Még két hét, de az a két hét is már más lesz, mint az eddigiek, ugyanis holnap indulunk szárazdokkba a hajóval. Az úgy fog kinézni, hogy behajózunk egy nagy tartályba, ami amiből kézőbb kiszivattúzzák a vizet, a hajó pedig a levegőben fog lógni. Ez így megy két hétig, aztán a hajó újra útra, Péter pedig haza indul.
Na, de mi történik mostanában?
Előléptettek. Most már nem Assistant Waiter, hanem Assistant Team Waiter vagyok, ami annyiban különbözik az alőzőtől, hogy más a kitűzőm. Elvileg a fizetésem is nagyobb kellene legyen, de gyakorlatilag nem az. Mindegy, még ez a két hét, aztán következő szerződésben meglátjuk, mi lesz.
Elfogadták a benyújtott kérvényemet, miszerint a Carnival Libertyre szeretnék visszajönni. A visszatérésem dátuma december 9. Ami jó lesz benne, hogy nem ugyanez lesz az útvonal. Átállunk téli szezonra, tehát néhány kikötő megváltozik.
A repjegyem megvan, 573 dollár volt. Csak hazafele. Még a visszautat meg kell vásároljam itt pár napon belül, másképp nem adják ide a szerződést, amivel visszajöhetek.
A múltkor emlegetett nevekkel kapcsolatosan: tegnap a konyhában láttam két indiai szakácsot. Így a neveik: Mariselvan, Ganesan. Hát én akkorát vigyorogtam, hogy, ha nem dolgoztak volna szerencsétlenek úgy, mint az állat, biztos rákérdeznek, mibajom.
Ja, nameg a másik dolog. Úgy odavan itt a vezetőség, hogy mossuk a kezünket, megy cseréljük az ágyneműt, meg mittudoménmi a tisztaságért, meg az egészségért, hogy nehogy csak egy vendég is elkapjon valami betegséget, de van egy érdekes dolog. Amikor bent vagyok a konyhán... álljunk csak meg egy szóra. Mi is az a konyha? Az itt a "main galley". Az úgy néz ki, hogy akkora, mint egy focipálya, tele mindenféle sütő-főző alkalmatossággal, persze minden inoxból. Van külön pékség, cukrászda, salátás, meg mindenféle. Ezek mind egybenyílnak, csak egy pulttal vannak elválasztva a belhelyiségtől. Ezekre a pultokra rakják fel a kajákat, amiket mi kikérünk és viszünk is a vendégek asztalára. Na, tehát amikor bent vagyok a konyhán, szembesülhetek az ételkészítés metódusával. E metódus érdekessége, hogy a szakácsokról csepegó izzadság a kajában landol. De nem ám egy csepp... Tehát annak ellenére, hogy - kisebb túlzással - a szakácsok taknya-nyála belefolyik a kajába, a vezetőség azzal van elfoglalva, hogy mossuk-e a kezünket 20 másodpercen keresztül, vagy nem. Vagy megy-e a hasunk, vagy nem.
Na, erről ennyit. Két hét múlva otthon. S akkor lesz bővebb beszámoló.
Pápápá!
