Első teljes napom. Későnkelés, kajálás, ismerkedés "T"-vel, a kisfiúval, kajálás, biciklizés, biciklizni tanítás, autó beindítás, kajálás, film, jól ellevés, blogírás, lefekvés.
Asszem, ezzel mindent elmondtam.
Ígérem, otthon majd nem leszek ilyen szűkszavú, de na. Ausztria messze van, Linz meg főleg. Nehezen ér el a bejegyzés hazáig :D
Finom volt ma a kolbász mustárral.
Most pedig alsz egy nagyot s állapotát tekintve álmában biztos nem fog felriadni. Nem mintha eddig tette volna...
Tsüsz-tsüsz!
2010. március 31., szerda
2010. március 30., kedd
Nagy utazás
Kalandos, hosszú, fárasztó, de jó. Magáról az utazásról írhatnék egy külön mellékletet, mert ez túl sok egy egyszerű bejegyzéshez. Maradjunk annyiban, hogy jó volt.
Az utazáson kívül más nemigen történt, ugyanis hétfő hajnali egytől este tizenegyig tartott.
Finom volt itt, Ausztriában "K" zöldséges laskája, de most hulla fáradt vagyok s alszom, már blogírás közben is. A napi szokásos megvolt s most álom, édes álom.
Nektek is!
Az utazáson kívül más nemigen történt, ugyanis hétfő hajnali egytől este tizenegyig tartott.
Finom volt itt, Ausztriában "K" zöldséges laskája, de most hulla fáradt vagyok s alszom, már blogírás közben is. A napi szokásos megvolt s most álom, édes álom.
Nektek is!
2010. március 28., vasárnap
Készülődés
Alig három óra múlva indulok. Juhé.
Most megint Keresztúrról lopom a netet, akárcsak reggel. Sokat nem írok, inkább a kényszerű szendergésre használom azt a kis időt. Éjjel egy az indulás kitűzött időpontja, 1200 km a terv. Estig le kéne nyomni.
Füles érezte, hogy messze megyek, mert bosszúbol kiszökött az éjbe és nem találtuk sehol. Reggelig csak lenyugszik s hazamegy valahogy...
Aki megmondja nekem, hogy mi a hazugság átfogó definíciója, az kap egy ingyenviccet.
Finom volt édesanyám húslevese.
Jó utat nekünk és Seat úrnak (akit ma tisztába tettem hálából)!
S, ha, majd mentek, nektek is!
Most megint Keresztúrról lopom a netet, akárcsak reggel. Sokat nem írok, inkább a kényszerű szendergésre használom azt a kis időt. Éjjel egy az indulás kitűzött időpontja, 1200 km a terv. Estig le kéne nyomni.
Füles érezte, hogy messze megyek, mert bosszúbol kiszökött az éjbe és nem találtuk sehol. Reggelig csak lenyugszik s hazamegy valahogy...
Aki megmondja nekem, hogy mi a hazugság átfogó definíciója, az kap egy ingyenviccet.
Finom volt édesanyám húslevese.
Jó utat nekünk és Seat úrnak (akit ma tisztába tettem hálából)!
S, ha, majd mentek, nektek is!
Lopom a netet
Tegnap este kellett volna írjam a bejegyzést, de falun ez nem olyan egyszerű. Eljöttem hát Keresztúrra, nagynéném lakásába s most úgy, ahogy kell, valamelyik szomszédtól lopom a wireless netet.
Tegnap végül ötkor indultam és gond nélkül, viszont fáradtan megérkeztem Boldogfalvára fél tízkor, ott reggeliztem gyorsan és alig 45 perc késéssel már ott is voltam Kalibáskőn. Estig gyűléseztünk, de ebéd után kicsit le tudtam dőlni. Ez felfrissített, így egy kis esti beszélgetés és társasjáték után boldogan indultam vissza Boldogfalvára, hogy most milyen hatalmasan jót fogok aludni, csakhogy ez nem így történt.
Seat úr úgy gondolta, hogy őneki most elfogy a motorolaja és Máréfalvánál egy kerékfordulattal se megy többet. Igaz, már hajnalok hajnalán Váradon fél perc erejéig villogott az olajjelző, tudatván velem, hogy valami nincs rendben, de én gondoltam, hogy csak valami kis egyetnemértés történet az áramkörök közt. Hát nem. Kalibáskőröl elindulva újra jelentkezett és Máréfalváig kísért a villogás, de fél táv után már másodpercenkéti sípolás is jelezte, hogy it most baj lesz. Gondoltam, hátha be tudok gurulni egy udvarhelyi benzinkútig, hogy orvosoljam a problémát, de a autó nem úgy gondolta és megállt. Nem erőltettem.
Így történt, hogy éjfél előtt kicsivel felhívtam "H"-t, hogy jöjjön el értem Kalibáskőről, vigyen be Udvarhelyre, hogy vegyek olajat és töltsem bele Seatba, hátha összeszedi magát. "H" bejött, elvitt, megvettem, beletöltöttem s, hál'Istennek, összeszedte magát. Éjjel fél kettőre már Fülessel játszottam. Így az autós történet.
Apropó, Füles. Első látásra négy hónap után nem ismert meg, de a szagom egyből tudatosította benne, hogy ki vagyok. Össze-vissza ugrándozott örömében, nem lehetett sehogy lecsillapítani. Mindenemet összeteposta és összenyálazta s aztán megint és megint. Örült a műcsontoknak, a bolhairó nyakörvnek s a láncból készült nyakörves póráznak (bár ez utóbbiban kételkedek kicsit).
Úgy volt, hogy ma minimum délután kettőig fel nem kelek, csakhogy ezt elfelejtettem tudatni Fülessel, aki fél kilenckor már nem tudta elviselni, hogy én még mindig alszom. Tette fel a fejét az ágyba, szaglászott, nyaldosott, töfködött az orrával addig, míg fel nem könyörögte magát mellém, hogy vakargassam-simogassam s akkor megnyugodott kicsit. Persze én már nem aludtam vissza s így történt, hogy most, épphogy délben már Keresztúrról írok.
Finom volt a kalibáskői csorba.
Holnap kezdődik a nagy kirándulás, így nemsokára alszom egy jó nagyot, hogy majd nem útközben tegyem... S aztán este leszek megint.
Jó napot, immár!
Tegnap végül ötkor indultam és gond nélkül, viszont fáradtan megérkeztem Boldogfalvára fél tízkor, ott reggeliztem gyorsan és alig 45 perc késéssel már ott is voltam Kalibáskőn. Estig gyűléseztünk, de ebéd után kicsit le tudtam dőlni. Ez felfrissített, így egy kis esti beszélgetés és társasjáték után boldogan indultam vissza Boldogfalvára, hogy most milyen hatalmasan jót fogok aludni, csakhogy ez nem így történt.
Seat úr úgy gondolta, hogy őneki most elfogy a motorolaja és Máréfalvánál egy kerékfordulattal se megy többet. Igaz, már hajnalok hajnalán Váradon fél perc erejéig villogott az olajjelző, tudatván velem, hogy valami nincs rendben, de én gondoltam, hogy csak valami kis egyetnemértés történet az áramkörök közt. Hát nem. Kalibáskőröl elindulva újra jelentkezett és Máréfalváig kísért a villogás, de fél táv után már másodpercenkéti sípolás is jelezte, hogy it most baj lesz. Gondoltam, hátha be tudok gurulni egy udvarhelyi benzinkútig, hogy orvosoljam a problémát, de a autó nem úgy gondolta és megállt. Nem erőltettem.
Így történt, hogy éjfél előtt kicsivel felhívtam "H"-t, hogy jöjjön el értem Kalibáskőről, vigyen be Udvarhelyre, hogy vegyek olajat és töltsem bele Seatba, hátha összeszedi magát. "H" bejött, elvitt, megvettem, beletöltöttem s, hál'Istennek, összeszedte magát. Éjjel fél kettőre már Fülessel játszottam. Így az autós történet.
Apropó, Füles. Első látásra négy hónap után nem ismert meg, de a szagom egyből tudatosította benne, hogy ki vagyok. Össze-vissza ugrándozott örömében, nem lehetett sehogy lecsillapítani. Mindenemet összeteposta és összenyálazta s aztán megint és megint. Örült a műcsontoknak, a bolhairó nyakörvnek s a láncból készült nyakörves póráznak (bár ez utóbbiban kételkedek kicsit).
Úgy volt, hogy ma minimum délután kettőig fel nem kelek, csakhogy ezt elfelejtettem tudatni Fülessel, aki fél kilenckor már nem tudta elviselni, hogy én még mindig alszom. Tette fel a fejét az ágyba, szaglászott, nyaldosott, töfködött az orrával addig, míg fel nem könyörögte magát mellém, hogy vakargassam-simogassam s akkor megnyugodott kicsit. Persze én már nem aludtam vissza s így történt, hogy most, épphogy délben már Keresztúrról írok.
Finom volt a kalibáskői csorba.
Holnap kezdődik a nagy kirándulás, így nemsokára alszom egy jó nagyot, hogy majd nem útközben tegyem... S aztán este leszek megint.
Jó napot, immár!
2010. március 27., szombat
Hosszú nap, rövid bejegyzés
Igaz, kicsit későn ébredtem a tegnapi virrasztásom miatt, de sokmindent sikerült véghezvinni a mai napon: vásároltam Fülesnek kutyadolgokat, hogy örvendjen, ha viszontlát, voltam Debrecenben képzésen, összecsomagoltam egy vagon holmit, "At" levágta szépre a hajamat és befejeztem mindkét biciklit. Ez utóbbit épp tíz perce, és már éjjel negyed háromra jár. Muszáj volt ma befejezni az összeszerelést, egyébként a bécsi kiruccanás látta volna a kárát, ha arra fele menet kell megállni Váradon és nemcsak elvenni a két biciklit, hanem még pepecselni is azokkal.
A bejegyzés azért rövid, mert másfél óra múlva kelek s irány az csíkszeredai Kalibáskő (s útközben édesanyám Boldolgfalván) s ki kellene pihenje az agyam kicsit a mai dolgokat.
Mai érdekesség életem első vicce:
Arisztid és Tasziló mennek a sivatagban. Tasziló megszólal:
-Aaa aa aa aaa Arisztid
-Mondjad Tasziló
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy nő!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Kis idő mulva újra:
-A a aaaa a Arisztid!
-Mondjad Tasziló!
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy autó!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Rövid idő múlva:
-A a aaaa a Arisztid!
-MIVAN Tasziló?
-L l ll lll l láttad?
-LÁTTAM LÁTTAM! - háborodik fel Tasziló.
-Aa aaa a aakor miért léptél bele?....
Na ezt a viccet előszeretettel meséltem mindenkinek, mikor úgy öt éves lehettem, de, persze csak rá két-három évre értettem meg igazán, hogy mi benne a nevetséges.
Finom volt a virsli (muszáj elfogyjon úgyhor hajnalira is az lesz).
Aludjatok jól legalább ti, ha már én nem tudok!
Sziasztok mindenkinek!
A bejegyzés azért rövid, mert másfél óra múlva kelek s irány az csíkszeredai Kalibáskő (s útközben édesanyám Boldolgfalván) s ki kellene pihenje az agyam kicsit a mai dolgokat.
Mai érdekesség életem első vicce:
Arisztid és Tasziló mennek a sivatagban. Tasziló megszólal:
-Aaa aa aa aaa Arisztid
-Mondjad Tasziló
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy nő!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Kis idő mulva újra:
-A a aaaa a Arisztid!
-Mondjad Tasziló!
-L l ll lll l láttad?
-Mit?
-Ee eeee ee egy autó!
-Hol van?
-Mm mm mmár elment.
Rövid idő múlva:
-A a aaaa a Arisztid!
-MIVAN Tasziló?
-L l ll lll l láttad?
-LÁTTAM LÁTTAM! - háborodik fel Tasziló.
-Aa aaa a aakor miért léptél bele?....
Na ezt a viccet előszeretettel meséltem mindenkinek, mikor úgy öt éves lehettem, de, persze csak rá két-három évre értettem meg igazán, hogy mi benne a nevetséges.
Finom volt a virsli (muszáj elfogyjon úgyhor hajnalira is az lesz).
Aludjatok jól legalább ti, ha már én nem tudok!
Sziasztok mindenkinek!
2010. március 26., péntek
Tömör nap
Ma nem unatkoztam. Voltam lerakatban, biciklisbótban és vásároltam a két idegenbe vivendő biciklire eztazt, ami hiányzott, aztán felszerelgettem, de csak holnap fogom teljesen befejezni mindkettőt. De holnap is csak, miután visszajöttem Debrecenből, ugyanis egy alkatrészt Berettyóújfaluból kell elhozzak. Neten találtam a Deore LX kilenc sebességes hátsó váltót 20 Euroért s úgy döntöttem, hogy megéri.
Holnap estére tehát készenlétben lesz a két kirándulós bicikli, akiket majd Gyergyóból jövet, váradon kis szünetet tartva bedobálok a kocsiba és nyomás tovább Bécs iránt.
Mivel ma biciklikkel voltam elfoglalva, nem jutott időm a debreceni képzés előtt szaladni, így késő estére kellett halasszam. A képzés után fél tizenegyre verődtem haza farkaséhesen, úgyhogy muszáj volt gyorsan főzzek valamit, mert hát éhgyomorral mégsem futkorászhatok. Ettem is gyorsan virslis makarónit tejföllel (elfogyott a kenyér), ami - mint minden étel farkaséhgyomorra - nagyon jól esett. Utána vártam vaegy órát és rászántam magam a szaladásra. Túlélésre mentem, mert hát a gyomromban ott vartyogott a nagy tányér kaja, de láss csodát: hatalmasat szaladtam. Nemhogy jó tempóban kibírtam a távot, de még hatalmas rekordot is döntöttem (majdnem egy perccel). Úgy néz ki tehát, hogy izomláz nélkül jó szaladni még ha telehassal, akkor is.
Most jöjjön egy gyors agymenés, mert nincs erőm hosszabbra: nem szeretek kedvenc zenémről, filmemről, szinészemről, kajámról stb beszélni. Valahogy nem esik jól. Több dolog miatt is:
Egy: olyan, mintha elárulnám magam.
Kettő: magam sem tudom meghatározni, mikor mi a kedvencem, mert hangulatfüggő s emiatt változó.
Három: miért határozzam meg, ha úgyis mindegyre változik. Ennyi.
Nem tudom, más hogy van vele. Nekem sok szimpatikus dolgom van, de egyik se kedvenc. Lehet, hogy még éretlen vagyok? Lehet, hogy túl érett? Lehet, hogy nem érdekel!
A nap zenéje a nagy rohanásban: Leonard Cohen - In my secret life.
Fáradt vagyok. Most jön a szokásos, aztán aktív alvás, mert holnap még a mainál is keményebb nap jön.
Ja s eleget tettem tegnap lejegyzett rajongásomnak: többek között vettem egy kilométerórát az egyik biciklire.
Mindenkinek jókat!
Holnap estére tehát készenlétben lesz a két kirándulós bicikli, akiket majd Gyergyóból jövet, váradon kis szünetet tartva bedobálok a kocsiba és nyomás tovább Bécs iránt.
Mivel ma biciklikkel voltam elfoglalva, nem jutott időm a debreceni képzés előtt szaladni, így késő estére kellett halasszam. A képzés után fél tizenegyre verődtem haza farkaséhesen, úgyhogy muszáj volt gyorsan főzzek valamit, mert hát éhgyomorral mégsem futkorászhatok. Ettem is gyorsan virslis makarónit tejföllel (elfogyott a kenyér), ami - mint minden étel farkaséhgyomorra - nagyon jól esett. Utána vártam vaegy órát és rászántam magam a szaladásra. Túlélésre mentem, mert hát a gyomromban ott vartyogott a nagy tányér kaja, de láss csodát: hatalmasat szaladtam. Nemhogy jó tempóban kibírtam a távot, de még hatalmas rekordot is döntöttem (majdnem egy perccel). Úgy néz ki tehát, hogy izomláz nélkül jó szaladni még ha telehassal, akkor is.
Most jöjjön egy gyors agymenés, mert nincs erőm hosszabbra: nem szeretek kedvenc zenémről, filmemről, szinészemről, kajámról stb beszélni. Valahogy nem esik jól. Több dolog miatt is:
Egy: olyan, mintha elárulnám magam.
Kettő: magam sem tudom meghatározni, mikor mi a kedvencem, mert hangulatfüggő s emiatt változó.
Három: miért határozzam meg, ha úgyis mindegyre változik. Ennyi.
Nem tudom, más hogy van vele. Nekem sok szimpatikus dolgom van, de egyik se kedvenc. Lehet, hogy még éretlen vagyok? Lehet, hogy túl érett? Lehet, hogy nem érdekel!
A nap zenéje a nagy rohanásban: Leonard Cohen - In my secret life.
Fáradt vagyok. Most jön a szokásos, aztán aktív alvás, mert holnap még a mainál is keményebb nap jön.
Ja s eleget tettem tegnap lejegyzett rajongásomnak: többek között vettem egy kilométerórát az egyik biciklire.
Mindenkinek jókat!
2010. március 25., csütörtök
Netfüggés
Ma este csak két órára vették el a netet, de közben legalább háromszor jött, hogy megnézzem a leveleimet, fellépjek messengerre, vagy maghallgassak a YouTube-n egy dalt. Majd' egy órán keresztül próbáltam megjavítani sikertelenül. Aztán nehéz volt tudomásul venni, hogy, ha nincs internet, akkor a fenti késztetések nem érik el céljukat. Valmi ahhoz hasonló érzés ez, mint mikor megnézznénk a karóránkon, mennyi az idő, de elfelejtettük, hogy már nem működik.
Na, így jártam ma este, úgyhogy nekifogtam filmezni: The Book of Eli. Ahhoz képest, hogy 720-as felbontással reklámozzák a torrenten, elég szar minőségű. Végülis igazuk van, 720-as felbontással vették fel a moziban a filmet (tehát mozis felvétel), de ezt az egyszeri torrentező persze, hogy úgy értelmezni, hogy 720-as BluRay... hát nehéz ezt a technológiát utolérni még nekünk, fiataloknak is.
Miután két órán keresztül túrtuk a netet "K"-val, hogy hol lehet jó biciklikölcsönzőt találni Bécsben, és, miután találtunk is egy megfelelőt, és, miután levél is fogalmazódott nekik ékes német nyelven, hogy "jövünk, várjatok", na mind ezek után határoztuk el, hogy mégis inkább viszünk magunkkal biciklit, mert az sokkal egyszerűbb, nameg bőven el is fér az autóban.
Így tehát ma megtisztítottam a futárbiciklimet (ez lesz az egyik), holnap pedig becsületesen összerakom a túrázós-versenyzős biciklimet (az lesz a másik). Az otthoni túrabiciklit egyelőre békénhagyom. A jövő hét tehát nem csak Ausztria, hanem bicikli téma is.
Új, tömör és teljes értékű bekezdés: megindultak a rohadék szúnyokok. A többit inkább magamban...
Finom volt a virsli, amit már én "is" régóta kívántam.
Végre sikerült kikalózkodnom a Windows 7-em regisztrálását és most teljes jogú felhasználó vagyok (persze feketén). Tudom változtatni a hátteret és a témát és még sok vizuális elemet. Korábban is megcsinálhattam volna.
Mai tudnivaló rólam: szeretem a modern technológiát. Igaz, a "modern" kifejezés relatív, de emitt mindjárt magyarázom is. Az első ilyen élményt talán egy németországból származó, egyszerű kék digitális, öv nélküli sportkaróra nyújtotta, amit mamám kapott ajándékba. Öt éves lehettem, de az órát csak mamám jelenlétében érinthettem meg. Túl értékes volt, hogy csakúgy egy gyerek kezébe kerüljön.
A következő emlékezetes élmény (több digitális óra és játéklaptop után) az első mobiltelefonom volt. Imádtam, ahogy este a sötétben, bárhol, bármikor unalmamban előszedhettem, és játszhattam rajta, telefonálhattam, SMS-t küldhettem vele vagy csak épp világító eszköznek használhattam. Megbecsültem. Néha csak néztem, milyen szép a formája, milyen szépen világít, egyszerűen, milyen modern.
Szerettem olyan komótos megbecsüléssel kezelni és tekinteni rá, mint falusi öregember a fa árnyékában az uzsonnájára.
A későbbi modern eszközök iránt érzett vonzalmam már - mondhatni - azonos szintű. Legfejlettebb dolog a laptopom, amit persze nagyon szeretek, de néha egy egyszerű folyékony kristályos karórára ugyanakkora csodálattal tudok tekinteni, gondolván magamban: "az igen. Milyen messze áll ez a természettől." Hangulat kérdése.
Ennyi mára. A szokásos és fekszem is, mert holnap eseménydús napom lesz. Este majd beszámolok. Addig is, ahogy Fábry mondaná: "ne feledjétek: kezeket a paplan fölé; Beethoven a zene Mozartja; és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet."
Tső!
Na, így jártam ma este, úgyhogy nekifogtam filmezni: The Book of Eli. Ahhoz képest, hogy 720-as felbontással reklámozzák a torrenten, elég szar minőségű. Végülis igazuk van, 720-as felbontással vették fel a moziban a filmet (tehát mozis felvétel), de ezt az egyszeri torrentező persze, hogy úgy értelmezni, hogy 720-as BluRay... hát nehéz ezt a technológiát utolérni még nekünk, fiataloknak is.
Miután két órán keresztül túrtuk a netet "K"-val, hogy hol lehet jó biciklikölcsönzőt találni Bécsben, és, miután találtunk is egy megfelelőt, és, miután levél is fogalmazódott nekik ékes német nyelven, hogy "jövünk, várjatok", na mind ezek után határoztuk el, hogy mégis inkább viszünk magunkkal biciklit, mert az sokkal egyszerűbb, nameg bőven el is fér az autóban.
Így tehát ma megtisztítottam a futárbiciklimet (ez lesz az egyik), holnap pedig becsületesen összerakom a túrázós-versenyzős biciklimet (az lesz a másik). Az otthoni túrabiciklit egyelőre békénhagyom. A jövő hét tehát nem csak Ausztria, hanem bicikli téma is.
Új, tömör és teljes értékű bekezdés: megindultak a rohadék szúnyokok. A többit inkább magamban...
Finom volt a virsli, amit már én "is" régóta kívántam.
Végre sikerült kikalózkodnom a Windows 7-em regisztrálását és most teljes jogú felhasználó vagyok (persze feketén). Tudom változtatni a hátteret és a témát és még sok vizuális elemet. Korábban is megcsinálhattam volna.
Mai tudnivaló rólam: szeretem a modern technológiát. Igaz, a "modern" kifejezés relatív, de emitt mindjárt magyarázom is. Az első ilyen élményt talán egy németországból származó, egyszerű kék digitális, öv nélküli sportkaróra nyújtotta, amit mamám kapott ajándékba. Öt éves lehettem, de az órát csak mamám jelenlétében érinthettem meg. Túl értékes volt, hogy csakúgy egy gyerek kezébe kerüljön.
A következő emlékezetes élmény (több digitális óra és játéklaptop után) az első mobiltelefonom volt. Imádtam, ahogy este a sötétben, bárhol, bármikor unalmamban előszedhettem, és játszhattam rajta, telefonálhattam, SMS-t küldhettem vele vagy csak épp világító eszköznek használhattam. Megbecsültem. Néha csak néztem, milyen szép a formája, milyen szépen világít, egyszerűen, milyen modern.
Szerettem olyan komótos megbecsüléssel kezelni és tekinteni rá, mint falusi öregember a fa árnyékában az uzsonnájára.
A későbbi modern eszközök iránt érzett vonzalmam már - mondhatni - azonos szintű. Legfejlettebb dolog a laptopom, amit persze nagyon szeretek, de néha egy egyszerű folyékony kristályos karórára ugyanakkora csodálattal tudok tekinteni, gondolván magamban: "az igen. Milyen messze áll ez a természettől." Hangulat kérdése.
Ennyi mára. A szokásos és fekszem is, mert holnap eseménydús napom lesz. Este majd beszámolok. Addig is, ahogy Fábry mondaná: "ne feledjétek: kezeket a paplan fölé; Beethoven a zene Mozartja; és ne igyatok mosatlan gyümölcslevet."
Tső!
2010. március 24., szerda
Szép, kerek nap
Hozzá kell tenni, hogy laza is volt. Egy óra tájt mentem be ugyanis dolgozni, úgyhogy a délelőtti állapotom lustának mondható. A munka három bicikli megjavításában merült ki, melyeket már régebben félig felpofoztam, ma, tehát sikerérzettel fejezhettem be a pár órás műszakot. Itthon elkészületett egy fíínom sonkás laska (figyelitek az újítót). Itt megjegyzendő, hogy a sonkás laska finomsága - akárcsak majd' minden ételé - egyenesen arányos az éhség fokával. Ma tehát nagyon jól esett. Utána kis tengés-lengés az interneten; magyar örökzöld slágerek hallgatása hálózatban, majd szaladgálás következett. Itt most új fejezet szükségeltetik.
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
Első nap, hogy "An" szobatársnőmmel szaladtam. Mindig boldogsággal tölt el, ha tetteimmel valakit jó irányba tudok sodorni (jó, persze lehet, hogy úgy is neki kezdett volna szaladgálni, ha más nem ösztönzi, de most ne vegyük el ezt a kis örömet Petitől).
Együtt melegítettünk be tehát és együtt is szaladtunk. Annak érdekében, hogy neki is jobban teljen a szaladás, feladtam a rekordhajhászatot és vele együtt kocogtam, amit nem bántam meg, ugyanis a lassú kocogással olyan izmok fejlődtek a lábamban, amiknek a létezéséről nem is volt tudomásom. Leszaladtuk-kocogtuk-sétáltuk a távot fél óra alatt és megvolt az öröm (meg a szitkozódás). S a zuhanyzás s az illat s a pihenés, sőt, egyáltalán a létezés öröme (leginkább másik részről, ugye).
El kell mondjam, amit általában a bejegyzéseimben nem emlegetek, hogy akárcsak a fekvőtámaszok, az angol olvasás is teljes mértékben szokásossá vált. Vagy este, vagy reggel, vagy esteisreggelis olvasok egy-két oldalt angolul. A haladás magáért beszél: már néha élvezem is amit olvasok anélkül, hogy koncentrálnék a fordításra. Jó érzés. Ajánlom kipróbálni.
Az "esztétikai élmény"-, vagy "érdekesség"-lista egyre bővül, tehát nem lesz baj az elkövetkezendő bejegyzéseimben egyet-egyet kifejteni. Mai lecke legyen a:
"Mijét ne becézzük a nőknek; avagy bóklecke tahóknak":
Megfigyeltétek ugye, ha valaki egy nőnek bókol, sok esetben becézi valamijét: "kérhetem a kis kacsóját?", "köszöntöm kegyecskét", "hej cica, eszem azt a csöpp, kis szád", "kis galambom", "kisangyalom" stb. De vigyázat, ez pár testrészre nem vonatkozik: szem, mell és agy (az imént említett "tartozékok" esetleges, kíváncsiságból való becézése esetén a szerző semmilyen féle felelősséget nem vállal a következményekért!!!) Képzeljétek a következőt: "jaj, hölgyem, imádok abba a gyönyörű, pici szemébe tekinteni", "oly gyönyörűen libbentél ki a konyhából azzal a kis melleddel" vagy "jer hozzám feleségül, de fontold meg jól a kicsi agyaddal".
Tehát fontoljátok meg, kinek mijét hogyan dícséritek.
Erről jut eszembe egy karácsonyi witz: mit mond a tömeggyilkos Mikulás? - Ami a szíveden, az a szánom! wwwáhháhááá :D
A kerek napot zárom a szokásaimmal.
Üdv mindenkinek, főleg aki olvassa!
Ja és a nap zenéje: Valahol Európában - A zene az kell. S belőle az idézet:
"Köztünk minden ember más,
különös és sokfajta szokás.
De, hogy éjjel mindenki álmodik,
Nagy bajt nem csinál hajnalig,
Ebben egyformák".
Fentebbi idézetet küldöm a bosszúállóknak és a nehezen felejtőknek...
2010. március 22., hétfő
Szezon
Megindult. Szerre hívnak telefonon, hogy ezkell, azkell, javítani kellene, tavaszi revízió, nyócas van benne s társai.
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
Ma annyira hétfő volt, hogy nekifogtam egy biciklinek de azt se fejeztem teljesen be, inkább kitelepettem a Gekkó sörkertjébe s egy melegszendvics mellett honfoglalóztunk közössen a barátokkal. Hát igen, így könnyű. Holnapra viszont van elég meló, úgyhogy este meglesz a "ma sem voltam fölösleges" érzés. S az dejó.
Alakul az ausztriai út. Tervbe vettük Bécs és a schönbrunni kastély megtekintését, hogy, hamár arra járunk, akkor miértis ne? Linz, ahová tartani fogunk, Gyergyótól kilométerbe ezeroda, ezervissza. Még tekintgetek a héten a Wikipediára, háha belefér még ez-az az útba, bár igaz, jövet is kell maradjon látnivaló.
A futás kezd határozottan alakulni. Igaz, egy másodperccel gyengébb volt a tegnapinál, de na. Új hét, új zenék, nem volt, mihez viszonytani satöbbi mentegetődzés...
Érdekességképp olvassátok a tyúkodvar filozófiáját, amit másodikos koromban gondoltam ki a tyúkketrec palatetején. Úgy kezdődött, hogy dobáltam a kukoricaszemeket a tyúkoknak és elgondolkozdam azon, hogyan tudatosulhat a tyúkokban az, hogy valahonnan ennivalóhoz jutnak. Aztán tovább szárnyalt az agyam. Hogyan láthatják, minek képzelhetik mamámat, aki nekik minden nap enni ad. Hogy tekintenek a macskára, aki naponta elszaladgál köztük. Milyen lényeknek látják a szomszédos baromfiudvar libáit, amik valamilyen szinten hasonlítanak hozzájuk.
Ezekből az eszmefuttatásokból próbáltam levezetni, hogy hogyan látják a tyúkok a gondviselést, az Istent, a félelmet, magasabb intelligenciát. Gondolkaodjatok ti is. Érdekes.
Finom volt a lekváros laska, meg a fokhagymás sonka teával.
Most hasizom + fekvőtámasz + fogmos + alusz, vagyis a szokásos.
Szeressétek egymást szeretettel, pá!
Pihengetős vasárnap
A nap teljes mértékben az ellazulásé volt kivéve a futást, hasizmot és a nemsokáa következő fekvőtámaszt.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.
Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.
A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.
Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.
Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...
Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.
Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.
Volt "P"-"E" DJ által vasárnap délutáni lazulós zenehallgatás, majd filmnézés digitális többesszámban. Kicsi honfoglaló is bezavart a képbe, de az még a délelőtt folyamán.
Most épp a pulzusmérő órákat nézegettem és arra jutottam, hogy, majd, ha sok pénzem lesz (ismerős, mi?), akkor veszek egy olyan pulzusmérő órát, ami sebességet, magasságot, időt, kalóriát, zsírégetést stb mér. Nameg, persze pulzust is. S csak 450 Euro. Még jó, hogy lehet kapni. Itt van őkelme, lehet tanulmányozni.
A futásban egyre jobb leszek. Ma is, akárcsak tegnap, négy másodperccel javítottam az időmön. Ha így megy, két hónap s világrekordot futok. Persze.
Izomlázak elmúlófélben vannak, megadták magukat. Észrevették, hogy semmi értelmük jelenlenni.
Mai nap nagy boldogsága, hogy, ha minden igaz, jövő héten (márc. 29.) megyek Ausztriába s ott jópár napot ülök s megtapasztalom, milyen nemitthon. Hurrá. Részletekről majd.
Érdekesség: szeretek mindenféle szirszar dologról statisztikát vezetni. Ez azzal kezdődött, hogy hajdanán, mikor még talán alig voltaam iskolás, mamámnál minden nap lemértem a naposcsibék súlyát, táblázatot vezettem róla és megpróbáltam kimutatni, melyik nap fejlődtek leginkább, mivel érdemes őket etetni. Vagy a napi tojástermelést jegyeztem fel és azt próbáltam statisztikailag kimutatni, hogy melyik nap kedvez inkább a tojás tojásban. Aztán még: napi hőmérsékletek számigálása, távolugrásom fejlődése, messzedobás, messzepisilés stb. Grafikont nem vezettem, mert anélkül is ment a dolog (jówicc. asse tudtam, eszik, vagy isszák).
Később ez a késztetésem többek közt a kosaraskártya gyűjtésben valósult meg. Annyit vásároltam belőlük, hogy már nem azt néztem, mi nincs meg a 240 darabos sorozatból, hanem, hogy melyik hányszor van meg, melyik kártya a leggyekrabban előforduló és, hogy hány százalék az esélye annak, hogy a következő csomagban megtalálom valamelyik gyakori kártyát. Lassanként a kosaraskártya maga háttérbe szorult, csakis statisztikai adat tárgyává degradálódott. Ezekről már grafikon is készült. Persze ez csak az olcsó, a gyergyói "Tutun"-ban kapható kosaraskártyákkal volt így. A többiek aranyat értek.
A statisztika-kényszer ma is jelen van, aki nem vette eddig észre, annak majd egy következő bejegyzésben...
Finom volt ma a sonkás rizs ebédre.
A hét kemény lesz, indul a szezon, munka lesz dögivel. Végre.
Most a szokásos, aztán alsz.
Snecsakén.
2010. március 21., vasárnap
Képződés
A nap nagyrészében Debrecenben tanultam a pincérszakma csínját bínját és betekintést nyerhettem az angol nyelv rejtelmeibe is összesen nyolc óra alatt. A Váradról való elindulás nehézkes volt, de ott megjött a hangulatom. Kezdenek letisztulni a dolgok. Már csak tanulni kell és remélem, hogy május végén már egy kétszáztonnás hajóról integetek.
Nagy boldogsággal töltött el, hogy a honfoglaló mai bajnokságán a 93. helyet értem el. Múltkor kétezredik lettem :) Haladok. Gyorsan, de bizonytalanul, asszem.
Szaladásban is rekordot döntöttem. Igaz, csak négy másodperccel, de ez minden idők (az öt utóbbi nap) legjobbja. Kezdek belejönni, az izomláz is alább hagyott.
Finom volt a sajtoskifli sonkával és kakaóval, amit Debrecenben ettem ebédpótlónak.
Mai napi plusz: lúdtalpam van. 25 éve. Régebben, ha nem volt a cipőmben talpbetét, nagyon fájt a lában sportolás után. Most rájöttem valamire, azt hiszem. Talpbetét nélkül futottam az utóbbi időben és mégsem fáj a lábam (még...). Ugyanis, ha erősen koncentrálok arra, hogy a talpam helyesen érjen földet és onnan helyesen rugaszkodjon, akkor nem terhelődik az a csont, ami a lúdtalpam miatt annyira fájt. Igaz, ezt nem a futással kezdtem gyakorolni és nem mostantól, hanem már régóta próbálom a gyaloglásnál is. Hátha ki tudok "gyógyulni" ebből a dologból s akkor sikerül megcáfolni az eddig engem vizsgált orvosok állítását. Bejó vóna.
Késő van nagyon, gyorsan alszom. A szokásos már megvolt.
Jóélyt :)
Nagy boldogsággal töltött el, hogy a honfoglaló mai bajnokságán a 93. helyet értem el. Múltkor kétezredik lettem :) Haladok. Gyorsan, de bizonytalanul, asszem.
Szaladásban is rekordot döntöttem. Igaz, csak négy másodperccel, de ez minden idők (az öt utóbbi nap) legjobbja. Kezdek belejönni, az izomláz is alább hagyott.
Finom volt a sajtoskifli sonkával és kakaóval, amit Debrecenben ettem ebédpótlónak.
Mai napi plusz: lúdtalpam van. 25 éve. Régebben, ha nem volt a cipőmben talpbetét, nagyon fájt a lában sportolás után. Most rájöttem valamire, azt hiszem. Talpbetét nélkül futottam az utóbbi időben és mégsem fáj a lábam (még...). Ugyanis, ha erősen koncentrálok arra, hogy a talpam helyesen érjen földet és onnan helyesen rugaszkodjon, akkor nem terhelődik az a csont, ami a lúdtalpam miatt annyira fájt. Igaz, ezt nem a futással kezdtem gyakorolni és nem mostantól, hanem már régóta próbálom a gyaloglásnál is. Hátha ki tudok "gyógyulni" ebből a dologból s akkor sikerül megcáfolni az eddig engem vizsgált orvosok állítását. Bejó vóna.
Késő van nagyon, gyorsan alszom. A szokásos már megvolt.
Jóélyt :)
2010. március 20., szombat
Itt a nyár
Mindenki meg van indulva, hogy bicikli így, túrák úgy, alkatrészek erre, rendezvények arra. Nekem jó, gyűl a munka. Hétfőre már így is az egész napom tele van: jönnek vásárolni, biciklit gyógyíttatni, érdeklődni; hát, ha még futárnak is be kell álljak. Az lesz aztán az érdekes.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.
Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.
Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.
Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.
Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...
Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.
Legjobbakat!
Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.
Régóta vártam már ezt a szép időt, végre megtisztelt jelenlétével. Remélem, legalább decemberig eltart.
Megnéztük "K"-val többesszámban a "K-Pax" című filmet. Ha valakinek van kedve gondolkozni, milyen üzenete van egy filmnek és el szeretne tölteni két feledhetetlen órát, akkor ezt neki ajánlom.
Holnap jóformán egész nap Debrecen. Szakmai + angol képzés. Összesen nyolc óra. Még szerencse, hogy valamilyen szinten interaktív, így nem unalmas.
Futás megvolt ma is, kicsit gyengébb eredménnyel, ami valószínűleg annak tudható be, hogy közben végig méregettem a pulzusom ahelyett, hogy a szaladásra koncentráltam volna. Viszont. A következő mérés alakult ki: végig 180-190-es pulzussal szaladtam és a végén, mikor lesprinteltem az utolsó 100 métert, felugrott kétszázra. Jelenleg 63. Most azt még nem igazán tudom, ez jó, vagy nem, de már haladok a megértés útján.
Volt még hasizom s nemsoká támasztom a földet is. Apropó, már csak egy nappal vagyok lemaradva.
Mai érdekesség rólam: útálom, ha ragad a kezem. Ha egy kicsit is valami miatt ragad egyik ujjam a másikhoz, nagyon frusztrál. Minden figyelmem arra összpontosul, hogy hogy tudnám minél hamarabb megmosni. S, ha nem sikerül, akkor képes vagyok nekiállni ledörzsölni a nyálammal. De! Ha tudom, hogy ott van a közelben egy kagyló és bármelyik pillanatban lemoshatom a kezem, akkor egyáltalán nem zavar, sőt, előszeretettel túrkálok a mézben, cukorszirupban, bármiben, ami ragad, mert az olyan érdekes érzés.
Most képzeljétek el, ha kitolnának velem és elvennék a vizet...
Finom volt a sonkás laska. Most még bevágom az almaleves maradékát estére és utána minden a régi.
Legjobbakat!
Ja, s ezt muszáj megnézni. Ha kérdezik külföldön, honnan jöttél, inkább ne mondj semmit, minthogy eleressz egy "Romániából"-t.
2010. március 18., csütörtök
Mennyiiii?!?! 23:48?
Tejóég, hogyeltelt az idő. Nemrég érkeztem Debrecenből az első angol órámról.
Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.
De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.
Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.
Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!
Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!
Nyugisnak indult a nap, de aztán jól besűrűsödött. Hirtelen ma mindenkinek eszébe jutott, hogy felhívjon ilyen-olyan dolgokkal kapcsolatosan. Többek között eladtam egy biciklit, megszereltem egy másikat, tapasztalatokat osztogattam Pisával kapcsolatosan, utast regisztráltam magam mellé a jövő hétvégi hazamenéshez. Kb ennyi jut eszembe, ami telefontéma is volt.
A nap lényege viszont az angol képzésen kívül, hogy vásároltam eeeegy pulzusmérő karórát! Juhhhé! Most már nem csak az időmet mérhetem le, hanem a pulzusomon is csodálkozhatom közben. Tiszta jó. Ma 191 volt, mikor megérkeztem a futásból. Ez már lejegyzendő. S haddlám, mennyi lesz a rekord? Az időm egyre javul, még az egyre nagyobb izomláz ellenére is. Ma ugyebár kora délután futottam, hogy csak kicsit késsek el Debrecenből (45 perc, de kibírták addig nélkülem) s lyan izomlázérzetem volt utána, hogy alig tudtam lemenni a lépcsőn. Wáá. Jött szembe a 60 éves blokkos adminisztrátor asszony s nézte, hogy mindjárt kell segítsen, hogy leérjek, de aztán fogcsikorgatva sikerült. Útközben szomorúan konstatáltam, hogy még a kuplungtaposó izmom is be van lázasodva.
De elég a jajgatásból! (még annyit, hogy a tegnapi hasizom is meghozta a hatását)
Térjek rá a befejezésre.
Esztétikai élmény: hallgassátok a Prodigy - Voodoo People dalát úgy, hogy ritmusra szuszogtok kettőt be, hármat ki, kettőt be, hármat ki s így tovább (lehetőleg futás közben) a 4/4 ütemű ritmusra. Mikor elértek a szám feléhez, rájösztök, miről beszélek.
Finom volt a szalámis makaróni másik fele. Almaleves időhiány miatt holnapra halasztódott. Viszont meglátogattam a Burger Kinget a debreceni Fórumban, mert már nem bírtam az éhségemmel az angol óra egyik szünetében. Magamba túrtam 6 perc alatt 1300 forintot. Hát nem szégyenlősek a kicsikék. Jól odanyomtak hattalmas árat egy ötvenbanisnyi hamburgerért, két korty kóláért és tíz szál szalmapityókáért. Felháborodtam s elhatároztam, hogy nem is volt finom!
Na, most a szokásos + szellőztet s dőlazágyba.
Pápá!
2010. március 17., szerda
Zizomláz bácsi
Megérkezett számításaim szerint. Többedmagával. Szikrázott a szemem, míg rendesen bemelegítettem, de megérte, mert jól esett ismét a szaladás, nameg így az izomláz is hamarabb elmúlik. És érdekes módon most még hamarabb le tudtam futni a távot, mint tegnap. Ma ugyanis 23 perc helyett 22 alatt sikeredett. Talán a jobb klíma, a kevesebb ruha és a terep ismerete is számított, de az is lehet, hogy valamelyik időt félremértem. Remélem, nem a mait.
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:
Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:
A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...
Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.
Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!
Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.
Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.
Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.
Aviszon'látásra!
Karóra híján az időt az MP3 lejátszó segítségével úgy számítottam ki, hogy megjegyeztem, melyik dal melyik részleténél érkeztem a lépcsőház elé és itthon később kalkuláltam ki, hogy az addig hány perc. Na. Szegény ember vízzel főz, de az óravásárlást is mindenképp megejtem a héten. Ha lehet, valami kalóriaszámlálóst vennék, hogy legyek én is kicsit sznobabb.
Még a futkorászáshoz tartozik, hogy megtaláltam a három évvel ezelőtti futás-nyilvántartásomat az interneten. Itt van pl. annak idején a 2007. januári statisztika. Lehet böngészni, dícsérni, blamálni:
Hogy most hol futok, azt az alábbi térképen láthatjátok:
A távot lemértem (odavissza kell számolni) és összesen 4,2 km. Ez jött össze eddig 22 perc alatt, ami hihetetlenül gyenge eredmény a régiekhez viszonyítva. Remélem, egy hónap múlva már belül leszek a 17 percen. Vagy még mindig nincs jól lemérve valami...
Ma még tanulás is megmutatta magát és értelmezte számomra a rum, whisky, brandy, pálinka satöbbi fogalmát. Már tudom, miből, mit, hogyan csinálnak és mihez isszák előszeretettel.
Finom volt a sonkás makaróni az alma(puding)levessel. És a futkorászás hatására ma a mindent összevissza-evés is szintén előnyömre vált, ugyanis le vagyok fogyva 73 kiló alá. A fogyás Pisában kezdődhetett a sok járkálás miatt és itt folytatódhatott talán a rövid taknyolás közbenjárásával, amit nemtommi követett, de az a lényeg, hogy "sikeresen" leadtam 3 kilót. A futás így nem csak a túrára való felkészüléshez és az egészséges életvitel felállításához szükséges, hanem ezzel együtt a meghízáshoz (értsd: súlynövelő izomgyarapodás) is. Ha farkaséhes vagyok ugyebár, akkor nincs mese, enni kell!
Volt ma még hasizom, hogy nehogy már csak tizenhat helyen legyen a testemben izomláz. A programsort ti is nyugodtan kipróbálhatjátok, csak 8 perc és megmozgat mindent rendesen.
Az esti jó hangulatot egy csomó, jobbnál jobb énekes biztosította "P" és "E" DJ közbenjárásával, minek hatására muszáj volt táncraperdülve énekelni. Van, mikor túl jó kedve van az embernek. Ilyenkor egyet tehet: megőrzi. Na, én azon vagyok, de már aluvásra jár az idő, úgyhogy legfennebb álmomban folytatom.
Viszont nem szabadultok még tőlem, ugyanis jön a esztétikai élmény. Ez tegnap éjjel jutott eszembe és hibáimból tanulva gyorsan le is jegyeztem, hogy ma fennen hangvétellel közzétehessem.
Arra gondoltam ugyanis (ami majd' minden blogíróban megfogalmaszódik), hogy milyen érzés lesz majd, mikor 10-20 év múlva vissza fogom olvasni a blogomat és látom a mostani bejegyzéseimet és hát a jövőbeli nagy művelt és irodalmár fejemmel eléggé gyerekesnek, erőltetettnek, mulatságosnak fog tűnni ez a jelenlegi írásmódom. Na. Azt üzenem annak a magamnak a jövőben, hogy nyugodtan bekaphatja.
Aviszon'látásra!
2010. március 16., kedd
Futáás!
Tegnap kigondoltam, hogy részt fogok venni a Czárán Gyula teljesítménytúrán április 24-én. Köszönhetem ezt "E"-nek, aki eszembe juttatta. Nade az is eszembe jutott, hogy milyen keservesen sikerült eddig (két alkalommal) teljesíteni a távot. A túra útán legalább egy hónap volt a regenerálódás csontilag, meg izomilag. Most ennek megpróbálom elejét venni és rendszeresen fogok szaladgálni napi 5 km-t, hogy szokjam.
S akkor elérkeztünk a címhez: ma megvolt az első alkalom. Hullott a hó, sáros volt kint az idő, mindenki subába járkált, de nekem olyan jól esett szaladni, mintha a éppen hawaii-i tengerparton merítettem volna a testem égszínkék tengervízbe. Leszaladtam a távot, mikozben ilyen zenéket hallgattam. Jó, mi?
Rég nem szaladtam, csak a biciklizésben van valamiféle kondim, ezért nagyon megdolgoztak szegény nemigen használatos lábizmaim. Holnap estére várható izomláz úr. Remélem, nem jön többedmagával, mert ettem cukrot s ittam jó sok magnéziumot, hogy kényeskedjek kicsit.
Főztem puddingos-mézes-fahajas almalevest, ami finom volt s maradt még belőle két napra.
Esztétikai élményként fogadjátok, hogy naponta több esztétikai élményre való dolog eszembe jut, de sose jegyzem le azzal nyugtatván magam, hogy ó, hát ez olyan fontos és meghatározó része életemnek, hogy úgyis bármely pillanatban eszembe jut. Hát nem.
Most szokásos, s aluszás. Szai! (japánul)
S menjetek el ezt megnézni.
S akkor elérkeztünk a címhez: ma megvolt az első alkalom. Hullott a hó, sáros volt kint az idő, mindenki subába járkált, de nekem olyan jól esett szaladni, mintha a éppen hawaii-i tengerparton merítettem volna a testem égszínkék tengervízbe. Leszaladtam a távot, mikozben ilyen zenéket hallgattam. Jó, mi?
Rég nem szaladtam, csak a biciklizésben van valamiféle kondim, ezért nagyon megdolgoztak szegény nemigen használatos lábizmaim. Holnap estére várható izomláz úr. Remélem, nem jön többedmagával, mert ettem cukrot s ittam jó sok magnéziumot, hogy kényeskedjek kicsit.
Főztem puddingos-mézes-fahajas almalevest, ami finom volt s maradt még belőle két napra.
Esztétikai élményként fogadjátok, hogy naponta több esztétikai élményre való dolog eszembe jut, de sose jegyzem le azzal nyugtatván magam, hogy ó, hát ez olyan fontos és meghatározó része életemnek, hogy úgyis bármely pillanatban eszembe jut. Hát nem.
Most szokásos, s aluszás. Szai! (japánul)
S menjetek el ezt megnézni.
2010. március 15., hétfő
Emlékezzünk hazánk nagyjaira - divatból
Felháborító, hogy az emberek mennyire a megszokás útján járnak ahelyett, hogy az eszükre hallgatnának. Kint voltam a március 15-i ünnepségen és a következőt tapasztaltam. Tele volt a tömeg iskolásokkal, akik kényszerből ki vannak csődítve oda tölteléknek. Na, most gondolhatjátok, mennyire mélyültek el az ünnep megélésében vagy akár a felszólalók beszédében. Semennyire. Vihogtak, mászkáltak, egymással beszélgettek. A kérdés az, hogy mit kerestek ott? Mi értelme volt őket odagyűjteni? Attól, hogy alkalmanként ott töltik a közönség sorait, nem lesznek se okosabbak, se hazaszeretőbbek. Esetleg egyre jobban kiábrándulnak a dologból. De! Ez így szokás...
Alapjában miről is szólna a mai megemlékezés? Megmondom: arról, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik annak idején szabadságukat, életüket áldozták a hazájukért. Tehát emlékezésről, tiszteletadásról és főhajtásról szól ez a nap. Mert, ha ezt nem tesszük, mi lesz? Megmondom: aki esetleg manapság szándékozik őseinkhez fogható bátorsággal kiállni a népért (politikus, vagy mi?), nem teszi, mert látja, mennyire értékelné a nép. Olyanokért harcoljon, akik nem tisztelik nemzeti nagyjaikat? Akik divatból mennek megemlékezni? Akik ott állnak a szobra előtt (feltéve, ha lesz) és azt se tudják, miért halt meg, vagy, hogy mi a keresztneve? Hát kétes. Persze mártírhalált halni attól még lehet, csak egy okkal kevesebb...
Másik golog. Mi az, hogy mindenki úgy koszorúz, hogy név szerint szólítják? Az az Oscar-díj átadáson és cukorkaosztásnál oké, de egy megemlékezésnél?!?!? Aki a tiszteletét koszorúval rója le, hát legyen. Dícséretes. De nemár, hogy reklámot csináljon belőle. Menjen oda, tegye le, hajtson fejet, de ne olvastassa fel a nevét, és foglalkozását, főleg ne a politikai identitását! Ez már rengeteg éve így megy, merthát: ez így szokás...
Na, aki érti érti, aki nem, nem. Tovább hiába magyarázom.
Az én részvételem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a Szacsvay Imre szobránál meghallgattam az ünnepi beszédeket; kellemesen csalódtam a felszólalók mondanivalóján; ahogy elkezdték a koszorúzást, mérgemben lemondtam a Himnusz elénekléséről és elindultam - egy egyszemélyes előfelvonulást képezve - a Petőfi szobor megtekintésére; megnéztem magamnak a szobrot, lélekben megemlékeztem Sándorunkról, majd hazafele jövet vettem virslit. Dióhéjban (meg emészthető bélben).
Volt még ma ünnepi honfoglaló, angolol vasás, déli szendergés és, na mi volt finom ma? Na mi? Iggen, az esti vásárlás "gyümölcse".
Akinek a kedve pedig a "puff"-ból a "juhé" irányába halad, meggyorsíthatja annak sebességét a következő gyöngyszemmel: Wild Cherry - Play that Funky Music.
Most a szokásos + szellőztet, oszt' megin a szokásos reggelig. Mert ez így szokás... :D
S, hogy ünnepi legyen a vég: gondolkozzatok azon, hogy miért csak a magyar mesék végződnek úgy, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak". Más nemzeteknél csak egyszerűen "and they lived happily ever after" ("és ettől fogva boldogan éltek"). Csak a magyar kell mindenképp meghaljon?
[szerk. megj.: a helytálló fordításon "At"-tal 10 percet gondolkoztunk]
Alapjában miről is szólna a mai megemlékezés? Megmondom: arról, hogy emlékezzünk azokra az emberekre, akik annak idején szabadságukat, életüket áldozták a hazájukért. Tehát emlékezésről, tiszteletadásról és főhajtásról szól ez a nap. Mert, ha ezt nem tesszük, mi lesz? Megmondom: aki esetleg manapság szándékozik őseinkhez fogható bátorsággal kiállni a népért (politikus, vagy mi?), nem teszi, mert látja, mennyire értékelné a nép. Olyanokért harcoljon, akik nem tisztelik nemzeti nagyjaikat? Akik divatból mennek megemlékezni? Akik ott állnak a szobra előtt (feltéve, ha lesz) és azt se tudják, miért halt meg, vagy, hogy mi a keresztneve? Hát kétes. Persze mártírhalált halni attól még lehet, csak egy okkal kevesebb...
Másik golog. Mi az, hogy mindenki úgy koszorúz, hogy név szerint szólítják? Az az Oscar-díj átadáson és cukorkaosztásnál oké, de egy megemlékezésnél?!?!? Aki a tiszteletét koszorúval rója le, hát legyen. Dícséretes. De nemár, hogy reklámot csináljon belőle. Menjen oda, tegye le, hajtson fejet, de ne olvastassa fel a nevét, és foglalkozását, főleg ne a politikai identitását! Ez már rengeteg éve így megy, merthát: ez így szokás...
Na, aki érti érti, aki nem, nem. Tovább hiába magyarázom.
Az én részvételem gyakorlatilag abban merült ki, hogy a Szacsvay Imre szobránál meghallgattam az ünnepi beszédeket; kellemesen csalódtam a felszólalók mondanivalóján; ahogy elkezdték a koszorúzást, mérgemben lemondtam a Himnusz elénekléséről és elindultam - egy egyszemélyes előfelvonulást képezve - a Petőfi szobor megtekintésére; megnéztem magamnak a szobrot, lélekben megemlékeztem Sándorunkról, majd hazafele jövet vettem virslit. Dióhéjban (meg emészthető bélben).
Volt még ma ünnepi honfoglaló, angolol vasás, déli szendergés és, na mi volt finom ma? Na mi? Iggen, az esti vásárlás "gyümölcse".
Akinek a kedve pedig a "puff"-ból a "juhé" irányába halad, meggyorsíthatja annak sebességét a következő gyöngyszemmel: Wild Cherry - Play that Funky Music.
Most a szokásos + szellőztet, oszt' megin a szokásos reggelig. Mert ez így szokás... :D
S, hogy ünnepi legyen a vég: gondolkozzatok azon, hogy miért csak a magyar mesék végződnek úgy, hogy "és boldogan éltek, míg meg nem haltak". Más nemzeteknél csak egyszerűen "and they lived happily ever after" ("és ettől fogva boldogan éltek"). Csak a magyar kell mindenképp meghaljon?
[szerk. megj.: a helytálló fordításon "At"-tal 10 percet gondolkoztunk]
Mennyit eszik az agyad százon?
Ez lesz a jövő kérdése, már látom. Annyira elpuhulunk és annyira érdektelenek leszünk fizikai erőkifejtés terén, hogy már csak az agyunk lesz az, ami fogyaszt.
Hogy a saját kérdésemre válaszoljak: többet, mint hinném! Azt figyeltem meg ugyanis, hogy, ha egész nap nem csinálok egyebet, csak ülök a számítógép előtt és az agyam maximális fordulaton égeti a kalóriát, pillanatok alatt úgy emésztek, mintha minimum kocognék. Na, hát ha már ide jutottam, akkor ugy-e jöjjön az ok, ami a kérdés feltevését énbennem kiváltotta. Nos, az ok a mai nap majd' összes eseménye:
Blogfelvonás / kettes csapó:
Néha bizonyíthatónak érzem a felvetést, mely szerint a szerves anyag molekulái képesek homogén kapcsolatba lépni bármely szervetlen anyaggal és eggyé válni azzal a reakció folytán. Azaz attól félek, rágyógyul a seggem a forgószékemre, ha még egy órát ülök a gép előtt. Ma jóformán nem is csináltam semmit, ami ellehetetleníthette volna eme aktivításom teafőzés és halsütésen kívül.
Ültem tehát a gép előtt és gyilkoltam az agyam. Hogy mivel? Álljon itt egy pár példa: honfoglaló rendületlenül, gps navigációs programok kitanulása és felinstallálási kísérleteik, blogolvasás-értelmezés, elszánt háromórás blogkeresés, dalszövegfordítás-értelmezés, kémiatanulás + egy kicsi történelem. Ennyi jutott lestrapált eszembe.
Kisütött a nap, pedig már teljesen belenyugodtam, hogy áprilisig nem fogom látni. Eszembe juttatta magát, hogy legyen, mi az esőben tekerés közben hiányozzon. Március idusán, holnap, ugyanis futárhiányban fogunk szenvedni.
Dolgozni viszont remélhetőleg csak annyit fogok, hogy azért még valahogy megmutathassam magam márciusi, ífjú őseim szellemének, hogy "látjátok, azért én emlékszem tetteitekre", hamár olyan szépen bereklámoztam magam a Bihari Naplóban:
Ne kínlódjatok a kiolvasással, itt van a szövege Kedves Péter (25) kisvállalkozónak: "Igen, mindenképp részt veszek. Nem járok koszorúzásról koszorúzásra, de a Himnuszt mindenképp eléneklem. A lényeg a megemlékezésen és a tiszteletadáson van, ugyebár."
Finom volt a reggeli sült tőkehalfilé, amit "At"-nak köszönhetek. Nélküle nem jöhetett volna létre ez a bekezdés. Köszönöm!
Most, hogy immár sztár lettem, a változás kedvéért jöjjön a szokásos, majd irány a világ legkényelmesebb ágya!
Ti is álmodjátok azt, amire képtelenek vagytok nem gondolni.
Ja, és megjegyzendő, hogy ezennel elhatároztam, hogy napi bejegyzéseimben nem csak a száraz beszámolómat fogom közzétenni, hanem valami elvontabb dolgot is beszúrok. Háha fogom bírni. Pá!
Hogy a saját kérdésemre válaszoljak: többet, mint hinném! Azt figyeltem meg ugyanis, hogy, ha egész nap nem csinálok egyebet, csak ülök a számítógép előtt és az agyam maximális fordulaton égeti a kalóriát, pillanatok alatt úgy emésztek, mintha minimum kocognék. Na, hát ha már ide jutottam, akkor ugy-e jöjjön az ok, ami a kérdés feltevését énbennem kiváltotta. Nos, az ok a mai nap majd' összes eseménye:
Blogfelvonás / kettes csapó:
Néha bizonyíthatónak érzem a felvetést, mely szerint a szerves anyag molekulái képesek homogén kapcsolatba lépni bármely szervetlen anyaggal és eggyé válni azzal a reakció folytán. Azaz attól félek, rágyógyul a seggem a forgószékemre, ha még egy órát ülök a gép előtt. Ma jóformán nem is csináltam semmit, ami ellehetetleníthette volna eme aktivításom teafőzés és halsütésen kívül.
Ültem tehát a gép előtt és gyilkoltam az agyam. Hogy mivel? Álljon itt egy pár példa: honfoglaló rendületlenül, gps navigációs programok kitanulása és felinstallálási kísérleteik, blogolvasás-értelmezés, elszánt háromórás blogkeresés, dalszövegfordítás-értelmezés, kémiatanulás + egy kicsi történelem. Ennyi jutott lestrapált eszembe.
Kisütött a nap, pedig már teljesen belenyugodtam, hogy áprilisig nem fogom látni. Eszembe juttatta magát, hogy legyen, mi az esőben tekerés közben hiányozzon. Március idusán, holnap, ugyanis futárhiányban fogunk szenvedni.
Dolgozni viszont remélhetőleg csak annyit fogok, hogy azért még valahogy megmutathassam magam márciusi, ífjú őseim szellemének, hogy "látjátok, azért én emlékszem tetteitekre", hamár olyan szépen bereklámoztam magam a Bihari Naplóban:
Ne kínlódjatok a kiolvasással, itt van a szövege Kedves Péter (25) kisvállalkozónak: "Igen, mindenképp részt veszek. Nem járok koszorúzásról koszorúzásra, de a Himnuszt mindenképp eléneklem. A lényeg a megemlékezésen és a tiszteletadáson van, ugyebár."Finom volt a reggeli sült tőkehalfilé, amit "At"-nak köszönhetek. Nélküle nem jöhetett volna létre ez a bekezdés. Köszönöm!
Most, hogy immár sztár lettem, a változás kedvéért jöjjön a szokásos, majd irány a világ legkényelmesebb ágya!
Ti is álmodjátok azt, amire képtelenek vagytok nem gondolni.
Ja, és megjegyzendő, hogy ezennel elhatároztam, hogy napi bejegyzéseimben nem csak a száraz beszámolómat fogom közzétenni, hanem valami elvontabb dolgot is beszúrok. Háha fogom bírni. Pá!
2010. március 14., vasárnap
Filmszombat
Mit is lehetne mást csinálni egy esős, szomorkás szombaton, mint megnézni két igazán jó filmet. Az első film a "Precious" című dráma, ami szomorú, de tanulságos. Jó film, megéri megnézni. Kapott két 2010-es Oscar-t is: egyet a legjobb mellékszereplőért, egyet a legjobb adaptált forgatókönyvért. A minőség tényleg megszólal benne. A másik film egy igazi klasszikus, a "The Green Mile", amit "K"-val "hálózatban" tekintettünk meg. Mindenkinek ajálnom, aki esetleg még nem látta. Mindig aktuális lesz.
Volt ma még honfoglaló is. "E"-vel mértük össze tudásunkat s jópár év előnyöm ellenére, bizony, majdnem alul maradtam.
Finom volt a sajtos kenyér mézes teával. Holnap hasonló program keretében élvezem tovább a szar időt.
Aviszon' látásra!
Volt ma még honfoglaló is. "E"-vel mértük össze tudásunkat s jópár év előnyöm ellenére, bizony, majdnem alul maradtam.
Finom volt a sajtos kenyér mézes teával. Holnap hasonló program keretében élvezem tovább a szar időt.
Aviszon' látásra!
2010. március 13., szombat
Március, vagy december
Ha most reszetelődne az agyam és kinéznék az ablakon, nem tudnám eldönteni, melyik hónapban vagyunk. Még akkor sem, ha az agylenullázás egy hete történt volna s azóta lesném a klímát. Hihetetlen. Hogy ti is lássátok, miről beszélek, itt egy időjárás-előrejelzés:
Ennyit a jóidőről.
Ma voltam Debrecenben képződni. Megtanultam, milyen nehéz egyszerre három tányért vinni egy kézen és öt újjal tele tálcát hordozni. Kiöntöttem a tálcán lévő négy pohár vizet egy éles kanyarban, de a dobozos üdítő talpon maratd. Ezt csinálja utánam valaki! Készítettem elméleti menüsort és tálaltam is hozzá. Nem volt unalmas és élesben sem lehet olyan rossz. Már várom... de hát mikor volt az, hogy nem vártam?
Este úgy döntöttem, hogy elmegyek kocsmázni, mert van valami buli. Ennek másfél órája... Arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal jobban tettem volna, ha nem csinálok semmit, csak úgy egyszerűen itthon maradok és ülök a - öt helyett - két kerekű forgószékemen enyhe 5 fokos dőlésszöggel. Határozottan jobban jártam volna. Igaz, hogy találkoztam néhány ismerőssel, de azt leszámítva semmi jó nem történt. S még jó füst szagom is van. Hát hurrá.
A nap jó pontja, hogy még hidegen is, de jól esett reggelre a tegnapi tojásrántotta másik fele, ami ugye direkt reggelire van kitalálva. A mező és madárcsicsergés hiányzott, de a téli hangulat ellenére sziporázó fantáziámmal és törhetetlen akaratommal szerényen odaképzeltem.
Most, hogy újraolvasom a bejegyzést, rájövök, hogy egy nem-én féle embernek bizony ez egy szar napnak minősült volna. De szerintem valahogy mégiscsak kellett ide, a hét ezen részére. Sőt, most, hogy gondolataim a szép fele kalandoznak, eszembe jut, hogy milyen jó dalt ismertem meg ma. Igazi kedvcsináló dzsessz. Hallgassátok szeretettel és fordítsátok le a szöveget hallás után, me lyrics még nincs hozzá. Ha mégis van, gyorsan kérem ideposztolni véleménynek!
Na jó, befejezem, me ma sokat jár a szám. Úgy néz ki, ha másban nemigazán sikerült, ebben akarom kiélni a boldogságom. De nem hagyom magam és áthelyezem holnap valami másba. Valami hasznosba. Várjátok csak.
Most a szokásos aztán alusz.
Megjegyzendő, hogy ma még - jobb híján - letörlesztettem a fekvőtámaszok elmaradását egy napra. Mindjárt utolérem magam szilveszter óta.
Aludjatok gyorsat s aktívat... több idő jut a holnapra ;)
...s erre megindult a vér az orromból. Most mondjam, vagy mutassam!?!?
Ennyit a jóidőről.
Ma voltam Debrecenben képződni. Megtanultam, milyen nehéz egyszerre három tányért vinni egy kézen és öt újjal tele tálcát hordozni. Kiöntöttem a tálcán lévő négy pohár vizet egy éles kanyarban, de a dobozos üdítő talpon maratd. Ezt csinálja utánam valaki! Készítettem elméleti menüsort és tálaltam is hozzá. Nem volt unalmas és élesben sem lehet olyan rossz. Már várom... de hát mikor volt az, hogy nem vártam?
Este úgy döntöttem, hogy elmegyek kocsmázni, mert van valami buli. Ennek másfél órája... Arra a következtetésre jutottam, hogy sokkal jobban tettem volna, ha nem csinálok semmit, csak úgy egyszerűen itthon maradok és ülök a - öt helyett - két kerekű forgószékemen enyhe 5 fokos dőlésszöggel. Határozottan jobban jártam volna. Igaz, hogy találkoztam néhány ismerőssel, de azt leszámítva semmi jó nem történt. S még jó füst szagom is van. Hát hurrá.
A nap jó pontja, hogy még hidegen is, de jól esett reggelre a tegnapi tojásrántotta másik fele, ami ugye direkt reggelire van kitalálva. A mező és madárcsicsergés hiányzott, de a téli hangulat ellenére sziporázó fantáziámmal és törhetetlen akaratommal szerényen odaképzeltem.
Most, hogy újraolvasom a bejegyzést, rájövök, hogy egy nem-én féle embernek bizony ez egy szar napnak minősült volna. De szerintem valahogy mégiscsak kellett ide, a hét ezen részére. Sőt, most, hogy gondolataim a szép fele kalandoznak, eszembe jut, hogy milyen jó dalt ismertem meg ma. Igazi kedvcsináló dzsessz. Hallgassátok szeretettel és fordítsátok le a szöveget hallás után, me lyrics még nincs hozzá. Ha mégis van, gyorsan kérem ideposztolni véleménynek!
Na jó, befejezem, me ma sokat jár a szám. Úgy néz ki, ha másban nemigazán sikerült, ebben akarom kiélni a boldogságom. De nem hagyom magam és áthelyezem holnap valami másba. Valami hasznosba. Várjátok csak.
Most a szokásos aztán alusz.
Megjegyzendő, hogy ma még - jobb híján - letörlesztettem a fekvőtámaszok elmaradását egy napra. Mindjárt utolérem magam szilveszter óta.
Aludjatok gyorsat s aktívat... több idő jut a holnapra ;)
...s erre megindult a vér az orromból. Most mondjam, vagy mutassam!?!?
2010. március 12., péntek
Nesze tavasz
Kint épphogy nem havazik. Egész nap szitált az eső és két fok körül járt a hőmérséklet. Mostanában, ha valaki a globális felmelegedést említi, röhögnöm kell. Hogy mondhatják azt, hogy a hőmérséklet melegedik, ha egyre hidegebb van. Hameg csak száz év múlva fog emelkedni a hőmérséklet igazából, akkor miért nem beszélünk legalább ideiglenes globális lehűlésről. Ez nekem magas.
A vodkának még reggel is éreztem a hatását egészen addig, mig le nem nyomtattam egy jó lekváros laskával.
Megnéztem a "The Blind Side" című filmet, ami szerintem sokkal jobban megérdemelte volna az oszkárt, dehát nem én pontozom.
Dolgozni csak keveset kellett, de az is elég volt ebben a rossz időben.
Volt ma még honfoglaló s kis agytágítás, meg blogolvasás.
Finom volt az esti szalonnás tojásrántotta, köszönöm a tippet! A mai bejegyzés ilyen száraz lett. Bocs.
'Ccakát!
A vodkának még reggel is éreztem a hatását egészen addig, mig le nem nyomtattam egy jó lekváros laskával.
Megnéztem a "The Blind Side" című filmet, ami szerintem sokkal jobban megérdemelte volna az oszkárt, dehát nem én pontozom.
Dolgozni csak keveset kellett, de az is elég volt ebben a rossz időben.
Volt ma még honfoglaló s kis agytágítás, meg blogolvasás.
Finom volt az esti szalonnás tojásrántotta, köszönöm a tippet! A mai bejegyzés ilyen száraz lett. Bocs.
'Ccakát!
2010. március 11., csütörtök
Vodka
Hogy is mondjam el, hogy szalonképes legyen? Ma voltam Debrecenben, hogy megtárgyaljuk az angol órák időpontját. A tárgyalgtás viszonylag jól sikerült. Csütörtökön és szombaton lesz minden héten angol, ami azt jelenti, hogy csütörtökön és szombaton kell menjek hetente Debrecenbe (a szakmai gyakorlat is szombaton van, így azt egybe lehet venni az angollal). A másik, hogy Debrecenből jövet megvásároltam a tegnap beígért vodkát. Vettem egy kis üveggel a Royal Vodkából, ami ugyebár holland, de Magyarországon is gyártják assziszem. Így néz ki:
(itt már üres)
Na, annak totál éhgyomorra megittam a felét s úgy megereszkedtem tőle, hogy alig tudtam főzni gyorsan egy szerencsétlen tojásrántottát, hogy legyen végre valami a gyomromban. Aztán megittam a másik felét is. Az a lényeg, hogy szédültem keményen (még most is) és olyan, mintha valaki fogná a hátgerincemben a velőt és attól fogva húzná lefele az agyamat. Egyensúlyozni akár féllábon is tudok behunyt szemmel, de kell nagyon koncentráljak. Ha nem figyelek oda, mindent verek le a kezemmel. Na mindegy. A lényeg, hogy ilyen, ha valaki részeg. Én nem vagyok az a szeszelős fajta és biztosíthatok mindenkit, hogy a mostani tapasztalatokból okulva nem is leszek. Ebben semmi jó nincs, ha csak az nem, hogy őszintébben és nyíltabban beszélek, mert az agyam nem képes eléggé mérlegelni a következményeket. Nade attól még szar.
A nap másik, korábbi részében: kiderült, hogy hál'Istennek volt mára elég futár, úgyhogy tiszta lelkiismerettel mehettem Debrecenbe. Volt még honfoglaló, agytágítás s nagyjából ennyi.
Finom volt a sonkás (szalámis) laskának a másik fele. Holnapra kituggya, mi lesz. Most a szokásos, majd Vodkánknak köszönhetően előreláthatóan 3 másodperc alatt alsz. Pá!
(itt már üres)
Na, annak totál éhgyomorra megittam a felét s úgy megereszkedtem tőle, hogy alig tudtam főzni gyorsan egy szerencsétlen tojásrántottát, hogy legyen végre valami a gyomromban. Aztán megittam a másik felét is. Az a lényeg, hogy szédültem keményen (még most is) és olyan, mintha valaki fogná a hátgerincemben a velőt és attól fogva húzná lefele az agyamat. Egyensúlyozni akár féllábon is tudok behunyt szemmel, de kell nagyon koncentráljak. Ha nem figyelek oda, mindent verek le a kezemmel. Na mindegy. A lényeg, hogy ilyen, ha valaki részeg. Én nem vagyok az a szeszelős fajta és biztosíthatok mindenkit, hogy a mostani tapasztalatokból okulva nem is leszek. Ebben semmi jó nincs, ha csak az nem, hogy őszintébben és nyíltabban beszélek, mert az agyam nem képes eléggé mérlegelni a következményeket. Nade attól még szar.
A nap másik, korábbi részében: kiderült, hogy hál'Istennek volt mára elég futár, úgyhogy tiszta lelkiismerettel mehettem Debrecenbe. Volt még honfoglaló, agytágítás s nagyjából ennyi.
Finom volt a sonkás (szalámis) laskának a másik fele. Holnapra kituggya, mi lesz. Most a szokásos, majd Vodkánknak köszönhetően előreláthatóan 3 másodperc alatt alsz. Pá!
2010. március 9., kedd
Diszpécsermeló
Sikerült "P" diszpécser sofőrvizsgája, úgyhogy megérte ma helyette dolgozni egy ideig. A baj csak az, hogy nem tudom, holnapra hogy állunk futárokkal. Nem tudtam elérni "P"-t, gondolom nagyon megünnepelte a sikert... Lehet, hogy holnap a Debrecenbe való indulásig hajtani fogok?
Agytágítás ma is volt programban. Hogy mi mindent tanultam, azt nem írom le. A pincérségre való felkészülést a vodka kivesézése jelentette. Holnap ki is próbálom, hogy eléggé mély benyomást keltsen bennem, aztán nap mint nap új italfajtákat fogok meg tanulni. Kérik a vizsgán...
Finom volt a sonkás makaróni, amit, ha jól számolom, épp két hete, hogy nem ettem. Ideje volt.
Most a szokásosok után megyek és szellőként útra kelek az álmok országában. 'Ccakát!
Agytágítás ma is volt programban. Hogy mi mindent tanultam, azt nem írom le. A pincérségre való felkészülést a vodka kivesézése jelentette. Holnap ki is próbálom, hogy eléggé mély benyomást keltsen bennem, aztán nap mint nap új italfajtákat fogok meg tanulni. Kérik a vizsgán...
Finom volt a sonkás makaróni, amit, ha jól számolom, épp két hete, hogy nem ettem. Ideje volt.
Most a szokásosok után megyek és szellőként útra kelek az álmok országában. 'Ccakát!
Okosodás
Folytatván, amit tegnap elkezdtem, elmerültem a Rámájana történetében, megtudtam, mik a katonai egységek, mit kell tudni Perth-ről, mekkora volt az Osztrák-Magyar Monarchia 1918-ban, micsinált Marx, Engelsz, Lenin, Sztálin satöbbi, de a legnagyobb felfedezés Weöres Sándor "A teljesség felé" című műve volt. Ezt "Ka" egy régi ajándékán lévő idézetének megértése érdekében kerestem fel. Nem bántam meg. Hattalmas dolgokat olvashatunk benne Olyan, mintha minden sorát a világ legnagyobb gondolkodói életükön keresztül eszelték volna ki. Nagyon tömör, lényegretapintó mondatok jellemzik. Aki érti, az mindenképp olvassa. Gyorsan írtam is egy levelet a volt filozófiatanárnőmnek, hogy annak idején bizony miért nem inkább ezt tanították nekünk? A választ holnap közzéteszem (mármint a lényegét). Kíváncsi vagyok, mit lehet erre felhozni mentségül...
A TED-en néztem még pár filmet az agy dolgairól. Nagyon jó előadásokat lehet találni ott és nagyrészükhöz magyar felirat is van.
Ma a nap egy részében diszpécser voltam, holnap is az leszek, mert akit helyettesítek, most vizsgázik vezetésből. (Innen is fogajda drukkolásomat.)
A holnapi program Weöres Sándor megértése lesz, feltéve, ha lesz nyugodt percem.
Közben kaptam SMS-t, hogy szerdán hajópincér.hu angol nyelvtanfolyan időpontegyeztetése lesz és, hogy, ha tudok, jelenjek meg. Ott leszek, persze. Nekem érdekem, hogy ne kelljen annyit utazgassak.
Finom volt "M" lakótársam csorbája. Most a szokásos, aztán puha párnák... vagyis egy puha párna. Nektek is!
A TED-en néztem még pár filmet az agy dolgairól. Nagyon jó előadásokat lehet találni ott és nagyrészükhöz magyar felirat is van.
Ma a nap egy részében diszpécser voltam, holnap is az leszek, mert akit helyettesítek, most vizsgázik vezetésből. (Innen is fogajda drukkolásomat.)
A holnapi program Weöres Sándor megértése lesz, feltéve, ha lesz nyugodt percem.
Közben kaptam SMS-t, hogy szerdán hajópincér.hu angol nyelvtanfolyan időpontegyeztetése lesz és, hogy, ha tudok, jelenjek meg. Ott leszek, persze. Nekem érdekem, hogy ne kelljen annyit utazgassak.
Finom volt "M" lakótársam csorbája. Most a szokásos, aztán puha párnák... vagyis egy puha párna. Nektek is!
2010. március 7., vasárnap
Agytágítás
Mindenféle általános műveltséghez tartozó dolgok egyszerű tudásvágy iránti, de leginkább hofoglaló-késztette indíttatásból való felkutatása, megtanulása. Ezek közé tartozik a tequila, a katonasági rendfokozatok, Paavo Nurmi, párizsi békék, tourbillon és még pár dolog, ami nem jut eszembe.
Fentiekből is következik ugyebár, hogy a mai nap témái közé tartozik néhány honfoglalós mérkőzés lejátszása, de ne szaladjunk annyira előre. Erre csak este került sor. Vegyük szépen előlről.
Volt ugye előszöris déltájt csak amolyan semmittevéses internetezgetés, ami leginkább kedélyjavítóként funkcionál. Ehhez a következő, "T"-től kapott oldalt használtam fel: 2leep.com. Ha nincs, mit csinálj és nem szeretnéd hasznosan tölteni az idődet, akkor kattanj rá.
Ezután jött a "L'art pour l'art" társulat és annak szinészei külön külön, ami amúgy is az egész hétvégét meghatározta, részben a hét felét is beleértve. Akárhányszor néz meg őket az ember, mindig tanul valami újat. Pl: Laár András verscsokra. Ennél jobban nem tudnám jellemezni a politikusokat és leírni végső indítékukat. Kötttelező, legalább az első másfél perc!
"L" barátom blogjáról inspirálódva a következő weboldalra jutottam. Ez tele van érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal, amihez magyar feliratot is választnatunk. Itt van érdekfelkeltésképp egy "Hogyan éljünk 100 évig" című és egy "tudunk-e racionálisan dönteni" témájú előadás. Figyeljétek, gondolkozzatok és tanuljatok belőlük.
Itt egy oldal, amiről "K"-tól hallottam. Nemigazán hiszek a csillagjóslásban, de, mintha mégis igaza lenne a villanykörte becsavarásának módját illetően a csillagjegyek különböző problémamegoldásának jellegzetességeiben. Nameg, persze vicces is.
Utána jött csak a honfoglaló témája, ami az "apartheid" fogalmának értelmezésére sarkallott.
Közben vékonyan lehavazott, de nem kapok infraktust, mert holnapra napsütést mondanak, és már a tavasz is valahogy igazán közbeszólhatna, hogy "gyerekek, azé má' vegyünk vissza a hidegből!". Főleg Váradon.
Finom volt "An" húslevese reggel. Holnap munka s a többi kialakul. Nekem most valami lekvár, aztán a szokásos s aludjon jól más is!
Fentiekből is következik ugyebár, hogy a mai nap témái közé tartozik néhány honfoglalós mérkőzés lejátszása, de ne szaladjunk annyira előre. Erre csak este került sor. Vegyük szépen előlről.
Volt ugye előszöris déltájt csak amolyan semmittevéses internetezgetés, ami leginkább kedélyjavítóként funkcionál. Ehhez a következő, "T"-től kapott oldalt használtam fel: 2leep.com. Ha nincs, mit csinálj és nem szeretnéd hasznosan tölteni az idődet, akkor kattanj rá.
Ezután jött a "L'art pour l'art" társulat és annak szinészei külön külön, ami amúgy is az egész hétvégét meghatározta, részben a hét felét is beleértve. Akárhányszor néz meg őket az ember, mindig tanul valami újat. Pl: Laár András verscsokra. Ennél jobban nem tudnám jellemezni a politikusokat és leírni végső indítékukat. Kötttelező, legalább az első másfél perc!
"L" barátom blogjáról inspirálódva a következő weboldalra jutottam. Ez tele van érdekesebbnél érdekesebb előadásokkal, amihez magyar feliratot is választnatunk. Itt van érdekfelkeltésképp egy "Hogyan éljünk 100 évig" című és egy "tudunk-e racionálisan dönteni" témájú előadás. Figyeljétek, gondolkozzatok és tanuljatok belőlük.
Itt egy oldal, amiről "K"-tól hallottam. Nemigazán hiszek a csillagjóslásban, de, mintha mégis igaza lenne a villanykörte becsavarásának módját illetően a csillagjegyek különböző problémamegoldásának jellegzetességeiben. Nameg, persze vicces is.
Utána jött csak a honfoglaló témája, ami az "apartheid" fogalmának értelmezésére sarkallott.
Közben vékonyan lehavazott, de nem kapok infraktust, mert holnapra napsütést mondanak, és már a tavasz is valahogy igazán közbeszólhatna, hogy "gyerekek, azé má' vegyünk vissza a hidegből!". Főleg Váradon.
Finom volt "An" húslevese reggel. Holnap munka s a többi kialakul. Nekem most valami lekvár, aztán a szokásos s aludjon jól más is!
2010. március 6., szombat
Regenerálódós szombat
A nap attrakciója, hogy sikerült édesanyámat megtanítsam torrentezni telefonon keresztül. Hattalmas fejlődés, hisz épphogy két éve értünk a shift billentyű megtalálásának a szintjére.
Volt ma filmnézés is, nem is egy: elsőként a "Dragofly", másodikként a spanyol "Habla con elle". Mindkettő állta a helyét, de azért az utóbbi jobban.
Kint a hideg mínusz három fokos, úh a tavasz még sajnos odébb van. Azt hazudják a meteUrológusok, hogy még két hét, de én nem hiszek nekik. Szerintem sokkal hamarabb. A hűlés is elszállt, ma mindössze 32 cm zsebkendőnek felkent budipapírt használtam el.
Finom volt a tejbekotyvalék másik fele, de még három szelet fokhagymás bundáskenyér is bekérezkedett.
Most még egy kis semmittevés, aztán a szokásos és applikálom a befőtt módot. Jóéjt!
Volt ma filmnézés is, nem is egy: elsőként a "Dragofly", másodikként a spanyol "Habla con elle". Mindkettő állta a helyét, de azért az utóbbi jobban.
Kint a hideg mínusz három fokos, úh a tavasz még sajnos odébb van. Azt hazudják a meteUrológusok, hogy még két hét, de én nem hiszek nekik. Szerintem sokkal hamarabb. A hűlés is elszállt, ma mindössze 32 cm zsebkendőnek felkent budipapírt használtam el.
Finom volt a tejbekotyvalék másik fele, de még három szelet fokhagymás bundáskenyér is bekérezkedett.
Most még egy kis semmittevés, aztán a szokásos és applikálom a befőtt módot. Jóéjt!
Szevasz, hűlés!
Úgy néz ki, ennyi volt. Most már délután óta nincs lázam és az orrom is ritkábban fújom. Ezek szerint bevált az esti paplant a fejre csavarásos, takaró nélkül alvásos és nappal intenzív fizikai mozgásos kúra... megint. Aki meri, próbálja ki, megéri. A háziorvost pedig lehet szabadságra küldeni.
Volt ma meló elég jól, egyszerre három futár tekert (köztük és is). Én csak háromig dolgoztam, mert utána kaja és a debreceni képzés következett. Ma megkaptuk a szakmai tankönyveket is, úgyhogy most itthon is tudom olvasgatni az anyagot. A nehezebbik az benne, hogy az én szeszkultórám eléggé gyatra, márpedig a könyv nagyrésza arról szól, hogy melyik szeszes italféleség hogyan, hol és miből készül, nameg, hogy hogyan kell felszolgálni. Az anyag könnyed elsajátításának módja a kurzus közepén ötlött fel bennem: a legjobb és legtovább tartó ismeretek megszerzése a szeszes italokkal kapcsolatosan akkor válik lehetővé, ha mindegyiket végigkóstolom. Nemsokára el is kezdem, persze, csak mértékkel.
Finom volt ma a kedvenc tuningkajám, a Peti féle tejbekotyvalék, aminek a receptjét pihentebb állapotomban leírom.
Most az esti dolgaim után elteszem magam a hétvégére. Viszón'látás!
Volt ma meló elég jól, egyszerre három futár tekert (köztük és is). Én csak háromig dolgoztam, mert utána kaja és a debreceni képzés következett. Ma megkaptuk a szakmai tankönyveket is, úgyhogy most itthon is tudom olvasgatni az anyagot. A nehezebbik az benne, hogy az én szeszkultórám eléggé gyatra, márpedig a könyv nagyrésza arról szól, hogy melyik szeszes italféleség hogyan, hol és miből készül, nameg, hogy hogyan kell felszolgálni. Az anyag könnyed elsajátításának módja a kurzus közepén ötlött fel bennem: a legjobb és legtovább tartó ismeretek megszerzése a szeszes italokkal kapcsolatosan akkor válik lehetővé, ha mindegyiket végigkóstolom. Nemsokára el is kezdem, persze, csak mértékkel.
Finom volt ma a kedvenc tuningkajám, a Peti féle tejbekotyvalék, aminek a receptjét pihentebb állapotomban leírom.
Most az esti dolgaim után elteszem magam a hétvégére. Viszón'látás!
2010. március 5., péntek
Taknyosan
Tegnapra sikeresen megtaknyosodtam s felforrósodtam. Ma reggelre már sikeresen elment az étvágyam, égett a gyomrom és szédültem, de ez többnyire a kevés alvásnak is betudható. Fél nyolckor feküdtem, tízkor keltem... azaz költött a diszpécser azzal, hogy vihetem is a rendelést. Asse tudtam, hol vagyok. Aztán valahogy összeszedtem magam, ettem pár falás lekváros kenyeret s adjad neki. Jaj, de nehéz volt. Jól felgyűltek a rendelések, én pedig a betegségtől leverve elég nehezen tudtam kihozni a legjobbat magamból (hacsak a lekvároskenyeret nem próbáltam volna visszaöklendezni). Volt kint vagy két fok reggel. Minden esetre két óra magasságában teljesen elmúlt a lázam, már csak taknyoltam. Beszéltem egy új futárral, "N"-nel, aki mától be is állt, úgyhogy én két órával zárás előtt végezhettem.
A lázmentes állapot sajna nem tartott sokáig, mert most kicsit megint magasabb a hőmérsékletem, de még tűrhető, csak amolyan pozitív irányű hőingásnak tekinthető.
Mivel gitáromat "K" csiklandozza odahaza (otthon otthon), ezért most a szájharmonikára tértem át. Az az baj vele csak, hogy azokban a dalokban, ahol modulálnak, nemigen tudom (még) hasznát venni, mert ő csak a C dúrt tudja. Majd kialakul.
Estefele "L'art pour l'art" maratont tartottam. Óriási, amit művelnek. Kedvencem ez.
Finom volt a tükörtojás. Most még egy lekvároskenyér, aztán erő, aztán kényelmetes aluvást. Minden jót!
A lázmentes állapot sajna nem tartott sokáig, mert most kicsit megint magasabb a hőmérsékletem, de még tűrhető, csak amolyan pozitív irányű hőingásnak tekinthető.
Mivel gitáromat "K" csiklandozza odahaza (otthon otthon), ezért most a szájharmonikára tértem át. Az az baj vele csak, hogy azokban a dalokban, ahol modulálnak, nemigen tudom (még) hasznát venni, mert ő csak a C dúrt tudja. Majd kialakul.
Estefele "L'art pour l'art" maratont tartottam. Óriási, amit művelnek. Kedvencem ez.
Finom volt a tükörtojás. Most még egy lekvároskenyér, aztán erő, aztán kényelmetes aluvást. Minden jót!
2010. március 4., csütörtök
Hosszú nap
Most érkeztem Kolozsvárról, lassan pirkad. Az út gond nélkül telt, elég hamar megérkeztem. Ma (vagyis tegnap) Tordai Hasadék folytatása képpen megnéztük a tordai sóbányát. Óriási! Nem gondoltam volna, hogyy ennyire jól felújították. 8 lej az egyetemista belépő, mindenképp érdemes meglátogatni.
Volt ma még gitározás, meg éneklés, meg mindenféle jó "K"-nál, nade van munka is, úgyhogy elég volt a kirándulásból.
Végre van saját netem, saját egerem, és saját asztalom, nem kell siessek és a saját házamban vagyok (albérlet). Azért hazaérkezni is jó...
Finom volt az osztrák palacsintás leves. Most még leerőltetem a szokásos dolgokat, aztán berobbanok az ágyba.
Na pá!
Volt ma még gitározás, meg éneklés, meg mindenféle jó "K"-nál, nade van munka is, úgyhogy elég volt a kirándulásból.
Végre van saját netem, saját egerem, és saját asztalom, nem kell siessek és a saját házamban vagyok (albérlet). Azért hazaérkezni is jó...
Finom volt az osztrák palacsintás leves. Most még leerőltetem a szokásos dolgokat, aztán berobbanok az ágyba.
Na pá!
2010. március 3., szerda
Kincses Kolozsvár
Meg kell hagyni, azért itt is vannak szép helyek, csak meg kell találni. Ma "K"-val voltunk a Tordai Hasadéknál. Szép volt. Úgy volt, hogy megnézzük a bányát is, ami idő hiányában nem sikerült, de úgy néz ki, hogy még holnap is itt maradok és akkor meg tudjuk tekinteni azt is.
A nap ezek után is változatosra sikeredett, találkoztam "And" volt osztáltársammal, kocsikáztunk kicsit, beszélgettünk, aztán meg lettem hívve egy ebédre, aztán eljöttem, eltévettem, visszataláltam, "L"-hez jöttem, "K"-hoz mentem, kajáltunk, gitároztunk, jó volt, visszajöttem, s most a kevés alvás miatt volnz az ágy, de nagyon. Nemsokára, a szokásos dolgok után meg is adom magam neki.
Finom volt a flekken a földrajz egyetem kantinjában "And" barátom jóvoltából, amit (meg "K"-nak az esti finomságot) ezúton is köszönök. Mert megérdemlik. ;)
Mára ennyi, nade holnap!
A nap ezek után is változatosra sikeredett, találkoztam "And" volt osztáltársammal, kocsikáztunk kicsit, beszélgettünk, aztán meg lettem hívve egy ebédre, aztán eljöttem, eltévettem, visszataláltam, "L"-hez jöttem, "K"-hoz mentem, kajáltunk, gitároztunk, jó volt, visszajöttem, s most a kevés alvás miatt volnz az ágy, de nagyon. Nemsokára, a szokásos dolgok után meg is adom magam neki.
Finom volt a flekken a földrajz egyetem kantinjában "And" barátom jóvoltából, amit (meg "K"-nak az esti finomságot) ezúton is köszönök. Mert megérdemlik. ;)
Mára ennyi, nade holnap!
2010. március 1., hétfő
Tenger
Ott voltunk ma. A Földközinél - Via Reggio-ban. Már nagyon rég nem éreztem a tenger illatát. Olyan jó sós, meg átható. A legmegragadóbb viszont nem ez volt, hanem ahogy megláttam a mediterrán égövi növényeket. Húú! Én még soha nem láttam ilyent. SZép nagy pálma, meg namtudommilyen fák sorakoztak az utcákon, házak ablakában. Amolyan igazi nyári érzés hatott át. Igaz, meleg is volt, de azért annyira nem. Gyergyói nyárnak elmenne esetleg.
Cipőt levetni, belepancsolni a tengerbe, homokját nedves zokniban/cipőben hazahozni. Ez volt a program, amit teljesítettem. Most itt vagyok "L" barátomnál, már haza is repültem, kiráztam a homokot a zokniból, lezuhanyostam satöbbi. Most nem sikerült ablak mellé ülni a repülőn, úgyhogy nem volt az a fenséges érzésem, mint menet, mikor is láthattam Olaszország fényeinek jórészét felülről. Annyian voltak a fedélzeten, hogy a csomagokat alig tudtuk felszorítani a kisszekrényekbe.
Holnap jön a kolozsvári program: "K"-val körbejárjuk a város, meg a környék szebb részeit amolyan Pisa utáni levezetésként. Ha minden igaz, megtekintjük a Tordai Hasadékot és esetleg a bányát is, amit elméletileg nagyon szépen felújítottak.
Finom volt a mai pizza, amit még Pisában ettem hat Euroért, de azért "L" húsos spagettije sem megvetendő, sőt! Begyúrtam legalább egy kilót, úgyhogy holnap délig csendben leszek.
Most a szokásos, aztán ágy,
Cipőt levetni, belepancsolni a tengerbe, homokját nedves zokniban/cipőben hazahozni. Ez volt a program, amit teljesítettem. Most itt vagyok "L" barátomnál, már haza is repültem, kiráztam a homokot a zokniból, lezuhanyostam satöbbi. Most nem sikerült ablak mellé ülni a repülőn, úgyhogy nem volt az a fenséges érzésem, mint menet, mikor is láthattam Olaszország fényeinek jórészét felülről. Annyian voltak a fedélzeten, hogy a csomagokat alig tudtuk felszorítani a kisszekrényekbe.
Holnap jön a kolozsvári program: "K"-val körbejárjuk a város, meg a környék szebb részeit amolyan Pisa utáni levezetésként. Ha minden igaz, megtekintjük a Tordai Hasadékot és esetleg a bányát is, amit elméletileg nagyon szépen felújítottak.
Finom volt a mai pizza, amit még Pisában ettem hat Euroért, de azért "L" húsos spagettije sem megvetendő, sőt! Begyúrtam legalább egy kilót, úgyhogy holnap délig csendben leszek.
Most a szokásos, aztán ágy,
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)