Tol

Januárra tolódott. Addig tettem vettemm a betegséget (ami már hálistennek elmúlt), hogy jövőévelsőhónapp közepén fogok kirepülni a földrészről, valószínűleg egy egészen más hajóra. Most már tényleg minden megvan, csak repülni kell.

Mikulásra sál sapka, nagykabát jött össze, örvendek is neki, nameg persze van még más is: pizsama, meg spréj, meg hasonlók; várom a Karácsonyt.

Aki kérdez, válaszra talál.

Boldog Mikulást!

Nagyon érik

Elméletileg úgy volt, hoyg tegnap száll a gépem Miamiba. Szállt is, de én nem voltam rajta. Történt ugyanis, hogy indulás előtt tíz nappal megbetegedtem. Elkapott egy mocsok felfázás, amire antibiotikumot kell szednem és a hajóorvos emiatt halasztotta az indulásomat. Most tehát a helyzet az, hogy ahogy meggyógyulok, irány Amerika. De nem hamarabb.

A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.

Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.

Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)

Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.

Béke veletek!

Nosztalgia...

...kávézó.
Na, hát, ha már így itt vagyk s üldögélek a már megivott virgin pinacoladam mellett, írok pár sort, míg "N"-nem bekortyolja a bögre alljából a forrócsoki utolsó cseppeit.
A caziert (erkölcsi bizonyítvány) intézni jöttünk haza Gyergyóba hozzám és, míg nem indulunk Boldogfalvára mamám sírjára virágot vinni, "N" szülinapom alkalmából meghívott a fentebb említett itókára egy finom marlenka sütemény mellett.

Amúgy intéződnek a dolgok, az itthon töltendő időm egyre fogy. Az orvosi vizsga 9-én, kedden fog lezajlani, ami azt jelenti, hogy max 16-ára vízummal, orvosi eredményekkel a kezemben, várom az indulást messzi ámerikába.

Na, indulok, mert irány Boldogfalva.

S mamám, nyugodjon békében...

Minden jót!

Sok víz lefolyt a békényen...

...de még itt vagyok. Utolsó bejegyzésemet több, mint egy hónapja írtam. Elmondom, amit szükségesnek tartok, merthát, ugye azt is megígértem még a blogom írásának kezdetekor.

Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.

Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.

Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...

Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)

Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.

Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.

Báj!

Glog

Nincs kedvem ma blogot írni. Nem is teszem meg. Mindössze elmondok néhány fejemben lejátszódó gondolatot.
Az egyik, ami a legerősebb mind közül, az, hogy álmos vagyok és le kellene feküdni. Tegnap éjjel értem haza Szentgyörgyről s még most is fáradt vagyok. Nem pihentem ki magam rendesen.

A másik gondolat a következő: zavar, hogy olyanok olvassák a blogom, akik teljesen különböző korosztályba tartoznak és teljesen más a gondkodásuk. Nem szeretem, hogy nem lehetek igazán önmagam, mert vagy egyiknek, vagy másiknak nem tetszik és ez zavar. Túl sok erő és elhatározás kell ahhoz, hogy mindent félretéve tényleg úgy írjak, hogy az teljesen őszintén hangozzon. Szerintem ki is fogom próbálni egy titkosított blogon. Hátha később közzétenni kisebb erő szükségeltetik, mind egyenesbe megírni.
Lehet sokféle olyan dolgot beleírni ide, ami mindenkinek tetszik, de az a leglényegtelenebb. Erről szólt a blog eddig. Mostantól kellene legyen valami súlya is. Nem tudom. Meglátom. Nagy elhatározás kell hozzá és sok bátorság. Lehet, ha nagyon összeszedem magam, meg tudom csinálni, de akkor mindenki, aki engem olvas, kapaszkodjon erősen.

Egyelőre ennyi. Még gyűjtöm az erőt.

Amúgy lehet, hogy a dolog nem is annyira súlyos, csak este ilyenkor, fáradtan annak néz ki. Meglátjuk.

Páp!

Bocsánat

Volt egy tervem. Ígéretnek nem nevezném, mert szándékosan nem volt az, különben megszegtem volna. Úgy gondoltam, hogy minél hosszab időn keresztül minden nap fogok blogbejegyzéseket írni... 306 napig tartott. Nemrégen a sok teendő miatt (Tusványos, KMNyE) kezdett akadozni - tíz nap késéssel jegyeztem be újra a történéseket, gondolataimat.
Az utóbbi két hétben azonban egyáltalán nem írtam semmit. Ennyi volt, addig bírtam napi rendszerességgel írogani a blogot - úgy ahogy.

Sok dolog törént azóta, de egy nagyon. Régebben írtam róla, hogy nem fogok érzésekről írni, de most úgy gondolom, hogy szükséges erről is beszélnem, különben nagyon fontos dolgot hagyok ki az életemből.

Van valaki, akit úgy nevezek, hogy "N". Már néhányszor szerepelt a blogomban.
Kábé egy hónap óta minden jó - és kevésbé jó - dolgot együtt teszünk és mostanra már nyugodtan elmondhatom, hogy ez így jó. Minél tovább, annál inkább. Eddig ilyen nem volt. Mostantól van és lesz.
Ennek következménye lett: változtam. Szerintem jó irányba, de lehet, hogy a nagy Törvénykönyv másképp tartaná. Kit érdekel. Szeretem, hogy így van, és, hogy van.
A fentebb említett sok dolgot nagyrészt vele műveltem el, úgyhogy a későbbiekben, ha esetleg nem említeném, képzeljétek oda.

Most, aki ismer, meglepődött, hogy "nahát, mégiscsak van ilyen?". Igen, van, és velem történt!

Érdekesség, hogy olyan hibáimra jöttem rá, amiket eddig, ha másokban tapasztaltam, megszóltam őket, de nem vettem észre, vagy nem ismertem el, hogy bizony, bármilyen okos, ügyes, szép és szerény vagyok, de bennem is lakoznak effélék. Nem is kevesen. Ugye, milyen szép.

Olvassátok ezt a bejegyzést nagy szeretettel s mosolygással.
És a bónusz érdekesség, hogy eddigi elképzeléseimnek ellentmondva egyáltalán nem esett nehezemre, hogy leírjam.

Továbbiakban folytatódom, ha nem is napi rendszerességgel, de kérlek titeket, nézzétek ezt el nekem elsőáldozó mosollyal.

"Szerbusz, fiam, szerbusz!" -Babi néne

Esküvő előtti csend

Ne bántsatok azért, mert az "esküvő" szót a "vihar" helyett írtam be a szólásmondás helyére, de valahogy így van ez most. Holnap érzem, hogy akkora lótásfutás lesz, hogy senki se látja, hol a vége a dolgoknak, de ma ügyesen kitaláltuk "N"-nel nyugodtan, hogy lesz, mit holnap magunkra öltsünk, összeírtam békésen egy szekérderék játékot, amit szükség esetén el fogok játszatni a násznéppel s "At"-ékkal, lomhán verseket keresgéltem, amiket még nem tudom, hogy fogok kinyomtatni, mert megtanulni nem tudom, az szent. De ez így mind nyugisan megy, nem úgy, hogy az holnap fog történni. Lényeg, hogy fel vagyok készülve. Ha másra nem, a viharra.

Ezen kívül, hála a magasságos égnek, végre sikerült utolérnem magam blog terén. Megírtam ma vagy nyóc bejegyzést sima emberemlékezetből. Ez két dolgot jelent: vagy nagyon aktív és változatos napok voltak az utóbbiak, vagy nagyon jó a memóriám. Eme két dolog közül merem állítani, hogy a elsőben van nagyobb igazság, különben a szerénységem is nagy kellene legyen, az pedig még nem áll úgy. Tehát így.

Finom volt a majdnem romlott hal, de már öt órája ettem s még nincs bajom tőle, úgyhog no para.

S érdekesség, hogy: jaaaj s még annyi mindent be kell hozzak a sok lemaradásból s, hogy tetézzem a dolgot, elmonom, hogy ezek után még annyi időm sem lesz, vagy max annyi, vagy kicsivel kevesebb, vagy kicsivel több, vagy pont ugyanannyi, amennyi most volt. Aki felfedezi a hasonlóságot, az megnézett egy jó videót. Há nem? DE! Egy.

Aludjatok szépeket s, ha a lagzi engedi, vagy az ott szerzett fáradtság, még írok valamiket.

Jól van. Keziccsókolom!