Jaj, de hétfő

Ha nem határozom el nagyon komolyan, hogy mit fogok csinálni másnap, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy semmit. Ez a mai nappal is majdhogynem így történt. Elhatároztam, hogy jajdemekkorát mosok, meg biciklit szerelek, meg társai s erre fel megnéztem egy filmet, bementem délután a BikeXpressbe, hogy azé csináljak is valamit s ott bent pedig semmi hasznosat nem csináltam. Dartsoztunk kettőt a Gekkóban s azzal hazaereszkedtem.
Jó, ma még ráfoghatom a hétfőre, de holnap ilyen nincs. Mosni fogok, takarítani fogok és biciklit fogok javítani s Fixivel is foglalkozom kicsit, mert szegény mindjárt kész van, csak nem vagyok képes befejezni.

Egyetelen valamirevaló dolog a mai napban a tegnapelőtti túráról készült mellékletem. Olvassátok s nézegessétek szeretettel.

A film, amit néztem, a Christmas Carol volt, ami Charles Dickens műve alapján készült. A mostani a Jim Carrey-féle változat volt, nem a Patrick Stewartos, ami végülis sokkal jobb, mint az előző. A film egy fukar bankárról szól, aki csak a pénzével törődik, mindenkit utál, minden ünnepet megvet, főleg a karácsonyt. Na, és akkor jön pár angyal s meggyőzi őt, hogy nem jó élet az övé s, ha így folytatja, magányosan hal meg. A többit a fantáziátokra bízom, vagy nézzétek meg a filmet. Nagyon jó.

Finom volt a töltelékes paprika második, egyben utolsó fele. És ezzel az étellel bezáróan elfogyott az otthonról hozott eleség csomagom. Megint divatba jön a főzés.

Érdekesség, hogy már egy hete, hogy elment a hangom s sehogysem akar rendesen visszajönni. Kéne kicsit siessen.

S akkor most alvás, mert holnap mosás, takarítás, bicikliszerelés s még ki tudja, mi.

Tiszteletem!

Aszfalton könnyebb

Reggel öthuszonötkor kelés, aztán indulás. Nem készítettem reggeli fényképet s többek között ez is egy olyan dolognak a következménye, ami valamennyire elrontotta a túrát: nem jól osztottam be az időmet. Túl későn ébredtem, s még egykét dolgot be kellett pakoljak, így nem volt időm melegíteni rendesen, csak felpattantam a biciklire s nyomás a találkahelyre, hogy ne késsek. A negyvenedik km-nél meg is látszott; a fiúk nyomták rendesen, én mentem utánuk, ahogy tudtam s persze, hogy meghúzodott a bal belső combom a térdem fölött. Pont úgy, mint ahogy két hónapja a jobb. Bírtam velük a nyolcvanadik km-ig, aztán ott mondtam nekik, hogy inkább megyek tovább aszfalton Váradig, ha kicsit hosszabb is, mert nem akarok szekérúton mászi felfele, ugyanis ott sokszor állva kell hajtsam, amitől, ugye fáj a lábam. Így történt, hogy az utolsó 80 km-t egyedül tekertem másik útvonalon, de előtte készült egy ilyen kép a biciklimosós patakbangázolás után:

Egy ilyen pedig egy kellemes kis pihenőnél valahol az ötvenedik km-nél, ahol sikerült megvásárolnom azt a két energiaitalt, amitől délután itthon nem tudtam normálisan aludni:

S akkor az energialöttyök egyike s egy szétolvadt fehércsokis izé egy későbbi fotóról:

Na, miután leváltam a fiúktól, elindultam Sonkolyos fele. Nyikorgott a láncom, szerettem volna valahol keríteni tíz csepp olajat, de nem volt szerencsém. Vagy csak litrest adtak volna jó pénzért, vagy nem volt egy használt olajas dobozuk sem, így Várdaig nyikorogtam. Aztán belefogott a dalba még a hátsó agy szabadonfutójának a csapágy-együttese, merthogy tönkre van menve szegény. Ez volt az utolsó útja annak az agynak. Megtette már ő a maga húszezer kilométerét, megérdemli a doboz alján a békés pihenést.
Naszóva, ahogy elindultam az én alternatív hazafele utamra, felcsattintom, a fülhallgatót a fülemre, beindítom a zenegépet, hogy most aztán hazáig mekkora buli lesz, de tévedtem. Három dalocska után lemerült. Na, mindegy. Közben ilyen volt a táj Barátka (Bratca) dombjain:

Ilyen pedig Telegd előtt nem sokkal:
Elmaradtak a dombok.
Végül hamar hazaértem; háromnegyed ötkor már csobbantam bele a kádba.

Túra eredménye:

160 km
59,4 km/h max sebesség
19 km/h átlagsebesség
8 óra 33 perec 25 másodperc menetidő
...mégse kellett volna átcseréljem tegnap a vékony gumit vastagra.

Érdekesség, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Ha nem fájt volna a lábam, simán meg tudtam volna csinálni ugyanazt az utat visszafele is. Bár akkor valamikor mostanság érkeznék meg.

Néztem egy filmet is: "The Bounty Hunter", sőt, mégegyet: "Clash of the Titans". Előbbi exférj, exfeleség rendőrségi ügybe való bonyolodását és ezáltal újratalálkozását elmesélő nagyon jó kis komédia, utóbbi egy görög mitológiai történetet elég eredethűtlenül bemutetó, de élvezhető grafikai elemekkel díszített jóféle film.

Finom volt a tegnap készült mindenfélével tarkított húsos makaróni. Mind megettem.

Oszt most már fekszem, mert kiment az energiaizé hatása.

Túrázzatok sokat ti is, mert hanem, nem lesz, miről mesélni az unokáknak.

Napá!

Vásár

Mégsem sikerült Fixivel foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy reggel fél tizenegy fele felhívom "I" autószerelőt, így nem mentem be a műhelybe, inkább olvasgattam. A tervezett időben telefonáltam, de a találka 3-ra lett halasztva. Addig megnéztem egy filmet: "Date Night" címmel. Egész jó komédia csomó jó színésszel, amelyben egy unalmas életű házaspár véletlenül egy bűnügyi történetbe keveredik. Lehet rajta nagyokat röhögni.

Aztán végre Seat úr eljutott velem és "I" szerelővel a fedélzetén "L" dízelszakértőhöz, aki holnap reggel fél kilencre be is programálta a javítást. Hogy mi a baja a turbónak, még nem tudni, de holnap majd kiderül. Rukkoljatok, hogy ne kerüljön sokba.

S na igen, volt ma vásár is. Alapvető élelmekkel szerelkeztem fel, mint pl chilis-tengerisós feketecsoki, görögdinnye, sajtos csipsz, energialé, sznikersz, meg miegymás.
Vettem Fülesnek néhány ajándékot, íme:
Biztosan fog örülni.

Érdekesség, hogy nagy igyekezetemben elkaptam az olcsó esszájgok polcáról egy kéést, egy villát és egy kanalat abban a hiszemben, hogy max 1 Euro se lehet darabjuk. Hát tévedtem. Összesen 7-be jött ki. Immár van értékes evőeszközkészletem. Mélytányért is vettem melléjük, szerencsére az tényleg 1 Euro volt kb.

Finom volt a sült csirke, amit készen vásároltam a Carrefourban.

Most igyekszem lefeküdni, mert reggel most már tényleg korán kell keljek, különben Tusványosig nem lesz kész az autó.

S ti tudtátok, hogy már vannak ilyen buszok?! Épp a minap haltak meg páran egy miatt. Itt a cikk.

Nademostmár tényleg viszlát, mert kell még zuhanyozni s jaj, még fekvőtámasz s még este úgyis fel fogok riadni, mert bevágtam vacsorára egy fél dinnyét.

Napá!

U. I. fél óra múlva, zuhanyzás közben jutott eszembe: volt még egy másik film is, a "Greenberg". Elég nyomott dráma volt. Az effejta film a fórumokon és nagyon sok filmszakértő körben nagyon jó minősítést kap, de szerintem akkor is nyomott. Nem szeretem.
Másik dolog, hogy úgy elvoltam ma a vásárlással s az autójavíttatással, hogy elfelejtettem menni a Morénába biciklis megbeszélésre. Mea culpa! Be kell pótoljam s velük kell tartsak hétvégén. Megint lesz egy olyan túra, mint a múlt héten, az pedig nagyon jó volt.

Bánya vagy nem Bánya

Lesz hétvégén Nagybányán egy biciklis verseny s úgy gondoltuk "E" barátommal, hogy részt veszünk rajta. Később csatlakozni látszott "Z" barátunk is, de aztán mégsem, aztán ma "E" nem tudta, hogy jön-e vagy sem s estére végülis biztos lehettem abban, hogy nem jön. Tehát egyedül maradtam... volna, ha mennék, de én se megyek végül. Egyedül túl sokba kerül az 500 km. Inkább megyek hétvégén a Mountain Riders csapattal valahová. Hogy hová, még nem tudom, mert annyira elvoltam a nagybányai versennyel, hogy nem figyeltem ma a Morénéban a gyűlésen, hogy milyen utitervet agyaltak ki. Annyit tudok, hogy reggel ötkör indulnak s, hogy 150 km lesz a táv 3000 méter szintemelkedéssel. Jaj.

Megszerkesztettem végre a mellékletet a firenzei kiruccanásról. Tekintsétek szeretettel.

Elvittem az autót a szerelőhöz olaj-, üzemanyagszűrő- és levegőszűrő cserére, de, mivel nem voltak a bótba kellő alkatrészek, abban maradtunk, hogy holnapra halasztódik a szerelés. A turbó problémába csak hétfőn vágunk bele, aztán a villanyosság a következő lépés.

Megvannak Fixire a matricák - mint mondottam volt tegnap - s ma el is vittem a vázat s a felniket ragasztgatni, de végül az is holnapra maradt.

A nap nagyrészében, akárcsak tegnap, nem volt víz a csapban. Érdekesség, hogy mennyire alábecsüli az ember azoknak a dolgoknak az értékét, ami nap mint nap természetes. Pl a víz a fürdőszobában. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha nincs, a mindennapokban mégsem adunk hálát azért, ha megmoshatjuk a fogunkat. Én ma este ennek hálát adok :)

Finom volt a tojásrántotta paradicsommal. Megint beállt egy olyan meleg, fülledt idő, hogy nincs kedvem húst enni. Csak iszom a folyadékot halomra (főleg a tegnapi bringatúra után). Szintén érdekesség, hogy magát a hat órás túrát kibírtam kb két liter vízzel, de ahogy hazaértem, legyúrtam még hármat s még ma is vedeltem. Ha nem bringáztam volna, negyed annyit sem ittam volna. Tanulság tehát, hogy a szervezet szükségesetben olyan ügyesen elhasználja a testünkből a folyadékot, hogy, ha nem pótoljuk utána egy napon keresztül, akkor baj lesz.

Holnap még fel kellene hívni Kányádi Sándort és Koltay Róbertet, hogy tartsanak előadást a Nyári Egyetemen, de az is lehet, hogy ez utóbbit fővédnöknek kell felkérjem. Ez még kialakul.
S még össze kellene majd pakolni a szombati túrára is.

Minden esetre ez nem az a péntek lesz, amelyiken unatkozni fogok.

Ja, s volt ma még két film is. Az egyik a beteges, de jó "Antichrist" volt, amely egy gyengébb horror, erősebb pszicho kategóriába sorolható, a másik pedig egy jó komédia, az "Evan Almighty", amire azt mondják, hogy a "Bruce Almighty" (A Minden6ó) egyféle folytatása. Na, annyira épp nem jó, de azért lehet rajta nevetni jó sokat. Jó volt a két film időredni beosztása: a horror délelőtt, a komédia délben/délután/este (több megszakítással), így nyugodtan tudom aludni úgy, hogy egy horror filmet is magam mögött tudok. Hogy pontosabban fogalmazzak: egy kemény éjszakai horror megnézése után sem az alvással van bajom, hanem azzal, amíg addig eljutok...

Nade jóéjt!

WoW

Ez nem a csodálkozást jelenti, hanem ez a World of Warcraft rövidítése; de ne vágjunk ennyire bele a dolgok közepébe.

A reggel tehát már-már hagyományos módon reggel nyolckor kezdődött az általános ébredési "fájdalmakkal". Kilenckor már-már hagyományos módon bent is voltam a BikeXpress irodában/műhelyben, de elcsodálkoztam, ugyanis nagyon sokan voltak a Gekkó udavrán (a BikeXpress és a Gekkó bár egy udvarból nyílnak). Aztán kiderült, hogy ez egy árvaház-látogatós pályázat és a kurzusok, meg a beszélgetések a nyílt söröző téren lesznek megtartva, reggel, mikor berétem oda, épp a reggeli zajlott. Na, ott találkoztam "L" barátommal, aki el kezdett mesélni a WoW-ról. Most nem magyarázom, hogy az milyen fajta szerepjáték (hivatalosan MMORP), hanem inkább ezért van a wikipédia: World of Warcraft cikke.
Eddig is sok jót hallottam a WoW-ról, hogy milyen jó, meg élethű, meg minden, de, persze azt is tudtam, hogy mennyire lefoglalja a vele játszó embereket. Én pedig az a fajta vagyok, aki nagyon oda tud ragadni egy játékhoz, ha nem fogom vissza magam. Nadehát, mondom, egye fene, kipróbálom, hogy mégis, milyen. Persze, ez nem olyan egyszerű. Még feltelepítésig eljutni is eléggé nehéz, ugyanis a játék csekély 16 giga. Azt még le kell tölteni, hatvanhat helyre regisztrálni satöbbi, míg kiírja, hogy sajnálom, de valami nem talál a patch-ekkel, így nem indul a játék; és akkor megint nekifogni és más néven regisztrálni, majd szervert válogatni s mittudomén. Most abban a stádiumban vagyok, hogy újra letöltöm a játékot, ezúttal egy másik patch-csel, hátha most elindul végre.

Ezzel telt a délután többnyire. Persze előtte még meggyógyítottam a műhelyben két biciklit és a belső teremben is valamelyest rendet teremtettem, de ennek holnap még lesz folytatása. Ja, és dejó, holnap megyek hazafele.

Na, aztán délután finom volt a csirkesonkás-curry szószos-sajtos laska és volt egy film is most, este fele a Crazy Heart. Itt van a gépemen már egy hónapja, de valamiért még nem néztem meg, pedig nagyon jó volt. Egy kiégett country zenészről szól, akit újra megtalál a szerelem és erőre kap. Érdemes megnézni. Jeff Bridges Oscar díjat kapott érte.

Érdekesség, hogy mennyire szar, hogy románul kell érvényesülni: tegnapelőtt felhívnak vodafonon, hogy Kedves Péterrel beszélek, a BikeXpress adminisztrátorával? Hámondom, mondjuk, igen. Na, akkor elmondanám, hogy... s mondja, mondja, kérdi, mondja (persze ezt mind románul), hogy ő tudja, hogy nekünk mennyire jó lenne egy Vodafone-s szerződés, merthogy most csak pre-payesek vagyunk, ésatöbbi. Mondom, nem kell, köszönjük, mert RDS-t használunk s az ingyen van. De még legalább tíz percig erősködött, míg nagy nehezen le tudtam beszélni a dologról. Az érdekesség az a dologban, hogy, mivel tudom, hogy úgyis csak azt akarja, hogy átálljak Vodafone-ra, egyből le akarom beszélni arról, hogy meggyőzzön; eszembe sem jut az, hogy bizony bizony, mondhatna egy jobb ajánlatot, mint a RDS. De miért nem jut eszembe?! Azért, mert a hülye román nyelvtudásom/nyelvnemtudásom miatt örvendek, ha minél hamarabb le tudom rázni magamról, mintsem, hogy alkudozzak vele. Ez pl egy hátrány a nyelvtudás miatt.

Fixi matricák mára még nem lettek készen, úgyhogy a folytatás a jövő hétre marad.

Most még letöltöttem, egy eredménylistákon első helyen álló RPG-t (számítógépes szerepjátékot), az Oblivion-t. Merjem elindítani vajon ilyen későn? Megpróbálom.
Enyítő körülménynek számítson, hogy ma délután aludtam két órát. Igaz, mikor felébredtem (18 órakor), olyan kedvetlen voltam, hogy nem mentem el a Mountai Riders-es megbeszélésre. Azzal vigasztaltam magam, hogy úgysem leszek itthon hétvégén.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Demekkora szerencsém van, hogy a bloggert használom s van automatikus mentési funkció benne. Majdnem odaveszett az eddigi írkálásom, mert véletlenül nyomtam egy "ctrl+a"-t a "shift+a" helyett és utána leütöttem még egy gombot... az egész elszállt, de húsz perc keresgélés után megtaláltam. HUH...

Na, akkor nagy örömömben ennyit mára. Holnap valószínűleg nem lesz net Kirulyfürdőn, ahol a Tusványos megbeszélés lesz, úgyhogy bejegyzést sem nagyon fogok publikálni.

Jó éjt!

Ötezer játék kiskacsa

Ennyi úszott ma lefele a Körösön a Garasos hídtól a Ferdinánd hídig. Sárga volt tőlük a folyó. A nyomorék gyerekekért szervezett nagyváradi jótékonysági akció része volt ez is szintúgy, mint a mai bicicklis felvonulás a város szélétől a központig mag különböző koncertek és játékok.
A játékkacsákat öt lejért lehetett bérelni és, akié az első lett az úsztatásban, 380 Euro nyereményben részesült. Nem semmi.
A biciklis felvonuláson még az ilyen kicsik is részt vettek:

A felvonulás után egyet söröztünk, aztán irány haza.

Mai filmezés eredménye a: She's Out of My League. Egy hagyományos "rossz pasi jó nőt csíp fel" tipusú film, de nagyon jóra sikeredett.

Finom volt reggelire a pangasius halfilé.

Kicsit haladgattam a weboldallal, de látványra semmi sem mozdult.

Érdekesség, hogy ma edzettem kicsit úgy, izomra és nagyon jól ment. Talán azért, mert lefogytam? Az nem lehet, mert az ugyanolyan nehéz súlyt jobban bírtam emelni, mint eleddig. Talán a délutáni energiaital, amit behörpintettem, esetleg ebben a nyári melegben jobban aktiválnak az izmaim. Kitudja.

Ésakkor holnap diszpécser leszek egész nap, tehát most alvás.

Viszláth!

A munka

Éppen az, ami nincs. Fura a helyzet, amiben vagyok, mertugye várok egy munkalehetőségre, de míg ezt teszem, addig nem tudok nekifogni semmi komolynak. Ámbár az igazi nagy baj az, hogy mindig ez utóbbi felfogás az, ami nem hagyja, hogy dolgozzak. Márpedig én azt mondom, hogy az nem úgy működik! Hámivanitt?
Tűrhetetlen az, hogy munka nélkül hánykolódjak napról napra (habár ez a héten nem kimondottan volt jellemző). Ezt azzal tudom megfékezni, hogy egy ideig (minél tovább) rendesen bejárok a műhelybe s ügyintézek ezt-azt itt-ott, mintha fix munkaidőm lenne s akkor csak kialakul valami; mert dolgozni mindig van mit, csak ki kell taláni valami olyant, hogy hasznos is legyen, meg lehetőleg pénzt is hozzon. Megkísérlem.
Holnaptól tehát csinálok munkát magamnak s kész.

Ami hasznosat tettem ma az az volt, hogy az oly sokat matatott vázról lecsiszoltam minden rozsdát, itt-ott lealapozóztam, majd ráfestettem az első réteg fekete festéket. Egy doboz elég jól belepte, de a fényviszonyok miatt nemigen tudtam megállapítani, mennyire sikerült.

Hogy fekete lesz, az biztos. Aztán a többi kialakul. Holnap jön rá még egy festés, majd ugyanezt végigcsinálom a villával is és megérdeklődöm egy autósboltból, milyen módon tudnék nyomtattatni rá vékony fólialevonóst; olyan fajtát, amilyet én tervezek, persze.

Ma derült ki, hogy nagyon úgy néz ki, hogy nem megyek Meggyes Maratonra, merthogy, mire feliratkoztam volna, beteltek a helyek. A remény hal meg utoljára aszondják, de kicsi az esélye, hogy még lesznek helyek.

Másik naggyon fontos dolog, hogy megcsináltam itthon a buditetőt; mindegyre akadt ki, mikor felnyitottuk, de most már stabil. Huh!

Finom volt a tegnap elkészült, ma újramelegített sonkáslaska mindenféle finomsággal elegyítve. S volt még két film is: "A farkasember", amit a csontigszopogatott történet ellenére jó színészek segítségével nagyon jól meg tudtak rendezni; a másik az "I Love You Phillip Morris" című homokos-komédia Jim Carrey és Iwan McGregor főszereplésével. Határozottan érdemes megtekinteni.

Közben megint elfelejtettem felírni a blogra a vasárnapi biciklitúra adatait:
megtett távolság: 113,38 km
max sebesség: 68,5 km/h
menetátlag sebesség: 16 km/h
menetidő: 7 óra 6 perc
össz idő: kb 9 óra 30 perc

Érdekesség, hogy mennyit számít egy jelentéktelennek vélt kis mondatfoszlány is, ha a megfelelő ember a megfelelő időben hallja azt. Erre jó példa Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvéből egy részlet, mely dióhéjban a következőről szól:
Valaki félszájról elenged egy szitkot egyik ismerőse felé: "menj anyádba!". Kell tudni, hogy habár semmi sem vész el, csak átalakul, vannak olyan dolgok, amik nagyon sokáig fentmaradnak anélkül, hogy átalakuljanak. Nos, ilyen volt a fenti mondat is: "menj anyádba!". Ezt a mondatot felkapta a szél és sodorta, sodorta fel a magas égig, aztán onnan továbbjutott naprendszereken, galaxisokon keresztül.
Itt most egy új szálon fut tovább a történet. Volt egyszer réges régen egy más galaxis teljesen más naprendszerében egy kis bolygó, melyen két nemzet élt. Ez a két nemzet folytonos háborúban állt egymással. Hogy miért, már ők sem tudták, csak a kocsmák sötét sarkaiban mormogtak legendákat a folytonos hadbanállás okairól, miszerint réges régen, mikor még a két nemzet két kis család volt, az egyik családfő összetűzésbe keveredett a másikkal, az pedig emezt elküldte az anyjába, aki emiatt annyira megharagudott, hogy örök bosszút esküdött hajdani barátja ellen. Így teltek-múltak az évek, évtizedek, évszázadok, a bosszú eszméjét pedig átvették a soron következő családfők és így tovább egészen a mai napig, mikoris a két nemzet újra csatasorban áll egymással szemben. A két hadvezér hagyományhoz híven kilép a hadtestből és a front közepén találkozik. Puskaporos a levegő, mindenki harckészültségben. A két hadvezér tárgyal, de - hagyomány szerint - nem jutnak dűlőre. Mikor távozni készülnek, egy félszájról mondott szitok hallatszik a közelből: "menj anyádba!". A két hadvezér tisztázza a helyzetet, rájön, hogy a mondat egy másik galaxisból származhat és a régi legenda stabil alapokra lel. Rájöttek, hogy egy tovaszáguldó mondatfoszlány az, ami miatt évezredek óta kegyetlenül irtják egymást.
Az már egy másik történet, hogy bosszút esküsznek ama földlakó ellen, akinek a száguldó szitok elhagyta a száját és együttes erővel hatalmas űrhajónaszádot toborozva elindulnak, hogy elpusztítsák a Föld nevű bolygót; mindössze egy hiba csúszott a számításaikba: nem vették figyelembe a saját bolygójuk és a Föld közti hatalmas méretarány-különbséget, így, mikor födet értek, az egész hadihajó-naszádot egy mozdulattal felnyalta a talajról egy arra járó kiskutya.

Hű, hosszúra sikeredett, meg persze nem is így volt a történet, de a lényeg egy: hattalmas jelentőséggel bírhat egy félszájról elengedett mondatfoszlány is. Ugye.

És akkor a mesének vége, szép álmokat, gyerekek, mert nyolckor kelés van.
Puszpusz!

Semmittevős

Az voltam ma. Felkeltem délután fél kettő fele, merthát ma vasárnap, ugye. Aztán néha kaja, néha film, néha gitár, net, zene, honfoglaló, mittomén, de semmi komoly.
A film a "Metropia" volt. Egy érdekes film, ami a "Nyócker" animációs technológiájával készült és egy évtizedbeli távolságból mutatja be Európa fiktív, kommunista jövőét. Érdekes a történet is.

Este letöltöttem a Google Earth-öt, így a mai érdekesség, hogy én most éppen az északi szélesség 47°03'52.57 és keleti hosszúság 21°55'00.20 fokáról írom a mai bejegyzést. Most, hogy ezt feltöltöm a világhálóra, máris félhetek, hogy, ha valami összeesküvés-ellenes bűnt követek el, egyik este ámerikából beeresztenek ide egy kishatású bombát, s akkor aztán megérte blogot írni...

Megtudtam még ma azt is, hogy egy pár Shimano Yumeya márkájú hátsóváltó karbon görgőlapka 200 lejbe kerül (a Yumeya tartalmazza a Shimano XTR kiegészítő alkatrészeit). És még rájöttem arra is, hogy, ha Amerikába születtem volna, mennyivel olcsóbban tudnék összerakni egy biciklit az itteni árakhoz képest. Hát nem pofátlanság?

Finom volt a töltelékes káposzta. Még tart az otthoni elemózsia.

A mai nap zenéje: La Vie an Rose, ebben az esetben Louis Armstrong előadásában.

Üdvözlet.

Tettvett

Beadtam a fékbetéteket. Azt mondták, lehet, kész lesz holnapra. Ha nem, akkor gondolkozhatom más lehetőségen, ugyanis szombaton verseny van. Voltam a Morénában, megbeszéltük, hogy szombaton hajnali ötkor intulunk Szatmárra, a kilenckor kezdődő Tour de Túr-ra. Így lazán odaérünk s még lesz időnk melegíteni is.

A féken kívül nagyjából helyreraktam a biciklit. Már csak a fáltóbowdeneket kell megolajozzam és átcseréljem a Maxxis High Roller külsőket Rubena Trilobitra, ugyanis többnyire jó minőségű (nem sáros) utakon fogunk közlekedni. Vékonyabbak jóval, így könnyebb tekerni velük.

Végre sikerült fejben (s többnyire szájban is) összerakni a dallamot az akkordokkal a Jesus Christ Superstar "Gethsemane" című számából. Óriási dal. Azt mondják az okosok, a zenetörténet minden idejének egyik legnehezebbb dala.

Ma még elszámoltam a diszpécserrel a múlt hetet és megnéztem a "The Maiden Heist" című filmet. Hattalmas film. Három öreg biztonságiőr eltervezi, hogy ellopják a három, számukra legkedvesebb művet a már 30 éve tartó kiállításról, mert azt el akarják költöztetni Amerikából Dániába a tulajdonosok; ők pedig már olyannyira megszokták kedvenc műalkotásaikat, hogy nem tudnának nélkülük élni. Főszerepben Christopher Walken és Morgan Freeman. Hihetetlen, hogy mekkora színészek. Mindenképp meg kell nézni a filmt.

Ciprusi, vagy hajókázós munkahelyről annyit lehet tudni, hogy válaszoltak a levelemre és aszonták dióhéjjban kb, hogy intézkednek, de várni köll. Hát várok, várok, de azé' jó lenne már világgá menni.

Finom volt a csirkecomb krumplipürével. Ebédre is, vacsorára is. Betartottam a gyümölcsreggelit. Naggyon jó.

Érdekesség, hogy mennyire modernizálódunk. Nem csak hülyeségben, hanem technikai fejlettségben is. Már nem tudják a nagy olajvállalatok visszatartani az elektromos autú forgalomba hozatalát. Régebb még megtehették, hogy visszavonatták és bezúzatták az összes gyárilag kiadott elektromos autót, de ma már nem tehetik meg. Annyira nagyot fejlődött azóta a technológia, hogy egyesek már otthon képesek átalakítani az autójukat elektromossá. Nem lehet tovább halogatni, a közeeli jövőben már eletromos autókkal fogunk cirkálni (ha addig nem öljük szét egymást). Ma egy átlagos elektromos autó, ami nemsokára forgalomba kerül hozzávetőlegesen 2 Eurot "fogyaszt" száz km-en, 120 km/h-val megy, 5 óra alatt feltöltődik, egy töltéssel 250 km-t tesz meg, ugyanúgy néz ki mint a többi autó, csak nincs kipufogócsöve és nem szennyezi a környezetet. Figyelem, ez az eddigi átlagos elektromos autó. De vannak már olyanok, amik 240-nel száguldanak, 600 km a hatótávolságuk és másfél óra alatt feltöltődnek. Mi lesz két év múlva?

Álmodozzatok ti is szépeket.
Viszlát!

Sok a veszedelem...

...amire már oda kéne figyelni, amire már oda kéne figyelni a sok embereknek. Hát igen, egyik örök kedvenc.
A mai nap ténykedéseinek első fele pihenéssel egybekötve a sok ilyen "veszedelmes" ember felkutatására orientálódott. Így esett hogy végignéztem sok részeges, megasztáros és egyszerűen bunkó ember megnyilvánulásait a YouTube-on. Igaznak tartom a mondást, hogy legveszélyesebb az, ha a hülyeség az önbizalommal párosul. Ma találtam rá néhány példát. Nem linkelek, fölösleges. Annyi van belőlük, hogy elég csak egyszerűen rákeresni a YouTube-on a "részeg" vagy "megasztár" szavakra, aztán kattintgatni a kapcsolódó videókra. De vigyázat, ezen videók nézegetése tartós IQ-csökkenést okozhat!

Délután, a tegnapi kipakolás folytatásával egybekötve volt még két film: a "My Best Friend's Wedding" és a "Stranger than Fiction". Mindkettő romantikus vígjáték kategóriába sorolható és mindkettő megtekintése fokozottan ajánlott.

Érdekesség, hogy édesanyámnak és nagynénémnek ebben a másodpercben kívánok boldog születésnapot, ugyanis egyikőjük 25-én, másikójuk 26-án született, így a megfelelő időpont a felköszöntésre fix éjfél :) BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKTEK!

Finom volt az otthonról hozott húsleves. És azt hiszem - talán a sok jó kajától - annyra helyrejött a lában, hogy holnap talán már szaladgálok velük egyet. Haddlám, milyen időt futok.

Másoknak is boldog szülinapot, ha véletlenül még van valakinek.
Sziasztok!

Újra túra

Elhatároztam, hogy megyek a Kézdi Maratonra. "E" barátommal és barátnőjével megyünk haza, épp befér az autóba a két bicikli és mi. Közben dejó, hogy még édesanyámat is meg tudom látogatni. Holnap gyorsan kell foglaljak egy szállást Kézdin 18 lejért, hátha még van és akkor reggel pihenten tudom kezdeni a versenyt. Ez most csak 74,3 kilométer lesz, úgyhogy elejétől fogva nyomom, ahogy bírom, hátha valami tolerálható helyezést érek el, nameg, ha minden igez és felvesznek dolgozni, amúgy se fogom egy ideig a lábamat biciklizésre használni, úgyhogy egy kis sérülés belefér.
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.

Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.

Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.

Finom volt a sonkás makaróni másik fele.

Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.

Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!

Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...

S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!

Rend a lelke

A tegnapi rendrakás folytatódott, immáron a ruhásszekrényemben. Rájöttem, hogy a ruháim 75 %-át nem, vagy alig használom, így ezt a hányadot elkülönítettem a többitől és betettem az alsó polcra. Olyan szép és tágas lett ekképp a szekrényem, hogy öröm kinyitni. Ha ránézek, csordultig telik a szívem renddel és tisztasággal. Ugye, milyen jó?!

Reggelire szintén alma volt. Nem is rossz ez az étkezési rend. Reggelire gyümölcs, az ebéd s a vacsora pedig valami kiadósabb. Ezt még fent fogom tartani egy ideig.

Volt még két film is: "Leap Year", egy jópofa szerelmes komédia és "Valhalla Rising", egy érthetetlen, de jó látványelemekkel rendelkező ősi barbár történet. Előbbit érdemes megtekinteni.
Poppert sem hanyagoltam, magamba tömtem két órányi tudást az előadásaiból + legyúrtam egy nagy csomag szotyit.

Finom volt a sonkás makaróni első fele.

Érdekesség, hogy, ha azt hiszi az ember, hogy minden oké, mindent jól csinált, attól még nem biztos, hogy nem lehet lelkiismeretfurdalása valami olyan miatt, amiről kiderül, hogy lehetett volna másképp, talán jobban is csinálni. Vagyis sose hidd, hogy minden oké, mert a múltat is lehet másképp értelmezni. Hát fer ez, I.B.?!?!

Lehet, hogy hétvégén lesz biciklisverseny Kézdivásárhelyen s akkor egyúttal haza is látogatnék, dejó lenne.

És akkor ennyit mára, meghogy, ha minden igaz, akkor a holnapi nappal négyre csökkentem a brüsszel miatt elmaradt fekvőtámaszaim napjainak számát.

Jóélytet midnenkinek!

Continuing

Javarészt a tegnapi, csak délutántól és több zenével. A minősítés maradt, sőt!

Nade azelőtt:
Reggelire lenyomtam egy kiló almát, hogy egészségesedjek. Jól esett, de még éhesebbbnek éreztem magam. A gyomromnak mindenképp jót tett, mert nem volt, mit emésszen rajta. Holnap is alma lesz a reggeli, aztán vásárolok még gyümölcsöt, mert megéri.

Nagytakarítás délelőtt: számítógépasztal lerámolása, lakás takarítás, ágy körüli dolgok elrendezése.

Ha péntekig nem hívnak sehova dolgozni, megint felveszem a kapcsolatot hajópincérékkel, hogy unom itthon, úgyhogy intézkedjenek csak gyorsan!

Finom volt a tegnapi húsleves és jó film volt a "Kick Ass" és a "Fantastic Mr. Fox" animáció is. Érdemes mindkettőt megtekinteni. Jó filmek a kategóriájukban.

Megintcsak száraz tényeket tárok elétek a napból, merthogy semmiféle múzsa nem köröz a fejem fölöt s homlokon sem csókol. Ez van. Majd máskor.

Egy rövid érdekességre azért még tellik: kedvenc ételem a kakaóba aprított kenyér. De kétharmad liter legyen és 66 kenyérdarabka ússzon benne!

Mindenkinek jó étvágyat és egészségünkre!

"T" nap

"T"-vel vásárolós, főzős, gitározós, filmnézős, ebédelős, vacsorázós nap déltől estig. S milyen jó volt.

Ezen és az esőn kívül más nemigen történt ma.
Finom volt a húsleves és a gombamártásos csirkemell s, ha mined igaz, holnap is az lesz.
Ha nevetni akartok, itt van ez.

Érdekesség, hogy az 1080-as HD tévé más. Mindenképp ki kell próbálni.

A mai ilyen rövid lett.
Viszlát!

Filmnap

Annyi egészségeset ettem ma, hogy az egy hétre elég kell hogy legyen. Előszöris, reggelire lenyomtam egy kiló narancsot. Nagyon könnyen lecsúszott. Leküldtem két köteg retket is, aztán jött/ment negyed kiló szotyi, meg egy fekete csoki. Utána egy kiló banán. Csoda-e, hogy ötkor még nem voltam éhes? Még eszegettem valami finomakat, aztán estebédnek összehoztam egy majorannás-pirospaprikás csirkemellet krumplipürével és Chardonnay-vel, de valamiért üresnek tűnt...
Ez tehát a táplálkozás része. De lépjünk tovább. Majdnem négy filmmel sikerült ma megbírkóznom. "The Spy Next Door", "Defendor", "Valentines Day" és "Tetro". Ez utóbbit viszont nem bírtam végignézni. Majd holnap este talán befejezem. Legjobban minden esetre a "Valentines Day" tetszett. Jó film, jó kedvre derített, viszont a "Defendor" sem elhanyagolható. Annak viszont inkább a mondanivalója a dícsérendő. Az első egy hagyományos, gyerekeknek való Jackie Chan-es film. Derültem rajta egyet-kettőt.

Így tehát a mai nap. Holnap zsúfolt lesz. Először is megyek ócskapiacra, hátha találok egy-két jó dolgot, mert ma nem voltam (fél egykor ébredtem). Aztán kellene vásárolni az Iron Bike-ra rugós üléscsövet és bicikliülést, meg csomagtartót. A teleszkópot is meg kellene szervizeltetni a nagy kihívásra. És persze be is kellene nevezni a versenyre. Még van egy fontos dolog, ami nem jut eszembe, de majd holnap...

Érdekesség: ha az ember nagyon véghez akar vinni valamit, elég csak annyi, hogy elhiszi azt, hogy képes rá. Viszont ahhoz, hogy elhiggye, néha nagyon sokat kell tennie...
És még mondja azt valaki, hogy materiális világban élünk.

És akkor jó gondolkozást.
S éjszakát...

Vásárol, egyedül.

Kaját és tisztálkozáshoz szükséges szereket. De drága minden. Vagy a pénz ér keveset.
Lényeg, hogy felpakoltam kajából egy időre.
Amolyan pihengetős nap volt a mai. Két filmet tudhatok magam mögött: "Edge of Darkness" és "Lovely Bones". Minőségileg egy kategóriába sorolnám, viszont az első akció, utóbbi pedig egy érdekes dráma. Az angol felirat továbbra is maradt, merthát "Jó pap holtig él tanul", ugye.

Lázasan várom, hogy hívjanak fel már valahonnan idegenből és mondják, hogy Péter, gyere, csak rád vártunk. Kíváncsi vagyok, hogy alakul. Minden esetre ma felbújtam Ciprust az interneten. Szimpatikus. Folyamin azért mégis szívesebben dolgoznék, még, ha nehezebb, akkor is. Több a kaland, gondolom.

Bevásárlás után a "Lovely Bones" háromnegyedénél kipróbáltam egy nem is akármilyen Gekkóbulit, ugye ;), s éppen most, háromkor értem haza és befejeztem a filmet.

Finom volt az esti virsli Camembert sajttal és Bunica mustárral.
Lehet, hogy holnap lesz valami biciklizős téma, de egyelőre semmi. Majd kialakul.
Ha nem gurulunk, a holnapi nap talán az ócskapiacé, rövidfilm fesztiválé, Gekkóé és a pihenésé lesz.

Pihenjenek jól mások is!
Üdv.

Akár tegnap

Film és tanulás.
Átvettem az összes tételt. Holnap le is írom mindet, mintha vizsgán lennék, hogy jobban meg tudjam jegyezni.
Ami még kell, az egy egész alakos és egy igazolványkép az angol nyelvű önéletrajz mellé. Már el is kértem "At"-nak a fényképezőgépét, hogy professzionális képet tudjak készíteni. Lerámolom a szobám egyik fala előtt levő dolgokat s olyan fotót művészkedek magamról, hogy egyből főpincérnek vesznek fel. Minimum. Aztán elgurulok s kinyomtattatom valahol a Sootersnél.

A film a "The Road" és a "Bourne Ultimate" volt. Előbbi húzott-nyúzott volt, de élvezhető és visszadta a világvége utáni érzést. Mármint gondolom...
Utóbbi egy érdekes akciófilm, amit - most jut csak eszembe - nem néztem végig, mert rájött a gépem, hogy ő most 1324 vírusos fájlt tartalmaz és, míg nem ölöm ki az élősködőt belőle, addig akadoztatja a filmet. Így történt tehát, hogy leloptam letöltöttem a netről egy Eset Nod 32 4.0.468.0/64-es vírusölőt, amivel minden kórokozónak a seggére vertem. Elméletileg.
Utána viszont már úgy nekifogtam zenét hallgatni (vírusölés közben sem ment a film), hogy eljött a Gekkóba menés ideje. Ma este fellépett a Parafusions jazz páros és elég jó bulit csinált, amire elég jót táncoltunk. Dzsezz...
Közben lecsúszott egy Cuba Libre koktél és egy Bourbon whiskey.

A mai nap zenéje: Robert Johnson - They're Red Hot. Igazi jazz buliba készülődős fajta.

Finom volt a borsóleves utolsó része, immáron kis fokhagymával ízesítve, ami még az eddiginél is jobb zamatot adott neki.

Érdekesség, hogy hol vannak mannapság az olyan emberek, mint Johnny Cash, akiről tegnap tudtam, meg, hogy 1970-ben, mikor Nixon, az amerikai elnök azt kérte tőle, hogy játssza el neki az "Okie from Muskogee" (alkohol- és drogfogyasztást elítélő dalocska) vagy a "Walfare Cadillac" című zenét, ő azt mondta, hogy nem. Ő inkább a "The Ballad of Ira Hayes"-t adta elő, ami nem éppen kedvezett a mindenkori amerikai politikának; a ballada ugyanis az Ira Hayes nevű indiánról szól, aki beállt az amerikai hadseregbe és pályafutása alatt nagy sikereket ért el. Miután leszerelt, az összes amerikai hősként tisztelte, csak a saját népe tagadta meg amiatt, hogy az örök ellenségük, az amerikaiak oldalára állt. Ira nem tudta megemészteni a törzsből való kitagadását, alkoholista lett és végül megölte magát. Tehát a háború, amit Amerika a mai napon is folytat, megöli az értéket és visszájára fordítja az erkölcsöt.
Johnny Cash ezt képes volt az elnök pofájába vágni, Isten nyugtassa. Megnézem, ezt ma melyik világhírű zenész teszi meg.

Most pedig alusz, mert mondhatni, holnap vizsga.
Puszi az arcokra!

Film + szakma

A fenti két szóval jellemezném leginkább a napot. A film tárgya a "Legion" és a "New World". Előbbi kicsit óvodás szintű, utóbbi pedig felettébb vontatott volt. Egyiket sem élveztem kimondottan, de a részemről kitűzött céljukat, az angol nyelv elsajátítását kellőképp teljesítették.
A nap szakma-tanulási része hét tétel átvevésében valósult meg. Már csak öt van hátra, aztán kezdem előlről, aprólékosan. "Muszájkell" jó jegyet kapnom ahhoz, hogy óceánra kerüljek, különben mehetek folyamira, arra pedig nem kimondottan vágyom.

Közben idegesít, hogy néha sem az RDS telefon, sem a messenger nem megbízható. S, ami különösen irritál, az akkor van, amikor egyik sem megy rendesen. Dehát mit is csodálkozom, elvégre mindkettőnek ugyanaz a szolgáltatója.

Egy elég nehézkesen sikeredő céges elszámolás is volt ma, ami rövid ideig jól felhergelte az idegeimet, viszont mérgembe megcsináltam a cég bevételének idei, hetes összesítését és rájöttem, hogy mennyivel jobban megy, mint tavaly, meg azelőtt. Fejlődünk. Utána még egy "N" futárral való félreértés, kellemetlenség gondoskodott arról, nehogy túl sokat örüljek.

Finom volt a tegnap készült borsóleves. Egyre finomabb.

Érdekességként küldöm ezt a weboldalt. Ha akarjátok fejleszteni és felpörgetni az agyatokat, mindenképp ki kell próbálnotok (kapcsoljátok be a hangot a gépen). A rekordom 5 perc egy idegen csapattal:

Haddlám, ki dönti meg?

Néha eszembe jut, hogy mennyire jellemző rám ez a dal: Republic - Jópofa vagyok. Ellenségeim hallgassák heves bólogatással és sok szeretettel!

Jó szórakozást!

Álmos nap

Hála a reggeli éjjeli három órás alvásnak, megint korán fekszem. Ez azért is jó, mert holnap sok a dolgom: mielőtt elmennék debrecenbe (16:30), össze kellene csapni a műhelyben hét biciklit, ugyanis elkezdődött a biciklibérlési szezon és máris kölcsönöztek csomót hétvégére.

Ma vizuális élmény- és adatbevitel témája volt itthon nálam: az "Up in the Air"-rel kezdődött, ami egy nagyon jó film, a "Daybreakers"-szel folytatódott, amiről az előbbit nem mondhatom el, viszont jó volt a kerettörténete; befelyezésül pedig két Popper mesterkurzust hallgattam meg, nem is akárhogy. Első előadását lubickolva, laptoppal a mosógépen, kimagolt cseresznyekompóttal a kezemben néztem végig. Még mondja valaki, hogy rossz az élet nálunk. Szegény én...

Volt kis szakmai tanulás is ma, merthát közeledik a vizsga. Napról napra jobban bele kell húzzak.
"L" barátom holnap reggel megy Angliába dolgozni riksásként. Ezúton is kívánok neki kitartást s sok szerencsét.

Ma sikerült valamit megvalósítani, de, hogy mi volt az, azt megtartom magamnak, mert úgy érdekesebb. Majd idővel kiderül, talán...

Finom volt a töltelékes káposzta, amit a hűtőben a polcomon találtam. Nem tudom, hogy került oda, talán enyém, talán nem, de mindenképp finom volt. Sőt, még holnapra is maradt belőle.

Na, a mai délután ilyen itthonmaradósra sikeredet ellenben a holnapival.

Lejetek jók,
Pá!

Az év legfosabb napja

Egyhangú volt, jóformán nem csináltam olyan dolgot, ami vajmi keveset megdobta volna a hangulatom.
Reggel felkeltem, már tudtam, hogy ez egy fos nap. Megreggeliztem, leültem a gép elé. Megírtam egy mellékletet Pisáról, ami a nap legfőbb tevékenységének számít, ezért büszkén linkelem. Lesz majd még több is.
Gitároztam valami szomorú, egyhangú énekeket. Rájöttem, hogy kellene tanulni. Nekifogtam filmezni, hogy ugye az is egyféle angol tanulás. Megnéztem "Michael Clayton"-t. Jó film volt, de semmit nem mozgatott meg bennem. Aztán mindjárt mondok még valamit később a filmről.
Na, utána egy nagyon mosogattam nagy ímmel-ámmal. Visszaültem, honfoglalóztam, semmi kedvem nem volt ahhoz sem. Csengettek, kopogtak, nem érdekelt, ki az. Gondoltam, ha fontos, felhív. Nem hívott szerencsére. Tovább üldögéltem, próbáltam valami inspiráló zenét hallgatni, sikertelenül. Általában fél óra kellett, míg rájöttem, hogy lejárt egy dal. Sok volt a csend. Megnéztem egy Popper előadást, sok okosat mondott, de nemigazán vidított fel. Beszélgettem messengeren, másnak is ilyen kedve volt. Hazajött "At", neki is ilyen kedve van. Ez ilyen.
Ez egy fotoszintetizálós, vegetálós nap. Semmi sem jó, semmi sem rosz. Idén még nem volt ilyen, de lehet, tavaly se.

Finom volt a kolbászos laska nagy kényszeregve.

Érdekesség, hogy a mai filmet már egyszer láttam kb két éve, de mégis végignéztem. Az ok az volt, hogy mindig csak egyes részleteknél jöttem rá, hogy ezt a filmet eddig a részig már láttam, na, de midig arra gondoltam, hogy lehet lehet, hogy a következő mozzanatnál tovább nem néztem annak idején. A végén kiderült, hogy de igen. A jó az benne, hogy csak a végén jöttem rá, hogy láttam, ekképp teljesen újnak tetszett.

Mindenkinek egy színesebb napot kívánva holnapra búcsúzik Kedves Péter innen, a négy fal közül.
Csókolom!