Villanyszerelés

Végre sikerült rendbehozni Seatot. Minden kész rajta, már csak a rozsdát kellene eltüntetni róla. Így, Tusványos előtt tiszta jó, hogy rendbe van téve, mert bizony, ott lesz használva eleget.

A mai nap a villanyszerelésen kívül nemigen volt mozgalmas. Estefele még elnéztem a Gekkóba, de majdnem egyedül kellett megigyam a sört, olyan kevesen voltak.

Érdekesség, hogy az autóvillanyszerelők, az autószerelők, az autókárpitosok és egyáltalán minenféle autóval foglalkozó emberkék stílisa valamilyen szinten megegyezik. Könnyen fel lehet figyelni rá.

Finom volt a tegnapi.

Ennyit a máról dióhéjban.

Feksz.

Francois Villon

Nem is tudtam, hogy azt a hatalmas életművet, amit hátrahagyott, mindössze 31 év alatt hozta létre. Hobó - a tegnapi bejegyzésben feltüntetett - zenéje folytán jutottam el oda, hogy Villon életét tanulmányozzam a Wikipedián. Érdekes dolgok vannak ott róla. Én azt mondanám, a művészlelkű hobók elődje.

Volt ma Fixiszerelés végre. Megcsináltam az első kereket (eddig nem tudtam vele foglalkozni, mert "K"-nál volt, aki nem volt otthon két hétig):
Határozottan jobb lett, mint, amileyn volt :D
Sok tökéletlenkedéssel, de sikerült kiválasztani a hátsó kerékhez megfelelő küllőket, így holnapra az is elkészül, csak még le kell őket fessem.

Finom lett a már-már hagyományos kukoricás-borsós-csirkepárizsis-kecsapos-tejfölös makaróni is. Ennyire:
(benne látható a kétésfél Euros kanál...)

Érdekesség, hogy néha van úgy, hogy a dolgok annyira nem tudnak meghatni, csak úgy elsiklom minden kis szirszar felett. Nem is rossz. Meg kéne tartsam ezt a jó szokásomat.

Most megint fekvés, mert holnap kilenckor jelenésem van az autóvillanyszerelőnél.

Páp!

Aszfalton könnyebb

Reggel öthuszonötkor kelés, aztán indulás. Nem készítettem reggeli fényképet s többek között ez is egy olyan dolognak a következménye, ami valamennyire elrontotta a túrát: nem jól osztottam be az időmet. Túl későn ébredtem, s még egykét dolgot be kellett pakoljak, így nem volt időm melegíteni rendesen, csak felpattantam a biciklire s nyomás a találkahelyre, hogy ne késsek. A negyvenedik km-nél meg is látszott; a fiúk nyomták rendesen, én mentem utánuk, ahogy tudtam s persze, hogy meghúzodott a bal belső combom a térdem fölött. Pont úgy, mint ahogy két hónapja a jobb. Bírtam velük a nyolcvanadik km-ig, aztán ott mondtam nekik, hogy inkább megyek tovább aszfalton Váradig, ha kicsit hosszabb is, mert nem akarok szekérúton mászi felfele, ugyanis ott sokszor állva kell hajtsam, amitől, ugye fáj a lábam. Így történt, hogy az utolsó 80 km-t egyedül tekertem másik útvonalon, de előtte készült egy ilyen kép a biciklimosós patakbangázolás után:

Egy ilyen pedig egy kellemes kis pihenőnél valahol az ötvenedik km-nél, ahol sikerült megvásárolnom azt a két energiaitalt, amitől délután itthon nem tudtam normálisan aludni:

S akkor az energialöttyök egyike s egy szétolvadt fehércsokis izé egy későbbi fotóról:

Na, miután leváltam a fiúktól, elindultam Sonkolyos fele. Nyikorgott a láncom, szerettem volna valahol keríteni tíz csepp olajat, de nem volt szerencsém. Vagy csak litrest adtak volna jó pénzért, vagy nem volt egy használt olajas dobozuk sem, így Várdaig nyikorogtam. Aztán belefogott a dalba még a hátsó agy szabadonfutójának a csapágy-együttese, merthogy tönkre van menve szegény. Ez volt az utolsó útja annak az agynak. Megtette már ő a maga húszezer kilométerét, megérdemli a doboz alján a békés pihenést.
Naszóva, ahogy elindultam az én alternatív hazafele utamra, felcsattintom, a fülhallgatót a fülemre, beindítom a zenegépet, hogy most aztán hazáig mekkora buli lesz, de tévedtem. Három dalocska után lemerült. Na, mindegy. Közben ilyen volt a táj Barátka (Bratca) dombjain:

Ilyen pedig Telegd előtt nem sokkal:
Elmaradtak a dombok.
Végül hamar hazaértem; háromnegyed ötkor már csobbantam bele a kádba.

Túra eredménye:

160 km
59,4 km/h max sebesség
19 km/h átlagsebesség
8 óra 33 perec 25 másodperc menetidő
...mégse kellett volna átcseréljem tegnap a vékony gumit vastagra.

Érdekesség, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Ha nem fájt volna a lábam, simán meg tudtam volna csinálni ugyanazt az utat visszafele is. Bár akkor valamikor mostanság érkeznék meg.

Néztem egy filmet is: "The Bounty Hunter", sőt, mégegyet: "Clash of the Titans". Előbbi exférj, exfeleség rendőrségi ügybe való bonyolodását és ezáltal újratalálkozását elmesélő nagyon jó kis komédia, utóbbi egy görög mitológiai történetet elég eredethűtlenül bemutetó, de élvezhető grafikai elemekkel díszített jóféle film.

Finom volt a tegnap készült mindenfélével tarkított húsos makaróni. Mind megettem.

Oszt most már fekszem, mert kiment az energiaizé hatása.

Túrázzatok sokat ti is, mert hanem, nem lesz, miről mesélni az unokáknak.

Napá!

Turbó

Megúsztam, mert csak 40 Euroba került a javíttatás. Attól féltem, hogy sokkal többet fognak elkérni. Ki is próbáltam gyorsan Seat urat javítás után s haszta, hogy repesztett. Hármasban százzal lehetett vele süvíteni s nem sípolt a turbo, mint eddig s a füstje se olyan kormos, mint volt. Most már csak az elektronika maradt hátra, meg a rozsda, de azt nem tudom, hogyan tüntetem el.

Bejártam a műhelybe is két szerelés közben, vettem fehér festéket, lelakkoztam úja Fixi vázát s még egykét alkatrészét. Így néz ki a sötétben a váz eleje:

Ilyen színekben kell majd elképzelni az egész bringát. Jövő hétre már tényleg valahogy össze kellene rakni, mégis hallám hogy néz ki.

Holnap megyek túrázni. Megintcsak hasonló területen, mint múlt héten. Biztosan jó lesz, szép időt jósolnak a meteUrológusok s a vékony gumikat is lecseréltem vastagra. Jée!

Volt még szerveződés s kicsi film is, de elhanyagolható. Sietek megint lefeküdni, mert hat óra múlva már valamerre kifele fogunk kerekezni a városból.

Érdekesség, hogy tiszta jó, hogy írom ezt a blogot, mert észrevettem, hogy amióta elkezdtem, egyre inkább jobban, könnyebben megy a fogalmazás. Szokom a nyelvet :)

Finom volt a csirkehúsos-borsós-kukoricás-kecsapos laska. S még finom is lesz minimum két napig.

Jó hétvégét!

Szilveszter olvadós éjszakája

Hát nem jött össze a sízés ma itt kint a Bucsin tetőn, ahol épphogy csak áram van, meg Vodafone jel (internet tehát nincs, ezt a bejegyzést későbbről módosítom épp vissza a bejegyzések idő szerinti rendjébe).
Egy tíz fős társasággal vagyunk nem messze a Bucsin tetőtől egy EU-konform hétvégi házban egy jó felszerelt sípálya lábánál. Sípálya van, de olyan nedves az idő, hogy nem megyünk rá, nehogy összetörjük azt a kis havat, mert holnap, ha megfagyna (reméljük), akkor sem tudnánk sízni.
Az egész nap a társas játékoké volt. Nagyon jól telik, jó a társaság. Egyáltalán nincs szilveszteri hangulatom, de jó a kedv, az a lényeg. Finom volt vacsorára a húsos makaróni.
Az év utolsó pillanata egy kis, gázolajjal táplált tábortüzecske féle lángoló fa halmaz mellett múlt el. Elénekeltük a székely és a magyar himnuszt, majd egy pezsgő elfogyasztása és pár perc társalgás után folytattuk a társas játékok fergetegét, aztán csoportos alvás.