Szezon

Megindult. Szerre hívnak telefonon, hogy ezkell, azkell, javítani kellene, tavaszi revízió, nyócas van benne s társai.
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.

Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.

A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...

Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.

Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.

Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!

Pihengetős vasárnap

A nap teljes mértékben az ellazulásé volt kivéve a futást, hasizmot és a nemsokáa következő fekvőtámaszt.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.

Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.

A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.

Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.

Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...

Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.

Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.

Képződés

A nap nagyrészében Debrecenben tanultam a pincérszakma csínját bínját és betekintést nyerhettem az angol nyelv rejtelmeibe is összesen nyolc óra alatt. A Váradról való elindulás nehézkes volt, de ott megjött a hangulatom. Kezdenek letisztulni a dolgok. Már csak tanulni kell és remélem, hogy május végén már egy kétszáztonnás hajóról integetek.

Nagy boldogsággal töltött el, hogy a honfoglaló mai bajnokságán a 93. helyet értem el. Múltkor kétezredik lettem :) Haladok. Gyorsan, de bizonytalanul, asszem.

Szaladásban is rekordot döntöttem. Igaz, csak négy másodperccel, de ez minden idők (az öt utóbbi nap) legjobbja. Kezdek belejönni, az izomláz is alább hagyott.

Finom volt a sajtoskifli sonkával és kakaóval, amit Debrecenben ettem ebédpótlónak.

Mai napi plusz: lúdtalpam van. 25 éve. Régebben, ha nem volt a cipőmben talpbetét, nagyon fájt a lában sportolás után. Most rájöttem valamire, azt hiszem. Talpbetét nélkül futottam az utóbbi időben és mégsem fáj a lábam (még...). Ugyanis, ha erősen koncentrálok arra, hogy a talpam helyesen érjen földet és onnan helyesen rugaszkodjon, akkor nem terhelődik az a csont, ami a lúdtalpam miatt annyira fájt. Igaz, ezt nem a futással kezdtem gyakorolni és nem mostantól, hanem már régóta próbálom a gyaloglásnál is. Hátha ki tudok "gyógyulni" ebből a dologból s akkor sikerül megcáfolni az eddig engem vizsgált orvosok állítását. Bejó vóna.

Késő van nagyon, gyorsan alszom. A szokásos már megvolt.
Jóélyt :)

Itt a nyár

Mindenki meg van indulva, hogy bicikli így, túrák úgy, alkatrészek erre, rendezvények arra. Nekem jó, gyűl a munka. Hétfőre már így is az egész napom tele van: jönnek vásárolni, biciklit gyógyíttatni, érdeklődni; hát, ha még futárnak is be kell álljak. Az lesz aztán az érdekes.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.

Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.

Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.

Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.

Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...

Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.

Legjobbakat!

Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.

Emlékezzünk hazánk nagyjaira - divatból

Felháborító, hogy az emberek mennyire a megszokás útján járnak ahelyett, hogy az eszükre hallgatnának. Kint voltam a március 15-i ünnepségen és a következőt tapasztaltam. Tele volt a tömeg iskolásokkal, akik kényszerből ki vannak csődítve oda tölteléknek. Na, most gondolhatjátok, mennyire mélyültek el az ünnep megélésében vagy akár a felszólalók beszédében. Semennyire. Vihogtak, mászkáltak, egymással beszélgettek. A kérdés az, hogy mit kerestek ott? Mi értelme volt őket odagyűjteni? Attól, hogy alkalmanként ott töltik a közönség sorait, nem lesznek se okosabbak, se hazaszeretőbbek. Esetleg egyre jobban kiábrándulnak a dologból. De! Ez így szokás...

Alapjában miről is szólna a mai megemlékezés? Megmondom: arról, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik annak idején szabadságukat, életüket áldozták a hazájukért. Tehát emlékezésről, tiszteletadásról és főhajtásról szól ez a nap. Mert, ha ezt nem tesszük, mi lesz? Megmondom: aki esetleg manapság szándékozik őseinkhez fogható bátorsággal kiállni a népért (politikus, vagy mi?), nem teszi, mert látja, mennyire értékelné a nép. Olyanokért harcoljon, akik nem tisztelik nemzeti nagyjaikat? Akik divatból mennek megemlékezni? Akik ott állnak a szobra előtt (feltéve, ha lesz) és azt se tudják, miért halt meg, vagy, hogy mi a keresztneve? Hát kétes. Persze mártírhalált halni attól még lehet, csak egy okkal kevesebb...

Másik golog. Mi az, hogy mindenki úgy koszorúz, hogy név szerint szólítják? Az az Oscar-díj átadáson és cukorkaosztásnál oké, de egy megemlékezésnél?!?!? Aki a tiszteletét koszorúval rója le, hát legyen. Dícséretes. De nemár, hogy reklámot csináljon belőle. Menjen oda, tegye le, hajtson fejet, de ne olvastassa fel a nevét, és foglalkozását, főleg ne a politikai identitását! Ez már rengeteg éve így megy, merthát: ez így szokás...
Na, aki érti érti, aki nem, nem. Tovább hiába magyarázom.

Az én részvételem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a Szacsvay Imre szobránál meghallgattam az ünnepi beszédeket; kellemesen csalódtam a felszólalók mondanivalóján; ahogy elkezdték a koszorúzást, mérgemben lemondtam a Himnusz elénekléséről és elindultam - egy egyszemélyes előfelvonulást képezve - a Petőfi szobor megtekintésére; megnéztem magamnak a szobrot, lélekben megemlékeztem Sándorunkról, majd hazafele jövet vettem virslit. Dióhéjban (meg emészthető bélben).

Volt még ma ünnepi honfoglaló, angolol vasás, déli szendergés és, na mi volt finom ma? Na mi? Iggen, az esti vásárlás "gyümölcse".
Akinek a kedve pedig a "puff"-ból a "juhé" irányába halad, meggyorsíthatja annak sebességét a következő gyöngyszemmel: Wild Cherry - Play that Funky Music.

Most a szokásos + szellőztet, oszt' megin a szokásos reggelig. Mert ez így szokás... :D

S, hogy ünnepi legyen a vég: gondolkozzatok azon, hogy miért csak a magyar mesék végződnek úgy, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak". Más nemzeteknél csak egyszerűen "and they lived happily ever after" ("és ettől fogva boldogan éltek"). Csak a magyar kell mindenképp meghaljon?

[szerk. megj.: a helytálló fordításon "At"-tal 10 percet gondolkoztunk]

Mennyit eszik az agyad százon?

Ez lesz a jövő kérdése, már látom. Annyira elpuhulunk és annyira érdektelenek leszünk fizikai erőkifejtés terén, hogy már csak az agyunk lesz az, ami fogyaszt.
Hogy a saját kérdésemre válaszoljak: többet, mint hinném! Azt figyeltem meg ugyanis, hogy, ha egész nap nem csinálok egyebet, csak ülök a számítógép előtt és az agyam maximális fordulaton égeti a kalóriát, pillanatok alatt úgy emésztek, mintha minimum kocognék. Na, hát ha már ide jutottam, akkor ugy-e jöjjön az ok, ami a kérdés feltevését énbennem kiváltotta. Nos, az ok a mai nap majd' összes eseménye:

Blogfelvonás / kettes csapó:

Néha bizonyíthatónak érzem a felvetést, mely szerint a szerves anyag molekulái képesek homogén kapcsolatba lépni bármely szervetlen anyaggal és eggyé válni azzal a reakció folytán. Azaz attól félek, rágyógyul a seggem a forgószékemre, ha még egy órát ülök a gép előtt. Ma jóformán nem is csináltam semmit, ami ellehetetleníthette volna eme aktivításom teafőzés és halsütésen kívül.
Ültem tehát a gép előtt és gyilkoltam az agyam. Hogy mivel? Álljon itt egy pár példa: honfoglaló rendületlenül, gps navigációs programok kitanulása és felinstallálási kísérleteik, blogolvasás-értelmezés, elszánt háromórás blogkeresés, dalszövegfordítás-értelmezés, kémiatanulás + egy kicsi történelem. Ennyi jutott lestrapált eszembe.

Kisütött a nap, pedig már teljesen belenyugodtam, hogy áprilisig nem fogom látni. Eszembe juttatta magát, hogy legyen, mi az esőben tekerés közben hiányozzon. Március idusán, holnap, ugyanis futárhiányban fogunk szenvedni.
Dolgozni viszont remélhetőleg csak annyit fogok, hogy azért még valahogy megmutathassam magam márciusi, ífjú őseim szellemének, hogy "látjátok, azért én emlékszem tetteitekre", hamár olyan szépen bereklámoztam magam a Bihari Naplóban:
Ne kínlódjatok a kiolvasással, itt van a szövege Kedves Péter (25) kisvállalkozónak: "Igen, mindenképp részt veszek. Nem járok koszorúzásról koszorúzásra, de a Himnuszt mindenképp eléneklem. A lényeg a megemlékezésen és a tiszteletadáson van, ugyebár."

Finom volt a reggeli sült tőkehalfilé, amit "At"-nak köszönhetek. Nélküle nem jöhetett volna létre ez a bekezdés. Köszönöm!

Most, hogy immár sztár lettem, a változás kedvéért jöjjön a szokásos, majd irány a világ legkényelmesebb ágya!
Ti is álmodjátok azt, amire képtelenek vagytok nem gondolni.

Ja, és megjegyzendő, hogy ezennel elhatároztam, hogy napi bejegyzéseimben nem csak a száraz beszámolómat fogom közzétenni, hanem valami elvontabb dolgot is beszúrok. Háha fogom bírni. Pá!

Filmszombat

Mit is lehetne mást csinálni egy esős, szomorkás szombaton, mint megnézni két igazán jó filmet. Az első film a "Precious" című dráma, ami szomorú, de tanulságos. Jó film, megéri megnézni. Kapott két 2010-es Oscar-t is: egyet a legjobb mellékszereplőért, egyet a legjobb adaptált forgatókönyvért. A minőség tényleg megszólal benne. A másik film egy igazi klasszikus, a "The Green Mile", amit "K"-val "hálózatban" tekintettünk meg. Mindenkinek ajálnom, aki esetleg még nem látta. Mindig aktuális lesz.

Volt ma még honfoglaló is. "E"-vel mértük össze tudásunkat s jópár év előnyöm ellenére, bizony, majdnem alul maradtam.

Finom volt a sajtos kenyér mézes teával. Holnap hasonló program keretében élvezem tovább a szar időt.

Aviszon' látásra!

Vodka

Hogy is mondjam el, hogy szalonképes legyen? Ma voltam Debrecenben, hogy megtárgyaljuk az angol órák időpontját. A tárgyalgtás viszonylag jól sikerült. Csütörtökön és szombaton lesz minden héten angol, ami azt jelenti, hogy csütörtökön és szombaton kell menjek hetente Debrecenbe (a szakmai gyakorlat is szombaton van, így azt egybe lehet venni az angollal). A másik, hogy Debrecenből jövet megvásároltam a tegnap beígért vodkát. Vettem egy kis üveggel a Royal Vodkából, ami ugyebár holland, de Magyarországon is gyártják assziszem. Így néz ki:


(itt már üres)

Na, annak totál éhgyomorra megittam a felét s úgy megereszkedtem tőle, hogy alig tudtam főzni gyorsan egy szerencsétlen tojásrántottát, hogy legyen végre valami a gyomromban. Aztán megittam a másik felét is. Az a lényeg, hogy szédültem keményen (még most is) és olyan, mintha valaki fogná a hátgerincemben a velőt és attól fogva húzná lefele az agyamat. Egyensúlyozni akár féllábon is tudok behunyt szemmel, de kell nagyon koncentráljak. Ha nem figyelek oda, mindent verek le a kezemmel. Na mindegy. A lényeg, hogy ilyen, ha valaki részeg. Én nem vagyok az a szeszelős fajta és biztosíthatok mindenkit, hogy a mostani tapasztalatokból okulva nem is leszek. Ebben semmi jó nincs, ha csak az nem, hogy őszintébben és nyíltabban beszélek, mert az agyam nem képes eléggé mérlegelni a következményeket. Nade attól még szar.

A nap másik, korábbi részében: kiderült, hogy hál'Istennek volt mára elég futár, úgyhogy tiszta lelkiismerettel mehettem Debrecenbe. Volt még honfoglaló, agytágítás s nagyjából ennyi.

Finom volt a sonkás (szalámis) laskának a másik fele. Holnapra kituggya, mi lesz. Most a szokásos, majd Vodkánknak köszönhetően előreláthatóan 3 másodperc alatt alsz. Pá!

Diszpécsermeló

Sikerült "P" diszpécser sofőrvizsgája, úgyhogy megérte ma helyette dolgozni egy ideig. A baj csak az, hogy nem tudom, holnapra hogy állunk futárokkal. Nem tudtam elérni "P"-t, gondolom nagyon megünnepelte a sikert... Lehet, hogy holnap a Debrecenbe való indulásig hajtani fogok?

Agytágítás ma is volt programban. Hogy mi mindent tanultam, azt nem írom le. A pincérségre való felkészülést a vodka kivesézése jelentette. Holnap ki is próbálom, hogy eléggé mély benyomást keltsen bennem, aztán nap mint nap új italfajtákat fogok meg tanulni. Kérik a vizsgán...

Finom volt a sonkás makaróni, amit, ha jól számolom, épp két hete, hogy nem ettem. Ideje volt.

Most a szokásosok után megyek és szellőként útra kelek az álmok országában. 'Ccakát!

Okosodás

Folytatván, amit tegnap elkezdtem, elmerültem a Rámájana történetében, megtudtam, mik a katonai egységek, mit kell tudni Perth-ről, mekkora volt az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban, micsinált Marx, Engelsz, Lenin, Sztálin satöbbi, de a legnagyobb felfedezés Weöres Sándor "A teljesség felé" című műve volt. Ezt "Ka" egy régi ajándékán lévő idézetének megértése érdekében kerestem fel. Nem bántam meg. Hattalmas dolgokat olvashatunk benne Olyan, mintha minden sorát a világ legnagyobb gondolkodói életükön keresztül eszelték volna ki. Nagyon tömör, lényegretapintó mondatok jellemzik. Aki érti, az mindenképp olvassa. Gyorsan írtam is egy levelet a volt filozófiatanárnőmnek, hogy annak idején bizony miért nem inkább ezt tanították nekünk? A választ holnap közzéteszem (mármint a lényegét). Kíváncsi vagyok, mit lehet erre felhozni mentségül...

A TED-en néztem még pár filmet az agy dolgairól. Nagyon jó előadásokat lehet találni ott és nagyrészükhöz magyar felirat is van.

Ma a nap egy részében diszpécser voltam, holnap is az leszek, mert akit helyettesítek, most vizsgázik vezetésből. (Innen is fogajda drukkolásomat.)
A holnapi program Weöres Sándor megértése lesz, feltéve, ha lesz nyugodt percem.

Közben kaptam SMS-t, hogy szerdán hajópincér.hu angol nyelvtanfolyan időpontegyeztetése lesz és, hogy, ha tudok, jelenjek meg. Ott leszek, persze. Nekem érdekem, hogy ne kelljen annyit utazgassak.

Finom volt "M" lakótársam csorbája. Most a szokásos, aztán puha párnák... vagyis egy puha párna. Nektek is!

Agytágítás

Mindenféle általános műveltséghez tartozó dolgok egyszerű tudásvágy iránti, de leginkább hofoglaló-késztette indíttatásból való felkutatása, megtanulása. Ezek közé tartozik a tequila, a katonasági rendfokozatok, Paavo Nurmi, párizsi békék, tourbillon és még pár dolog, ami nem jut eszembe.

Fentiekből is következik ugyebár, hogy a mai nap témái közé tartozik néhány honfoglalós mérkőzés lejátszása, de ne szaladjunk annyira előre. Erre csak este került sor. Vegyük szépen előlről.
Volt ugye előszöris déltájt csak amolyan semmittevéses internetezgetés, ami leginkább kedélyjavítóként funkcionál. Ehhez a következő, "T"-től kapott oldalt használtam fel: 2leep.com. Ha nincs, mit csinálj és nem szeretnéd hasznosan tölteni az idődet, akkor kattanj rá.

Ezután jött a "L'art pour l'art" társulat és annak szinészei külön külön, ami amúgy is az egész hétvégét meghatározta, részben a hét felét is beleértve. Akárhányszor néz meg őket az ember, mindig tanul valami újat. Pl: Laár András verscsokra. Ennél jobban nem tudnám jellemezni a politikusokat és leírni végső indítékukat. Kötttelező, legalább az első másfél perc!

"L" barátom blogjáról inspirálódva a következő weboldalra jutottam. Ez tele van érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal, amihez magyar feliratot is választnatunk. Itt van érdekfelkeltésképp egy "Hogyan éljünk 100 évig" című és egy "tudunk-e racionálisan dönteni" témájú előadás. Figyeljétek, gondolkozzatok és tanuljatok belőlük.

Itt egy oldal, amiről "K"-tól hallottam. Nemigazán hiszek a csillagjóslásban, de, mintha mégis igaza lenne a villanykörte becsavarásának módját illetően a csillagjegyek különböző problémamegoldásának jellegzetességeiben. Nameg, persze vicces is.
Utána jött csak a honfoglaló témája, ami az "apartheid" fogalmának értelmezésére sarkallott.

Közben vékonyan lehavazott, de nem kapok infraktust, mert holnapra napsütést mondanak, és már a tavasz is valahogy igazán közbeszólhatna, hogy "gyerekek, azé má' vegyünk vissza a hidegből!". Főleg Váradon.

Finom volt "An" húslevese reggel. Holnap munka s a többi kialakul. Nekem most valami lekvár, aztán a szokásos s aludjon jól más is!

The Inferno

Jó könyv, csak az a baj, hogy túlságosan felértékeltem az angol tudásomat. Nem is olyan egyszerű. Minden oldalon van legalább tíz ismeretlen szó. Lassa sikerült még pár oldalon átrágni magam, de nem valami rózsás a helyzet. Majd belejövök, végülis nem siettet senki.
Így, hogy Dante-t olvasok, körbenéztem az interneten és kiderült, hogy van egy Dante's Inferno nevű játék, amit, ha lehetőségem lesz, gyorsan le is töltök. A baj az, hogy idei, tehát nemigen találom torrenten.
Másik alkotás egy film, ami szintén az Inferno-ról szól: egy film, amit DVDRip formában us megtalátam, azt épp töltöm. Még utánaolvasok magyarul is, hátha találok valamit a műről.
Ha már Dante, legyen Dante, nemde?

Ma is szalmapityóka formáját öltötte gasztronómiai tudásomnak ellent nem állva a nyers krumpli, ezesetben sajt híján tejföllel. Vacsorára pedig nekikezdem a libazsírral telített befőttes üvegnek.

Valószínűleg szintén tudat alatt Dante-tól ösztönözve megnéztem két olyan filmet, amiben tiszta véletlenül a Démonok játszották a főszerepet. Az első és legjobb a "Paranormal Activity" volt, a második, ami kicsit gyengébbre sikerült, a "Jenifer's Body" volt. Az első film nagyon jó volt, amolyan "Blair Witch Project"-szerű volt, vagyis "zéró költségvetés nagy kaszálás" jellegű. Az egész film amatőr kamerával lett felvéve, így a hatás óriási.

Ja és volt még lakás és hűtőtakarítás. Fontos lejegyezni, mert kitudja, hogy mikor jut újra eszünkbe hűtőt takarítani és mikor ötlik fel bennünk, hogy mióta nem volt kitakarítva. Utóbbi valószínűlek korábban.

A bevásárlás holnapra maradt. A mai napra még találtam ennivalót.

'Estét!

A telefonhívás

Igen, ma felhívtak a hajópincét.hu-tól és megbeszéltük, hogy hétfőn négyre ott leszek, ahol legutóbb is találkoztunk és lefizetem az előleget és készülhetek az oktatásra. Végre történik valami konkrét. Március 15-én kezdünk és, ha minden jól megy, két hónap múlva levizsgázom hajópincérkedésből és akkor ereszd el a hajamat.

Na, ez vol ma a nagyobbik. Volt Dante olvasás is, már a tízedik oldal magasságában járok a háromszázból, de több időt töltöttem a Honfoglalózással, ahol bármikor bátran felmérgelődhettem, hogy milyen bunkó vagyok az okosokhoz képest. Játszottam egy bajnokságot is, amit pont a mai napra szerveztek és a komoly ezer-egyszáztizennegyedik helyezést értem el a négyezerből. Éppcsak ezer-egyszáztizenkét hely hiányzott és dobogós lettem volna.

Munkába nem kellett beálljak, a futárok bírták a rendeléseket, de nagyon fos idő volt. Azzal ijesztgetnek, hogy még a jövő héten is végig ilyen lesz. Még egy-két ijesztés s megnézhetik magukat.

Letudtam ma még egy mesterkurzust és, sajnos, ezzel megnéztem az összeset, ami eddig lejött. Fekfőtámaszból is törlesztettem egy napi büntetést, még van nyolc. Na, alakulnak a dolgok, szép lassan belejövök az újévbe.

Finom volt a rögtönzött sajtos szalmapityóka (hasábburgonya). Holnap letudok egy teljes körű lakás takarítást és egy szerényebb bevásárlást a jövő hét túlélése érdekében. Ezentúl még kiderül, hogy hogy viselkedik Seat úr jó tíznapi pihenés után az ilyen nagy fagyok közepette.

Most dolgok és alv.

Dante Pokla

Avagy The Inferno. Ez a mai öröm, nameg az új fogorvosi laborral kötött megállapodásunk.
Kezdjük az elsővel: mikor elhatározásomat véghezvívén készülök ki a városba vásárolni tűzön-vízen át egy angol nyelvű könyvet, na mivel lep meg "An" lakótársam? "Itt van ez az angol nyelvű könyv, ma hoztuk el neked a Gekkóból, ahol már olyan régóta hányódik". Így került hozzám Dante Pokla angol nyelven. Gyorsan bele is lapoztam, és örömmel állapítottam meg, hogy nagyjából értem a szöveget.

Na, ez volt az egyik. A másik, ugye a céges megállapodás. Sikerült összehozni. A lényeg az, hogy egyel több megrendelőnk van. Lassan, de biztosan egyre több a rendelés is, ma az egyik futár durrdefektje miatt be is kellett álljak pár rendelés erejéig. A holnapi nap meg még keményebb lesz, ha másért nem is, a fagy miatt.

A vers nagy örömet okozott édesanyámnak, majd még írok hasonlókat.

A húslevesből még mára maradt egy kistányérnyi, holott azt hittem, elfogyott. Ebből következik, hogy ma is a húsleves volt finom. A vacsora fajtáját még homály fedi, de nem sokáig...

A holnapi nap az olvasásé, de egyelőre alvás.

Pá!

Ici-pici versike

Ez a mai nap legnagyobb érdeme, ez a mai hasznos dolog. Gyerekvers, édesanyám elsős tanítványainak szántam, hátha valamelyik arra vetemedik, hogy megtanulja valamilyen alkalomra. Itt van, olvassátok, hirdessétek szeretettel:

Ici-pici versike

Kedves Péter verse

Ici-pici versikét, mondd, barátom, tudtál-e,
Amikor még kicsi voltál, akárcsak én, ennyire?
Hallgasd hát e rövid verset, mely nem hosszú, de annál jobb,
Van benne egy kicsi manó mellénykével, meg egy gomb.

Ha begombolta piciny gombját a parányi manócska,
Énekelt egy rövid nótát, melynek így szólt két sora:
"Ici-pici versikét mondj, ha gombot gomblyukba tettél
S, ha nagy leszel, azzá válsz majd, amivé csak szeretnél."

Várt a manó sok-sok évet, mondta versét ezerszer,
De nem lett lovag, sem királyfi, se bajvívó nagymester.
Nem tudta, hogy miért nem válik azzá, mivé szeretne.
Megmondom én: mert gombján túl más őt nem érdekelte.

Nem leszel az, mi szeretnél, ha csak gombod gombolod,
Tanulni kell sokat azért, többet is, mint gondolod!
Fel a fejjel, kicsi manó s ne csak gombold gombodat:
Egy gomb után egy tanulás s elérheted álmodat!

Na, ez volt a ma esti agymenésem. Úgy néz ki, mégsem lett izomlázam a tegnapi erőltetéstől.

Befejeztem a szószedetet és szomorúan konstatáltam, hogy átlagosan a szavak 35 %-át elfelejtettem. Mint mondtam, nem tanulom újra az 1017-et, hanem holnap beszerzek tűzön-vízen át, ha kell, egy angol könyvet és azt fogom olvasni és fordítani, hátha nagyobb haszna lesz.

Honfoglaló is volt ma persze, néhány felháborodás után annyit értem el vele, hogy kiírtam a csillagjegyeket, hogy tudjam, melyik mikor van. Most már az is itt függ előttem a falon a görög ABC, a magyar uralkodók és miniszterelnökök mellett.

A húsleves finom volt és végre elfogyott. Már kezdtem unni így, ha minden igaz, nyolc nap után. Holnap előrukkolok valami újjal. A vacsora is a szokásos volt, az is elfogyott, azt is unni kezdtem már.

Munka ügyben, ha minden igaz, holnap lesz egy újabb szerződésünk egy fogorvosi laborral, úgyhogy a rendelések száma is kicsivel több lesz, ezt majd holnap megtárgyaljuk. Jessz!

Ennyit a máról. Most a szokásos és alusz. Nyugodalmas jóéjszakát!

Agy-izomláz

Ez lesz holnap. Nem tudom, milyen lehet, még nem tapasztaltam, hogy fájna az agyizmom, de nagy a valószínűsége, hogy holnap meglesz. Ma, ugyanis túráztattam rendesen szegényt.

A napot szószedet ismétléssel kezdtem úgy kétszáz szóig, aztán - kikapcsolódásképp - Honfoglalóztam. Miután lenyomtam úgy tíz játékot, gondoltam egyet, és kiírtam, tanulgattam a görög ABC-t. Kell az általános műveltségez, na. Utána vissza honfoglalózni. Pár játék után rájöttem, hogy a magyar történelem ismeretem is eléggé hiányos, ezért kiírtam Magyarország összes uralkodóját és nem sokra rá Magyarország összes kormányfőjét is. Na. Ennyi lexikális jegyzet, meg tudogatás után újra neki álltam a Honfoglalónak. Arra nem gondoltam, hogy amit kiírtam azt át is kell látni valamilyen szinten, hogy informálódhassak belőle, így nem nagyon vettem hasznát a jegyzeteknek, de a tudogatásuk némi segítséget nyújtott. Még párszor átolvasom meg kategorizálom a listákat és akkor újra neki a kérdéseknek.

Aztán - már estefelé - folytattam a szószedetet és már több, mint 600 szó átnézésén túl vagyok. Sajnálatos módon azt tapasztaltam, hogy a megtanult szavak jó 40 %-át elfelejtettem (magyarról angolra). Ez szomorú. Most már végig ismételem a szavaka, ha elkezdtem, de nem fogom újra tanulni. Ehelyett inkább az angolból való fordításra fogok koncentrálni.

A munka, mert, hát közben az is megy. A futárok bírják szusszal, minden elismerésemet magukénak tudhatják, ugyanis már lassan egy hete kizárólag mínusz fokokban tekernek. És, ha plusz is, az is csak legfennebb 2 fok. Már látom, hogy nemsokára valamelyikőjül lebetegszik, aztán mehetek én.

Film, mert a Honfoglaló és szószedet közben az is volt: "A Perfect Getaway". Izgalmas film szép nagy fordulatokkal, megérte megnézni... főleg 720p-s BluRay minőségben. Ajánlom mindenkinek, nem lesz unatkozás.
Ugyancsak felirattal néztem, ha közben meg-megállítom a filmet, egész jól megértem a szöveget. Haladás.

Várom a hívást a hajópincér.hu-tól, hogy "kiértékeltük a tesztet, várunk szeretettel a tanfolyamunkra ekkormegekkor és dejólesz", de nem erőltetik magukat. Igaz, azt mondták, hogy, ha nem a múlt héten, akkor a héten hívnak, úgyhogy még van pár nap, de na!

Finom volt a hagyományos húsleves és még mindig maradt holnapra is. A vacsora a szokásos lesz, aztán a mindennapos dolgok után az alvás következik.