Tenger

Ott voltunk ma. A Földközinél - Via Reggio-ban. Már nagyon rég nem éreztem a tenger illatát. Olyan jó sós, meg átható. A legmegragadóbb viszont nem ez volt, hanem ahogy megláttam a mediterrán égövi növényeket. Húú! Én még soha nem láttam ilyent. SZép nagy pálma, meg namtudommilyen fák sorakoztak az utcákon, házak ablakában. Amolyan igazi nyári érzés hatott át. Igaz, meleg is volt, de azért annyira nem. Gyergyói nyárnak elmenne esetleg.
Cipőt levetni, belepancsolni a tengerbe, homokját nedves zokniban/cipőben hazahozni. Ez volt a program, amit teljesítettem. Most itt vagyok "L" barátomnál, már haza is repültem, kiráztam a homokot a zokniból, lezuhanyostam satöbbi. Most nem sikerült ablak mellé ülni a repülőn, úgyhogy nem volt az a fenséges érzésem, mint menet, mikor is láthattam Olaszország fényeinek jórészét felülről. Annyian voltak a fedélzeten, hogy a csomagokat alig tudtuk felszorítani a kisszekrényekbe.
Holnap jön a kolozsvári program: "K"-val körbejárjuk a város, meg a környék szebb részeit amolyan Pisa utáni levezetésként. Ha minden igaz, megtekintjük a Tordai Hasadékot és esetleg a bányát is, amit elméletileg nagyon szépen felújítottak.

Finom volt a mai pizza, amit még Pisában ettem hat Euroért, de azért "L" húsos spagettije sem megvetendő, sőt! Begyúrtam legalább egy kilót, úgyhogy holnap délig csendben leszek.

Most a szokásos, aztán ágy,

Turistabőrben

A gyaloglás megvolt. Minimum 20 km-t gyalogoltuk Pisában, ebben a Csíkszereda méretű városban. A legfeltűnőbb dolog az volt, hogy sok a bicikli. Ezt már akár tegnap este is észrevehettem volna, de azt hittem, hogy csak az állomás körül van ez így. Hát nem. A belvárosban annyi bicikli van egy-egy tárolóban, hogy már nem is fér, pedig húszméterenként vannak jó sok férőhelyes bicikliparkolók. A másik érdekesség a biciklikkel kapcsolatban, hogy nagy, masszív láncokkal vannak lekötve, amelyeken legtöbbször piros műanyagburkolat van. Helyenként lehet látni olyan bicikliket, amik már minimum két telet átéltek mozdítatlanul.
Ahogy a csodák tere fele közeledünk, lépten-nyomon megrohannak minket a néger óra-, esernyő- és papírzsebkendőárusok és arra kérik az arra járót, hogy támogassák Afrikát a portékájuk megvásárlásával. Akadnak még két-, négy-, és nyolcszemélyes biciklikölcsönzők is útközben.
A város lényege: a Piazza dei Miracoli. Csoddálatos. Olyan, mintha a három híres épületet (torony, dóm, és a kápolna) habkőből lenne építve és alig pár tonnát nyomna a súlya. Persze mindegyik márványból épült és a súlyát meg nem saccolom. Ami mégis az előbbi benyomást keltette, valószínűleg a nagyon aprólékos kidolgozásnak volt köszönhető. A dóm kapujának domborműve annyira meg volt munkálva, hogy valódi 3D-s avatar-élményt keltett a nézelődőben.
Na, de kezdjem a toronnyal. A tényleg dőlése elég meredek. Majdnem 5 fokos. Ha csak úgy elképzeljük azt az 5 fokot, úgy nem tűnik olyan soknak, de inkább látni kell. Rengetegnek tűnik az az öt fok főleg akkor, mikor benne jár a nézelődő. A több, mint nyolc évszázados belső csigalépcsők hol jobb, hol bal oldalt vannak megkopva attól függően, hogy épp a torony melyik felében van, melyik oldalát kell tapossa az ember ahhoz, hogy a dőlésszöget kiegyensúlyozza. A tetején az az 5 fok már határozottan sok. Nem kell sokat tenni ahhoz, hogy leessünk a tetőről: csak a dőlésszöget figyelmen kívül hagyva el kell indulni a toronytető lejtőjén és máris átfordultunk a korláton a 60 méteres mélységbe.
A kápolna hatalmas. Az ajtaján kívül még van mit nézni rajta. Belül a kazettás mennyezet jó vastagon arannyal van mázolva. Belső magasság 30 m körül van, tele van csodálatos óriásfestményekkel és a kupola belső festése (40 m-es belmagassággal) 3D-s élményt nyújt. Vannak benne továbbá házmáretű szobrok, templom méretű oltár s ilyen apróságok.
A dómba nem mentünk be. Úgy gondoltuk, 15 Euro elég volt a ferde toronyra. A téren a kofákat kb úgy kell elképzelni, mint nálunk Korondon annyi különbséggel, hogy itt kedvesebbek. Mondjuk, az áru giccs-jellege is kicsit az otthoni felett áll.
Az utcák keskenyek, de olyannyira, hogy a szemlélődő néha azt hiszi, csak kapuallj, holott egy igazi hosszú utca rejtőzik a sarkon túl. Néna még az első pár méter boltíves tetőzettel rendelkezik. Ehhez igazodva sok a kisautó és a nálunk már forgalomban alig látható háromkerekű kóberes motorbicikli. Jópofa járgányok. Biciklisek sok helyen keresztbe-kasul, utcán-járdán, de dudaszó ritkán hallatszik. Nem azok a fajták...
Holnap korán irány Firenze, a Európa kultúr-fővárosa. Vonattal mindössze egy óra és 5,5 Euro. Ott folytatódik a láblejárás.Finom volt a hidegkaja, amit jó drágán a helyi legolcsóbb bótban vásároltunk. Most a szokásos dolgok, aztán ágy.

Végre Pisa

Na, a nap végül azzal kezdődött, hogy majdhogynem be kellett álljak dolgozni, nade végül mégis meg lehetett oldani. Délben indultam Váradról, az út simán ment, háromra Kolozsváron voltam „H” barátomnál, aki finom meleg kajával látott el. Hégykor indultunk busszal a reptérre, a reptéren viszonylag gond nélkül becsekkoltunk, csak a fogkrémemmel szemezett kicsit a vámos csaj (200 ml-n felül nem szabad folyadékot felvinni), de végül nem volt dond. Fél nyolckor fel is szálltunk a repülőre és a repülővel. Nem kerültem ablak mellé, de menet közben sikerült korrigálni a hibát. Az út második felében már az ablakból bámultam Olaszország fényeit. Nem volt felhő, majdnem telehold volt. Csodálatos.
Leszállás után buszba be, irány a központ, onnan pedig a hostel. A gond csak az, hogy itt két eurót kellene fizetni egy órai netért, ezért inkább úgy döntöttem, hogy holnap (ma) töltöm fel egy netkávézóból, vagy a város egy olyan pontjából, ahol van ingyen net. Én már csak ilyen smucig vagyok.
Na, szállás elfoglalása után bejártuk az esti Pisát. A szűk is utcáknak megvan a varázsa. Ember közeli érzéssel tölt el. Olyan otthonos forma. S ez mind úgy, hogy közben este van. Kíváncsi vagyok a holnapira.
Finom volt a pizza, amit, azt hittem, sosem sikerül megenni, olyan sokáig kerestük a megfelelő helyet. Végül a Trattoria Pizzeria-ban sikerült egy Quattro Staggioni-t lenyomni. Igazi, olasz pizza.
Most jönnek az általános esti bajok, aztán alusz, mert holnap nagy gyaloglások lesznek. Arrivederci!

Már megint éjjelek éjjele

Na, de ez volt az utolsó. Mi az, hogy végre van egy laptopom és akkor azzal foglalkozom egész nap? Ennyi épp elég volt, ezután nem lógok annyit rajta.
"B" barátom Messengeren felhítvta a figyelmemet egy "Zombies vs Plants" nevű játékra és annyira magával ragadott az a kis szar játék, hogy egy csomó időt eltöltöttem a játszásával. Jóformán egy fél napot. Igaz, meg kell hagyni, kicsi játék, de rendesen meg van csinálva.

Úgy néz ki, hogy megyek Pisába. "H" volt osztálytársam - akivel többek között szilvesztereztem - kérdezte meg ma este, nem-e lenne kedvem csatlakozni hozzájuk. 75 Euroba kerül a repőút oda-vissza + a szállás, vagyis csak a kaját kell állni ezen kívül és három éjszakát leszünk ott. Szerintem megéri, ezért már le is foglaltam interneten (jó nehezen) a repülőjegyet. Február 26. oda; március 1. vissza.

A kaja ma szintén karaj volt krumplival. Nem sikerült valami finomra, de megettem.

Holnap beszerzem a munkahelyi igazolásokat, vagy, legalábbis lépéseket teszek érdekükben és elmegyek az OTP-be, hogy kifizessem a Wizzairnak a foglalást.
Ja, és ma beszléltem "O"-val, régi ismerősömmel és holnap dél körül fogunk találkozni, úgyhogy kellemest a hasznossal. Nameg beszéltem "L", kolozsvári barátommal, aki elmesélte, mint kolozsvári futár, hogy nekik még nálunknál is rosszabbul megy a meló. Kicsit megnyugodtam. Sőt, úgy néz ki, hogy ez a hét talán még egy kis hasznot is fog hozni és a bevétel nem csak a kiadást fedezi. Ha még úgy lesz kedvem, az autóriasztó és az autózár témáját is megérdeklődöm.

Ideje lefeküdni... vagyis ideje lett volna négy órával ezelőtt...
Úgyhogy most fekvőtámasz (még mindig a 11 nappal vagyok lemaradva), fogmosás és feküsz!