Pinokkióéknál

A mai téma Firenze. Na ez a város olyan, hogy tényleg látszik rajta a régiség. Ódon épületek mindenfele. Ez is tele szűk kis utcákkal, de vannak a városnak tágabb részei is. A lényeg a hatalmas Santa Maria del Fiore katedrális s annak a hatalmas harangtornya. Hat Euroért felmászahhtunk a harangtoronyba és gyönyörűséges látkép tárult elénk. Firenze antik épületei minden keskeny utcácskával, templomokkal, kertekkel. Gyönyörűséges volt a 100 méteres magasságból.

Megtekintettük a XVI. századi Ponte Vecchio-t, ami többnyire tele van építve, úgyhogy, ha a hídról magáról szemléljük, úgy néz ki, mint egy utca.

Tettünk még egy pár kört firenzében, fényképezgettünk, aztán vonattal haza. A fényképeket majd felteszem az internetre, onnan lehet nézegetni.

Finom volt a Maise pizza, amit megúsztunk 6 Euroból. Most a szokásos, aztán alusz, mert holnap irány a Földközi Tenger.

Turistabőrben

A gyaloglás megvolt. Minimum 20 km-t gyalogoltuk Pisában, ebben a Csíkszereda méretű városban. A legfeltűnőbb dolog az volt, hogy sok a bicikli. Ezt már akár tegnap este is észrevehettem volna, de azt hittem, hogy csak az állomás körül van ez így. Hát nem. A belvárosban annyi bicikli van egy-egy tárolóban, hogy már nem is fér, pedig húszméterenként vannak jó sok férőhelyes bicikliparkolók. A másik érdekesség a biciklikkel kapcsolatban, hogy nagy, masszív láncokkal vannak lekötve, amelyeken legtöbbször piros műanyagburkolat van. Helyenként lehet látni olyan bicikliket, amik már minimum két telet átéltek mozdítatlanul.
Ahogy a csodák tere fele közeledünk, lépten-nyomon megrohannak minket a néger óra-, esernyő- és papírzsebkendőárusok és arra kérik az arra járót, hogy támogassák Afrikát a portékájuk megvásárlásával. Akadnak még két-, négy-, és nyolcszemélyes biciklikölcsönzők is útközben.
A város lényege: a Piazza dei Miracoli. Csoddálatos. Olyan, mintha a három híres épületet (torony, dóm, és a kápolna) habkőből lenne építve és alig pár tonnát nyomna a súlya. Persze mindegyik márványból épült és a súlyát meg nem saccolom. Ami mégis az előbbi benyomást keltette, valószínűleg a nagyon aprólékos kidolgozásnak volt köszönhető. A dóm kapujának domborműve annyira meg volt munkálva, hogy valódi 3D-s avatar-élményt keltett a nézelődőben.
Na, de kezdjem a toronnyal. A tényleg dőlése elég meredek. Majdnem 5 fokos. Ha csak úgy elképzeljük azt az 5 fokot, úgy nem tűnik olyan soknak, de inkább látni kell. Rengetegnek tűnik az az öt fok főleg akkor, mikor benne jár a nézelődő. A több, mint nyolc évszázados belső csigalépcsők hol jobb, hol bal oldalt vannak megkopva attól függően, hogy épp a torony melyik felében van, melyik oldalát kell tapossa az ember ahhoz, hogy a dőlésszöget kiegyensúlyozza. A tetején az az 5 fok már határozottan sok. Nem kell sokat tenni ahhoz, hogy leessünk a tetőről: csak a dőlésszöget figyelmen kívül hagyva el kell indulni a toronytető lejtőjén és máris átfordultunk a korláton a 60 méteres mélységbe.
A kápolna hatalmas. Az ajtaján kívül még van mit nézni rajta. Belül a kazettás mennyezet jó vastagon arannyal van mázolva. Belső magasság 30 m körül van, tele van csodálatos óriásfestményekkel és a kupola belső festése (40 m-es belmagassággal) 3D-s élményt nyújt. Vannak benne továbbá házmáretű szobrok, templom méretű oltár s ilyen apróságok.
A dómba nem mentünk be. Úgy gondoltuk, 15 Euro elég volt a ferde toronyra. A téren a kofákat kb úgy kell elképzelni, mint nálunk Korondon annyi különbséggel, hogy itt kedvesebbek. Mondjuk, az áru giccs-jellege is kicsit az otthoni felett áll.
Az utcák keskenyek, de olyannyira, hogy a szemlélődő néha azt hiszi, csak kapuallj, holott egy igazi hosszú utca rejtőzik a sarkon túl. Néna még az első pár méter boltíves tetőzettel rendelkezik. Ehhez igazodva sok a kisautó és a nálunk már forgalomban alig látható háromkerekű kóberes motorbicikli. Jópofa járgányok. Biciklisek sok helyen keresztbe-kasul, utcán-járdán, de dudaszó ritkán hallatszik. Nem azok a fajták...
Holnap korán irány Firenze, a Európa kultúr-fővárosa. Vonattal mindössze egy óra és 5,5 Euro. Ott folytatódik a láblejárás.Finom volt a hidegkaja, amit jó drágán a helyi legolcsóbb bótban vásároltunk. Most a szokásos dolgok, aztán ágy.

Végre Pisa

Na, a nap végül azzal kezdődött, hogy majdhogynem be kellett álljak dolgozni, nade végül mégis meg lehetett oldani. Délben indultam Váradról, az út simán ment, háromra Kolozsváron voltam „H” barátomnál, aki finom meleg kajával látott el. Hégykor indultunk busszal a reptérre, a reptéren viszonylag gond nélkül becsekkoltunk, csak a fogkrémemmel szemezett kicsit a vámos csaj (200 ml-n felül nem szabad folyadékot felvinni), de végül nem volt dond. Fél nyolckor fel is szálltunk a repülőre és a repülővel. Nem kerültem ablak mellé, de menet közben sikerült korrigálni a hibát. Az út második felében már az ablakból bámultam Olaszország fényeit. Nem volt felhő, majdnem telehold volt. Csodálatos.
Leszállás után buszba be, irány a központ, onnan pedig a hostel. A gond csak az, hogy itt két eurót kellene fizetni egy órai netért, ezért inkább úgy döntöttem, hogy holnap (ma) töltöm fel egy netkávézóból, vagy a város egy olyan pontjából, ahol van ingyen net. Én már csak ilyen smucig vagyok.
Na, szállás elfoglalása után bejártuk az esti Pisát. A szűk is utcáknak megvan a varázsa. Ember közeli érzéssel tölt el. Olyan otthonos forma. S ez mind úgy, hogy közben este van. Kíváncsi vagyok a holnapira.
Finom volt a pizza, amit, azt hittem, sosem sikerül megenni, olyan sokáig kerestük a megfelelő helyet. Végül a Trattoria Pizzeria-ban sikerült egy Quattro Staggioni-t lenyomni. Igazi, olasz pizza.
Most jönnek az általános esti bajok, aztán alusz, mert holnap nagy gyaloglások lesznek. Arrivederci!

Pakolászás

A mai nap a holnapira és az azt követő másik négyre való felkészülésé volt.
Az utazási terv: holnap 11-kor indulás Kolozsvárra, onnan 18-kor indulás a reptérre, 20-kor felszállás, 21 körül Pisa. A jövet az kb hétfő 20-kor Pisa, 23-kor Kolozsvár. A kedd még Kolozsvár, aztán szerdán hazaereszkedek Váradra. Egyelőre így néz ki a terv.

Előkészületek: utazási egészségbiztosítás négy napra hat lejért; repjegy adatainak kinyomtatása; a vadonatúj hátizsák felszentelése; szükséges iratok előkotrása; autómosás. A bepakolással az az egy gond van, hogy, mivel ilyen olcsó (8 Euro) repülőjegyem van, az annyira alap, hogy csak kézipoggyászt vihetek magammal. Na ez egy átlagos hátizsák és max 10 kilós lehet. A laptop három kilós kezdetből, úgyhogy nem igazán vihetek magammal ruhásszekrényt. Azon gondolkozom, hogy ez még nálam oké, mert én tényleg fanatikus "csakamifontosazkell" típus vagyok, de hogy lesznek ezzel a dologgal a lányok. Szerintem ez nekik egy drasztikus megrázkódtatás. El tudom képzelni magam előtt, ahogy a hátizsák fel van rakva a mérlegre és akkor gondolkoznak, hogy most akkor két szoknya, vagy inkább egy nadrág, és szegények teljesen zaklatottak. :)
Na jó, lehet, hogy ők előre gondolkoztak és kevésbé borsos áron regisztráltattak valami könnyebb csomagot a raktérbe. De ha nem?

Volt ma még munka is, lehet, hogy indulás előtt még lesz holnap is.
A beprogramált izomláz pontos időben meg is érkezett, úgyhogy becsületesen érzem, hogy van karom és rekeszizmom. Na nem baj. Kicsit most ráerőlködök s akkor hamarabb múlik.

Finom volt a lecsó, jön még valami lekváros kenyér, aztán alfa. Pá!

Illatos évszakok

Mindegyiknek megvan a jellegzetes, első napi illata. A tavasz első napján a föld illatát érezzük, a nyárén az aszfaltét, vagy a porét. Összel a száraz levelekét, télen pedig a hóét. Igen, a hónak van illata: tél.

Megnéztem a világ egyik legjobb komédiáját, amit nagyon rég láttam utoljára: "Life Stinks" (Az élet büdös). Hattalmas film. S mint ahogy a PKE-n a magyarságtörit a vezetőség, ezt én is kötelezően ajánlom.
Müller is bejött a képbe ma egy jó előadással: "Felcserélt szerepek". "L" ma felhívta a figyelmem, hogy lett még több Popper feltöltve, így holnap - ha addig lejön vaegy - neki is állok.

Volt kicsi munka, de az pont jól esett, akárcsak az eső, csakhogy ez utóbbi nem nekem, meg egyáltalán nem a futároknak.
Akkorát mostam, hogy megtelt a köröspart Bonux illattal s a fák rendesen felszusszantak. Majd én csinálok tavaszt!

Született egy melléklet is, olvassátok kétségeitekkel együtt!

Erőlködés témája is előkerült, holnap estére kalkulálható az izomláz.
Holnap sok teendő lesz, mert pénteken irány Pisa!

Finom volt a lecsóm, most még jön lekváros kenyér fogmosással, aztán az ágy.

Kocsma

Nem vagyok az a kocsmábajáró típus, de ma kimondottan jól esett. Estefele, miután megjavítottam egy biciklit, beültem egy kicsit a műhellyel egy udvarban levő Gekkó bárba, dehát a kicsiből sok lett. Jó volt a társaság, előhozódtak az élet nagy dolgai, aztán átfolyt a beszélgetés a másnapba. Nemrég értem haza. Mindenképp építő jellegű volt kocsmázás, mert sok új, majdhogynem kizárólag kocsmában megtudható dologról értesültem, nameg persze a szocializálódás se kutya.

A nap hatalmas eszétikai élménye a "Karácsonyi ének" című film 1999-es verziója. Hatttalmas film. Már láttam hét évvel ezelőtt, de simán megérte mégegyszer megnézni. Egy film a szeretetről és az igazi boldogságról. Nagyon jó színészekkel, nagyon jó regény alapján (Charles Dickens), nagyon reális korszellemmel. Mindenképp mindenkinek ajánlom, sőt: nagyon ajánlom.

Megdőlt az idei biciklis sebességrekord a cégnél egyik - és mai nap egyetlen rendelés formájában megnyilvánuló - futárkodásom ideje alatt: 48,5 km/h. Éljen a tavasz! Holnap viszont fos idő lesz, azt írják.

A tegnapi énféle lecsó annyira töményre és táplálóra sikeredett, hogy egy jó tányérral még a legéhesebb éhgyomromra is bőven elég. Ebből következik, hogy egy hétig ezt fogom enni ebédre.

Republic volt ma a menő. Elgitároztam a gitartab-on levő összes, általam ismert zenéjüket. Ilyenkor derül ki, mennyire nagyok. A gitartab.hu egy elég jó oldal. Nagyon sok magyar éneknek találhatóak rajta az akkordjai. Jó sok kotta van rajta, de hát azért lenne, mit finomítani egy-egyen.

Volt ma még Müller. Hát az az ember óriási jelentőségű dolgokat tud elmondani annyira érthetően és tisztán, hogy leesik az állam néha. Nagy tanító - pedig színdarab író eredetileg.

Holnapra várok egy beteg biciklit, a többi kialakul.

A tarka nap

Történt ma pár dolog. Kronológikus sorrendben mondom.

Volt mára két javítanivaló biciklim, de nem értem el nagy sikereket e témában. Komplikált. Az a lényeg, hogy majd talán holnap.

Megvásároltam a tegnap emlegetett hátizsákot. Márkája Hannah neki. Nem volt olcsó, kb 60 Euroba került, nade úgy látom, megérte. Nagyon meg van csinálva, praktikus, könnyű, sorolhatnám. Majd, ha jó sokat használtam, ajánlgatom másnak is. Remélem, elkísér a világ sok sarkára.

Kisbevásárlás következik a Pennyben. Amikor biciklivel megyek vásárolni, mindig úgy felpakolok, hogy alig bírok hazagurulni. Ez ma is így sikerült. Megvettem az alapanyagokat a mai lecsóhoz, de úgy felpakoltam más nyersanyagokból is, hogy jobb kezemben - a hátsó fék helyett - egy zacskó banánt kellett hogy szorongassak, mely épphogy kibírta hazáig az idő közben sok lyuktól tátongó, vékony, átlátszó műanyagtasakban. Sérülésmentesen, viszont farkaséhesen értem haza, oszt neki a lecsónak. Itt most ehhez többet nem fűzök, olvassatok inkább róla egy külön mellékletet. Még annyit, hogy főzés közben testileg a szerencsétlen, kiközösített banáncsoport, lelkileg pedig Zorán tartott beszámítható és főzésre éppenhogy alkalmas állapotban.

Főzés közben volt még gitározás szintén a Zorán műveiből. Nagyon jó dalai vannak. Kell hallgatni! Minimum.

Na, ez volt a mai. A lecsó finom volt, most még valami vacsora, aztán tárolom magam holnapra. Üdv!