Relatív a rövid táv

Lehet, hogy Ausztráliába hamarabb jutok el, minthogy a "rövid távú" célomat teljesíteném. Gondoltam, a legnehezebbre számítok és akkor nem ér csalódás. Hát ért. Nem számítottam a legnehezebbre. Ma is egész estig kínlódtam. Újrakezdtem azt, amit a tegnap csináltam, hogy még jobb legyen, de nem igazán sikerült, így most kb ott vagyok, ahol tegnap. Holnap meg munka. Nem tudom, mikorra leszek meg. Inkább nem is mondok határidőt, mert úgyis átlépem.

Ma pihenésképp megint megnéztem Müllernek Péternek egy előadását: "Önként vállalt vakság" címmel. Nagyon jó volt. Megintcsak ajánlom mindenkinek. Utána vissza a tervmegvalósításba.

Reggel Juhé Üzengetőn beszéltem "I" barátommal, akit már régóta nem láttam. Tegnap szerepeltem az álmában, de más is szerepelt, aki az én tegnapelőtti álmomban volt benne, akinek az álmában meg én voltam benne. Álmok. Valahogy nagyon előtérbe jöttek az utóbbi napokban. Furcsa és szürrealista megnyilvánulásukon túl mégis nagyon sok igazság alapjuk van. Már kíváncsi vagyok, ma este mit fogok álmodni.

Finom volt a sonkás makaróni másik fele, de ezzel ennek a fajta kajának legalább két hétig vége. Túl sok volt belőle mostanság.

Meghökkenéssel tapasztalom, hogy ma nagyon nehezen megy az írás. Az fenti makarónis mondatot legalább hat percig fogalmaztam, de így sem valami egészséges szegény. Egyszerűen nem megy a mondatalkotás. Lehet, hogy megártott at egész napi kreálás?

Holnap tarka nap lesz. Majd este mesélek. Most már csak fogmosás van hátra és irány a fekhely. 'Estét!

Me, rövid távú cél

Második nap kínlódok vele, de még felénél sem tarok. Ha holnap estére kész lesz az egyik része, az már fél siker.

A napomról emellett sokat nam tudok elmondani. Tízkor ébredtem, fél tizenegykor keltem, tisztálkodtam, aztán megnéztem az Erdont (Erdély Online) és jól felháborodtam. Kevés dolgon háborodok fel, de ami nagyon bőszítő, attól nagyon méregbe jövök. Ez nagy hibám, de majd leszokom róla. Miért is történt ma ez? Az első hír, ami szembeugrott velem kérdés formájában, az a következő volt: "Elvették Susan Boyle szüzességét?" Emberek! NEM ÉRDEKEL!!!! Ez nem hír, könyörgöm, ez még pletykának is csúf. Kinek mi köze van ahhoz, hogy kinek ki és mikor veszi el a szüzességét. Ami még ennél is szomorúbb, hogy sokakat az ilyen álhírek érdekelnek és habzsolják a hasonló pletykákat, pedig az ilyentől senki sem lessz okosabb. Sőt!
Az ilyen förtelmeket látva mintha enyhe hányingert éreznék, vagyis, ha ilyen irányban halad a világ és tovább durvul a helyzet, előbb-utóbb fizikai fájdalmam lesz. Minden esetre elhatároztam, hogy én eccer többet Erdont bíztos nem olvasok. Ami szóbajöhet helyette, az sajnos a Bihon, ami ugyebár román nyelvezetű, de legalább elmondja a híreket, kevesebb benne a hányinger.

Na, miután ecseteltem a hírolvasás első benyomásaként elmszenvedett sérelmeket "At" szobatársamnak, kicsit jobban éreztem magam és nekifogtam a rövidtávú célnak. Egészen este tizenegyig kreáltam. Közben szünetként megnéztem egy Müllert, ami megintcsak negyon építő hatással volt rám. Előadásának címe: "A család". Ahogy lejárt nyomtam tovább.

Finom volt ma reggelire a sonkás makaróni. Kicsit fel kellene függesszem a fogyasztását, mert mostanában nagyon alap táplálék lett belőle.

Most a szokásos, aztán ágy.
És akkor, ahogy Kollár Zoli bá mondaná: "legjobbakat!"