Na az van, hogy sikeresen pesten vagyok, ahol épp este van. Holnap reggel kedves ismerőseim "M" és "P" kivisznek a Ferihegy kettőre fél nyolcra, aztán onnan fél tízkor elkezdődik a nagy sebességgel való süvítés messzeföldre.
Mai napról sokat nincs, mit mondanom, általános vonatozás volt azzal a különbséggel, hogy sokkal nehezebb volt eljönni othonról, mint máskor, ugye "N"?
Most nemsokára fekszem, csak még falok pár falat ételt.
Üdv innen: Pest.
2011. február 3., csütörtök
2011. február 2., szerda
Nagyon készülődés
Kevés az a nyolc kiló, amit kézi poggyászként fel lehet vinni a gép fedélzetére. Bepakoltam ügyesen a dolgokat, előszerkesztettem a mérleget, hogy na, akkor ez kb nyolc kiló. Nem annyi volt. Majdnem tíz. Hű, de akkor mit vegyek ki belőle, mert minden kellene. Aztán két óra alatt sikerült nyolc kilóra redukálni úgy, hogy a nehezebb holmikat magamra veszem a csomagból, plusz a fényképezőgépet, töltőt, parfümöt a kabátzsebembe teszem. Persze még így is ki kellett hagyjak pár dolgot a táskámból. A lényeg, hogy a lényeg benne van. Hálistennek nem megyek fagyos területre, úgyhogy a vékony cuccok bőven elégnek bizonyulnak.
Egyébként meg kell említsem, hogy nem lenne ennyire szükséges spórolni a súllyal, ugyanis lenne nekem egy inyen 23 kilós csomagszállításom a repülőgép csomagterében, csak hogy azzal az a baj, hogy külön kell becsekkoltatni, várni kell, míg a hajóra szállás után megkapom és ezentúl még össze vissza dobálják a rakodómunkások, ergó törékeny dolgokat nem szabad benne hagyni. Namostmár nekem a laptop, töltők, fényképezőgép, villanyborotva, hajvágógép, meg az ilyen muszáj dolgok - amik mellesleg minde törékenyek -, a hátizsákkal együtt hét kilót nyomnak. S akkor most azt a két kiló ruhát pakoltassam külön táskába, hogy kínldjak vele? Nem! Leredukáltam kicsit, oszt jól van. Úgyis azt mondják, ott minden dolog olyan óccsó, hogy hazafele két 23 kilós bőrönddel fogok majd szerencsétlenkedni a kivitt holmikon kívül.
Az útvonal és a metódus amúgy a következő: holnap délben indulás Pestre, ottalvás, hajnalban indulás Ferihegy II-re, onnan 9:30 kor felszállás Duesseldorf fele, onnan gépcsere és irány Miami, ahova 16:35-re érkezem ottani idő szerint. Helyi idők szerint az utazás ugye 8 óra, különben 13. S, ha itthonról számolnák, akkor 14 a 6 órás időeltolódás miatt.
Most még kis pihenés, aztán holnaptól kezdődik.
Páp!
Egyébként meg kell említsem, hogy nem lenne ennyire szükséges spórolni a súllyal, ugyanis lenne nekem egy inyen 23 kilós csomagszállításom a repülőgép csomagterében, csak hogy azzal az a baj, hogy külön kell becsekkoltatni, várni kell, míg a hajóra szállás után megkapom és ezentúl még össze vissza dobálják a rakodómunkások, ergó törékeny dolgokat nem szabad benne hagyni. Namostmár nekem a laptop, töltők, fényképezőgép, villanyborotva, hajvágógép, meg az ilyen muszáj dolgok - amik mellesleg minde törékenyek -, a hátizsákkal együtt hét kilót nyomnak. S akkor most azt a két kiló ruhát pakoltassam külön táskába, hogy kínldjak vele? Nem! Leredukáltam kicsit, oszt jól van. Úgyis azt mondják, ott minden dolog olyan óccsó, hogy hazafele két 23 kilós bőrönddel fogok majd szerencsétlenkedni a kivitt holmikon kívül.
Az útvonal és a metódus amúgy a következő: holnap délben indulás Pestre, ottalvás, hajnalban indulás Ferihegy II-re, onnan 9:30 kor felszállás Duesseldorf fele, onnan gépcsere és irány Miami, ahova 16:35-re érkezem ottani idő szerint. Helyi idők szerint az utazás ugye 8 óra, különben 13. S, ha itthonról számolnák, akkor 14 a 6 órás időeltolódás miatt.
Most még kis pihenés, aztán holnaptól kezdődik.
Páp!
2011. január 23., vasárnap
Kicsit későn, de...
...boldog Új Évet mindenkinek!
A gyermek fekvése tehát úgy néz ki, hogy, február negyedikén repülgetek el szintén miamiba. Az indulásom január elejéről ugyanis majd egy hónappal el lett halasztva. Nem baj, már ez is mindjárt itt van. Ha jól számolom, 12 nap.
Most megvan minden irat, minden el van intézve, egészséges is vagyok, úgyhogy csak várnom kell és minden rendben lesz.
Az utóbbi időben jópár blogot olvastan a hajós assistant waiter munkával kapcsolatosan és, hát senki nem mondja azt, hogy leányálom. Sőt. Szidják rendesen. Viszont a szerződések végén mind úgy hagyják el a hajót, hogy: háát, mégiscsak megérte. Erre főleg akkor jönnek rá, mikor otthon ültek egy hónapot.
Általába az úgy van, hogy a kisebb hajókon nehezebb az élet, mert olcsóbbak az utak, így olyan emberek utazgatnak rajtuk, akik az olcsót tudják megengedni maguknak. Következésképp kevesebb pénzt kap a munkás, vagy, ha nem, akkor az ugyanannyiérrt többet kell dolgozni.
Én egy 110 000 tonnás hajón fogok dolgozni, a Carnival Liberty-n. Az elég nagy, tehát elvileg az általánoshoz képest jobb életem kell hogy legyen. Persze ez nem törvény, sajnos.
Ha durván összeadom az eddigik költségeket, az szépen majndem 2000 Eurora rúg. Ezt most így látva túl soknak tűnik, bár az igazság az, hogy, ha most kezdenék hozzá az egészhez, biztos hogy 1000 Euro alatt ki tudnám hozni.
A fenti összegben benne van a pincérképzés, az utazgatások, a kötelező orvosi vizsgáltok, iratok intézése és a repülőjegy (csak oda).
Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összeg egy év alatt ment el, azaz majdnem egy évvel ezelőtt fogtam neki a pincérkedést tanulni. A legnagyobb és legfájdalmasabb összeg, amit ki kellett adni az a repjegy ára volt: 705 Euro. A többit szotyogtatva fizettem.
Egyelőre ennyit. Majd még jelentkezem.
Minden jót!
A gyermek fekvése tehát úgy néz ki, hogy, február negyedikén repülgetek el szintén miamiba. Az indulásom január elejéről ugyanis majd egy hónappal el lett halasztva. Nem baj, már ez is mindjárt itt van. Ha jól számolom, 12 nap.
Most megvan minden irat, minden el van intézve, egészséges is vagyok, úgyhogy csak várnom kell és minden rendben lesz.
Az utóbbi időben jópár blogot olvastan a hajós assistant waiter munkával kapcsolatosan és, hát senki nem mondja azt, hogy leányálom. Sőt. Szidják rendesen. Viszont a szerződések végén mind úgy hagyják el a hajót, hogy: háát, mégiscsak megérte. Erre főleg akkor jönnek rá, mikor otthon ültek egy hónapot.
Általába az úgy van, hogy a kisebb hajókon nehezebb az élet, mert olcsóbbak az utak, így olyan emberek utazgatnak rajtuk, akik az olcsót tudják megengedni maguknak. Következésképp kevesebb pénzt kap a munkás, vagy, ha nem, akkor az ugyanannyiérrt többet kell dolgozni.
Én egy 110 000 tonnás hajón fogok dolgozni, a Carnival Liberty-n. Az elég nagy, tehát elvileg az általánoshoz képest jobb életem kell hogy legyen. Persze ez nem törvény, sajnos.
Ha durván összeadom az eddigik költségeket, az szépen majndem 2000 Eurora rúg. Ezt most így látva túl soknak tűnik, bár az igazság az, hogy, ha most kezdenék hozzá az egészhez, biztos hogy 1000 Euro alatt ki tudnám hozni.
A fenti összegben benne van a pincérképzés, az utazgatások, a kötelező orvosi vizsgáltok, iratok intézése és a repülőjegy (csak oda).
Azt is meg kell jegyeznem, hogy ez az összeg egy év alatt ment el, azaz majdnem egy évvel ezelőtt fogtam neki a pincérkedést tanulni. A legnagyobb és legfájdalmasabb összeg, amit ki kellett adni az a repjegy ára volt: 705 Euro. A többit szotyogtatva fizettem.
Egyelőre ennyit. Majd még jelentkezem.
Minden jót!
2010. december 6., hétfő
Tol
Januárra tolódott. Addig tettem vettemm a betegséget (ami már hálistennek elmúlt), hogy jövőévelsőhónapp közepén fogok kirepülni a földrészről, valószínűleg egy egészen más hajóra. Most már tényleg minden megvan, csak repülni kell.
Mikulásra sál sapka, nagykabát jött össze, örvendek is neki, nameg persze van még más is: pizsama, meg spréj, meg hasonlók; várom a Karácsonyt.
Aki kérdez, válaszra talál.
Boldog Mikulást!
Mikulásra sál sapka, nagykabát jött össze, örvendek is neki, nameg persze van még más is: pizsama, meg spréj, meg hasonlók; várom a Karácsonyt.
Aki kérdez, válaszra talál.
Boldog Mikulást!
2010. november 20., szombat
Nagyon érik
Elméletileg úgy volt, hoyg tegnap száll a gépem Miamiba. Szállt is, de én nem voltam rajta. Történt ugyanis, hogy indulás előtt tíz nappal megbetegedtem. Elkapott egy mocsok felfázás, amire antibiotikumot kell szednem és a hajóorvos emiatt halasztotta az indulásomat. Most tehát a helyzet az, hogy ahogy meggyógyulok, irány Amerika. De nem hamarabb.
A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.
Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.
Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)
Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.
Béke veletek!
A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.
Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.
Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)
Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.
Béke veletek!
2010. november 1., hétfő
Nosztalgia...
...kávézó.
Na, hát, ha már így itt vagyk s üldögélek a már megivott virgin pinacoladam mellett, írok pár sort, míg "N"-nem bekortyolja a bögre alljából a forrócsoki utolsó cseppeit.
A caziert (erkölcsi bizonyítvány) intézni jöttünk haza Gyergyóba hozzám és, míg nem indulunk Boldogfalvára mamám sírjára virágot vinni, "N" szülinapom alkalmából meghívott a fentebb említett itókára egy finom marlenka sütemény mellett.
Amúgy intéződnek a dolgok, az itthon töltendő időm egyre fogy. Az orvosi vizsga 9-én, kedden fog lezajlani, ami azt jelenti, hogy max 16-ára vízummal, orvosi eredményekkel a kezemben, várom az indulást messzi ámerikába.
Na, indulok, mert irány Boldogfalva.
S mamám, nyugodjon békében...
Minden jót!
Na, hát, ha már így itt vagyk s üldögélek a már megivott virgin pinacoladam mellett, írok pár sort, míg "N"-nem bekortyolja a bögre alljából a forrócsoki utolsó cseppeit.
A caziert (erkölcsi bizonyítvány) intézni jöttünk haza Gyergyóba hozzám és, míg nem indulunk Boldogfalvára mamám sírjára virágot vinni, "N" szülinapom alkalmából meghívott a fentebb említett itókára egy finom marlenka sütemény mellett.
Amúgy intéződnek a dolgok, az itthon töltendő időm egyre fogy. Az orvosi vizsga 9-én, kedden fog lezajlani, ami azt jelenti, hogy max 16-ára vízummal, orvosi eredményekkel a kezemben, várom az indulást messzi ámerikába.
Na, indulok, mert irány Boldogfalva.
S mamám, nyugodjon békében...
Minden jót!
2010. október 28., csütörtök
Sok víz lefolyt a békényen...
...de még itt vagyok. Utolsó bejegyzésemet több, mint egy hónapja írtam. Elmondom, amit szükségesnek tartok, merthát, ugye azt is megígértem még a blogom írásának kezdetekor.
Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.
Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.
Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...
Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)
Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.
Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.
Báj!
Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.
Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.
Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...
Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)
Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.
Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.
Báj!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)