Na, spanyolok

Ők lettek a világbajnokok. A hollandoknak rukkoltam, bár annyira nem merültem bele, hogy idegesítsem magam.

A vasárnap igazi vasárnap volt. Tegnap, mikor délben próbálkoztam aludni, elhúztam a sötétítőt, aztán estére is úgy hagytam. Így történt, hogy ma délig aludtam. Miután bereggeliztem egy jó adag virslit, megint elálmosodtam s lepihentem még vagy három órára örülve annak, hogy kiment a tegnapi energialé hatása.

Aztán kis erőlködés, majd be a Gekkóba meccset nézni s immár itthon, de az óra egyhúszat mutat, úgyhogy inkadrálódom az ágy felé. Holnap hétfő s elég sok a dolog.

Érdekesség, hogy az eddigi rekord alvásom egyhuzamban 18 óra. Ez valamikor nyolc évvel ezelőtt történt. Leszek valaha olyan fáradt, hogy ezt túlszárnyalom?

Ésakkor a legjobbakat!

A meleg...

..., ami egész nap végigkísért. Mostanában annyira meleg van, mint amennyire ezelőtt esős volt az idő. Kegyetlen. 35 fok nappal, este pedig 24. Lezuhanyoztam négy órával ezelőtt, de most megint csinálhatom újra. Nem lehet így lefeküdni, elkap a hányinger.

Megvolt ma a ballagtatás itt-ott egy csomó embert felköszöntöttem, azaz, pontosabban: sok sikert kívántam legtöbbjüknek.
Utána haza, kis kaja és irány az IronMan starthelye. Mindenféle ismerősök oda voltak gyűlve és szurkoltak a többi ismerősnek. Szurkolás közben elléptem egyet kosarazni a 35 fokos tűző napsütésben. Lejátszottunk öt szettet, amiből csak egyet vesztettünk a helyszínen verbuválódott 2 vagy 3 fős csapatommal.
A végére már alig tudtam szuszogni. Otthon nem szoktam ilyen melegben kosarazni anno. Ezt is meg kell szokni külön.

Volt még gitározás és filmezés is: Getting Postal. Nagyon jó film: egy képzelt, misztikus középkorban játszódik, ahol a posta versenyzik egy "modern" üzenettovábbító eszközzel. Nagyon jó kis kaland-komédia. Jók a színészek és nagyrészét Budapesten forgatták.

Finom volt a virsli vacsorára.

Ennyit a máról. Érdekesség, hogy ebben az évben először történik, hogy nyugisan ülök a gép előtt, írom a bejegyzést és folyik rólam az izzadság. Szép kis este lesz.

Puszipá! S a ballagottaknak soksok sikertet!

Ésakkor ölemben a géppel

Tegnapelőtt este óta itt vannak "M"-nek a szülei és azóta, ha használom a laptopot, az a szobából történik, akárcsak most.

Megvolt a nehéz nap is. Valahogy megérezték a kliensek, hogy csak két futár van - "L" meg én -, (diszpécserünk pedig nincs - ma -, így a telefonokra is "L" válaszol menet közben, nagy nehezen) és annyit rendeltek, hogy a héten egyik nap sem ennyire sokat. Tehát volt, mit hajtsunk. "L" például ma megkereste a 30 Eurot, igaz, meg is dolgozott érte.
Én éppen annyit kerestem, hogy vettem belőle egy új 8-as rendszerű KCM láncot a futárbringára, egy fehér festéksprayt és öt gombóc fagyit. Ezzel el is fogyott a kereset.

Kicsit leégett az oldalam, mert muszáj volt majóba menjek, annyira forróság volt ma. 34 fok. De elmúlt szerencsére s most, éjjel háromnegyed egykor már csak 24 van.

Futárkodás közbeni pihenéskor még volt annyi időm, hogy szétszedtem a Fixi első kerekét, hogy jól tisztítsam meg minden egyes darabkáját és utána fessem le fehérre. A felni és a küllők fehérek lesznek, az agy pedig fekete. Wááárom már, hogy kész legyen, de nem szabad elsietni, mert azzal elszarhatom az egészet.
Before:

After:


Finom volt a virsli.

Érdekesség, hogy olyan meleg van, hogy, ha fürdés befejeztével kimosom magam után a kádat, attól megint megizzadok és zuhanyozhatok le. Azért zuhany, merthogy utána alig kell kimosni a kádat...

Volt ma még sok érdekesség, de azok aprók ahhoz, hogy nagyon kitérjek rájuk: pl lezártam a Tusványos mindenes és infó sátras jelentkezési listát, gitároltam, hetet elszámoltam, "At" levágta a hajamat, amit ezúton is köszönök neki, jeges teát ittam ésatöbbi.

Holnap ballagások; aktív délelőtt lesz... s talán délután is.

Joccakát mindenekinekh!

És készülődés

Egyre közelebb a verseny. Már csak a holnapi napom szabad előtte, de az is csak este hat-hét óráig, mert utána alvás. Muszájkell aludjak annyit, különben mindenem fájni fog. Már így is előre érzem, hol fog megfájdulni a lábam. Nade, hátha nincs igazam.
Mai nappal sokat haladtam térképkészítés terén, bár igaz, még mindig kell legalább egy óra, hogy befejezzem.
Biciklin a gumik kicserélve, holnap kipróbálom ügyes-bajos dolgaim intézése közben, hogy megy. Hogy kicsit szarul néz ki ilyen vékony gumikkal, az biztos. Remélhetőleg jobban fogok vele gurulni, mint elődeivel.

Holnap veszem ki a pólókat (két piros majó, két fekete póló), amiket WULNUMB (the wolrd's undisputedly longest named unofficial mountain bike team)logónkkal ellátva remélhetőleg elkészített "K".

Felhábórító dolog, hogy négy perc, huszonhét másodpercig hagytam a kocsit a BikeXpress kijárata előtt a parkolóban és, mire kijöttem, már ott volt a szélvédőre biggyesztve egy 30 lejes büntetés, hogy parkolócédula nélkül és forgalommal szemben parkoltam. Me. Pedig se kiszálláskor, se beszálláskor egy gyanús alak sem volt a környéken. Valószínűleg direkt ezt a lehetőséget várta, hogy megbüntessen, aztán rögvest el is szaladt. Most megint fölösleges kiadás s még ezt is intézhetem holnap, hogy nehogy unatkozzak.

Ezen kívül sikerült elintézni a mai papírügyeket, amit holnap postázni fogok s azzal az sikeresen letudva.

Ma este volt már egy, de holnap következik egy újabb verseny-megbeszélés, amin eldől, hogy a sok eső miatt kell-e vinni úszógumit is, vagy marad a sima monti verseny.

Érdekesség, hogy ma elmentem a BikeXpress irodába, hogy bevigyem a futárbiciklimet holnapi kikölcsönzésre, és azon vettem észre magam, hogy éjjel egy van és lent bulizom a Bányában. Érdekes.

Finom volt a virsli ebédre, de a csirkemell, amit ma reggelire, aztán ebédre, majd vacsorára tervezgettem, holnap reggel mindenképp elkészítődik. Már csak azért is, mert itt leírtam. Az írott szó hatalma, ugye...

És akkor pihenjetek helyettem is.
Pápá!

Térkép, póló, miegymás

Ha a mai napot puszta szavakkal kellene jellemezni: lekváros kenyér, szerelés, teleszkóp, üléscső, térkép, póló, Gekkó, buli.
Ha nem: reggeli után bementem a céghez, felszereltem a tegnap vásárolt csomagtartót és ülést a biciklire és beállítottam a váltót. Elvittem utána a Freestyle-ba teleszkóp szervízre, majd vettem rugós üléscsövet, hogy kényeskedjek. Hazaérve két órán át csináltam a túratérképet digitálisan, ami már csak nyomtatásra, útkijelölésre és összeragasztásra vár.
Aztán finom volt a virsli ebédre, utána "E"-vel csapatpólót választottunk magunknak, majd belecseppentem egy szülinapozós buliba, ahonnan most értem haza.

Becsúszott mára még egy hattalmasan jó film, a: "Invictus". Arról szól, hogy tudta Nelson Mandela megváltoztatni az országában uralkodó ellenszenvet a fehérek és feketék közt a béke és a szeretet eszközével 26 év börtön után. Köttelező film! És egyáltalán nem unalmas. De előtte mindenképp utána eléje olvasni!

Itthon a szokásos, majd alusz, mert ráfér. Holnap "Sz"-nek intézek valami diplomakivevős dolgot s azt összekötöm még ezzel-azzal, mint kellemessel a hasznost.
S a verseny utáni napra is megvan már a pOgram, úgyhogy jó a kedv, ugye :)

Na, üdv is,
-P.

Vásárol, egyedül.

Kaját és tisztálkozáshoz szükséges szereket. De drága minden. Vagy a pénz ér keveset.
Lényeg, hogy felpakoltam kajából egy időre.
Amolyan pihengetős nap volt a mai. Két filmet tudhatok magam mögött: "Edge of Darkness" és "Lovely Bones". Minőségileg egy kategóriába sorolnám, viszont az első akció, utóbbi pedig egy érdekes dráma. Az angol felirat továbbra is maradt, merthát "Jó pap holtig él tanul", ugye.

Lázasan várom, hogy hívjanak fel már valahonnan idegenből és mondják, hogy Péter, gyere, csak rád vártunk. Kíváncsi vagyok, hogy alakul. Minden esetre ma felbújtam Ciprust az interneten. Szimpatikus. Folyamin azért mégis szívesebben dolgoznék, még, ha nehezebb, akkor is. Több a kaland, gondolom.

Bevásárlás után a "Lovely Bones" háromnegyedénél kipróbáltam egy nem is akármilyen Gekkóbulit, ugye ;), s éppen most, háromkor értem haza és befejeztem a filmet.

Finom volt az esti virsli Camembert sajttal és Bunica mustárral.
Lehet, hogy holnap lesz valami biciklizős téma, de egyelőre semmi. Majd kialakul.
Ha nem gurulunk, a holnapi nap talán az ócskapiacé, rövidfilm fesztiválé, Gekkóé és a pihenésé lesz.

Pihenjenek jól mások is!
Üdv.

Hosszú nap, rövid bejegyzés

Igaz, kicsit későn ébredtem a tegnapi virrasztásom miatt, de sokmindent sikerült véghezvinni a mai napon: vásároltam Fülesnek kutyadolgokat, hogy örvendjen, ha viszontlát, voltam Debrecenben képzésen, összecsomagoltam egy vagon holmit, "At" levágta szépre a hajamat és befejeztem mindkét biciklit. Ez utóbbit épp tíz perce, és már éjjel negyed háromra jár. Muszáj volt ma befejezni az összeszerelést, egyébként a bécsi kiruccanás látta volna a kárát, ha arra fele menet kell megállni Váradon és nemcsak elvenni a két biciklit, hanem még pepecselni is azokkal.
A bejegyzés azért rövid, mert másfél óra múlva kelek s irány az csíkszeredai Kalibáskő (s útközben édesanyám Boldolgfalván) s ki kellene pihenje az agyam kicsit a mai dolgokat.

Mai érdekesség életem első vicce:
Arisztid és Tasziló mennek a sivatagban. Tasziló megszólal:
-Aaa aa aa aaa Arisztid
-Mondjad Tasziló
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy nő!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Kis idő mulva újra:
-A a aaaa a Arisztid!
-Mondjad Tasziló!
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy autó!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Rövid idő múlva:
-A a aaaa a Arisztid!
-MIVAN Tasziló?
-L l ll lll l láttad?
-LÁTTAM LÁTTAM! - háborodik fel Tasziló.
-Aa aaa a aakor miért léptél bele?....

Na ezt a viccet előszeretettel meséltem mindenkinek, mikor úgy öt éves lehettem, de, persze csak rá két-három évre értettem meg igazán, hogy mi benne a nevetséges.

Finom volt a virsli (muszáj elfogyjon úgyhor hajnalira is az lesz).

Aludjatok jól legalább ti, ha már én nem tudok!
Sziasztok mindenkinek!

Netfüggés

Ma este csak két órára vették el a netet, de közben legalább háromszor jött, hogy megnézzem a leveleimet, fellépjek messengerre, vagy maghallgassak a YouTube-n egy dalt. Majd' egy órán keresztül próbáltam megjavítani sikertelenül. Aztán nehéz volt tudomásul venni, hogy, ha nincs internet, akkor a fenti késztetések nem érik el céljukat. Valmi ahhoz hasonló érzés ez, mint mikor megnézznénk a karóránkon, mennyi az idő, de elfelejtettük, hogy már nem működik.
Na, így jártam ma este, úgyhogy nekifogtam filmezni: The Book of Eli. Ahhoz képest, hogy 720-as felbontással reklámozzák a torrenten, elég szar minőségű. Végülis igazuk van, 720-as felbontással vették fel a moziban a filmet (tehát mozis felvétel), de ezt az egyszeri torrentező persze, hogy úgy értelmezni, hogy 720-as BluRay... hát nehéz ezt a technológiát utolérni még nekünk, fiataloknak is.

Miután két órán keresztül túrtuk a netet "K"-val, hogy hol lehet jó biciklikölcsönzőt találni Bécsben, és, miután találtunk is egy megfelelőt, és, miután levél is fogalmazódott nekik ékes német nyelven, hogy "jövünk, várjatok", na mind ezek után határoztuk el, hogy mégis inkább viszünk magunkkal biciklit, mert az sokkal egyszerűbb, nameg bőven el is fér az autóban.
Így tehát ma megtisztítottam a futárbiciklimet (ez lesz az egyik), holnap pedig becsületesen összerakom a túrázós-versenyzős biciklimet (az lesz a másik). Az otthoni túrabiciklit egyelőre békénhagyom. A jövő hét tehát nem csak Ausztria, hanem bicikli téma is.

Új, tömör és teljes értékű bekezdés: megindultak a rohadék szúnyokok. A többit inkább magamban...

Finom volt a virsli, amit már én "is" régóta kívántam.

Végre sikerült kikalózkodnom a Windows 7-em regisztrálását és most teljes jogú felhasználó vagyok (persze feketén). Tudom változtatni a hátteret és a témát és még sok vizuális elemet. Korábban is megcsinálhattam volna.

Mai tudnivaló rólam: szeretem a modern technológiát. Igaz, a "modern" kifejezés relatív, de emitt mindjárt magyarázom is. Az első ilyen élményt talán egy németországból származó, egyszerű kék digitális, öv nélküli sportkaróra nyújtotta, amit mamám kapott ajándékba. Öt éves lehettem, de az órát csak mamám jelenlétében érinthettem meg. Túl értékes volt, hogy csakúgy egy gyerek kezébe kerüljön.
A következő emlékezetes élmény (több digitális óra és játéklaptop után) az első mobiltelefonom volt. Imádtam, ahogy este a sötétben, bárhol, bármikor unalmamban előszedhettem, és játszhattam rajta, telefonálhattam, SMS-t küldhettem vele vagy csak épp világító eszköznek használhattam. Megbecsültem. Néha csak néztem, milyen szép a formája, milyen szépen világít, egyszerűen, milyen modern.
Szerettem olyan komótos megbecsüléssel kezelni és tekinteni rá, mint falusi öregember a fa árnyékában az uzsonnájára.
A későbbi modern eszközök iránt érzett vonzalmam már - mondhatni - azonos szintű. Legfejlettebb dolog a laptopom, amit persze nagyon szeretek, de néha egy egyszerű folyékony kristályos karórára ugyanakkora csodálattal tudok tekinteni, gondolván magamban: "az igen. Milyen messze áll ez a természettől." Hangulat kérdése.

Ennyi mára. A szokásos és fekszem is, mert holnap eseménydús napom lesz. Este majd beszámolok. Addig is, ahogy Fábry mondaná: "ne feledjétek: kezeket a paplan fölé; Beethoven a zene Mozartja; és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet."
Tső!

Emlékezzünk hazánk nagyjaira - divatból

Felháborító, hogy az emberek mennyire a megszokás útján járnak ahelyett, hogy az eszükre hallgatnának. Kint voltam a március 15-i ünnepségen és a következőt tapasztaltam. Tele volt a tömeg iskolásokkal, akik kényszerből ki vannak csődítve oda tölteléknek. Na, most gondolhatjátok, mennyire mélyültek el az ünnep megélésében vagy akár a felszólalók beszédében. Semennyire. Vihogtak, mászkáltak, egymással beszélgettek. A kérdés az, hogy mit kerestek ott? Mi értelme volt őket odagyűjteni? Attól, hogy alkalmanként ott töltik a közönség sorait, nem lesznek se okosabbak, se hazaszeretőbbek. Esetleg egyre jobban kiábrándulnak a dologból. De! Ez így szokás...

Alapjában miről is szólna a mai megemlékezés? Megmondom: arról, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik annak idején szabadságukat, életüket áldozták a hazájukért. Tehát emlékezésről, tiszteletadásról és főhajtásról szól ez a nap. Mert, ha ezt nem tesszük, mi lesz? Megmondom: aki esetleg manapság szándékozik őseinkhez fogható bátorsággal kiállni a népért (politikus, vagy mi?), nem teszi, mert látja, mennyire értékelné a nép. Olyanokért harcoljon, akik nem tisztelik nemzeti nagyjaikat? Akik divatból mennek megemlékezni? Akik ott állnak a szobra előtt (feltéve, ha lesz) és azt se tudják, miért halt meg, vagy, hogy mi a keresztneve? Hát kétes. Persze mártírhalált halni attól még lehet, csak egy okkal kevesebb...

Másik golog. Mi az, hogy mindenki úgy koszorúz, hogy név szerint szólítják? Az az Oscar-díj átadáson és cukorkaosztásnál oké, de egy megemlékezésnél?!?!? Aki a tiszteletét koszorúval rója le, hát legyen. Dícséretes. De nemár, hogy reklámot csináljon belőle. Menjen oda, tegye le, hajtson fejet, de ne olvastassa fel a nevét, és foglalkozását, főleg ne a politikai identitását! Ez már rengeteg éve így megy, merthát: ez így szokás...
Na, aki érti érti, aki nem, nem. Tovább hiába magyarázom.

Az én részvételem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a Szacsvay Imre szobránál meghallgattam az ünnepi beszédeket; kellemesen csalódtam a felszólalók mondanivalóján; ahogy elkezdték a koszorúzást, mérgemben lemondtam a Himnusz elénekléséről és elindultam - egy egyszemélyes előfelvonulást képezve - a Petőfi szobor megtekintésére; megnéztem magamnak a szobrot, lélekben megemlékeztem Sándorunkról, majd hazafele jövet vettem virslit. Dióhéjban (meg emészthető bélben).

Volt még ma ünnepi honfoglaló, angolol vasás, déli szendergés és, na mi volt finom ma? Na mi? Iggen, az esti vásárlás "gyümölcse".
Akinek a kedve pedig a "puff"-ból a "juhé" irányába halad, meggyorsíthatja annak sebességét a következő gyöngyszemmel: Wild Cherry - Play that Funky Music.

Most a szokásos + szellőztet, oszt' megin a szokásos reggelig. Mert ez így szokás... :D

S, hogy ünnepi legyen a vég: gondolkozzatok azon, hogy miért csak a magyar mesék végződnek úgy, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak". Más nemzeteknél csak egyszerűen "and they lived happily ever after" ("és ettől fogva boldogan éltek"). Csak a magyar kell mindenképp meghaljon?

[szerk. megj.: a helytálló fordításon "At"-tal 10 percet gondolkoztunk]

Viszonylag változatos szombat

Volt ma minden. IQ tesz, vásárlás, Valentin napi buli (elég lapos), személyiség tesz, messenger, játék s még kitudja, mi.

Punnyadósan kezdődött a nap délben. Úgy is folytatódott, aztán különböző dolgok kerültek elő nettársalgás közben, majd eszközöltem egy vásárlást, utána elmentem buliba, ami jóformán nem is volt, csak beszélgetések tömkelege, most pedig itthon.

Finom volt a virsli estére, kár, hogy IQ-tesz közben teljesen szétfőztem. Na mindegy. 140 lett a vége, mint eddig általában más IQ-teszteknél is. Személyiségem pedig extroverált, ugy-e, Kata?

Most egy-két dolog s feküsz.

Tengődés

Nem éhen, hál'Istennek, hanem, csak úgy. Tengődöm. Sok mozgalmas dolgot nem csinálok. Olvasgatok, netezgetek, erőlködöm satöbbi. Olvastam annyit, hogy a tegnap emlegetett könyvnek a negyedén túl vagyok. Netezgettem mindenféle tudományos, meg nevetséges, meg értelmetlen dolgot keresgélve. Többek közt ráakadtam erre. Hihetetlen, hogy az ilyen emberek nem szívódnak fel a világmindenségben egy másodperc alatt, ahogy ilyen dolgokat művelnek. Számomra teljességgel felfoghatatlan az ilyen dolog. Jelentést nem tudok társítani melléje, annyira nonszensz, mondhatni, akár a nullával való osztás. Hogy vállalhat felelősséget egy országért egy ilyen ember?! És ami még megrökönyítőbb, hogy hogy maradhat ott?

Másik dolog, hogy "E" barátom ma hívott, hogy ketten egy csapatként vegyünk részt a Mountai Riders által szervezett Iron Bike túrán. Természetesen beleegyeztem. Remélem (vagy nem remélem) hogy akkor még itthon leszek. Lehet, hogy már egy hajón robotolok.

Finom volt ma a virsli reggelire. Közben még megemlítem, hogy lecsökkentettem ötre az elmaradt, bepótolandó napjaimat erőlködés terén.

Előleg

Megvolt, már nyugtám is van róla. Lefizettem az előleget, február 15.-én lesz az első órám. Sikerült kieszközölni egy egyénemre szabott tanfolyamlátogatást is. Egy általános tanfolyam négy hónap, ebből durván fele a szakmai és fele a nyelvi képzés (nagyobb rész a nyelvi). Tehát négy hónapot kellene járjak Debrecenbe, de, mivel nem ott lakom és elég nehézkes az átjárás, aképp sikerült megoldani a dolgokat, hogy a szakmai oktatást veszem fel, arra rendesen bejárok, de közben a már két hónapja tanuló haladó csoport angol óráit is látogatom. Eképp két hónap alatt szájba tudom verni az egész képzést intenzív látogatással. Neki kell álljak becsületesen tanulni, de meglesz. Nem olyan sok az a két hónap, mondhatnám Matisz módra: "leülöm a vétén"...
Hogy a hét milyen napjain lesznek az órák, azt még nem tudom, az csoportfüggő és két hét múlva derül ki.

Ez volt a mai nap lényege. Ma már szép hajjal érkezhettem a feliratkozásra, ugyani tegnap "At" szobatársam jóvoltából vadonat új frizurával jelentem meg. Külön köszönet illeti, hogy tegnap éjjel, miután hazaért, vállalta a hajam nyírását.

Ma a virsli volt finom vacsorára. Az ebédidőt Debrecenben töltöttem, ahol - megjegyzem -, nagyon nehéz valutaváltót találni a Vénkert utca térségében. Minimum 40 perc sétát kell ennek érdekében beprogramálni. Én ezt nem tudtam, de szerencséra ezalkalommal sokkal korábban elindultam és pont belefért az időmbe.

Nap nagyobb dolgaihoz tartozik, hogy először honfoglalóztam édesanyámmal (és éppencsak, de mindkét alkalommal nyertem).

Holnap lesz valami leves.

Minden jót!

Élelem-beszerzés

Megvolt a bevásárlás. Seát pöccre indult, gond nem volt. Egy vagyont otthagytam, de kétheti étvágyamat e napon oltottam.
Na, balahogy így.

Most megy a Mood Indigo, amit mindenkinek ajánlok, ha Jazz-re támad kedve.

Volt ma "Dante's Inferno" és egy "500 Days of Summer" című film, amit dícsérek: jó volt. A "Dante's Inferno" mégjobb. A hasonló nevű PC játék történetét és egyben az eredeti mű átdolgozását mutatja be animációban.

A nap hamar eltelt, mert délben keltem, miért is ne, ma lelkiismeretfurdalás nélkül lehet.

Finom volt a szintén ma beszerzett virsli.
Holnap Debrecen.

Pá!

Tanulás, kicsi munka, sok játék

Hát igen. Amikor az embernek eszébe jut egy régi játék, és nekifog játszani, nemigen tudja abbahagyni. Így jártam ma én is a Heroes 2-vel. Régi játék, de nagyon jó. Nem is bírtam abbahagyni egészen mostanig. Reggel fél öt. Na, de azért tettem valami hasznosat is: már lassan a 200. szónál járok. Közeledik az 500., csak változott kicsit a felállás, ugyanis ma, Heroes-ozás közben kiírtam még pár (100) angol szót a játékból és azok olyan nehezek, hogy kell két nap, míg jó alaposan megtanulom. Ezennel tehát már 600 szónál járok. Hű, ha már végre fogom tudni mindet, egész kibővül a szókincsem.

Tehát mai nap tevékenységi aránya: 20% tanulás, 10% munka, 70% tanulás.

A Green Cardos dolgot holnapra toltuk, pedig már csak ki kellene tölteni az űrlapot... na, de hát "van még idő november 30-ig..."

Ma elfogyott a murokfőzelék és nagyon jól esett a virsli vacsorára. Holnapra makaróni szószós csirkehússal, nyamm-nyamm.

Most gyorsan aluvás, mert holnap 10-től megyek valami "világvége" előadásra. Kíváncsi vagyok, milyen lesz.

Első szavak a szószedet-rengetegből

Megtanultam 72 szót. Igaz, ebből hatot-hetet néha tudok, néha nem, de az a lényeg, hogy 72-nél vagyok. Elég nehezen ment. Igaz, a szavak sem voltak könnyűek. Már csak 500 van hátra kb. :(. Elméletileg egy-két hét, és végzek az összessel. Fontos megjegyeznem, hogy már ennek a 72 szónak az elsajátítását is megérzem, ha angol szöveget fordítok. Máris könnyebben megy. Olyan, mintha egyre jobban nyílna ki a világ előttem. Az utóbbi hetek sok angol szöveg olvasása óta elég jól beleszoktam a fordításba, könnyebben megy. Már várom, hogy tudjam mind a 600 szót.

A fényképezésre ma még nem került sor, de van még majdnem fél óra a napból, úgyhogy a Green Card lottó procedúrának a fényképezés részét elvileg ma még meg tudjuk oldani "At"-tal. Holnap aztán, ha nem lesz munka sok - akárcsak ma -, akkor nekiesek a pixelbetyárkodásnak és addig csűröm-csavarom, míg meg nem felel a kép a szigorú követelményeknek.

Ma estére virsli volt. Hagytam a murokfőzeléket holnapra.
Ezt a dalt pedig kötelező meghallgatni: Besame Mucho - Nat King Cole. Tudni kell, hogy a dal Consuelo Velasquez azonos című zongoradarabjára íródott először spanyol, majd angol nyelven. Szuper!
Most következik a fényképezés, csak érjen haza "At" a barátnő-hazakísérésből.

Tanulás és tanulás

A mai napom hasonló volt a tegnapihoz. Téma: az angol nyelv tanulása. Hogy kicsit változzon, átkocsikáztam "T" és "E" barátommal Berettyóújfaluba és Debrecenbe vásárolni egy-két szükséges, vadoláhföldön nem kapható terméket. Így történt, hogy vásároltam magamnak egy wokot (kínai sütő edény), amit holnap fogok kipróbálni.
Az angol szavak terén: lassan elérem a háromszáz lejegyzett ismeretlen ismeretlen szót, ami még meg kell tanuljak, de már van eredménye. Érzem, hogy magabiztosabban tudok beszélni. Hát, még ha megtanulom a szavakat. Elértem Misterduncan 35. oktató videójához. Nagyon jól tanít, ajánlom mindenkinek. Az első néhány lecke furcsa, de hamar belejön az ember.

Ennyit mára.
Sajnos, mire visszaértem magyarhonból, olyan éhes voltam, hogy nem volt lelki erőm elkészíteni valami normális kaját így virslit ettem vacsorára. Holnap viszont lesz zöldségleves és wokban főtt murokfőzelék (sárgarépa).
Most fekszem. Végre!

A böngészés folytatódik

Ilyenkor, vasárnap nincs más lehetőség a Terv előkészítésére, mint az itthon kuksolás és internetezés. A tegnap feltüntetett blogot teljes mértékben végigolvastam, ezzel nagyon sok információt szerezve messzi Amerikáról. Ezen kívül találtam még egy-két érdekes, Amerikáról szóló blogot:
Kansasból: Zselyke
Phoenixből: Laci
New Yorkból: Katinka

Ezeket is olvasgattam. Netszörfözés közben néhány érdekes dolgot is lehet találni. Például "Haszontalan, de igaz tények" és "Online nézhető filmek".

Szóvel ezeket is olvasgattam amúgy, kikapcsolódásképp :).

A holnapi terv az, hogy végre valahára meglátogatom a WT ügynökséget, elmegyek a kutya menhelyre kutyát keresni édesanyámnak és lehet, hogy elviszem "T" barátomat nagymagyarországi Debrecenbe egyet szétnézni.

Finom volt a lecsó ebédre, de sajnos el is fogyott, és jól esett a rengeteg virsli vacsorára afrikai vadászteával.