Pakolászás

A mai nap a holnapira és az azt követő másik négyre való felkészülésé volt.
Az utazási terv: holnap 11-kor indulás Kolozsvárra, onnan 18-kor indulás a reptérre, 20-kor felszállás, 21 körül Pisa. A jövet az kb hétfő 20-kor Pisa, 23-kor Kolozsvár. A kedd még Kolozsvár, aztán szerdán hazaereszkedek Váradra. Egyelőre így néz ki a terv.

Előkészületek: utazási egészségbiztosítás négy napra hat lejért; repjegy adatainak kinyomtatása; a vadonatúj hátizsák felszentelése; szükséges iratok előkotrása; autómosás. A bepakolással az az egy gond van, hogy, mivel ilyen olcsó (8 Euro) repülőjegyem van, az annyira alap, hogy csak kézipoggyászt vihetek magammal. Na ez egy átlagos hátizsák és max 10 kilós lehet. A laptop három kilós kezdetből, úgyhogy nem igazán vihetek magammal ruhásszekrényt. Azon gondolkozom, hogy ez még nálam oké, mert én tényleg fanatikus "csakamifontosazkell" típus vagyok, de hogy lesznek ezzel a dologgal a lányok. Szerintem ez nekik egy drasztikus megrázkódtatás. El tudom képzelni magam előtt, ahogy a hátizsák fel van rakva a mérlegre és akkor gondolkoznak, hogy most akkor két szoknya, vagy inkább egy nadrág, és szegények teljesen zaklatottak. :)
Na jó, lehet, hogy ők előre gondolkoztak és kevésbé borsos áron regisztráltattak valami könnyebb csomagot a raktérbe. De ha nem?

Volt ma még munka is, lehet, hogy indulás előtt még lesz holnap is.
A beprogramált izomláz pontos időben meg is érkezett, úgyhogy becsületesen érzem, hogy van karom és rekeszizmom. Na nem baj. Kicsit most ráerőlködök s akkor hamarabb múlik.

Finom volt a lecsó, jön még valami lekváros kenyér, aztán alfa. Pá!

Séta az első hóban

Többnyire betartottam a programom. Voltam biztosítást kötni (30%-kal megdrágult, hogyazannyukmindenit!) főztem krumplilevest és tanultam - a kutyamenhelyről később. "Programon kívül" kifizettem a céges telefonszámlát, garagcia-javításra beadott telefont próbáltam kikérni, de még nem sikerült, talán a héten valamikor (elfelejtettem vinni az ideiglenes cseretelefon töltőjét a visszacseréléshez).

A szótanulásnál nemhogy megdöntöttem volna a rekordot, hanem alig sikerült egy oldalt legyűrnöm. Az az igazság, hogy ma elég korán (7:20-kor) keltem, így már most, fél nyolckor nagyon álmos vagyok és nem fog az agyam. Majd holnap megpróbálok délelőtt valamit összehozni, ugyanis most egy nagyon nehéz oldalhoz érkeztem. Ezen oldal szavait a "Törvénytisztelő polgár" című filmből írtam ki így többnyire jogi kifejezések vannak benne.

Gyurit nem sikerült este megetetni, ugyanis elfelejtettem, hogy megjött a tél és a szúnyogoknak konyec. Be kell érje azzal a két döglött szúnyoggal, ha nem akar kimúlni.

Édesanyám tegnap talán megsértődött, mert ma elhatározta, hogy neki nem is kell kutya, mert lehet, hogy nemsokára visszaköltözik a városba (most ideiglenesen a szülőfalujában lakik tatámmal, akit - sajnos - gondozni kell). Na, most, hogy ezt sértődöttségében határozta el, vagy egy ésszerűen megfontolt döntés, azt nem tudom. Minden esetre ma így nyilatkozott.

Megnéztem ma "hajnalban", reggeli közben egy Müller Péter "Mesterkurzust". Hát, ez volt az egyik legjobb pszichológiai-társadalmi témájú előadás, amit valaha hallottam. Nagyon jól beszélt. Az előadás címe: "Önzés és csalódás".

A holnapi program gumicsere lesz (autón téliről nyárira), ami a mai 100 Euros biztosítás kifizetése mellett még 20-30 Euro pénzkiadást jelent. Drága dolog az autó...
Részt fogok venni este hattól egy barátom fényképes túrabemutatóján: bringával járta meg nyáron fél Európát. Tanulságos lesz.
Emellett lesz tanulás is, és olvasás is, persze. Ja és NO játék!

A munka terén: régóta nem volt ilyen fos nap, mint ma. Éjjel lehavazott, reggelre az utakon elolvadt és szegény futárok a 2 fokos latyakban dolgoztak. Nem irigyeltem őket, tudom milyen, tapasztaltam én is eleget régebben. Ők nem panaszkodtak, hanem tekertek. Igaz, estére elég szép keresetet összehoztak.

Finom volt a krumplileves, annak ellenére, hogy - miután elkészült a leves - rájöttem: a babérlevelet kifelejtettem belőle. Eme feledékenységemet megpróbáltam a babérlevelek túlzott és gyors (levertem a lisztet a kredencről) adagolásával kompenzálni. Ezzel azt értem el, hogy majdnem péppé főtt a krumpli, de a babér íze mégsem érződött. Azt hittem, sikeresen elszartam, de egy óra várakozás után - láss csodát - egész finom íze lett. Valószínűleg a babérlevél hűltében adta meg magát. Jót ettem belőle és szobatársam is megdicsérte.

Most még jön egy vacsora, aztán - tegnapi programhoz híven kis olvasás - és ágybabújás remélhetőleg kilenc-tíz óra magasságában. Holnap megint korán kelek.