Apró előrelépések

Az angol tanulásé volt a terep. A YouTube-on találtam egy videósorozatot, amiben MisterDuncan tanít angolul. Nagyon fülbemászóan oktat, immár harminc videóját végignéztem és meg kell hagyni, ragadt rám valami. Persze nem csak hallgatom a videóit, hanem az ismeretlen szavakat lejegyzem, a SZTAKI webszótára segítségével kikeresem a magyar megfelelőjüket, aztán megtanulom. Így remélem, nemsokára annyira fogom vágni az angolt, hogy bárkivel nyugodtan el tudjak beszélgetni telefonon. Most azon a szinten vagyok egyelőre, hogy elbeszélgetni tudnék, de nem nyugodtan és kisebb nagyobb szünetekkel gondolkoznék egy-egy szó angol megfelelőjén.
Eddig kb. 200 szót jegyeztem le. Ezeket még meg kell tanulni :(.

A mai nap másik fontos eseménye azzal kezdődött, hogy este tíz előtt nem sokkal elmentem a "G" kocsmába, hogy találkozzam "E" barátommal, aki holland, így csak angolul tudunk értekezni. Gondoltam, jó lesz ez a találkozás, mert az angolomat is csiszolhatom általa. Nade volt ennek a kiruccanásomnak egy nagyobb jelentősége is. Mégpedig az, hogy találkoztam "J" bátyámmal - aki szintén majdnem félig holland - és beszélgetésbe elegyedve vele is, megtudta, hogy mi a Nagy Tervem. Azonnal elkezdett azon gondolkozni, hogyan segíthetne nekem elérni célomat. Pont úgy esett, hogy ma este voltan nála elszállásolva félig holland barátai és felajánlotta, hogy bemutat nekik, hátha ők tudnának valami megoldást problémáimra. Na el is látogattam hozzájuk az esti (éjjeli) borozásra, de sajnos egyikük sem ajánlott fel egyből egy holland munkahelyet. Sőt! Egyre inkább le akartak beszélni a Nagy Tervem azon részéről, hogy kétkezi munkával akarok pénzt keresni, hogy kijuthassak Ausztráliába. Inkább arra próbáltak rábeszélni, hogy menjek mesterizni valami idegen országba (pl. Kanada) és ott próbáljak letelepedni; meghogy miért akarok én épp Ausztráliába menni, mikor annyi más lehetőség van. Hiába mondtam nekik, hogy azért, mert tetszik a hely, meg, hogy milyen messze van és milyen vonzó emiatt és, hogy milyen jó ott az életszínvonal, egyszerűen nem fért a fejükbe (lehet, hatvan évesen én sem érteném meg magamat). Na, a lényeg az, hogy sok előrelépés nem történt, de legalább megtudtam egy két más lehetőséget is az itthonról való eliszkolásra. Kíváncsi vagyok, lesz-e valami eredménye a Hollandiában történő munkavállalásban a mai estének. Az is jó lenne.

Egyébként semmi különös. Hamar, de eredményesen szállt el a mai nap. Elfogyott ebédkor a paszuly főzelék, de finom volt a spagetti szalámival, amit a vendégségben kaptam. A holnapi nap a tanulásé és talán még valami intézgetésé.
Most alvás.

Néhány infórmációval több

Nem voltam a munkaközvetítő cégnél, amint terveztem. Sajnos egyik futárt kellett helyettesítsem megbetegedése miatt, úgyhogy ma a biciklizés volt a téma.
Beszéltem viszont Skype-on "A"-val, az ausztrál ügynökkel, akitől fontos infókat tudtam meg: nem muszáj 12 000 Dollárt felmutatnom, hanem csak 6 000-et abban az esetben, ha négy hetes angol nyelvtanfolyamra megyek Ausztráiába, aztán onnan hosszabbítom tovább a vízumom. Amit én terveztem vola ugyanis, az úgy nézett volna ki, hogy 2 év kollégium + egyetem. Ebben az esetben 12 000 Dollárral kellett volna rendelkeznem, de az előbbi megoldás sokkal barátságosabb.
Tehát a mostani állás így néz ki: ahhoz, hogy az Ausztrál Terv beteljesüljön, kell gyűjtsek kb 12 000 Dollárt, amiből 6 000-rel kell rendelkeznem költőpénzileg, 3 000 AUD a tandíj a 4 hónapos angol tanfolyamra, 2 000 AUD a repülőjegy oda-vissza, 300 vízumintézési iratok díja és még 700 erre arra. Tehát annyi pénzből meg tudnám valósítani az Álmot, amennyivel eddigi tudásom szerint a költségeken kívül rendelkeznem kellett volna. Hurrá!

Holnap, ha a betegeskedő futár jobban érzi magát, el tudok menni a későbbiekben az amerikai munkámat intéző ügynökséghez, a "WT"-hez.

Finom volt vacsorára a húsleves.