Sikerűűűlt

Nemrég értem haza, jó fáradt vagyok, de a lényeg az, hogy sikerült a vizsga. Sőt, nem is akárhogy. Jelest kaptam mind elméletből, mind gyakorlatból s az angolra is megkaptam a lehető legnagyobb: intermediate minősítést.
A szomorú az, hogy nem volt sem óceánra, sem folyami hajóra interjú. Vagyis óceánra csak nyár közepén-végén esedékes interjú, folyamira felvesznek, amint ürül hely, de az meg kitudja, mikor lesz. Ami valószínűbb, az az, hogy Ciprusra felvesznek szállodai pincérnek. Az a munkahely sem rossz, jól fizetnek, napi kilenc óra munka és biztosítanak kaját, meg szállást, tehát elfogadható. Ha nem jön össze vízre, akkor lehúzok ott egy szerződést idény végéig, aztán kéretem magam fel az óceánra. Elválik. A lényeg, hogy a legmagasabb minősítésű diplomát kaptam, így jó nagy az esélyem bárhová.
Ha velvesznek folyami hajóra, vagy Ciprusra, kb tíz napon belül hívnak. Ha nem, meglátjuk, hátha esedékes lesz inkább az óceánra. Kialakul.

Finom volt a hidegszendvics a budapesti Vendéglátóipari Főiskola melletti kávézóban.

Érdekesség, hogy szanaszét untam magam a vizsga közötti várakozásokban, holott izgulnom kellett volna elméletileg. De ez csak ilyen kényszer érdekesség, mert álmos vagyok.

Jóéjt midnenkinek s köszönöm a sikeres szorításokat!
Pá!

Mennyiiii?!?! 23:48?

Tejóég, hogyeltelt az idő. Nemrég érkeztem Debrecenből az első angol órámról.

Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.

De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.

Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.

Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!

Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!

Emlékezzünk hazánk nagyjaira - divatból

Felháborító, hogy az emberek mennyire a megszokás útján járnak ahelyett, hogy az eszükre hallgatnának. Kint voltam a március 15-i ünnepségen és a következőt tapasztaltam. Tele volt a tömeg iskolásokkal, akik kényszerből ki vannak csődítve oda tölteléknek. Na, most gondolhatjátok, mennyire mélyültek el az ünnep megélésében vagy akár a felszólalók beszédében. Semennyire. Vihogtak, mászkáltak, egymással beszélgettek. A kérdés az, hogy mit kerestek ott? Mi értelme volt őket odagyűjteni? Attól, hogy alkalmanként ott töltik a közönség sorait, nem lesznek se okosabbak, se hazaszeretőbbek. Esetleg egyre jobban kiábrándulnak a dologból. De! Ez így szokás...

Alapjában miről is szólna a mai megemlékezés? Megmondom: arról, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik annak idején szabadságukat, életüket áldozták a hazájukért. Tehát emlékezésről, tiszteletadásról és főhajtásról szól ez a nap. Mert, ha ezt nem tesszük, mi lesz? Megmondom: aki esetleg manapság szándékozik őseinkhez fogható bátorsággal kiállni a népért (politikus, vagy mi?), nem teszi, mert látja, mennyire értékelné a nép. Olyanokért harcoljon, akik nem tisztelik nemzeti nagyjaikat? Akik divatból mennek megemlékezni? Akik ott állnak a szobra előtt (feltéve, ha lesz) és azt se tudják, miért halt meg, vagy, hogy mi a keresztneve? Hát kétes. Persze mártírhalált halni attól még lehet, csak egy okkal kevesebb...

Másik golog. Mi az, hogy mindenki úgy koszorúz, hogy név szerint szólítják? Az az Oscar-díj átadáson és cukorkaosztásnál oké, de egy megemlékezésnél?!?!? Aki a tiszteletét koszorúval rója le, hát legyen. Dícséretes. De nemár, hogy reklámot csináljon belőle. Menjen oda, tegye le, hajtson fejet, de ne olvastassa fel a nevét, és foglalkozását, főleg ne a politikai identitását! Ez már rengeteg éve így megy, merthát: ez így szokás...
Na, aki érti érti, aki nem, nem. Tovább hiába magyarázom.

Az én részvételem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a Szacsvay Imre szobránál meghallgattam az ünnepi beszédeket; kellemesen csalódtam a felszólalók mondanivalóján; ahogy elkezdték a koszorúzást, mérgemben lemondtam a Himnusz elénekléséről és elindultam - egy egyszemélyes előfelvonulást képezve - a Petőfi szobor megtekintésére; megnéztem magamnak a szobrot, lélekben megemlékeztem Sándorunkról, majd hazafele jövet vettem virslit. Dióhéjban (meg emészthető bélben).

Volt még ma ünnepi honfoglaló, angolol vasás, déli szendergés és, na mi volt finom ma? Na mi? Iggen, az esti vásárlás "gyümölcse".
Akinek a kedve pedig a "puff"-ból a "juhé" irányába halad, meggyorsíthatja annak sebességét a következő gyöngyszemmel: Wild Cherry - Play that Funky Music.

Most a szokásos + szellőztet, oszt' megin a szokásos reggelig. Mert ez így szokás... :D

S, hogy ünnepi legyen a vég: gondolkozzatok azon, hogy miért csak a magyar mesék végződnek úgy, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak". Más nemzeteknél csak egyszerűen "and they lived happily ever after" ("és ettől fogva boldogan éltek"). Csak a magyar kell mindenképp meghaljon?

[szerk. megj.: a helytálló fordításon "At"-tal 10 percet gondolkoztunk]

Újabb, apró előrelépések

Megint éjjel van és itt görnyedek a számítógép előtt, de lehet, hogy megérte, ugyanis ma (azaz tegnap) este kaptam "A"-tól Ausztráliából egy levelet, melyben tudatta, hogy beszélt a hajós ismerősével és minél hamarabb küldjem el az önéletrajzomat neki angol nyelven, hogy gyorsan továbbítsa is. Na így történt, hogy hajnali négy óra van és még mindig a gép előtt vagyok. Kb. egy órája sikerült elküldenem az önéletrajzomat Ausztráliába Skype-on (ahol akkor pont déli 12 óra volt) és onnan már továbbítva is van valahová a világ másik csücskébe. Remélem, sikerrel jár. "A" felhívta a figyelmemet, hogy mindenképp gyúrjam az angolt, mert ahhoz, hogy hajóra felvegyenek (normális munkára), kérik a folyékony angol beszédet. Na én attól még kicsit messze állok, de alakul.
Az utóbbi egy órában hajós blogokat nézegettem:
-Kati blogja
-druszám blogja

Találtam egy weboldalt egy GMN nevű magyarországi hajós-munkaközvetítő cégről. Lehet, hogy az önéletrajzom ott kötött ki egy órával ezelőtt. Ki tudja?

A mai nap ezen kívül az angol tanulásé egy kis délutáni alvásé és zöldségleves-főzésé volt a nap. Megnéztem MisterDuncan összest (10 órányi videótömkeleg), de úgy érzem, még legalább egyszer végignézem, mert nagyon hasznos; és tanultam a szószedetet, ami lassan a 400. szónál tart. A zöldségleves finomra és méretesre (4 l) sikerült.

Jó volt a zakuszkás kenyér vacsorára.
Most alusz, de gyorsan!

Apró előrelépések

Az angol tanulásé volt a terep. A YouTube-on találtam egy videósorozatot, amiben MisterDuncan tanít angolul. Nagyon fülbemászóan oktat, immár harminc videóját végignéztem és meg kell hagyni, ragadt rám valami. Persze nem csak hallgatom a videóit, hanem az ismeretlen szavakat lejegyzem, a SZTAKI webszótára segítségével kikeresem a magyar megfelelőjüket, aztán megtanulom. Így remélem, nemsokára annyira fogom vágni az angolt, hogy bárkivel nyugodtan el tudjak beszélgetni telefonon. Most azon a szinten vagyok egyelőre, hogy elbeszélgetni tudnék, de nem nyugodtan és kisebb nagyobb szünetekkel gondolkoznék egy-egy szó angol megfelelőjén.
Eddig kb. 200 szót jegyeztem le. Ezeket még meg kell tanulni :(.

A mai nap másik fontos eseménye azzal kezdődött, hogy este tíz előtt nem sokkal elmentem a "G" kocsmába, hogy találkozzam "E" barátommal, aki holland, így csak angolul tudunk értekezni. Gondoltam, jó lesz ez a találkozás, mert az angolomat is csiszolhatom általa. Nade volt ennek a kiruccanásomnak egy nagyobb jelentősége is. Mégpedig az, hogy találkoztam "J" bátyámmal - aki szintén majdnem félig holland - és beszélgetésbe elegyedve vele is, megtudta, hogy mi a Nagy Tervem. Azonnal elkezdett azon gondolkozni, hogyan segíthetne nekem elérni célomat. Pont úgy esett, hogy ma este voltan nála elszállásolva félig holland barátai és felajánlotta, hogy bemutat nekik, hátha ők tudnának valami megoldást problémáimra. Na el is látogattam hozzájuk az esti (éjjeli) borozásra, de sajnos egyikük sem ajánlott fel egyből egy holland munkahelyet. Sőt! Egyre inkább le akartak beszélni a Nagy Tervem azon részéről, hogy kétkezi munkával akarok pénzt keresni, hogy kijuthassak Ausztráliába. Inkább arra próbáltak rábeszélni, hogy menjek mesterizni valami idegen országba (pl. Kanada) és ott próbáljak letelepedni; meghogy miért akarok én épp Ausztráliába menni, mikor annyi más lehetőség van. Hiába mondtam nekik, hogy azért, mert tetszik a hely, meg, hogy milyen messze van és milyen vonzó emiatt és, hogy milyen jó ott az életszínvonal, egyszerűen nem fért a fejükbe (lehet, hatvan évesen én sem érteném meg magamat). Na, a lényeg az, hogy sok előrelépés nem történt, de legalább megtudtam egy két más lehetőséget is az itthonról való eliszkolásra. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami eredménye a Hollandiában történő munkavállalásban a mai estének. Az is jó lenne.

Egyébként semmi különös. Hamar, de eredményesen szállt el a mai nap. Elfogyott ebédkor a paszuly főzelék, de finom volt a spagetti szalámival, amit a vendégségben kaptam. A holnapi nap a tanulásé és talán még valami intézgetésé.
Most alvás.

Rossz hírek

A mára kitűzött programot túlteljesítettem, de sajnos az eredmény elég siralmas.
Azzal kezdtem, hogy, mielőtt elindultam volna a "WT" irodába, megnéztem még egyszer a weblapjukat, csak úgy, biztonságból és, hát mit látnak szemeim? Frissítették. De úgy megfrissítették, hogy a H2B jellegű vízummal kapcsolatos leírások és programok eltűntek. Ez nem vetett jó fényt a tervemre. Ezen túl pedig eltűnt a nagyváradi "WT" iroda címe és maga a város feltüntetése is. Ez nem tetszett. Gyorsan fel is hívtam telefonon "Cs"-t, akivel ezelőtt 3-4 évvel beszélgettem az utazási irodáról, még megboldogult diákelnök koromban. "Cs" örömmel tájékoztatott, hogy igen, még a "WT" nél dolgozik és elmondta, hogy azért nincs rajta várad az elérhetőség listán, mert a munkatársuk nem bizonyult igazán megfelelőnek és felszámolták mindenestül. Na jó, de ez a kisebbik. Kérdem, hogy nade mi van azzal, hogy nincs H2B vízum? Erre az a felelet, hogy hát, az mostanában nem igazán működik, mert, hogy nem szeretik az amerikai munkaadók stb. és ezért nem is működtetik tovább ezt a szolgáltatást és, hogy megpróbálhatom máshol esetleg, de úgysem sikerül, mert van új amerikai törvény ami megnehezíti és ezért megszűnt.
Na, mondom, jól nézek ki. Pedig már úgy beleéltem magam. Na, de hát ez van. S akkor mit ajánl, kérdeztem. Mondta, hogy, háááát filozófia végzettséggel még internshipre sincs esélyem, úgyhogy egyéb nincs, minthogy Angliába menjek mezőgazdasági munkára, de az nehéz és nem tudja, hogy megtalálnám-e a helyem, de, ha van valami fejlemény, visszahív. Hát megköszöntem szépen az elszomorító szavakat és elköszöntünk.

Ez volt az első elszomorító dolog ma. A második, hogy - eddig még nem említettem, de - jelentkeztem egy Európai Uniós gyakornoki posztra, ami elvileg tuti siker volt, de ma szóltak, hogy kösz, de mégse, mert nincs nyelvvizsgád. Persze eddig nem volt kitétel a nyelvvizsga, még a pályázat meghirdetésében sem, de most hirtelen az lett. Na, megköszöntem azt is...

Elkezdtem gondolkodni az elszomorító dolgok után, hogy akkor most mi lesz? Két lehetőség jutott eszembe: egyik ugye a zöldségszedés Angliában (de csak, ha minden kötél szakad), a másik pedig, amit "A" említett Ausztráliából, hogy mehetnék pl. hajóra dolgozni és ott neki van is ismerőse és utánaérdeklődik.
Erre a másodikra álltam rá ma délután egészen mostanig, de sok biztatót nem tudok mondani. A legalapvetőbb feltétel, hogy tudjak angolul. Na, el is határoztam magam, hogy fejlesztem az angolomat. Néztem YouTube-os videókat és felfogadtam, hogy jól megtanulok angolul és akkor bizton jelentkezhetek egy jó hajós állásra.
A hajós állást azért látom ésszerűen lehetségesnek, mert így utánaolvasva, meg utánanézegetve létok benne fantáziát, hogy valahova fel is vegyenek. Ahhoz viszont mindenképp kell fújjam az angolt. Sok helyen még az interview is telefonon keresztül történik. Ha érdekel valakit egy két hajós-munkás honlap, tessék:
-Ship Jobs
-Hajós munka
Ennyit a munkákról.

Voltam ma még a kutya menhelyen is, ahol érdeklődésemre válaszolva megnyugtattak, hogy bármikor megyek, fogok kapni fiatal, nagy termetű kutyakölyköt édesanyámnak házőrzőnek. Én mondtam nekik, hogy jó, akkor egy hónap múlva jövök és konkretizáljuk a dolgokat.

Legalább ennyi jó történt ma. Ja, meg sikerült összeütni egy jó paszulyfőzeléket (persze csak azután, hogy romlott borsóból elkészítettem egy borsófőzeléket és szívszakadva kiöntöttem a WC-be, de hát ez a nap már csak ilyen...).

Végre alvás. Remélem, legalább az jó lesz...