Glog

Nincs kedvem ma blogot írni. Nem is teszem meg. Mindössze elmondok néhány fejemben lejátszódó gondolatot.
Az egyik, ami a legerősebb mind közül, az, hogy álmos vagyok és le kellene feküdni. Tegnap éjjel értem haza Szentgyörgyről s még most is fáradt vagyok. Nem pihentem ki magam rendesen.

A másik gondolat a következő: zavar, hogy olyanok olvassák a blogom, akik teljesen különböző korosztályba tartoznak és teljesen más a gondkodásuk. Nem szeretem, hogy nem lehetek igazán önmagam, mert vagy egyiknek, vagy másiknak nem tetszik és ez zavar. Túl sok erő és elhatározás kell ahhoz, hogy mindent félretéve tényleg úgy írjak, hogy az teljesen őszintén hangozzon. Szerintem ki is fogom próbálni egy titkosított blogon. Hátha később közzétenni kisebb erő szükségeltetik, mind egyenesbe megírni.
Lehet sokféle olyan dolgot beleírni ide, ami mindenkinek tetszik, de az a leglényegtelenebb. Erről szólt a blog eddig. Mostantól kellene legyen valami súlya is. Nem tudom. Meglátom. Nagy elhatározás kell hozzá és sok bátorság. Lehet, ha nagyon összeszedem magam, meg tudom csinálni, de akkor mindenki, aki engem olvas, kapaszkodjon erősen.

Egyelőre ennyi. Még gyűjtöm az erőt.

Amúgy lehet, hogy a dolog nem is annyira súlyos, csak este ilyenkor, fáradtan annak néz ki. Meglátjuk.

Páp!

Bocsánat

Volt egy tervem. Ígéretnek nem nevezném, mert szándékosan nem volt az, különben megszegtem volna. Úgy gondoltam, hogy minél hosszab időn keresztül minden nap fogok blogbejegyzéseket írni... 306 napig tartott. Nemrégen a sok teendő miatt (Tusványos, KMNyE) kezdett akadozni - tíz nap késéssel jegyeztem be újra a történéseket, gondolataimat.
Az utóbbi két hétben azonban egyáltalán nem írtam semmit. Ennyi volt, addig bírtam napi rendszerességgel írogani a blogot - úgy ahogy.

Sok dolog törént azóta, de egy nagyon. Régebben írtam róla, hogy nem fogok érzésekről írni, de most úgy gondolom, hogy szükséges erről is beszélnem, különben nagyon fontos dolgot hagyok ki az életemből.

Van valaki, akit úgy nevezek, hogy "N". Már néhányszor szerepelt a blogomban.
Kábé egy hónap óta minden jó - és kevésbé jó - dolgot együtt teszünk és mostanra már nyugodtan elmondhatom, hogy ez így jó. Minél tovább, annál inkább. Eddig ilyen nem volt. Mostantól van és lesz.
Ennek következménye lett: változtam. Szerintem jó irányba, de lehet, hogy a nagy Törvénykönyv másképp tartaná. Kit érdekel. Szeretem, hogy így van, és, hogy van.
A fentebb említett sok dolgot nagyrészt vele műveltem el, úgyhogy a későbbiekben, ha esetleg nem említeném, képzeljétek oda.

Most, aki ismer, meglepődött, hogy "nahát, mégiscsak van ilyen?". Igen, van, és velem történt!

Érdekesség, hogy olyan hibáimra jöttem rá, amiket eddig, ha másokban tapasztaltam, megszóltam őket, de nem vettem észre, vagy nem ismertem el, hogy bizony, bármilyen okos, ügyes, szép és szerény vagyok, de bennem is lakoznak effélék. Nem is kevesen. Ugye, milyen szép.

Olvassátok ezt a bejegyzést nagy szeretettel s mosolygással.
És a bónusz érdekesség, hogy eddigi elképzeléseimnek ellentmondva egyáltalán nem esett nehezemre, hogy leírjam.

Továbbiakban folytatódom, ha nem is napi rendszerességgel, de kérlek titeket, nézzétek ezt el nekem elsőáldozó mosollyal.

"Szerbusz, fiam, szerbusz!" -Babi néne