Autó, képzés, kisgyerek

A mai nap három legfőbb jellemzője. Első a kisgyerek: "D". "G" barát(o)/(nő)m fia. Bő másfél éves én nagyon jópofa kisgyerek. Déltől délutánig vele és "G"-vel töltöttem az időt, jól eljátszogattunk, elbeszélgettünk. Szóba jöttek régi, jelenlegi és még meg nem történt dolgok. Tanulságos volt.

Következő momentum Seat úr elhozása volt "I" autószerelő úrtól. Kb 180 Euroba került de elég sok betegségből kigyógult. Még kell cserélni rajta teleszkópot, csomagtartófeszítőt, ablaktörlőfogantyút és rendbe kell hozni az ABS-t. Még ma szarozott a turbó, azzal is kell csinálni valamit. S akkor pontra lesz téve a autó.
Minden képp elmondhatom róla, hogy sokkal erősebb lett a szervíz után. Érződik, hogy gyógyulófélben van.

Harmadik dolog a debreceni képződés. Ma angol volt. Haladgatok, tanulgatok, valami csak lesz belőle.

Érdekesség, hogy milyen jó visszagondolni a nagyon kiskori emlékekre. Nekem az első emlékem (ami biztos, hogy emlék, nem pedig valami mesélésből kialakult homálykép) az az, hogy bölcsődében kiságyban kapaszkodok, a nevelőnők pedig mászkálnak a halomra rakott bilikkel az ölükben, aztán meg emlékszem a fényképezőgépre, amitől nagyon féltem.
Már várom, hogy feküdjek le és azon gondolkozzam az ágyban félálomban, hogy emlékszem-e valami mégkorábbi eseményre, úgyhogy most a szokásos s aztán megyek s ki is próbálom.

Finom volt a bableves.

Gondolkozzatok vissza ti is. Érdekes.

Szi!

Taknyosan

Tegnapra sikeresen megtaknyosodtam s felforrósodtam. Ma reggelre már sikeresen elment az étvágyam, égett a gyomrom és szédültem, de ez többnyire a kevés alvásnak is betudható. Fél nyolckor feküdtem, tízkor keltem... azaz költött a diszpécser azzal, hogy vihetem is a rendelést. Asse tudtam, hol vagyok. Aztán valahogy összeszedtem magam, ettem pár falás lekváros kenyeret s adjad neki. Jaj, de nehéz volt. Jól felgyűltek a rendelések, én pedig a betegségtől leverve elég nehezen tudtam kihozni a legjobbat magamból (hacsak a lekvároskenyeret nem próbáltam volna visszaöklendezni). Volt kint vagy két fok reggel. Minden esetre két óra magasságában teljesen elmúlt a lázam, már csak taknyoltam. Beszéltem egy új futárral, "N"-nel, aki mától be is állt, úgyhogy én két órával zárás előtt végezhettem.
A lázmentes állapot sajna nem tartott sokáig, mert most kicsit megint magasabb a hőmérsékletem, de még tűrhető, csak amolyan pozitív irányű hőingásnak tekinthető.

Mivel gitáromat "K" csiklandozza odahaza (otthon otthon), ezért most a szájharmonikára tértem át. Az az baj vele csak, hogy azokban a dalokban, ahol modulálnak, nemigen tudom (még) hasznát venni, mert ő csak a C dúrt tudja. Majd kialakul.

Estefele "L'art pour l'art" maratont tartottam. Óriási, amit művelnek. Kedvencem ez.

Finom volt a tükörtojás. Most még egy lekvároskenyér, aztán erő, aztán kényelmetes aluvást. Minden jót!

Esztétikai élmény a századikra

Ez a századik bejegyzés. Hallgassátok szeretettel a következő zenei művemet, melyet csak ma, csak most, csak itt, csak valaki másnak ajánlok: The Beatles - Let it Be. A dal elkészítése mindössze négy és fél órát vett igénybe. Nem kell megijedni, nem egyszerre játszom a két hangszeren. A dalt két felvételből állítottam össze. A stabil háttérzaj Nagyváradnak és a nagyon alsó kategóriás mikrofonnak köszönhető, ami még csak nem is az enyém. A szájharmónikát édesanyámtól kaptam karácsonyra, de ötlejes mivolta és szakszerűtlen játéktudásom miatt mintha egy két falcs hang is kijönne belőle. Azt engedjétek el a fületek mellett.

Na, de a századikra nem csak ennyi, hanem még írtam egy isteni mellékletet, melyet itt olvashattok. Lehet hozzászólni, egyetnemérteni, felháborodni, helyeselni de az elolvasás a minimum. Ha valaki tud jobbat és hihetőbbet, ne tartsa vissza.

Estefele nekiálltam, hogy még valami verset kicsikarjak magamból, de az már túl sok volt egy napra. Egy összevissza firkált papírt sikeredett összehozni egy óra alatt. Nem valami nagy teljesítmény.

Közben megtatáltam egy másik Katának a blogját, aki már jóideje Ausztráliában van. Bezzeg.

Finom volt a tojásrántotta reggelire. Most még jön egy lekvároskenyér tejjel s aztán estvéli dolgok és lemegyek alfába.

Nade szájharmónika

Úgy jártam fele, mint annak idején Szókratész a bölcselettel: minnél jobban elmerülök e kis hangszer hogyanjaiba és mikéntjeibe, annál jobban tudatosul bennem, hogy mennire messze állok a harmónikázástól.
Vinnyogtam rajta legalább három órát és addig eljutottam, hogy mostmár a Yankee Doodle felismerhető módon hangzik el. Kell tudni, hogy ezt a kis hangszert nem csak fújni kell, hanem szívni is. Na jó, ezt tudtad, de azt is, hogy nincsenek rajta félhangok? Na s akkor azokat hogy fújod ki? Nehezen. Kb hasonló az eset a fuvoláéval. Olyan szögből és olyan erősséggel kell fújd a bizonyos hangot, hogy az egy, esetleg két félhanngal torzuljon el a megfelelő irányba. Sőt, talán oktávot is lehet fújni egy lyukon belül, de ez szerintem csak legenda. Mindegy, a lakótársidegesítés mára sikeresen letudva. Hozzá kell tenni azonban, hogy nem érte őket hideg zuhanyként, mert előtte két-három órát gitároztam vala.

Muzikális megnyilvánulásaimon kívül volt még egy Biharkeresztesre ruccanás és internetezés, blogolvasás és elektronikus beszélgetések tömkelege.

Finom volt reggelre a sült sonkás-kenőssajtos kenyér zöldpaprikával és hideg tejjel.
Az "1"-es márkájú termékből soha ne vegyetek műzlit. Annyira szappanízű, hogy jobb lett volna, ha inkább zuhanyzok vele. Nagy nehezen legyűrtem, de még nem vagyok a helyzet magaslatán.

Ilyen időt kaptam le reggel a telefonnal (hogy művészi tehetségemet fityegtessem):





A biciklijavítás szombatró holnapra maradt, ezért viszonylag korán fogok kelni. Délután végre meglesz az első pincérképzésem Debrecenben. És akkor már csak 30-40 marad.

Most erő, fog, ágy. Pá.