Már megint van egy ennyi szabadidőm. Holnap leszek itt második hete. Már kaptam fizetésként a kártyámra kemény 72 Dollárt. Hogy miért csak ennyit, nem tudom. Igaz, hogy ezt a múlt hétért kaptam, nem a mostaniért, ugyanis kéthetente adnak fizetést. Remélem, jövő hétvégén minimum hatszáz lesz a kártyámon. A hajón van automata és onnan jehet kivenni pénzt. Amúgy a kártyával bárhol lehet vásárolni. Elméletileg elfogadják, mert Master Card.
Tegnapelőtt volt egy legénységi parti, amire elvállaltam, hogy dolgozom egy másnapi reggeli szünetért cserébe. Úgy volt, hogy éjjel egyig kell dolgoznom, de aztán lett belőle hajnali fél öt, hogy rohadjanak meg. Ketten dolgoztunk egy Harold nevű indonéz fickóval végig. Kellett kihordani a mocskos dolgokat, újratölteni a kifogyott kaját, meg ilyenek. Fél három fele be is fejeztük volna és lejöttünk a legénységi kajáldába, hogy együnk valamit, mire egy ferdeszemű vállpántos, fehéruniformisos seggdörgincs elkezdett pattogni, hogy mit képzelünk mi, hogy csak úgy nekifogunk kajálni, mikor fent feélbehagytuk a munkát. Mi mondtunk (vagyis inkább Harold, mert nekem gőzöm nem volt, hogy mi merre meddig), hogy az nem a mi dolgunk, merthogy mi a setup team vagyunk és az asztalterítők lepakolása meg az ottmaradt kaja nem a mi dolgunk. De a fickó ki volt kelve a képéből, hogy ő az F&B mendedzser asszisztens s, hogy ő tudja. Na, akkor Harold el kezdett mindenfele telefonálni, de a vége csak az lett, hogy mi kellett megcsináljuk. Na, ez tartott fél ötig úgy, hogy én már fél hat óta dolgoztam, majdnem egy fél napja. Harold éjjelis volt, csak kilenckor kezdett.
Na, a lényeg az, hogy másnap (vagyis aznap) tízkor kellett kelni, úgyhogy nagyon fáradt voltam egész nap. Nem csak egész nap, de még ma is. Nem tudtam rendesen kipihenni azt az éjjelt. S erre fel ma még special cleaning van, ami annyit tesz, hogy takarítunk látástól mikulásig, hogy rohadjanak el. Ezért van most a másfél órás szünetem helyett háromnegyed, amiből ugye negyedet lekajáltam. Francba. S a jó benne a, hogy még egész éjfélig fogunk takarítani. Ráadásul még azt sejtem, hogy a három és fél órás ebédszünetünkből sem lesz semmi. Vagyis igen: takarítás.
Olyan sok a meló és kevés a szabadidő, hogy minden kis szórakoztató akármi egyből leköti a figyelmemet. Mikor dolgozunk, a staff messben mindig be van kapcsolva két tévé és néha egy kis semmilyen adás is úgy odaszegezi a figyelmem, hogy azon veszem észre magam, hogy teljesen ki vagyok szakadva a munkafolyamatból.
Vagy, ahogy bejövök a kabinba szünetben, akármilyen spanyol nyelvű adás őgy le tud kötni, hogy nem is nyúlok a távirányító után, hogy más csatornára váltsak.
Vagy, ha meghallok valami jó zenét, képes vagyok megállni s csak úgy hallgatni. Az is nagyon aktív kikapcsolódásnak tűnik. Kevéssel is beérem.
Olyan sok a meló, hogy, ha vécére kell menni, azt is inkább úgy programálom, hogy munka közben kelljen, mert legalább egy kis szübetet eredményez. Tegnapelőtt vagy 15 órát dolgoztam és valószín, hogy ma is összejön annyi.
Ez a special cleaning olyan, hogy mindent le kell takarítsunk az étteremben. De tényleg mindent. Le kell szereljük az égők alól az üveg lapkát, le kell mossuk, aztán visszaszereljük, a fagyi-, kátvé, -szendicssütőgépeket szét kell szedjük, kívül-belül kitakarítsuk, sőt, még a mustáros és kecsaposflakonok nyitójának a belsejéről is ki kell töröljük a dolgokat, meg még a kupakokat is tisztára kell mostni. Haton dolgozunk, de úgyis jó öt órába beletelik, míg mindezt megcsináljuk.
Na, kell is mennem, három perc múlva ebédeltetünk.
Pápá :(
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: munka. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. február 20., vasárnap
2011. február 12., szombat
Továbbá
Na, van egy fél óra szabadidőm így fél tízkor reggeli után. Tíztől már kell intézni az ebédet. Mivel aludni nem érdemes fél órát, ezért ínkább blogolok.
A szobatársamról annyit - időközben megismerkedtünk -, hogy nem indiai, hanem perui, és nagyon jófej. Volt egy valentinnapi buli is, amolyan legénységi parti egy bárban itt a hajón. Egész jónak volt mondható. Jó zene, jó hangulat, mindenki bulizott rendesen, mert csak három óránk volt rá. Tizenegytől éjjel háromig. Másnap reggal megint 6:30-tól reggalizetetés :(. Keserves volt.
A napok kicsit könnyebbeknek mondhatóak annak ellenére, hogy többet dolgozom, mint az elején. Jobban belejöttem, már nem olyan ideneg minden s jópár embert megismertem, akik hülyéskednek, meg egy egy röpke mondatot eleresztünk egymásnak, így kicsit barátságosabb minden.
A vacsoráknál hatalmas tolongás van. Fél hatkor előkészítjük az asztalokat és hatra betolul egyszerre vagy száz ember. Mi összesen vagyunk haton. Ebből a hatból kettő a kaját hordja a kis kajás konténerekbe, négy pedig elszedi az asztalokról a koszos edényeket, letörli az asztalokat és tisztákat tesz a helyükre, továbbá, kihordja a szennyest a mosogatódába, behordja az elmosottat, rendeléseket vesz fel, bemondja a szakácsnak, visszamegy később, elhozza. Lehet sejteni, én az utóbbi négy közé tartozom. Amikor betódul az a sok ember, mindenki rendelni akar még valamit azon kívül, amit kikanalazott magának a konténerből; egyból lesz egy csomó koszos tányér, s még a szakácsnál is minden kollégám a rendeléseket próbálja bemondani több kevesebb sikerrel. Na, kb így kell elképzelni az első egy órát. Arra sincs idő, hogy fél lábra álljak. Ami jó benne az az, hogy, mire észreveszem, az első másfél-két óra úgy elszállt, mintha ott sem lett volna. Aztán még két-három-négy óra (napfüggő) s vége is a munkának.
Borravalót ugyan nagyritkán adnak, de nem arőltetik meg magukat. Igaz, ők is alkalmazottak, csak kicsivel többet keresnek, mint mi, mert magasabb pizícióban vannak. Ők a "staff". Kb kétszer nagyobb a fizetésük minimum a mienknél. De van, aki 10 000-ren felül keres havonta közülük is.
Kíváncsi vagyok, végre megkapom-e az eheti borravalót. Nem gyűlt sok a dobozba, nem lehet több, mint 60 dollár. Abból, ha nyolcat kapok, már jó.
Ja, el nefelejtsem, hogy magkaptam az első "magán" borravalómat. Kaptam egy dollárt egy bulgár sráctól, hogy "this one is for you". Nem sok egyáltalán, de jól esett. Amúgy is ennyiket szoktak az asztalon hagyni. Ma találtunk a dobozban egy tíz dollárost is (átlátszó üvegdoboz). Meg is lepődtünk rendesen.
Sikeresen kiszálltam a hajóról két alkalommal is. Az egyik San Huan (Puerto Rico), a másik pedig Grand Turk (Mexico). Jó volt sétáli a plusz 35 fokban arra gondolva, hogy otthon valószínűleg mindenki fagyoskodik. De itt már annyira meleg volt, hogy sokáig az sem jó. Szerencsére a hajóban van légkondi mindenhol, így egyszerű és kellemes itt az élet.
Az étel nagyon jó. Akkora választék van, hogy otthon sincs egyik szállodában sem nagyobb. Minden van, de tényleg. Nem tudok olyan gyümolcsöt mondani, ami nincs. Olyan viszont sok van, amiről nem is hallottam. Jó az élet tehát ilyen szempontból: annyi mogyoróvajat, mandulát, barackot, műzlit, s mág sok minden mást eszem, amennyit csak akarok. Meg is látszik: a sok munka és néha a konditerem mellett egyáltalán nem fogytam, sőt, mintha magamraszedtem volna egy kis súlyt. Azt mondják, kell vigyázni, mert negyon könnyen el lehet hízni a hajózás alatt.
Megismertem legalább 11 magyart. Mind jópofák, egyikük épp most száll le. Befejezte a hét hónapját. Na, kell menjek, üdv mindenkinek odahaza!
Pá!
A szobatársamról annyit - időközben megismerkedtünk -, hogy nem indiai, hanem perui, és nagyon jófej. Volt egy valentinnapi buli is, amolyan legénységi parti egy bárban itt a hajón. Egész jónak volt mondható. Jó zene, jó hangulat, mindenki bulizott rendesen, mert csak három óránk volt rá. Tizenegytől éjjel háromig. Másnap reggal megint 6:30-tól reggalizetetés :(. Keserves volt.
A napok kicsit könnyebbeknek mondhatóak annak ellenére, hogy többet dolgozom, mint az elején. Jobban belejöttem, már nem olyan ideneg minden s jópár embert megismertem, akik hülyéskednek, meg egy egy röpke mondatot eleresztünk egymásnak, így kicsit barátságosabb minden.
A vacsoráknál hatalmas tolongás van. Fél hatkor előkészítjük az asztalokat és hatra betolul egyszerre vagy száz ember. Mi összesen vagyunk haton. Ebből a hatból kettő a kaját hordja a kis kajás konténerekbe, négy pedig elszedi az asztalokról a koszos edényeket, letörli az asztalokat és tisztákat tesz a helyükre, továbbá, kihordja a szennyest a mosogatódába, behordja az elmosottat, rendeléseket vesz fel, bemondja a szakácsnak, visszamegy később, elhozza. Lehet sejteni, én az utóbbi négy közé tartozom. Amikor betódul az a sok ember, mindenki rendelni akar még valamit azon kívül, amit kikanalazott magának a konténerből; egyból lesz egy csomó koszos tányér, s még a szakácsnál is minden kollégám a rendeléseket próbálja bemondani több kevesebb sikerrel. Na, kb így kell elképzelni az első egy órát. Arra sincs idő, hogy fél lábra álljak. Ami jó benne az az, hogy, mire észreveszem, az első másfél-két óra úgy elszállt, mintha ott sem lett volna. Aztán még két-három-négy óra (napfüggő) s vége is a munkának.
Borravalót ugyan nagyritkán adnak, de nem arőltetik meg magukat. Igaz, ők is alkalmazottak, csak kicsivel többet keresnek, mint mi, mert magasabb pizícióban vannak. Ők a "staff". Kb kétszer nagyobb a fizetésük minimum a mienknél. De van, aki 10 000-ren felül keres havonta közülük is.
Kíváncsi vagyok, végre megkapom-e az eheti borravalót. Nem gyűlt sok a dobozba, nem lehet több, mint 60 dollár. Abból, ha nyolcat kapok, már jó.
Ja, el nefelejtsem, hogy magkaptam az első "magán" borravalómat. Kaptam egy dollárt egy bulgár sráctól, hogy "this one is for you". Nem sok egyáltalán, de jól esett. Amúgy is ennyiket szoktak az asztalon hagyni. Ma találtunk a dobozban egy tíz dollárost is (átlátszó üvegdoboz). Meg is lepődtünk rendesen.
Sikeresen kiszálltam a hajóról két alkalommal is. Az egyik San Huan (Puerto Rico), a másik pedig Grand Turk (Mexico). Jó volt sétáli a plusz 35 fokban arra gondolva, hogy otthon valószínűleg mindenki fagyoskodik. De itt már annyira meleg volt, hogy sokáig az sem jó. Szerencsére a hajóban van légkondi mindenhol, így egyszerű és kellemes itt az élet.
Az étel nagyon jó. Akkora választék van, hogy otthon sincs egyik szállodában sem nagyobb. Minden van, de tényleg. Nem tudok olyan gyümolcsöt mondani, ami nincs. Olyan viszont sok van, amiről nem is hallottam. Jó az élet tehát ilyen szempontból: annyi mogyoróvajat, mandulát, barackot, műzlit, s mág sok minden mást eszem, amennyit csak akarok. Meg is látszik: a sok munka és néha a konditerem mellett egyáltalán nem fogytam, sőt, mintha magamraszedtem volna egy kis súlyt. Azt mondják, kell vigyázni, mert negyon könnyen el lehet hízni a hajózás alatt.
Megismertem legalább 11 magyart. Mind jópofák, egyikük épp most száll le. Befejezte a hét hónapját. Na, kell menjek, üdv mindenkinek odahaza!
Pá!
2011. február 8., kedd
Benne a sűrűjében
Negyedik napom. Az első csak félnek mondható, de kezdjük azzal.
Blogírás után másnap reggel kaja, utána kilenckor indult a kisbusz, ami kihozott a kikötőbe. Az első óceánjáró, amit megláttam, a Liberty of the Seas volt, a világ második legnagyobb utasszállítója, a mi a Royal Carribean társaság birtokában van. A buszsofőr, nem tudván, hogy két Liberty nevű hajó van, arra akart feltenni minket, de aztán lebeszéltük róla és elhozott a másik hajóhoz, a Carnival Libertyhez,a sajátunkhoz.
A Liberty of the Seas majdnem másfélszer akkora, mint ez, ,de ez se kicsi. Simán vetekszik az otthoni panelházsorral. Vártunk a személyzeti bejárat előtt kb egy órát, aztán egy kisebb vámvizsgálat után beinvitáltak. Még egy óra és megkaptuk a szobánkat. Egy indiai fickóval vagyok egy szóbában, asszem. Csak azért "asszem", mert alig váltottunk két szót a négy nap alatt. Nam, mintha nem barátkoznánk, csak, más a munkabeosztásunk s mikor a kabinban vagyunk, amúgy is majdnem mindig alszunk.
A munka nagyon sok. Úgy néz ki, hogy általában 10-11 óra, da egy héten van két alkalom, mikor két órával kevesebb. Van viszont hetente három nap, mikor úgynevezett speciális takarítás van a kajáldában, ekkor felkúszik tizenkét órára is, pl tegnap.
Nade hol is dolgozom? Az úgynevezett staff messen, ami amolyan sem alkalmazotti de sem tiszti étkezde. Valahol a kettő között van. Kb 100 személy befogadására képes. Mondhatni, négyzet alakú, a közepén egy hosszú büfésorral, ahonnan mindenki szedegethet 20 féle kaját magának.
Az én dolgom eddig az, hogy megterítsek (kistényér, kendő, evőeszköz, pojár, vizeskancsó), leszedjem a koszos tányért és, ha valaki rendelni akar, akkor bemonjam a konyhán a rendelést és felszolgáljam a kaját.
A szar a dologban az, hogy egész nap kell járkálni, amitől már izomlázam van; hogy ahány nemzet, annyiféleképp beszélik az angolt, alig lehet érteni; és, hogy mindenki rohan, mint az őrült, alig van idejük elmagyarázni azon a lehetetlen angolnyelvükön bármit, amit kérdezek.
Első nap nagyon el voltam veszve, csomót szerencsétlenkedtem, biztos szidtak is magukban rendesen, de mára már kábé tudom, mi hol van, mit hogy kell kérni, felszolgálni stb. Mindez sokkal egyszerűbb lett volna, ha első alkalmamkor mellémraknak egy szerencsétlek akárkit, aki legalább egy hónapja ott van s az közben elmutogat mindent.
Na, így telnek a napok: 6:30-tól 9:30-ig reggeli, 10:30-tól 13:30-ig ebéd, 5:30-tól 10:30-ig vacsora. Namostmár ez csak kábéra van így attól függően, hogy mikor végzünk a takarítással. Van, mikor hamarabb, de van, mikor (pl tegnap) sokkal késöbbb (éjfélkor).
A legkönnyebb a reggeli, mert kevesen vannak és kevés ideig tart. Az ebéd kb tűrhető, de a vacsora legalább egy órán keresztül rohanás. Este 8-9 után stabilizálódik a helyzet s akkor már csak járkálni kell minduntalan.
A staff messen kb 10-n dolgozunk, de a vendégek kiszolgálását, meg az asztalelőkészítést-takarítást, vagyis az én munkakörömet csak négyen csináljuk. Szerencsére, akik ott kajálnak, azok többnyire egyszerű dolgozók, csak régebb óra vannak a hajón, vagy előkelőbb beosztásban dolgoznak, így nem nagyon strapálnak le minket, csak néhányan rendelnek eztazt, inkább magukat szolgálják ki és vannak, akik a mocskos tányérjaikat berakják helyettünk a elmosogatandók közé. Ilyenek esznek ott, mint pl.: mittudoménmilyen menedzserek, szépségszalonosok, kisebb főnököcskék ,meg hasonló.
Én vagyok egyedül új a részlegen, úgyhogy csak én szerencsétlenkedem. Mondjuk, szerencsém van, hogy nem a legénységi kajáltára kerültem, mert ott azt mondját, sokkal mocskosabb meló van. Nem tudom, hogy tettek egyből a staff messbe, de úgy kell csináljam, hogy jól dolgozzak, egyébként lerakhatnak a másik kajáldába s akkor túrhatom a mocskot kb egy hónapig. Hálistennek úgy látom, nincs szándékukban.
Eddig két főnököm legyeskedik néha körülöttünk: az egyik egy senior head waiter: Andrew (valami kínai, köbcös emberke), a másik, a nagyobbik Dean, az asszem, Indiai. Tegnap special cleaning volt, vagyis egy órán keresztül nyaltunk mindent, hogy csillogjon. Jön Andrew a kis ceruzalámpájával, végigvilágít mindent, ahol egy körömfehérnyi kosz van, letakarítjuk. Szól Dean, hogy jön, felülbírálja. Tíz perc múlva lent is van. Egyből hat kosz talál a leglehetetlenebb helyeken: takarítsuk le mindet. Megcsináljuk, szólunk, tíz perc múlva leereszkedik, az előbbieket meg se nézni, kinyit valami kávégépen egy kis ajtócskát, a gumiszigetelést felemeli, s mit ad isten, kicsit zsíros alatta, takarítsuk ki. Egyik munkatársam kiborul, hogy már éjfél elmúlt s ilyen kis dolgok miatt szarakodunk, a főnök majdnem kirúgje ezért, de aztán elmúlik. Azt a kis mocskot is kivakarják késheggyel, aztán lemosatja velünk a plafont s negyed egy fele már a szobámban is voltam, ami amúgy 30 másodpercre van a kajáldától.
Na, nagyjából ennyit a munkáról.
Tegnap seaday volt, ami azt jeleni, hogy egész nap hajókázunk, nem kötünk ki sehol. Most St. Thomasban vagyunk, ami ott van egészen Dél Amerika mellett. Egy kis sziget amerikai fennhatóság alatt.
Ma feljöttek a hajóra valami bevándorlásügyiek és csináltak nekünk egy útlevélhelyettesítő lapocskát, amivel beléphetünk Amerika területére. Végre lemehetek a hajóról, csak legyen agy kis szabad időm.
Majd még írok, most kell menjek valami útbaigazításra.
Minden jót!
Pá!
Blogírás után másnap reggel kaja, utána kilenckor indult a kisbusz, ami kihozott a kikötőbe. Az első óceánjáró, amit megláttam, a Liberty of the Seas volt, a világ második legnagyobb utasszállítója, a mi a Royal Carribean társaság birtokában van. A buszsofőr, nem tudván, hogy két Liberty nevű hajó van, arra akart feltenni minket, de aztán lebeszéltük róla és elhozott a másik hajóhoz, a Carnival Libertyhez,a sajátunkhoz.
A Liberty of the Seas majdnem másfélszer akkora, mint ez, ,de ez se kicsi. Simán vetekszik az otthoni panelházsorral. Vártunk a személyzeti bejárat előtt kb egy órát, aztán egy kisebb vámvizsgálat után beinvitáltak. Még egy óra és megkaptuk a szobánkat. Egy indiai fickóval vagyok egy szóbában, asszem. Csak azért "asszem", mert alig váltottunk két szót a négy nap alatt. Nam, mintha nem barátkoznánk, csak, más a munkabeosztásunk s mikor a kabinban vagyunk, amúgy is majdnem mindig alszunk.
A munka nagyon sok. Úgy néz ki, hogy általában 10-11 óra, da egy héten van két alkalom, mikor két órával kevesebb. Van viszont hetente három nap, mikor úgynevezett speciális takarítás van a kajáldában, ekkor felkúszik tizenkét órára is, pl tegnap.
Nade hol is dolgozom? Az úgynevezett staff messen, ami amolyan sem alkalmazotti de sem tiszti étkezde. Valahol a kettő között van. Kb 100 személy befogadására képes. Mondhatni, négyzet alakú, a közepén egy hosszú büfésorral, ahonnan mindenki szedegethet 20 féle kaját magának.
Az én dolgom eddig az, hogy megterítsek (kistényér, kendő, evőeszköz, pojár, vizeskancsó), leszedjem a koszos tányért és, ha valaki rendelni akar, akkor bemonjam a konyhán a rendelést és felszolgáljam a kaját.
A szar a dologban az, hogy egész nap kell járkálni, amitől már izomlázam van; hogy ahány nemzet, annyiféleképp beszélik az angolt, alig lehet érteni; és, hogy mindenki rohan, mint az őrült, alig van idejük elmagyarázni azon a lehetetlen angolnyelvükön bármit, amit kérdezek.
Első nap nagyon el voltam veszve, csomót szerencsétlenkedtem, biztos szidtak is magukban rendesen, de mára már kábé tudom, mi hol van, mit hogy kell kérni, felszolgálni stb. Mindez sokkal egyszerűbb lett volna, ha első alkalmamkor mellémraknak egy szerencsétlek akárkit, aki legalább egy hónapja ott van s az közben elmutogat mindent.
Na, így telnek a napok: 6:30-tól 9:30-ig reggeli, 10:30-tól 13:30-ig ebéd, 5:30-tól 10:30-ig vacsora. Namostmár ez csak kábéra van így attól függően, hogy mikor végzünk a takarítással. Van, mikor hamarabb, de van, mikor (pl tegnap) sokkal késöbbb (éjfélkor).
A legkönnyebb a reggeli, mert kevesen vannak és kevés ideig tart. Az ebéd kb tűrhető, de a vacsora legalább egy órán keresztül rohanás. Este 8-9 után stabilizálódik a helyzet s akkor már csak járkálni kell minduntalan.
A staff messen kb 10-n dolgozunk, de a vendégek kiszolgálását, meg az asztalelőkészítést-takarítást, vagyis az én munkakörömet csak négyen csináljuk. Szerencsére, akik ott kajálnak, azok többnyire egyszerű dolgozók, csak régebb óra vannak a hajón, vagy előkelőbb beosztásban dolgoznak, így nem nagyon strapálnak le minket, csak néhányan rendelnek eztazt, inkább magukat szolgálják ki és vannak, akik a mocskos tányérjaikat berakják helyettünk a elmosogatandók közé. Ilyenek esznek ott, mint pl.: mittudoménmilyen menedzserek, szépségszalonosok, kisebb főnököcskék ,meg hasonló.
Én vagyok egyedül új a részlegen, úgyhogy csak én szerencsétlenkedem. Mondjuk, szerencsém van, hogy nem a legénységi kajáltára kerültem, mert ott azt mondját, sokkal mocskosabb meló van. Nem tudom, hogy tettek egyből a staff messbe, de úgy kell csináljam, hogy jól dolgozzak, egyébként lerakhatnak a másik kajáldába s akkor túrhatom a mocskot kb egy hónapig. Hálistennek úgy látom, nincs szándékukban.
Eddig két főnököm legyeskedik néha körülöttünk: az egyik egy senior head waiter: Andrew (valami kínai, köbcös emberke), a másik, a nagyobbik Dean, az asszem, Indiai. Tegnap special cleaning volt, vagyis egy órán keresztül nyaltunk mindent, hogy csillogjon. Jön Andrew a kis ceruzalámpájával, végigvilágít mindent, ahol egy körömfehérnyi kosz van, letakarítjuk. Szól Dean, hogy jön, felülbírálja. Tíz perc múlva lent is van. Egyből hat kosz talál a leglehetetlenebb helyeken: takarítsuk le mindet. Megcsináljuk, szólunk, tíz perc múlva leereszkedik, az előbbieket meg se nézni, kinyit valami kávégépen egy kis ajtócskát, a gumiszigetelést felemeli, s mit ad isten, kicsit zsíros alatta, takarítsuk ki. Egyik munkatársam kiborul, hogy már éjfél elmúlt s ilyen kis dolgok miatt szarakodunk, a főnök majdnem kirúgje ezért, de aztán elmúlik. Azt a kis mocskot is kivakarják késheggyel, aztán lemosatja velünk a plafont s negyed egy fele már a szobámban is voltam, ami amúgy 30 másodpercre van a kajáldától.
Na, nagyjából ennyit a munkáról.
Tegnap seaday volt, ami azt jeleni, hogy egész nap hajókázunk, nem kötünk ki sehol. Most St. Thomasban vagyunk, ami ott van egészen Dél Amerika mellett. Egy kis sziget amerikai fennhatóság alatt.
Ma feljöttek a hajóra valami bevándorlásügyiek és csináltak nekünk egy útlevélhelyettesítő lapocskát, amivel beléphetünk Amerika területére. Végre lemehetek a hajóról, csak legyen agy kis szabad időm.
Majd még írok, most kell menjek valami útbaigazításra.
Minden jót!
Pá!
2010. október 28., csütörtök
Sok víz lefolyt a békényen...
...de még itt vagyok. Utolsó bejegyzésemet több, mint egy hónapja írtam. Elmondom, amit szükségesnek tartok, merthát, ugye azt is megígértem még a blogom írásának kezdetekor.
Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.
Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.
Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...
Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)
Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.
Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.
Báj!
Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.
Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.
Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...
Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)
Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.
Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.
Báj!
2010. augusztus 7., szombat
Az már csak...
...hagyján, hogy péntek van és eme alkalommal, a hétvégének örülve legalább hatot dartszoztam a Gekkóban, de, hogy reggel négyre érjek haza, az azért mégiscsak elég izé. Na, a lényeg az, hogy a hétvége eléggé jóra fog sikeredni, ugyanis holnap (azaz ma) fogunk még egyet kosarazni valamikor koradélután, majd utána bevállalunk egy miccsezést a Gekkó udvarán.
Ezen kívül, a mai nappal kapcsolatosan mindenképp megjegyzendő, hogy sikerült egyik kliensünkkel egy mindkét félnek megfelelő rendszert kidolgozni a havi rendelések kifizetésének ügyében. Ő is meg volt elégedve és mi is, mondjuk. A nehézkes a dologban az volt, hogy románul kellett, de miután megtudtam, hogy mit jelent, hogy "tutuim", máris könnyebben ment a diskurálás. Na, ez letudva.
Hétvégén lenne valami Nagybánya Maraton, vagy mi a fene, de úgy érzem, ezt a hétvégét kihagyom biciklis szempontól. Hosszú távon fáradt vagyok, na.
Finom volt a melegszendvics. Mára ez jutott.
Érdekesség, hogy milyen körülmények közt írom most a blogot, de az maradjon köztem. Még annyit, hogy "N".
Szép álmokat mindenkinek, mert én kegyetlenül álmos vagyok. Holnap, pihenten lehet, hogy a fél bejegyzést átjavítanám, de mégse. Ilyen, ha fáradt vagyok.
Aludjatok szépeket.
Tály!
Ezen kívül, a mai nappal kapcsolatosan mindenképp megjegyzendő, hogy sikerült egyik kliensünkkel egy mindkét félnek megfelelő rendszert kidolgozni a havi rendelések kifizetésének ügyében. Ő is meg volt elégedve és mi is, mondjuk. A nehézkes a dologban az volt, hogy románul kellett, de miután megtudtam, hogy mit jelent, hogy "tutuim", máris könnyebben ment a diskurálás. Na, ez letudva.
Hétvégén lenne valami Nagybánya Maraton, vagy mi a fene, de úgy érzem, ezt a hétvégét kihagyom biciklis szempontól. Hosszú távon fáradt vagyok, na.
Finom volt a melegszendvics. Mára ez jutott.
Érdekesség, hogy milyen körülmények közt írom most a blogot, de az maradjon köztem. Még annyit, hogy "N".
Szép álmokat mindenkinek, mert én kegyetlenül álmos vagyok. Holnap, pihenten lehet, hogy a fél bejegyzést átjavítanám, de mégse. Ilyen, ha fáradt vagyok.
Aludjatok szépeket.
Tály!
2010. július 6., kedd
Pinball Wizard
Ez a címe az angliai The Who együttes egyik legsikeresebb dalának. Jónak jó, de annyira nem, mint amennyire jól feldolgozta a The Ukulele Orchestra of Great Britain.
Érdekes, hogy mitől lesz jobb egy feldolgozás néha, mint az eredeti, vagy egyáltalán lehet-e az, ugyanis, ha már feldolgozás, akkor kissé más stílust képvisel, avagy már más kategóriában értékelhetjük. Amennyiben személyes ízlés szerint ítéljük meg, bizony van eset, hogy ez utóbbiak sokkal jobbak, de erről már régebben írtam.
Megszerelődött Seat úr, legalábbis olaj- és mindenféle szűrőcseréket tekintve. Turbólag szerdán lesz átnézve, villamosságilag pedig valamikor utána.
Kivittem ma vagy öt rendelést és olyan véletlen egybeesések történtek mindegyre, hogy az összes rendelést egy bizonyos klienshez vittem, vagy épp attól hoztam. Kissé már nevetségessé vált az ötödiknél.
A csuklóm az eséstől fájt, így vígan tudok biciklizni.
Holnap lesz Fixi szerelés, hátha a héten már lehet gurulni vele. De jó lenne.
Finom volt a tegnapi pizza maradéka.
Most fáradt az énem, úgyhogy alusz egykettő.
Vizlát!
Érdekes, hogy mitől lesz jobb egy feldolgozás néha, mint az eredeti, vagy egyáltalán lehet-e az, ugyanis, ha már feldolgozás, akkor kissé más stílust képvisel, avagy már más kategóriában értékelhetjük. Amennyiben személyes ízlés szerint ítéljük meg, bizony van eset, hogy ez utóbbiak sokkal jobbak, de erről már régebben írtam.
Megszerelődött Seat úr, legalábbis olaj- és mindenféle szűrőcseréket tekintve. Turbólag szerdán lesz átnézve, villamosságilag pedig valamikor utána.
Kivittem ma vagy öt rendelést és olyan véletlen egybeesések történtek mindegyre, hogy az összes rendelést egy bizonyos klienshez vittem, vagy épp attól hoztam. Kissé már nevetségessé vált az ötödiknél.
A csuklóm az eséstől fájt, így vígan tudok biciklizni.
Holnap lesz Fixi szerelés, hátha a héten már lehet gurulni vele. De jó lenne.
Finom volt a tegnapi pizza maradéka.
Most fáradt az énem, úgyhogy alusz egykettő.
Vizlát!
2010. június 25., péntek
WoW
Ez nem a csodálkozást jelenti, hanem ez a World of Warcraft rövidítése; de ne vágjunk ennyire bele a dolgok közepébe.
A reggel tehát már-már hagyományos módon reggel nyolckor kezdődött az általános ébredési "fájdalmakkal". Kilenckor már-már hagyományos módon bent is voltam a BikeXpress irodában/műhelyben, de elcsodálkoztam, ugyanis nagyon sokan voltak a Gekkó udavrán (a BikeXpress és a Gekkó bár egy udvarból nyílnak). Aztán kiderült, hogy ez egy árvaház-látogatós pályázat és a kurzusok, meg a beszélgetések a nyílt söröző téren lesznek megtartva, reggel, mikor berétem oda, épp a reggeli zajlott. Na, ott találkoztam "L" barátommal, aki el kezdett mesélni a WoW-ról. Most nem magyarázom, hogy az milyen fajta szerepjáték (hivatalosan MMORP), hanem inkább ezért van a wikipédia: World of Warcraft cikke.
Eddig is sok jót hallottam a WoW-ról, hogy milyen jó, meg élethű, meg minden, de, persze azt is tudtam, hogy mennyire lefoglalja a vele játszó embereket. Én pedig az a fajta vagyok, aki nagyon oda tud ragadni egy játékhoz, ha nem fogom vissza magam. Nadehát, mondom, egye fene, kipróbálom, hogy mégis, milyen. Persze, ez nem olyan egyszerű. Még feltelepítésig eljutni is eléggé nehéz, ugyanis a játék csekély 16 giga. Azt még le kell tölteni, hatvanhat helyre regisztrálni satöbbi, míg kiírja, hogy sajnálom, de valami nem talál a patch-ekkel, így nem indul a játék; és akkor megint nekifogni és más néven regisztrálni, majd szervert válogatni s mittudomén. Most abban a stádiumban vagyok, hogy újra letöltöm a játékot, ezúttal egy másik patch-csel, hátha most elindul végre.
Ezzel telt a délután többnyire. Persze előtte még meggyógyítottam a műhelyben két biciklit és a belső teremben is valamelyest rendet teremtettem, de ennek holnap még lesz folytatása. Ja, és dejó, holnap megyek hazafele.
Na, aztán délután finom volt a csirkesonkás-curry szószos-sajtos laska és volt egy film is most, este fele a Crazy Heart. Itt van a gépemen már egy hónapja, de valamiért még nem néztem meg, pedig nagyon jó volt. Egy kiégett country zenészről szól, akit újra megtalál a szerelem és erőre kap. Érdemes megnézni. Jeff Bridges Oscar díjat kapott érte.
Érdekesség, hogy mennyire szar, hogy románul kell érvényesülni: tegnapelőtt felhívnak vodafonon, hogy Kedves Péterrel beszélek, a BikeXpress adminisztrátorával? Hámondom, mondjuk, igen. Na, akkor elmondanám, hogy... s mondja, mondja, kérdi, mondja (persze ezt mind románul), hogy ő tudja, hogy nekünk mennyire jó lenne egy Vodafone-s szerződés, merthogy most csak pre-payesek vagyunk, ésatöbbi. Mondom, nem kell, köszönjük, mert RDS-t használunk s az ingyen van. De még legalább tíz percig erősködött, míg nagy nehezen le tudtam beszélni a dologról. Az érdekesség az a dologban, hogy, mivel tudom, hogy úgyis csak azt akarja, hogy átálljak Vodafone-ra, egyből le akarom beszélni arról, hogy meggyőzzön; eszembe sem jut az, hogy bizony bizony, mondhatna egy jobb ajánlatot, mint a RDS. De miért nem jut eszembe?! Azért, mert a hülye román nyelvtudásom/nyelvnemtudásom miatt örvendek, ha minél hamarabb le tudom rázni magamról, mintsem, hogy alkudozzak vele. Ez pl egy hátrány a nyelvtudás miatt.
Fixi matricák mára még nem lettek készen, úgyhogy a folytatás a jövő hétre marad.
Most még letöltöttem, egy eredménylistákon első helyen álló RPG-t (számítógépes szerepjátékot), az Oblivion-t. Merjem elindítani vajon ilyen későn? Megpróbálom.
Enyítő körülménynek számítson, hogy ma délután aludtam két órát. Igaz, mikor felébredtem (18 órakor), olyan kedvetlen voltam, hogy nem mentem el a Mountai Riders-es megbeszélésre. Azzal vigasztaltam magam, hogy úgysem leszek itthon hétvégén.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Demekkora szerencsém van, hogy a bloggert használom s van automatikus mentési funkció benne. Majdnem odaveszett az eddigi írkálásom, mert véletlenül nyomtam egy "ctrl+a"-t a "shift+a" helyett és utána leütöttem még egy gombot... az egész elszállt, de húsz perc keresgélés után megtaláltam. HUH...
Na, akkor nagy örömömben ennyit mára. Holnap valószínűleg nem lesz net Kirulyfürdőn, ahol a Tusványos megbeszélés lesz, úgyhogy bejegyzést sem nagyon fogok publikálni.
Jó éjt!
A reggel tehát már-már hagyományos módon reggel nyolckor kezdődött az általános ébredési "fájdalmakkal". Kilenckor már-már hagyományos módon bent is voltam a BikeXpress irodában/műhelyben, de elcsodálkoztam, ugyanis nagyon sokan voltak a Gekkó udavrán (a BikeXpress és a Gekkó bár egy udvarból nyílnak). Aztán kiderült, hogy ez egy árvaház-látogatós pályázat és a kurzusok, meg a beszélgetések a nyílt söröző téren lesznek megtartva, reggel, mikor berétem oda, épp a reggeli zajlott. Na, ott találkoztam "L" barátommal, aki el kezdett mesélni a WoW-ról. Most nem magyarázom, hogy az milyen fajta szerepjáték (hivatalosan MMORP), hanem inkább ezért van a wikipédia: World of Warcraft cikke.
Eddig is sok jót hallottam a WoW-ról, hogy milyen jó, meg élethű, meg minden, de, persze azt is tudtam, hogy mennyire lefoglalja a vele játszó embereket. Én pedig az a fajta vagyok, aki nagyon oda tud ragadni egy játékhoz, ha nem fogom vissza magam. Nadehát, mondom, egye fene, kipróbálom, hogy mégis, milyen. Persze, ez nem olyan egyszerű. Még feltelepítésig eljutni is eléggé nehéz, ugyanis a játék csekély 16 giga. Azt még le kell tölteni, hatvanhat helyre regisztrálni satöbbi, míg kiírja, hogy sajnálom, de valami nem talál a patch-ekkel, így nem indul a játék; és akkor megint nekifogni és más néven regisztrálni, majd szervert válogatni s mittudomén. Most abban a stádiumban vagyok, hogy újra letöltöm a játékot, ezúttal egy másik patch-csel, hátha most elindul végre.
Ezzel telt a délután többnyire. Persze előtte még meggyógyítottam a műhelyben két biciklit és a belső teremben is valamelyest rendet teremtettem, de ennek holnap még lesz folytatása. Ja, és dejó, holnap megyek hazafele.
Na, aztán délután finom volt a csirkesonkás-curry szószos-sajtos laska és volt egy film is most, este fele a Crazy Heart. Itt van a gépemen már egy hónapja, de valamiért még nem néztem meg, pedig nagyon jó volt. Egy kiégett country zenészről szól, akit újra megtalál a szerelem és erőre kap. Érdemes megnézni. Jeff Bridges Oscar díjat kapott érte.
Érdekesség, hogy mennyire szar, hogy románul kell érvényesülni: tegnapelőtt felhívnak vodafonon, hogy Kedves Péterrel beszélek, a BikeXpress adminisztrátorával? Hámondom, mondjuk, igen. Na, akkor elmondanám, hogy... s mondja, mondja, kérdi, mondja (persze ezt mind románul), hogy ő tudja, hogy nekünk mennyire jó lenne egy Vodafone-s szerződés, merthogy most csak pre-payesek vagyunk, ésatöbbi. Mondom, nem kell, köszönjük, mert RDS-t használunk s az ingyen van. De még legalább tíz percig erősködött, míg nagy nehezen le tudtam beszélni a dologról. Az érdekesség az a dologban, hogy, mivel tudom, hogy úgyis csak azt akarja, hogy átálljak Vodafone-ra, egyből le akarom beszélni arról, hogy meggyőzzön; eszembe sem jut az, hogy bizony bizony, mondhatna egy jobb ajánlatot, mint a RDS. De miért nem jut eszembe?! Azért, mert a hülye román nyelvtudásom/nyelvnemtudásom miatt örvendek, ha minél hamarabb le tudom rázni magamról, mintsem, hogy alkudozzak vele. Ez pl egy hátrány a nyelvtudás miatt.
Fixi matricák mára még nem lettek készen, úgyhogy a folytatás a jövő hétre marad.
Most még letöltöttem, egy eredménylistákon első helyen álló RPG-t (számítógépes szerepjátékot), az Oblivion-t. Merjem elindítani vajon ilyen későn? Megpróbálom.
Enyítő körülménynek számítson, hogy ma délután aludtam két órát. Igaz, mikor felébredtem (18 órakor), olyan kedvetlen voltam, hogy nem mentem el a Mountai Riders-es megbeszélésre. Azzal vigasztaltam magam, hogy úgysem leszek itthon hétvégén.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Demekkora szerencsém van, hogy a bloggert használom s van automatikus mentési funkció benne. Majdnem odaveszett az eddigi írkálásom, mert véletlenül nyomtam egy "ctrl+a"-t a "shift+a" helyett és utána leütöttem még egy gombot... az egész elszállt, de húsz perc keresgélés után megtaláltam. HUH...
Na, akkor nagy örömömben ennyit mára. Holnap valószínűleg nem lesz net Kirulyfürdőn, ahol a Tusványos megbeszélés lesz, úgyhogy bejegyzést sem nagyon fogok publikálni.
Jó éjt!
2010. június 14., hétfő
Rendeltem
A tehnoelectric.ro-ról megrendeltem csomó mindent. Édesanyámnak írószereket, meg ollót, meg hasonlókat, magamnak pedig 0-40 kilóig mérő mérleget a műhelybe, leptopalávalót az ágyba, fényvisszaverő szalagot, meg társait. Ez volt ma este.
Nappal egész végig diszpécser voltam diszpécserünk helyett. Eleinte unalmas volt, de, mikor leszakadt az égből egyszerre hat méter víz, már nem is bántam annyira, hogy nem én vagyok, aki futárkodik.
Ezen kívűl sok érdekes nem történt a mai nap, csak még egy:
Érdekesség, hogy édesanyám úgy gondolja, hogy ő benevez még egy egyetemre. Angolra. Igaza van: "jó pap holtigél tanul" :D
Hát hajrá!
Finom volt a szalonna fokhagymával, paradicsommal és sajttal, de azért még megeszek vacsorára egy pár szelet lekváros kenyeret tejjel. S akkor nyolckor kelés, mert nem elég, hogy dolgozni kell, de még azt is ki kell találni, hogy mit?!
Elmondom még, hogy fáj a vádlimban az izomláz.
S akkor jóéjt!
Nappal egész végig diszpécser voltam diszpécserünk helyett. Eleinte unalmas volt, de, mikor leszakadt az égből egyszerre hat méter víz, már nem is bántam annyira, hogy nem én vagyok, aki futárkodik.
Ezen kívűl sok érdekes nem történt a mai nap, csak még egy:
Érdekesség, hogy édesanyám úgy gondolja, hogy ő benevez még egy egyetemre. Angolra. Igaza van: "jó pap holtig
Hát hajrá!
Finom volt a szalonna fokhagymával, paradicsommal és sajttal, de azért még megeszek vacsorára egy pár szelet lekváros kenyeret tejjel. S akkor nyolckor kelés, mert nem elég, hogy dolgozni kell, de még azt is ki kell találni, hogy mit?!
Elmondom még, hogy fáj a vádlimban az izomláz.
S akkor jóéjt!
2010. június 12., szombat
Ésakkor ölemben a géppel
Tegnapelőtt este óta itt vannak "M"-nek a szülei és azóta, ha használom a laptopot, az a szobából történik, akárcsak most.
Megvolt a nehéz nap is. Valahogy megérezték a kliensek, hogy csak két futár van - "L" meg én -, (diszpécserünk pedig nincs - ma -, így a telefonokra is "L" válaszol menet közben, nagy nehezen) és annyit rendeltek, hogy a héten egyik nap sem ennyire sokat. Tehát volt, mit hajtsunk. "L" például ma megkereste a 30 Eurot, igaz, meg is dolgozott érte.
Én éppen annyit kerestem, hogy vettem belőle egy új 8-as rendszerű KCM láncot a futárbringára, egy fehér festéksprayt és öt gombóc fagyit. Ezzel el is fogyott a kereset.
Kicsit leégett az oldalam, mert muszáj volt majóba menjek, annyira forróság volt ma. 34 fok. De elmúlt szerencsére s most, éjjel háromnegyed egykor már csak 24 van.
Futárkodás közbeni pihenéskor még volt annyi időm, hogy szétszedtem a Fixi első kerekét, hogy jól tisztítsam meg minden egyes darabkáját és utána fessem le fehérre. A felni és a küllők fehérek lesznek, az agy pedig fekete. Wááárom már, hogy kész legyen, de nem szabad elsietni, mert azzal elszarhatom az egészet.
Before:
After:
Finom volt a virsli.
Érdekesség, hogy olyan meleg van, hogy, ha fürdés befejeztével kimosom magam után a kádat, attól megint megizzadok és zuhanyozhatok le. Azért zuhany, merthogy utána alig kell kimosni a kádat...
Volt ma még sok érdekesség, de azok aprók ahhoz, hogy nagyon kitérjek rájuk: pl lezártam a Tusványos mindenes és infó sátras jelentkezési listát, gitároltam, hetet elszámoltam, "At" levágta a hajamat, amit ezúton is köszönök neki, jeges teát ittam ésatöbbi.
Holnap ballagások; aktív délelőtt lesz... s talán délután is.
Joccakát mindenekinekh!
Megvolt a nehéz nap is. Valahogy megérezték a kliensek, hogy csak két futár van - "L" meg én -, (diszpécserünk pedig nincs - ma -, így a telefonokra is "L" válaszol menet közben, nagy nehezen) és annyit rendeltek, hogy a héten egyik nap sem ennyire sokat. Tehát volt, mit hajtsunk. "L" például ma megkereste a 30 Eurot, igaz, meg is dolgozott érte.
Én éppen annyit kerestem, hogy vettem belőle egy új 8-as rendszerű KCM láncot a futárbringára, egy fehér festéksprayt és öt gombóc fagyit. Ezzel el is fogyott a kereset.
Kicsit leégett az oldalam, mert muszáj volt majóba menjek, annyira forróság volt ma. 34 fok. De elmúlt szerencsére s most, éjjel háromnegyed egykor már csak 24 van.
Futárkodás közbeni pihenéskor még volt annyi időm, hogy szétszedtem a Fixi első kerekét, hogy jól tisztítsam meg minden egyes darabkáját és utána fessem le fehérre. A felni és a küllők fehérek lesznek, az agy pedig fekete. Wááárom már, hogy kész legyen, de nem szabad elsietni, mert azzal elszarhatom az egészet.
Before:
After:
Finom volt a virsli.
Érdekesség, hogy olyan meleg van, hogy, ha fürdés befejeztével kimosom magam után a kádat, attól megint megizzadok és zuhanyozhatok le. Azért zuhany, merthogy utána alig kell kimosni a kádat...
Volt ma még sok érdekesség, de azok aprók ahhoz, hogy nagyon kitérjek rájuk: pl lezártam a Tusványos mindenes és infó sátras jelentkezési listát, gitároltam, hetet elszámoltam, "At" levágta a hajamat, amit ezúton is köszönök neki, jeges teát ittam ésatöbbi.
Holnap ballagások; aktív délelőtt lesz... s talán délután is.
Joccakát mindenekinekh!
2010. június 10., csütörtök
Jó kis nap
Megvolt az első "munkanap". Tiszta jóra sikeredett. Reggel kilenctől ötig dolgoztam. Találtam munkát bőven s, persze hagytam máskorra is. Többek közt megjavítottam a futárbiciklimet, amit egy agybajos kliens tönkretett: annyira felváltott, hogy beesett a lánc a racsni és a küllők közé és még utána is erőltette és hajtott vele, míg a váltó fel nem csavarodott a küllők közé és ki nem ütött kilenc küllőt. Még a váltópapucs is teljesen elgörbült. A kár kb 25 Euro, merthogy az új Shimano Alivio váltó teljesen tönkrement. Többet bisztos, ki nem adom a biciklimet kölcsönbe. Végül sikerült restaurálnom, de mindenképp új váltót kellett tegyek rá.
Másik dolog, hogy ráfestettem a Fixi vázára a második réteg festéket is és a villán is elvégeztem a kellő műveleteket, úgyogy már az is ugyanúgy néz ki, mint a váz. A következő lépés a lakkozás lesz.
Villa előtte:
Villa utána, száradófélben:
Megérdeklődtem egy magyar tuning shopban, hogy vállalnak-e autóra való levonósgyártást. Aszonták, nem, de megadták Cosmin számát. Na ő az, akit nem fogok felhívni, mert románul valahogy nincs kedvem elmagyarázni azt, amit még magyarul is alig tudnék. Inkább megyek "K" dizájner barátomhoz s megoldjuk valahogy másképp a vázra való levonósok előállítását.
A holnapi nap valószínűleg a futárkodásé lesz, mert se a diszpécser, de a kollégám nem lesz munkaképes. Legalább egy kis pénz áll a házhoz.
Finom volt a sonkás-finomságos makaróni harmadik és egyben utolsó része.
Hatkor találkoztunk a bringás haverekkel a Morénában s beszélgetés közben lecsúsztattunk egy finom sört, majd átléptem a Gekkóba s ott pedig "K"-val beszélgettük a biciklifestés, meg mindenféle dizájnolás dolgát; s közben ott is elfogyott egy finom kis barna sör, persze.
Holnap tehát felkötni a gatyát.
Pápá!
Másik dolog, hogy ráfestettem a Fixi vázára a második réteg festéket is és a villán is elvégeztem a kellő műveleteket, úgyogy már az is ugyanúgy néz ki, mint a váz. A következő lépés a lakkozás lesz.
Villa előtte:
Villa utána, száradófélben:
Megérdeklődtem egy magyar tuning shopban, hogy vállalnak-e autóra való levonósgyártást. Aszonták, nem, de megadták Cosmin számát. Na ő az, akit nem fogok felhívni, mert románul valahogy nincs kedvem elmagyarázni azt, amit még magyarul is alig tudnék. Inkább megyek "K" dizájner barátomhoz s megoldjuk valahogy másképp a vázra való levonósok előállítását.
A holnapi nap valószínűleg a futárkodásé lesz, mert se a diszpécser, de a kollégám nem lesz munkaképes. Legalább egy kis pénz áll a házhoz.
Finom volt a sonkás-finomságos makaróni harmadik és egyben utolsó része.
Hatkor találkoztunk a bringás haverekkel a Morénában s beszélgetés közben lecsúsztattunk egy finom sört, majd átléptem a Gekkóba s ott pedig "K"-val beszélgettük a biciklifestés, meg mindenféle dizájnolás dolgát; s közben ott is elfogyott egy finom kis barna sör, persze.
Holnap tehát felkötni a gatyát.
Pápá!
2010. június 5., szombat
És megint egy új ötlet
A tegnapi honlapkészítős ötletem mellé ma lett mégegy. Készítek egy fixie-t. Az egy olyan bicikli, aminek versenyváza van, nincs váltója, nincs rajta fék és hátrafele is lehet hajtani. Annyi limlom van a műhelyben, hogy abból simán össze tudok dobni egy ilyen bringát. Hétfőn neki is állok.
Ma nem tudtam foglalkozni a weboldallal, mert a tárhellyel kapcsolatosan nem igazoltak vissza. Ha holnap sem lesz semmi, keresek másik tárhelyet. Van elég. Lesz időm vele foglalkozni, ugyanis az eső miatt elmarad a Nagy Bihar túra. Lehet, hogy vasárnap összehozunk valamit; pedig már úgy örvendtem, hogy végre teljesen rendben van a biciklim s holnap tekerhetem is. Vettem rá ugyanis ma egy új láncot 15 Euroért. Ez most olyan, hogy van neki egy darab nyitható-zárható láncszeme, így nem megy tönkre, ha le kell vegyem a bicikliről. Ezen kívül beszereztem még azt a szerszámot, amivel már régóta szemezek, csak nem volt lelkem kiadni érte 47 lejt. Ma megtettem. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna vegyem, mert nincs hordozható láncprésem, azon pedig van az is, meg csomó más szerszám is. Így néz ki, csak feketében.
Abban, hogy a nagy bihari túra elmarad, az a jó, hogy holnap tíztől tudok menni a Critical Mass biciklis felvonulásra s, ha ügyes vagyok s korán kelek, pólót is kapok. Összeszedem magam. S utána lesz Nyári Egyetem szervezői megbeszélés is 11-től s azon is rész tudok venni, ha már a Nyári Egyetemen nem is (szeptember eleje).
Délelőtt lefényképeztem a műhelyben jónéhány eladó alkatrészemet, amelyeket később fel fogok tenni a honlapra, hadd nézegessék az emberek. Majd idővel bővítem a kínálatot.
Találkoztam régen látott, udvarhelyi "T" barátommal, aki vasárnapig Váradon marad. Ennek örömére "M"-mel hárman rendeltünk két óriáspizzát. Na, az akkorára sikerült, hogy az utolsó szeletet most ettem meg vacsora gyanánt. Finom volt. Sőt, mivel 13 Euro fölött volt a rendelés, kaptunk hozzá egy kétlitres kólát ajándékba.
Megcsináltuk a diszpécserrel az eheti elszámolást s dejó, hogy annyi pénz megint összegyűlt, hogy kivesszük belőle "M"-mel a fizetésünket s az pont üti az öthavi lakbért, amit mostanában fizetnénk ki.
Érdekesség, hogy pár jó ötlettel milyen jól tudom ösztönözni magam. Lehet, hogy másoknak is csak ötletekre lenne szükségük? Adjunk egymásnak. Olvassuk egymás blogját! :))
Holnap reggelre itt egy jó zene: Paolo Nutini -Pencil Full Of Lead
De addig is pihenjetek gyorsan!
Most.
Ma nem tudtam foglalkozni a weboldallal, mert a tárhellyel kapcsolatosan nem igazoltak vissza. Ha holnap sem lesz semmi, keresek másik tárhelyet. Van elég. Lesz időm vele foglalkozni, ugyanis az eső miatt elmarad a Nagy Bihar túra. Lehet, hogy vasárnap összehozunk valamit; pedig már úgy örvendtem, hogy végre teljesen rendben van a biciklim s holnap tekerhetem is. Vettem rá ugyanis ma egy új láncot 15 Euroért. Ez most olyan, hogy van neki egy darab nyitható-zárható láncszeme, így nem megy tönkre, ha le kell vegyem a bicikliről. Ezen kívül beszereztem még azt a szerszámot, amivel már régóta szemezek, csak nem volt lelkem kiadni érte 47 lejt. Ma megtettem. Előbb-utóbb úgyis meg kellett volna vegyem, mert nincs hordozható láncprésem, azon pedig van az is, meg csomó más szerszám is. Így néz ki, csak feketében.
Abban, hogy a nagy bihari túra elmarad, az a jó, hogy holnap tíztől tudok menni a Critical Mass biciklis felvonulásra s, ha ügyes vagyok s korán kelek, pólót is kapok. Összeszedem magam. S utána lesz Nyári Egyetem szervezői megbeszélés is 11-től s azon is rész tudok venni, ha már a Nyári Egyetemen nem is (szeptember eleje).
Délelőtt lefényképeztem a műhelyben jónéhány eladó alkatrészemet, amelyeket később fel fogok tenni a honlapra, hadd nézegessék az emberek. Majd idővel bővítem a kínálatot.
Találkoztam régen látott, udvarhelyi "T" barátommal, aki vasárnapig Váradon marad. Ennek örömére "M"-mel hárman rendeltünk két óriáspizzát. Na, az akkorára sikerült, hogy az utolsó szeletet most ettem meg vacsora gyanánt. Finom volt. Sőt, mivel 13 Euro fölött volt a rendelés, kaptunk hozzá egy kétlitres kólát ajándékba.
Megcsináltuk a diszpécserrel az eheti elszámolást s dejó, hogy annyi pénz megint összegyűlt, hogy kivesszük belőle "M"-mel a fizetésünket s az pont üti az öthavi lakbért, amit mostanában fizetnénk ki.
Érdekesség, hogy pár jó ötlettel milyen jól tudom ösztönözni magam. Lehet, hogy másoknak is csak ötletekre lenne szükségük? Adjunk egymásnak. Olvassuk egymás blogját! :))
Holnap reggelre itt egy jó zene: Paolo Nutini -Pencil Full Of Lead
De addig is pihenjetek gyorsan!
Most.
2010. május 28., péntek
Tettvett
Beadtam a fékbetéteket. Azt mondták, lehet, kész lesz holnapra. Ha nem, akkor gondolkozhatom más lehetőségen, ugyanis szombaton verseny van. Voltam a Morénában, megbeszéltük, hogy szombaton hajnali ötkor intulunk Szatmárra, a kilenckor kezdődő Tour de Túr-ra. Így lazán odaérünk s még lesz időnk melegíteni is.
A féken kívül nagyjából helyreraktam a biciklit. Már csak a fáltóbowdeneket kell megolajozzam és átcseréljem a Maxxis High Roller külsőket Rubena Trilobitra, ugyanis többnyire jó minőségű (nem sáros) utakon fogunk közlekedni. Vékonyabbak jóval, így könnyebb tekerni velük.
Végre sikerült fejben (s többnyire szájban is) összerakni a dallamot az akkordokkal a Jesus Christ Superstar "Gethsemane" című számából. Óriási dal. Azt mondják az okosok, a zenetörténet minden idejének egyik legnehezebbb dala.
Ma még elszámoltam a diszpécserrel a múlt hetet és megnéztem a "The Maiden Heist" című filmet. Hattalmas film. Három öreg biztonságiőr eltervezi, hogy ellopják a három, számukra legkedvesebb művet a már 30 éve tartó kiállításról, mert azt el akarják költöztetni Amerikából Dániába a tulajdonosok; ők pedig már olyannyira megszokták kedvenc műalkotásaikat, hogy nem tudnának nélkülük élni. Főszerepben Christopher Walken és Morgan Freeman. Hihetetlen, hogy mekkora színészek. Mindenképp meg kell nézni a filmt.
Ciprusi, vagy hajókázós munkahelyről annyit lehet tudni, hogy válaszoltak a levelemre és aszonták dióhéjjban kb, hogy intézkednek, de várni köll. Hát várok, várok, de azé' jó lenne már világgá menni.
Finom volt a csirkecomb krumplipürével. Ebédre is, vacsorára is. Betartottam a gyümölcsreggelit. Naggyon jó.
Érdekesség, hogy mennyire modernizálódunk. Nem csak hülyeségben, hanem technikai fejlettségben is. Már nem tudják a nagy olajvállalatok visszatartani az elektromos autú forgalomba hozatalát. Régebb még megtehették, hogy visszavonatták és bezúzatták az összes gyárilag kiadott elektromos autót, de ma már nem tehetik meg. Annyira nagyot fejlődött azóta a technológia, hogy egyesek már otthon képesek átalakítani az autójukat elektromossá. Nem lehet tovább halogatni, a közeeli jövőben már eletromos autókkal fogunk cirkálni (ha addig nem öljük szét egymást). Ma egy átlagos elektromos autó, ami nemsokára forgalomba kerül hozzávetőlegesen 2 Eurot "fogyaszt" száz km-en, 120 km/h-val megy, 5 óra alatt feltöltődik, egy töltéssel 250 km-t tesz meg, ugyanúgy néz ki mint a többi autó, csak nincs kipufogócsöve és nem szennyezi a környezetet. Figyelem, ez az eddigi átlagos elektromos autó. De vannak már olyanok, amik 240-nel száguldanak, 600 km a hatótávolságuk és másfél óra alatt feltöltődnek. Mi lesz két év múlva?
Álmodozzatok ti is szépeket.
Viszlát!
A féken kívül nagyjából helyreraktam a biciklit. Már csak a fáltóbowdeneket kell megolajozzam és átcseréljem a Maxxis High Roller külsőket Rubena Trilobitra, ugyanis többnyire jó minőségű (nem sáros) utakon fogunk közlekedni. Vékonyabbak jóval, így könnyebb tekerni velük.
Végre sikerült fejben (s többnyire szájban is) összerakni a dallamot az akkordokkal a Jesus Christ Superstar "Gethsemane" című számából. Óriási dal. Azt mondják az okosok, a zenetörténet minden idejének egyik legnehezebbb dala.
Ma még elszámoltam a diszpécserrel a múlt hetet és megnéztem a "The Maiden Heist" című filmet. Hattalmas film. Három öreg biztonságiőr eltervezi, hogy ellopják a három, számukra legkedvesebb művet a már 30 éve tartó kiállításról, mert azt el akarják költöztetni Amerikából Dániába a tulajdonosok; ők pedig már olyannyira megszokták kedvenc műalkotásaikat, hogy nem tudnának nélkülük élni. Főszerepben Christopher Walken és Morgan Freeman. Hihetetlen, hogy mekkora színészek. Mindenképp meg kell nézni a filmt.
Ciprusi, vagy hajókázós munkahelyről annyit lehet tudni, hogy válaszoltak a levelemre és aszonták dióhéjjban kb, hogy intézkednek, de várni köll. Hát várok, várok, de azé' jó lenne már világgá menni.
Finom volt a csirkecomb krumplipürével. Ebédre is, vacsorára is. Betartottam a gyümölcsreggelit. Naggyon jó.
Érdekesség, hogy mennyire modernizálódunk. Nem csak hülyeségben, hanem technikai fejlettségben is. Már nem tudják a nagy olajvállalatok visszatartani az elektromos autú forgalomba hozatalát. Régebb még megtehették, hogy visszavonatták és bezúzatták az összes gyárilag kiadott elektromos autót, de ma már nem tehetik meg. Annyira nagyot fejlődött azóta a technológia, hogy egyesek már otthon képesek átalakítani az autójukat elektromossá. Nem lehet tovább halogatni, a közeeli jövőben már eletromos autókkal fogunk cirkálni (ha addig nem öljük szét egymást). Ma egy átlagos elektromos autó, ami nemsokára forgalomba kerül hozzávetőlegesen 2 Eurot "fogyaszt" száz km-en, 120 km/h-val megy, 5 óra alatt feltöltődik, egy töltéssel 250 km-t tesz meg, ugyanúgy néz ki mint a többi autó, csak nincs kipufogócsöve és nem szennyezi a környezetet. Figyelem, ez az eddigi átlagos elektromos autó. De vannak már olyanok, amik 240-nel száguldanak, 600 km a hatótávolságuk és másfél óra alatt feltöltődnek. Mi lesz két év múlva?
Álmodozzatok ti is szépeket.
Viszlát!
2010. április 30., péntek
Lépések
A mai reggel munkával kellett volna kezdődjön, de délelőtt még ellötyögtem kicsit az időt ezzel-azzal. Többek közt olvastam csomó jó graffitit, amiből egyik legjobb: "Kedves nyugdíjasok! Mi firkálunk, ti világháborút csináltok. Akkor most ki szégyellje magát?!"
Dél fele végül rászántam magam a biciklijavításra. Sikeresen rendbe is tettem néhányat, de összegezve "M" és "P" munkájával több, mint hetet állítottunk a kiadható biciklik sorába.
Utána rohanás Debrecenbe angolképződni, ahol megtudtam, hogy az amerikai hajózási vízum +131 Dollár. Eddig ez nem volt tiszta. Remélem, nálunk nem drágább.
Megtapasztaltam, hogy mennyire borzalmas tud lenni az, ha sietek, mert kicsit késésben vagyok, de még behozható, és akkor az utolsó tizenöt kilométerben elémáll egy öreg és elszántan, 21 km/h sebességgel előttem zötyög húsz percig, míg sikerül lehagyni a baleset miatt óriási szembeforgalom folytán. Azt hittem, beteszem a kocsit négyesbe, hogy bandukoljon magától, kiszállok, odakocogok menet közben az öreg ablakához s beüvöltök rajta, hátha infarktust kap s akkor mehetek nyugodan ötvennel. Hihetetlen, hogy senki nincs előtte és faluban 21-gyel, valun kívül meg 43-mal ment semmi ok nélkül. Ha ilyen leszek öreg koromban kérlek, lőjjetek le, ne szenvedjenek miattam mások!
Na, ezt valahogy átvészeltem s aztán hazajövés.
Itthon arra gondoltam, hogy jó lenne gyarapítani a fejemben lévő leltárt valami szeszesitallal, ezért fél tizenkettő magasságában elsétáltam a Gekkóba és megittam egy Piña Coladat. Finom volt. Most már koktélt is tudok ajánlani tapasztalatból, ha szükséges.
Na, és itt jön be a képbe érdekességként a bejegyzés címe. Mindig is szerettem, ha éjszaka hallom a cipőm kopogását az úton. Olyankor csend van, nincs sehol egy lélek. Néha elhúz egy-egy autó, de azon kívül semmi. Langyos nyáreleji éj, villanypóznák sárga fénye, egy-egy álmos madárcsicsergés. Tisztán lehet gondolkodni, hogy mi is történik mostanában. Választ persze úgysem találtam, de a ilyenkor a gondolatok jobban szárnyalnak.
Finom volt Debrecenben a két pizzás és két sajtos ízű pizzaszelet cseresznyejoghurttal és grapefruitlével.
Holnap bejelentkezek István bátyám autószerelő úrnál, hogy haddlám a turbóval mit tudnánk csinálni jövő héten s készülgetek a szombati biciklizős-bográcsozós-sátorozós-ottalvós-gitározós-tábortüzes hétvégére. De előtte hivatalos vagyok egy esti házimulatozásra, úgyhogy délutántól ereszdelahajamat!
Cselekedjetek így ti is,
Tiszteletem!
Dél fele végül rászántam magam a biciklijavításra. Sikeresen rendbe is tettem néhányat, de összegezve "M" és "P" munkájával több, mint hetet állítottunk a kiadható biciklik sorába.
Utána rohanás Debrecenbe angolképződni, ahol megtudtam, hogy az amerikai hajózási vízum +131 Dollár. Eddig ez nem volt tiszta. Remélem, nálunk nem drágább.
Megtapasztaltam, hogy mennyire borzalmas tud lenni az, ha sietek, mert kicsit késésben vagyok, de még behozható, és akkor az utolsó tizenöt kilométerben elémáll egy öreg és elszántan, 21 km/h sebességgel előttem zötyög húsz percig, míg sikerül lehagyni a baleset miatt óriási szembeforgalom folytán. Azt hittem, beteszem a kocsit négyesbe, hogy bandukoljon magától, kiszállok, odakocogok menet közben az öreg ablakához s beüvöltök rajta, hátha infarktust kap s akkor mehetek nyugodan ötvennel. Hihetetlen, hogy senki nincs előtte és faluban 21-gyel, valun kívül meg 43-mal ment semmi ok nélkül. Ha ilyen leszek öreg koromban kérlek, lőjjetek le, ne szenvedjenek miattam mások!
Na, ezt valahogy átvészeltem s aztán hazajövés.
Itthon arra gondoltam, hogy jó lenne gyarapítani a fejemben lévő leltárt valami szeszesitallal, ezért fél tizenkettő magasságában elsétáltam a Gekkóba és megittam egy Piña Coladat. Finom volt. Most már koktélt is tudok ajánlani tapasztalatból, ha szükséges.
Na, és itt jön be a képbe érdekességként a bejegyzés címe. Mindig is szerettem, ha éjszaka hallom a cipőm kopogását az úton. Olyankor csend van, nincs sehol egy lélek. Néha elhúz egy-egy autó, de azon kívül semmi. Langyos nyáreleji éj, villanypóznák sárga fénye, egy-egy álmos madárcsicsergés. Tisztán lehet gondolkodni, hogy mi is történik mostanában. Választ persze úgysem találtam, de a ilyenkor a gondolatok jobban szárnyalnak.
Finom volt Debrecenben a két pizzás és két sajtos ízű pizzaszelet cseresznyejoghurttal és grapefruitlével.
Holnap bejelentkezek István bátyám autószerelő úrnál, hogy haddlám a turbóval mit tudnánk csinálni jövő héten s készülgetek a szombati biciklizős-bográcsozós-sátorozós-ottalvós-gitározós-tábortüzes hétvégére. De előtte hivatalos vagyok egy esti házimulatozásra, úgyhogy délutántól ereszdelahajamat!
Cselekedjetek így ti is,
Tiszteletem!
2010. április 28., szerda
Whisky
Koncentráltam reggel, hogy jobb lábbal ébredjek. Sikerült. Jó, mozgalmas napom lett. Reggeliztem és, amit kezdtem igazából ébredezni, mondja "M", hogy nagy nap ígérkezik mára és csak egy futár van, úgyhogy ő megy is, mert be kell álljon. Na, mondom, akkor szépen alakul a hét, mert a hétfő is elég forgalmas nap volt. Eltelik fél óra s már én is bicikikliztem, mert két futár sem bírta a rendeléseket. Kivittem vagy hetet, aztán lenyugodtak a kliensek, így éppen volt időm hazajönni, ebédelni s irány Debrecen.
Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.
Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...
Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.
Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.
Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!
Minden jót!
Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.
Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...
Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.
Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.
Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!
Minden jót!
2010. április 21., szerda
Espédé
Aki nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy olyan fajta pedál és cipőfajta, ami egy egészséges kattanással egymáshoz kapcsolódik lehetővé téve azt, hogy a lábunkkal ne csak nyomni, hanem húzni is tudjuk a pedált. A cipőt és pedált Debrecenben a Chilisportban vásároltam és így néz ki, csak a szürke helyett fekete és a 2008 helyett 2010-es.
Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.
Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.
Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.
Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.
S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.
S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.
Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.
Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.
Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.
Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.
Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.
Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.
S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.
S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.
Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.
Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.
2010. április 12., hétfő
Elszámolás és Brüsszel
Végre másfél hónap után sikerült elszámolni a diszpécserrel a céges tartozásokat. Igaz, hogy pénzosztásra még nem került sor, de már tudjuk, ki kinek mennyivel tartozik.
Volt még egy jó gitározás és éneklés "G"-vel, ahol kicsi "D" volt a türelmetlen hallgató, de mindenképp mindenkinek jól esett a délután. Ezek után irány Brüsszel és ezzel együtt több, mint 24 óra buszozás.
Finom volt az otthonról hozott bécsi szelet.
Kilométerekre felkészül. Pá!
Volt még egy jó gitározás és éneklés "G"-vel, ahol kicsi "D" volt a türelmetlen hallgató, de mindenképp mindenkinek jól esett a délután. Ezek után irány Brüsszel és ezzel együtt több, mint 24 óra buszozás.
Finom volt az otthonról hozott bécsi szelet.
Kilométerekre felkészül. Pá!
2010. április 10., szombat
Jönnek az illatok?
Azon gondolkoztam, hogy hogy is alakult ki a zene. Először kezdődött ugye a tűz körüli ritmusra ugrálással, dobolással. Tehát első volt a ritmus, meg a hang. Utána, hogy szebb legyen, jött a dallam. Kellett még valami. Kiatlálták a különféle hagnszereket. Mikor már a hallással érzékelhető skálát zeneileg teletömték mindennel, hogy szebb legyen, rájöttek, hogy nagy szerepet játszik a látvány. Gyorsan kitaláltak hatlmasabbnál nagyobb színpadokat, kápráztató világítást és pirotechnikai effekteket.
Eddig ennyi. Én viszont még tovább fűzném és behoznám a testi érzékelést, mint újabb teret a zene átérzésének tetőzése érdekében. Egy száguldó autóban pl kemény rokkot, meg pörgős zenét jó hallgatni; hosszú utazásnál valami lagymatagabb a jó; döcögésnél meg találó a népzene. Tehát eddig van hallás, látás, testi érzékelés.
És akkor itt jön képbe a szaglás. A jövő koncertjein már valószínűleg rózsa és levendula illatot fognak a közönségre fújni lagymatag zene hallatán; keményebb, zúzósabb zenénél újhangszer-, újgumi-, újkönyv- és olajszagot, népzenénél pedig kovászos uborka aromát, sarjú-, esetleg istállószagot.
Vajon igazam lesz?
Másik téma, hogy ma biciklit és autót szereltem - úgy tűnik, sikeresen. Két biciklit rendberaktam, az autón pedig végre valahára helyrehoztam a zárt, amit fél éve feltörtek/letörtek és most már tudom nyitni/zárni a kormány felőli ajtót es/is. Sőt, már a riasztón is gondolkozom.
Volt még nyugovós "E&P" válogatás, gitározás és sikerült majdnem teljesen kipakolni az otthonról hozott dolgokat. Már csak pár ruha maradt hátra.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel ki is ürült a levesarzenál. Ezentúl valamiket kell kotyvasszak, de nem ijedek meg, mer a hűtőbenlapul kerekedik ötven tojás.
Holnap majd' egész nap debreceni képződés. Most a szokásos, oszt:
"Az elalvás a nap legszebb pillanata, aludjon Ön is ................... el!"
Eddig ennyi. Én viszont még tovább fűzném és behoznám a testi érzékelést, mint újabb teret a zene átérzésének tetőzése érdekében. Egy száguldó autóban pl kemény rokkot, meg pörgős zenét jó hallgatni; hosszú utazásnál valami lagymatagabb a jó; döcögésnél meg találó a népzene. Tehát eddig van hallás, látás, testi érzékelés.
És akkor itt jön képbe a szaglás. A jövő koncertjein már valószínűleg rózsa és levendula illatot fognak a közönségre fújni lagymatag zene hallatán; keményebb, zúzósabb zenénél újhangszer-, újgumi-, újkönyv- és olajszagot, népzenénél pedig kovászos uborka aromát, sarjú-, esetleg istállószagot.
Vajon igazam lesz?
Másik téma, hogy ma biciklit és autót szereltem - úgy tűnik, sikeresen. Két biciklit rendberaktam, az autón pedig végre valahára helyrehoztam a zárt, amit fél éve feltörtek/letörtek és most már tudom nyitni/zárni a kormány felőli ajtót es/is. Sőt, már a riasztón is gondolkozom.
Volt még nyugovós "E&P" válogatás, gitározás és sikerült majdnem teljesen kipakolni az otthonról hozott dolgokat. Már csak pár ruha maradt hátra.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel ki is ürült a levesarzenál. Ezentúl valamiket kell kotyvasszak, de nem ijedek meg, mer a hűtőben
Holnap majd' egész nap debreceni képződés. Most a szokásos, oszt:
"Az elalvás a nap legszebb pillanata, aludjon Ön is ................... el!"
2010. március 24., szerda
Szép, kerek nap
Hozzá kell tenni, hogy laza is volt. Egy óra tájt mentem be ugyanis dolgozni, úgyhogy a délelőtti állapotom lustának mondható. A munka három bicikli megjavításában merült ki, melyeket már régebben félig felpofoztam, ma, tehát sikerérzettel fejezhettem be a pár órás műszakot. Itthon elkészületett egy fíínom sonkás laska (figyelitek az újítót). Itt megjegyzendő, hogy a sonkás laska finomsága - akárcsak majd' minden ételé - egyenesen arányos az éhség fokával. Ma tehát nagyon jól esett. Utána kis tengés-lengés az interneten; magyar örökzöld slágerek hallgatása hálózatban, majd szaladgálás következett. Itt most új fejezet szükségeltetik.
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
2010. március 22., hétfő
Szezon
Megindult. Szerre hívnak telefonon, hogy ezkell, azkell, javítani kellene, tavaszi revízió, nyócas van benne s társai.
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
2010. március 12., péntek
Nesze tavasz
Kint épphogy nem havazik. Egész nap szitált az eső és két fok körül járt a hőmérséklet. Mostanában, ha valaki a globális felmelegedést említi, röhögnöm kell. Hogy mondhatják azt, hogy a hőmérséklet melegedik, ha egyre hidegebb van. Hameg csak száz év múlva fog emelkedni a hőmérséklet igazából, akkor miért nem beszélünk legalább ideiglenes globális lehűlésről. Ez nekem magas.
A vodkának még reggel is éreztem a hatását egészen addig, mig le nem nyomtattam egy jó lekváros laskával.
Megnéztem a "The Blind Side" című filmet, ami szerintem sokkal jobban megérdemelte volna az oszkárt, dehát nem én pontozom.
Dolgozni csak keveset kellett, de az is elég volt ebben a rossz időben.
Volt ma még honfoglaló s kis agytágítás, meg blogolvasás.
Finom volt az esti szalonnás tojásrántotta, köszönöm a tippet! A mai bejegyzés ilyen száraz lett. Bocs.
'Ccakát!
A vodkának még reggel is éreztem a hatását egészen addig, mig le nem nyomtattam egy jó lekváros laskával.
Megnéztem a "The Blind Side" című filmet, ami szerintem sokkal jobban megérdemelte volna az oszkárt, dehát nem én pontozom.
Dolgozni csak keveset kellett, de az is elég volt ebben a rossz időben.
Volt ma még honfoglaló s kis agytágítás, meg blogolvasás.
Finom volt az esti szalonnás tojásrántotta, köszönöm a tippet! A mai bejegyzés ilyen száraz lett. Bocs.
'Ccakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)