2010. július 31., szombat

Na gyorsan

Sietek, mert mindjárt fél kettő s fél hatkor kelés van, hogy idejében tudjunk indulni a Két tó körtúrára.
Sikerült megkapnom a kereket "E"-től, "Z"-től pedig az ülést, úgyhogy a biciklim túrakész.

Érdekes dolog jutott ma eszembe. A Tusványosra kapott fizetést, ami tartalmazza az eddigi szervezőgyűlésekre elfurikázott pénzeket is, összeraktam az eddig megspórolt pénzeimmel és, hát azt tapasztaltam, hogy az egy eléggé jelentős összeg, főleg, ha el tudom adni az autót is. És mi jutott hirtelen eszembe? Na, mi? Hát az, hogy meg kellene kockáztatni azt, hogy egyenesen Ausztráliába menjek a hajón való dolgozódást félretéve. Persze, csak akkor, ha elég rá az eddig meglévő és esetleg a kölcsönkért pénz összege. Írtam is gyorsan levelet "A"-nak Ausztráliába, aki az odautazást, tanulást, lakást intézné, hogy hallám, mit szól, elég lesz-e annyi pénz. Holnap várom a választ, hátha bíztató lesz.

Volt ma még Gekkó s finom volt a húsleves második fele, igaz kissé savanyú volt, ezért inkább a húsokat ettem ki belőle előszeretettel.

Most gyorsan minden jót, me télleg kell pihenjek holnapra, hogy ne fájjon a túrán mindenem.

Ja, s érdekesség, hogy rájöttem, hogy, ha nincs net, akkor a telefonról Bluetoothon keresztül is tudok netezni a laptoppal. Óriási felfedezés, gondoljatok csak bele, főleg, hogy a telefonomon van vagy fél giga ingyen net.

Sziasztok!

2010. július 30., péntek

Lépcsőházgyűlés, ami a tegnapról kimaradt...

...pedig a tegnapi nap egyik legfontosabb történése volt. Feljött a szomszédasszony, valaki közülünk le kellene menjen gyűlésre és, mivel csak én voltam itthon s előzőleg megkérdezte, lesz-e valami dolgom az eljövendő egy órában, nem volt képem azt mondani, hogy inkább itthon ülök s nem csinálok semmit. Lementem. Nagyjából semmit nem értettem, de ott ültem egy órát s hallgattam, hogy ezek a románok hogy szidják egymást a sok semmiért; vagy lehet, hogy náluk ilyen az egyszerű, általános kommunikáció. Mindegy. Én elmajszoltam két szelet kenyeret, törölgettem SMS-eket közben s lassan eltelt az óra.

Másik fontos dolog, amit tegnap nem említettem, hogy édesanyám Szárhegyen fog tanítani Gyergyó mellett. Végre ezentúl Gyergyóba is fogok hazamenni, nem csak Boldogfalvára. Már hiányzott.

Ma a biciklis találkozón kívül sokminden nem történt, de ott kiderítettük, hogy hétvégén túrázunk, már csak egy új kerék kell nekem s egy ülés, amit elméletileg "E"-től kapok kölcsön s megoldódik.

Finom volt az otthoni húsleves.

Ennyit máról, most folytatom a délutáni alvást, mer az jó.

Pá!

2010. július 29., csütörtök

Lemaradások

Ilyenkor az a szar, hogy, bár nagyon jól és hasznosan telt a múlt hét, lett egy csomó lemaradásom, pl blogból, amit már bepótoltam, de ott van még a sok fekvőtámasz (szám szerint kb 1300), lemaradt céges dolgok satöbbi. Most nekiállhatok behozni.

S, hogy ti is el tudjátok képzelni, milyen volt a múlt hetem, itt egy pár kép:

Ez pl vagy a véletlen, vagy egy vicces táborlakó műve:


Egy ötletes szervezői póló a MIT-tel:


Cateringes ebéd:


Mindenes/infós szervezői gyűlés:


Hobo:


Egyik info sátrunk:


Össz infos/mindenes csapatunk talán egy kivételével:


És utoljára a "K"-ról, az egyik mindenes fiúról készült kép, aki hajnali fél öt magasságában/mélységében illuminált állapotában a kis faházam ablakához tévedt, leült a külső ülőkére és egy órán keresztül beszélgettünk. Úgy nézett ki belülről az ablakból, mint Babi néni, úgy mondott, mint egy TV, én meg úgy röhögtem, hogy még másnap is fájt a hasam tőle. Szép emlék lesz. Másnap röhögött velem a fényképen az egész csapat. "K" is, miután elmeséltem neki, pontosan mi is történt és megmutattam a fényképt:


Érdekesség, hogy ma a nap nagy részében úgy éreztem magam itthon, mintha virtuálisan mászkálnék a lakásban. Gondolom, a tegnap negyed nyolctól ma reggel fél tizenegyig tartó alvás miatt is. Remélem, nemsokára akklimatizáldom.

Finom volt a fokhagymás leves.

Most gyorsan alusz. Pá!

2010. július 27., kedd

Végre Várad

Hajnali 11-kor indultam Boldogfalváról, nem bírtam tíz előtt felkelni. Bevágtam egy finom tejbepuliszkát reggelire s azzal nyomás haza. Még így 12 óra alvás után is nagyon álmos voltam. Nem is csoda, hiszen egész tusványos alatt átlag két és fél órát aludtam, ami éppen ahhoz volt elég, hogy a tábor működéséhez szükséges mindenféle munkálatot irányítsam. Máshoz nemigen, pl: a szemetesautó sofőrje elvitt 17 darab 1100 literes konténert és be kellett volna írni a szerződésbe, hogy az hány liter, de csak pillogtam egy percig; egyszerűen nem tudtam kiszámolni. Tiszta szégyen. Olyan dolgok, amik nem a táborral voltak kapcsolatosak, nagyon nehezen jutottak eszembe; pl legalább négy napig nem is gondoltam arra, hogy itthon van egy BikeXpress, ami kutudja, hogy megy, vagy édasanyám vajon mit csinál, vagy bármi, ami éppen akkor nem volt fontos.
Viszont a tábori dolgok annál jobban ott voltak a szemem előtt, és végülis ez a lényeg.

Nagyon jól sikerüt. Nappal keményen dolgoztunk. 26 emberrem volt ugyebár, akik közül 21 mindenes volt, 5 pedig infós. A mindenesek mindennel foglalkoztak, ami a tábor zökkenésmentes működését tette lehetővé, az infósok pedig két sátor alatt szórták az információt a kíváncsiskodó táborozóknak. Mindenki jóformán napi 14 órában dolgozott, 4-ben bulizott, 1-ben gyűlésezett, 1-ben tisztálkodott s a maradék négyet beosztotta a pihenés és az alvás közt. Ez nálam kicsit másképp valósult meg: 16 munka (gyűléssel együtt), 5 bulizás, 1 imitt-amott üldögélés, 2 alvás. Ez így volt jó.

Finom volt a tejes törökbúza (főtt kukorica) s érdekesség, hogy folytatódhatnak tovább az érdekességek.

Alvás.

2010. július 26., hétfő

Kilencedik nap, hazakészülődés

Lejárt a tábor. Felszedtük a megmaradt szemetet, elvitte a szemeteskocsi, megpakoltunk egy húsztonnás kamiont, összecuccoltunk s ki-ki irányodott hazafele. Én, kis naív, azt hittem, egyből hazavezetek, de ez nem igazán ment egy kialvatlan Tusványos után. Muszáj volt beiktassak egy megállót Boldogfalván, otthon, s csak másnap a hazaút.
Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, egyből elaludtam. Finom volt estére a műzli.

Kilencedik nap, hazakészülődés

Lejárt a tábor. Felszedtük a megmaradt szemetet, elvitte a szemeteskocsi, megpakoltunk egy húsztonnás kamiont, összecuccoltunk s ki-ki irányodott hazafele. Én, kis naív, azt hittem, egyből hazavezetek, de ez nem igazán ment egy kialvatlan Tusványos után. Muszáj volt beiktassak egy megállót Boldogfalván, otthon, s csak másnap a hazaút.
Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, egyből elaludtam. Finom volt estére a műzli.

2010. július 25., vasárnap

Nyolcadik nap

Vasárnap, a tábornak már vége, mi csak az utómunkálatokat hajtjuk végre. Tegnap kikaptuk a fizetéseket, mindenki meg volt elégedve, mosolygósan pakolásztuk egész nap a sok szemetet. Nagyon fáradtak vagyunk, ugyanis a ma esti buli óriási volt. Zuhog az eső, holnapra is hagyunk munkát.

2010. július 24., szombat

Hetedik nap, szombat

Utolsó hivatalos tábori nap. Lejárt a magyar és a román államelnök, mindenki meg van nyugodva, jó volt az esti koncert, sátorozók szedelőzködnek, ritkul a tömeg.
Nagy felfordulások a forgalomirányításnál, de hál'Istennek csak délután háromig, mert utána csak a hagyományos, ugyanis vége a fejesek beszédeinek. Úgy néz ki, ezt túléltük.

2010. július 23., péntek

Hatodik nap, péntek

Hivatalosan a tábor utolsó előtti napja. Mármár látszik, hogy ez lesz minden idők legjobb Tusványosa. Rengeteg az ember, jók a pOgramok, szuperek a koncertek, jó a környék, szelídek a medvék. Csak a holnapi napot éljük túl, a szombatot. Mindig az a legkeményebb. Jön Basescu, Orbán Viktor s még soksok fejes s mindenki meg van indulva olyankor.

2010. július 22., csütörtök

Ötödik nap, csütörtök

Fejetlenség a forgalomirányításnál, rengeteg ember, rengeteg program, mindenféle tevésvevés, fáradtság, este buli.

2010. július 21., szerda

Negyedik nap

Fix, mint a harmadik, csak kevésbé jó a buli.

2010. július 20., kedd

Harmadik nap, kedd

Első koncertek, emberek a táborban, sok sátor, futkározás, mégtöbb sátor, generátor, árusok, forgalomirányítás, nagy buli.

2010. július 19., hétfő

Második nap

Kilenctől reggeli, sátorhúzás, padhordás, hattalmas szervezői buli a 69-es sátorban, szemetes konténerek átvétele, első szervezői gyűlés.

2010. július 18., vasárnap

Tusványos begins

Ezentúl a dió héjának akár egy apró szegletébe is beleférhetnek a bejegyzéseim. Fáradt leszek, nem lesz időm s, ami a legnagyobb: net sem nagyon lesz. Tehát röviden:
-megérkeztem
-éjjelig szállásra vártam a 26 fős csapatommal
-sátrakat húztunk fel
-sportcsarnokot vinilineztünk (polivinilclorid - PVC)
-esti ismerkedés

Nagyjából ennyi

2010. július 17., szombat

Panoráma

Most készítettem innen, nagynéném keresztúri lakásából egy panorámafotót. A régi, kommunista blokkokat ilyen szép dombok veszik körül:

Már egy jó ideje olyan meleg van, hogy valószínű, a hőmérséklet nem bírja ki a jövő hetet is, így Tusványos ideje alatt végig sárban fogunk tocsogni. Fene egye meg. Nem akarok még egy tavalyelőtti Tusványost. Kellett volna hozzak csónakot is, nem csak gumicsizmát. Mindegy, legalább lelkileg felkészülök a vízre.

Most épp eljöttünk Keresztúrra mosni s zuhanyozni Boldogfalváról, de ereszkedünk vissza azonnal. Holnap reggel pedig fejjel neki a szervezésnek: irány Tusnád.

Érdekesség, hogy elütöttek egy nénit délelőtt. Majdnem a kapunk előtt. Az ok talán az volt, hogy a sofőrkislánynak a szemébe sütött a nap, vagy rosszul lett hirtelen, vagy mi. Háha túléli a néne. Kétes.

Ennyit mára, irány az utolsó pihenés... vagy tíz napig.

Finom volt a húsleves.

Páp!

2010. július 16., péntek

Rekord

Na, reggel elindultam a tíznapos munkavakációra. Első megálló Keresztúr. Tartottam a rekordidőt, négy és fél óra alatt hazaértem váradról, ezentúl megdöndöttem a Seat max sebességét, a 171 km/h-t 184 km/h-ra. Jól esett.

Egész úton hazafele s itthon is főttem meg a nagy forróságtól. Képzelem, mi lehet Váradon, ha Keresztúron 33 fok van.

Finom volt édesanyám vegyes-mártásos csirkehús készítménye, nemtom a pontos nevét. Asszem, paprikáscsirke.

Érdekesség, hogy Füles kezdett megkomolyodni, már nem taposott összevissza, ahogy hazaértem.

Enyit a máról.

Utolsó normális bejegyzés

Most legalább tíz napig innenonnan, éppenhogy ezt-azt fogok bejegyezni, ugyanis reggel indulok haza Boldogfalvára, aztán onnan Tusványos a következő lépés, ott pedig nemigen lesz energiám, meg lehetőségem írogatni. Majd kialakul valahogy.

Ma bevásároltam tisztítószerből, tisztálkodószerből haza és Tusványosra, autómostam, ruhákat vásároltam elszámoltam a fizetéseket s miegymás.

Jelenleg éppen CD-ket írok. Olyan zenéket, amelyek Tusványoson is lesznek; pl: Hooligans, Rúzsa Magdi, PASO, de leginkább Hobo. A többit meg lehet nézni itt.

Finom volt a nemrég rendelt pizza, ami a vacsorán túl a holnapi reggelimet is képezi.

Érdekesség, hogy vakációs fíling van s, ahogy vége Tusványosnak, minden erőmmel ráállok a munkakeresésre. Valahová jó messze.

Ennyit mára, kellemes vakációt!

Vizláth!

2010. július 15., csütörtök

Villanyszerelés

Végre sikerült rendbehozni Seatot. Minden kész rajta, már csak a rozsdát kellene eltüntetni róla. Így, Tusványos előtt tiszta jó, hogy rendbe van téve, mert bizony, ott lesz használva eleget.

A mai nap a villanyszerelésen kívül nemigen volt mozgalmas. Estefele még elnéztem a Gekkóba, de majdnem egyedül kellett megigyam a sört, olyan kevesen voltak.

Érdekesség, hogy az autóvillanyszerelők, az autószerelők, az autókárpitosok és egyáltalán minenféle autóval foglalkozó emberkék stílisa valamilyen szinten megegyezik. Könnyen fel lehet figyelni rá.

Finom volt a tegnapi.

Ennyit a máról dióhéjban.

Feksz.

2010. július 13., kedd

Francois Villon

Nem is tudtam, hogy azt a hatalmas életművet, amit hátrahagyott, mindössze 31 év alatt hozta létre. Hobó - a tegnapi bejegyzésben feltüntetett - zenéje folytán jutottam el oda, hogy Villon életét tanulmányozzam a Wikipedián. Érdekes dolgok vannak ott róla. Én azt mondanám, a művészlelkű hobók elődje.

Volt ma Fixiszerelés végre. Megcsináltam az első kereket (eddig nem tudtam vele foglalkozni, mert "K"-nál volt, aki nem volt otthon két hétig):
Határozottan jobb lett, mint, amileyn volt :D
Sok tökéletlenkedéssel, de sikerült kiválasztani a hátsó kerékhez megfelelő küllőket, így holnapra az is elkészül, csak még le kell őket fessem.

Finom lett a már-már hagyományos kukoricás-borsós-csirkepárizsis-kecsapos-tejfölös makaróni is. Ennyire:
(benne látható a kétésfél Euros kanál...)

Érdekesség, hogy néha van úgy, hogy a dolgok annyira nem tudnak meghatni, csak úgy elsiklom minden kis szirszar felett. Nem is rossz. Meg kéne tartsam ezt a jó szokásomat.

Most megint fekvés, mert holnap kilenckor jelenésem van az autóvillanyszerelőnél.

Páp!

Autószerel

Kb két hete, mikor mentem Tusványos szervező gyűlésre, elromlott a Seaton a tetőablak. Nem lehetett visszacsukni. Szerencsére hazaértem, mire eleredt az eső, aztán otthon sikerült valahogy visszahúzni. Nincs nagy baj, csak érintkezési hiba, de a hazafele úton a sok visszahúzás próbálkozástól levált a tetőablak belső kerete és önálló életre kelt az autó tetőkárpitja és a tetőbádog közt, ami döcögős úton elég idegesítő hangot hallatott. Na, ma ezt hoztam helyre. Estefele a harminc fokos melegben nekiálltam, és szanaszét szedtem az autó tetejét, visszaillesztettem a levált keretet és röpke négy óra múlva úgy szálltam ki az autóból, mint, aki fix a zuhany alól lépett ki. Lényeg, hogy most már nem zörög az az izé, sőt már a tetőablak-visszahúzó gomb sem szarozik.

Jártam dél körül az autóvillanyszerelőnél, aki tele volt munkával, így egy másik autóvillanyszerelőhöz küldött. Míg a másikat megtaláltam volna, útközben ráleltem egy harmadikra, aki ráadásul magyar volt és be is programált szerdán kilencre, így, ha minden igaz, meg lesz javítva az ablaktörlő és az ABS, meg a lámpák is be lesznek állítva rendesen.

Mai nap még vettem egy telefont "M"-nek a szerződésem meghosszabbításával, mert tartoztam neki ezzel és, ha már ott jártam az Orangenál, megváltoztattam a bérletem: 180 hálózaton belüli perc, 25 országos perc, 50 SMS és 500 mega Internet helyett kaptam 800 hálózaton belüli percet, 125 országos percet, 50 SMS-t és 500 mega Internet ugyanannyiért. Hát nem megérte?

Finom volt a nagyon akciós pizza, amit ma este "M"-mel rendeltünk.

Érdekesség, hogy "At" szobatársamnak megvan az autója. Végre! Egy 2005-ös Nissan Almera. Tiszta jó.

S akkor megint gyorsalvás, mert holnapra is van, mit csinálni.
A nap zenéje pedig: Hobo - Ballada a senki fiáról

Pászka!

2010. július 12., hétfő

Na, spanyolok

Ők lettek a világbajnokok. A hollandoknak rukkoltam, bár annyira nem merültem bele, hogy idegesítsem magam.

A vasárnap igazi vasárnap volt. Tegnap, mikor délben próbálkoztam aludni, elhúztam a sötétítőt, aztán estére is úgy hagytam. Így történt, hogy ma délig aludtam. Miután bereggeliztem egy jó adag virslit, megint elálmosodtam s lepihentem még vagy három órára örülve annak, hogy kiment a tegnapi energialé hatása.

Aztán kis erőlködés, majd be a Gekkóba meccset nézni s immár itthon, de az óra egyhúszat mutat, úgyhogy inkadrálódom az ágy felé. Holnap hétfő s elég sok a dolog.

Érdekesség, hogy az eddigi rekord alvásom egyhuzamban 18 óra. Ez valamikor nyolc évvel ezelőtt történt. Leszek valaha olyan fáradt, hogy ezt túlszárnyalom?

Ésakkor a legjobbakat!

2010. július 11., vasárnap

Aszfalton könnyebb

Reggel öthuszonötkor kelés, aztán indulás. Nem készítettem reggeli fényképet s többek között ez is egy olyan dolognak a következménye, ami valamennyire elrontotta a túrát: nem jól osztottam be az időmet. Túl későn ébredtem, s még egykét dolgot be kellett pakoljak, így nem volt időm melegíteni rendesen, csak felpattantam a biciklire s nyomás a találkahelyre, hogy ne késsek. A negyvenedik km-nél meg is látszott; a fiúk nyomták rendesen, én mentem utánuk, ahogy tudtam s persze, hogy meghúzodott a bal belső combom a térdem fölött. Pont úgy, mint ahogy két hónapja a jobb. Bírtam velük a nyolcvanadik km-ig, aztán ott mondtam nekik, hogy inkább megyek tovább aszfalton Váradig, ha kicsit hosszabb is, mert nem akarok szekérúton mászi felfele, ugyanis ott sokszor állva kell hajtsam, amitől, ugye fáj a lábam. Így történt, hogy az utolsó 80 km-t egyedül tekertem másik útvonalon, de előtte készült egy ilyen kép a biciklimosós patakbangázolás után:

Egy ilyen pedig egy kellemes kis pihenőnél valahol az ötvenedik km-nél, ahol sikerült megvásárolnom azt a két energiaitalt, amitől délután itthon nem tudtam normálisan aludni:

S akkor az energialöttyök egyike s egy szétolvadt fehércsokis izé egy későbbi fotóról:

Na, miután leváltam a fiúktól, elindultam Sonkolyos fele. Nyikorgott a láncom, szerettem volna valahol keríteni tíz csepp olajat, de nem volt szerencsém. Vagy csak litrest adtak volna jó pénzért, vagy nem volt egy használt olajas dobozuk sem, így Várdaig nyikorogtam. Aztán belefogott a dalba még a hátsó agy szabadonfutójának a csapágy-együttese, merthogy tönkre van menve szegény. Ez volt az utolsó útja annak az agynak. Megtette már ő a maga húszezer kilométerét, megérdemli a doboz alján a békés pihenést.
Naszóva, ahogy elindultam az én alternatív hazafele utamra, felcsattintom, a fülhallgatót a fülemre, beindítom a zenegépet, hogy most aztán hazáig mekkora buli lesz, de tévedtem. Három dalocska után lemerült. Na, mindegy. Közben ilyen volt a táj Barátka (Bratca) dombjain:

Ilyen pedig Telegd előtt nem sokkal:
Elmaradtak a dombok.
Végül hamar hazaértem; háromnegyed ötkor már csobbantam bele a kádba.

Túra eredménye:

160 km
59,4 km/h max sebesség
19 km/h átlagsebesség
8 óra 33 perec 25 másodperc menetidő
...mégse kellett volna átcseréljem tegnap a vékony gumit vastagra.

Érdekesség, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Ha nem fájt volna a lábam, simán meg tudtam volna csinálni ugyanazt az utat visszafele is. Bár akkor valamikor mostanság érkeznék meg.

Néztem egy filmet is: "The Bounty Hunter", sőt, mégegyet: "Clash of the Titans". Előbbi exférj, exfeleség rendőrségi ügybe való bonyolodását és ezáltal újratalálkozását elmesélő nagyon jó kis komédia, utóbbi egy görög mitológiai történetet elég eredethűtlenül bemutetó, de élvezhető grafikai elemekkel díszített jóféle film.

Finom volt a tegnap készült mindenfélével tarkított húsos makaróni. Mind megettem.

Oszt most már fekszem, mert kiment az energiaizé hatása.

Túrázzatok sokat ti is, mert hanem, nem lesz, miről mesélni az unokáknak.

Napá!

2010. július 9., péntek

Turbó

Megúsztam, mert csak 40 Euroba került a javíttatás. Attól féltem, hogy sokkal többet fognak elkérni. Ki is próbáltam gyorsan Seat urat javítás után s haszta, hogy repesztett. Hármasban százzal lehetett vele süvíteni s nem sípolt a turbo, mint eddig s a füstje se olyan kormos, mint volt. Most már csak az elektronika maradt hátra, meg a rozsda, de azt nem tudom, hogyan tüntetem el.

Bejártam a műhelybe is két szerelés közben, vettem fehér festéket, lelakkoztam úja Fixi vázát s még egykét alkatrészét. Így néz ki a sötétben a váz eleje:

Ilyen színekben kell majd elképzelni az egész bringát. Jövő hétre már tényleg valahogy össze kellene rakni, mégis hallám hogy néz ki.

Holnap megyek túrázni. Megintcsak hasonló területen, mint múlt héten. Biztosan jó lesz, szép időt jósolnak a meteUrológusok s a vékony gumikat is lecseréltem vastagra. Jée!

Volt még szerveződés s kicsi film is, de elhanyagolható. Sietek megint lefeküdni, mert hat óra múlva már valamerre kifele fogunk kerekezni a városból.

Érdekesség, hogy tiszta jó, hogy írom ezt a blogot, mert észrevettem, hogy amióta elkezdtem, egyre inkább jobban, könnyebben megy a fogalmazás. Szokom a nyelvet :)

Finom volt a csirkehúsos-borsós-kukoricás-kecsapos laska. S még finom is lesz minimum két napig.

Jó hétvégét!

Vásár

Mégsem sikerült Fixivel foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy reggel fél tizenegy fele felhívom "I" autószerelőt, így nem mentem be a műhelybe, inkább olvasgattam. A tervezett időben telefonáltam, de a találka 3-ra lett halasztva. Addig megnéztem egy filmet: "Date Night" címmel. Egész jó komédia csomó jó színésszel, amelyben egy unalmas életű házaspár véletlenül egy bűnügyi történetbe keveredik. Lehet rajta nagyokat röhögni.

Aztán végre Seat úr eljutott velem és "I" szerelővel a fedélzetén "L" dízelszakértőhöz, aki holnap reggel fél kilencre be is programálta a javítást. Hogy mi a baja a turbónak, még nem tudni, de holnap majd kiderül. Rukkoljatok, hogy ne kerüljön sokba.

S na igen, volt ma vásár is. Alapvető élelmekkel szerelkeztem fel, mint pl chilis-tengerisós feketecsoki, görögdinnye, sajtos csipsz, energialé, sznikersz, meg miegymás.
Vettem Fülesnek néhány ajándékot, íme:
Biztosan fog örülni.

Érdekesség, hogy nagy igyekezetemben elkaptam az olcsó esszájgok polcáról egy kéést, egy villát és egy kanalat abban a hiszemben, hogy max 1 Euro se lehet darabjuk. Hát tévedtem. Összesen 7-be jött ki. Immár van értékes evőeszközkészletem. Mélytányért is vettem melléjük, szerencsére az tényleg 1 Euro volt kb.

Finom volt a sült csirke, amit készen vásároltam a Carrefourban.

Most igyekszem lefeküdni, mert reggel most már tényleg korán kell keljek, különben Tusványosig nem lesz kész az autó.

S ti tudtátok, hogy már vannak ilyen buszok?! Épp a minap haltak meg páran egy miatt. Itt a cikk.

Nademostmár tényleg viszlát, mert kell még zuhanyozni s jaj, még fekvőtámasz s még este úgyis fel fogok riadni, mert bevágtam vacsorára egy fél dinnyét.

Napá!

U. I. fél óra múlva, zuhanyzás közben jutott eszembe: volt még egy másik film is, a "Greenberg". Elég nyomott dráma volt. Az effejta film a fórumokon és nagyon sok filmszakértő körben nagyon jó minősítést kap, de szerintem akkor is nyomott. Nem szeretem.
Másik dolog, hogy úgy elvoltam ma a vásárlással s az autójavíttatással, hogy elfelejtettem menni a Morénába biciklis megbeszélésre. Mea culpa! Be kell pótoljam s velük kell tartsak hétvégén. Megint lesz egy olyan túra, mint a múlt héten, az pedig nagyon jó volt.

2010. július 7., szerda

Magyarkodásról

Szép dolog magyarnak lenni s én is büszke vagyok, hogy az vagyok. Tudom, hogy csodálatos a nyelvünk, meghogy mennyi mindent vittünk véghez a több, mint ezer év során, de azért ne szálljunk el nagy örömmámorunkban.
Ma pl olvastan/néztem a YouTube-on egy kisfilmet, mely alkotás pár pontjának igazság voltát megkérdőjelezném. Nem sorolom fel, hogy melyeket. Tessék megnézni a videót s mindenki rájön magától. De most nem is azt akarom taglalni, hogy mi igaz belőle és mi nem, hanem azt az indíttatást, ami ösztökélte az illetőt, hogy az ehhez hasonló eltúlzott, felnagyított történelmi feltételezéseket kitalálja. Hát biztos, hogy volt benne egy adag magyarságszeretet, de azért azt másképp is meg lehet mutatni, nem csak úgy, hogy pozitíven hangzó valótlanságokat hangoztatunk népünkről.
Miért nem lehet csak egyszerűen elmondani az igazat, legalábbis, amit annak hiszünk, a többit pedig nem ténykét beállítani. Mondjuk el: ekkor, meg ekkor jöttek be a magyarok, ez volt a koronájuk satöbbi, de feltehetőleg megtörténhetett, hogy... és akkor ezt már csak hipotetikusan tesszük hozzá.
Ezzel, hogy csomó valótlansággal hülyítjük a magyart, sokat nem érünk el. Az lesz csak belőle, hogy kifejlődik pár utcán szaladgáló, sörvedelő nagymagyar, aki azt hiszi, övé a világ, merthogy ő a magyarok "földönkívüli" nemzetségéből származik. Persze mindenki kineveti. Ahelyett adna enni egy éhező hajléktalannak, többet tenne a népéért.
Elhiszem, hogy nemzettudatra ébresztőek pl ezek a kétnyelvű sorok, de az általuk keltett nagy felbuzdulás alaptalan marad. Inkább legyünk szerények, de látsszon meg a tetteinkben, hogy magyarok vagyunk. Gino is megmondta: "ez a szeretet ünnepe ez a majális, mindenkit szeressünk, békében éljünk..." :)) Lehet, hogy tudat alatt a Mindenható szólt általa?

Ennyit az agymenésről, amit érdekességnek is szánok egyben.

Olyan szar, esős idő volt ma, hogy engedtem a kísértésnek és nem mentem be a műhelybe Fixit gyártani.
Felhívtam "I" szerelőt, hogy akkor menjünk, csináltassuk meg Seat turbóját, de aszongya: "hát, ilyen esős időben...". Persze én nem ellenkeztem, mert nekem sem volt semmi kedvem hozzá. Majd holnap.

Volt egy film: "Cop Out" Bruce Willis-szel, ami kicsit kacagtatós rendőr filmnek mondható, de nem volt egy kimagasló alkotás. Egyszer meg lehet nézni - szokták mondani.

Finom volt a lekváros laska.

Régen nem írtam Ausztráliáról és a tervemről, pedig nap mint nap eszembe jut, hogy kellene már haladjak azzal a külfödi/külvízi pincérmunkával, hogy gyűljön a pénz, de előtte még Tusványos. Ilyen gyarló vagyok. A sok éves Tusványos szerveződéseim nem hagyják elhanyagolni magukat.
Rátaláltam egy tavaly nyáron Ausztráliába menő emberkének a blogjára: "Utam a kenguruk földjén" címmel. Érdekes, jól esik olvasgatni.
Jópofa ez a srác is: Ausztrál Tom, egy magyarul tanuló "ozzi".

Aludjatok jól! Ma korán fekszem, hogy holnap keljek s intézkedjek ha törik, ha szakad (ha ess, ha fú).

Pá!

Olyan lapos...

..., mintha hétfő lett volna, pedig hát kedd, meg volt is, mit csináljak.
Felhívtam végül Koltai Róbertet, aki sajnos nem tud jönni a Nyári Egyetemre, mert abban az időben foglalt lesz, aztán megpróbálkoztam Kányádi Sándorral is, de neki meg messze van Várad székelyföldtől. Majd röpítettem egy tusványos szervezős levelet. Szervezésről ennyit.

Itthon még takarítgattam egy órán keresztül, tettem vettem, de nem sok érdekes.

Finom volt a szalonnás-hagymás tojásrántotta.

Érdekesség, hogy tegnap este elaludtam a paplanon fekve és reggel ötkor arra ébredtem, hogy mennyire fázom. Aztán a fázós alvástól annyira kipihenetlen voltam, hogy reggel kinyomtam a telefon ébresztőjét s persze, hogy tízkor keltem fel. Nem szeretem így, mert túl rövid a nap. Máris negyed egy múlt.

Amúgy ma tökéletlenkedtem eleget, értsd: fülpocolós doboz kiborítása (200 darabos), hűtőajtó nyitva felejtése (2 órára), meg hasonlók.

Pihenjetek jót, mert fontos, úgy néz ki...

Jó éjt!

2010. július 6., kedd

Pinball Wizard

Ez a címe az angliai The Who együttes egyik legsikeresebb dalának. Jónak jó, de annyira nem, mint amennyire jól feldolgozta a The Ukulele Orchestra of Great Britain.

Érdekes, hogy mitől lesz jobb egy feldolgozás néha, mint az eredeti, vagy egyáltalán lehet-e az, ugyanis, ha már feldolgozás, akkor kissé más stílust képvisel, avagy már más kategóriában értékelhetjük. Amennyiben személyes ízlés szerint ítéljük meg, bizony van eset, hogy ez utóbbiak sokkal jobbak, de erről már régebben írtam.

Megszerelődött Seat úr, legalábbis olaj- és mindenféle szűrőcseréket tekintve. Turbólag szerdán lesz átnézve, villamosságilag pedig valamikor utána.

Kivittem ma vagy öt rendelést és olyan véletlen egybeesések történtek mindegyre, hogy az összes rendelést egy bizonyos klienshez vittem, vagy épp attól hoztam. Kissé már nevetségessé vált az ötödiknél.

A csuklóm az eséstől fájt, így vígan tudok biciklizni.

Holnap lesz Fixi szerelés, hátha a héten már lehet gurulni vele. De jó lenne.

Finom volt a tegnapi pizza maradéka.

Most fáradt az énem, úgyhogy alusz egykettő.

Vizlát!

2010. július 5., hétfő

Bigys pizza

Miután tizenegykor ébredtem a tegnapi túra fáradalmainak kipihenésére szánt alvásomból, "At"-tal és "M"-mel, a lakótársaimmal beható vizsgálódásokkal tarkított országos gazdasági elemzést végeztük, vagyis, hogy milyen dolog, hogy levonják a közalkalmazottak fizetését 25 százalékkal s megemelik az áfát öt százalékkal s akurvaanyjukat s hasonlók.
Aztán reggeli, internetezgetős játszogatós délután s egyszer csak eszébe jut "M"-nek, hogy rendeljük pizzát. Hámondom, a tegnapi menet után igazán megérdemlem s megtettük. Rendeltünk két óriáspizzát, darabját kb 5 Eoroért. A pizzák annyira óriásiak voltak, hogy az enyémből még reggelire is maradt.

Hasznos tevékenységnek számít a tegnapi biciklitúra megírása mellékletként.

Finom volt a pizza és érdekesség, hogy szerintem tegnap azért ragadt meg a foltozott biciklibelső, mert nem hagytam magam után szemetet az út szélén. Mármint, hogy az is belejátszott a dolog sikerébe. Lehet, hogy így túl meredek a dolog, de könnyítésül elmondom, hogy ez afféle "a lepke szárnyának rezzenése a múltban is képes világ szintű dolgok megváltoztatására a jövőben" elmélet. Aki ért, érti, aki nem, az hallgassa ezt, mert ez legalább szép: Ukulele Orchestra of Great Britain - egyveleg.

Holnap reggel autóbontóba való menés "I" autószerelővel, aztán valószínűleg futárkodás, mert futárhiány van, majd kitudja. Háha nem fog fájni a kezem.

Jó aluszást!

2010. július 3., szombat

180...

...a napra leginkább jellemző szám. Ma bringázni voltunk "T"-vel. A jövő évi IronBike ellenörzőpontjait, eltérőit, pályáját volt hibatott kijelölni a mai túra. Erről most többet nem nagyon írok, mert az a helyzet, hogy a túra 180 kilométerét egész jól bírtam, de csak itthon észleltem, hogy sokkal jobban elfárdtam, mint azt gondoltam volna. Holnap tehát egy mellékletben kifejtem a mai nap legjellemzőbb történését, a reggel 6 órai indulással kezdődő és esti 10 órai érkezéssel végződő kis kiruccanást.

Érdekesség, hogy: haladás, mert eddig ezt a mai túrát bírtam a legjobban.
Finom volt a csirkesonkás szendvics, amit a bicajozás egyik szünetében készítettem a számmal/számban.

Egyebet nem tudok mondani, kérem, kapcsolja ki.

Tiszteletem!

Haladás

Haladás, mert végre lematricáztam mindenhol Fixit. Délelőtt tízkor kezdtük "K"-val, aztán déltől egyedül folytattam. Elég szép letta váz s a többi alkatrész is, csak mindegyre kell még lakkozni, hogy jó vastag legyen a levonósokon a réteg. Felraktam volna ide a fényképet is, de, sajnos nem készítettem.

Haladás, mert elvittem az autót "I" bához javítani, csak közbejött egy olyan probléma, ami miatt csak hétfőre lesz kész (megment az olajteknő olajleengedő csavarja).

Haladás, mert holnap reggel indulunk "T"-vel ki a hegyekbe egy estig tartó túrára s a nyári bringázások után már olyan lazán veszem a készülődést, hogy kicsit aggaszt is a dolog. De végülis minden megvan, csak már rutinos pakolás hamar megy. Remélem, nem lesz felszínes végül.

Haladás, mert elég hamar elszámoltuk a hetet a diszpécserrel s a holnap biciklivel székelyföldre indulo "L" futárunkat hamar felkészítettem bringástól a túrára.

Finom volt a pizza s jól csúszott melléje a sör.

Érdekesség, hogy azt hittem, nincs itthon semmiféle húsételem s milyen jól esett, mikor megtaláltam a hűtő mélyén a nem is olyan rég vásárolt csirkesonkát. De jól fog esni holnap valamelyik dombtetőn.

Haladás, mert még van bő öt órám aludni a reggel hatos indulásig.

Fekszem is gyorsan, hogy haladjak.

Pápá!

2010. július 2., péntek

Bánya vagy nem Bánya

Lesz hétvégén Nagybányán egy biciklis verseny s úgy gondoltuk "E" barátommal, hogy részt veszünk rajta. Később csatlakozni látszott "Z" barátunk is, de aztán mégsem, aztán ma "E" nem tudta, hogy jön-e vagy sem s estére végülis biztos lehettem abban, hogy nem jön. Tehát egyedül maradtam... volna, ha mennék, de én se megyek végül. Egyedül túl sokba kerül az 500 km. Inkább megyek hétvégén a Mountain Riders csapattal valahová. Hogy hová, még nem tudom, mert annyira elvoltam a nagybányai versennyel, hogy nem figyeltem ma a Morénéban a gyűlésen, hogy milyen utitervet agyaltak ki. Annyit tudok, hogy reggel ötkör indulnak s, hogy 150 km lesz a táv 3000 méter szintemelkedéssel. Jaj.

Megszerkesztettem végre a mellékletet a firenzei kiruccanásról. Tekintsétek szeretettel.

Elvittem az autót a szerelőhöz olaj-, üzemanyagszűrő- és levegőszűrő cserére, de, mivel nem voltak a bótba kellő alkatrészek, abban maradtunk, hogy holnapra halasztódik a szerelés. A turbó problémába csak hétfőn vágunk bele, aztán a villanyosság a következő lépés.

Megvannak Fixire a matricák - mint mondottam volt tegnap - s ma el is vittem a vázat s a felniket ragasztgatni, de végül az is holnapra maradt.

A nap nagyrészében, akárcsak tegnap, nem volt víz a csapban. Érdekesség, hogy mennyire alábecsüli az ember azoknak a dolgoknak az értékét, ami nap mint nap természetes. Pl a víz a fürdőszobában. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha nincs, a mindennapokban mégsem adunk hálát azért, ha megmoshatjuk a fogunkat. Én ma este ennek hálát adok :)

Finom volt a tojásrántotta paradicsommal. Megint beállt egy olyan meleg, fülledt idő, hogy nincs kedvem húst enni. Csak iszom a folyadékot halomra (főleg a tegnapi bringatúra után). Szintén érdekesség, hogy magát a hat órás túrát kibírtam kb két liter vízzel, de ahogy hazaértem, legyúrtam még hármat s még ma is vedeltem. Ha nem bringáztam volna, negyed annyit sem ittam volna. Tanulság tehát, hogy a szervezet szükségesetben olyan ügyesen elhasználja a testünkből a folyadékot, hogy, ha nem pótoljuk utána egy napon keresztül, akkor baj lesz.

Holnap még fel kellene hívni Kányádi Sándort és Koltay Róbertet, hogy tartsanak előadást a Nyári Egyetemen, de az is lehet, hogy ez utóbbit fővédnöknek kell felkérjem. Ez még kialakul.
S még össze kellene majd pakolni a szombati túrára is.

Minden esetre ez nem az a péntek lesz, amelyiken unatkozni fogok.

Ja, s volt ma még két film is. Az egyik a beteges, de jó "Antichrist" volt, amely egy gyengébb horror, erősebb pszicho kategóriába sorolható, a másik pedig egy jó komédia, az "Evan Almighty", amire azt mondják, hogy a "Bruce Almighty" (A Minden6ó) egyféle folytatása. Na, annyira épp nem jó, de azért lehet rajta nevetni jó sokat. Jó volt a két film időredni beosztása: a horror délelőtt, a komédia délben/délután/este (több megszakítással), így nyugodtan tudom aludni úgy, hogy egy horror filmet is magam mögött tudok. Hogy pontosabban fogalmazzak: egy kemény éjszakai horror megnézése után sem az alvással van bajom, hanem azzal, amíg addig eljutok...

Nade jóéjt!

2010. július 1., csütörtök

Fixinek az agya

A mai nap legfőbb cselekedete a fent említett alkatrész megvásárlása volt. Erről írtam egy külön mellékletet, úgyhogy itt nem szaporítom a szót.

Megjegyzendőnek tartom még, hogy finom volt az otthonról hozott kínai ananászos csirkemell zöldségdarabkákkal, csak ez most ananász nélkül volt és székely módra.
Továbbá lejött a WOW mindössze egy hét alatt és érdekesség, hogy a vacsorához fehér bort ittam, de csak félig. A másik felébe véletlenül beledobtam egy magnézium tablettát annak ellenére, hogy a mellette álló, vízzel tele lévő csészébe céloztam. Hát a szeszes italnak aléggé érdekes íze lett, de még azér is megittam. Ne csodálkozzatok, ha holnap mutáns lepkévé (butterflyman), vagy ember méretű peronoszpórává változom.

Ennyit a máról, jöjjön az alvás... meg a fekvőtámasz. Jaaaaj!

Mindenjót és gratula a leérettségizetteknek!