Autófeltörés kísérlete

Mai nap legfőbb történése az autóm feltörésének kísérlete volt. Miután lejárt a tegnap már emlegetett barátom három hónapos biciklitúrájának beszámolója (22:30 magasságában) és közeledtem az autómhoz, meghökkenve vettem észre, hogy mind a négy fogantyú ki van feszítve és (a fagy miatt) nem engedett vissza. Tüzetesebben megvizsgálva észrevettem, hogy hiányzik a sofőrajtó zárja: teljesen be volt ütve az autó ajtajának üregébe. A másik oldalra kerülve pedig megállapítottam, hogy a túlsó ajtón is igencsak meg van gyötörve a zár. Megkínozták szegény autót rendesen, de nem tudták feltörni. Az ok az lehetett, hogy észrevették a bent hagyott táskámat és a GPS tartóját. Persze a táskát nem szokás bent hagyni a kocsiban, de az ember, miután egy forgalmas sétány mellett egy tökéletesen kivilágított útszakaszon egy templom előtt parkol, nem gondolja azt, hogy még itt is megkísérlik feltörni a kocsiját. Hála a magasságos Istennek, nem sikerült nekik. Hogy mit vesztettem volna: a pénztárcámat tele iratokkal, magyar igazolványt, 40 Euronak megfelelő pénzösszeget, egy GPS-t (ami el volt rejtve) és egy hátizsákot. Ez éppen elég lett volna.
Ebből az a tanulság, hogy többet nem hagyok táskát, sem GPS-t - még elrejtve sem - autóban és, hogy a magamnak szánt karácsonyi ajándékom egy riasztó lesz, amit még az idén (az új zárral együtt) beszereltetek az autóba.

Ezen kívül voltam ma gumit cserélni (nyárit télire), de nem volt idejük rám, úgyhogy holnap reggel nyolckor jelenésem lesz a gumicseréldénél.

Édesanyámmal megbeszéltük, hogy akkor mégiscsak kell egy kutya, de akkor legyen olyan, hogy végszükség esetén tömbházlakásban is érezhesse jól magát. El is mentem az SOS Dogs-hoz és holnap délelőttre velük is megbeszéltem egy találkat. Úgyhogy, ha minden igaz, holnap már egy kutyával fog bővülni kis, két személyes (édesanyám és én) családunk.

Ma csak egy pár szót tanultam, még nem értem a tegnap elkezdett nehéz oldalnak a végére sem.

Karácsonyi ajándék gyanánt édesanyámnak írok egy gyermekverset, amit majd kisiskolás tanítványainak megtaníthat, vagy akár felolvashatja nekik, mondván, hogy ezt az ő fia írta. Biztosan boldog és büszke lesz.

Holnapi program: gumicsere, kutyamenhely, riasztó, autózárvásárlás (vagy megrendelés), mosóporvásárlás (édesanyámnak), versírás, audio CD írás (új zenék, hogy legyen, amit holnapután hazafele úton hallgassak - unom már az eddigieket).
Egyelőre ennyi jut eszembe, majd írok, hogy jött-e valami pluszba.
Remélem, több ilyen, mint a mai sztori nem fog történni. Huh! Olcsón megúsztam.

Finom volt a krumplileves. Maradt még holnapra is. Most fogmosás és irány az ágy, mert bő hat óra múlva kelek.

Séta az első hóban

Többnyire betartottam a programom. Voltam biztosítást kötni (30%-kal megdrágult, hogyazannyukmindenit!) főztem krumplilevest és tanultam - a kutyamenhelyről később. "Programon kívül" kifizettem a céges telefonszámlát, garagcia-javításra beadott telefont próbáltam kikérni, de még nem sikerült, talán a héten valamikor (elfelejtettem vinni az ideiglenes cseretelefon töltőjét a visszacseréléshez).

A szótanulásnál nemhogy megdöntöttem volna a rekordot, hanem alig sikerült egy oldalt legyűrnöm. Az az igazság, hogy ma elég korán (7:20-kor) keltem, így már most, fél nyolckor nagyon álmos vagyok és nem fog az agyam. Majd holnap megpróbálok délelőtt valamit összehozni, ugyanis most egy nagyon nehéz oldalhoz érkeztem. Ezen oldal szavait a "Törvénytisztelő polgár" című filmből írtam ki így többnyire jogi kifejezések vannak benne.

Gyurit nem sikerült este megetetni, ugyanis elfelejtettem, hogy megjött a tél és a szúnyogoknak konyec. Be kell érje azzal a két döglött szúnyoggal, ha nem akar kimúlni.

Édesanyám tegnap talán megsértődött, mert ma elhatározta, hogy neki nem is kell kutya, mert lehet, hogy nemsokára visszaköltözik a városba (most ideiglenesen a szülőfalujában lakik tatámmal, akit - sajnos - gondozni kell). Na, most, hogy ezt sértődöttségében határozta el, vagy egy ésszerűen megfontolt döntés, azt nem tudom. Minden esetre ma így nyilatkozott.

Megnéztem ma "hajnalban", reggeli közben egy Müller Péter "Mesterkurzust". Hát, ez volt az egyik legjobb pszichológiai-társadalmi témájú előadás, amit valaha hallottam. Nagyon jól beszélt. Az előadás címe: "Önzés és csalódás".

A holnapi program gumicsere lesz (autón téliről nyárira), ami a mai 100 Euros biztosítás kifizetése mellett még 20-30 Euro pénzkiadást jelent. Drága dolog az autó...
Részt fogok venni este hattól egy barátom fényképes túrabemutatóján: bringával járta meg nyáron fél Európát. Tanulságos lesz.
Emellett lesz tanulás is, és olvasás is, persze. Ja és NO játék!

A munka terén: régóta nem volt ilyen fos nap, mint ma. Éjjel lehavazott, reggelre az utakon elolvadt és szegény futárok a 2 fokos latyakban dolgoztak. Nem irigyeltem őket, tudom milyen, tapasztaltam én is eleget régebben. Ők nem panaszkodtak, hanem tekertek. Igaz, estére elég szép keresetet összehoztak.

Finom volt a krumplileves, annak ellenére, hogy - miután elkészült a leves - rájöttem: a babérlevelet kifelejtettem belőle. Eme feledékenységemet megpróbáltam a babérlevelek túlzott és gyors (levertem a lisztet a kredencről) adagolásával kompenzálni. Ezzel azt értem el, hogy majdnem péppé főtt a krumpli, de a babér íze mégsem érződött. Azt hittem, sikeresen elszartam, de egy óra várakozás után - láss csodát - egész finom íze lett. Valószínűleg a babérlevél hűltében adta meg magát. Jót ettem belőle és szobatársam is megdicsérte.

Most még jön egy vacsora, aztán - tegnapi programhoz híven kis olvasás - és ágybabújás remélhetőleg kilenc-tíz óra magasságában. Holnap megint korán kelek.