Miami-i bejegyzet

Az elméletem, mely szerint megtörténhet, hogy Amerika nem is létezik, csak az odautazókat elviszik valahova Európa sarkába egy gyűjtőhelyre az eltervezett "ott"tartózkodás időtartamára és szépen megtanítanak nekik mindent, amit amúgy a nemlétező Amerikáról tudniuk kellene, megdőlt; ugyanis itt vagyok. De most őszintén.

Továbbá elmondom, hogy az utazás zökkenőmentesen zajlott. Budapest, Ferihegy 2A. Becsekkolás, jegyátvétel, váróterem, folyosó, autóbusz, repülő, felszállás. Düsseldorfig egy kis gépet kaptunk, nagyon jópofa volt, a fejem majdnem érte a tetejét, mikor mentem hátra az ülésemhez. Kényelmesen utaztunk, pontosan érkeztünk. A88 terminál, egyből jegyellenőrzés, beszállás. Airbus A330-300 típusú nagy gép. Nem mászkáltunk lépcsőn, egyenesen folyosó vezetett a gépbe. Most nincs netem, ezt a bejegyzést is később töltöm majd fel, tehát nem tudom megnézni pontosan, de kb 200 személyes volt a gép. Elsétáltunk első osztály mellett, aztán a biznisz osztály mellett, végül a turista osztály legvégére jutottunk, persze nem ablak mellé. Elsőre így sem rossz átrepülni az Atlanti óceánt.

Az első gépen egy kis ízesített kenyérrudacskával szolgáltak ki, itt viszont mértéktelen mennyiségű üdítővel, két rendbeli kajálással és egy kis kognac-kal. A tervezett 10,5 óra helyett 11 lett a repülési idő, amiért a kapitány szívélyes elnézést az Amerika körül dúló vad viharokra hivatkozva. Zökkenőmentes volt az út, elnéztük neki. Ezen a negy gépen kis 12"-os képernyőcskén végig lehetett követni a gép haladását tobbféle nagyításban, emellett láthattuk aktuális magasságunkat, sebességünket, kinti hőmérsékletet, megtett távot, hátralevő távot, hátralevő időt. Ezen kívül 16 db 2011-es film, 10 sorozat, 100 zenei album, 30 rádióadó és 8 TV adó közül válogathattunk. Tettük is előszeretettel.

Aztán leszállás, első ellenőrzés: vízum, munkaszerződés; második ellenőrzés: cipelt tárgyak (kutatás nélkül, csak úgy, becsszóra); harmadik ellenőrzés: fertőző, tiltott tárgyak elenőrzése - szintén becsszóra. Szevasz Amerika, Miami. Akkor már hivatalosan is megérkeztem.

Irány a parkoló, fél óra várakozás a hotel "shuttle"-jére (busz taxi, majdnem minden hotelnek van ilyen járata folyamatosan, ingyenesen a reptérre). Suttle elhozott a Chateau Blue-ba. Érdeklődés, szobakeresés, becuccolás, vacsora (korlátlan, nagyon finom), városnézés/vásárlás.
Miamiról azt kell tudni így előzetesként, hogy Gyergyónál (értsd: Románia) 7 órával visszább mérik az időt, éjfélkor is +24 fok fan és akkora páratartalom, hogy hirtelen mozdulattal a levegőből vizet lehet markolni és, hogy most itt is tél van...

Jelenleg fekszem az ágyon, úgy érzem, mintha legalább hajnali öt lenne, de épphogy éjfél van. Nem érztem magam álmosnak, de biztos, hogy egy perc alatt el fogok aludni. Van egy jófej, Indonéziai szobatársam (Bali szigetéről), aki már horkol, úgyhogy én is csatlakozom. Beszélgettünk vele csomót a hajós dolgokról; neki ez az ötödik szerződése. Szegény annak idején mosogatóként kezdte és harmadik szerződés alkalmával küzdötte fel magát oda, ahonnan most én indulok, úgyhogy nincs, mit panaszkodnom. Igaz, szegény még most is alig beszél angolul.

Na, nagyjából ennyit a máról.

Érdekességként még belefűzöm ebbe a bajagyzésbe ezt is, hogy a boltokban kapható fészbúk kredit, farmville kash, citiville mittoménmi és, hogy a kólának sokkal jobb íze van. Úgy kell elképzelni, mintha az otthoniból kivennénk 20 % vizet.

Ennyi, majd, még, ha leszek, írok s teszek fel fényképet is, de egyelőre ezt tudjam már valahogy közzétenni.

Eddig tehát minden ok, sőt!

Aloha!

Pest s holnap pá

Na az van, hogy sikeresen pesten vagyok, ahol épp este van. Holnap reggel kedves ismerőseim "M" és "P" kivisznek a Ferihegy kettőre fél nyolcra, aztán onnan fél tízkor elkezdődik a nagy sebességgel való süvítés messzeföldre.

Mai napról sokat nincs, mit mondanom, általános vonatozás volt azzal a különbséggel, hogy sokkal nehezebb volt eljönni othonról, mint máskor, ugye "N"?

Most nemsokára fekszem, csak még falok pár falat ételt.

Üdv innen: Pest.

Nagyon készülődés

Kevés az a nyolc kiló, amit kézi poggyászként fel lehet vinni a gép fedélzetére. Bepakoltam ügyesen a dolgokat, előszerkesztettem a mérleget, hogy na, akkor ez kb nyolc kiló. Nem annyi volt. Majdnem tíz. Hű, de akkor mit vegyek ki belőle, mert minden kellene. Aztán két óra alatt sikerült nyolc kilóra redukálni úgy, hogy a nehezebb holmikat magamra veszem a csomagból, plusz a fényképezőgépet, töltőt, parfümöt a kabátzsebembe teszem. Persze még így is ki kellett hagyjak pár dolgot a táskámból. A lényeg, hogy a lényeg benne van. Hálistennek nem megyek fagyos területre, úgyhogy a vékony cuccok bőven elégnek bizonyulnak.

Egyébként meg kell említsem, hogy nem lenne ennyire szükséges spórolni a súllyal, ugyanis lenne nekem egy inyen 23 kilós csomagszállításom a repülőgép csomagterében, csak hogy azzal az a baj, hogy külön kell becsekkoltatni, várni kell, míg a hajóra szállás után megkapom és ezentúl még össze vissza dobálják a rakodómunkások, ergó törékeny dolgokat nem szabad benne hagyni. Namostmár nekem a laptop, töltők, fényképezőgép, villanyborotva, hajvágógép, meg az ilyen muszáj dolgok - amik mellesleg minde törékenyek -, a hátizsákkal együtt hét kilót nyomnak. S akkor most azt a két kiló ruhát pakoltassam külön táskába, hogy kínldjak vele? Nem! Leredukáltam kicsit, oszt jól van. Úgyis azt mondják, ott minden dolog olyan óccsó, hogy hazafele két 23 kilós bőrönddel fogok majd szerencsétlenkedni a kivitt holmikon kívül.

Az útvonal és a metódus amúgy a következő: holnap délben indulás Pestre, ottalvás, hajnalban indulás Ferihegy II-re, onnan 9:30 kor felszállás Duesseldorf fele, onnan gépcsere és irány Miami, ahova 16:35-re érkezem ottani idő szerint. Helyi idők szerint az utazás ugye 8 óra, különben 13. S, ha itthonról számolnák, akkor 14 a 6 órás időeltolódás miatt.

Most még kis pihenés, aztán holnaptól kezdődik.

Páp!

Kicsit későn, de...

...boldog Új Évet mindenkinek!
A gyermek fekvése tehát úgy néz ki, hogy, február negyedikén repülgetek el szintén miamiba. Az indulásom január elejéről ugyanis majd egy hónappal el lett halasztva. Nem baj, már ez is mindjárt itt van. Ha jól számolom, 12 nap.
Most megvan minden irat, minden el van intézve, egészséges is vagyok, úgyhogy csak várnom kell és minden rendben lesz.

Az utóbbi időben jópár blogot olvastan a hajós assistant waiter munkával kapcsolatosan és, hát senki nem mondja azt, hogy leányálom. Sőt. Szidják rendesen. Viszont a szerződések végén mind úgy hagyják el a hajót, hogy: háát, mégiscsak megérte. Erre főleg akkor jönnek rá, mikor otthon ültek egy hónapot.
Általába az úgy van, hogy a kisebb hajókon nehezebb az élet, mert olcsóbbak az utak, így olyan emberek utazgatnak rajtuk, akik az olcsót tudják megengedni maguknak. Következésképp kevesebb pénzt kap a munkás, vagy, ha nem, akkor az ugyanannyiérrt többet kell dolgozni.
Én egy 110 000 tonnás hajón fogok dolgozni, a Carnival Liberty-n. Az elég nagy, tehát elvileg az általánoshoz képest jobb életem kell hogy legyen. Persze ez nem törvény, sajnos.

Ha durván összeadom az eddigik költségeket, az szépen majndem 2000 Eurora rúg. Ezt most így látva túl soknak tűnik, bár az igazság az, hogy, ha most kezdenék hozzá az egészhez, biztos hogy 1000 Euro alatt ki tudnám hozni.
A fenti összegben benne van a pincérképzés, az utazgatások, a kötelező orvosi vizsgáltok, iratok intézése és a repülőjegy (csak oda).

Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összeg egy év alatt ment el, azaz majdnem egy évvel ezelőtt fogtam neki a pincérkedést tanulni. A legnagyobb és legfájdalmasabb összeg, amit ki kellett adni az a repjegy ára volt: 705 Euro. A többit szotyogtatva fizettem.

Egyelőre ennyit. Majd még jelentkezem.

Minden jót!

Tol

Januárra tolódott. Addig tettem vettemm a betegséget (ami már hálistennek elmúlt), hogy jövőévelsőhónapp közepén fogok kirepülni a földrészről, valószínűleg egy egészen más hajóra. Most már tényleg minden megvan, csak repülni kell.

Mikulásra sál sapka, nagykabát jött össze, örvendek is neki, nameg persze van még más is: pizsama, meg spréj, meg hasonlók; várom a Karácsonyt.

Aki kérdez, válaszra talál.

Boldog Mikulást!

Nagyon érik

Elméletileg úgy volt, hoyg tegnap száll a gépem Miamiba. Szállt is, de én nem voltam rajta. Történt ugyanis, hogy indulás előtt tíz nappal megbetegedtem. Elkapott egy mocsok felfázás, amire antibiotikumot kell szednem és a hajóorvos emiatt halasztotta az indulásomat. Most tehát a helyzet az, hogy ahogy meggyógyulok, irány Amerika. De nem hamarabb.

A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.

Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.

Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)

Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.

Béke veletek!

Nosztalgia...

...kávézó.
Na, hát, ha már így itt vagyk s üldögélek a már megivott virgin pinacoladam mellett, írok pár sort, míg "N"-nem bekortyolja a bögre alljából a forrócsoki utolsó cseppeit.
A caziert (erkölcsi bizonyítvány) intézni jöttünk haza Gyergyóba hozzám és, míg nem indulunk Boldogfalvára mamám sírjára virágot vinni, "N" szülinapom alkalmából meghívott a fentebb említett itókára egy finom marlenka sütemény mellett.

Amúgy intéződnek a dolgok, az itthon töltendő időm egyre fogy. Az orvosi vizsga 9-én, kedden fog lezajlani, ami azt jelenti, hogy max 16-ára vízummal, orvosi eredményekkel a kezemben, várom az indulást messzi ámerikába.

Na, indulok, mert irány Boldogfalva.

S mamám, nyugodjon békében...

Minden jót!