Újratöltve

Asszem, több, mint két hónapja errefele sem néztem. Nos, hát itt vagyok... újra.
Hogy mi is történt azóta? Ha minden igaz, valahol ott hagytam abba, hogy áttettek a szobaszervízbe, ahol nagyon jó volt. Egészen másfél hónappal ezelőttig, amikoris a szobaszervíz éjjeli műszaka utén szépen a lidora helyeztek át. A lidoról azt kell tudni, hogy az a hajónak a kilencedik emelete, ahol önkiszolgálós kajálás van. Telülete kb egy hosszában kettévágott és összetoldott focipálya. Na, az én dolgom itt az, hogy feltöltsem a három-négy-öt ital pultot, amihez kávék, üdítők, tej, forrócsoki, poharak, csészék és mindenféle adalékok tartoznak. A vendég néha olyan sok, hogy, ha csak futkorászom körbe és megpróbálok mindent feltölteni, az nem elég. Sokszor nagyon gyorsnak kell lennem, hogy utolérjem magam. Enni nem mindig van idő ebben a hat-hét órában, de legalább ilyenkor hamar telik.
A munkabeosztásom nagyjából: reggel 6-9:30-közt reggeli szobaszervíz, aztán dálután 4-11 közt lido. A munka nehéz, nem annyira jó, mint a szobaszervíz, majdnem mindig nagyon zsúfolt, de, ahogy az idő telik, egyre jobb... volt.

Miért is "volt"? Merthát a mostani bejegyzést Miamiból írom. Mot érkeztem vissza otthonról, ahol két hetet töltöttem el munkaszünetként. Tusványost szerveztem 10 napig és otthon ültem egyet. A többi az utazással telt el. Dióhéjban legyen elég annyi, hogy fárasztó volt, de nagyon jól telt.

Most, másfél nap utazás után megint megérkeztem Miamiba, akárcsak fél évvel ezelőtt. A különbség most annyi, hogy magamnak kellett fizetnem a szállást, ami jelen esetben több, mint 100 dollár volt. De ezért a pénzért tényleg nagyon odatették magukat s olyan szobát kaptam, hogy csak na. Itt egy kép:

Ezenkívül légkondi, net, kávégép, széf, hűtő, vagán kilátás s még csomó minden.


Most Simpsonékat nézem egy jó fürdőzés és egy nagy burgerkinges vacsora után. Na, de holnap már nem leszek ilyen menő. Délutántól már munka van. Remélhetőleg fenn a lidón, vagy kitudja, hová tesznek, meg, hogy ki lesz a szobatársam.

Na, nagyjából így magamról. Ja s gratula Kocsis Zolinak a Zselykééért... vagy, most akkor ezt hogy kell írni?
S gratula Imolának, amiért immár férje van.

Ezentúl megpróbálok sűrűbben jelentkezni.
Most jön végre egy óriási alvás, ami már rég nem volt. Nagyon rég.

Kicsit későn, de...

...boldog Új Évet mindenkinek!
A gyermek fekvése tehát úgy néz ki, hogy, február negyedikén repülgetek el szintén miamiba. Az indulásom január elejéről ugyanis majd egy hónappal el lett halasztva. Nem baj, már ez is mindjárt itt van. Ha jól számolom, 12 nap.
Most megvan minden irat, minden el van intézve, egészséges is vagyok, úgyhogy csak várnom kell és minden rendben lesz.

Az utóbbi időben jópár blogot olvastan a hajós assistant waiter munkával kapcsolatosan és, hát senki nem mondja azt, hogy leányálom. Sőt. Szidják rendesen. Viszont a szerződések végén mind úgy hagyják el a hajót, hogy: háát, mégiscsak megérte. Erre főleg akkor jönnek rá, mikor otthon ültek egy hónapot.
Általába az úgy van, hogy a kisebb hajókon nehezebb az élet, mert olcsóbbak az utak, így olyan emberek utazgatnak rajtuk, akik az olcsót tudják megengedni maguknak. Következésképp kevesebb pénzt kap a munkás, vagy, ha nem, akkor az ugyanannyiérrt többet kell dolgozni.
Én egy 110 000 tonnás hajón fogok dolgozni, a Carnival Liberty-n. Az elég nagy, tehát elvileg az általánoshoz képest jobb életem kell hogy legyen. Persze ez nem törvény, sajnos.

Ha durván összeadom az eddigik költségeket, az szépen majndem 2000 Eurora rúg. Ezt most így látva túl soknak tűnik, bár az igazság az, hogy, ha most kezdenék hozzá az egészhez, biztos hogy 1000 Euro alatt ki tudnám hozni.
A fenti összegben benne van a pincérképzés, az utazgatások, a kötelező orvosi vizsgáltok, iratok intézése és a repülőjegy (csak oda).

Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összeg egy év alatt ment el, azaz majdnem egy évvel ezelőtt fogtam neki a pincérkedést tanulni. A legnagyobb és legfájdalmasabb összeg, amit ki kellett adni az a repjegy ára volt: 705 Euro. A többit szotyogtatva fizettem.

Egyelőre ennyit. Majd még jelentkezem.

Minden jót!

Nagyon érik

Elméletileg úgy volt, hoyg tegnap száll a gépem Miamiba. Szállt is, de én nem voltam rajta. Történt ugyanis, hogy indulás előtt tíz nappal megbetegedtem. Elkapott egy mocsok felfázás, amire antibiotikumot kell szednem és a hajóorvos emiatt halasztotta az indulásomat. Most tehát a helyzet az, hogy ahogy meggyógyulok, irány Amerika. De nem hamarabb.

A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.

Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.

Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)

Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.

Béke veletek!

Sok víz lefolyt a békényen...

...de még itt vagyok. Utolsó bejegyzésemet több, mint egy hónapja írtam. Elmondom, amit szükségesnek tartok, merthát, ugye azt is megígértem még a blogom írásának kezdetekor.

Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.

Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.

Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...

Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)

Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.

Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.

Báj!

Tenger

Ott voltunk ma. A Földközinél - Via Reggio-ban. Már nagyon rég nem éreztem a tenger illatát. Olyan jó sós, meg átható. A legmegragadóbb viszont nem ez volt, hanem ahogy megláttam a mediterrán égövi növényeket. Húú! Én még soha nem láttam ilyent. SZép nagy pálma, meg namtudommilyen fák sorakoztak az utcákon, házak ablakában. Amolyan igazi nyári érzés hatott át. Igaz, meleg is volt, de azért annyira nem. Gyergyói nyárnak elmenne esetleg.
Cipőt levetni, belepancsolni a tengerbe, homokját nedves zokniban/cipőben hazahozni. Ez volt a program, amit teljesítettem. Most itt vagyok "L" barátomnál, már haza is repültem, kiráztam a homokot a zokniból, lezuhanyostam satöbbi. Most nem sikerült ablak mellé ülni a repülőn, úgyhogy nem volt az a fenséges érzésem, mint menet, mikor is láthattam Olaszország fényeinek jórészét felülről. Annyian voltak a fedélzeten, hogy a csomagokat alig tudtuk felszorítani a kisszekrényekbe.
Holnap jön a kolozsvári program: "K"-val körbejárjuk a város, meg a környék szebb részeit amolyan Pisa utáni levezetésként. Ha minden igaz, megtekintjük a Tordai Hasadékot és esetleg a bányát is, amit elméletileg nagyon szépen felújítottak.

Finom volt a mai pizza, amit még Pisában ettem hat Euroért, de azért "L" húsos spagettije sem megvetendő, sőt! Begyúrtam legalább egy kilót, úgyhogy holnap délig csendben leszek.

Most a szokásos, aztán ágy,

Végre Pisa

Na, a nap végül azzal kezdődött, hogy majdhogynem be kellett álljak dolgozni, nade végül mégis meg lehetett oldani. Délben indultam Váradról, az út simán ment, háromra Kolozsváron voltam „H” barátomnál, aki finom meleg kajával látott el. Hégykor indultunk busszal a reptérre, a reptéren viszonylag gond nélkül becsekkoltunk, csak a fogkrémemmel szemezett kicsit a vámos csaj (200 ml-n felül nem szabad folyadékot felvinni), de végül nem volt dond. Fél nyolckor fel is szálltunk a repülőre és a repülővel. Nem kerültem ablak mellé, de menet közben sikerült korrigálni a hibát. Az út második felében már az ablakból bámultam Olaszország fényeit. Nem volt felhő, majdnem telehold volt. Csodálatos.
Leszállás után buszba be, irány a központ, onnan pedig a hostel. A gond csak az, hogy itt két eurót kellene fizetni egy órai netért, ezért inkább úgy döntöttem, hogy holnap (ma) töltöm fel egy netkávézóból, vagy a város egy olyan pontjából, ahol van ingyen net. Én már csak ilyen smucig vagyok.
Na, szállás elfoglalása után bejártuk az esti Pisát. A szűk is utcáknak megvan a varázsa. Ember közeli érzéssel tölt el. Olyan otthonos forma. S ez mind úgy, hogy közben este van. Kíváncsi vagyok a holnapira.
Finom volt a pizza, amit, azt hittem, sosem sikerül megenni, olyan sokáig kerestük a megfelelő helyet. Végül a Trattoria Pizzeria-ban sikerült egy Quattro Staggioni-t lenyomni. Igazi, olasz pizza.
Most jönnek az általános esti bajok, aztán alusz, mert holnap nagy gyaloglások lesznek. Arrivederci!

Már megint éjjelek éjjele

Na, de ez volt az utolsó. Mi az, hogy végre van egy laptopom és akkor azzal foglalkozom egész nap? Ennyi épp elég volt, ezután nem lógok annyit rajta.
"B" barátom Messengeren felhítvta a figyelmemet egy "Zombies vs Plants" nevű játékra és annyira magával ragadott az a kis szar játék, hogy egy csomó időt eltöltöttem a játszásával. Jóformán egy fél napot. Igaz, meg kell hagyni, kicsi játék, de rendesen meg van csinálva.

Úgy néz ki, hogy megyek Pisába. "H" volt osztálytársam - akivel többek között szilvesztereztem - kérdezte meg ma este, nem-e lenne kedvem csatlakozni hozzájuk. 75 Euroba kerül a repőút oda-vissza + a szállás, vagyis csak a kaját kell állni ezen kívül és három éjszakát leszünk ott. Szerintem megéri, ezért már le is foglaltam interneten (jó nehezen) a repülőjegyet. Február 26. oda; március 1. vissza.

A kaja ma szintén karaj volt krumplival. Nem sikerült valami finomra, de megettem.

Holnap beszerzem a munkahelyi igazolásokat, vagy, legalábbis lépéseket teszek érdekükben és elmegyek az OTP-be, hogy kifizessem a Wizzairnak a foglalást.
Ja, és ma beszléltem "O"-val, régi ismerősömmel és holnap dél körül fogunk találkozni, úgyhogy kellemest a hasznossal. Nameg beszéltem "L", kolozsvári barátommal, aki elmesélte, mint kolozsvári futár, hogy nekik még nálunknál is rosszabbul megy a meló. Kicsit megnyugodtam. Sőt, úgy néz ki, hogy ez a hét talán még egy kis hasznot is fog hozni és a bevétel nem csak a kiadást fedezi. Ha még úgy lesz kedvem, az autóriasztó és az autózár témáját is megérdeklődöm.

Ideje lefeküdni... vagyis ideje lett volna négy órával ezelőtt...
Úgyhogy most fekvőtámasz (még mindig a 11 nappal vagyok lemaradva), fogmosás és feküsz!