulit csinált, amire elég jót táncoltunk. Dzsezz...
Közben lecsúszott egy Cuba Libre koktél és egy Bourbon whiskey.

A mai nap zenéje: Robert Johnson - They're Red Hot. Igazi jazz buliba készülődős fajta.

Finom volt a borsóleves utolsó része, immáron kis fokhagymával ízesítve, ami még az eddiginél is jobb zamatot adott neki.

Érdekesség, hogy hol vannak mannapság az olyan emberek, mint Johnny Cash, akiről tegnap tudtam, meg, hogy 1970-ben, mikor Nixon, az amerikai elnök azt kérte tőle, hogy játssza el neki az "Okie from Muskogee" (alkohol- és drogfogyasztást elítélő dalocska) vagy a "Walfare Cadillac" című zenét, ő azt mondta, hogy nem. Ő inkább a "The Ballad of Ira Hayes"-t adta elő, ami nem éppen kedvezett a mindenkori amerikai politikának; a ballada ugyanis az Ira Hayes nevű indiánról szól, aki beállt az amerikai hadseregbe és pályafutása alatt nagy sikereket ért el. Miután leszerelt, az összes amerikai hősként tisztelte, csak a saját népe tagadta meg amiatt, hogy az örök ellenségük, az amerikaiak oldalára állt. Ira nem tudta megemészteni a törzsből való kitagadását, alkoholista lett és végül megölte magát. Tehát a háború, amit Amerika a mai napon is folytat, megöli az értéket és visszájára fordítja az erkölcsöt.
Johnny Cash ezt képes volt az elnök pofájába vágni, Isten nyugtassa. Megnézem, ezt ma melyik világhírű zenész teszi meg.

Most pedig alusz, mert mondhatni, holnap vizsga.
Puszi az arcokra!

Transylmania szép dallal

Van egy futárunk, "L", aki minden rendelést bevállal és emiatt sok helyről egy csomót késik. Na, ma miatta kaptam letolást egyik klienstől, hogy milyen dolog az, hogy ő elküld nyolc fogmintát, amiből kettő időben oda kell érjen és a futár késik vele másfél órát. Hát, mit mondjak, igaza volt. Valahogy olyan hangulatban kapott el (honfoglaló közben), hogy nemigen idegesített a dolog. Majd megoldjuk valahogy a futárral, hogy azé legyen elég az ilyesmiből.

Finom volt reggelire a kolbászos tojásrántotta s azt hiszem, most, estére is az lesz. Mármint, ami megmaradt belőle.

Nekikezdtem a "Leon, a profi" című filmnek, amit megszakítottam egy Transylmania koncerttel, de most, nemrég befejeztem. Mindkettő nagyon jó volt. A filmet igazán érdemes megnézni, a koncertet pedig meghallgatni egy következő alkalommal, ugyanis jó szokásuk szerint ma este is hozták a formájukat:

Holnap biciklijavítás, biciklieladás (talán) és képződés programpontok fognak bekövetkezni.

Érdekességként továbbszövöm a tegnapi érdekességet: hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Nade miért is? Hát mert a hazug ember tudja magáról, hogy hazug és másokhoz úgy viszonyul; ezzel pedig meg is határozta saját kilétét (ki-létét).
Ezt a viszonyulásos emberi kapcsolatformát ma este nagyon szépen megzenésítette a Transylmania. Babits verse volt az:

“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”

Ugye, hogy szépen is le lehet írni azt, amit én nagy erőlködéssel tegnapsma végigfilozófáltam.

Tehát aludjatok szép dallal!