Lopom a netet

Tegnap este kellett volna írjam a bejegyzést, de falun ez nem olyan egyszerű. Eljöttem hát Keresztúrra, nagynéném lakásába s most úgy, ahogy kell, valamelyik szomszédtól lopom a wireless netet.
Tegnap végül ötkor indultam és gond nélkül, viszont fáradtan megérkeztem Boldogfalvára fél tízkor, ott reggeliztem gyorsan és alig 45 perc késéssel már ott is voltam Kalibáskőn. Estig gyűléseztünk, de ebéd után kicsit le tudtam dőlni. Ez felfrissített, így egy kis esti beszélgetés és társasjáték után boldogan indultam vissza Boldogfalvára, hogy most milyen hatalmasan jót fogok aludni, csakhogy ez nem így történt.
Seat úr úgy gondolta, hogy őneki most elfogy a motorolaja és Máréfalvánál egy kerékfordulattal se megy többet. Igaz, már hajnalok hajnalán Váradon fél perc erejéig villogott az olajjelző, tudatván velem, hogy valami nincs rendben, de én gondoltam, hogy csak valami kis egyetnemértés történet az áramkörök közt. Hát nem. Kalibáskőröl elindulva újra jelentkezett és Máréfalváig kísért a villogás, de fél táv után már másodpercenkéti sípolás is jelezte, hogy it most baj lesz. Gondoltam, hátha be tudok gurulni egy udvarhelyi benzinkútig, hogy orvosoljam a problémát, de a autó nem úgy gondolta és megállt. Nem erőltettem.
Így történt, hogy éjfél előtt kicsivel felhívtam "H"-t, hogy jöjjön el értem Kalibáskőről, vigyen be Udvarhelyre, hogy vegyek olajat és töltsem bele Seatba, hátha összeszedi magát. "H" bejött, elvitt, megvettem, beletöltöttem s, hál'Istennek, összeszedte magát. Éjjel fél kettőre már Fülessel játszottam. Így az autós történet.

Apropó, Füles. Első látásra négy hónap után nem ismert meg, de a szagom egyből tudatosította benne, hogy ki vagyok. Össze-vissza ugrándozott örömében, nem lehetett sehogy lecsillapítani. Mindenemet összeteposta és összenyálazta s aztán megint és megint. Örült a műcsontoknak, a bolhairó nyakörvnek s a láncból készült nyakörves póráznak (bár ez utóbbiban kételkedek kicsit).
Úgy volt, hogy ma minimum délután kettőig fel nem kelek, csakhogy ezt elfelejtettem tudatni Fülessel, aki fél kilenckor már nem tudta elviselni, hogy én még mindig alszom. Tette fel a fejét az ágyba, szaglászott, nyaldosott, töfködött az orrával addig, míg fel nem könyörögte magát mellém, hogy vakargassam-simogassam s akkor megnyugodott kicsit. Persze én már nem aludtam vissza s így történt, hogy most, épphogy délben már Keresztúrról írok.

Finom volt a kalibáskői csorba.

Holnap kezdődik a nagy kirándulás, így nemsokára alszom egy jó nagyot, hogy majd nem útközben tegyem... S aztán este leszek megint.

Jó napot, immár!

Az otthon itt van

Megérkeztem szerencsésen Boldogfalvára (még tegnap este, de úgy írom, mintha ma lenne, mert tegnap mobilról nem sikerült fellépni). Az otthon, tehát most itt van. Az 320 km-s út gond nélkül telt. Füles nagyon nehezen viselte az utat. Hányt, szédült, de keresett magának a csomagok tetején egy helyet és többnyire mozdulatlanul utazott végig.

Nagy volt otthon az öröm Füles láttán. Hamar helyrejött és ügyesen kezdi szokni a környezetet.
Most sietek, úgyhogy többet nem tudok írni.

Finom volt édesanyám húslevese.

Új családtag Füles kutya személyében

Végre, sikerült. Elhoztam a menhelyről egy ügyes kiskutyát. Négy hónapos farkaskutya keverék hatalmas fülekkel. Éppen ezért fülesnek hívják. Már az egy nap leforgása alatt rengeteg történetet tudnék róla mesélni, de ezt majd a külön cikkes részlegben fogom megírni.

Mai nappal vége az idei munkának. Ma már olyan rossz volt az idő, hogy kénytelenek voltunk visszamondani a rendeléseket, ugyanis mínusz 5 fok volt kint délben. Szegény futárok nem bírták.

A mára tervezett programot próbáltam tartani, de füles miatt nem minden sikerült. A gumicsere megvolt, verset viszont nem írtam azt a mentséget találva ki, hogy hát Karácsony még úgyis odébb van. Nem tanultam ma semmit és sem autózárat, sem riasztót nem vásároltam. EAzért döntöttem ez utóbbi elhalasztása mellett, mert ha autós üzletben veszek riasztót, lehet, hogy kedvezményesen be is szerelik, viszont akkor nem tudnék hazamenni holnap, mert a szerelésre kellene várakozzak. Másik dolog, hogy otthon úgysem törik fel - remélem. Tehát ez is elmaradt.
Vásároltam viszont édesanyámnak 12 kg mosóport + Fülesnek 11 kg kutyakaját.

Jelenleg épp At laptopjáról írok, ugyanis most valósítom meg a mai napi programom CD írás részét. Márr sikerült hetet megírnom. Még hármat írok és akkor teljesen úr dal-táram lesz az autóban.

Ja és pórázt, meg nyakörvet is vettem Fülesnek, amit már ügyesen kezd megszokni.

Gyuri - úgy tűnik -, levegővel él, ugyanis amióta a befőttesüvegbe került, nem evett semmit. Érdekes. Kíváncsi vagyok, mi lesz vele januárra, míg visszajövök.
Ja, igen: holnap délelőtt indulunk haza Fülessel. Én vezetek :P. Ő most ügyesen ide van kondorodva mellém a földre és épp az igazak álmát alussza.

Na, most írom is a nyolcadik CD-t. Ahogy kész vagyok, irány az ágy, mert holnap hosszó nap lesz.

Finom volt a krumplileves utolsó maradéka. Sokáig kitartott.

Autófeltörés kísérlete

Mai nap legfőbb történése az autóm feltörésének kísérlete volt. Miután lejárt a tegnap már emlegetett barátom három hónapos biciklitúrájának beszámolója (22:30 magasságában) és közeledtem az autómhoz, meghökkenve vettem észre, hogy mind a négy fogantyú ki van feszítve és (a fagy miatt) nem engedett vissza. Tüzetesebben megvizsgálva észrevettem, hogy hiányzik a sofőrajtó zárja: teljesen be volt ütve az autó ajtajának üregébe. A másik oldalra kerülve pedig megállapítottam, hogy a túlsó ajtón is igencsak meg van gyötörve a zár. Megkínozták szegény autót rendesen, de nem tudták feltörni. Az ok az lehetett, hogy észrevették a bent hagyott táskámat és a GPS tartóját. Persze a táskát nem szokás bent hagyni a kocsiban, de az ember, miután egy forgalmas sétány mellett egy tökéletesen kivilágított útszakaszon egy templom előtt parkol, nem gondolja azt, hogy még itt is megkísérlik feltörni a kocsiját. Hála a magasságos Istennek, nem sikerült nekik. Hogy mit vesztettem volna: a pénztárcámat tele iratokkal, magyar igazolványt, 40 Euronak megfelelő pénzösszeget, egy GPS-t (ami el volt rejtve) és egy hátizsákot. Ez éppen elég lett volna.
Ebből az a tanulság, hogy többet nem hagyok táskát, sem GPS-t - még elrejtve sem - autóban és, hogy a magamnak szánt karácsonyi ajándékom egy riasztó lesz, amit még az idén (az új zárral együtt) beszereltetek az autóba.

Ezen kívül voltam ma gumit cserélni (nyárit télire), de nem volt idejük rám, úgyhogy holnap reggel nyolckor jelenésem lesz a gumicseréldénél.

Édesanyámmal megbeszéltük, hogy akkor mégiscsak kell egy kutya, de akkor legyen olyan, hogy végszükség esetén tömbházlakásban is érezhesse jól magát. El is mentem az SOS Dogs-hoz és holnap délelőttre velük is megbeszéltem egy találkat. Úgyhogy, ha minden igaz, holnap már egy kutyával fog bővülni kis, két személyes (édesanyám és én) családunk.

Ma csak egy pár szót tanultam, még nem értem a tegnap elkezdett nehéz oldalnak a végére sem.

Karácsonyi ajándék gyanánt édesanyámnak írok egy gyermekverset, amit majd kisiskolás tanítványainak megtaníthat, vagy akár felolvashatja nekik, mondván, hogy ezt az ő fia írta. Biztosan boldog és büszke lesz.

Holnapi program: gumicsere, kutyamenhely, riasztó, autózárvásárlás (vagy megrendelés), mosóporvásárlás (édesanyámnak), versírás, audio CD írás (új zenék, hogy legyen, amit holnapután hazafele úton hallgassak - unom már az eddigieket).
Egyelőre ennyi jut eszembe, majd írok, hogy jött-e valami pluszba.
Remélem, több ilyen, mint a mai sztori nem fog történni. Huh! Olcsón megúsztam.

Finom volt a krumplileves. Maradt még holnapra is. Most fogmosás és irány az ágy, mert bő hat óra múlva kelek.

Rossz hírek

A mára kitűzött programot túlteljesítettem, de sajnos az eredmény elég siralmas.
Azzal kezdtem, hogy, mielőtt elindultam volna a "WT" irodába, megnéztem még egyszer a weblapjukat, csak úgy, biztonságból és, hát mit látnak szemeim? Frissítették. De úgy megfrissítették, hogy a H2B jellegű vízummal kapcsolatos leírások és programok eltűntek. Ez nem vetett jó fényt a tervemre. Ezen túl pedig eltűnt a nagyváradi "WT" iroda címe és maga a város feltüntetése is. Ez nem tetszett. Gyorsan fel is hívtam telefonon "Cs"-t, akivel ezelőtt 3-4 évvel beszélgettem az utazási irodáról, még megboldogult diákelnök koromban. "Cs" örömmel tájékoztatott, hogy igen, még a "WT" nél dolgozik és elmondta, hogy azért nincs rajta várad az elérhetőség listán, mert a munkatársuk nem bizonyult igazán megfelelőnek és felszámolták mindenestül. Na jó, de ez a kisebbik. Kérdem, hogy nade mi van azzal, hogy nincs H2B vízum? Erre az a felelet, hogy hát, az mostanában nem igazán működik, mert, hogy nem szeretik az amerikai munkaadók stb. és ezért nem is működtetik tovább ezt a szolgáltatást és, hogy megpróbálhatom máshol esetleg, de úgysem sikerül, mert van új amerikai törvény ami megnehezíti és ezért megszűnt.
Na, mondom, jól nézek ki. Pedig már úgy beleéltem magam. Na, de hát ez van. S akkor mit ajánl, kérdeztem. Mondta, hogy, háááát filozófia végzettséggel még internshipre sincs esélyem, úgyhogy egyéb nincs, minthogy Angliába menjek mezőgazdasági munkára, de az nehéz és nem tudja, hogy megtalálnám-e a helyem, de, ha van valami fejlemény, visszahív. Hát megköszöntem szépen az elszomorító szavakat és elköszöntünk.

Ez volt az első elszomorító dolog ma. A második, hogy - eddig még nem említettem, de - jelentkeztem egy Európai Uniós gyakornoki posztra, ami elvileg tuti siker volt, de ma szóltak, hogy kösz, de mégse, mert nincs nyelvvizsgád. Persze eddig nem volt kitétel a nyelvvizsga, még a pályázat meghirdetésében sem, de most hirtelen az lett. Na, megköszöntem azt is...

Elkezdtem gondolkodni az elszomorító dolgok után, hogy akkor most mi lesz? Két lehetőség jutott eszembe: egyik ugye a zöldségszedés Angliában (de csak, ha minden kötél szakad), a másik pedig, amit "A" említett Ausztráliából, hogy mehetnék pl. hajóra dolgozni és ott neki van is ismerőse és utánaérdeklődik.
Erre a másodikra álltam rá ma délután egészen mostanig, de sok biztatót nem tudok mondani. A legalapvetőbb feltétel, hogy tudjak angolul. Na, el is határoztam magam, hogy fejlesztem az angolomat. Néztem YouTube-os videókat és felfogadtam, hogy jól megtanulok angolul és akkor bizton jelentkezhetek egy jó hajós állásra.
A hajós állást azért látom ésszerűen lehetségesnek, mert így utánaolvasva, meg utánanézegetve létok benne fantáziát, hogy valahova fel is vegyenek. Ahhoz viszont mindenképp kell fújjam az angolt. Sok helyen még az interview is telefonon keresztül történik. Ha érdekel valakit egy két hajós-munkás honlap, tessék:
-Ship Jobs
-Hajós munka
Ennyit a munkákról.

Voltam ma még a kutya menhelyen is, ahol érdeklődésemre válaszolva megnyugtattak, hogy bármikor megyek, fogok kapni fiatal, nagy termetű kutyakölyköt édesanyámnak házőrzőnek. Én mondtam nekik, hogy jó, akkor egy hónap múlva jövök és konkretizáljuk a dolgokat.

Legalább ennyi jó történt ma. Ja, meg sikerült összeütni egy jó paszulyfőzeléket (persze csak azután, hogy romlott borsóból elkészítettem egy borsófőzeléket és szívszakadva kiöntöttem a WC-be, de hát ez a nap már csak ilyen...).

Végre alvás. Remélem, legalább az jó lesz...