RAAM és szúnyogok

A RAAM, az a Race Across America elnevezésű, az Egyesült Államokat keresztbe - óceántól óceánig - átszelő bicikliverseny. Nagyon kemény. Olyanok vannak, akik nyolc nap alatt úgy lenyomják az ötezer kilométert, hogy összesen tíz órát, ha alszanak. Azt mondják, a világ legnehezebb versenye. Ha minden igaz, holnap ér be Jure Robic, az első helyezett. Van egy magyar résztvevő is: Szőnyi Ferenc. A solo kategóriában jelenleg 12 versenyző van "pályán", hat feladta. Az állás itt tekinthető meg.

Na, most éppen ezt nézegettem és nem tudom mitől, de hihetetlen mennyiségű szúnyog gyűlt be ide a nappaliba. Annyian vannak, hogy most, miközben a bejegyzést írom, olyan is van, hogy egyszerre négyet-ötöt látok a leptop fényében. Mást se csinálok, csak hessegtetem magamról félkézzel, mikozben pötyögök. Nade nem baj, mert nemsokára megyek be a szobámba, ahol csend van és békesség, köszönhetően a jóféle, folyadékos szúnyogirtónak. Előtte még azér egy lekvároskenyér elfér.

Volt ma még Morénás biciklisgyűlés is, ahol megbeszéltük a hétvégi barlangászós biciklitúrát. Dejólesz.

Érdekesség a sok szúnyog.

A Fixivel ma jót haladtam. Szereztem a műhelybéli biciklirakásból egy jó első fogaskereket, kiszépítettem, lefestettem és le is lakkoztam. A felni is és a küllők is ugyanígy jártak. Itt van pár kép, hogy lássátok, nem hazudozom:

Előszöris küllők festetlenül, állványzatban:

Aztán küllők lefestve (már este van):

És itt az első fogaskerék az első felnivel:

Elég szépen alakul a bicaj. Sehol nem találtam ma felnit a hátsó kerékhez, de este "Z" barátom megnyugtatott, hogy neki van egy jóféle. Szuper! Holmi szirszart nem akarok beletenni, hamár az első kerék duplafelnis és szegecselt lesz...

Finom volt a szalámis-sajtos-csiliszószos-kecsapos makaróni.

Mai nem nem volt se szaladgálás s e biciklizés, mert a tegnap úgy meghajtottam Kovácsi fele, hogy kicsit megfájdult a lábam. Remélem, holnapra elmúlik. Volt viszont erőlködés s még egy kicsi hátramaradt estére is a fekvőtámaszokból, úgyhogy pápá!

Kínai minden

Elhoztam a tehnoelectric-től a dolgokat, amiket tegnap rendeltem. Kb olyanok, mint amilyenekre számítottam. Mind kínai persze, mint manapság minden, de a mérleg pl nagyon tetszik és jól is működik. Holnap ki is próbálom, hány kiló a túrázós biciklim. A futárbiciklimet már lemértem: 15,97 kg. Kicsit nehéz szegény, dehát CroMo váza van.

Reggel bementem kilencre, hogy dolgozzak valamit, de egy ideig csak tettemvettem, nemigen tudtam kezdeni magammal semmit. Azán Zapp számla fizetés, egyeztetés "K"-val, hogy milyen nyomtatványok kerüljenek fel a Fixire s utána voltam tehnoelectric-éknél s finom lett a szalámis makaróni sajttal és kecsáppal.

Felraktam a Counter Strike Condition Zerot s kicsit játszogattam vele, aztán most alvás.

Érdekesség, hogy holnaptól vagy szaladni, vagy biciklizni fogok egy jó ideig rendszeresen. Mikor mit.

Ésakkor jóéjt a lekváros rizsre.

Mennyiiii?!?! 23:48?

Tejóég, hogyeltelt az idő. Nemrég érkeztem Debrecenből az első angol órámról.

Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.

De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.

Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.

Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!

Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!

A mosoly hatalma

A mai nap egy általános munkanapnak mondható. Az esti eső már reggeliben kezdett száradni, később a nap is kisütött. Volt rendelés szépszerivel, de nem volt se megerőltető, se túlságosan laza. A reggel kicsit rohanósra sikeredett egy félreértett rendelés miatt, de aztán helyreállt a rend. Általában minden nap van legalább egy rohanós rész.

A mosolygással kapcsolatosan a történet a következő. Nemrégiben rájöttem arra, mi a legjobb megoldás akkor, ha valaki (egy hájas, pöffeszkedő BMW-s, szoliba igyekvő szőke dáma, vagy egy önhitt szupersofőr, esetleg egy indexhuszár) rámdudál olyan helyzetben, mikor nem biztos, hogy neki van igaza. A dudálás mellé általában heves karlengetés és hallhatatlan kiabálás is vegyül. Ilyenkor, ha visszakiabálok, akkor mégjobban üvöltözik az illető, esetleg kinyitja az ajtót, megfenyeget stb., ez általában IQ függő. Tehát nem a visszaüvöltözés a legjobb megoldás.
Ilyenkor a legjobb módszer az, ha nyugodtan, mosolygó arcal felé fordulok, hangosan köszönök, hogy "SZEVAAAASZ" és integetek neki, mint, akit már rég nem láttam. Ilyenkor az illető megrökönyödik, azt hiszi, hogy ismer engem, elkezd fürkészni az emlékei közt, látszik az arcán, hogy zavarba jön, akármekkora hájfej. Egyszóval hülyére veszem anélkül, hogy bármilyen támadó gesztust tennék feléje. Ez mindig bejön. Én örülök, hogy jól átvertem az illetőt, ő pedig azonnal abbahagyja a dudálást, meg a szitkozódást, és arra gondol, hogy, talán egyszerűbb lenne visszaintegetni, hogy "jaaaj, szevasz, milyen rég nem találkoztunk s pont egy ilyen furcsa helyzetben hoz minket össze a sors", vagy valami hasonló. De addig én már árkon bokron túl vagyok.
A mosolytól teljesen zavarba jönnek. Romániában nem szokás az ilyesmi.

Most megint esik. Az lenne a jó, ha a tegnapi módszert alkalmazná az időjárás és reggelre már száradni kezdene, de úgy néz ki, nem fog összejönni. Túl szép volt a hét ahhoz, hogy az utolsó napja is szép legyen.

Behoztak ma egy javítanivaló biciklit, tehát szombaton nem fogok unatkozni legalább egy órán át.

Finom volt a szalámis-tejfölös makaróni másik fele. Most még jön valami kaja, aztán a szokásos. Pá!