Zenélős

Ma este elvittem a gitárt a Gekkóba, "Sz" pedig hozta a szintetizátort, de többnyire magunknak zenéltünk és azt is csak akkor, mikor kedvünk tartotta. Ez amolyan "próbáljuk ki, milyen" tipusú zenélés volt. Majd, ha adódik alkalom és igényeltetik zene, akkor lehet, megpróbáljuk újra. Talán majd a Nyári Egyetemen.

Találkoztam "T"-vel. Ezt mindenképp beírom ide.

Megjött "L" barátom Kolozsvárról biciklivel. 4 és fél óra alatt ideért. Nagyon jól nyomta. Most alszik. Fáradt. Elhiszem.

Másik dolog, hogy végre eljutottunk oda a céggel, hogy egyik kliens majdnem 200 Eurora rendelt tőlünk a múlt hónapban és, mivel mindig hónap végén fizet, szegény kicsit hanyat esett az összeg láttán, úgyhogy holnap megyek vele egyet tárgyalni, haddlám, milyen kedvezményben részesítsük. Valószínűleg kap 10%-ot, oszt annyi.

Érdekesség, hogy néha arra gondolok, milyen azoknak az embereknek - vagy asszonyoknak -, akik mindenképp meg akarnak tudni rólam valamit és nem tudják, hogy van blogom. Felkutatnak fészbúkon, hájfájvon, nézik az ismerőseimet s sokmident mégsem tudnak meg. S, mikor megtudják, hogy van egy olyan blogom, amin annyi infó van rólam, hogy olvasgathatják folyamatosan két napig kedvükre, akkor kinyílt egy világ. Az enyém.
Érdekes. Vannak, akiknek én is szívesen olvasgatnám az életét.

Nem tudom, említettem-e, hogy "A", akivel az ausztrál vízumot intézem, jelenleg szabadságon van Perth-ben, de 20-án Pesten lesz és akkor majd mindent megbeszélünk a vizummal kapcsolatosan. Sőt, ha marad legalább egy hetet, akkor még személyesen is találkozhatunk, ugyanis, ha minden igaz, kb azidőtájt megyek Szentendére, a már-már megszokott diáktáborba, bár idén csak tiszteletbeli diákként.

Beraktam a megfelelő helyre az elmeradt panorámaképet nagynéném keresztúri lakásából, mert édesanyám kíváncsi, fényképen hogy is néz ki az, amit szabad szemel is lehet látni, nameg, persze azért, mert megígértem.

Most Tankcsapda - Egyszerű dal. Ilyen a hangulat. Fél kettő. Lekvároskenyér + fekvőtámasz + alvás. Holnap nap van.

Finom volt a szalámis-tejfölös-csiliszószos-sajtos-olivabogyós rizs. Hú. Máskor vagy egyszerűbbeket főzök, vagy nem írom be a bejegyzésbe.

Ennél többet nem árulhatok el, pá!

Villanyszerelés

Végre sikerült rendbehozni Seatot. Minden kész rajta, már csak a rozsdát kellene eltüntetni róla. Így, Tusványos előtt tiszta jó, hogy rendbe van téve, mert bizony, ott lesz használva eleget.

A mai nap a villanyszerelésen kívül nemigen volt mozgalmas. Estefele még elnéztem a Gekkóba, de majdnem egyedül kellett megigyam a sört, olyan kevesen voltak.

Érdekesség, hogy az autóvillanyszerelők, az autószerelők, az autókárpitosok és egyáltalán minenféle autóval foglalkozó emberkék stílisa valamilyen szinten megegyezik. Könnyen fel lehet figyelni rá.

Finom volt a tegnapi.

Ennyit a máról dióhéjban.

Feksz.

Francois Villon

Nem is tudtam, hogy azt a hatalmas életművet, amit hátrahagyott, mindössze 31 év alatt hozta létre. Hobó - a tegnapi bejegyzésben feltüntetett - zenéje folytán jutottam el oda, hogy Villon életét tanulmányozzam a Wikipedián. Érdekes dolgok vannak ott róla. Én azt mondanám, a művészlelkű hobók elődje.

Volt ma Fixiszerelés végre. Megcsináltam az első kereket (eddig nem tudtam vele foglalkozni, mert "K"-nál volt, aki nem volt otthon két hétig):
Határozottan jobb lett, mint, amileyn volt :D
Sok tökéletlenkedéssel, de sikerült kiválasztani a hátsó kerékhez megfelelő küllőket, így holnapra az is elkészül, csak még le kell őket fessem.

Finom lett a már-már hagyományos kukoricás-borsós-csirkepárizsis-kecsapos-tejfölös makaróni is. Ennyire:
(benne látható a kétésfél Euros kanál...)

Érdekesség, hogy néha van úgy, hogy a dolgok annyira nem tudnak meghatni, csak úgy elsiklom minden kis szirszar felett. Nem is rossz. Meg kéne tartsam ezt a jó szokásomat.

Most megint fekvés, mert holnap kilenckor jelenésem van az autóvillanyszerelőnél.

Páp!

Continuing

Javarészt a tegnapi, csak délutántól és több zenével. A minősítés maradt, sőt!

Nade azelőtt:
Reggelire lenyomtam egy kiló almát, hogy egészségesedjek. Jól esett, de még éhesebbbnek éreztem magam. A gyomromnak mindenképp jót tett, mert nem volt, mit emésszen rajta. Holnap is alma lesz a reggeli, aztán vásárolok még gyümölcsöt, mert megéri.

Nagytakarítás délelőtt: számítógépasztal lerámolása, lakás takarítás, ágy körüli dolgok elrendezése.

Ha péntekig nem hívnak sehova dolgozni, megint felveszem a kapcsolatot hajópincérékkel, hogy unom itthon, úgyhogy intézkedjenek csak gyorsan!

Finom volt a tegnapi húsleves és jó film volt a "Kick Ass" és a "Fantastic Mr. Fox" animáció is. Érdemes mindkettőt megtekinteni. Jó filmek a kategóriájukban.

Megintcsak száraz tényeket tárok elétek a napból, merthogy semmiféle múzsa nem köröz a fejem fölöt s homlokon sem csókol. Ez van. Majd máskor.

Egy rövid érdekességre azért még tellik: kedvenc ételem a kakaóba aprított kenyér. De kétharmad liter legyen és 66 kenyérdarabka ússzon benne!

Mindenkinek jó étvágyat és egészségünkre!

Rendőrök s zakuszka

A nap két legemlékezetesebb része. Mindkettő délelőtt történt s sikerült is jól elszarniuk a nap eme intervallumát.
Hogy is kezdődött?
Ma tíztől képzés volt. Későn keltem a fél tízes induláshoz. Ígyhát gyorsan lenyomtam két zakuszkás kenyeret félálomban és mosakodás, aztán nyomás le a kocsihoz s irány Debrecen. Még talán időben oda is értem volna, ha nem szólnak közbe rendőr elvtársék valahol a Hosszúpályi út második falujában. Mikor még messze voltam, már ügyesen kiállt a rendőr bácsi s meszelt a levegőbe, hogy jól lássam, hogy ebből biza megállítás lessz.
Félrehúztam, beszót illedelmes megszólítással, tele kedveskedő jelzős szószerkezetekkel, hogy:
-Forgalmit, jogosítványt!
Asszem, pontosan idéztem a felém idézett szavai költői fordulatokat rejtelmező tömkelegét. Tehát eddig így. Odaadtam szépen, mosolygósan, hogy:
-Tessék parancsolni
Élt is a lehetőséggel, jött a parancs:
-Biztosítást!
Odaadtam. Nem lelt fel semmi gyanúsat. Jött a következő:
-Állítsa meg a motort, nyissa fel a csomagtartót! - jött a következő, immár az összetett mondatok fajtájába sorolható hozzámszólása.
Megtettem.
Láttam, hogy nagyon fürkész a szemével valamit, amit hátha nem talál meg, de nagy sajnálkozására minden ott volt, ami kötelező. "Nahát, akkor mit találjon ki, hogy valami miatt meg tudjon büntetni?" - gondolta magában s azt hitte, nem veszem észre. Tévedett.
-Mit ír a pótkeréken? - kérdezte (tudni illik, nem tudta a szerelő megragasztatni az egyik lyukas kereket, ezért pótkerékkel kényszerültem még ezen a héten járni). Szóval:
-Mit ír a pótkeréken? - kérdi illedelmesen.
Há mondom:
-80 km/h.
Felcsillant a szeme:
-S Ön meddig megy - kérdi tőlem
-Debrecenig
-S onnan haza?
-Igen.
S akkor it most azt hitte, nyert:
-Háde az több, mint nyolcvan km.
-Hát persze, hogy több - mondom.
-De csak nyolcvanat ír rajta nemde?
Na, mondom magamba, télleg valóságon alapulnak a rendőrviccek:
-Igen - mondom -, de az nem km, hanem km/h.
Vagyis mehetek bármennyit vele, csak ne gyorsabban, mint nyolcvan km/h. Na, de itt vérszemet kapott, hogy megint nem tud belekötni semmibe.
Nézelődött, gondolkozott, aszongya:
-Kopottak a gumik.
-Hű - mondom - igen, tényleg azok.
-Tudja, hogy itt Magyarországon nálunk az a törvény, hogy ezért elvehetjük az autó forgalmi engedélyét?
-Hát nem - mondom -, nem vagyok magyarországi, ugyebár.
Na, itt érezte, hogy győzött, bár igaz, a gumik nem voltak lekopva a kopásjelzőig, így tudtommal legális még velük járni. De hát kitudja, Magyarországon mi a szabály.
Odahívott az autójához, ott átvett a társa.
-Nem veszem el a forgalmit - aszondja -, hanem adok egy húszezer forintos bírságot. Jó lesz?
-Hát - mondom -, neméppen. Nem lehetne valahogy más megoldást kitalálni?
S itt még kicsit értetlenkedtünk s aztán sikerült megvesztegetnem tízezer forinttal.
Itt most nem szabadna írjak erről, mert elméletileg ő is és én is börtönbe fogunk kerülni, ha más megtudja (erről tájékoztatott). Úgyhogy kezeljétek titokként lécci.

Másik dolog. Eleresztettek végre a rendőrök, de el kezdett fájni kegyetlenül a hasam a reggeli gyors zakuszkaevéstől. Mire beértem Debrecenbe s leparkoltam, már szikrázott a szemem. Olyan rosszul voltam háromnegyed órán keresztül, hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Égett a gyomrom, hányingerem volt, szédültem, nem volt semmi erőm. Végül annyira megembereltem magam, hogy kimásztam a kocsiból és nagyon nagyon lassan elballagtam a képzés helyére, de közben háromszor majdnem összeestem. Éreztem, hogy leragad a szemem s kész. Na, de nagy nehezen megtettem tíz perc alatt azt a hétszáz métert. Így történt, hogy késtem egy órát a képzésről. Pont szünet volt. Amint megláttak a diáktársaim, megnyugtattak, hogy tényleg szarul nézek ki. Valahogy lekínlódtam még egy órát terítgetéssel, szalvétahajtogatással s aztán, végre teljesen helyrekattantam. Sikerült átgyűrnöm a gyomromon a zakuszkát s még azér se hánytam ki. Nehogymá!

Na, ez a két emlékezetes dolog történt ma. Ezen kívül volt szakmai és angol képzés, ahol többek között Kedves Péter megtudta, hogy, ha minden igaz, fix két hét múlva mehet vizsgázni, ha úgy gondolja, hogy eléggé fel van készülve. Szerintem úgy gondolja, úgyhogy holnap be is jelentkezik a központnál a vizsgára ímélben.

Hazafele jövet nem volt baj, de minden esetre holnap lecserélem a téli gumikat nyárira. Azok majdnem újak, éshát persze azért már ideje is...

Itthon volt gitározás, hálózatos zenahallgatás s egy jó hosszú blogbejegyzés.

Finom volt a zakuszkás kenyér, de bár ne ettem volna meg.

Érdekesség: miért neveztem a blogomat "messzevanausztráliának", olyan alcímmel, hogy "...avagy hosszú, rögös utam itthonról Ausztráliáig", ha nem is arról szól.
Válasz: hát azért, kérem, mert attól, hogy nem csak arról írok, hogy halad a terv, még nem elhanyagolható a sok többi dolog sem a végcél beteljesedésében. Remélem, tisztán fogalmaztam. Ha nem, rá lehet kérdezni.

Üdv akkor mindenkinek, s vigyázat! Először igazán felébredni s csak aztán zakuszkázni!

Jönnek az illatok?

Azon gondolkoztam, hogy hogy is alakult ki a zene. Először kezdődött ugye a tűz körüli ritmusra ugrálással, dobolással. Tehát első volt a ritmus, meg a hang. Utána, hogy szebb legyen, jött a dallam. Kellett még valami. Kiatlálták a különféle hagnszereket. Mikor már a hallással érzékelhető skálát zeneileg teletömték mindennel, hogy szebb legyen, rájöttek, hogy nagy szerepet játszik a látvány. Gyorsan kitaláltak hatlmasabbnál nagyobb színpadokat, kápráztató világítást és pirotechnikai effekteket.
Eddig ennyi. Én viszont még tovább fűzném és behoznám a testi érzékelést, mint újabb teret a zene átérzésének tetőzése érdekében. Egy száguldó autóban pl kemény rokkot, meg pörgős zenét jó hallgatni; hosszú utazásnál valami lagymatagabb a jó; döcögésnél meg találó a népzene. Tehát eddig van hallás, látás, testi érzékelés.
És akkor itt jön képbe a szaglás. A jövő koncertjein már valószínűleg rózsa és levendula illatot fognak a közönségre fújni lagymatag zene hallatán; keményebb, zúzósabb zenénél újhangszer-, újgumi-, újkönyv- és olajszagot, népzenénél pedig kovászos uborka aromát, sarjú-, esetleg istállószagot.
Vajon igazam lesz?

Másik téma, hogy ma biciklit és autót szereltem - úgy tűnik, sikeresen. Két biciklit rendberaktam, az autón pedig végre valahára helyrehoztam a zárt, amit fél éve feltörtek/letörtek és most már tudom nyitni/zárni a kormány felőli ajtót es/is. Sőt, már a riasztón is gondolkozom.

Volt még nyugovós "E&P" válogatás, gitározás és sikerült majdnem teljesen kipakolni az otthonról hozott dolgokat. Már csak pár ruha maradt hátra.

Finom volt a fokhagymás leves, amivel ki is ürült a levesarzenál. Ezentúl valamiket kell kotyvasszak, de nem ijedek meg, mer a hűtőben lapul kerekedik ötven tojás.

Holnap majd' egész nap debreceni képződés. Most a szokásos, oszt:
"Az elalvás a nap legszebb pillanata, aludjon Ön is ................... el!"

Szép, kerek nap

Hozzá kell tenni, hogy laza is volt. Egy óra tájt mentem be ugyanis dolgozni, úgyhogy a délelőtti állapotom lustának mondható. A munka három bicikli megjavításában merült ki, melyeket már régebben félig felpofoztam, ma, tehát sikerérzettel fejezhettem be a pár órás műszakot. Itthon elkészületett egy fíínom sonkás laska (figyelitek az újítót). Itt megjegyzendő, hogy a sonkás laska finomsága - akárcsak majd' minden ételé - egyenesen arányos az éhség fokával. Ma tehát nagyon jól esett. Utána kis tengés-lengés az interneten; magyar örökzöld slágerek hallgatása hálózatban, majd szaladgálás következett. Itt most új fejezet szükségeltetik.

Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).

El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.

Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:

"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":

Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.

Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D

A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!

Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".

Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...

Pihengetős vasárnap

A nap teljes mértékben az ellazulásé volt kivéve a futást, hasizmot és a nemsokáa következő fekvőtámaszt.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.

Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.

A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.

Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.

Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...

Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.

Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.

Zizomláz bácsi

Megérkezett számításaim szerint. Többedmagával. Szikrázott a szemem, míg rendesen bemelegítettem, de megérte, mert jól esett ismét a szaladás, nameg így az izomláz is hamarabb elmúlik. És érdekes módon most még hamarabb le tudtam futni a távot, mint tegnap. Ma ugyanis 23 perc helyett 22 alatt sikeredett. Talán a jobb klíma, a kevesebb ruha és a terep ismerete is számított, de az is lehet, hogy valamelyik időt félremértem. Remélem, nem a mait.
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:

Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:

A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...

Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.

Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!

Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.

Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.

Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.

Aviszon'látásra!

Március, vagy december

Ha most reszetelődne az agyam és kinéznék az ablakon, nem tudnám eldönteni, melyik hónapban vagyunk. Még akkor sem, ha az agylenullázás egy hete történt volna s azóta lesném a klímát. Hihetetlen. Hogy ti is lássátok, miről beszélek, itt egy időjárás-előrejelzés:


Ennyit a jóidőről.

Ma voltam Debrecenben képződni. Megtanultam, milyen nehéz egyszerre három tányért vinni egy kézen és öt újjal tele tálcát hordozni. Kiöntöttem a tálcán lévő négy pohár vizet egy éles kanyarban, de a dobozos üdítő talpon maratd. Ezt csinálja utánam valaki! Készítettem elméleti menüsort és tálaltam is hozzá. Nem volt unalmas és élesben sem lehet olyan rossz. Már várom... de hát mikor volt az, hogy nem vártam?

Este úgy döntöttem, hogy elmegyek kocsmázni, mert van valami buli. Ennek másfél órája... Arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal jobban tettem volna, ha nem csinálok semmit, csak úgy egyszerűen itthon maradok és ülök a - öt helyett - két kerekű forgószékemen enyhe 5 fokos dőlésszöggel. Határozottan jobban jártam volna. Igaz, hogy találkoztam néhány ismerőssel, de azt leszámítva semmi jó nem történt. S még jó füst szagom is van. Hát hurrá.

A nap jó pontja, hogy még hidegen is, de jól esett reggelre a tegnapi tojásrántotta másik fele, ami ugye direkt reggelire van kitalálva. A mező és madárcsicsergés hiányzott, de a téli hangulat ellenére sziporázó fantáziámmal és törhetetlen akaratommal szerényen odaképzeltem.

Most, hogy újraolvasom a bejegyzést, rájövök, hogy egy nem-én féle embernek bizony ez egy szar napnak minősült volna. De szerintem valahogy mégiscsak kellett ide, a hét ezen részére. Sőt, most, hogy gondolataim a szép fele kalandoznak, eszembe jut, hogy milyen jó dalt ismertem meg ma. Igazi kedvcsináló dzsessz. Hallgassátok szeretettel és fordítsátok le a szöveget hallás után, me lyrics még nincs hozzá. Ha mégis van, gyorsan kérem ideposztolni véleménynek!

Na jó, befejezem, me ma sokat jár a szám. Úgy néz ki, ha másban nemigazán sikerült, ebben akarom kiélni a boldogságom. De nem hagyom magam és áthelyezem holnap valami másba. Valami hasznosba. Várjátok csak.

Most a szokásos aztán alusz.
Megjegyzendő, hogy ma még - jobb híján - letörlesztettem a fekvőtámaszok elmaradását egy napra. Mindjárt utolérem magam szilveszter óta.

Aludjatok gyorsat s aktívat... több idő jut a holnapra ;)

...s erre megindult a vér az orromból. Most mondjam, vagy mutassam!?!?

Szevasz, hűlés!

Úgy néz ki, ennyi volt. Most már délután óta nincs lázam és az orrom is ritkábban fújom. Ezek szerint bevált az esti paplant a fejre csavarásos, takaró nélkül alvásos és nappal intenzív fizikai mozgásos kúra... megint. Aki meri, próbálja ki, megéri. A háziorvost pedig lehet szabadságra küldeni.

Volt ma meló elég jól, egyszerre három futár tekert (köztük és is). Én csak háromig dolgoztam, mert utána kaja és a debreceni képzés következett. Ma megkaptuk a szakmai tankönyveket is, úgyhogy most itthon is tudom olvasgatni az anyagot. A nehezebbik az benne, hogy az én szeszkultórám eléggé gyatra, márpedig a könyv nagyrésza arról szól, hogy melyik szeszes italféleség hogyan, hol és miből készül, nameg, hogy hogyan kell felszolgálni. Az anyag könnyed elsajátításának módja a kurzus közepén ötlött fel bennem: a legjobb és legtovább tartó ismeretek megszerzése a szeszes italokkal kapcsolatosan akkor válik lehetővé, ha mindegyiket végigkóstolom. Nemsokára el is kezdem, persze, csak mértékkel.

Finom volt ma a kedvenc tuningkajám, a Peti féle tejbekotyvalék, aminek a receptjét pihentebb állapotomban leírom.

Most az esti dolgaim után elteszem magam a hétvégére. Viszón'látás!

A tarka nap

Történt ma pár dolog. Kronológikus sorrendben mondom.

Volt mára két javítanivaló biciklim, de nem értem el nagy sikereket e témában. Komplikált. Az a lényeg, hogy majd talán holnap.

Megvásároltam a tegnap emlegetett hátizsákot. Márkája Hannah neki. Nem volt olcsó, kb 60 Euroba került, nade úgy látom, megérte. Nagyon meg van csinálva, praktikus, könnyű, sorolhatnám. Majd, ha jó sokat használtam, ajánlgatom másnak is. Remélem, elkísér a világ sok sarkára.

Kisbevásárlás következik a Pennyben. Amikor biciklivel megyek vásárolni, mindig úgy felpakolok, hogy alig bírok hazagurulni. Ez ma is így sikerült. Megvettem az alapanyagokat a mai lecsóhoz, de úgy felpakoltam más nyersanyagokból is, hogy jobb kezemben - a hátsó fék helyett - egy zacskó banánt kellett hogy szorongassak, mely épphogy kibírta hazáig az idő közben sok lyuktól tátongó, vékony, átlátszó műanyagtasakban. Sérülésmentesen, viszont farkaséhesen értem haza, oszt neki a lecsónak. Itt most ehhez többet nem fűzök, olvassatok inkább róla egy külön mellékletet. Még annyit, hogy főzés közben testileg a szerencsétlen, kiközösített banáncsoport, lelkileg pedig Zorán tartott beszámítható és főzésre éppenhogy alkalmas állapotban.

Főzés közben volt még gitározás szintén a Zorán műveiből. Nagyon jó dalai vannak. Kell hallgatni! Minimum.

Na, ez volt a mai. A lecsó finom volt, most még valami vacsora, aztán tárolom magam holnapra. Üdv!

Esztétikai élmény a századikra

Ez a századik bejegyzés. Hallgassátok szeretettel a következő zenei művemet, melyet csak ma, csak most, csak itt, csak valaki másnak ajánlok: The Beatles - Let it Be. A dal elkészítése mindössze négy és fél órát vett igénybe. Nem kell megijedni, nem egyszerre játszom a két hangszeren. A dalt két felvételből állítottam össze. A stabil háttérzaj Nagyváradnak és a nagyon alsó kategóriás mikrofonnak köszönhető, ami még csak nem is az enyém. A szájharmónikát édesanyámtól kaptam karácsonyra, de ötlejes mivolta és szakszerűtlen játéktudásom miatt mintha egy két falcs hang is kijönne belőle. Azt engedjétek el a fületek mellett.

Na, de a századikra nem csak ennyi, hanem még írtam egy isteni mellékletet, melyet itt olvashattok. Lehet hozzászólni, egyetnemérteni, felháborodni, helyeselni de az elolvasás a minimum. Ha valaki tud jobbat és hihetőbbet, ne tartsa vissza.

Estefele nekiálltam, hogy még valami verset kicsikarjak magamból, de az már túl sok volt egy napra. Egy összevissza firkált papírt sikeredett összehozni egy óra alatt. Nem valami nagy teljesítmény.

Közben megtatáltam egy másik Katának a blogját, aki már jóideje Ausztráliában van. Bezzeg.

Finom volt a tojásrántotta reggelire. Most még jön egy lekvároskenyér tejjel s aztán estvéli dolgok és lemegyek alfába.

Megy a meló

Ma egy jó hétfő volt. A hétfők gyengébbek a hét többi napjához képest. A keddek általában a legjobbak. A mei hétfő egy jó keddnek felelt meg. Négy megszakítással futárkodtam, minden megszakításban itthon kajáltam, mégis éhes voltam. Az idő egész jó volt. -2 fok. Az azért volt jó, mert nem volt annyira hideg, hogy megfagyjak, de annyira nem volt meleg, hogy az útról a sok lucsok felolvadjon. Így, ahol vizes lett volna, ott sem volt az.
Munka közben délután magasságában elhatároztam, hogy ma veszek egy MP3 lejátszót, mert zene nélkül túl unalmas. Elhatározásomnak eleget téve vásároltam is egyet. 4 GB-s, és csodálkoztam, hogy miért olyan olcsó (kb 33 Euro). Miután megvásároltam és áttanulmányoztam, rájöttem: nincs benne Shuffle, se rádió (mondjuk, azt észrevehettem volna) se normális beállítás a zenék lejátszásához. Egyszóval össze van csapva kicsit. Kellemes és egyben kellemetlen meglepetés, hogy volt benne USB kábel és fülhallgató, ugyanis a bótban én előrelátóan mindkettőt beszereztem. Nem kell valakinek jó pénzért?

Finom volt a tegnapi sonkás makaróninak a másik fele.

Elkezdett havazni és mínusz fok van. Ez szomorú, ugyanis holnapra nagyon fos idő lesz. S a lábam is fáj kicsit. S még hosszú a hét...

Na, most fekusz s alusz, hogy pihenjen nagyot.