Amikor az utazás megelőzi a biciklit

Az ma van. Utazás 53, míg bicikli csak 52. Nem is bánom. Utazni jobban szeretek, mint biciklizni, persze azért néhanapján kell a kihívás, főleg, ha biciklivel lehet utazni.

Ma a Gyilkos tó, a Békási szoros és környéke volt az úticél. Sikeresen bejártuk a környéket, bár az égiek minden lépésünknél azt lesték, hogy hol vághatnak a fejünkhoz egy jó adag vizet.
Ez a Gyilkos tón való csónakázás/csónak-ázás közben kezdődött. Beeveztünk a tó tulsó felére, hogy most milyen jót fogunk csolnakázni s erre fel negyed óra múlva, ahogy pár képet készítettünk, adjad neki, eleredt az eső. Mire öt perc alatt kieveztem a partra, el is állt. Bejártuk a Békási szorost, vagány volt s minden, de, ahogy jövet megpróbáltunk felmászni a Pongrácz tetőre, olyan vagányul elkapott az eső, hogy éppen tíz másodperccel a felhőszakadás előtt sikerült visszarohanni az autóhoz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik alkalommal sem lettünk csurom vizesek. Itthon vásárlás, majd örvendés, hogy nem esik az eső s csend van.

Holnap vissza Keresztúrra s onnan várad s még Szárhegyet s a Lázár kastélyt meg kellene látogatni.

Fényképek - mint ígértem - erről a három utazós napról majd egy mellékletben fognak helyet kapni, úgyhogy várjátok.

Finom volt a tegnapi kaja másik fele.

Érdekesség, hogy ahányszor járok a Békási szorosnál, annál kisebbek a hegyek és annál közelebb van ott minden.

Üdv mindenhova!

Keresztúr - Gyergyó

A mai útvonal.
Lényegében azért jöttem haza, hogy édesanyámat hazaköltöztessem Alsóboldogfalváról Gyergyószentmiklósra, de úgy esett, hogy ő mégis marad még falun két hetet s csak utána megy haza. A ruhákat, meg a sok mindenséget "N"-nel bepakoltuk az autóba s szépen, ügyesen elhoztuk Gyergyóba, hogy felpakoljuk a negyedikre, ahol ugyebár hivatalosan lakom. Ez megvót. Eltelt a nap.

S közbe még megnéztük Korondot s a Bucsin tetőt, hogy lássunk is valamit.

Finom volt a mexikói szószos-sajtos-hagymás-szalámis spagetti, amit "N" főszakácskodott ki s tiszta jó lett.

Érdekesség, hogy ejsze van, amit alig lehet kapni Gyergyóban.

Na.

Apró előrelépések

Az angol tanulásé volt a terep. A YouTube-on találtam egy videósorozatot, amiben MisterDuncan tanít angolul. Nagyon fülbemászóan oktat, immár harminc videóját végignéztem és meg kell hagyni, ragadt rám valami. Persze nem csak hallgatom a videóit, hanem az ismeretlen szavakat lejegyzem, a SZTAKI webszótára segítségével kikeresem a magyar megfelelőjüket, aztán megtanulom. Így remélem, nemsokára annyira fogom vágni az angolt, hogy bárkivel nyugodtan el tudjak beszélgetni telefonon. Most azon a szinten vagyok egyelőre, hogy elbeszélgetni tudnék, de nem nyugodtan és kisebb nagyobb szünetekkel gondolkoznék egy-egy szó angol megfelelőjén.
Eddig kb. 200 szót jegyeztem le. Ezeket még meg kell tanulni :(.

A mai nap másik fontos eseménye azzal kezdődött, hogy este tíz előtt nem sokkal elmentem a "G" kocsmába, hogy találkozzam "E" barátommal, aki holland, így csak angolul tudunk értekezni. Gondoltam, jó lesz ez a találkozás, mert az angolomat is csiszolhatom általa. Nade volt ennek a kiruccanásomnak egy nagyobb jelentősége is. Mégpedig az, hogy találkoztam "J" bátyámmal - aki szintén majdnem félig holland - és beszélgetésbe elegyedve vele is, megtudta, hogy mi a Nagy Tervem. Azonnal elkezdett azon gondolkozni, hogyan segíthetne nekem elérni célomat. Pont úgy esett, hogy ma este voltan nála elszállásolva félig holland barátai és felajánlotta, hogy bemutat nekik, hátha ők tudnának valami megoldást problémáimra. Na el is látogattam hozzájuk az esti (éjjeli) borozásra, de sajnos egyikük sem ajánlott fel egyből egy holland munkahelyet. Sőt! Egyre inkább le akartak beszélni a Nagy Tervem azon részéről, hogy kétkezi munkával akarok pénzt keresni, hogy kijuthassak Ausztráliába. Inkább arra próbáltak rábeszélni, hogy menjek mesterizni valami idegen országba (pl. Kanada) és ott próbáljak letelepedni; meghogy miért akarok én épp Ausztráliába menni, mikor annyi más lehetőség van. Hiába mondtam nekik, hogy azért, mert tetszik a hely, meg, hogy milyen messze van és milyen vonzó emiatt és, hogy milyen jó ott az életszínvonal, egyszerűen nem fért a fejükbe (lehet, hatvan évesen én sem érteném meg magamat). Na, a lényeg az, hogy sok előrelépés nem történt, de legalább megtudtam egy két más lehetőséget is az itthonról való eliszkolásra. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami eredménye a Hollandiában történő munkavállalásban a mai estének. Az is jó lenne.

Egyébként semmi különös. Hamar, de eredményesen szállt el a mai nap. Elfogyott ebédkor a paszuly főzelék, de finom volt a spagetti szalámival, amit a vendégségben kaptam. A holnapi nap a tanulásé és talán még valami intézgetésé.
Most alvás.