Melegedik a tea

Annyira előrehaladtunk az írott elektronikus kommunikáció terén, ugye, hogy már szükséges a szmájlik (emoticon), environmentek és mozgó, hangot kiadó: audible-k használata ahhoz, hogy megfelelően ki tudjuk fejezni magunkat. Mi lesz a következő? Ahogy a zene terén, a koncerteken divatba fognak jönni a szagok/illatok, úgy fognak a írásban egyezményes jelek kialakulni a hangsúly kifejezésére is. Pl: hagyományosan a hangsúly: MElegedik a TEa, de, ahogy én akartam írni, népi ének-, dallamszerűen: MElegedik Atea (mint ahogy "...VÁlogatják Amagját"). Erről ennyit; ebben a bejegyzésben első volt az érdekesség.

S közben "Megisvanmár Atea", úgyhogy itt kortyolgatom sajtkrémes kenyér kíséretében.

Kipróbáltam az espédé cipőt s pedált s fel is avattam. A Vladimirescu és Plevnei sarkán ügyesen, ahogy kell, kiakasztottam a pedálból a cipőt, de az utolsó pillanatban, amikor tettem volna a lábam a földre, mintha csak hirtelen mágnesessé vált volna a klipsz, visszakattant a dolog. A többit el lehet képzelni: taknyoltam egy becsületest. Ez után egész nap az az érzésem volt, hogy valamim valahová oda van kapcsolódva s figyeljek, nehogy pont feltétlen szükségem legyen rá és ne tudjam megmozdítani. Remélem, majd kialakul a cipőlekattintó reflex s nyugodtabban használhatom.

Voltam képződni. Szóba hozódott az angol vizsga kérdése, de választ nem kaptunk rá. Talán majd következő alkalommal.

Lerakatban vásároltam két pár külsőt, mert a mostaniak már nagyon kopottak: egy pár Maxis High Rollert a vasárnapi Maros bikera és egy Kenda K52 Street-et aszfaltra. Viszont van még a műhelyben egy vadonatúj Schwalbe Space, csak az olyan brutális, hogy csak esős időben merem felrakni. Mindenképp viszem magammal mindkettőt, mert kitudja, milyen idő lesz.
Ja s szarvat is vettem a bringára, hogy, ha beragad az espédé, legyen, mi kárt tegyen bennem.
Apropó! Egy witz: tudjátok, miért nem sírt Pistike, mikor elesett a biciklivel?
???
Mert átszúrta a tüdejét a kormány...

Sajnos lemaradtam a váradi Critical Mass-ről, merthát választhattam: vagy ez, vagy a szombati Czárán. Hát így esett a választás.

Fő az, hogy holnapután Czárán Gyula teljesítménytúra, aztán pedig talán Maros Bike.

Mára virradóra nagyon furcsát álmodtam: valami kiránduláson lehettem Brüsszelben. Felébredtem (álmomban) és átléptem a szemközti szobába kajálni valamit, de üres volt a hűtő, hát úgy gondoltam, kilépek az üzletbe vásárolni valamit. Igen ám, de nem volt rajtam semmi, csak egy boxer. Na, nem baj, gondoltam, úgyis csak az üzletig megyek. Arra fele menet viszont valami miatt - már nem emlékszem tisztán - el kellett sétáljak valamivel távolabb. Addig-addig távolodtam, míg már nagyon kellemetlenül éreztem magamat egy szál alsógatyában a sok ember között, aki mind engem bámult. Elkezdtem hát visszafele szaladni, de - szokásomhoz hűen - elvétettem az irányt és kegyetlenül eltévedtem. Csak szaladtam és szaladtam tömbházak közt, hidakon át s még autópályára is felkeveredtem, míg végül sikerült valahogy visszatalálni. Ahogy beléptem újra a szobámba, annyira megkönnnyebbültem, hogy felébredtem. Történt álmomban még sok más dolog is, de arra nem térek ki.

Így történt hát e mai napon, hogy a blogomba két érdekesség is belekeveredett. Legyen ez kárpótlás egyik brüsszeli napomért.

Finom volt a reggeli lekváros laska kissé erjedt lekvárral, ami még exotikusabbá tette az eledelt.
Ma esti szokásos blogolvasásom elmarad, merthát nekem sincs mindig netem.

Aludjatok s cselekedjetek Vörösmartyval:

"Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett."

Ugye, ugye?!

S a nap zenéje. Debrecentől hazáig szólt.

Pá!

Relatív a rövid táv

Lehet, hogy Ausztráliába hamarabb jutok el, minthogy a "rövid távú" célomat teljesíteném. Gondoltam, a legnehezebbre számítok és akkor nem ér csalódás. Hát ért. Nem számítottam a legnehezebbre. Ma is egész estig kínlódtam. Újrakezdtem azt, amit a tegnap csináltam, hogy még jobb legyen, de nem igazán sikerült, így most kb ott vagyok, ahol tegnap. Holnap meg munka. Nem tudom, mikorra leszek meg. Inkább nem is mondok határidőt, mert úgyis átlépem.

Ma pihenésképp megint megnéztem Müllernek Péternek egy előadását: "Önként vállalt vakság" címmel. Nagyon jó volt. Megintcsak ajánlom mindenkinek. Utána vissza a tervmegvalósításba.

Reggel Juhé Üzengetőn beszéltem "I" barátommal, akit már régóta nem láttam. Tegnap szerepeltem az álmában, de más is szerepelt, aki az én tegnapelőtti álmomban volt benne, akinek az álmában meg én voltam benne. Álmok. Valahogy nagyon előtérbe jöttek az utóbbi napokban. Furcsa és szürrealista megnyilvánulásukon túl mégis nagyon sok igazság alapjuk van. Már kíváncsi vagyok, ma este mit fogok álmodni.

Finom volt a sonkás makaróni másik fele, de ezzel ennek a fajta kajának legalább két hétig vége. Túl sok volt belőle mostanság.

Meghökkenéssel tapasztalom, hogy ma nagyon nehezen megy az írás. Az fenti makarónis mondatot legalább hat percig fogalmaztam, de így sem valami egészséges szegény. Egyszerűen nem megy a mondatalkotás. Lehet, hogy megártott at egész napi kreálás?

Holnap tarka nap lesz. Majd este mesélek. Most már csak fogmosás van hátra és irány a fekhely. 'Estét!