Rokkanrolla

Egy film, amit sikerült úgy megnézni, hogy sokmindent nem tudnék elmesélni róla. Fáradt voltam, de azért jó volt.

Érdekesség, hogy ha ébredés után bekötnék a szemem, attól még nagy esélyem lenne rá, hogy a szobahőmérséklet segítségével kitaláljam a pontos időt. Hiába van lesötétítve a szoba, nagyon gyorsan felmelegedik, ahogy kint kisüt a nap. Ez, persze néha jó.

Finom volt a pizza.

További kellemes hétvégéket.

Ami a tegnapról kimaradt...

...az az, hogy megint híres lettem. Benne vagyok a Bihari Naplóban. Parancsoljatok:

A másik dolog pedig, hogy megkaptam a Tusványoson készült csoportképeket. Először is az én két csapatomról, a mindenesekről és az infosokról készült csoportkép:

Másodszor pedig a majdnem össz-szervezői csoportkép:

Ma végre megjavítottam a beteg biciklit, egy kegyetlenül szar DHS-t (igaz, abból másmilyen nincs is).

Ezen kívül aludtam egy jót délután, hogy elűzzem az éjjel felhalmozódott fáradtságot, aztán gitározás volt a téma.

Érdekesség az újságcikk.

Finom volt a Pizza, amit ma délután rendeltünk "M"-mel. Kiszagoltunk egy olyan helyet, ahol három pizza után adnak egyet ingyen. Rendeltünk is három + egyet, így megvan a holnapi ebédem is.

Egész nap csak ittam, és mégis szomjas vagyok. Eléggé lehetetlen volt az időjárás ezen a nyáron. Hol esett az eső és fos idő volt, hol olyan meleg volt, hogy fulladtunk meg, mint pl most.
Téényleg! Van Tusványosról egy bax Tusnad ásványvizem, Fel is hozom gyorsan az autóból.

Holnap változatos nap lesz: jön "L" barátom Kolozsvárról biciklivel s itt hál vagy két napot pihenésképp, aztán meg lesz holnap még gitározás a Gekkóban, ha minden igaz s hasonló dolgok. Egyelőre ennyi.

Pá!

Utolsó normális bejegyzés

Most legalább tíz napig innenonnan, éppenhogy ezt-azt fogok bejegyezni, ugyanis reggel indulok haza Boldogfalvára, aztán onnan Tusványos a következő lépés, ott pedig nemigen lesz energiám, meg lehetőségem írogatni. Majd kialakul valahogy.

Ma bevásároltam tisztítószerből, tisztálkodószerből haza és Tusványosra, autómostam, ruhákat vásároltam elszámoltam a fizetéseket s miegymás.

Jelenleg éppen CD-ket írok. Olyan zenéket, amelyek Tusványoson is lesznek; pl: Hooligans, Rúzsa Magdi, PASO, de leginkább Hobo. A többit meg lehet nézni itt.

Finom volt a nemrég rendelt pizza, ami a vacsorán túl a holnapi reggelimet is képezi.

Érdekesség, hogy vakációs fíling van s, ahogy vége Tusványosnak, minden erőmmel ráállok a munkakeresésre. Valahová jó messze.

Ennyit mára, kellemes vakációt!

Vizláth!

Autószerel

Kb két hete, mikor mentem Tusványos szervező gyűlésre, elromlott a Seaton a tetőablak. Nem lehetett visszacsukni. Szerencsére hazaértem, mire eleredt az eső, aztán otthon sikerült valahogy visszahúzni. Nincs nagy baj, csak érintkezési hiba, de a hazafele úton a sok visszahúzás próbálkozástól levált a tetőablak belső kerete és önálló életre kelt az autó tetőkárpitja és a tetőbádog közt, ami döcögős úton elég idegesítő hangot hallatott. Na, ma ezt hoztam helyre. Estefele a harminc fokos melegben nekiálltam, és szanaszét szedtem az autó tetejét, visszaillesztettem a levált keretet és röpke négy óra múlva úgy szálltam ki az autóból, mint, aki fix a zuhany alól lépett ki. Lényeg, hogy most már nem zörög az az izé, sőt már a tetőablak-visszahúzó gomb sem szarozik.

Jártam dél körül az autóvillanyszerelőnél, aki tele volt munkával, így egy másik autóvillanyszerelőhöz küldött. Míg a másikat megtaláltam volna, útközben ráleltem egy harmadikra, aki ráadásul magyar volt és be is programált szerdán kilencre, így, ha minden igaz, meg lesz javítva az ablaktörlő és az ABS, meg a lámpák is be lesznek állítva rendesen.

Mai nap még vettem egy telefont "M"-nek a szerződésem meghosszabbításával, mert tartoztam neki ezzel és, ha már ott jártam az Orangenál, megváltoztattam a bérletem: 180 hálózaton belüli perc, 25 országos perc, 50 SMS és 500 mega Internet helyett kaptam 800 hálózaton belüli percet, 125 országos percet, 50 SMS-t és 500 mega Internet ugyanannyiért. Hát nem megérte?

Finom volt a nagyon akciós pizza, amit ma este "M"-mel rendeltünk.

Érdekesség, hogy "At" szobatársamnak megvan az autója. Végre! Egy 2005-ös Nissan Almera. Tiszta jó.

S akkor megint gyorsalvás, mert holnapra is van, mit csinálni.
A nap zenéje pedig: Hobo - Ballada a senki fiáról

Pászka!

Pinball Wizard

Ez a címe az angliai The Who együttes egyik legsikeresebb dalának. Jónak jó, de annyira nem, mint amennyire jól feldolgozta a The Ukulele Orchestra of Great Britain.

Érdekes, hogy mitől lesz jobb egy feldolgozás néha, mint az eredeti, vagy egyáltalán lehet-e az, ugyanis, ha már feldolgozás, akkor kissé más stílust képvisel, avagy már más kategóriában értékelhetjük. Amennyiben személyes ízlés szerint ítéljük meg, bizony van eset, hogy ez utóbbiak sokkal jobbak, de erről már régebben írtam.

Megszerelődött Seat úr, legalábbis olaj- és mindenféle szűrőcseréket tekintve. Turbólag szerdán lesz átnézve, villamosságilag pedig valamikor utána.

Kivittem ma vagy öt rendelést és olyan véletlen egybeesések történtek mindegyre, hogy az összes rendelést egy bizonyos klienshez vittem, vagy épp attól hoztam. Kissé már nevetségessé vált az ötödiknél.

A csuklóm az eséstől fájt, így vígan tudok biciklizni.

Holnap lesz Fixi szerelés, hátha a héten már lehet gurulni vele. De jó lenne.

Finom volt a tegnapi pizza maradéka.

Most fáradt az énem, úgyhogy alusz egykettő.

Vizlát!

Bigys pizza

Miután tizenegykor ébredtem a tegnapi túra fáradalmainak kipihenésére szánt alvásomból, "At"-tal és "M"-mel, a lakótársaimmal beható vizsgálódásokkal tarkított országos gazdasági elemzést végeztük, vagyis, hogy milyen dolog, hogy levonják a közalkalmazottak fizetését 25 százalékkal s megemelik az áfát öt százalékkal s akurvaanyjukat s hasonlók.
Aztán reggeli, internetezgetős játszogatós délután s egyszer csak eszébe jut "M"-nek, hogy rendeljük pizzát. Hámondom, a tegnapi menet után igazán megérdemlem s megtettük. Rendeltünk két óriáspizzát, darabját kb 5 Eoroért. A pizzák annyira óriásiak voltak, hogy az enyémből még reggelire is maradt.

Hasznos tevékenységnek számít a tegnapi biciklitúra megírása mellékletként.

Finom volt a pizza és érdekesség, hogy szerintem tegnap azért ragadt meg a foltozott biciklibelső, mert nem hagytam magam után szemetet az út szélén. Mármint, hogy az is belejátszott a dolog sikerébe. Lehet, hogy így túl meredek a dolog, de könnyítésül elmondom, hogy ez afféle "a lepke szárnyának rezzenése a múltban is képes világ szintű dolgok megváltoztatására a jövőben" elmélet. Aki ért, érti, aki nem, az hallgassa ezt, mert ez legalább szép: Ukulele Orchestra of Great Britain - egyveleg.

Holnap reggel autóbontóba való menés "I" autószerelővel, aztán valószínűleg futárkodás, mert futárhiány van, majd kitudja. Háha nem fog fájni a kezem.

Jó aluszást!

Haladás

Haladás, mert végre lematricáztam mindenhol Fixit. Délelőtt tízkor kezdtük "K"-val, aztán déltől egyedül folytattam. Elég szép letta váz s a többi alkatrész is, csak mindegyre kell még lakkozni, hogy jó vastag legyen a levonósokon a réteg. Felraktam volna ide a fényképet is, de, sajnos nem készítettem.

Haladás, mert elvittem az autót "I" bához javítani, csak közbejött egy olyan probléma, ami miatt csak hétfőre lesz kész (megment az olajteknő olajleengedő csavarja).

Haladás, mert holnap reggel indulunk "T"-vel ki a hegyekbe egy estig tartó túrára s a nyári bringázások után már olyan lazán veszem a készülődést, hogy kicsit aggaszt is a dolog. De végülis minden megvan, csak már rutinos pakolás hamar megy. Remélem, nem lesz felszínes végül.

Haladás, mert elég hamar elszámoltuk a hetet a diszpécserrel s a holnap biciklivel székelyföldre indulo "L" futárunkat hamar felkészítettem bringástól a túrára.

Finom volt a pizza s jól csúszott melléje a sör.

Érdekesség, hogy azt hittem, nincs itthon semmiféle húsételem s milyen jól esett, mikor megtaláltam a hűtő mélyén a nem is olyan rég vásárolt csirkesonkát. De jól fog esni holnap valamelyik dombtetőn.

Haladás, mert még van bő öt órám aludni a reggel hatos indulásig.

Fekszem is gyorsan, hogy haladjak.

Pápá!

Sietve

Sietek, mert fél egy van s hatkor kelek, mert megyünk a Nagy Biharra. Végre.
Nemrég érkeztem a Gekkóból, pizzáztunk egy jót.

Úgy történt ma, hogy reggel elmentem Critical Massra, aztán gyorsan Kárpát-medencei Nyári Egyetemet szerveztünk a társaimmal, amin valószínűleg én már nem leszek itt (aug. 10-14.), aztán pizzáztunk egy nagyot.
Critical masson, ami jelen esetben különleges kiadás volt és mindössze negyvenen voltunk.

Mai érdekesség, hogy a pesti Critical Masson a biciklisek nyolcvan százaléka városi, vagy versenybiciklivel vesz részt, nálunk pedig több, mint nyolcvan százalék montival. Vajon miért?

Na. Pizza után haza, feliratkoztam egy másik tárhelyre, mert a tegnapelőtti nem igazolt vissza s most megint várok holnapig, hátha ezek visszaigazolnak s megengedik, hogy a dolgaim az ők szerverükön legyen tárolva.

Este megint összegyűltünk esti szervezős kajálásra s egy sörre s mivel most már mindent előkészítettem holnapra, ezért egykettő: gyorsalvás.

S minden jót nektek is!

És megint egy új ötlet

A tegnapi honlapkészítős ötletem mellé ma lett mégegy. Készítek egy fixie-t. Az egy olyan bicikli, aminek versenyváza van, nincs váltója, nincs rajta fék és hátrafele is lehet hajtani. Annyi limlom van a műhelyben, hogy abból simán össze tudok dobni egy ilyen bringát. Hétfőn neki is állok.

Ma nem tudtam foglalkozni a weboldallal, mert a tárhellyel kapcsolatosan nem igazoltak vissza. Ha holnap sem lesz semmi, keresek másik tárhelyet. Van elég. Lesz időm vele foglalkozni, ugyanis az eső miatt elmarad a Nagy Bihar túra. Lehet, hogy vasárnap összehozunk valamit; pedig már úgy örvendtem, hogy végre teljesen rendben van a biciklim s holnap tekerhetem is. Vettem rá ugyanis ma egy új láncot 15 Euroért. Ez most olyan, hogy van neki egy darab nyitható-zárható láncszeme, így nem megy tönkre, ha le kell vegyem a bicikliről. Ezen kívül beszereztem még azt a szerszámot, amivel már régóta szemezek, csak nem volt lelkem kiadni érte 47 lejt. Ma megtettem. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna vegyem, mert nincs hordozható láncprésem, azon pedig van az is, meg csomó más szerszám is. Így néz ki, csak feketében.

Abban, hogy a nagy bihari túra elmarad, az a jó, hogy holnap tíztől tudok menni a Critical Mass biciklis felvonulásra s, ha ügyes vagyok s korán kelek, pólót is kapok. Összeszedem magam. S utána lesz Nyári Egyetem szervezői megbeszélés is 11-től s azon is rész tudok venni, ha már a Nyári Egyetemen nem is (szeptember eleje).

Délelőtt lefényképeztem a műhelyben jónéhány eladó alkatrészemet, amelyeket később fel fogok tenni a honlapra, hadd nézegessék az emberek. Majd idővel bővítem a kínálatot.

Találkoztam régen látott, udvarhelyi "T" barátommal, aki vasárnapig Váradon marad. Ennek örömére "M"-mel hárman rendeltünk két óriáspizzát. Na, az akkorára sikerült, hogy az utolsó szeletet most ettem meg vacsora gyanánt. Finom volt. Sőt, mivel 13 Euro fölött volt a rendelés, kaptunk hozzá egy kétlitres kólát ajándékba.

Megcsináltuk a diszpécserrel az eheti elszámolást s dejó, hogy annyi pénz megint összegyűlt, hogy kivesszük belőle "M"-mel a fizetésünket s az pont üti az öthavi lakbért, amit mostanában fizetnénk ki.

Érdekesség, hogy pár jó ötlettel milyen jól tudom ösztönözni magam. Lehet, hogy másoknak is csak ötletekre lenne szükségük? Adjunk egymásnak. Olvassuk egymás blogját! :))

Holnap reggelre itt egy jó zene: Paolo Nutini -Pencil Full Of Lead

De addig is pihenjetek gyorsan!
Most.

Shár

...a nap legtöbbet emlegetett szava különböző ordináré körítéssel. Tehát a mai verseny... hol is kezdjem... előszöris felébredtem, ugye a Hangya panzióban, jóllaktam édesanyám bécsiszeletével, aztán szokásos dolgok, majd megérkezett "E", átöltöztünk biciklisnek s adjad neki, gyorsan a verseny színhelyére. Fix megérkeztünk, beneveztünk, biciklit állítgattunk, melegítettünk s indulás. Ahogy elindultunk mi, el az eső is. Országúton haladtunk kb öt km-t, ahol ronggyá vert a zivatar, majd Kézdiszentlélek után egy hirtelen kanyar balra és már meg is érkeztünk az utunk további részét kitevő minőségű, útnak épphogy nevezhető szekérösvényhez. Ez néhol szélesbedett, néhol csapássá szűkült, volt, hogy patakká változott, de néha hegygerincként is alakot öltött; az anyaga majdnem mindenütt sár sár és sár. Néhány kép ízelítőül:








Ilyen volt tehát az "út" két heti eső után.
Együtt haladtam a többi versenytársammal egészen az első etetőpontig, ahol a 36 és 76 km-s távok kettéváltak. Egykét banán után indultam is, de ettől arrafele nemigen találkoztam vetélytársakkal, csak majd a vége fele (a hosszú szakaszon csak 14 résztvevő volt). Az útvonal úgy volt kialakítva, hogy mi, a 76 km-s távon indulók kb 20 km megtétele után kellett két 20 km-s kört tekerjünk fent a hegyekben, aztán vissza Kézdire a finishhez. Már az első körben azt hittem, hogy megszakadok, ugyanis nemhogy sár vett körül mindenhol, de oda kell képzelni azt a 60 km-re eső 1700 méteres szintkülönbséget is, meg néhány "krokodilos tavat", combig érő sebesfolyású patakot, kilométeres lápot és mozgó iszapot és akkor kb kialakul, hogy miről is van szó. Na, a lényeg az, hogy, miután lenyomtam az első kört, a második már nem volt olyan nehéz, ugyanis tudtam, hogy mi meddig tart (iszap, mocsár, hegyoldal...).
Második kör után, ahogy beérkeztem az utolsó etetőponthoz, felbíztattak, hogy utolérhetem a két előttem levő versenyzét, mert elég jól behoztam a lemaradást. Ez így is történt. A futam könnyebbik, lejtős részén utolértem "N"-t, akivel végül egészen a célig (még 15 km-t) együtt bringáztunk és lehagytunk egy váltótörés miatt lemaradt versenyzőt is.
Ekképp esett, hogy "N"-nel beérkeztünk a nyolcadik helyre.
Ahogy beértünk a városba, minenki úgy nézett ránk, mintha marslakók lettünk volna; teljesen sárosan csaptuk végig a központon úgy, hogy közben a kerekekből diónyi sárgolyók ugráltak mindenfele. Érdekes látvány lehetett mindenképp.

A rossz az volt a túrában, hogy az eső a verseny egyharmadában esett az eső és végig mindenen csurom víz volt. Szétfagyott a lábam, mert hol a jéghideg patakban, hol a hideg sárban, hol a hűvös szélben tartózkodott.
A futam kétharmadánál a sok sár miatt szétkoptak a fékeim, a lábam pedig nagyon nehezen tudtam levenni a pedálról - szintén a sár miatt (SPD), ezért annyit estem, amennyit csak el tudtok képzelni, s még egy kicsivel többet. Felsértette az SPD cipő a sarkam, merthát, ugye nem biciklitaszításra volt tervezve. Túra végére ilyen lett a lábam:

Végülis nagyobb baj nélkül megúsztam a túrát; a lelkem rendbejött, csak még a testem fáj kicsit ;)

Itt a beérkezős fotónk "N"-nel, amire véletlenül bukkantam rá:

Ahogy végetért a megpróbáltatás, megettük az ígért pityókatokányt, átvettük a jutalompólót és diplomát, majd kihasználva a zuhanyzási lehetőséget, megtisztultunk, aztán irány a kocsi, átöltözés s nyomás Csíkba. Ezúton köszönöm egyik ismeretlen versenyzőnek, hogy kimosta a bicajom a sárból, míg én zuhanyoztam.

Csíkban találkozás rég nem látott "H"-val, pizzázás, beszélgetés, pihengetés, majd éjjel kettőre végre édesanyám s Boldogfalva s alvás, nagy későre.

Ma csak ennyi történt...
Legjobbakat!

Lépések

A mai reggel munkával kellett volna kezdődjön, de délelőtt még ellötyögtem kicsit az időt ezzel-azzal. Többek közt olvastam csomó jó graffitit, amiből egyik legjobb: "Kedves nyugdíjasok! Mi firkálunk, ti világháborút csináltok. Akkor most ki szégyellje magát?!"

Dél fele végül rászántam magam a biciklijavításra. Sikeresen rendbe is tettem néhányat, de összegezve "M" és "P" munkájával több, mint hetet állítottunk a kiadható biciklik sorába.
Utána rohanás Debrecenbe angolképződni, ahol megtudtam, hogy az amerikai hajózási vízum +131 Dollár. Eddig ez nem volt tiszta. Remélem, nálunk nem drágább.
Megtapasztaltam, hogy mennyire borzalmas tud lenni az, ha sietek, mert kicsit késésben vagyok, de még behozható, és akkor az utolsó tizenöt kilométerben elémáll egy öreg és elszántan, 21 km/h sebességgel előttem zötyög húsz percig, míg sikerül lehagyni a baleset miatt óriási szembeforgalom folytán. Azt hittem, beteszem a kocsit négyesbe, hogy bandukoljon magától, kiszállok, odakocogok menet közben az öreg ablakához s beüvöltök rajta, hátha infarktust kap s akkor mehetek nyugodan ötvennel. Hihetetlen, hogy senki nincs előtte és faluban 21-gyel, valun kívül meg 43-mal ment semmi ok nélkül. Ha ilyen leszek öreg koromban kérlek, lőjjetek le, ne szenvedjenek miattam mások!
Na, ezt valahogy átvészeltem s aztán hazajövés.

Itthon arra gondoltam, hogy jó lenne gyarapítani a fejemben lévő leltárt valami szeszesitallal, ezért fél tizenkettő magasságában elsétáltam a Gekkóba és megittam egy Piña Coladat. Finom volt. Most már koktélt is tudok ajánlani tapasztalatból, ha szükséges.

Na, és itt jön be a képbe érdekességként a bejegyzés címe. Mindig is szerettem, ha éjszaka hallom a cipőm kopogását az úton. Olyankor csend van, nincs sehol egy lélek. Néha elhúz egy-egy autó, de azon kívül semmi. Langyos nyáreleji éj, villanypóznák sárga fénye, egy-egy álmos madárcsicsergés. Tisztán lehet gondolkodni, hogy mi is történik mostanában. Választ persze úgysem találtam, de a ilyenkor a gondolatok jobban szárnyalnak.

Finom volt Debrecenben a két pizzás és két sajtos ízű pizzaszelet cseresznyejoghurttal és grapefruitlével.

Holnap bejelentkezek István bátyám autószerelő úrnál, hogy haddlám a turbóval mit tudnánk csinálni jövő héten s készülgetek a szombati biciklizős-bográcsozós-sátorozós-ottalvós-gitározós-tábortüzes hétvégére. De előtte hivatalos vagyok egy esti házimulatozásra, úgyhogy délutántól ereszdelahajamat!

Cselekedjetek így ti is,
Tiszteletem!

192

Ez lett a tegnapi 170-es tervből. A sztori persze nem ennyire egyszerű. Az úgy történt, hogy elindultunk szépen reggel hétkor. Jó kavicsos úton csordogáltunk kezdetben vagy 15 km-t, majd fel aszfaltra s ott adjad neki. Na, nekem az volt a nagy hibám, hogy beálltam "T" mögé, aki elég keményen kente. A logikám az volt, hogy, ha a leggyorsabb mögé állok s tartom a tempót, akkor bejó, hogy nem fogok leszakadozni a - rajtam kívül - négytagú társaságtól. A terv elhamarkodott s ekképp helytelen volt, ugyanis azt értem el a felzárkózásommal, hogy az erőltetéstől jól megfájdult az "állvahajtós" izmom. Vagyis tovább csak ülve tudtam hajtani a biciklit, ami hosszú távon aszfalt úton is kegyetlen, nemhogy köves terepen. Na, így kezdődött. S volt még hátra 150 km. A folytatás egyre kellemetlenebb volt. Amiatt, hogy nem tudtam felállni a pedálra, néha szikrázott a szemem, úgy fájt a nemesebbik felem. Századik kilométernél felcsavartam az amúgy kemény és merev ülésemre egy hosszúujjút, ami némileg csökkentette a szenvedést. Mikor elérkeztünk arra a pontra, ahol újra kavicsos út következett volna, lemondtam a megpróbáltatásról és elhatároztam, hogy a hosszabbik, de viszonylag sima aszfalt utat választom. Így is tettem s különböző okok miatt két másik társam is csatlakozott hozzám. Kettévált tehát az öt ember. Mármint a csoport :))
Így folytattuk utunkat hármasban még kilencven km-n keresztül. A túra utolsó szakaszéban már annyira fájt az említett testrészem, hogy asse tudtam, hova tegyem magam, hogy kicsit enyhüljön. Végül a tízórai (22, ugye) hazaérkezés véget vetett a tortúrának. A fürdőkádban észleltem, hogy bizony jó ujjnyira, majnem tenyérnyi helyen megdagadt a biciklinülő csontom alatt a hús, kifehéredett s körbe keményen lila. Megnyugodtam tehát, hogy volt alapja a jajgatásomnak.
Közbe ne felejtsem, hogy finom volt a Quattro Stagioni a belényesi pizzázóban.

Ez történt reggel hattól tízig. Annyi kaját megettem és annyi vizet megittam, hogy egy kisebb szomáliai család jóllakott volna és tisztálkodhatott volna belőle két napig s mégis, megint éhes vagyok. Na, de majd a holnap készülő ebéd helyreállítja az étvágyam.

Érdekesség, hogy kilométeróra nélkül rendesen rosszul esik biciklizni. Akinek nincs, mindenképp vegyen. (Nem volt valami mély, gondolatokat ébresztő a mai érdekesség, de, kérlek, bocsássátok ezt ma meg nekem). Majd holnap az lesz jó?

Könnyű álmot hozzon a éj!

Külföldi pihengetés

Ami ma említésre méltó, az egy kis kocsikázás, tónézés, a többi pedig a sok finom étel. Gyerekre vigyázás, ellevés, most még valami film s alvás, me holnap biciklizős nap elé nézünk.

Finom volt az esti házi pizza.

Pá-pá!

Ósztria folytatás

Itthon (A), "T"-vel való tenglengés után kiléptünk plázázni, hogy haddlám, Ausztriában az miben más. Na, kb úgy kell elképzelni, mint otthon ötven év múlva más emberekkel. Megettünk egy finom pizzát, vettem egy jó cipőt, majd, mikor meguntuk, kivettük "T" a gyerekmegőrzőből (mert itt olyan is van - ingyen), fellifteztünk az ötödikre az autóhoz és irány haza. Itthon film s miegymás.
A gyerekmegőrzőről még annyit, hogy az nem úgy néz ki, mint az otthoniak, hogy van benne hátom szines labda, oszt azt a gyerekek dobigálják egymásnak, hanem olyan, hogy még én is ellennék benne egy álló napig. Több szintes, csúszda, csocsó, mászkáló, labdarengeteg, hullámvasút s minden szirszar van benne, amit nem lehet csak úgym egyszerűen megunni. Majd valamikor kipróbálom :D

Finom volt a Quattro Staggioni.

"Ccakát mindenkinek újra!

Tenger

Ott voltunk ma. A Földközinél - Via Reggio-ban. Már nagyon rég nem éreztem a tenger illatát. Olyan jó sós, meg átható. A legmegragadóbb viszont nem ez volt, hanem ahogy megláttam a mediterrán égövi növényeket. Húú! Én még soha nem láttam ilyent. SZép nagy pálma, meg namtudommilyen fák sorakoztak az utcákon, házak ablakában. Amolyan igazi nyári érzés hatott át. Igaz, meleg is volt, de azért annyira nem. Gyergyói nyárnak elmenne esetleg.
Cipőt levetni, belepancsolni a tengerbe, homokját nedves zokniban/cipőben hazahozni. Ez volt a program, amit teljesítettem. Most itt vagyok "L" barátomnál, már haza is repültem, kiráztam a homokot a zokniból, lezuhanyostam satöbbi. Most nem sikerült ablak mellé ülni a repülőn, úgyhogy nem volt az a fenséges érzésem, mint menet, mikor is láthattam Olaszország fényeinek jórészét felülről. Annyian voltak a fedélzeten, hogy a csomagokat alig tudtuk felszorítani a kisszekrényekbe.
Holnap jön a kolozsvári program: "K"-val körbejárjuk a város, meg a környék szebb részeit amolyan Pisa utáni levezetésként. Ha minden igaz, megtekintjük a Tordai Hasadékot és esetleg a bányát is, amit elméletileg nagyon szépen felújítottak.

Finom volt a mai pizza, amit még Pisában ettem hat Euroért, de azért "L" húsos spagettije sem megvetendő, sőt! Begyúrtam legalább egy kilót, úgyhogy holnap délig csendben leszek.

Most a szokásos, aztán ágy,

Pinokkióéknál

A mai téma Firenze. Na ez a város olyan, hogy tényleg látszik rajta a régiség. Ódon épületek mindenfele. Ez is tele szűk kis utcákkal, de vannak a városnak tágabb részei is. A lényeg a hatalmas Santa Maria del Fiore katedrális s annak a hatalmas harangtornya. Hat Euroért felmászahhtunk a harangtoronyba és gyönyörűséges látkép tárult elénk. Firenze antik épületei minden keskeny utcácskával, templomokkal, kertekkel. Gyönyörűséges volt a 100 méteres magasságból.

Megtekintettük a XVI. századi Ponte Vecchio-t, ami többnyire tele van építve, úgyhogy, ha a hídról magáról szemléljük, úgy néz ki, mint egy utca.

Tettünk még egy pár kört firenzében, fényképezgettünk, aztán vonattal haza. A fényképeket majd felteszem az internetre, onnan lehet nézegetni.

Finom volt a Maise pizza, amit megúsztunk 6 Euroból. Most a szokásos, aztán alusz, mert holnap irány a Földközi Tenger.

Végre Pisa

Na, a nap végül azzal kezdődött, hogy majdhogynem be kellett álljak dolgozni, nade végül mégis meg lehetett oldani. Délben indultam Váradról, az út simán ment, háromra Kolozsváron voltam „H” barátomnál, aki finom meleg kajával látott el. Hégykor indultunk busszal a reptérre, a reptéren viszonylag gond nélkül becsekkoltunk, csak a fogkrémemmel szemezett kicsit a vámos csaj (200 ml-n felül nem szabad folyadékot felvinni), de végül nem volt dond. Fél nyolckor fel is szálltunk a repülőre és a repülővel. Nem kerültem ablak mellé, de menet közben sikerült korrigálni a hibát. Az út második felében már az ablakból bámultam Olaszország fényeit. Nem volt felhő, majdnem telehold volt. Csodálatos.
Leszállás után buszba be, irány a központ, onnan pedig a hostel. A gond csak az, hogy itt két eurót kellene fizetni egy órai netért, ezért inkább úgy döntöttem, hogy holnap (ma) töltöm fel egy netkávézóból, vagy a város egy olyan pontjából, ahol van ingyen net. Én már csak ilyen smucig vagyok.
Na, szállás elfoglalása után bejártuk az esti Pisát. A szűk is utcáknak megvan a varázsa. Ember közeli érzéssel tölt el. Olyan otthonos forma. S ez mind úgy, hogy közben este van. Kíváncsi vagyok a holnapira.
Finom volt a pizza, amit, azt hittem, sosem sikerül megenni, olyan sokáig kerestük a megfelelő helyet. Végül a Trattoria Pizzeria-ban sikerült egy Quattro Staggioni-t lenyomni. Igazi, olasz pizza.
Most jönnek az általános esti bajok, aztán alusz, mert holnap nagy gyaloglások lesznek. Arrivederci!

Tanulás, alapozás

Újra az apró lépések. Mai napom eredménye, hogy sikerült egyeztetni "Sz"-el, és előkészíteni a munkaügyi igazolásokat. Ha minden igaz, meglesz az igazolásom, hogy két éven át vezettem, adminisztráltam egy Hostelt, és, hogy szintén az utóbbi két évben a "T" cég HR referense voltam. Természetesen az is fog szerepelni benne, hogy milyen jól végeztem a dolgomat és, hogy nagyon nehezen leszek nélkülözhető. Mindezek mellé természetesen telefonszám és e-mailcím, hogy, amennyiben egy munkaadó le szeretné ellenőrizni, nyugodtan meg is tehesse azt... és nem fog csalódni.
Ez volt a nagyobbik. Aztán meg természetesen ma is tanultam angolt. A holnapi és holnaputáni szabadidőm arra fog rámenni, hogy előkészítsem az interjún előfordulható kérdések válaszait és jól megtanuljam az azokhoz kapcsolódó szavakat, kifejezéseket. Így bármely pillanatban hívnak, magabiztosan állok elő.

Ma volt egy hajnyírás, most már egész EU-szabvány frizurám van "At" (szobatársam) jóvoltából (ő nyírt meg), úgyhogy készülhet a hétvégén a méretre szabott igazolványfotó, amit majd az önéletrajzomba és a Green Card lottó megpályázásában fogok felhasználni.

Nagyjából ennyi. Ma estére pizza volt a vacsora. Barátok jöttek Váradra egy baráti szervezettől és holnap rendezvényük lesz, amin természetesen részt fogok venni. Na, velük pizzáztam, úgyhogy a főzelék készítése holnapra marad.

Mindent összevetve hasznos nap volt. Most alvás!