Rekord

Na, reggel elindultam a tíznapos munkavakációra. Első megálló Keresztúr. Tartottam a rekordidőt, négy és fél óra alatt hazaértem váradról, ezentúl megdöndöttem a Seat max sebességét, a 171 km/h-t 184 km/h-ra. Jól esett.

Egész úton hazafele s itthon is főttem meg a nagy forróságtól. Képzelem, mi lehet Váradon, ha Keresztúron 33 fok van.

Finom volt édesanyám vegyes-mártásos csirkehús készítménye, nemtom a pontos nevét. Asszem, paprikáscsirke.

Érdekesség, hogy Füles kezdett megkomolyodni, már nem taposott összevissza, ahogy hazaértem.

Enyit a máról.

Változatlan: munka és tanulás

Rekordot döntöttem ma: 200 szót tanultam meg, vagyis 600-nál tartok. Igaz, volt időm, mert csak délután kellett dolgozzak. Hasznos nap volt a mai is. Olvastam még egy kis Czeizelt, aztán az Angliát ismertető könyvből még két oldalt. Ismeretlen szavakat kiírtam, csak még nem fordítottam le. Először jussak el az 1017-ig, aztán fordítgatok.

A munka jól ment, egy általános, átlagos napunk volt. Jött egy hír egy pályázati lehetőségről a cégnek, amit valószínűleg meg fogunk pályáztatni pályázatíró ismerőseinkkel. A támogatást cégfejlesztésre kapjuk. Lesz, mire fordítani, ha elnyerjük.

Nem főztem ma húslevet, mint ahogy azt tegnap gondoltam, de finom volt a kolbászos-curris makaróni, amit ebédre és a paprikás csirke krumplipürével, amit vacsorára rittyentettem. Mostanában muszáj ennem valamit vacsorára, különben kirágja a gyomrom a gyomorsav. Régebb nem volt ilyen bajom. Meg fogok hízni, ha így folytatom.

Gyuri még bírja éhen. Kíváncsi vagyok, meddig?

Most jöjjön hát az ágy!

Program szerint

Végre egy nap, amelyen szó szerint beteljesítettem az eltervezett programot: volt ma tanulás, olvasás és mosás.

Már körülbelül 400 szónál tartok. Még hátra van több, mint kétszáz, de már jól érezhető a fejlődés; neten olvasott szövegeket majdnem teljes egészében értem. Itt egy kép, mennyi szót tanultam meg eddig:



Ennyit tanultam eddig. Tudom ezeket angolról magyarra és magyarról angolra fordítani. Nem nagy haladás, de apránként sokat el lehet érni vele.

A másik dolog ma az olvasás volt. Czeizel életművében a 100. oldalnál tartok. Érdekes dolgokat lehet megtudni belőle.

A harmadik nagy tettem a mosás volt, ami "An" lakótársnőm tökéletesen szimpla mosógépével történt, de a kívánt hatást megkaptam: az összes alsóneműm tiszta lett.

Negyedikként ki ne hagyjam, hogy ma aludtam egy hatalmas nagy délit. Olyan jól esett, hogy rendesen elszégyelltem magam, hogy milyen haszontalan vagyok.
Finom volt a paprikás csirke utolsó maradványa. A holnapi menü spenót lesz. Már várom!

Most pedig jöjjön végre egy viszonylag korai lefekvés. Ennyi alvással, plusz a holnapi spenóttal olyan egészségi állapotom lesz, hogy minimum az udvarról az erkélyünkre hajló száraz faág kivirágzik.

Hasznos nap

A tegnapi terveim nagy része nem sikerült, de a lényeg igen: be sem kapcsoltam a számítógépet és egy fergetegesen nagyot dolgoztam. A nap hasznossága tehát maximális.
Dél körül volt már - épp Czeizel önéletrajzát olvastam -, mikor szólt a telefon. A diszpécser hívott, hogy kelene segíteni az egyik kliensünknek fát pakolni. Na, ez nem épp egy megszokott munka a futárkodáshoz képest, de, mivel ezen a héten nem én kellett pótfutárként beálljak néha, (ezen a héten munkanélküli vagyok, mert csak minden második hetem munkahét) szívesen el is vállaltam. Kettőkor már pakoltam is a fát a kapubejárótól hátra a fáskamrába. Röpke hat óra alatt megállás nélkül kész is voltam. Végig jól éreztem magam. Szeretem azt a munkát, aminek látom az eredményét. Ennek szépen láttam. Gyönyörű rakásokba pakoltam a fát, kisebb keretet is készítettem neki kis kreativítást is belevíve a munkába. Ki is fizettek rendesen, mindenki boldog volt. Mondhatnám Vörösmartyval: "Ez jó mulatság, férfimunka volt".

A munka miatt nem tudtam mosni és főzni, de tanulni igen. Sikerült elsajátítanom még negyven idegen szót, így már 312-nél tartok. Kellene már egy angol nyelvű könyv, hogy a mondatösszetételt is tanuljam. "L" futár felajánlotta, hogy hoz egyet. Várom (már négy napja).

Épp olvasom Kati blogját, akinek - úgy látom -, nem egy leányálom az élete ott a távoli óceánokon, de elég jól veszi az akadályokat. Üzenem neki, hogy "KITARTÁS!". Remélem, nemsokára én is nyomdokaiba lépek (a hajós munkára gondolván).

A mai finom étel a paprikás csirke volt, de az nagyon jó eset, ugyanis fapakolás közben végig almán éltem, ami, hááát, elég gyengus volt. Még jön egy vacsora, asszem, lekváros kenyér tejjel (ha még nem romlott meg a tej...).

A holnapi terv: mosás, olvasás, tanulás. Ennyi. Most vacsora, aztán alusz. Pá!

Fölösleges nap

Nem elég, hogy majdnem délben keltem, ráadásul a fél napot átjátszottam. Hej, nem jó ez így. A mai napért cserébe holnap be se kapcsolom a számítógépet, csak este, hogy a blogot írjam. Ez kijelentés és így is lesz. Tanulni fogok, olvasni és mosni. Ez lesz a program. Nehogy már a befőtt tegye el a nagymamát, hogy leülök ebéd után játszani s egy vacsoraszünetet kivéve éjjeli kettőig játszom! Ilyen nincs! Vagyis mostanában nem. Hasznosan kell eltöltsem a szabadidőmet.

Volt azért hasznos fejezet is a napban: olvstam Czeizel Endre orvosgenetikus önéletrajzát. Na, ez jó pont volt. Kicsit enyhít a lelkiismeretemen.

Sok előrelépést tehát ezen kívül a mai napról nem tudok mondani. Hacsak az nem, hogy a Heroes-ban végre az utolsó pályát kínozom... de, hogy ez fél napot vesz igénybe, az nem oké.

Ja, meg finom volt a paprikás csirke ebédre. Rájöttem, hogy a tegnap nem raktam rá tejfölt, így most mennyeien finom lett az előbbihez képest.

"At" szobatársam, miután 18:45-kor hazaért a munkahelyéről, megpróbálta gyorsan elküldeni a Green Card lottós jelentkezési lapot (19-kor járt le a határidő), de így, utolsó percekben annyira terhelt volt a rendszer, hogy nem sikerült. Miután kitöltötte a nehezen bejövő űrlapot, kiírták, hogy: "határidő lejárt!". Úgyhogy nem sikerült neki. Na, majd jövőre... Szerencse, hogy én még este (hajnalban) el tudtam küldeni.

Ennyit máról. Most pedig gyors alvás, hogy holnap legyen időm a sok hasznos dologra.