Ez nem a csodálkozást jelenti, hanem ez a World of Warcraft rövidítése; de ne vágjunk ennyire bele a dolgok közepébe.
A reggel tehát már-már hagyományos módon reggel nyolckor kezdődött az általános ébredési "fájdalmakkal". Kilenckor már-már hagyományos módon bent is voltam a BikeXpress irodában/műhelyben, de elcsodálkoztam, ugyanis nagyon sokan voltak a Gekkó udavrán (a BikeXpress és a Gekkó bár egy udvarból nyílnak). Aztán kiderült, hogy ez egy árvaház-látogatós pályázat és a kurzusok, meg a beszélgetések a nyílt söröző téren lesznek megtartva, reggel, mikor berétem oda, épp a reggeli zajlott. Na, ott találkoztam "L" barátommal, aki el kezdett mesélni a WoW-ról. Most nem magyarázom, hogy az milyen fajta szerepjáték (hivatalosan MMORP), hanem inkább ezért van a wikipédia: World of Warcraft cikke.
Eddig is sok jót hallottam a WoW-ról, hogy milyen jó, meg élethű, meg minden, de, persze azt is tudtam, hogy mennyire lefoglalja a vele játszó embereket. Én pedig az a fajta vagyok, aki nagyon oda tud ragadni egy játékhoz, ha nem fogom vissza magam. Nadehát, mondom, egye fene, kipróbálom, hogy mégis, milyen. Persze, ez nem olyan egyszerű. Még feltelepítésig eljutni is eléggé nehéz, ugyanis a játék csekély 16 giga. Azt még le kell tölteni, hatvanhat helyre regisztrálni satöbbi, míg kiírja, hogy sajnálom, de valami nem talál a patch-ekkel, így nem indul a játék; és akkor megint nekifogni és más néven regisztrálni, majd szervert válogatni s mittudomén. Most abban a stádiumban vagyok, hogy újra letöltöm a játékot, ezúttal egy másik patch-csel, hátha most elindul végre.
Ezzel telt a délután többnyire. Persze előtte még meggyógyítottam a műhelyben két biciklit és a belső teremben is valamelyest rendet teremtettem, de ennek holnap még lesz folytatása. Ja, és dejó, holnap megyek hazafele.
Na, aztán délután finom volt a csirkesonkás-curry szószos-sajtos laska és volt egy film is most, este fele a Crazy Heart. Itt van a gépemen már egy hónapja, de valamiért még nem néztem meg, pedig nagyon jó volt. Egy kiégett country zenészről szól, akit újra megtalál a szerelem és erőre kap. Érdemes megnézni. Jeff Bridges Oscar díjat kapott érte.
Érdekesség, hogy mennyire szar, hogy románul kell érvényesülni: tegnapelőtt felhívnak vodafonon, hogy Kedves Péterrel beszélek, a BikeXpress adminisztrátorával? Hámondom, mondjuk, igen. Na, akkor elmondanám, hogy... s mondja, mondja, kérdi, mondja (persze ezt mind románul), hogy ő tudja, hogy nekünk mennyire jó lenne egy Vodafone-s szerződés, merthogy most csak pre-payesek vagyunk, ésatöbbi. Mondom, nem kell, köszönjük, mert RDS-t használunk s az ingyen van. De még legalább tíz percig erősködött, míg nagy nehezen le tudtam beszélni a dologról. Az érdekesség az a dologban, hogy, mivel tudom, hogy úgyis csak azt akarja, hogy átálljak Vodafone-ra, egyből le akarom beszélni arról, hogy meggyőzzön; eszembe sem jut az, hogy bizony bizony, mondhatna egy jobb ajánlatot, mint a RDS. De miért nem jut eszembe?! Azért, mert a hülye román nyelvtudásom/nyelvnemtudásom miatt örvendek, ha minél hamarabb le tudom rázni magamról, mintsem, hogy alkudozzak vele. Ez pl egy hátrány a nyelvtudás miatt.
Fixi matricák mára még nem lettek készen, úgyhogy a folytatás a jövő hétre marad.
Most még letöltöttem, egy eredménylistákon első helyen álló RPG-t (számítógépes szerepjátékot), az Oblivion-t. Merjem elindítani vajon ilyen későn? Megpróbálom.
Enyítő körülménynek számítson, hogy ma délután aludtam két órát. Igaz, mikor felébredtem (18 órakor), olyan kedvetlen voltam, hogy nem mentem el a Mountai Riders-es megbeszélésre. Azzal vigasztaltam magam, hogy úgysem leszek itthon hétvégén.
ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Demekkora szerencsém van, hogy a bloggert használom s van automatikus mentési funkció benne. Majdnem odaveszett az eddigi írkálásom, mert véletlenül nyomtam egy "ctrl+a"-t a "shift+a" helyett és utána leütöttem még egy gombot... az egész elszállt, de húsz perc keresgélés után megtaláltam. HUH...
Na, akkor nagy örömömben ennyit mára. Holnap valószínűleg nem lesz net Kirulyfürdőn, ahol a Tusványos megbeszélés lesz, úgyhogy bejegyzést sem nagyon fogok publikálni.
Jó éjt!
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sonkás makaróni. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: sonkás makaróni. Összes bejegyzés megjelenítése
2010. június 25., péntek
2010. június 10., csütörtök
Jó kis nap
Megvolt az első "munkanap". Tiszta jóra sikeredett. Reggel kilenctől ötig dolgoztam. Találtam munkát bőven s, persze hagytam máskorra is. Többek közt megjavítottam a futárbiciklimet, amit egy agybajos kliens tönkretett: annyira felváltott, hogy beesett a lánc a racsni és a küllők közé és még utána is erőltette és hajtott vele, míg a váltó fel nem csavarodott a küllők közé és ki nem ütött kilenc küllőt. Még a váltópapucs is teljesen elgörbült. A kár kb 25 Euro, merthogy az új Shimano Alivio váltó teljesen tönkrement. Többet bisztos, ki nem adom a biciklimet kölcsönbe. Végül sikerült restaurálnom, de mindenképp új váltót kellett tegyek rá.
Másik dolog, hogy ráfestettem a Fixi vázára a második réteg festéket is és a villán is elvégeztem a kellő műveleteket, úgyogy már az is ugyanúgy néz ki, mint a váz. A következő lépés a lakkozás lesz.
Villa előtte:
Villa utána, száradófélben:
Megérdeklődtem egy magyar tuning shopban, hogy vállalnak-e autóra való levonósgyártást. Aszonták, nem, de megadták Cosmin számát. Na ő az, akit nem fogok felhívni, mert románul valahogy nincs kedvem elmagyarázni azt, amit még magyarul is alig tudnék. Inkább megyek "K" dizájner barátomhoz s megoldjuk valahogy másképp a vázra való levonósok előállítását.
A holnapi nap valószínűleg a futárkodásé lesz, mert se a diszpécser, de a kollégám nem lesz munkaképes. Legalább egy kis pénz áll a házhoz.
Finom volt a sonkás-finomságos makaróni harmadik és egyben utolsó része.
Hatkor találkoztunk a bringás haverekkel a Morénában s beszélgetés közben lecsúsztattunk egy finom sört, majd átléptem a Gekkóba s ott pedig "K"-val beszélgettük a biciklifestés, meg mindenféle dizájnolás dolgát; s közben ott is elfogyott egy finom kis barna sör, persze.
Holnap tehát felkötni a gatyát.
Pápá!
Másik dolog, hogy ráfestettem a Fixi vázára a második réteg festéket is és a villán is elvégeztem a kellő műveleteket, úgyogy már az is ugyanúgy néz ki, mint a váz. A következő lépés a lakkozás lesz.
Villa előtte:
Villa utána, száradófélben:
Megérdeklődtem egy magyar tuning shopban, hogy vállalnak-e autóra való levonósgyártást. Aszonták, nem, de megadták Cosmin számát. Na ő az, akit nem fogok felhívni, mert románul valahogy nincs kedvem elmagyarázni azt, amit még magyarul is alig tudnék. Inkább megyek "K" dizájner barátomhoz s megoldjuk valahogy másképp a vázra való levonósok előállítását.
A holnapi nap valószínűleg a futárkodásé lesz, mert se a diszpécser, de a kollégám nem lesz munkaképes. Legalább egy kis pénz áll a házhoz.
Finom volt a sonkás-finomságos makaróni harmadik és egyben utolsó része.
Hatkor találkoztunk a bringás haverekkel a Morénában s beszélgetés közben lecsúsztattunk egy finom sört, majd átléptem a Gekkóba s ott pedig "K"-val beszélgettük a biciklifestés, meg mindenféle dizájnolás dolgát; s közben ott is elfogyott egy finom kis barna sör, persze.
Holnap tehát felkötni a gatyát.
Pápá!
2010. június 9., szerda
A munka
Éppen az, ami nincs. Fura a helyzet, amiben vagyok, mertugye várok egy munkalehetőségre, de míg ezt teszem, addig nem tudok nekifogni semmi komolynak. Ámbár az igazi nagy baj az, hogy mindig ez utóbbi felfogás az, ami nem hagyja, hogy dolgozzak. Márpedig én azt mondom, hogy az nem úgy működik! Hámivanitt?
Tűrhetetlen az, hogy munka nélkül hánykolódjak napról napra (habár ez a héten nem kimondottan volt jellemző). Ezt azzal tudom megfékezni, hogy egy ideig (minél tovább) rendesen bejárok a műhelybe s ügyintézek ezt-azt itt-ott, mintha fix munkaidőm lenne s akkor csak kialakul valami; mert dolgozni mindig van mit, csak ki kell taláni valami olyant, hogy hasznos is legyen, meg lehetőleg pénzt is hozzon. Megkísérlem.
Holnaptól tehát csinálok munkát magamnak s kész.
Ami hasznosat tettem ma az az volt, hogy az oly sokat matatott vázról lecsiszoltam minden rozsdát, itt-ott lealapozóztam, majd ráfestettem az első réteg fekete festéket. Egy doboz elég jól belepte, de a fényviszonyok miatt nemigen tudtam megállapítani, mennyire sikerült.
Hogy fekete lesz, az biztos. Aztán a többi kialakul. Holnap jön rá még egy festés, majd ugyanezt végigcsinálom a villával is és megérdeklődöm egy autósboltból, milyen módon tudnék nyomtattatni rá vékony fólialevonóst; olyan fajtát, amilyet én tervezek, persze.
Ma derült ki, hogy nagyon úgy néz ki, hogy nem megyek Meggyes Maratonra, merthogy, mire feliratkoztam volna, beteltek a helyek. A remény hal meg utoljára aszondják, de kicsi az esélye, hogy még lesznek helyek.
Másik naggyon fontos dolog, hogy megcsináltam itthon a buditetőt; mindegyre akadt ki, mikor felnyitottuk, de most már stabil. Huh!
Finom volt a tegnap elkészült, ma újramelegített sonkáslaska mindenféle finomsággal elegyítve. S volt még két film is: "A farkasember", amit a csontigszopogatott történet ellenére jó színészek segítségével nagyon jól meg tudtak rendezni; a másik az "I Love You Phillip Morris" című homokos-komédia Jim Carrey és Iwan McGregor főszereplésével. Határozottan érdemes megtekinteni.
Közben megint elfelejtettem felírni a blogra a vasárnapi biciklitúra adatait:
megtett távolság: 113,38 km
max sebesség: 68,5 km/h
menetátlag sebesség: 16 km/h
menetidő: 7 óra 6 perc
össz idő: kb 9 óra 30 perc
Érdekesség, hogy mennyit számít egy jelentéktelennek vélt kis mondatfoszlány is, ha a megfelelő ember a megfelelő időben hallja azt. Erre jó példa Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvéből egy részlet, mely dióhéjban a következőről szól:
Valaki félszájról elenged egy szitkot egyik ismerőse felé: "menj anyádba!". Kell tudni, hogy habár semmi sem vész el, csak átalakul, vannak olyan dolgok, amik nagyon sokáig fentmaradnak anélkül, hogy átalakuljanak. Nos, ilyen volt a fenti mondat is: "menj anyádba!". Ezt a mondatot felkapta a szél és sodorta, sodorta fel a magas égig, aztán onnan továbbjutott naprendszereken, galaxisokon keresztül.
Itt most egy új szálon fut tovább a történet. Volt egyszer réges régen egy más galaxis teljesen más naprendszerében egy kis bolygó, melyen két nemzet élt. Ez a két nemzet folytonos háborúban állt egymással. Hogy miért, már ők sem tudták, csak a kocsmák sötét sarkaiban mormogtak legendákat a folytonos hadbanállás okairól, miszerint réges régen, mikor még a két nemzet két kis család volt, az egyik családfő összetűzésbe keveredett a másikkal, az pedig emezt elküldte az anyjába, aki emiatt annyira megharagudott, hogy örök bosszút esküdött hajdani barátja ellen. Így teltek-múltak az évek, évtizedek, évszázadok, a bosszú eszméjét pedig átvették a soron következő családfők és így tovább egészen a mai napig, mikoris a két nemzet újra csatasorban áll egymással szemben. A két hadvezér hagyományhoz híven kilép a hadtestből és a front közepén találkozik. Puskaporos a levegő, mindenki harckészültségben. A két hadvezér tárgyal, de - hagyomány szerint - nem jutnak dűlőre. Mikor távozni készülnek, egy félszájról mondott szitok hallatszik a közelből: "menj anyádba!". A két hadvezér tisztázza a helyzetet, rájön, hogy a mondat egy másik galaxisból származhat és a régi legenda stabil alapokra lel. Rájöttek, hogy egy tovaszáguldó mondatfoszlány az, ami miatt évezredek óta kegyetlenül irtják egymást.
Az már egy másik történet, hogy bosszút esküsznek ama földlakó ellen, akinek a száguldó szitok elhagyta a száját és együttes erővel hatalmas űrhajónaszádot toborozva elindulnak, hogy elpusztítsák a Föld nevű bolygót; mindössze egy hiba csúszott a számításaikba: nem vették figyelembe a saját bolygójuk és a Föld közti hatalmas méretarány-különbséget, így, mikor födet értek, az egész hadihajó-naszádot egy mozdulattal felnyalta a talajról egy arra járó kiskutya.
Hű, hosszúra sikeredett, meg persze nem is így volt a történet, de a lényeg egy: hattalmas jelentőséggel bírhat egy félszájról elengedett mondatfoszlány is. Ugye.
És akkor a mesének vége, szép álmokat, gyerekek, mert nyolckor kelés van.
Puszpusz!
Tűrhetetlen az, hogy munka nélkül hánykolódjak napról napra (habár ez a héten nem kimondottan volt jellemző). Ezt azzal tudom megfékezni, hogy egy ideig (minél tovább) rendesen bejárok a műhelybe s ügyintézek ezt-azt itt-ott, mintha fix munkaidőm lenne s akkor csak kialakul valami; mert dolgozni mindig van mit, csak ki kell taláni valami olyant, hogy hasznos is legyen, meg lehetőleg pénzt is hozzon. Megkísérlem.
Holnaptól tehát csinálok munkát magamnak s kész.
Ami hasznosat tettem ma az az volt, hogy az oly sokat matatott vázról lecsiszoltam minden rozsdát, itt-ott lealapozóztam, majd ráfestettem az első réteg fekete festéket. Egy doboz elég jól belepte, de a fényviszonyok miatt nemigen tudtam megállapítani, mennyire sikerült.
Hogy fekete lesz, az biztos. Aztán a többi kialakul. Holnap jön rá még egy festés, majd ugyanezt végigcsinálom a villával is és megérdeklődöm egy autósboltból, milyen módon tudnék nyomtattatni rá vékony fólialevonóst; olyan fajtát, amilyet én tervezek, persze.
Ma derült ki, hogy nagyon úgy néz ki, hogy nem megyek Meggyes Maratonra, merthogy, mire feliratkoztam volna, beteltek a helyek. A remény hal meg utoljára aszondják, de kicsi az esélye, hogy még lesznek helyek.
Másik naggyon fontos dolog, hogy megcsináltam itthon a buditetőt; mindegyre akadt ki, mikor felnyitottuk, de most már stabil. Huh!
Finom volt a tegnap elkészült, ma újramelegített sonkáslaska mindenféle finomsággal elegyítve. S volt még két film is: "A farkasember", amit a csontigszopogatott történet ellenére jó színészek segítségével nagyon jól meg tudtak rendezni; a másik az "I Love You Phillip Morris" című homokos-komédia Jim Carrey és Iwan McGregor főszereplésével. Határozottan érdemes megtekinteni.
Közben megint elfelejtettem felírni a blogra a vasárnapi biciklitúra adatait:
megtett távolság: 113,38 km
max sebesség: 68,5 km/h
menetátlag sebesség: 16 km/h
menetidő: 7 óra 6 perc
össz idő: kb 9 óra 30 perc
Érdekesség, hogy mennyit számít egy jelentéktelennek vélt kis mondatfoszlány is, ha a megfelelő ember a megfelelő időben hallja azt. Erre jó példa Douglas Adams: Galaxis Útikalauz Stopposoknak című könyvéből egy részlet, mely dióhéjban a következőről szól:
Valaki félszájról elenged egy szitkot egyik ismerőse felé: "menj anyádba!". Kell tudni, hogy habár semmi sem vész el, csak átalakul, vannak olyan dolgok, amik nagyon sokáig fentmaradnak anélkül, hogy átalakuljanak. Nos, ilyen volt a fenti mondat is: "menj anyádba!". Ezt a mondatot felkapta a szél és sodorta, sodorta fel a magas égig, aztán onnan továbbjutott naprendszereken, galaxisokon keresztül.
Itt most egy új szálon fut tovább a történet. Volt egyszer réges régen egy más galaxis teljesen más naprendszerében egy kis bolygó, melyen két nemzet élt. Ez a két nemzet folytonos háborúban állt egymással. Hogy miért, már ők sem tudták, csak a kocsmák sötét sarkaiban mormogtak legendákat a folytonos hadbanállás okairól, miszerint réges régen, mikor még a két nemzet két kis család volt, az egyik családfő összetűzésbe keveredett a másikkal, az pedig emezt elküldte az anyjába, aki emiatt annyira megharagudott, hogy örök bosszút esküdött hajdani barátja ellen. Így teltek-múltak az évek, évtizedek, évszázadok, a bosszú eszméjét pedig átvették a soron következő családfők és így tovább egészen a mai napig, mikoris a két nemzet újra csatasorban áll egymással szemben. A két hadvezér hagyományhoz híven kilép a hadtestből és a front közepén találkozik. Puskaporos a levegő, mindenki harckészültségben. A két hadvezér tárgyal, de - hagyomány szerint - nem jutnak dűlőre. Mikor távozni készülnek, egy félszájról mondott szitok hallatszik a közelből: "menj anyádba!". A két hadvezér tisztázza a helyzetet, rájön, hogy a mondat egy másik galaxisból származhat és a régi legenda stabil alapokra lel. Rájöttek, hogy egy tovaszáguldó mondatfoszlány az, ami miatt évezredek óta kegyetlenül irtják egymást.
Az már egy másik történet, hogy bosszút esküsznek ama földlakó ellen, akinek a száguldó szitok elhagyta a száját és együttes erővel hatalmas űrhajónaszádot toborozva elindulnak, hogy elpusztítsák a Föld nevű bolygót; mindössze egy hiba csúszott a számításaikba: nem vették figyelembe a saját bolygójuk és a Föld közti hatalmas méretarány-különbséget, így, mikor födet értek, az egész hadihajó-naszádot egy mozdulattal felnyalta a talajról egy arra járó kiskutya.
Hű, hosszúra sikeredett, meg persze nem is így volt a történet, de a lényeg egy: hattalmas jelentőséggel bírhat egy félszájról elengedett mondatfoszlány is. Ugye.
És akkor a mesének vége, szép álmokat, gyerekek, mert nyolckor kelés van.
Puszpusz!
Nincs net
Mióta valamelyik szomszéd áttért wireless hálózatra és nem kódolta le, azóta magabiztosan meg tudom állapítani, hogy a mi routerünkkel van-e csak probléma, vagy tényleg, minimum lépcsőház szinten nincs internet. Na, ez esetben az utóbbi, sajna.
Ekképp notepadba írok, aztán holnap majd felrakom, ha lesz net.
A délelőtti/déli órák a vásárláséi voltak. De nem is volt akármilyen: négy festéküzletben jártam és mind a négy helyen el kellett magyarázzam románul, hogy mit szeretnék vásárolni, vagyis. "Szükségem lenne egy festéklemaró folyadékra, spray kiszerelésű alapozó- és lakkréteget felvivő termékre és még kellene két mattfekete színű spray is." Na, volt olyan, hogy az elárúsítónő háromszor elmondta kedvesen, mosolyogva, hogy sajnálom, de nem értem és én akkor újra meg újra nekikezdtem kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy mi az a spray kiszerelésű festéklemaró folyadék. Nehéz volt, mert még én se tudtam, mi az, csak kb.
Azonban végül szerencsével jártam és, ha több helyről is, több fordulóval, de sikerült összeszedni a kellékeket. Első fejezet lezár.
Ebédre a múlt héten jól bevált csemegekukoricás-zöldborsós-sajtos-sonkás-kecsapos-tejföles makarónit kebeleztem be, majd irány a műhely a sok szolúcióval a hátamon.
Második fejezet, csapó, indul:
Lefűrészeltem, majd simára reszeltem a hátsó féktüskéket is. Most már minden szép, egyenes a vázon. Utána nekiálltam a literes üveg "alapú" festéklemaró-szert felecsetelni a vázra. Megvolt a várt hatás. Annyira erős volt a szer, hogy felkenés után pillanatok alatt elkezdett sercegni és majdhogynem úgy feloldotta a festéket, hogy az csordogált lefele a vázról magától.
Ha néha a kezemre priccolt egy parányi csepp a szerből, fél perc múlva úgy égetett, hogy aztse tudtam, hogy fussak ki, hogy mossam le.
Végül leszedtem róla az összes festéket.
A közeljövőben következik a rozsda eltávolítása, majd alapozó festék, utána a kisebb lyukak kigittelése, majd újraalapozás, festés, vázra való levonósok kinyomtattatása és lakkozás és már kész is van a váz, csak a többi részt kell előszerkeszteni valahonnan.
Miközben a féktüskék leoperálásával voltam elfoglalva, beereszkedik a műhelybe egy régi vásárló, aki a fiának tőlünk vett egy biciklit ezelőtt fél évvel. Aszondja, ő úgy érzi, hogy mi "kibasztunk" bele, merthogy eladtunk 250 lejért egy olyan biciklit, ami mindegyre tönkremegy. Kérdem, "miabaly?", aszondja, kilyukadt a belső, mert 26"-os helyett 27"-os volt benne és, hogy az milyen dolog, hogy nincs rendes belső egy bicikliben; s mozog a hajtókar is s kopott a külső is. Hát - mondom -, hogy 27"-os belső volt benne, arról nem tudtam, de attól még nem szabadott volna kilyukadjon, viszont, ha egyből hozzám jön, rakok neki ingyen 26"-ost; aztánmeg, ha kilazul a középtengely, el kell hozni, ingyen megcsinálom s arról pedig nem tehetek, hogy neki annak idején megfelelő volt a kopott külső, most meg már nem az. Azt mondja, legalább azt cseréljem ki egy újra.
Hát de ez most milyen, kérdem én?! Jóhogynem mindjárt azzal jön valaki, hogy nem tetszik a bringa színe és cseréljem ki.
Na, ez ilyen néha s ez ezzel jár.
Itthon sikerült végre megkapni a tárhelyet, de mire felraktam volna a kezdetleges honlapot a netre, már nem volt hogyan, merthát, ugye elszállt. A cím www.bringa.co.cc, vagyis bringacocc ;)
Lehet, hogy most, mikor ti olvassátok ezt a bejegyzést, már aktív, úgyhogy lehet kíváncsiskodni.
Megint fáradt vagyok, úgyhogy gyorsan alusz.
S véééééééééégre! Érdekesség, hogy már három hét óta az első nap, hogy fel tudtam húzni úgy a bal cipőt a lábamra, hogy ne tapossam le a cipő kérgét mindegyre és nem ugrott ki a szemem a fájástól, mint eddig. Ki gondolta volna, hogy az a rohadék vízhólyag ennyire besebesedik és ilyen nehezen gyógyul. Jó mélyre leehette a cipő annak idején.
És akkor jóéjszakát!
Ekképp notepadba írok, aztán holnap majd felrakom, ha lesz net.
A délelőtti/déli órák a vásárláséi voltak. De nem is volt akármilyen: négy festéküzletben jártam és mind a négy helyen el kellett magyarázzam románul, hogy mit szeretnék vásárolni, vagyis. "Szükségem lenne egy festéklemaró folyadékra, spray kiszerelésű alapozó- és lakkréteget felvivő termékre és még kellene két mattfekete színű spray is." Na, volt olyan, hogy az elárúsítónő háromszor elmondta kedvesen, mosolyogva, hogy sajnálom, de nem értem és én akkor újra meg újra nekikezdtem kézzel-lábbal elmagyarázni, hogy mi az a spray kiszerelésű festéklemaró folyadék. Nehéz volt, mert még én se tudtam, mi az, csak kb.
Azonban végül szerencsével jártam és, ha több helyről is, több fordulóval, de sikerült összeszedni a kellékeket. Első fejezet lezár.
Ebédre a múlt héten jól bevált csemegekukoricás-zöldborsós-sajtos-sonkás-kecsapos-tejföles makarónit kebeleztem be, majd irány a műhely a sok szolúcióval a hátamon.
Második fejezet, csapó, indul:
Lefűrészeltem, majd simára reszeltem a hátsó féktüskéket is. Most már minden szép, egyenes a vázon. Utána nekiálltam a literes üveg "alapú" festéklemaró-szert felecsetelni a vázra. Megvolt a várt hatás. Annyira erős volt a szer, hogy felkenés után pillanatok alatt elkezdett sercegni és majdhogynem úgy feloldotta a festéket, hogy az csordogált lefele a vázról magától.
Ha néha a kezemre priccolt egy parányi csepp a szerből, fél perc múlva úgy égetett, hogy aztse tudtam, hogy fussak ki, hogy mossam le.
Végül leszedtem róla az összes festéket.
A közeljövőben következik a rozsda eltávolítása, majd alapozó festék, utána a kisebb lyukak kigittelése, majd újraalapozás, festés, vázra való levonósok kinyomtattatása és lakkozás és már kész is van a váz, csak a többi részt kell előszerkeszteni valahonnan.
Miközben a féktüskék leoperálásával voltam elfoglalva, beereszkedik a műhelybe egy régi vásárló, aki a fiának tőlünk vett egy biciklit ezelőtt fél évvel. Aszondja, ő úgy érzi, hogy mi "kibasztunk" bele, merthogy eladtunk 250 lejért egy olyan biciklit, ami mindegyre tönkremegy. Kérdem, "miabaly?", aszondja, kilyukadt a belső, mert 26"-os helyett 27"-os volt benne és, hogy az milyen dolog, hogy nincs rendes belső egy bicikliben; s mozog a hajtókar is s kopott a külső is. Hát - mondom -, hogy 27"-os belső volt benne, arról nem tudtam, de attól még nem szabadott volna kilyukadjon, viszont, ha egyből hozzám jön, rakok neki ingyen 26"-ost; aztánmeg, ha kilazul a középtengely, el kell hozni, ingyen megcsinálom s arról pedig nem tehetek, hogy neki annak idején megfelelő volt a kopott külső, most meg már nem az. Azt mondja, legalább azt cseréljem ki egy újra.
Hát de ez most milyen, kérdem én?! Jóhogynem mindjárt azzal jön valaki, hogy nem tetszik a bringa színe és cseréljem ki.
Na, ez ilyen néha s ez ezzel jár.
Itthon sikerült végre megkapni a tárhelyet, de mire felraktam volna a kezdetleges honlapot a netre, már nem volt hogyan, merthát, ugye elszállt. A cím www.bringa.co.cc, vagyis bringacocc ;)
Lehet, hogy most, mikor ti olvassátok ezt a bejegyzést, már aktív, úgyhogy lehet kíváncsiskodni.
Megint fáradt vagyok, úgyhogy gyorsan alusz.
S véééééééééégre! Érdekesség, hogy már három hét óta az első nap, hogy fel tudtam húzni úgy a bal cipőt a lábamra, hogy ne tapossam le a cipő kérgét mindegyre és nem ugrott ki a szemem a fájástól, mint eddig. Ki gondolta volna, hogy az a rohadék vízhólyag ennyire besebesedik és ilyen nehezen gyógyul. Jó mélyre leehette a cipő annak idején.
És akkor jóéjszakát!
2010. június 4., péntek
Újra régi ötlet
Gondolkodtam, hogy kellene kezdjek valamit magammal addig is, míg itthon ülök. Kicsit rossz ez a helyzet, hogy így vegetálok, míg nem hívnak valahova dolgozni, de eszembe jutott, addig is mivel foglalhatnám le magam, hogy legyen mit csináljak s pénz is jőjjön belőle. Előszedtem régi ötletemet: készítek egy weboldalt, amire felrakom az amúgyis halomban álló bicikli alkatrészeimet. Ezt már régebben megvalósítottam, de aztán abbamaradt. Na, most újra nekiálltam. Eljutottam addig, hogy megvan a webodal irányelve: egyszerű lesz. Semmi adatbázis, semmi http-s cifraság. Csak az oldal, egykét link s az eladó cuccaim. Ennyi. Már lefoglaltam egy tárhelyet, holnap kell kapjak visszajelzést, hogy megkapom-e, van egy domainnév is: www.bringa.co.cc
Ez volt a mai napi hasznos tevákenység. Meglátom, holnap mire jutok.
Biciklis megbeszélés a Morénában. "G"-ék mennek kajakozni Magyarországra. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy dejó is lenne velük menni, dehát két okból nem jön össze: 1. pont akkor van Tusványos és 2. remélem addig már valahol messze dolgozni fogok.
Kaptam kicsengetési meghívót: "E"-től. Kitaláltam az ajándékot is öt perc alatt.
Most hétvégén Nagy Bihar megmászása biciklivel. Szombaton reggel fél hétkor indulunk.
A biciklizésről jut eszembe, nem írtam le a Tour de Túr-os adataimat. Hát itt vannak:
táv: 61 km
max sebesség: 40,9 km/h
átlag sebesség: 21,1
aktív megtett idő: 2:53 (ebből 9 percet álltam, mert az összidő 3 óra 2 perc)
Dejó, most már lenullázhatom a kilométerórát.
S folytassam a biciklivel: Morénából hazafelé elszakadt a láncom. Azt mondják az okosok, az a baja, hogy többször szét volt szedve, így a sok kis lánc nit némelyikén letörött az a kis vállacska, ami bent tartja azt a két lánclemez közt. Ezért kell vegyek egy új láncot. Sajna. Azt is holnap. S a gumikat megint vissza kell cseréljem Trilobitről High Rollerre. Minden hétvégén gumicsere... lassan már maguktól átmásznak.
Volt ma egy film is még délelőtt: Unthinkable. Tiszta izgalmas volt: egy muzulmán amerikai bombaspecialista terrorista elhelyez amerika három nagy városában három atombombát és feladja magát a rendőrségnek, akik agyonkínvallatják, de nem árulja el, hogy vannak a nemsokára felrobbanó bombák, hanem azt kéri az államelnöktől, hogy vonja ki az amerikai haderőt Irakból. Tovább nem mondom, nagyon érdekes a vége s tele van jó színészekkel.
Van két weboldal, amelyeken elég olcsó, jó minőségű biciklialkatrészek vannak: a chainreactioncycles és a bike-components. Egyik angol, másik német. Érdemes lenne tőlük rendelni, ha többünknek kellene alkatrész, mert úgy olcsón kijön a szállítás, az alkatrészek árán pedig az itthoniakhoz képest csomót spórolunk. S kicsit felháborítón, hogy két ilyen magas életszínvonalú országban olcsóbbak az alkatrészek, mint az ilyen csóró Romániában. Ott az emberek a nagy fizetésükkel bagóért tudnak vásárolni. Na megálljatok csak!
Egyébként finom volt a sonkás-kukoricás-borsós-sajtos makaróni. S jaaaaaaaaaaaaj, most jut eszembe, hogy nem tettem rá tejfölt s már mind megettem. Mind a két felét. Hát úgy még milyen finom lett volna. Na mindegy, majd következőleg.
S akkor egy ilyen változatos nap után aludjatok szép álmokat Fly Me to the Moon-nal. Ezúttal Nat King Cole hangjával.
Szép álmokat!
Ez volt a mai napi hasznos tevákenység. Meglátom, holnap mire jutok.
Biciklis megbeszélés a Morénában. "G"-ék mennek kajakozni Magyarországra. Eljátszadoztam a gondolattal, hogy dejó is lenne velük menni, dehát két okból nem jön össze: 1. pont akkor van Tusványos és 2. remélem addig már valahol messze dolgozni fogok.
Kaptam kicsengetési meghívót: "E"-től. Kitaláltam az ajándékot is öt perc alatt.
Most hétvégén Nagy Bihar megmászása biciklivel. Szombaton reggel fél hétkor indulunk.
A biciklizésről jut eszembe, nem írtam le a Tour de Túr-os adataimat. Hát itt vannak:
táv: 61 km
max sebesség: 40,9 km/h
átlag sebesség: 21,1
aktív megtett idő: 2:53 (ebből 9 percet álltam, mert az összidő 3 óra 2 perc)
Dejó, most már lenullázhatom a kilométerórát.
S folytassam a biciklivel: Morénából hazafelé elszakadt a láncom. Azt mondják az okosok, az a baja, hogy többször szét volt szedve, így a sok kis lánc nit némelyikén letörött az a kis vállacska, ami bent tartja azt a két lánclemez közt. Ezért kell vegyek egy új láncot. Sajna. Azt is holnap. S a gumikat megint vissza kell cseréljem Trilobitről High Rollerre. Minden hétvégén gumicsere... lassan már maguktól átmásznak.
Volt ma egy film is még délelőtt: Unthinkable. Tiszta izgalmas volt: egy muzulmán amerikai bombaspecialista terrorista elhelyez amerika három nagy városában három atombombát és feladja magát a rendőrségnek, akik agyonkínvallatják, de nem árulja el, hogy vannak a nemsokára felrobbanó bombák, hanem azt kéri az államelnöktől, hogy vonja ki az amerikai haderőt Irakból. Tovább nem mondom, nagyon érdekes a vége s tele van jó színészekkel.
Van két weboldal, amelyeken elég olcsó, jó minőségű biciklialkatrészek vannak: a chainreactioncycles és a bike-components. Egyik angol, másik német. Érdemes lenne tőlük rendelni, ha többünknek kellene alkatrész, mert úgy olcsón kijön a szállítás, az alkatrészek árán pedig az itthoniakhoz képest csomót spórolunk. S kicsit felháborítón, hogy két ilyen magas életszínvonalú országban olcsóbbak az alkatrészek, mint az ilyen csóró Romániában. Ott az emberek a nagy fizetésükkel bagóért tudnak vásárolni. Na megálljatok csak!
Egyébként finom volt a sonkás-kukoricás-borsós-sajtos makaróni. S jaaaaaaaaaaaaj, most jut eszembe, hogy nem tettem rá tejfölt s már mind megettem. Mind a két felét. Hát úgy még milyen finom lett volna. Na mindegy, majd következőleg.
S akkor egy ilyen változatos nap után aludjatok szép álmokat Fly Me to the Moon-nal. Ezúttal Nat King Cole hangjával.
Szép álmokat!
2010. május 20., csütörtök
Újra túra
Elhatároztam, hogy megyek a Kézdi Maratonra. "E" barátommal és barátnőjével megyünk haza, épp befér az autóba a két bicikli és mi. Közben dejó, hogy még édesanyámat is meg tudom látogatni. Holnap gyorsan kell foglaljak egy szállást Kézdin 18 lejért, hátha még van és akkor reggel pihenten tudom kezdeni a versenyt. Ez most csak 74,3 kilométer lesz, úgyhogy elejétől fogva nyomom, ahogy bírom, hátha valami tolerálható helyezést érek el, nameg, ha minden igez és felvesznek dolgozni, amúgy se fogom egy ideig a lábamat biciklizésre használni, úgyhogy egy kis sérülés belefér.
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.
Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.
Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele.
Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.
Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!
Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...
S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.
Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.
Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele.
Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.
Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!
Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...
S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!
2010. május 18., kedd
Rend a lelke
A tegnapi rendrakás folytatódott, immáron a ruhásszekrényemben. Rájöttem, hogy a ruháim 75 %-át nem, vagy alig használom, így ezt a hányadot elkülönítettem a többitől és betettem az alsó polcra. Olyan szép és tágas lett ekképp a szekrényem, hogy öröm kinyitni. Ha ránézek, csordultig telik a szívem renddel és tisztasággal. Ugye, milyen jó?!
Reggelire szintén alma volt. Nem is rossz ez az étkezési rend. Reggelire gyümölcs, az ebéd s a vacsora pedig valami kiadósabb. Ezt még fent fogom tartani egy ideig.
Volt még két film is: "Leap Year", egy jópofa szerelmes komédia és "Valhalla Rising", egy érthetetlen, de jó látványelemekkel rendelkező ősi barbár történet. Előbbit érdemes megtekinteni.
Poppert sem hanyagoltam, magamba tömtem két órányi tudást az előadásaiból + legyúrtam egy nagy csomag szotyit.
Finom volt a sonkás makaróni első fele.
Érdekesség, hogy, ha azt hiszi az ember, hogy minden oké, mindent jól csinált, attól még nem biztos, hogy nem lehet lelkiismeretfurdalása valami olyan miatt, amiről kiderül, hogy lehetett volna másképp, talán jobban is csinálni. Vagyis sose hidd, hogy minden oké, mert a múltat is lehet másképp értelmezni. Hát fer ez, I.B.?!?!
Lehet, hogy hétvégén lesz biciklisverseny Kézdivásárhelyen s akkor egyúttal haza is látogatnék, dejó lenne.
És akkor ennyit mára, meghogy, ha minden igaz, akkor a holnapi nappal négyre csökkentem a brüsszel miatt elmaradt fekvőtámaszaim napjainak számát.
Jóélytet midnenkinek!
Reggelire szintén alma volt. Nem is rossz ez az étkezési rend. Reggelire gyümölcs, az ebéd s a vacsora pedig valami kiadósabb. Ezt még fent fogom tartani egy ideig.
Volt még két film is: "Leap Year", egy jópofa szerelmes komédia és "Valhalla Rising", egy érthetetlen, de jó látványelemekkel rendelkező ősi barbár történet. Előbbit érdemes megtekinteni.
Poppert sem hanyagoltam, magamba tömtem két órányi tudást az előadásaiból + legyúrtam egy nagy csomag szotyit.
Finom volt a sonkás makaróni első fele.
Érdekesség, hogy, ha azt hiszi az ember, hogy minden oké, mindent jól csinált, attól még nem biztos, hogy nem lehet lelkiismeretfurdalása valami olyan miatt, amiről kiderül, hogy lehetett volna másképp, talán jobban is csinálni. Vagyis sose hidd, hogy minden oké, mert a múltat is lehet másképp értelmezni. Hát fer ez, I.B.?!?!
Lehet, hogy hétvégén lesz biciklisverseny Kézdivásárhelyen s akkor egyúttal haza is látogatnék, dejó lenne.
És akkor ennyit mára, meghogy, ha minden igaz, akkor a holnapi nappal négyre csökkentem a brüsszel miatt elmaradt fekvőtámaszaim napjainak számát.
Jóélytet midnenkinek!
2010. március 24., szerda
Szép, kerek nap
Hozzá kell tenni, hogy laza is volt. Egy óra tájt mentem be ugyanis dolgozni, úgyhogy a délelőtti állapotom lustának mondható. A munka három bicikli megjavításában merült ki, melyeket már régebben félig felpofoztam, ma, tehát sikerérzettel fejezhettem be a pár órás műszakot. Itthon elkészületett egy fíínom sonkás laska (figyelitek az újítót). Itt megjegyzendő, hogy a sonkás laska finomsága - akárcsak majd' minden ételé - egyenesen arányos az éhség fokával. Ma tehát nagyon jól esett. Utána kis tengés-lengés az interneten; magyar örökzöld slágerek hallgatása hálózatban, majd szaladgálás következett. Itt most új fejezet szükségeltetik.
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
2010. március 20., szombat
Itt a nyár
Mindenki meg van indulva, hogy bicikli így, túrák úgy, alkatrészek erre, rendezvények arra. Nekem jó, gyűl a munka. Hétfőre már így is az egész napom tele van: jönnek vásárolni, biciklit gyógyíttatni, érdeklődni; hát, ha még futárnak is be kell álljak. Az lesz aztán az érdekes.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.
Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.
Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.
Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.
Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...
Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.
Legjobbakat!
Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.
Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.
Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.
Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.
Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...
Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.
Legjobbakat!
Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.
2010. március 17., szerda
Zizomláz bácsi
Megérkezett számításaim szerint. Többedmagával. Szikrázott a szemem, míg rendesen bemelegítettem, de megérte, mert jól esett ismét a szaladás, nameg így az izomláz is hamarabb elmúlik. És érdekes módon most még hamarabb le tudtam futni a távot, mint tegnap. Ma ugyanis 23 perc helyett 22 alatt sikeredett. Talán a jobb klíma, a kevesebb ruha és a terep ismerete is számított, de az is lehet, hogy valamelyik időt félremértem. Remélem, nem a mait.
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:
Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:
A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...
Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.
Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!
Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.
Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.
Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.
Aviszon'látásra!
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:
Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:
A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...
Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.
Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!
Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.
Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.
Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.
Aviszon'látásra!
2010. március 11., csütörtök
Vodka
Hogy is mondjam el, hogy szalonképes legyen? Ma voltam Debrecenben, hogy megtárgyaljuk az angol órák időpontját. A tárgyalgtás viszonylag jól sikerült. Csütörtökön és szombaton lesz minden héten angol, ami azt jelenti, hogy csütörtökön és szombaton kell menjek hetente Debrecenbe (a szakmai gyakorlat is szombaton van, így azt egybe lehet venni az angollal). A másik, hogy Debrecenből jövet megvásároltam a tegnap beígért vodkát. Vettem egy kis üveggel a Royal Vodkából, ami ugyebár holland, de Magyarországon is gyártják assziszem. Így néz ki:
(itt már üres)
Na, annak totál éhgyomorra megittam a felét s úgy megereszkedtem tőle, hogy alig tudtam főzni gyorsan egy szerencsétlen tojásrántottát, hogy legyen végre valami a gyomromban. Aztán megittam a másik felét is. Az a lényeg, hogy szédültem keményen (még most is) és olyan, mintha valaki fogná a hátgerincemben a velőt és attól fogva húzná lefele az agyamat. Egyensúlyozni akár féllábon is tudok behunyt szemmel, de kell nagyon koncentráljak. Ha nem figyelek oda, mindent verek le a kezemmel. Na mindegy. A lényeg, hogy ilyen, ha valaki részeg. Én nem vagyok az a szeszelős fajta és biztosíthatok mindenkit, hogy a mostani tapasztalatokból okulva nem is leszek. Ebben semmi jó nincs, ha csak az nem, hogy őszintébben és nyíltabban beszélek, mert az agyam nem képes eléggé mérlegelni a következményeket. Nade attól még szar.
A nap másik, korábbi részében: kiderült, hogy hál'Istennek volt mára elég futár, úgyhogy tiszta lelkiismerettel mehettem Debrecenbe. Volt még honfoglaló, agytágítás s nagyjából ennyi.
Finom volt a sonkás (szalámis) laskának a másik fele. Holnapra kituggya, mi lesz. Most a szokásos, majd Vodkánknak köszönhetően előreláthatóan 3 másodperc alatt alsz. Pá!
(itt már üres)
Na, annak totál éhgyomorra megittam a felét s úgy megereszkedtem tőle, hogy alig tudtam főzni gyorsan egy szerencsétlen tojásrántottát, hogy legyen végre valami a gyomromban. Aztán megittam a másik felét is. Az a lényeg, hogy szédültem keményen (még most is) és olyan, mintha valaki fogná a hátgerincemben a velőt és attól fogva húzná lefele az agyamat. Egyensúlyozni akár féllábon is tudok behunyt szemmel, de kell nagyon koncentráljak. Ha nem figyelek oda, mindent verek le a kezemmel. Na mindegy. A lényeg, hogy ilyen, ha valaki részeg. Én nem vagyok az a szeszelős fajta és biztosíthatok mindenkit, hogy a mostani tapasztalatokból okulva nem is leszek. Ebben semmi jó nincs, ha csak az nem, hogy őszintébben és nyíltabban beszélek, mert az agyam nem képes eléggé mérlegelni a következményeket. Nade attól még szar.
A nap másik, korábbi részében: kiderült, hogy hál'Istennek volt mára elég futár, úgyhogy tiszta lelkiismerettel mehettem Debrecenbe. Volt még honfoglaló, agytágítás s nagyjából ennyi.
Finom volt a sonkás (szalámis) laskának a másik fele. Holnapra kituggya, mi lesz. Most a szokásos, majd Vodkánknak köszönhetően előreláthatóan 3 másodperc alatt alsz. Pá!
2010. március 9., kedd
Diszpécsermeló
Sikerült "P" diszpécser sofőrvizsgája, úgyhogy megérte ma helyette dolgozni egy ideig. A baj csak az, hogy nem tudom, holnapra hogy állunk futárokkal. Nem tudtam elérni "P"-t, gondolom nagyon megünnepelte a sikert... Lehet, hogy holnap a Debrecenbe való indulásig hajtani fogok?
Agytágítás ma is volt programban. Hogy mi mindent tanultam, azt nem írom le. A pincérségre való felkészülést a vodka kivesézése jelentette. Holnap ki is próbálom, hogy eléggé mély benyomást keltsen bennem, aztán nap mint nap új italfajtákat fogok meg tanulni. Kérik a vizsgán...
Finom volt a sonkás makaróni, amit, ha jól számolom, épp két hete, hogy nem ettem. Ideje volt.
Most a szokásosok után megyek és szellőként útra kelek az álmok országában. 'Ccakát!
Agytágítás ma is volt programban. Hogy mi mindent tanultam, azt nem írom le. A pincérségre való felkészülést a vodka kivesézése jelentette. Holnap ki is próbálom, hogy eléggé mély benyomást keltsen bennem, aztán nap mint nap új italfajtákat fogok meg tanulni. Kérik a vizsgán...
Finom volt a sonkás makaróni, amit, ha jól számolom, épp két hete, hogy nem ettem. Ideje volt.
Most a szokásosok után megyek és szellőként útra kelek az álmok országában. 'Ccakát!
2010. február 22., hétfő
Relatív a rövid táv
Lehet, hogy Ausztráliába hamarabb jutok el, minthogy a "rövid távú" célomat teljesíteném. Gondoltam, a legnehezebbre számítok és akkor nem ér csalódás. Hát ért. Nem számítottam a legnehezebbre. Ma is egész estig kínlódtam. Újrakezdtem azt, amit a tegnap csináltam, hogy még jobb legyen, de nem igazán sikerült, így most kb ott vagyok, ahol tegnap. Holnap meg munka. Nem tudom, mikorra leszek meg. Inkább nem is mondok határidőt, mert úgyis átlépem.
Ma pihenésképp megint megnéztem Müllernek Péternek egy előadását: "Önként vállalt vakság" címmel. Nagyon jó volt. Megintcsak ajánlom mindenkinek. Utána vissza a tervmegvalósításba.
Reggel Juhé Üzengetőn beszéltem "I" barátommal, akit már régóta nem láttam. Tegnap szerepeltem az álmában, de más is szerepelt, aki az én tegnapelőtti álmomban volt benne, akinek az álmában meg én voltam benne. Álmok. Valahogy nagyon előtérbe jöttek az utóbbi napokban. Furcsa és szürrealista megnyilvánulásukon túl mégis nagyon sok igazság alapjuk van. Már kíváncsi vagyok, ma este mit fogok álmodni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele, de ezzel ennek a fajta kajának legalább két hétig vége. Túl sok volt belőle mostanság.
Meghökkenéssel tapasztalom, hogy ma nagyon nehezen megy az írás. Az fenti makarónis mondatot legalább hat percig fogalmaztam, de így sem valami egészséges szegény. Egyszerűen nem megy a mondatalkotás. Lehet, hogy megártott at egész napi kreálás?
Holnap tarka nap lesz. Majd este mesélek. Most már csak fogmosás van hátra és irány a fekhely. 'Estét!
Ma pihenésképp megint megnéztem Müllernek Péternek egy előadását: "Önként vállalt vakság" címmel. Nagyon jó volt. Megintcsak ajánlom mindenkinek. Utána vissza a tervmegvalósításba.
Reggel Juhé Üzengetőn beszéltem "I" barátommal, akit már régóta nem láttam. Tegnap szerepeltem az álmában, de más is szerepelt, aki az én tegnapelőtti álmomban volt benne, akinek az álmában meg én voltam benne. Álmok. Valahogy nagyon előtérbe jöttek az utóbbi napokban. Furcsa és szürrealista megnyilvánulásukon túl mégis nagyon sok igazság alapjuk van. Már kíváncsi vagyok, ma este mit fogok álmodni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele, de ezzel ennek a fajta kajának legalább két hétig vége. Túl sok volt belőle mostanság.
Meghökkenéssel tapasztalom, hogy ma nagyon nehezen megy az írás. Az fenti makarónis mondatot legalább hat percig fogalmaztam, de így sem valami egészséges szegény. Egyszerűen nem megy a mondatalkotás. Lehet, hogy megártott at egész napi kreálás?
Holnap tarka nap lesz. Majd este mesélek. Most már csak fogmosás van hátra és irány a fekhely. 'Estét!
2010. február 21., vasárnap
Me, rövid távú cél
Második nap kínlódok vele, de még felénél sem tarok. Ha holnap estére kész lesz az egyik része, az már fél siker.
A napomról emellett sokat nam tudok elmondani. Tízkor ébredtem, fél tizenegykor keltem, tisztálkodtam, aztán megnéztem az Erdont (Erdély Online) és jól felháborodtam. Kevés dolgon háborodok fel, de ami nagyon bőszítő, attól nagyon méregbe jövök. Ez nagy hibám, de majd leszokom róla. Miért is történt ma ez? Az első hír, ami szembeugrott velem kérdés formájában, az a következő volt: "Elvették Susan Boyle szüzességét?" Emberek! NEM ÉRDEKEL!!!! Ez nem hír, könyörgöm, ez még pletykának is csúf. Kinek mi köze van ahhoz, hogy kinek ki és mikor veszi el a szüzességét. Ami még ennél is szomorúbb, hogy sokakat az ilyen álhírek érdekelnek és habzsolják a hasonló pletykákat, pedig az ilyentől senki sem lessz okosabb. Sőt!
Az ilyen förtelmeket látva mintha enyhe hányingert éreznék, vagyis, ha ilyen irányban halad a világ és tovább durvul a helyzet, előbb-utóbb fizikai fájdalmam lesz. Minden esetre elhatároztam, hogy én eccer többet Erdont bíztos nem olvasok. Ami szóbajöhet helyette, az sajnos a Bihon, ami ugyebár román nyelvezetű, de legalább elmondja a híreket, kevesebb benne a hányinger.
Na, miután ecseteltem a hírolvasás első benyomásaként elmszenvedett sérelmeket "At" szobatársamnak, kicsit jobban éreztem magam és nekifogtam a rövidtávú célnak. Egészen este tizenegyig kreáltam. Közben szünetként megnéztem egy Müllert, ami megintcsak negyon építő hatással volt rám. Előadásának címe: "A család". Ahogy lejárt nyomtam tovább.
Finom volt ma reggelire a sonkás makaróni. Kicsit fel kellene függesszem a fogyasztását, mert mostanában nagyon alap táplálék lett belőle.
Most a szokásos, aztán ágy.
És akkor, ahogy Kollár Zoli bá mondaná: "legjobbakat!"
A napomról emellett sokat nam tudok elmondani. Tízkor ébredtem, fél tizenegykor keltem, tisztálkodtam, aztán megnéztem az Erdont (Erdély Online) és jól felháborodtam. Kevés dolgon háborodok fel, de ami nagyon bőszítő, attól nagyon méregbe jövök. Ez nagy hibám, de majd leszokom róla. Miért is történt ma ez? Az első hír, ami szembeugrott velem kérdés formájában, az a következő volt: "Elvették Susan Boyle szüzességét?" Emberek! NEM ÉRDEKEL!!!! Ez nem hír, könyörgöm, ez még pletykának is csúf. Kinek mi köze van ahhoz, hogy kinek ki és mikor veszi el a szüzességét. Ami még ennél is szomorúbb, hogy sokakat az ilyen álhírek érdekelnek és habzsolják a hasonló pletykákat, pedig az ilyentől senki sem lessz okosabb. Sőt!
Az ilyen förtelmeket látva mintha enyhe hányingert éreznék, vagyis, ha ilyen irányban halad a világ és tovább durvul a helyzet, előbb-utóbb fizikai fájdalmam lesz. Minden esetre elhatároztam, hogy én eccer többet Erdont bíztos nem olvasok. Ami szóbajöhet helyette, az sajnos a Bihon, ami ugyebár román nyelvezetű, de legalább elmondja a híreket, kevesebb benne a hányinger.
Na, miután ecseteltem a hírolvasás első benyomásaként elmszenvedett sérelmeket "At" szobatársamnak, kicsit jobban éreztem magam és nekifogtam a rövidtávú célnak. Egészen este tizenegyig kreáltam. Közben szünetként megnéztem egy Müllert, ami megintcsak negyon építő hatással volt rám. Előadásának címe: "A család". Ahogy lejárt nyomtam tovább.
Finom volt ma reggelire a sonkás makaróni. Kicsit fel kellene függesszem a fogyasztását, mert mostanában nagyon alap táplálék lett belőle.
Most a szokásos, aztán ágy.
És akkor, ahogy Kollár Zoli bá mondaná: "legjobbakat!"
2010. február 18., csütörtök
Lelkiismeret
Furdalt ma egy kicsit, de hogy miért, az biztonsági okokból rejtve marad. Palya Bea volt a nap zenésze, ajánlom figyelmetekbe. Tud énekelni.
Estefele kicsit lehangolódtam, de rájöttem, mi a megoldás. Egy rövid távú cél. Nem is olyan könnyű megfelelőt találni, de sikerült. Hogy mi az, majd megtudjátok hétvégén, ha addig elkészülök vele. Remélem, nagyot durran addigra.
Holnap jön az első igazi képzés, úgyhogy négykor húztam Debrecenbe.
Közben az agymenés megint utolért, éshát olvassátok szeretettel, de annál nagyobb szkepticizmussal a legfrissebb mellékletemet. Tessék gondolkozni rajta!
FIGYELEM: a szösszenet szabad módon terjeszthető, akár a szerző megjelölése nélkül, de egy szigorú feltétellel: használatát a szeretet vezérelje. ;)
A nap egyik fontos mozzanata a lekvárpakolgatás volt, mely különféle lekvárok, befőttek és más, befőttes üvegben tárolt élelmiszerkészítmények ajtó mögötti sarokból hajdani gyümolcstároló műanyagrácsba (újonnan borkánytároló alkalmatosság) helyezésében valósult meg. A munka szakszerű elvégzésében Palya Bea - tudtán kívül is - egy-két víg nótájával nagy lelki segítséget nyújott, ugyanis néhány növényi létforma (gyümölcs, talán zöldség) felismerhetetlenségig eldeformálódott szerves maradványa ősi, befőttesüvegek közé felgyülemlett különböző (már csak) kémiai vegyületekkel homogenizálódott keveréke eléggé lehangoló érzéseket keltett értük sóvárgó szívemben. Huh.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele s most még jön valami, mert éhes a hasam, aztán a szokásos. Tiszteletem!
Estefele kicsit lehangolódtam, de rájöttem, mi a megoldás. Egy rövid távú cél. Nem is olyan könnyű megfelelőt találni, de sikerült. Hogy mi az, majd megtudjátok hétvégén, ha addig elkészülök vele. Remélem, nagyot durran addigra.
Holnap jön az első igazi képzés, úgyhogy négykor húztam Debrecenbe.
Közben az agymenés megint utolért, éshát olvassátok szeretettel, de annál nagyobb szkepticizmussal a legfrissebb mellékletemet. Tessék gondolkozni rajta!
FIGYELEM: a szösszenet szabad módon terjeszthető, akár a szerző megjelölése nélkül, de egy szigorú feltétellel: használatát a szeretet vezérelje. ;)
A nap egyik fontos mozzanata a lekvárpakolgatás volt, mely különféle lekvárok, befőttek és más, befőttes üvegben tárolt élelmiszerkészítmények ajtó mögötti sarokból hajdani gyümolcstároló műanyagrácsba (újonnan borkánytároló alkalmatosság) helyezésében valósult meg. A munka szakszerű elvégzésében Palya Bea - tudtán kívül is - egy-két víg nótájával nagy lelki segítséget nyújott, ugyanis néhány növényi létforma (gyümölcs, talán zöldség) felismerhetetlenségig eldeformálódott szerves maradványa ősi, befőttesüvegek közé felgyülemlett különböző (már csak) kémiai vegyületekkel homogenizálódott keveréke eléggé lehangoló érzéseket keltett értük sóvárgó szívemben. Huh.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele s most még jön valami, mert éhes a hasam, aztán a szokásos. Tiszteletem!
Agy-eregetés
Feldmárral kezdődött. Letöltöttem egy előadását és hát nem csalódtam benne. Okos dolgokat mond. Őt követte Popper egyik hangoskönyvével, a "Belső utak" cíművel. Na, ennek csak az első fejezetét hallgattam meg. Érdekes, ötperces gyakorlatokat hagy fel az olvasónak (hallgatónak), amiket naponta elvégezve pszichénket frissen, tisztán tarthatjuk. Majd, ha végighallgattam, mesélek.
Pszichológusainkat követte a 2009-es Scherlock Holmes. Guy Ritchie (a titkos hasonmásom) megint nagyot alkotott. Egy székhezragasztó filmet hozott össze. Van benne egy-két "rajzfilmjelenet" is, de egy annyi megbocsátható.
A film után szóba jött a hajdani álomvizsga dolgozatom, amibe újfent beleolvasva egy-két dolgon (inkább a megfogalmazásán) változtatnék, de a lényeg marad. Aki kíváncsi, és akinek felcsigázta a fantáziáját az istenes bejegyzésem, itt olvashatja. Vigyázat, 40 olalas! Arról szól kb, mint a bejegyzés, csak az ókori görögök világszemlélete tükrében.
Na, fél óra szöszmötöléssel sikerült találni egy adattároló szolgáltatást: Google Page Creator. Erre töltöttem fel az álomvizsgát, merthát, ugye az már túl sok lett volna, hogy ilyen funkció legyen egyenesen a blogszerkesztésnél is (vagy csak én vagyok hülye s nem találom). Namindegy, ott van, az a lényeg, lehet töltögetni.
Néha nagyon szórakozott vagyok következetességem ellenére is. Ma pl. el kellett hozzam "J"-t Biharkeresztesről. Tegnap ügyesen szólt, hogy ma menjek utána négyre. Mondom, jó. Azon nyomban írtam magamnak egy cetlit és rátettem a párnámra, hogy el ne felejtsem estére. Este, lefekvéskor letettem a földre, oda, ahova reggel lépni fogok, hogy nehogy elfelejtsem másnapra. Másnap reggel letettem a billentyűzet elé és ott volt egész végig. Közben nézegettem az órára, hogy van még 3, 2, 1, fél óra, de eme utolsó helyzetjelentésem után úgy belemerültem valamibe, hogy arra eszméltem, hogy szól a telefon. Negyed öt volt... A többit rátok bízom.
S akkor eme sok felsorolt dolog után fáj a fejem. Lüktet az agyam, mintha ki akarna jönni a két szemgödrömön. Talán túl nagy... :D
Finom volt ma a sonkás makaróni első fele, holnap majd az lesz a második is (mindkét értelemben, mert lesz leves is).
Most alvás előtt egy kis megszokott testmozgás, hátha elmulasztja az agyfájást, aztán ágy.
utóirat: közben sikerült feltölterni a tegnapi zenét: Let it Be by én. Közben a fekvőtámasz és a friss levegő elmulasztotta a fejfájást. Ajánlom e gyógymódot mindenkinek. Pá!
Pszichológusainkat követte a 2009-es Scherlock Holmes. Guy Ritchie (a titkos hasonmásom) megint nagyot alkotott. Egy székhezragasztó filmet hozott össze. Van benne egy-két "rajzfilmjelenet" is, de egy annyi megbocsátható.
A film után szóba jött a hajdani álomvizsga dolgozatom, amibe újfent beleolvasva egy-két dolgon (inkább a megfogalmazásán) változtatnék, de a lényeg marad. Aki kíváncsi, és akinek felcsigázta a fantáziáját az istenes bejegyzésem, itt olvashatja. Vigyázat, 40 olalas! Arról szól kb, mint a bejegyzés, csak az ókori görögök világszemlélete tükrében.
Na, fél óra szöszmötöléssel sikerült találni egy adattároló szolgáltatást: Google Page Creator. Erre töltöttem fel az álomvizsgát, merthát, ugye az már túl sok lett volna, hogy ilyen funkció legyen egyenesen a blogszerkesztésnél is (vagy csak én vagyok hülye s nem találom). Namindegy, ott van, az a lényeg, lehet töltögetni.
Néha nagyon szórakozott vagyok következetességem ellenére is. Ma pl. el kellett hozzam "J"-t Biharkeresztesről. Tegnap ügyesen szólt, hogy ma menjek utána négyre. Mondom, jó. Azon nyomban írtam magamnak egy cetlit és rátettem a párnámra, hogy el ne felejtsem estére. Este, lefekvéskor letettem a földre, oda, ahova reggel lépni fogok, hogy nehogy elfelejtsem másnapra. Másnap reggel letettem a billentyűzet elé és ott volt egész végig. Közben nézegettem az órára, hogy van még 3, 2, 1, fél óra, de eme utolsó helyzetjelentésem után úgy belemerültem valamibe, hogy arra eszméltem, hogy szól a telefon. Negyed öt volt... A többit rátok bízom.
S akkor eme sok felsorolt dolog után fáj a fejem. Lüktet az agyam, mintha ki akarna jönni a két szemgödrömön. Talán túl nagy... :D
Finom volt ma a sonkás makaróni első fele, holnap majd az lesz a második is (mindkét értelemben, mert lesz leves is).
Most alvás előtt egy kis megszokott testmozgás, hátha elmulasztja az agyfájást, aztán ágy.
utóirat: közben sikerült feltölterni a tegnapi zenét: Let it Be by én. Közben a fekvőtámasz és a friss levegő elmulasztotta a fejfájást. Ajánlom e gyógymódot mindenkinek. Pá!
2010. február 8., hétfő
Vasárnapi hangulat
A Biharkeresztesi úttól eltekintve egész vasárnapiasan telt el ez a vasárnap. 11-kor keltem a tegnapi éjszakázás után. Biharkeresztes után pedig punnyadtam. Netezgettem, Poppertől meghallgattam a "Részemről mondjunk mancsot" című hangoskönyvét, melyből nagyon érdekes dolgokat tudtam meg az állatokról, azok pszichológiai vonatkozásairól. Tudtátok például, hogy a delfin, ha fuldokló embert lát, megpróbálja a part fele sodorni.
Próbáltam valami játékban elmerülni, de nemigen jött össze. A GTA 4-et letöltöttem, feltelepítettem, de nem ment jól, valamit rosszul csináltam, agyon volt komplikálva a kötelező internetes profil regisztrálásával, meg akadozott is, úgyhogy feladtam, elment tőle a kedvem. Beraktam még pár játékot tölteni, de csak egy jópofa kis labdalövögetős-betalálós-színbontós játékot találtam "Zuma's Revenge" néven. Azzal elvoltam egy óráig, aztán mindenféle zenét hallgattam. Találtam egyet, azt hittem, eldobom az agyam, figyeld: Casal Rock - Highway to Hell (nyugdíjasok...).
Megpróbáltam a számot elgitározni (mármint az eredetit) és, hát elég nehéz a ritmust is dobolni, gitározni, meg énekelni egyszerre, nem úgy, mint egyéb dalok esetében. A gitár legtöbbször félütemekben szólal meg, azt pedig dudorászás közben legtöbbször elrontom, tehát a ritmus összedől.
Feljöttem fekvőtámaszból 4 napi elmaradásra. Az utóbbi négy napban esténként vagy 230-at lenyomtam, meg is érzem rendesen.
A mai finomság sonkás makaróni volt finom tejföllel.
Holnaptól kemény meló egész héten, úghogy most alvás.
Próbáltam valami játékban elmerülni, de nemigen jött össze. A GTA 4-et letöltöttem, feltelepítettem, de nem ment jól, valamit rosszul csináltam, agyon volt komplikálva a kötelező internetes profil regisztrálásával, meg akadozott is, úgyhogy feladtam, elment tőle a kedvem. Beraktam még pár játékot tölteni, de csak egy jópofa kis labdalövögetős-betalálós-színbontós játékot találtam "Zuma's Revenge" néven. Azzal elvoltam egy óráig, aztán mindenféle zenét hallgattam. Találtam egyet, azt hittem, eldobom az agyam, figyeld: Casal Rock - Highway to Hell (nyugdíjasok...).
Megpróbáltam a számot elgitározni (mármint az eredetit) és, hát elég nehéz a ritmust is dobolni, gitározni, meg énekelni egyszerre, nem úgy, mint egyéb dalok esetében. A gitár legtöbbször félütemekben szólal meg, azt pedig dudorászás közben legtöbbször elrontom, tehát a ritmus összedől.
Feljöttem fekvőtámaszból 4 napi elmaradásra. Az utóbbi négy napban esténként vagy 230-at lenyomtam, meg is érzem rendesen.
A mai finomság sonkás makaróni volt finom tejföllel.
Holnaptól kemény meló egész héten, úghogy most alvás.
2010. február 3., szerda
A nagy hajó
A mai nap témája az olvasgatás volt a "Spotlight on Britain"-ből. Olvastam tíz oldalt. Elég könnyen megy már. Ehhez a könyvhöz nem használok szótárat, többnyire mindent megértek, az "Inferno"-hoz viszont elengedhetetlen kellék a sztaki.hu.
A nagy hajó az a Oasis of the Seas. Hatalmas. Nem is töltöm az időt azzal, hogy leírjam: itt lehet róla a legtöbbet olvasni. Érdemes.
Ezen túl még volt egy filmnézés: "Extract" című film volt ennek tárgya. Jó film, érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás tejfölös makaróni, egy vájlinggal ettem meg, mejdnem kihasadtam. Nem sokára jön még valami vacsora, aztán alvás.
A nagy hajó az a Oasis of the Seas. Hatalmas. Nem is töltöm az időt azzal, hogy leírjam: itt lehet róla a legtöbbet olvasni. Érdemes.
Ezen túl még volt egy filmnézés: "Extract" című film volt ennek tárgya. Jó film, érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás tejfölös makaróni, egy vájlinggal ettem meg, mejdnem kihasadtam. Nem sokára jön még valami vacsora, aztán alvás.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)