Az egész délelőttöm arra ment rá, hogy a fényképeket rendezgettem a Picasa 3 fényképrendezgetővel. Ez egy olyan jó kis program, amely felismeri az arcokat és akképp lehet kiválogatni, hogy ki ki az, meg hasonlók. Ha tehát most egy ismerősnek a képeit keresem, akkor csak lazán kiválasztom a csoportját és máris minden előugró fényképen ő is jelen van. Jó kis program.
Érdekességként el lehet gondolkozni azon, hogy, ha egy ilyen kis ingyenes program képes ilyen jól az arcfelimerésre, akkor miket használhatnak a direkt, hivataloan erre szakosodott szervek. Gondolom, csak felmutatnak a számítógépüknek két fényképet rólam és máris az összes képemet maguk előtt látják, ami fent van az interneten. Félelmetes, hogy mikről nem tudunk. Mundjuk, attól ma még nyugodtan alszom.
Délután megnéztem az "Exam" című filmet, ami a "Die Experiment"-hez hasonlóan egy szobában játszódik le. Tesztet író munkavállalók szerepelnek benne (nyóc darab), akik mindent megtesznek azért, hogy jobbak és alkalmasabbak legyenek a megpályázott munkára, mint a vetélytársaik. Jó kis izgalmas film, bár a végétől nem vertem földhöz magam. Ahhoz képest, hogy eléggé nóném színeszekkel volt tele, jó kis filmnek mondható.
Nameghátpersze volt játék is, ha már letöltöttem a CS Source-ot, hát játszodtam is vele. Jó a grafikája, meg minden, de nem lesz valami hosszúéletű a játék, mert nem igazán lehet benne fejlődést elérni, csak lő meg lő meg lő az ember s tocsog minden a vértől, meg tiszta aréna, de csak hálózatban lehet játszani és azt én nem élvezem annyira.
Volt még szaladgálás is és mennyit futottam? Na, mennyit? Hát jeszz: megdöntöttem a világrekordomat, ami pedig elég jónak számított eddig is. Ide figyeljetek: 18 perec, 51 másodperec alatt futottam le a 4,1 km-t. Mindjárt be is írom az online edzésnaplóba, ahova mindigis fel szoktam tenni az edzéseimet.
Futás után a hasizmomat gilkoltam, de a karomat se hagytam pihenni. S most még jön a fekvőtámasz, amivel még mindig el vagyok maradva. 2 nap lemaradás van, a többit letörlesztettem. Jaj.
Finom volt az itthon készült csirkesonkás melegszendvics.
Megyek, gyorsan elteszem magam holnapra, mert este is későn feküdtem s úgy ébredtem, hogy alig értem be ma kilencre.
Ja, s milyen jó dolog, hogy édesanyám - ha közvetetten is, de - el tudja érni Kányádi Sándort. Ennyi, ha valaki két faluval odább születik Sándor bácsitól :)
Tehát akkor puszipá!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: futás. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 24., csütörtök
2010. május 20., csütörtök
Újra túra
Elhatároztam, hogy megyek a Kézdi Maratonra. "E" barátommal és barátnőjével megyünk haza, épp befér az autóba a két bicikli és mi. Közben dejó, hogy még édesanyámat is meg tudom látogatni. Holnap gyorsan kell foglaljak egy szállást Kézdin 18 lejért, hátha még van és akkor reggel pihenten tudom kezdeni a versenyt. Ez most csak 74,3 kilométer lesz, úgyhogy elejétől fogva nyomom, ahogy bírom, hátha valami tolerálható helyezést érek el, nameg, ha minden igez és felvesznek dolgozni, amúgy se fogom egy ideig a lábamat biciklizésre használni, úgyhogy egy kis sérülés belefér.
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.
Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.
Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele.
Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.
Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!
Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...
S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.
Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.
Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele.
Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.
Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!
Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...
S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!
2010. március 26., péntek
Tömör nap
Ma nem unatkoztam. Voltam lerakatban, biciklisbótban és vásároltam a két idegenbe vivendő biciklire eztazt, ami hiányzott, aztán felszerelgettem, de csak holnap fogom teljesen befejezni mindkettőt. De holnap is csak, miután visszajöttem Debrecenből, ugyanis egy alkatrészt Berettyóújfaluból kell elhozzak. Neten találtam a Deore LX kilenc sebességes hátsó váltót 20 Euroért s úgy döntöttem, hogy megéri.
Holnap estére tehát készenlétben lesz a két kirándulós bicikli, akiket majd Gyergyóból jövet, váradon kis szünetet tartva bedobálok a kocsiba és nyomás tovább Bécs iránt.
Mivel ma biciklikkel voltam elfoglalva, nem jutott időm a debreceni képzés előtt szaladni, így késő estére kellett halasszam. A képzés után fél tizenegyre verődtem haza farkaséhesen, úgyhogy muszáj volt gyorsan főzzek valamit, mert hát éhgyomorral mégsem futkorászhatok. Ettem is gyorsan virslis makarónit tejföllel (elfogyott a kenyér), ami - mint minden étel farkaséhgyomorra - nagyon jól esett. Utána vártam vaegy órát és rászántam magam a szaladásra. Túlélésre mentem, mert hát a gyomromban ott vartyogott a nagy tányér kaja, de láss csodát: hatalmasat szaladtam. Nemhogy jó tempóban kibírtam a távot, de még hatalmas rekordot is döntöttem (majdnem egy perccel). Úgy néz ki tehát, hogy izomláz nélkül jó szaladni még ha telehassal, akkor is.
Most jöjjön egy gyors agymenés, mert nincs erőm hosszabbra: nem szeretek kedvenc zenémről, filmemről, szinészemről, kajámról stb beszélni. Valahogy nem esik jól. Több dolog miatt is:
Egy: olyan, mintha elárulnám magam.
Kettő: magam sem tudom meghatározni, mikor mi a kedvencem, mert hangulatfüggő s emiatt változó.
Három: miért határozzam meg, ha úgyis mindegyre változik. Ennyi.
Nem tudom, más hogy van vele. Nekem sok szimpatikus dolgom van, de egyik se kedvenc. Lehet, hogy még éretlen vagyok? Lehet, hogy túl érett? Lehet, hogy nem érdekel!
A nap zenéje a nagy rohanásban: Leonard Cohen - In my secret life.
Fáradt vagyok. Most jön a szokásos, aztán aktív alvás, mert holnap még a mainál is keményebb nap jön.
Ja s eleget tettem tegnap lejegyzett rajongásomnak: többek között vettem egy kilométerórát az egyik biciklire.
Mindenkinek jókat!
Holnap estére tehát készenlétben lesz a két kirándulós bicikli, akiket majd Gyergyóból jövet, váradon kis szünetet tartva bedobálok a kocsiba és nyomás tovább Bécs iránt.
Mivel ma biciklikkel voltam elfoglalva, nem jutott időm a debreceni képzés előtt szaladni, így késő estére kellett halasszam. A képzés után fél tizenegyre verődtem haza farkaséhesen, úgyhogy muszáj volt gyorsan főzzek valamit, mert hát éhgyomorral mégsem futkorászhatok. Ettem is gyorsan virslis makarónit tejföllel (elfogyott a kenyér), ami - mint minden étel farkaséhgyomorra - nagyon jól esett. Utána vártam vaegy órát és rászántam magam a szaladásra. Túlélésre mentem, mert hát a gyomromban ott vartyogott a nagy tányér kaja, de láss csodát: hatalmasat szaladtam. Nemhogy jó tempóban kibírtam a távot, de még hatalmas rekordot is döntöttem (majdnem egy perccel). Úgy néz ki tehát, hogy izomláz nélkül jó szaladni még ha telehassal, akkor is.
Most jöjjön egy gyors agymenés, mert nincs erőm hosszabbra: nem szeretek kedvenc zenémről, filmemről, szinészemről, kajámról stb beszélni. Valahogy nem esik jól. Több dolog miatt is:
Egy: olyan, mintha elárulnám magam.
Kettő: magam sem tudom meghatározni, mikor mi a kedvencem, mert hangulatfüggő s emiatt változó.
Három: miért határozzam meg, ha úgyis mindegyre változik. Ennyi.
Nem tudom, más hogy van vele. Nekem sok szimpatikus dolgom van, de egyik se kedvenc. Lehet, hogy még éretlen vagyok? Lehet, hogy túl érett? Lehet, hogy nem érdekel!
A nap zenéje a nagy rohanásban: Leonard Cohen - In my secret life.
Fáradt vagyok. Most jön a szokásos, aztán aktív alvás, mert holnap még a mainál is keményebb nap jön.
Ja s eleget tettem tegnap lejegyzett rajongásomnak: többek között vettem egy kilométerórát az egyik biciklire.
Mindenkinek jókat!
2010. március 25., csütörtök
Netfüggés
Ma este csak két órára vették el a netet, de közben legalább háromszor jött, hogy megnézzem a leveleimet, fellépjek messengerre, vagy maghallgassak a YouTube-n egy dalt. Majd' egy órán keresztül próbáltam megjavítani sikertelenül. Aztán nehéz volt tudomásul venni, hogy, ha nincs internet, akkor a fenti késztetések nem érik el céljukat. Valmi ahhoz hasonló érzés ez, mint mikor megnézznénk a karóránkon, mennyi az idő, de elfelejtettük, hogy már nem működik.
Na, így jártam ma este, úgyhogy nekifogtam filmezni: The Book of Eli. Ahhoz képest, hogy 720-as felbontással reklámozzák a torrenten, elég szar minőségű. Végülis igazuk van, 720-as felbontással vették fel a moziban a filmet (tehát mozis felvétel), de ezt az egyszeri torrentező persze, hogy úgy értelmezni, hogy 720-as BluRay... hát nehéz ezt a technológiát utolérni még nekünk, fiataloknak is.
Miután két órán keresztül túrtuk a netet "K"-val, hogy hol lehet jó biciklikölcsönzőt találni Bécsben, és, miután találtunk is egy megfelelőt, és, miután levél is fogalmazódott nekik ékes német nyelven, hogy "jövünk, várjatok", na mind ezek után határoztuk el, hogy mégis inkább viszünk magunkkal biciklit, mert az sokkal egyszerűbb, nameg bőven el is fér az autóban.
Így tehát ma megtisztítottam a futárbiciklimet (ez lesz az egyik), holnap pedig becsületesen összerakom a túrázós-versenyzős biciklimet (az lesz a másik). Az otthoni túrabiciklit egyelőre békénhagyom. A jövő hét tehát nem csak Ausztria, hanem bicikli téma is.
Új, tömör és teljes értékű bekezdés: megindultak a rohadék szúnyokok. A többit inkább magamban...
Finom volt a virsli, amit már én "is" régóta kívántam.
Végre sikerült kikalózkodnom a Windows 7-em regisztrálását és most teljes jogú felhasználó vagyok (persze feketén). Tudom változtatni a hátteret és a témát és még sok vizuális elemet. Korábban is megcsinálhattam volna.
Mai tudnivaló rólam: szeretem a modern technológiát. Igaz, a "modern" kifejezés relatív, de emitt mindjárt magyarázom is. Az első ilyen élményt talán egy németországból származó, egyszerű kék digitális, öv nélküli sportkaróra nyújtotta, amit mamám kapott ajándékba. Öt éves lehettem, de az órát csak mamám jelenlétében érinthettem meg. Túl értékes volt, hogy csakúgy egy gyerek kezébe kerüljön.
A következő emlékezetes élmény (több digitális óra és játéklaptop után) az első mobiltelefonom volt. Imádtam, ahogy este a sötétben, bárhol, bármikor unalmamban előszedhettem, és játszhattam rajta, telefonálhattam, SMS-t küldhettem vele vagy csak épp világító eszköznek használhattam. Megbecsültem. Néha csak néztem, milyen szép a formája, milyen szépen világít, egyszerűen, milyen modern.
Szerettem olyan komótos megbecsüléssel kezelni és tekinteni rá, mint falusi öregember a fa árnyékában az uzsonnájára.
A későbbi modern eszközök iránt érzett vonzalmam már - mondhatni - azonos szintű. Legfejlettebb dolog a laptopom, amit persze nagyon szeretek, de néha egy egyszerű folyékony kristályos karórára ugyanakkora csodálattal tudok tekinteni, gondolván magamban: "az igen. Milyen messze áll ez a természettől." Hangulat kérdése.
Ennyi mára. A szokásos és fekszem is, mert holnap eseménydús napom lesz. Este majd beszámolok. Addig is, ahogy Fábry mondaná: "ne feledjétek: kezeket a paplan fölé; Beethoven a zene Mozartja; és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet."
Tső!
Na, így jártam ma este, úgyhogy nekifogtam filmezni: The Book of Eli. Ahhoz képest, hogy 720-as felbontással reklámozzák a torrenten, elég szar minőségű. Végülis igazuk van, 720-as felbontással vették fel a moziban a filmet (tehát mozis felvétel), de ezt az egyszeri torrentező persze, hogy úgy értelmezni, hogy 720-as BluRay... hát nehéz ezt a technológiát utolérni még nekünk, fiataloknak is.
Miután két órán keresztül túrtuk a netet "K"-val, hogy hol lehet jó biciklikölcsönzőt találni Bécsben, és, miután találtunk is egy megfelelőt, és, miután levél is fogalmazódott nekik ékes német nyelven, hogy "jövünk, várjatok", na mind ezek után határoztuk el, hogy mégis inkább viszünk magunkkal biciklit, mert az sokkal egyszerűbb, nameg bőven el is fér az autóban.
Így tehát ma megtisztítottam a futárbiciklimet (ez lesz az egyik), holnap pedig becsületesen összerakom a túrázós-versenyzős biciklimet (az lesz a másik). Az otthoni túrabiciklit egyelőre békénhagyom. A jövő hét tehát nem csak Ausztria, hanem bicikli téma is.
Új, tömör és teljes értékű bekezdés: megindultak a rohadék szúnyokok. A többit inkább magamban...
Finom volt a virsli, amit már én "is" régóta kívántam.
Végre sikerült kikalózkodnom a Windows 7-em regisztrálását és most teljes jogú felhasználó vagyok (persze feketén). Tudom változtatni a hátteret és a témát és még sok vizuális elemet. Korábban is megcsinálhattam volna.
Mai tudnivaló rólam: szeretem a modern technológiát. Igaz, a "modern" kifejezés relatív, de emitt mindjárt magyarázom is. Az első ilyen élményt talán egy németországból származó, egyszerű kék digitális, öv nélküli sportkaróra nyújtotta, amit mamám kapott ajándékba. Öt éves lehettem, de az órát csak mamám jelenlétében érinthettem meg. Túl értékes volt, hogy csakúgy egy gyerek kezébe kerüljön.
A következő emlékezetes élmény (több digitális óra és játéklaptop után) az első mobiltelefonom volt. Imádtam, ahogy este a sötétben, bárhol, bármikor unalmamban előszedhettem, és játszhattam rajta, telefonálhattam, SMS-t küldhettem vele vagy csak épp világító eszköznek használhattam. Megbecsültem. Néha csak néztem, milyen szép a formája, milyen szépen világít, egyszerűen, milyen modern.
Szerettem olyan komótos megbecsüléssel kezelni és tekinteni rá, mint falusi öregember a fa árnyékában az uzsonnájára.
A későbbi modern eszközök iránt érzett vonzalmam már - mondhatni - azonos szintű. Legfejlettebb dolog a laptopom, amit persze nagyon szeretek, de néha egy egyszerű folyékony kristályos karórára ugyanakkora csodálattal tudok tekinteni, gondolván magamban: "az igen. Milyen messze áll ez a természettől." Hangulat kérdése.
Ennyi mára. A szokásos és fekszem is, mert holnap eseménydús napom lesz. Este majd beszámolok. Addig is, ahogy Fábry mondaná: "ne feledjétek: kezeket a paplan fölé; Beethoven a zene Mozartja; és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet."
Tső!
2010. március 24., szerda
Szép, kerek nap
Hozzá kell tenni, hogy laza is volt. Egy óra tájt mentem be ugyanis dolgozni, úgyhogy a délelőtti állapotom lustának mondható. A munka három bicikli megjavításában merült ki, melyeket már régebben félig felpofoztam, ma, tehát sikerérzettel fejezhettem be a pár órás műszakot. Itthon elkészületett egy fíínom sonkás laska (figyelitek az újítót). Itt megjegyzendő, hogy a sonkás laska finomsága - akárcsak majd' minden ételé - egyenesen arányos az éhség fokával. Ma tehát nagyon jól esett. Utána kis tengés-lengés az interneten; magyar örökzöld slágerek hallgatása hálózatban, majd szaladgálás következett. Itt most új fejezet szükségeltetik.
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
2010. március 22., hétfő
Szezon
Megindult. Szerre hívnak telefonon, hogy ezkell, azkell, javítani kellene, tavaszi revízió, nyócas van benne s társai.
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
Pihengetős vasárnap
A nap teljes mértékben az ellazulásé volt kivéve a futást, hasizmot és a nemsokáa következő fekvőtámaszt.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.
Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.
A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.
Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.
Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...
Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.
Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.
Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.
A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.
Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.
Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...
Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.
Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.
2010. március 20., szombat
Itt a nyár
Mindenki meg van indulva, hogy bicikli így, túrák úgy, alkatrészek erre, rendezvények arra. Nekem jó, gyűl a munka. Hétfőre már így is az egész napom tele van: jönnek vásárolni, biciklit gyógyíttatni, érdeklődni; hát, ha még futárnak is be kell álljak. Az lesz aztán az érdekes.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.
Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.
Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.
Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.
Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...
Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.
Legjobbakat!
Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.
Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.
Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.
Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.
Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...
Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.
Legjobbakat!
Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.
2010. március 18., csütörtök
Mennyiiii?!?! 23:48?
Tejóég, hogyeltelt az idő. Nemrég érkeztem Debrecenből az első angol órámról.
Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.
De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.
Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.
Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!
Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!
Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.
De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.
Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.
Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!
Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!
2010. március 17., szerda
Zizomláz bácsi
Megérkezett számításaim szerint. Többedmagával. Szikrázott a szemem, míg rendesen bemelegítettem, de megérte, mert jól esett ismét a szaladás, nameg így az izomláz is hamarabb elmúlik. És érdekes módon most még hamarabb le tudtam futni a távot, mint tegnap. Ma ugyanis 23 perc helyett 22 alatt sikeredett. Talán a jobb klíma, a kevesebb ruha és a terep ismerete is számított, de az is lehet, hogy valamelyik időt félremértem. Remélem, nem a mait.
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:
Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:
A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...
Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.
Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!
Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.
Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.
Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.
Aviszon'látásra!
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:
Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:
A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...
Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.
Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!
Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.
Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.
Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.
Aviszon'látásra!
2010. március 16., kedd
Futáás!
Tegnap kigondoltam, hogy részt fogok venni a Czárán Gyula teljesítménytúrán április 24-én. Köszönhetem ezt "E"-nek, aki eszembe juttatta. Nade az is eszembe jutott, hogy milyen keservesen sikerült eddig (két alkalommal) teljesíteni a távot. A túra útán legalább egy hónap volt a regenerálódás csontilag, meg izomilag. Most ennek megpróbálom elejét venni és rendszeresen fogok szaladgálni napi 5 km-t, hogy szokjam.
S akkor elérkeztünk a címhez: ma megvolt az első alkalom. Hullott a hó, sáros volt kint az idő, mindenki subába járkált, de nekem olyan jól esett szaladni, mintha a éppen hawaii-i tengerparton merítettem volna a testem égszínkék tengervízbe. Leszaladtam a távot, mikozben ilyen zenéket hallgattam. Jó, mi?
Rég nem szaladtam, csak a biciklizésben van valamiféle kondim, ezért nagyon megdolgoztak szegény nemigen használatos lábizmaim. Holnap estére várható izomláz úr. Remélem, nem jön többedmagával, mert ettem cukrot s ittam jó sok magnéziumot, hogy kényeskedjek kicsit.
Főztem puddingos-mézes-fahajas almalevest, ami finom volt s maradt még belőle két napra.
Esztétikai élményként fogadjátok, hogy naponta több esztétikai élményre való dolog eszembe jut, de sose jegyzem le azzal nyugtatván magam, hogy ó, hát ez olyan fontos és meghatározó része életemnek, hogy úgyis bármely pillanatban eszembe jut. Hát nem.
Most szokásos, s aluszás. Szai! (japánul)
S menjetek el ezt megnézni.
S akkor elérkeztünk a címhez: ma megvolt az első alkalom. Hullott a hó, sáros volt kint az idő, mindenki subába járkált, de nekem olyan jól esett szaladni, mintha a éppen hawaii-i tengerparton merítettem volna a testem égszínkék tengervízbe. Leszaladtam a távot, mikozben ilyen zenéket hallgattam. Jó, mi?
Rég nem szaladtam, csak a biciklizésben van valamiféle kondim, ezért nagyon megdolgoztak szegény nemigen használatos lábizmaim. Holnap estére várható izomláz úr. Remélem, nem jön többedmagával, mert ettem cukrot s ittam jó sok magnéziumot, hogy kényeskedjek kicsit.
Főztem puddingos-mézes-fahajas almalevest, ami finom volt s maradt még belőle két napra.
Esztétikai élményként fogadjátok, hogy naponta több esztétikai élményre való dolog eszembe jut, de sose jegyzem le azzal nyugtatván magam, hogy ó, hát ez olyan fontos és meghatározó része életemnek, hogy úgyis bármely pillanatban eszembe jut. Hát nem.
Most szokásos, s aluszás. Szai! (japánul)
S menjetek el ezt megnézni.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)