Glog

Nincs kedvem ma blogot írni. Nem is teszem meg. Mindössze elmondok néhány fejemben lejátszódó gondolatot.
Az egyik, ami a legerősebb mind közül, az, hogy álmos vagyok és le kellene feküdni. Tegnap éjjel értem haza Szentgyörgyről s még most is fáradt vagyok. Nem pihentem ki magam rendesen.

A másik gondolat a következő: zavar, hogy olyanok olvassák a blogom, akik teljesen különböző korosztályba tartoznak és teljesen más a gondkodásuk. Nem szeretem, hogy nem lehetek igazán önmagam, mert vagy egyiknek, vagy másiknak nem tetszik és ez zavar. Túl sok erő és elhatározás kell ahhoz, hogy mindent félretéve tényleg úgy írjak, hogy az teljesen őszintén hangozzon. Szerintem ki is fogom próbálni egy titkosított blogon. Hátha később közzétenni kisebb erő szükségeltetik, mind egyenesbe megírni.
Lehet sokféle olyan dolgot beleírni ide, ami mindenkinek tetszik, de az a leglényegtelenebb. Erről szólt a blog eddig. Mostantól kellene legyen valami súlya is. Nem tudom. Meglátom. Nagy elhatározás kell hozzá és sok bátorság. Lehet, ha nagyon összeszedem magam, meg tudom csinálni, de akkor mindenki, aki engem olvas, kapaszkodjon erősen.

Egyelőre ennyi. Még gyűjtöm az erőt.

Amúgy lehet, hogy a dolog nem is annyira súlyos, csak este ilyenkor, fáradtan annak néz ki. Meglátjuk.

Páp!

Bocsánat

Volt egy tervem. Ígéretnek nem nevezném, mert szándékosan nem volt az, különben megszegtem volna. Úgy gondoltam, hogy minél hosszab időn keresztül minden nap fogok blogbejegyzéseket írni... 306 napig tartott. Nemrégen a sok teendő miatt (Tusványos, KMNyE) kezdett akadozni - tíz nap késéssel jegyeztem be újra a történéseket, gondolataimat.
Az utóbbi két hétben azonban egyáltalán nem írtam semmit. Ennyi volt, addig bírtam napi rendszerességgel írogani a blogot - úgy ahogy.

Sok dolog törént azóta, de egy nagyon. Régebben írtam róla, hogy nem fogok érzésekről írni, de most úgy gondolom, hogy szükséges erről is beszélnem, különben nagyon fontos dolgot hagyok ki az életemből.

Van valaki, akit úgy nevezek, hogy "N". Már néhányszor szerepelt a blogomban.
Kábé egy hónap óta minden jó - és kevésbé jó - dolgot együtt teszünk és mostanra már nyugodtan elmondhatom, hogy ez így jó. Minél tovább, annál inkább. Eddig ilyen nem volt. Mostantól van és lesz.
Ennek következménye lett: változtam. Szerintem jó irányba, de lehet, hogy a nagy Törvénykönyv másképp tartaná. Kit érdekel. Szeretem, hogy így van, és, hogy van.
A fentebb említett sok dolgot nagyrészt vele műveltem el, úgyhogy a későbbiekben, ha esetleg nem említeném, képzeljétek oda.

Most, aki ismer, meglepődött, hogy "nahát, mégiscsak van ilyen?". Igen, van, és velem történt!

Érdekesség, hogy olyan hibáimra jöttem rá, amiket eddig, ha másokban tapasztaltam, megszóltam őket, de nem vettem észre, vagy nem ismertem el, hogy bizony, bármilyen okos, ügyes, szép és szerény vagyok, de bennem is lakoznak effélék. Nem is kevesen. Ugye, milyen szép.

Olvassátok ezt a bejegyzést nagy szeretettel s mosolygással.
És a bónusz érdekesség, hogy eddigi elképzeléseimnek ellentmondva egyáltalán nem esett nehezemre, hogy leírjam.

Továbbiakban folytatódom, ha nem is napi rendszerességgel, de kérlek titeket, nézzétek ezt el nekem elsőáldozó mosollyal.

"Szerbusz, fiam, szerbusz!" -Babi néne

Esküvő előtti csend

Ne bántsatok azért, mert az "esküvő" szót a "vihar" helyett írtam be a szólásmondás helyére, de valahogy így van ez most. Holnap érzem, hogy akkora lótásfutás lesz, hogy senki se látja, hol a vége a dolgoknak, de ma ügyesen kitaláltuk "N"-nel nyugodtan, hogy lesz, mit holnap magunkra öltsünk, összeírtam békésen egy szekérderék játékot, amit szükség esetén el fogok játszatni a násznéppel s "At"-ékkal, lomhán verseket keresgéltem, amiket még nem tudom, hogy fogok kinyomtatni, mert megtanulni nem tudom, az szent. De ez így mind nyugisan megy, nem úgy, hogy az holnap fog történni. Lényeg, hogy fel vagyok készülve. Ha másra nem, a viharra.

Ezen kívül, hála a magasságos égnek, végre sikerült utolérnem magam blog terén. Megírtam ma vagy nyóc bejegyzést sima emberemlékezetből. Ez két dolgot jelent: vagy nagyon aktív és változatos napok voltak az utóbbiak, vagy nagyon jó a memóriám. Eme két dolog közül merem állítani, hogy a elsőben van nagyobb igazság, különben a szerénységem is nagy kellene legyen, az pedig még nem áll úgy. Tehát így.

Finom volt a majdnem romlott hal, de már öt órája ettem s még nincs bajom tőle, úgyhog no para.

S érdekesség, hogy: jaaaj s még annyi mindent be kell hozzak a sok lemaradásból s, hogy tetézzem a dolgot, elmonom, hogy ezek után még annyi időm sem lesz, vagy max annyi, vagy kicsivel kevesebb, vagy kicsivel több, vagy pont ugyanannyi, amennyi most volt. Aki felfedezi a hasonlóságot, az megnézett egy jó videót. Há nem? DE! Egy.

Aludjatok szépeket s, ha a lagzi engedi, vagy az ott szerzett fáradtság, még írok valamiket.

Jól van. Keziccsókolom!

Debercen + virág karnevál

Ez utóbbiból sokat nem láttunk de az előbbit megtekintgettük emitt-amott.
"N"-nel és "E" barátommal elautókáztunk Debrecenbe, ahol épp virágkarnevál hete van, csak nem látszotts nem láttuk, ehelyett plázáztunk egyet, robot kiállítást néztünk, fényképeződtünk és a UB40 együttes koncertjét hallgattuk. Vettem magamnak egy pár jobbféle teniszcipőt és sikeresen elpalltam kb 20 ajrót. Ez ilyen, ha az ember plázába merészkedik.

A nap jó volt, egy kisebb esti beszélgetős ellevésbe torkollott, ami miatt másnap fáradtan fogok kelni, de ez egyelőre titok. Lényeg, hogy nem bánom: 1., mert jó volt s 2., mert holnap nem kell újra arrafele mennem (Székelyhídon történt az eset). S rabolókkal csak nem találkoztunk.

Jaj, de jó, hogy ezzel a nappal utolértem magam a blogbejegyzések terén. Bárcsak a fekvőtámaszokkal is így menne. Holnap már tényleg a holnapit fogom bejegyezni, de a fekvenyomást két hónapig még nyúzni fogom.

Finom volt a szuper maggi vagy knorr instant leves.

Érdekesség, hogy holnapután lagzi s még semmi vőfély szövegem nincs. S egyben szomorú is. Na, de eddig is volt valahogy, ezután is lesz. Holnap ráadom a fejem a vőfélykedésre s a ceremóniára.

Ola!

Kastély és bányalég

Avagy címszerű cím egy érdekes naphoz

Amint fentebb említettem (címben, ugye) vót kastély. S az pont Szárhegyen. Igen, a Lázár kastély. Szép vót, vagán vót, mellékletbe színes fót. ...lesz majd, hogyha idő jut. Csakigen.

Na, utána hirtelen indíttatásból elhatároztuk ("N"-nel, ugye), hogy akkor most, ha már így itt vagyunk benne Székelyfődben, hát megnézzük a Súgó barlangot, ami nincs is olyan messze, mintha még annál is szarabb lenne az oda vezető szekérút, mint amilyen. Na, de megbírkóztunk vele (inkább a Seat) s eljutottunk oda, ahol gyűl a bányalég bele a bányába. Öt ajróért el is kalauzolt minket egy jópofa székely legény a barlang néhány szegletébe. S én csak most veszem észre, hogy barlang helyett eddig mind bányáztam címben is s bejegyzésben, na, de nem baj. Ez így marad. Ad hoc s kessz.
Megnéztük tehát a barlangot vagányul s azzal nyomás Keresztúrra, ott fokhagymás leves vacsora, majd irány Várad, ahol itt is lettünk reggel négyre. Milyen jól megcsavartam, mi?

Érdekesség, hogy van az úgy néha, hogy az ember nem tud dönteni két elég nagy súllyal rendelkező dolog közt. Ma ez így valósult meg nálam a "menjek Váradra ma, vagy aludjak Keresztúron s csak reggel induljak" című dilemmámban. Hogy melyik mellett milyen érv szólt, nem mondom el, bocs. Nincs annyi karakter a leptopon jelenleg, vagy mi. Lényeg, hogy mentem, azaz jöttem s itt vagyok s fáradt vagyok s álmos vagyok s társai.

Úgyhogy jóélyt!

Amikor az utazás megelőzi a biciklit

Az ma van. Utazás 53, míg bicikli csak 52. Nem is bánom. Utazni jobban szeretek, mint biciklizni, persze azért néhanapján kell a kihívás, főleg, ha biciklivel lehet utazni.

Ma a Gyilkos tó, a Békási szoros és környéke volt az úticél. Sikeresen bejártuk a környéket, bár az égiek minden lépésünknél azt lesték, hogy hol vághatnak a fejünkhoz egy jó adag vizet.
Ez a Gyilkos tón való csónakázás/csónak-ázás közben kezdődött. Beeveztünk a tó tulsó felére, hogy most milyen jót fogunk csolnakázni s erre fel negyed óra múlva, ahogy pár képet készítettünk, adjad neki, eleredt az eső. Mire öt perc alatt kieveztem a partra, el is állt. Bejártuk a Békási szorost, vagány volt s minden, de, ahogy jövet megpróbáltunk felmászni a Pongrácz tetőre, olyan vagányul elkapott az eső, hogy éppen tíz másodperccel a felhőszakadás előtt sikerült visszarohanni az autóhoz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik alkalommal sem lettünk csurom vizesek. Itthon vásárlás, majd örvendés, hogy nem esik az eső s csend van.

Holnap vissza Keresztúrra s onnan várad s még Szárhegyet s a Lázár kastélyt meg kellene látogatni.

Fényképek - mint ígértem - erről a három utazós napról majd egy mellékletben fognak helyet kapni, úgyhogy várjátok.

Finom volt a tegnapi kaja másik fele.

Érdekesség, hogy ahányszor járok a Békási szorosnál, annál kisebbek a hegyek és annál közelebb van ott minden.

Üdv mindenhova!

Keresztúr - Gyergyó

A mai útvonal.
Lényegében azért jöttem haza, hogy édesanyámat hazaköltöztessem Alsóboldogfalváról Gyergyószentmiklósra, de úgy esett, hogy ő mégis marad még falun két hetet s csak utána megy haza. A ruhákat, meg a sok mindenséget "N"-nel bepakoltuk az autóba s szépen, ügyesen elhoztuk Gyergyóba, hogy felpakoljuk a negyedikre, ahol ugyebár hivatalosan lakom. Ez megvót. Eltelt a nap.

S közbe még megnéztük Korondot s a Bucsin tetőt, hogy lássunk is valamit.

Finom volt a mexikói szószos-sajtos-hagymás-szalámis spagetti, amit "N" főszakácskodott ki s tiszta jó lett.

Érdekesség, hogy ejsze van, amit alig lehet kapni Gyergyóban.

Na.