Késő

Mostanában mindig nagyon későre hagyom a blogbejegyezgetést. Az az igazság, hogy terhemre van, merthát ugye, milyen nyugodtan tudnék most aludni, ha nem kellene itt írogassak. Bár az az igazság, hogy nem bánom, hogy ezt csinálom, mert haszomra válik. Tanulok írni, ami sosem baj. Az írás ugyanis nem ott kezdődik, hogy megtanuljuk a betűket, oszt véssük bele a füzetbe, vagy pötyögjük a számítógépbe, hanem ott, hogy, ha valaki olvassa, amit írunk, akkor az nem válik terhére, hanem jól esik neki.
Na, én nem mondom, hogy aki engem olvas, az a rózsaszín felhők magasságában lengedez, de egyezzünk meg annyiban, hogy, mióta ezt a blogot nyúzom, azóta könnyebben megy komoly, összefüggő szövegek megfogalmazása. Azaz, ha akarok valami jót írni, akkor nem kell hozzá olyan sok idő, mint eddig. Valahogy ez olyan, mint a fekvőtámasz. Nem biztos, hogy szebben csinálom minden alkalommal, de ha arra törekszem, akkor sokkal könnyebben megy.
Na, ennyit ma a blogról.

Volt ma biciklialkatrész vissza cserélés "E"-nél, Gekkóban sörözés és egyben szülinapi felköszöntés "K" barátom 29. életévének betöltődése alkalmából. Na, csak megaszontam.
Ezenkívül néztem még "Death at a Funeral" temetést összebarmoló, család előtt leégő komédiát és egy "Mr. Nobody" című érdekes stílusú fenetudjamilyen, jövőben, múltban játszódó puzzle drámát. Mindkettőt ajánlom, érdemes filmek.

Aztán még nagyon jó dolgokra sikerült használni a Gmail csevegőjét s milyen jó, hogy közeledik a Nyári Egyetem. Lassanlassan már kezd hiányozni a Tusványos fíling.

Finom volt a töltelékes paprika.

Képeket megint nem teszek fel a tegnapi túráról, mert fáradt a testemlelkem, úgyhogy talán lesz belőle egy melléklet.

S érdekesség, hogy miért nézik gyereknek azokat az embereket, akik manók, varázslók meg tündérek létéről beszélnek. Aki ugyanezt teszi az angyalokkal, szentlélekkel és menyországgal kapcsolatosan, az nem ugyanott van? Legyünk már őszinték!

Holnap nagymosás és miegymás.

Álmokat mindenkinek.

Magyarkodásról

Szép dolog magyarnak lenni s én is büszke vagyok, hogy az vagyok. Tudom, hogy csodálatos a nyelvünk, meghogy mennyi mindent vittünk véghez a több, mint ezer év során, de azért ne szálljunk el nagy örömmámorunkban.
Ma pl olvastan/néztem a YouTube-on egy kisfilmet, mely alkotás pár pontjának igazság voltát megkérdőjelezném. Nem sorolom fel, hogy melyeket. Tessék megnézni a videót s mindenki rájön magától. De most nem is azt akarom taglalni, hogy mi igaz belőle és mi nem, hanem azt az indíttatást, ami ösztökélte az illetőt, hogy az ehhez hasonló eltúlzott, felnagyított történelmi feltételezéseket kitalálja. Hát biztos, hogy volt benne egy adag magyarságszeretet, de azért azt másképp is meg lehet mutatni, nem csak úgy, hogy pozitíven hangzó valótlanságokat hangoztatunk népünkről.
Miért nem lehet csak egyszerűen elmondani az igazat, legalábbis, amit annak hiszünk, a többit pedig nem ténykét beállítani. Mondjuk el: ekkor, meg ekkor jöttek be a magyarok, ez volt a koronájuk satöbbi, de feltehetőleg megtörténhetett, hogy... és akkor ezt már csak hipotetikusan tesszük hozzá.
Ezzel, hogy csomó valótlansággal hülyítjük a magyart, sokat nem érünk el. Az lesz csak belőle, hogy kifejlődik pár utcán szaladgáló, sörvedelő nagymagyar, aki azt hiszi, övé a világ, merthogy ő a magyarok "földönkívüli" nemzetségéből származik. Persze mindenki kineveti. Ahelyett adna enni egy éhező hajléktalannak, többet tenne a népéért.
Elhiszem, hogy nemzettudatra ébresztőek pl ezek a kétnyelvű sorok, de az általuk keltett nagy felbuzdulás alaptalan marad. Inkább legyünk szerények, de látsszon meg a tetteinkben, hogy magyarok vagyunk. Gino is megmondta: "ez a szeretet ünnepe ez a majális, mindenkit szeressünk, békében éljünk..." :)) Lehet, hogy tudat alatt a Mindenható szólt általa?

Ennyit az agymenésről, amit érdekességnek is szánok egyben.

Olyan szar, esős idő volt ma, hogy engedtem a kísértésnek és nem mentem be a műhelybe Fixit gyártani.
Felhívtam "I" szerelőt, hogy akkor menjünk, csináltassuk meg Seat turbóját, de aszongya: "hát, ilyen esős időben...". Persze én nem ellenkeztem, mert nekem sem volt semmi kedvem hozzá. Majd holnap.

Volt egy film: "Cop Out" Bruce Willis-szel, ami kicsit kacagtatós rendőr filmnek mondható, de nem volt egy kimagasló alkotás. Egyszer meg lehet nézni - szokták mondani.

Finom volt a lekváros laska.

Régen nem írtam Ausztráliáról és a tervemről, pedig nap mint nap eszembe jut, hogy kellene már haladjak azzal a külfödi/külvízi pincérmunkával, hogy gyűljön a pénz, de előtte még Tusványos. Ilyen gyarló vagyok. A sok éves Tusványos szerveződéseim nem hagyják elhanyagolni magukat.
Rátaláltam egy tavaly nyáron Ausztráliába menő emberkének a blogjára: "Utam a kenguruk földjén" címmel. Érdekes, jól esik olvasgatni.
Jópofa ez a srác is: Ausztrál Tom, egy magyarul tanuló "ozzi".

Aludjatok jól! Ma korán fekszem, hogy holnap keljek s intézkedjek ha törik, ha szakad (ha ess, ha fú).

Pá!

Új külső (nem biciklihez)

Ugye, hogy jobb így. Már két hete minden bejegyzés előtt felugrik egy üzenet, hogy alakítsam át a blogom megjelenését az új tervezővel. Na, megtettem, nem idegesít többet. Így amúgy is kalandosabb, barátibb, ízlésesebb lett.

A mai nap vásároltam Fülesnek ehető játékcsontot, két bolhairtót, meg valami játéklabdát, hogy örvendjen, mikor engem lát.
Megcsináltuk "K"-val a Fixire való levonósokat, ha minden igaz, holnap kész lesz.

Volt ma még rendrakás a műhelyben, hátsó felni és első agy lefestés, s ahogy megvannak a matricák, végre szerelhetem is össze a kicsikét.


Jácodoltam még a kánter sztrájkkal is s úgy belejöttem, hogy már csak az expert szint van hátra s abban is jó előre haladtam, DE! Letöltöttem az új Counter Strike Source-t. Hű, hát annak nagyon ott van a grafikája az 1.6-oshoz képest. Asszem, egy ideig nem fogok játszani a régivel. Ahogy letöltöttem, ki is próbáltam s úgy belejöttem, hogy odaégett a tej... Nade felhígítottam egy kis hideggel s máris fogyasztom a cinnamonos tejbepapit. Jajbefinom!

Néztem még egy jó filmet is: "City Island". Nagyon jó volt: egy család nagyon tönkre van menve, mindenki utálja a másikat, mert senki nem őszinte senkivel, de aztán jön egy nemvárt fodulat és minden megváltozik. Jó nagyokat lehet rajta kacagni s sok igazság is van benne.

Érdekesség, hogy az ételek íze az idő elteltével mennyire máskép érződik. Ez alól van legalább egy kivétel. Tegnap vettem a Pennyben rahátot. Na, annak ugyanolan az íze, mint annak idején az óvodában, az iskolában, vagy az egyetem kantinjában. S ebből mi a tanulság? Az idő telik, a dolgok változnak, de a rahátra mindig számíthatsz! ;)

Ja, s Hobó nem tud jönni nyári egyetemre, mert foglalt. Ki gondolta volna?

Vizlát!

Otthonról hazafele

Itt vagyok Váradon. A hazaút (ide) érdekes volt. Előszöris: nemmessze Szentgyörgytől, de már a Bogáti erdő után egy hosszú, egyenes útszakaszon láto, hogy vészjelez egy autó az út szélén, de eléggé furcsán van megállva. Majd, ahogy közelebb érek, látom, hogy az ót mellett a rétről négy kerék kandikál ki s hát, ahogy jobban lenézek az útról, észreveszem a fejjel lefele fordult kisbuszt a kisebb csoportot, ami éppen kászálódik ki belőle. Lelassítunk, megkérdezzük, "toate e în ordine?". "Da", mondják szomorkásan, úgyhogy lassan továbbhajtunk. Felrázó utazásuk lehetett szegényeknek...
Már elhagytuk Kolozsvárt, mikor látom egyik falu kanyarjában, hogy négy gumi gurul velem szembe a tömött forgalomban. Autó nincs, csak négy gumi. Aztán kiderült, hogy az egyik autó csomagtartója felnyílt s onnan szotyogtak ki egyszerre a gumik s ügyesen, mint aki az utat tudja, elindultak visszafele a lejtőn.
Következő: néhány kilométer múlva látom, hogy olyan furcsa az a kamion, ami jön szembe és, hát, na miért volt az? Hiányoztak az ablakai s fél oldala össze volt törve; a sofőr pedig csuklyával, télikabátban vezetett.
Aztán nemsokkal várad előtt ment még egymásba két autól, de ott sem volt nagyobb baj, csak kellett karülgetni az üvegszilánkokat.

Ezen kívül (vagy akár ezekkel együtt is) egy általános hazaútnak könyvelhető el a mai utazgatás.

Pár nap kihagyás után pedig dejó ujra netezgetni s blogokat olvasgatni s írogatni. Remélem, mindent jól tálaltam, merugye, az fontos s sok múlik rajta, hogy jó, vagy rossz... :)

Finom volt az otthonról hozott csirkemell laskával.

Üdv mindenkinek s bocs, hogy kicsit elmaradtam a bloggal, de hát na. Most megvan.

Pápá!

Dédúrkánon

A mai nap meghatározó zenéje, avagy a jókedv felülkerekedése a test fáradalmain.
Délutánra értem haza a májusegyezésből, megírtam a tegnapi blogbejegyzést, aztán gondolkoztam, hogy aludjak, vagy szervezzek verőfényes virrasztást, míg le nem száll az éj. Ez utóbbinál maradtam, úgyhogy, mostmár így az éj leple nagyon beborított. Alig látok ki a fejemből a kevés alvás és az aktív időkihasználás miatt. Nade mindenki tudja "J" mondását: "Minek aludni annyit? Majd a koporsóban ráérünk...". Ennek fényében telt a hétvége s most fejezem be.

Finom volt a lekváros rizs. Annyira kívántam az édes kaját, hogy muszáj volt ezt összehozzam. Nem bántam meg, sőt! Itt a recept: főzzélrizsetrakjrálekvártseddmeg. Eccerű.

Érdekesség, hogy, ha álmos vagyok olyan jól el tudok beszélgetni eberekkel, akik nincsenek is jelen. Szép nyugodtan úgy elgondolkoztam háttal az ágyon, hogy két órán keresztül beszélgettem odaképzelt emberekkel. Ez már kicsit félelmetes, de nem kell aggódni, nem vagyok skizofrén... s ezt a hangok is megmondták!

Most alvásszervezési akció készenlétben, ugyhogy megadom a jelet:
tessék.

Az év legfosabb napja

Egyhangú volt, jóformán nem csináltam olyan dolgot, ami vajmi keveset megdobta volna a hangulatom.
Reggel felkeltem, már tudtam, hogy ez egy fos nap. Megreggeliztem, leültem a gép elé. Megírtam egy mellékletet Pisáról, ami a nap legfőbb tevékenységének számít, ezért büszkén linkelem. Lesz majd még több is.
Gitároztam valami szomorú, egyhangú énekeket. Rájöttem, hogy kellene tanulni. Nekifogtam filmezni, hogy ugye az is egyféle angol tanulás. Megnéztem "Michael Clayton"-t. Jó film volt, de semmit nem mozgatott meg bennem. Aztán mindjárt mondok még valamit később a filmről.
Na, utána egy nagyon mosogattam nagy ímmel-ámmal. Visszaültem, honfoglalóztam, semmi kedvem nem volt ahhoz sem. Csengettek, kopogtak, nem érdekelt, ki az. Gondoltam, ha fontos, felhív. Nem hívott szerencsére. Tovább üldögéltem, próbáltam valami inspiráló zenét hallgatni, sikertelenül. Általában fél óra kellett, míg rájöttem, hogy lejárt egy dal. Sok volt a csend. Megnéztem egy Popper előadást, sok okosat mondott, de nemigazán vidított fel. Beszélgettem messengeren, másnak is ilyen kedve volt. Hazajött "At", neki is ilyen kedve van. Ez ilyen.
Ez egy fotoszintetizálós, vegetálós nap. Semmi sem jó, semmi sem rosz. Idén még nem volt ilyen, de lehet, tavaly se.

Finom volt a kolbászos laska nagy kényszeregve.

Érdekesség, hogy a mai filmet már egyszer láttam kb két éve, de mégis végignéztem. Az ok az volt, hogy mindig csak egyes részleteknél jöttem rá, hogy ezt a filmet eddig a részig már láttam, na, de midig arra gondoltam, hogy lehet lehet, hogy a következő mozzanatnál tovább nem néztem annak idején. A végén kiderült, hogy de igen. A jó az benne, hogy csak a végén jöttem rá, hogy láttam, ekképp teljesen újnak tetszett.

Mindenkinek egy színesebb napot kívánva holnapra búcsúzik Kedves Péter innen, a négy fal közül.
Csókolom!

Melegedik a tea

Annyira előrehaladtunk az írott elektronikus kommunikáció terén, ugye, hogy már szükséges a szmájlik (emoticon), environmentek és mozgó, hangot kiadó: audible-k használata ahhoz, hogy megfelelően ki tudjuk fejezni magunkat. Mi lesz a következő? Ahogy a zene terén, a koncerteken divatba fognak jönni a szagok/illatok, úgy fognak a írásban egyezményes jelek kialakulni a hangsúly kifejezésére is. Pl: hagyományosan a hangsúly: MElegedik a TEa, de, ahogy én akartam írni, népi ének-, dallamszerűen: MElegedik Atea (mint ahogy "...VÁlogatják Amagját"). Erről ennyit; ebben a bejegyzésben első volt az érdekesség.

S közben "Megisvanmár Atea", úgyhogy itt kortyolgatom sajtkrémes kenyér kíséretében.

Kipróbáltam az espédé cipőt s pedált s fel is avattam. A Vladimirescu és Plevnei sarkán ügyesen, ahogy kell, kiakasztottam a pedálból a cipőt, de az utolsó pillanatban, amikor tettem volna a lábam a földre, mintha csak hirtelen mágnesessé vált volna a klipsz, visszakattant a dolog. A többit el lehet képzelni: taknyoltam egy becsületest. Ez után egész nap az az érzésem volt, hogy valamim valahová oda van kapcsolódva s figyeljek, nehogy pont feltétlen szükségem legyen rá és ne tudjam megmozdítani. Remélem, majd kialakul a cipőlekattintó reflex s nyugodtabban használhatom.

Voltam képződni. Szóba hozódott az angol vizsga kérdése, de választ nem kaptunk rá. Talán majd következő alkalommal.

Lerakatban vásároltam két pár külsőt, mert a mostaniak már nagyon kopottak: egy pár Maxis High Rollert a vasárnapi Maros bikera és egy Kenda K52 Street-et aszfaltra. Viszont van még a műhelyben egy vadonatúj Schwalbe Space, csak az olyan brutális, hogy csak esős időben merem felrakni. Mindenképp viszem magammal mindkettőt, mert kitudja, milyen idő lesz.
Ja s szarvat is vettem a bringára, hogy, ha beragad az espédé, legyen, mi kárt tegyen bennem.
Apropó! Egy witz: tudjátok, miért nem sírt Pistike, mikor elesett a biciklivel?
???
Mert átszúrta a tüdejét a kormány...

Sajnos lemaradtam a váradi Critical Mass-ről, merthát választhattam: vagy ez, vagy a szombati Czárán. Hát így esett a választás.

Fő az, hogy holnapután Czárán Gyula teljesítménytúra, aztán pedig talán Maros Bike.

Mára virradóra nagyon furcsát álmodtam: valami kiránduláson lehettem Brüsszelben. Felébredtem (álmomban) és átléptem a szemközti szobába kajálni valamit, de üres volt a hűtő, hát úgy gondoltam, kilépek az üzletbe vásárolni valamit. Igen ám, de nem volt rajtam semmi, csak egy boxer. Na, nem baj, gondoltam, úgyis csak az üzletig megyek. Arra fele menet viszont valami miatt - már nem emlékszem tisztán - el kellett sétáljak valamivel távolabb. Addig-addig távolodtam, míg már nagyon kellemetlenül éreztem magamat egy szál alsógatyában a sok ember között, aki mind engem bámult. Elkezdtem hát visszafele szaladni, de - szokásomhoz hűen - elvétettem az irányt és kegyetlenül eltévedtem. Csak szaladtam és szaladtam tömbházak közt, hidakon át s még autópályára is felkeveredtem, míg végül sikerült valahogy visszatalálni. Ahogy beléptem újra a szobámba, annyira megkönnnyebbültem, hogy felébredtem. Történt álmomban még sok más dolog is, de arra nem térek ki.

Így történt hát e mai napon, hogy a blogomba két érdekesség is belekeveredett. Legyen ez kárpótlás egyik brüsszeli napomért.

Finom volt a reggeli lekváros laska kissé erjedt lekvárral, ami még exotikusabbá tette az eledelt.
Ma esti szokásos blogolvasásom elmarad, merthát nekem sincs mindig netem.

Aludjatok s cselekedjetek Vörösmartyval:

"Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett."

Ugye, ugye?!

S a nap zenéje. Debrecentől hazáig szólt.

Pá!

Megint, mi blog?

Nade a blog az olyan, hogy én azt írom le benne, ami történt. Lehessen olvasni, lássa, aki akarja, hogy mi, merre, hány óra. Megpróbálom nem átmásítani, nem elhallgatni azokat a dolgokat, amik megtörténtek, pedig sokszor sokkal egyszerűbb lenne. Ritkán van olyan, hogy valami fontosat ne említenék meg. Esetleg csak elfelejtem épp. Ha kicsit is de mindent próbálok beleírni.
KIVÉTEL: ilyenolyan érzések és néha, ha szükséges, azok okai. Legyen az pozitív, vagy negatív. Azokat leginkább - akárcsak eddig is - megtartom magamnak. Bárki tehát, aki olvassa, ezt tudja.

Mai nap hátsórészpihentetősre volt tervezve. Már annyira nem fáj, ezért holnap gyorsan kipróbálom, milyen futárkodni, mert emberhiány van. Drukkoljatok hát, hogy a másik ülés máshol támaszkodjon. Ma fos, esős idő volt; hátha kisírta magát s holnap kacagni fog.

Volt még fínom, párolt csirkemell gombaszósszal "E"-nek köszönhetően és rájöttem, hogy a kedvencem mostanában a cseresznye izű lé (figyelitek, haladok). Említett étek után kipróbálásra került a Chardonnay, hogy majd a május hetedikei vizsgán büszkén ajánlgathassam a menü mellé - mert már ugye tudom, hogy milyen jól talál a csirkehúshoz.

Gyorsan telik az idő, így ki is ment a fejemből, hogy bizony, most szombaton Czárán teljesítménytúra. Ez még oké, de azt is elfelejtettem, hogy utána való napon, vasárnap pedig kolozsvári XC verseny. Ha a lábam úgy akarja és helyrejön addig, akkor állok elébe, de addig sokat nem tudok nyilatkozni. Holnap-holnapután meglátjuk, hogy áll(ok).

Mai extra legyen az első bekezdés. Most a szokásos, majd végre egy korai lefekvés.

Aludjatok ezzel!

Új gumik

Na jó, nem teljesen újak, de az idén még nem voltak az autón. Végre sikerült kicserélni. A kormány apró rázkódása is egyből elmúlt, ami azt jelentette, hogy ahol tavaly tetettem fel a téli gumit, ott nem rakták fel rendesen. Többet oda se megyek.
Ja, s ma délelőtt még meg is mostam szép tisztára a kocsit.

Volt még sok gitározás, meg éneklés tavakon-tópartokon (óriási a zillető a videón), meg autókázás és tiszta jó volt. "E" megtanította a tizenkét angol igeidőnek a nevét, meg elmondta, hogy miről is szólnak azok valójában, így már majnem tudok angolul. Már csak az van hátra, hogy melyiket hogy kell használni. De majd arra is s biztos még sok ilyenre sor kerül majd :D

Holnap este indulok Brüsszelbe, úgyhogy valószínűleg nem leszek bőbeszédű az elkövetkező pár napban, számszerint péntekig.

Érdekesség: tegnap este vettem észre, hogy valaki rákattant amerikából a blogomra és lefordíttatta google tanslatorral. Érdemes beleolvasni. Híres lettem!

Finom volt a csirkés gyros egyik sarki bódéba s jó sokáig kitartott nyóc lejér.

Szép éjszakát, jó álmokat!

S a bejegyzés címéhez kapcsolódva ide utóírok egy witzet:
Jótündér kisasszony fogadóórát tart és mindenkinek segít, aki őt felkeresi. Bemegy hozzá a vak, két perc múlva boldogan kiabálja:
-Látok! Látok!
Következik a sánta a mankójával. Két perc múlva:
-Hurrá! Tudok szaladni!
A tolószékes nyomorékra kerül a sor. Kis idő múlva vidáman gurul ki:
-Új gumik! Új gumik!

Rendőrök s zakuszka

A nap két legemlékezetesebb része. Mindkettő délelőtt történt s sikerült is jól elszarniuk a nap eme intervallumát.
Hogy is kezdődött?
Ma tíztől képzés volt. Későn keltem a fél tízes induláshoz. Ígyhát gyorsan lenyomtam két zakuszkás kenyeret félálomban és mosakodás, aztán nyomás le a kocsihoz s irány Debrecen. Még talán időben oda is értem volna, ha nem szólnak közbe rendőr elvtársék valahol a Hosszúpályi út második falujában. Mikor még messze voltam, már ügyesen kiállt a rendőr bácsi s meszelt a levegőbe, hogy jól lássam, hogy ebből biza megállítás lessz.
Félrehúztam, beszót illedelmes megszólítással, tele kedveskedő jelzős szószerkezetekkel, hogy:
-Forgalmit, jogosítványt!
Asszem, pontosan idéztem a felém idézett szavai költői fordulatokat rejtelmező tömkelegét. Tehát eddig így. Odaadtam szépen, mosolygósan, hogy:
-Tessék parancsolni
Élt is a lehetőséggel, jött a parancs:
-Biztosítást!
Odaadtam. Nem lelt fel semmi gyanúsat. Jött a következő:
-Állítsa meg a motort, nyissa fel a csomagtartót! - jött a következő, immár az összetett mondatok fajtájába sorolható hozzámszólása.
Megtettem.
Láttam, hogy nagyon fürkész a szemével valamit, amit hátha nem talál meg, de nagy sajnálkozására minden ott volt, ami kötelező. "Nahát, akkor mit találjon ki, hogy valami miatt meg tudjon büntetni?" - gondolta magában s azt hitte, nem veszem észre. Tévedett.
-Mit ír a pótkeréken? - kérdezte (tudni illik, nem tudta a szerelő megragasztatni az egyik lyukas kereket, ezért pótkerékkel kényszerültem még ezen a héten járni). Szóval:
-Mit ír a pótkeréken? - kérdi illedelmesen.
Há mondom:
-80 km/h.
Felcsillant a szeme:
-S Ön meddig megy - kérdi tőlem
-Debrecenig
-S onnan haza?
-Igen.
S akkor it most azt hitte, nyert:
-Háde az több, mint nyolcvan km.
-Hát persze, hogy több - mondom.
-De csak nyolcvanat ír rajta nemde?
Na, mondom magamba, télleg valóságon alapulnak a rendőrviccek:
-Igen - mondom -, de az nem km, hanem km/h.
Vagyis mehetek bármennyit vele, csak ne gyorsabban, mint nyolcvan km/h. Na, de itt vérszemet kapott, hogy megint nem tud belekötni semmibe.
Nézelődött, gondolkozott, aszongya:
-Kopottak a gumik.
-Hű - mondom - igen, tényleg azok.
-Tudja, hogy itt Magyarországon nálunk az a törvény, hogy ezért elvehetjük az autó forgalmi engedélyét?
-Hát nem - mondom -, nem vagyok magyarországi, ugyebár.
Na, itt érezte, hogy győzött, bár igaz, a gumik nem voltak lekopva a kopásjelzőig, így tudtommal legális még velük járni. De hát kitudja, Magyarországon mi a szabály.
Odahívott az autójához, ott átvett a társa.
-Nem veszem el a forgalmit - aszondja -, hanem adok egy húszezer forintos bírságot. Jó lesz?
-Hát - mondom -, neméppen. Nem lehetne valahogy más megoldást kitalálni?
S itt még kicsit értetlenkedtünk s aztán sikerült megvesztegetnem tízezer forinttal.
Itt most nem szabadna írjak erről, mert elméletileg ő is és én is börtönbe fogunk kerülni, ha más megtudja (erről tájékoztatott). Úgyhogy kezeljétek titokként lécci.

Másik dolog. Eleresztettek végre a rendőrök, de el kezdett fájni kegyetlenül a hasam a reggeli gyors zakuszkaevéstől. Mire beértem Debrecenbe s leparkoltam, már szikrázott a szemem. Olyan rosszul voltam háromnegyed órán keresztül, hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Égett a gyomrom, hányingerem volt, szédültem, nem volt semmi erőm. Végül annyira megembereltem magam, hogy kimásztam a kocsiból és nagyon nagyon lassan elballagtam a képzés helyére, de közben háromszor majdnem összeestem. Éreztem, hogy leragad a szemem s kész. Na, de nagy nehezen megtettem tíz perc alatt azt a hétszáz métert. Így történt, hogy késtem egy órát a képzésről. Pont szünet volt. Amint megláttak a diáktársaim, megnyugtattak, hogy tényleg szarul nézek ki. Valahogy lekínlódtam még egy órát terítgetéssel, szalvétahajtogatással s aztán, végre teljesen helyrekattantam. Sikerült átgyűrnöm a gyomromon a zakuszkát s még azér se hánytam ki. Nehogymá!

Na, ez a két emlékezetes dolog történt ma. Ezen kívül volt szakmai és angol képzés, ahol többek között Kedves Péter megtudta, hogy, ha minden igaz, fix két hét múlva mehet vizsgázni, ha úgy gondolja, hogy eléggé fel van készülve. Szerintem úgy gondolja, úgyhogy holnap be is jelentkezik a központnál a vizsgára ímélben.

Hazafele jövet nem volt baj, de minden esetre holnap lecserélem a téli gumikat nyárira. Azok majdnem újak, éshát persze azért már ideje is...

Itthon volt gitározás, hálózatos zenahallgatás s egy jó hosszú blogbejegyzés.

Finom volt a zakuszkás kenyér, de bár ne ettem volna meg.

Érdekesség: miért neveztem a blogomat "messzevanausztráliának", olyan alcímmel, hogy "...avagy hosszú, rögös utam itthonról Ausztráliáig", ha nem is arról szól.
Válasz: hát azért, kérem, mert attól, hogy nem csak arról írok, hogy halad a terv, még nem elhanyagolható a sok többi dolog sem a végcél beteljesedésében. Remélem, tisztán fogalmaztam. Ha nem, rá lehet kérdezni.

Üdv akkor mindenkinek, s vigyázat! Először igazán felébredni s csak aztán zakuszkázni!

Lemaradás

Nem jó hanyagolni a blogot. Nem nagyon maradtam le, de az utóbbi héten mindig az az előtt való napit jegyeztem be s sehogyse sikeredett, hogy utolérjem magam, csak ma.
A baj az vele, hogy, ha hanyagolom, akkor kimaradnak belőle olyan érdekes részletek, mint pl érdekességek rólam, vagy különféle esztétikai élmények. Mondjuk, ezek az időhiánynak és a külföldi lustaságnak is betudhatók.

Jó dolog, amit elfelejtettem mondani, hogy jövő kedden húzok el egyet Brüsszelbe parlament látogatni a Tusványos szervezőcsapattal. Úgy gondolhatták politikusaink, hogy, ha már megpályáztatták velem a "biztos" bejutást gyakornoki posztra és aztán visszadobták azért, mert nincs középfokú nyelvvizsgám, akkor legalább egy ennyivel kárpótoljanak. Végül is egy kirándulás sem rosz. Kedden reggel megyünk Budapestre busszal, onnan repülünk s csütörtökre vissza. Ez az utazási program.

Másik dolog. A mai nap a gitáré volt. Voltunk "E"-vel gitárt vásárloni és találtunk is egy tiszta vagányat 55 Euroért. Szépen szól, fekete s klasszikus. Kicsit tanulgattunk is jácodni s most már elég jól meneget.
Ha már más vesz magának hangszert, akkor hát én is meg kellett lepjem magamat valamilyen istrumentummal... így esett a választás egy 8 Euros herflire, amit nagyon szeressek, mert szépen szól. Fogok vele majd szépeket zenélni, csak nagyon nehéz megtanulni rajta a hanghajlítást. Majdcsak összejön valahogy.

Finom volt az "An" féle bableves. A héten úgy néz ki, hogy a reggeliebédvacsora mind leves lesz, mert annyi van, hogy, ha nem, akkor rámromlik. Drukkoljatok nekem.

Mai érdekesség rólam, hogy nagyon szeretem, ha egy jó minőségű alkatrész talál egy másik jó minőségű alkatrészbe/-hoz/-re. Az a legvagányabb dolog, mikor beépítek a márkás biciklibe valami mégmárkásabbat és az olyan jó fixen talál bele. Rendesen megjön tőle az étvágyam.

Na, most még eszem egy kis bablevest, aztán a szokásos.

Búcsú mindenkitől reggelig!

Mennyit eszik az agyad százon?

Ez lesz a jövő kérdése, már látom. Annyira elpuhulunk és annyira érdektelenek leszünk fizikai erőkifejtés terén, hogy már csak az agyunk lesz az, ami fogyaszt.
Hogy a saját kérdésemre válaszoljak: többet, mint hinném! Azt figyeltem meg ugyanis, hogy, ha egész nap nem csinálok egyebet, csak ülök a számítógép előtt és az agyam maximális fordulaton égeti a kalóriát, pillanatok alatt úgy emésztek, mintha minimum kocognék. Na, hát ha már ide jutottam, akkor ugy-e jöjjön az ok, ami a kérdés feltevését énbennem kiváltotta. Nos, az ok a mai nap majd' összes eseménye:

Blogfelvonás / kettes csapó:

Néha bizonyíthatónak érzem a felvetést, mely szerint a szerves anyag molekulái képesek homogén kapcsolatba lépni bármely szervetlen anyaggal és eggyé válni azzal a reakció folytán. Azaz attól félek, rágyógyul a seggem a forgószékemre, ha még egy órát ülök a gép előtt. Ma jóformán nem is csináltam semmit, ami ellehetetleníthette volna eme aktivításom teafőzés és halsütésen kívül.
Ültem tehát a gép előtt és gyilkoltam az agyam. Hogy mivel? Álljon itt egy pár példa: honfoglaló rendületlenül, gps navigációs programok kitanulása és felinstallálási kísérleteik, blogolvasás-értelmezés, elszánt háromórás blogkeresés, dalszövegfordítás-értelmezés, kémiatanulás + egy kicsi történelem. Ennyi jutott lestrapált eszembe.

Kisütött a nap, pedig már teljesen belenyugodtam, hogy áprilisig nem fogom látni. Eszembe juttatta magát, hogy legyen, mi az esőben tekerés közben hiányozzon. Március idusán, holnap, ugyanis futárhiányban fogunk szenvedni.
Dolgozni viszont remélhetőleg csak annyit fogok, hogy azért még valahogy megmutathassam magam márciusi, ífjú őseim szellemének, hogy "látjátok, azért én emlékszem tetteitekre", hamár olyan szépen bereklámoztam magam a Bihari Naplóban:
Ne kínlódjatok a kiolvasással, itt van a szövege Kedves Péter (25) kisvállalkozónak: "Igen, mindenképp részt veszek. Nem járok koszorúzásról koszorúzásra, de a Himnuszt mindenképp eléneklem. A lényeg a megemlékezésen és a tiszteletadáson van, ugyebár."

Finom volt a reggeli sült tőkehalfilé, amit "At"-nak köszönhetek. Nélküle nem jöhetett volna létre ez a bekezdés. Köszönöm!

Most, hogy immár sztár lettem, a változás kedvéért jöjjön a szokásos, majd irány a világ legkényelmesebb ágya!
Ti is álmodjátok azt, amire képtelenek vagytok nem gondolni.

Ja, és megjegyzendő, hogy ezennel elhatároztam, hogy napi bejegyzéseimben nem csak a száraz beszámolómat fogom közzétenni, hanem valami elvontabb dolgot is beszúrok. Háha fogom bírni. Pá!

Nesze tavasz

Kint épphogy nem havazik. Egész nap szitált az eső és két fok körül járt a hőmérséklet. Mostanában, ha valaki a globális felmelegedést említi, röhögnöm kell. Hogy mondhatják azt, hogy a hőmérséklet melegedik, ha egyre hidegebb van. Hameg csak száz év múlva fog emelkedni a hőmérséklet igazából, akkor miért nem beszélünk legalább ideiglenes globális lehűlésről. Ez nekem magas.

A vodkának még reggel is éreztem a hatását egészen addig, mig le nem nyomtattam egy jó lekváros laskával.

Megnéztem a "The Blind Side" című filmet, ami szerintem sokkal jobban megérdemelte volna az oszkárt, dehát nem én pontozom.

Dolgozni csak keveset kellett, de az is elég volt ebben a rossz időben.
Volt ma még honfoglaló s kis agytágítás, meg blogolvasás.

Finom volt az esti szalonnás tojásrántotta, köszönöm a tippet! A mai bejegyzés ilyen száraz lett. Bocs.
'Ccakát!

Nade szájharmónika

Úgy jártam fele, mint annak idején Szókratész a bölcselettel: minnél jobban elmerülök e kis hangszer hogyanjaiba és mikéntjeibe, annál jobban tudatosul bennem, hogy mennire messze állok a harmónikázástól.
Vinnyogtam rajta legalább három órát és addig eljutottam, hogy mostmár a Yankee Doodle felismerhető módon hangzik el. Kell tudni, hogy ezt a kis hangszert nem csak fújni kell, hanem szívni is. Na jó, ezt tudtad, de azt is, hogy nincsenek rajta félhangok? Na s akkor azokat hogy fújod ki? Nehezen. Kb hasonló az eset a fuvoláéval. Olyan szögből és olyan erősséggel kell fújd a bizonyos hangot, hogy az egy, esetleg két félhanngal torzuljon el a megfelelő irányba. Sőt, talán oktávot is lehet fújni egy lyukon belül, de ez szerintem csak legenda. Mindegy, a lakótársidegesítés mára sikeresen letudva. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem érte őket hideg zuhanyként, mert előtte két-három órát gitároztam vala.

Muzikális megnyilvánulásaimon kívül volt még egy Biharkeresztesre ruccanás és internetezés, blogolvasás és elektronikus beszélgetések tömkelege.

Finom volt reggelre a sült sonkás-kenőssajtos kenyér zöldpaprikával és hideg tejjel.
Az "1"-es márkájú termékből soha ne vegyetek műzlit. Annyira szappanízű, hogy jobb lett volna, ha inkább zuhanyzok vele. Nagy nehezen legyűrtem, de még nem vagyok a helyzet magaslatán.

Ilyen időt kaptam le reggel a telefonnal (hogy művészi tehetségemet fityegtessem):





A biciklijavítás szombatró holnapra maradt, ezért viszonylag korán fogok kelni. Délután végre meglesz az első pincérképzésem Debrecenben. És akkor már csak 30-40 marad.

Most erő, fog, ágy. Pá.

Indul az élet

Na, ma elég sok dolog történt az elmúlt héthez képest.

Először is beálltam dolgozni, kivittem pár rendelést, közben kivettem a bankból holnapra a laptop kifizetéséhez szükséges összeget. Összehoztam idei első durrdefektemet egy járdára való ugratás félresikeredésével, de nem voltam mesze a műhelytől, úgyhogy fél óra múlva már vígan kerekezhettem tovább. Örömömben meghívattam magam "P" diszpécser-barátunkhoz egy teára és nála hosszadalmasan elbeszélgettünk mindenféle filmről "And" futár-barátommal.

Ahogy hazaértem, meg is néztem egyet: "The final destination 4". Aki nem látta, nem vesztett semmit és nem is fog nyerni, ha megnézi. Ugyanolyan, mint az eddigi három, csak más - viszont ugyanolyan színvonalú - speciális effektekkel.
Film után jött volna a "Michael Jackson This is it", vagy a "G. I. Joe" múví, viszont szóbaelegyedtem "L" barátommal, volt osztálytársammal és nem is bántam a filmet. Olvasgattam a blogját, kifejezetten ezt a részt. Továbbá felhívta a figyelmemet erre a weboldalra, ami tele van jobbnál jobb idézetekkel. Aki életúnt, azonnal olvasgassa még, mielőtt valami hülyeséget csinálna!

Jött egy SMS-t, hogy úton van a laptop. Holnap valószínű, meg is jön.

Finom volt ma vacsorára a szalonnás hagymás tojásrántotta. Elfogyott a hazai, nem futotta jobbra...

Újabb, apró előrelépések

Megint éjjel van és itt görnyedek a számítógép előtt, de lehet, hogy megérte, ugyanis ma (azaz tegnap) este kaptam "A"-tól Ausztráliából egy levelet, melyben tudatta, hogy beszélt a hajós ismerősével és minél hamarabb küldjem el az önéletrajzomat neki angol nyelven, hogy gyorsan továbbítsa is. Na így történt, hogy hajnali négy óra van és még mindig a gép előtt vagyok. Kb. egy órája sikerült elküldenem az önéletrajzomat Ausztráliába Skype-on (ahol akkor pont déli 12 óra volt) és onnan már továbbítva is van valahová a világ másik csücskébe. Remélem, sikerrel jár. "A" felhívta a figyelmemet, hogy mindenképp gyúrjam az angolt, mert ahhoz, hogy hajóra felvegyenek (normális munkára), kérik a folyékony angol beszédet. Na én attól még kicsit messze állok, de alakul.
Az utóbbi egy órában hajós blogokat nézegettem:
-Kati blogja
-druszám blogja

Találtam egy weboldalt egy GMN nevű magyarországi hajós-munkaközvetítő cégről. Lehet, hogy az önéletrajzom ott kötött ki egy órával ezelőtt. Ki tudja?

A mai nap ezen kívül az angol tanulásé egy kis délutáni alvásé és zöldségleves-főzésé volt a nap. Megnéztem MisterDuncan összest (10 órányi videótömkeleg), de úgy érzem, még legalább egyszer végignézem, mert nagyon hasznos; és tanultam a szószedetet, ami lassan a 400. szónál tart. A zöldségleves finomra és méretesre (4 l) sikerült.

Jó volt a zakuszkás kenyér vacsorára.
Most alusz, de gyorsan!

A böngészés folytatódik

Ilyenkor, vasárnap nincs más lehetőség a Terv előkészítésére, mint az itthon kuksolás és internetezés. A tegnap feltüntetett blogot teljes mértékben végigolvastam, ezzel nagyon sok információt szerezve messzi Amerikáról. Ezen kívül találtam még egy-két érdekes, Amerikáról szóló blogot:
Kansasból: Zselyke
Phoenixből: Laci
New Yorkból: Katinka

Ezeket is olvasgattam. Netszörfözés közben néhány érdekes dolgot is lehet találni. Például "Haszontalan, de igaz tények" és "Online nézhető filmek".

Szóvel ezeket is olvasgattam amúgy, kikapcsolódásképp :).

A holnapi terv az, hogy végre valahára meglátogatom a WT ügynökséget, elmegyek a kutya menhelyre kutyát keresni édesanyámnak és lehet, hogy elviszem "T" barátomat nagymagyarországi Debrecenbe egyet szétnézni.

Finom volt a lecsó ebédre, de sajnos el is fogyott, és jól esett a rengeteg virsli vacsorára afrikai vadászteával.

Hétvégi böngészés

Ahogy elterveztem: a mai nap a böngészésé volt. Találtam is egy érdekes blogot, melyből az Amerikában tapasztalható érdekességekről esik szó. Ezt a blogot itt találjátok. Olyan infókhoz lehet itt jutni, amiről ritkán beszél bárki.
Ebben merült ki ma "Terv" megvalósítására szánt erőfeszítés.
Ezen kívül nézegettem érdekes videókat, melyek hasonlóak a tegnapiakhoz. Nem vallás, hanem világnézet szempontjából. Ezek itt vannak.

A mai nap a lazulásé, bevásárlásé a pihenésé és a "világtudományé" volt, a lecsó pedig egész finomra sikeredett, pedig odaégettem az alját.