Így bicikliztem körbe unalmamban és hostelkeresés érdekében háromszor ezt a random kisvárost, Kemptent. Nyolc hostel közül, amit a neten "hostel"-nek jelöltek, egy sem volt az. Mind vagy bérlakás vagy ügynökség vagy kollégium vagy magánház volt. Ígyhát maradtam az első és legegyértelműbb lehetőségnél: a Jufa nevű vendégházban aludtam 50 Euroért. Szuper volt a hely, csakhát nem 10 Euroba került. Kicsit keringtem még a városkában, aztán netezés, zuhanyzás, alvás.
Másnap, ami, ugye, ma van (mennyi vessző úristen), abban reménykedtem, hogy hívnak a műhelyből, hogy kész van a kocsi, 200 Euro, lehet érte jönni. Persze, ezt még én sem hittem el, csak úgy azért titokban mégis reménykedtem benne. Közben kerestem olcsó hostelt a neten, találtam is egyet Ottobauern-ben 18 Euroért. Elég szimpatikus volt, még, ha két napot is kell ott tölteni. Délután négyre terveztem az odabiciklizést (31 km), de előtte mindenképp beszélni akartam az autószerelővel, sorra tudták-e már keríteni az autót végre. Odamegyek - egy másik fickó volt ott -, mondom, mi van, azt mondja, még nem nézték meg, már csak a jövő héten kerítenek rá sort. Mondom, ember, én nem vagyok bennszülött, nem ülök itt két hétig, hogy kész legyen az autó. Valamit nem lehetne csinálni, hogy mégis azért az idén hazaérjek vele? (Ez a fickó már elég jól tudodd angolul). Hát - azt mondja - megnézhetik hamarabb is, de nem jósol neki jövőt. Márminthogy az a motor nagy valószínűséggel szarrá van menve, ha meg kell javítani, többe fog kerülni, mint az autó. Ha nagyon szar a helyzet, 3000 Euroba is kerülhet egy nemtommilyen átjavítás. Na, mondom, akkor ez nem fasza, itt valamit ki kell kreatívkodni. Mondom, adja csak vissza a kulcsot, akkor nem kell semmiféle hibakivizsgálás, ha utána lehet, hogy kifizethetem kétszer az autó aktuális árát a javításra... mármintha volna miből. Visszaadja a kulcsot, mondom má bocs, hogy így meggondolom magam, mondja semmi baj. Rendes csávó volt, valóban.
Telefonálás gyorsan Potyinak, mit szól, mennyibe kerülne hazavinni az autót. Azt mondja, potom 400 Euro. Hát nem örvendtem a hírnek, de itt azért mégsem hagyhatom. Ha másért nem is, benne van egy csomó értékes minden, merthogy franciaországban megtömtük a kocsit becsületesen. Na, hát akkor nincs, mit tenni, küldjön értem egy utánfutót. A probléma oly hamar megoldódott, hogy ez a telefonbeszélgetés délután ötkor történt, s elvileg három óra múlva (11-kor) itt van értem az utánfutós kocsi, szép magyarul a trailer. Ez jó dolog, csakhát 400 Eurom bánja. Azzal viszont tudom vigasztalni magam, hogy a hazaútra az üzemanyag úgyis lett volna egy 100-as; ha a motort megnézik s nagy a baj (márpedig az), az még 120; s akkor már csak 180 euro plusszt adtam ki a hazaútért. Na, de hát ki tudja, lehet, még így is jobban jártam, mintha kitudja, hogy jártam volna - ezt a fantáziátokra bízom... uge, hogy jobb így?
Képek azért így is készültek erről a kényszerű városlátogatásról. Itt van pl egy gethes szökőkút:
Egy gyönyörű hídallja:
S egy kicsi gát az Iller folyón:
Ugye, be szép. Rakhatnék fel még képet a körgyűrűről, de azt inkább most kihagyom.Összességében viszont nincs, mit panaszkodjak. Egy nagyon szép túrát tudhatok magam mögött. Láttam sokmindent, amit ez az autó nélkül - háát - valammi más módon láttam volna. Na, mindegy. Jó volt, az a lényeg s, ha ehhez hasonlítom a 400 Euro + 200 Euro üzemanyag, meg szállásköltséget, nem is jöttem ki olyan rosszul. Főleg, hogy - és ezúton is köszönöm - nagynéném anyagilag milyen jól megtámogatott.
Tehát akkor itt egy hattalmasan nyomós érv, miért éri meg inkább biciklivel túrázni:
