2010. december 6., hétfő

Tol

Januárra tolódott. Addig tettem vettemm a betegséget (ami már hálistennek elmúlt), hogy jövőévelsőhónapp közepén fogok kirepülni a földrészről, valószínűleg egy egészen más hajóra. Most már tényleg minden megvan, csak repülni kell.

Mikulásra sál sapka, nagykabát jött össze, örvendek is neki, nameg persze van még más is: pizsama, meg spréj, meg hasonlók; várom a Karácsonyt.

Aki kérdez, válaszra talál.

Boldog Mikulást!

2010. november 20., szombat

Nagyon érik

Elméletileg úgy volt, hoyg tegnap száll a gépem Miamiba. Szállt is, de én nem voltam rajta. Történt ugyanis, hogy indulás előtt tíz nappal megbetegedtem. Elkapott egy mocsok felfázás, amire antibiotikumot kell szednem és a hajóorvos emiatt halasztotta az indulásomat. Most tehát a helyzet az, hogy ahogy meggyógyulok, irány Amerika. De nem hamarabb.

A vízumot sikerült elintézni, bár majdnem el kellett utaznom Bukarestbe. Nem szívlelte ugyanis az amerikai konzulátusi munkás, hogy nem a saját fővárosomban kértem a vízumot, de végül kisebb bonyodalmakon keresztül megadta. Először és utoljára - mondta.

Orvosi vizsga mind sikerrel járt, csak ez a betegség ne jött vola közbe.

Amúgy köszönöm, jól vagyok, csak lusta vagyok írni, de, ha rám szóltok, akkor persze megemberelem magam - ugye, "B"? :)

Valószínűleg másik hajóra fogok kerülni, nem a Destiny-re, merthogy oda akkor helyettem más munkást vesznek fel, de a Carnivalnak nincsenek rossz hajói, úgyhogy ez nem gond. Kíváncsi csak arra vagyok, mennyi időbe telik, míg leküldik az új suerződést. A repülőjegyet felfügeszttettem, így, ha megtudom az időpontot, egykettőre le lehet hívni s azzal nyomás. Na, csak a dokira kell várni, hogy adja meg nekem gyógyulásból az átmenőt.

Béke veletek!

2010. november 1., hétfő

Nosztalgia...

...kávézó.
Na, hát, ha már így itt vagyk s üldögélek a már megivott virgin pinacoladam mellett, írok pár sort, míg "N"-nem bekortyolja a bögre alljából a forrócsoki utolsó cseppeit.
A caziert (erkölcsi bizonyítvány) intézni jöttünk haza Gyergyóba hozzám és, míg nem indulunk Boldogfalvára mamám sírjára virágot vinni, "N" szülinapom alkalmából meghívott a fentebb említett itókára egy finom marlenka sütemény mellett.

Amúgy intéződnek a dolgok, az itthon töltendő időm egyre fogy. Az orvosi vizsga 9-én, kedden fog lezajlani, ami azt jelenti, hogy max 16-ára vízummal, orvosi eredményekkel a kezemben, várom az indulást messzi ámerikába.

Na, indulok, mert irány Boldogfalva.

S mamám, nyugodjon békében...

Minden jót!

2010. október 28., csütörtök

Sok víz lefolyt a békényen...

...de még itt vagyok. Utolsó bejegyzésemet több, mint egy hónapja írtam. Elmondom, amit szükségesnek tartok, merthát, ugye azt is megígértem még a blogom írásának kezdetekor.

Nagy az öröm és a bánat igy egyben. Öröm, mert három hete hívtak, hogy van lehetőség óceánjárón munkát vállalni, bánat, mert itt kell hagynom "N"-nemet öt-hat, vagy épp nyolc hónapra. A szomorúság, gondolom érthető, az örömöt viszont még magyarázom kicsit.

Három héttel ezelőtt tehát hívtak Pestre interjúra és vizsgára a Duna Rapszódiához. El kellett végezzek egy nyelvtan tesztet és, miután azt sikeresen teljesítettem, bementem állásinterjúra, ahol a Carnival egyik HR menedzsere, egy középkorú indiai fickó fogadott. Beszélgettünk kicsit - vagyis inkább én -, majd kijöttem. Tíz perc múlva már tudtam, hogy felvettek. Örvendtem is, meg nem is, de ezt már elmondtam.

Azt mondták, november és április közt várhatom, hogy elküldik a munkaszerződést, vagyis szólnak, mikor szükség lesz rám. Gondoltam, már az idén nem szólnak. Tévedtem. Tegnapelőtt telefonáltak, hogy nagyongratulálnak, mert elküldték a munkaszerződést. Megint örültem is és búsultam is - de ezt az érzelmi megnyilvánulásomat a továbbiakban mellőzöm.
Tehát tegnapra be kellett mennem Pestre egy találkozóra, hogy ott elmondják, mit kell tegyek az eljövendő hetekben. Elmondták:
repjegy lefizetése (705 Euro)
orvosi vizsga (300 Euro)
hajózási vízum (80 Euro)
új útlevél (50 Euro)
erkölcsi bizonyítvány (3 Euro)
Ennyi, ami nagyon fontos, de ezen kívül van még egy csomó futkorászás ahhoz, hogy minden jó legyen, főleg, hogy az utóbbi kettőt Csíkban kell elintézzem. Szerencsére nem kell Bukarestbe utaznom a vízumért, azt Budapesten is kérelmezhetem. Legalább ennyi...

Ennyit az ügyintézésről.
A gépem november 19-én reggel hétkor, Budapestről indul Münchenbe, onnan fél tízkor Miamiba, ahová délután ötre érkezem (helyi idő szerint). Ott alszom egy estét és másnap szállok fel a Carnival Destiny című hajóra, ahol pincérsegédként kezdem a karrieremet ;)

Fizetés elméletileg havi 1000 Dollár, de ez a konkrét, betöltött pozíciótól függ.

Egyelőre ennyit, majd még írok, hogy haladok.

Báj!

2010. szeptember 16., csütörtök

Glog

Nincs kedvem ma blogot írni. Nem is teszem meg. Mindössze elmondok néhány fejemben lejátszódó gondolatot.
Az egyik, ami a legerősebb mind közül, az, hogy álmos vagyok és le kellene feküdni. Tegnap éjjel értem haza Szentgyörgyről s még most is fáradt vagyok. Nem pihentem ki magam rendesen.

A másik gondolat a következő: zavar, hogy olyanok olvassák a blogom, akik teljesen különböző korosztályba tartoznak és teljesen más a gondkodásuk. Nem szeretem, hogy nem lehetek igazán önmagam, mert vagy egyiknek, vagy másiknak nem tetszik és ez zavar. Túl sok erő és elhatározás kell ahhoz, hogy mindent félretéve tényleg úgy írjak, hogy az teljesen őszintén hangozzon. Szerintem ki is fogom próbálni egy titkosított blogon. Hátha később közzétenni kisebb erő szükségeltetik, mind egyenesbe megírni.
Lehet sokféle olyan dolgot beleírni ide, ami mindenkinek tetszik, de az a leglényegtelenebb. Erről szólt a blog eddig. Mostantól kellene legyen valami súlya is. Nem tudom. Meglátom. Nagy elhatározás kell hozzá és sok bátorság. Lehet, ha nagyon összeszedem magam, meg tudom csinálni, de akkor mindenki, aki engem olvas, kapaszkodjon erősen.

Egyelőre ennyi. Még gyűjtöm az erőt.

Amúgy lehet, hogy a dolog nem is annyira súlyos, csak este ilyenkor, fáradtan annak néz ki. Meglátjuk.

Páp!

2010. szeptember 8., szerda

Bocsánat

Volt egy tervem. Ígéretnek nem nevezném, mert szándékosan nem volt az, különben megszegtem volna. Úgy gondoltam, hogy minél hosszab időn keresztül minden nap fogok blogbejegyzéseket írni... 306 napig tartott. Nemrégen a sok teendő miatt (Tusványos, KMNyE) kezdett akadozni - tíz nap késéssel jegyeztem be újra a történéseket, gondolataimat.
Az utóbbi két hétben azonban egyáltalán nem írtam semmit. Ennyi volt, addig bírtam napi rendszerességgel írogani a blogot - úgy ahogy.

Sok dolog törént azóta, de egy nagyon. Régebben írtam róla, hogy nem fogok érzésekről írni, de most úgy gondolom, hogy szükséges erről is beszélnem, különben nagyon fontos dolgot hagyok ki az életemből.

Van valaki, akit úgy nevezek, hogy "N". Már néhányszor szerepelt a blogomban.
Kábé egy hónap óta minden jó - és kevésbé jó - dolgot együtt teszünk és mostanra már nyugodtan elmondhatom, hogy ez így jó. Minél tovább, annál inkább. Eddig ilyen nem volt. Mostantól van és lesz.
Ennek következménye lett: változtam. Szerintem jó irányba, de lehet, hogy a nagy Törvénykönyv másképp tartaná. Kit érdekel. Szeretem, hogy így van, és, hogy van.
A fentebb említett sok dolgot nagyrészt vele műveltem el, úgyhogy a későbbiekben, ha esetleg nem említeném, képzeljétek oda.

Most, aki ismer, meglepődött, hogy "nahát, mégiscsak van ilyen?". Igen, van, és velem történt!

Érdekesség, hogy olyan hibáimra jöttem rá, amiket eddig, ha másokban tapasztaltam, megszóltam őket, de nem vettem észre, vagy nem ismertem el, hogy bizony, bármilyen okos, ügyes, szép és szerény vagyok, de bennem is lakoznak effélék. Nem is kevesen. Ugye, milyen szép.

Olvassátok ezt a bejegyzést nagy szeretettel s mosolygással.
És a bónusz érdekesség, hogy eddigi elképzeléseimnek ellentmondva egyáltalán nem esett nehezemre, hogy leírjam.

Továbbiakban folytatódom, ha nem is napi rendszerességgel, de kérlek titeket, nézzétek ezt el nekem elsőáldozó mosollyal.

"Szerbusz, fiam, szerbusz!" -Babi néne

2010. augusztus 21., szombat

Esküvő előtti csend

Ne bántsatok azért, mert az "esküvő" szót a "vihar" helyett írtam be a szólásmondás helyére, de valahogy így van ez most. Holnap érzem, hogy akkora lótásfutás lesz, hogy senki se látja, hol a vége a dolgoknak, de ma ügyesen kitaláltuk "N"-nel nyugodtan, hogy lesz, mit holnap magunkra öltsünk, összeírtam békésen egy szekérderék játékot, amit szükség esetén el fogok játszatni a násznéppel s "At"-ékkal, lomhán verseket keresgéltem, amiket még nem tudom, hogy fogok kinyomtatni, mert megtanulni nem tudom, az szent. De ez így mind nyugisan megy, nem úgy, hogy az holnap fog történni. Lényeg, hogy fel vagyok készülve. Ha másra nem, a viharra.

Ezen kívül, hála a magasságos égnek, végre sikerült utolérnem magam blog terén. Megírtam ma vagy nyóc bejegyzést sima emberemlékezetből. Ez két dolgot jelent: vagy nagyon aktív és változatos napok voltak az utóbbiak, vagy nagyon jó a memóriám. Eme két dolog közül merem állítani, hogy a elsőben van nagyobb igazság, különben a szerénységem is nagy kellene legyen, az pedig még nem áll úgy. Tehát így.

Finom volt a majdnem romlott hal, de már öt órája ettem s még nincs bajom tőle, úgyhog no para.

S érdekesség, hogy: jaaaj s még annyi mindent be kell hozzak a sok lemaradásból s, hogy tetézzem a dolgot, elmonom, hogy ezek után még annyi időm sem lesz, vagy max annyi, vagy kicsivel kevesebb, vagy kicsivel több, vagy pont ugyanannyi, amennyi most volt. Aki felfedezi a hasonlóságot, az megnézett egy jó videót. Há nem? DE! Egy.

Aludjatok szépeket s, ha a lagzi engedi, vagy az ott szerzett fáradtság, még írok valamiket.

Jól van. Keziccsókolom!

2010. augusztus 20., péntek

Debercen + virág karnevál

Ez utóbbiból sokat nem láttunk de az előbbit megtekintgettük emitt-amott.
"N"-nel és "E" barátommal elautókáztunk Debrecenbe, ahol épp virágkarnevál hete van, csak nem látszotts nem láttuk, ehelyett plázáztunk egyet, robot kiállítást néztünk, fényképeződtünk és a UB40 együttes koncertjét hallgattuk. Vettem magamnak egy pár jobbféle teniszcipőt és sikeresen elpalltam kb 20 ajrót. Ez ilyen, ha az ember plázába merészkedik.

A nap jó volt, egy kisebb esti beszélgetős ellevésbe torkollott, ami miatt másnap fáradtan fogok kelni, de ez egyelőre titok. Lényeg, hogy nem bánom: 1., mert jó volt s 2., mert holnap nem kell újra arrafele mennem (Székelyhídon történt az eset). S rabolókkal csak nem találkoztunk.

Jaj, de jó, hogy ezzel a nappal utolértem magam a blogbejegyzések terén. Bárcsak a fekvőtámaszokkal is így menne. Holnap már tényleg a holnapit fogom bejegyezni, de a fekvenyomást két hónapig még nyúzni fogom.

Finom volt a szuper maggi vagy knorr instant leves.

Érdekesség, hogy holnapután lagzi s még semmi vőfély szövegem nincs. S egyben szomorú is. Na, de eddig is volt valahogy, ezután is lesz. Holnap ráadom a fejem a vőfélykedésre s a ceremóniára.

Ola!

2010. augusztus 19., csütörtök

Kastély és bányalég

Avagy címszerű cím egy érdekes naphoz

Amint fentebb említettem (címben, ugye) vót kastély. S az pont Szárhegyen. Igen, a Lázár kastély. Szép vót, vagán vót, mellékletbe színes fót. ...lesz majd, hogyha idő jut. Csakigen.

Na, utána hirtelen indíttatásból elhatároztuk ("N"-nel, ugye), hogy akkor most, ha már így itt vagyunk benne Székelyfődben, hát megnézzük a Súgó barlangot, ami nincs is olyan messze, mintha még annál is szarabb lenne az oda vezető szekérút, mint amilyen. Na, de megbírkóztunk vele (inkább a Seat) s eljutottunk oda, ahol gyűl a bányalég bele a bányába. Öt ajróért el is kalauzolt minket egy jópofa székely legény a barlang néhány szegletébe. S én csak most veszem észre, hogy barlang helyett eddig mind bányáztam címben is s bejegyzésben, na, de nem baj. Ez így marad. Ad hoc s kessz.
Megnéztük tehát a barlangot vagányul s azzal nyomás Keresztúrra, ott fokhagymás leves vacsora, majd irány Várad, ahol itt is lettünk reggel négyre. Milyen jól megcsavartam, mi?

Érdekesség, hogy van az úgy néha, hogy az ember nem tud dönteni két elég nagy súllyal rendelkező dolog közt. Ma ez így valósult meg nálam a "menjek Váradra ma, vagy aludjak Keresztúron s csak reggel induljak" című dilemmámban. Hogy melyik mellett milyen érv szólt, nem mondom el, bocs. Nincs annyi karakter a leptopon jelenleg, vagy mi. Lényeg, hogy mentem, azaz jöttem s itt vagyok s fáradt vagyok s álmos vagyok s társai.

Úgyhogy jóélyt!

2010. augusztus 17., kedd

Amikor az utazás megelőzi a biciklit

Az ma van. Utazás 53, míg bicikli csak 52. Nem is bánom. Utazni jobban szeretek, mint biciklizni, persze azért néhanapján kell a kihívás, főleg, ha biciklivel lehet utazni.

Ma a Gyilkos tó, a Békási szoros és környéke volt az úticél. Sikeresen bejártuk a környéket, bár az égiek minden lépésünknél azt lesték, hogy hol vághatnak a fejünkhoz egy jó adag vizet.
Ez a Gyilkos tón való csónakázás/csónak-ázás közben kezdődött. Beeveztünk a tó tulsó felére, hogy most milyen jót fogunk csolnakázni s erre fel negyed óra múlva, ahogy pár képet készítettünk, adjad neki, eleredt az eső. Mire öt perc alatt kieveztem a partra, el is állt. Bejártuk a Békási szorost, vagány volt s minden, de, ahogy jövet megpróbáltunk felmászni a Pongrácz tetőre, olyan vagányul elkapott az eső, hogy éppen tíz másodperccel a felhőszakadás előtt sikerült visszarohanni az autóhoz. Szerencse a szerencsétlenségben, hogy egyik alkalommal sem lettünk csurom vizesek. Itthon vásárlás, majd örvendés, hogy nem esik az eső s csend van.

Holnap vissza Keresztúrra s onnan várad s még Szárhegyet s a Lázár kastélyt meg kellene látogatni.

Fényképek - mint ígértem - erről a három utazós napról majd egy mellékletben fognak helyet kapni, úgyhogy várjátok.

Finom volt a tegnapi kaja másik fele.

Érdekesség, hogy ahányszor járok a Békási szorosnál, annál kisebbek a hegyek és annál közelebb van ott minden.

Üdv mindenhova!

2010. augusztus 16., hétfő

Keresztúr - Gyergyó

A mai útvonal.
Lényegében azért jöttem haza, hogy édesanyámat hazaköltöztessem Alsóboldogfalváról Gyergyószentmiklósra, de úgy esett, hogy ő mégis marad még falun két hetet s csak utána megy haza. A ruhákat, meg a sok mindenséget "N"-nel bepakoltuk az autóba s szépen, ügyesen elhoztuk Gyergyóba, hogy felpakoljuk a negyedikre, ahol ugyebár hivatalosan lakom. Ez megvót. Eltelt a nap.

S közbe még megnéztük Korondot s a Bucsin tetőt, hogy lássunk is valamit.

Finom volt a mexikói szószos-sajtos-hagymás-szalámis spagetti, amit "N" főszakácskodott ki s tiszta jó lett.

Érdekesség, hogy ejsze van, amit alig lehet kapni Gyergyóban.

Na.

2010. augusztus 15., vasárnap

Páros utazás

Hozzá sem fogható az egyeshez, főleg, ha az ember - aki én vagyok - "N"-nel kirándul, ugye. Reggel helyett féldélben sikerült elindulnunk hazámfele. Tiszta vagányul haladtunk első ízben Tordáig, hogy megtekintsük az általam nemrég meglátogatott sóbányát. A baj csak az volt, hogy tizenhárom perccel a zárás után értünk oda, így esett a dolog. De nem baj, legalább jutott idő másra: elmentünk a vásárhelyi zóóba. Háát zsiráfot, elefántot és kék bálnát éppen nem láttunk, de kárpótolt minket értük sok más állat, pl az óriás bivaly:
Akkora állat volt, hogy már csak az is hatalmas élményt nyújtott, ha az ember lépni látta. Nekem sikerült megsimogatnom az orrát. Akkora volt a feje, min én kb.

Állatkert után átautókáztunk Segesvárra s bejártuk az ódon város központját. Szép volt s minden. Fogok erről felrakni fényképet, de szerintem az lesz a legjobb, ha erről a napról írok egy külön mellékletet, miccóltok. Túl sok minden történt itt ahhoz, hogy leírjam ide, vagy, hogy ne írjak róla semmit.

Este megérkeztünk édesanyámhoz jó fáradtan s dejól esett a húsleves.

Érdekesség, hogy vettünk öt gombóc fagyit fenn a várban s na, miccóltok, mennyibe került? Majnem 10 Euro baszki, hogy rohadjanak meg. Gondoltam, nem kérdem meg mennyi, nem lehet olyan drága. Hát, de igen! Így jártunk.

S akkor pihenés. Pá!

2010. augusztus 14., szombat

Utsó napja a KMNyE-nek

Az úgy volt, hogy ebédig nem volt valami nagy mozgolódás számomra ellentétben a sok résztvevővel, akik végigültek két szekcióelőadást.
Délután megérkezett a Rákóczi Szövetség képviselője, "Cs", akit felkonferáltam, majd, miután befejezte a mondókáját, a varadvieo.ro portál szerkesztője tartott kisebb előadást a weboldaláról. Érdemes böngészgetni, sok itteni anyag van rajta, sokakat felismerhetünk a videók közt.

Ezt követően átéltünk egy belső udvaros egyetemi bulit, majd irány haza, ugyanis holnap reggel Boldogfalva az úticél. "N"-nel indulunk Székelyföld-nézni, biza.

Finom volt a nemtommi, mert elfelejtettem észben tartani.

Érdekesség, hogy aznap, mikor fogom írni visszamenőleg ezt a mai blogbejegyzést, tizenhat napi fekvőtámasszal leszek lemaradva. Te jó ég, ha ezt én most tudnám...!

Mára ennyi. Pák!

2010. augusztus 13., péntek

Gekkós buli

Hej, de milyen jó az, amikor sok ember összegyűl, aki ismeri egymást. Így történt ez a mai napon is. A nap többnyire eseménytelenül, bár nagyon jól telt el egészen este kilenc óráig, amikor is "L", a nyári egyetem egyik részvevője felajánlott a többi résztvevő számára egy szeretet-zongorakoncertet. Ez olyannyira jól sikerült, hogy még én is játszottam vele egy négykezest a zongorán, bár eme utóbbi állítmány nemépp állja meg a helyét a cselekedet pontos leírásában. De mondjuk.

Ezután következett a gekkózás. Reggelig tartó buli kisebb-nagyobb kellemetlenségekkel, de végül kereken végződött a nap. A nyári egyetem utolsó előtti napja.

Finom volt a csirkecomb krumplipürével az egyetem kantinjában.

Érdekesség, hogy aszondják, jól áll nekem a fekete. Ing. Túl.

S akkor hagyjuk, hogy jőjjön a szombat is.

Tshókolom!

2010. augusztus 12., csütörtök

Ha lemaradok

Nyári egyetem elkezdődött, megindult az élet, sok esemény torlódott, nem írtam blogot, de valahogy most megpróbálom bepótolni.
Ami eddig történt, az nyári egyetem, út és kirándulás Székelyföldre "N"-nel, aki ezek után sokat fog szerepelni a mindennapjaimban, azaz, ha nem írnám bele minden napba, akkor csak úgy, egyszerűen képzeljétek oda. Aki tudja, tudja, aki nem, majd belejön. De ezek a történések egyelőre maradjanak titokban, mert csak ezután fognak megvalósulni. Most újra Váradon vagyok s, ami ezután jön, az holnap "At" esküvője, amin vőfély leszek, aztán vasárnap lehet, lesz valami fotózkodás, majd irány majdnem egy hétre a szentendrei diáktábor.

Ma már jövő hét péntek van, azaz egy kemény héttel vagyok lemaradva, de megpróbálom visszaidézni az elmúlt napok főbb dolgait. Térjünk vissza a (blogszerinti) jelenbe.
Tehát - mondjuk -, ma van csütörtök. Javában folyik a KMNyE. Egyesek azt mondják, nincs olyan jól megszervezve, mint az eddigiek, de este a bulikon senki sem panaszkodik.
Ma volt egy kirándulás a hegyközszentmiklósi strandra, ami sokaknak jól telt, de ezek mellett nekem a napom tele volt kellemetlenségekkel, ami a reggeli busz késésén és a busztársaság szerencsétlenkedésén kívül majdhogynem csak rám tartozik. Minden esetre jó volt a strand, nem panaszkodom.

Finom volt "L" borjúpaprikása csípőspaprikával.

Érdekesség, hogy semmi sem fenékig tejföl, még azt figelembe véve is, hogy tejfölből is megárt a sok, de ezt is majnem csak én értem.

Lényeg az, hogy jőjjön a péntek.

S mindenjót!

2010. augusztus 11., szerda

Emberek

Hirtelen olyan jól összegyűltek. Itt nyüzsög mindenki az egyetemen. Kicsit visszatért a Tusványos érzés, persze, csak kicsiben.

Finom volt a nagy csirkecomb krumplipürével a kollégium ebédlőjében.
A nyári egyetem szervezése fejetlenebb, mint tavaly, de hátha valahogy beindul.

Este buli, beszélgetések, borkóstoló, miegymás, aztán holnap kirándulás.

Érdekességként megjegyzem, hogy ezt a bejegyzést holnap fogom megírna, azaz, mondhatnám, ma írom a tegnapit. Furcsa arra gondolni, hogy, ha tegnap délben írtam volna, mehetnék jósnak főállásban.

Akkorát vásároltunk ma reggel, hogy az megjegyzésre érdemes. Meg is jegyzem: nagyot vásároltunk.

Nade, asszem, kicsit fáradt ez a mai bejegyzésem, úgyhogy hagyom, pihenjen.

Tsókolom!

2010. augusztus 10., kedd

Káemnye

Az a helyzet, hogy megindult a Nyári Egyetem, ami eléggé sok energiámat elveszi. Ez okból kifolyólag kicsit nehézkesebb a blogírás, de azért mégis írogatok valamiket, akárcsak most.

Finom volt a lekváros kenyér, a KMNyE-n történő első kajálás alkalmával.
Találkoztam csomó ismerőssel satöbbi, ami ilyenkor szokott lenni.

Érdekességek egy ideig kimaradnak, mert sokat kell néha rajtuk gondolkozni. Még ez a hét majdnem teljes egészében Nyári Egyetem. Addig.

A többit megtartom magamnak.

Aviszont látásra.

Görbe nap

Egész nap itthon, jól ellétezve + Feldmár András és finom nájlonleves. Vasárnapnak simán elment volna, de szó nélkül bármely más napot is behelyettesítenék vele.
Holnap kezdődik a Nyári Egyetem. Délután négytől regisztráció, aztán indul a menet. Elég rosszul állunk a szervezéssel, de csak lesz valahogy.

Érdekesség.

S zene.

Tshókolom, Babi néni!

2010. augusztus 8., vasárnap

Rokkanrolla

Egy film, amit sikerült úgy megnézni, hogy sokmindent nem tudnék elmesélni róla. Fáradt voltam, de azért jó volt.

Érdekesség, hogy ha ébredés után bekötnék a szemem, attól még nagy esélyem lenne rá, hogy a szobahőmérséklet segítségével kitaláljam a pontos időt. Hiába van lesötétítve a szoba, nagyon gyorsan felmelegedik, ahogy kint kisüt a nap. Ez, persze néha jó.

Finom volt a pizza.

További kellemes hétvégéket.

Hétvége hétvége

Kosárlabdázás a várkertben, Gekkózás, esti városkerülés, viccezés, kártyázás, jól ellevés "H"-éknál, azaz egy igazi hétvége.

Finom volt a vinetés/vinetás/padlizsános kenyér és a paradicsom.

Érdekesség, hogy mit tudtam meg az egészségről és az asztrológiáról. Nagyon érdemes belenézni ezekbe a videókba.

Amilyen rövid volt a mai bejegyzés, annyira jó volt a nap. Viszonyításnak, na.

Tső!

2010. augusztus 7., szombat

Az már csak...

...hagyján, hogy péntek van és eme alkalommal, a hétvégének örülve legalább hatot dartszoztam a Gekkóban, de, hogy reggel négyre érjek haza, az azért mégiscsak elég izé. Na, a lényeg az, hogy a hétvége eléggé jóra fog sikeredni, ugyanis holnap (azaz ma) fogunk még egyet kosarazni valamikor koradélután, majd utána bevállalunk egy miccsezést a Gekkó udvarán.

Ezen kívül, a mai nappal kapcsolatosan mindenképp megjegyzendő, hogy sikerült egyik kliensünkkel egy mindkét félnek megfelelő rendszert kidolgozni a havi rendelések kifizetésének ügyében. Ő is meg volt elégedve és mi is, mondjuk. A nehézkes a dologban az volt, hogy románul kellett, de miután megtudtam, hogy mit jelent, hogy "tutuim", máris könnyebben ment a diskurálás. Na, ez letudva.

Hétvégén lenne valami Nagybánya Maraton, vagy mi a fene, de úgy érzem, ezt a hétvégét kihagyom biciklis szempontól. Hosszú távon fáradt vagyok, na.

Finom volt a melegszendvics. Mára ez jutott.

Érdekesség, hogy milyen körülmények közt írom most a blogot, de az maradjon köztem. Még annyit, hogy "N".

Szép álmokat mindenkinek, mert én kegyetlenül álmos vagyok. Holnap, pihenten lehet, hogy a fél bejegyzést átjavítanám, de mégse. Ilyen, ha fáradt vagyok.

Aludjatok szépeket.
Tály!

2010. augusztus 6., péntek

Zenélős

Ma este elvittem a gitárt a Gekkóba, "Sz" pedig hozta a szintetizátort, de többnyire magunknak zenéltünk és azt is csak akkor, mikor kedvünk tartotta. Ez amolyan "próbáljuk ki, milyen" tipusú zenélés volt. Majd, ha adódik alkalom és igényeltetik zene, akkor lehet, megpróbáljuk újra. Talán majd a Nyári Egyetemen.

Találkoztam "T"-vel. Ezt mindenképp beírom ide.

Megjött "L" barátom Kolozsvárról biciklivel. 4 és fél óra alatt ideért. Nagyon jól nyomta. Most alszik. Fáradt. Elhiszem.

Másik dolog, hogy végre eljutottunk oda a céggel, hogy egyik kliens majdnem 200 Eurora rendelt tőlünk a múlt hónapban és, mivel mindig hónap végén fizet, szegény kicsit hanyat esett az összeg láttán, úgyhogy holnap megyek vele egyet tárgyalni, haddlám, milyen kedvezményben részesítsük. Valószínűleg kap 10%-ot, oszt annyi.

Érdekesség, hogy néha arra gondolok, milyen azoknak az embereknek - vagy asszonyoknak -, akik mindenképp meg akarnak tudni rólam valamit és nem tudják, hogy van blogom. Felkutatnak fészbúkon, hájfájvon, nézik az ismerőseimet s sokmident mégsem tudnak meg. S, mikor megtudják, hogy van egy olyan blogom, amin annyi infó van rólam, hogy olvasgathatják folyamatosan két napig kedvükre, akkor kinyílt egy világ. Az enyém.
Érdekes. Vannak, akiknek én is szívesen olvasgatnám az életét.

Nem tudom, említettem-e, hogy "A", akivel az ausztrál vízumot intézem, jelenleg szabadságon van Perth-ben, de 20-án Pesten lesz és akkor majd mindent megbeszélünk a vizummal kapcsolatosan. Sőt, ha marad legalább egy hetet, akkor még személyesen is találkozhatunk, ugyanis, ha minden igaz, kb azidőtájt megyek Szentendére, a már-már megszokott diáktáborba, bár idén csak tiszteletbeli diákként.

Beraktam a megfelelő helyre az elmeradt panorámaképet nagynéném keresztúri lakásából, mert édesanyám kíváncsi, fényképen hogy is néz ki az, amit szabad szemel is lehet látni, nameg, persze azért, mert megígértem.

Most Tankcsapda - Egyszerű dal. Ilyen a hangulat. Fél kettő. Lekvároskenyér + fekvőtámasz + alvás. Holnap nap van.

Finom volt a szalámis-tejfölös-csiliszószos-sajtos-olivabogyós rizs. Hú. Máskor vagy egyszerűbbeket főzök, vagy nem írom be a bejegyzésbe.

Ennél többet nem árulhatok el, pá!

2010. augusztus 4., szerda

Ami a tegnapról kimaradt...

...az az, hogy megint híres lettem. Benne vagyok a Bihari Naplóban. Parancsoljatok:

A másik dolog pedig, hogy megkaptam a Tusványoson készült csoportképeket. Először is az én két csapatomról, a mindenesekről és az infosokról készült csoportkép:

Másodszor pedig a majdnem össz-szervezői csoportkép:

Ma végre megjavítottam a beteg biciklit, egy kegyetlenül szar DHS-t (igaz, abból másmilyen nincs is).

Ezen kívül aludtam egy jót délután, hogy elűzzem az éjjel felhalmozódott fáradtságot, aztán gitározás volt a téma.

Érdekesség az újságcikk.

Finom volt a Pizza, amit ma délután rendeltünk "M"-mel. Kiszagoltunk egy olyan helyet, ahol három pizza után adnak egyet ingyen. Rendeltünk is három + egyet, így megvan a holnapi ebédem is.

Egész nap csak ittam, és mégis szomjas vagyok. Eléggé lehetetlen volt az időjárás ezen a nyáron. Hol esett az eső és fos idő volt, hol olyan meleg volt, hogy fulladtunk meg, mint pl most.
Téényleg! Van Tusványosról egy bax Tusnad ásványvizem, Fel is hozom gyorsan az autóból.

Holnap változatos nap lesz: jön "L" barátom Kolozsvárról biciklivel s itt hál vagy két napot pihenésképp, aztán meg lesz holnap még gitározás a Gekkóban, ha minden igaz s hasonló dolgok. Egyelőre ennyi.

Pá!

Házi dolgok

Végre sikerült a mosás. Jaj, de nehezen vettem rá magam. Aztán sikerült egy teljeskörű, bővített lakástakarítást is összehozni, de nyócast már nem tudtam kivenni biciklikerékből, mert jó volt a társaság a Gekkóban. Annyira jó volt, hogy lehetetlenül sokáig tartott a nap még más helyett is.

Érdekesség most kimarad, pedig volt elég.

Finom volt a töltelékes paprika leve kennyérrel beleaprítva.

Holnap bővebben írok. Ejsze...

Na.

2010. augusztus 3., kedd

Jaj, de hétfő

Ha nem határozom el nagyon komolyan, hogy mit fogok csinálni másnap, akkor nagyon nagy az esélye annak, hogy semmit. Ez a mai nappal is majdhogynem így történt. Elhatároztam, hogy jajdemekkorát mosok, meg biciklit szerelek, meg társai s erre fel megnéztem egy filmet, bementem délután a BikeXpressbe, hogy azé csináljak is valamit s ott bent pedig semmi hasznosat nem csináltam. Dartsoztunk kettőt a Gekkóban s azzal hazaereszkedtem.
Jó, ma még ráfoghatom a hétfőre, de holnap ilyen nincs. Mosni fogok, takarítani fogok és biciklit fogok javítani s Fixivel is foglalkozom kicsit, mert szegény mindjárt kész van, csak nem vagyok képes befejezni.

Egyetelen valamirevaló dolog a mai napban a tegnapelőtti túráról készült mellékletem. Olvassátok s nézegessétek szeretettel.

A film, amit néztem, a Christmas Carol volt, ami Charles Dickens műve alapján készült. A mostani a Jim Carrey-féle változat volt, nem a Patrick Stewartos, ami végülis sokkal jobb, mint az előző. A film egy fukar bankárról szól, aki csak a pénzével törődik, mindenkit utál, minden ünnepet megvet, főleg a karácsonyt. Na, és akkor jön pár angyal s meggyőzi őt, hogy nem jó élet az övé s, ha így folytatja, magányosan hal meg. A többit a fantáziátokra bízom, vagy nézzétek meg a filmet. Nagyon jó.

Finom volt a töltelékes paprika második, egyben utolsó fele. És ezzel az étellel bezáróan elfogyott az otthonról hozott eleség csomagom. Megint divatba jön a főzés.

Érdekesség, hogy már egy hete, hogy elment a hangom s sehogysem akar rendesen visszajönni. Kéne kicsit siessen.

S akkor most alvás, mert holnap mosás, takarítás, bicikliszerelés s még ki tudja, mi.

Tiszteletem!

2010. augusztus 2., hétfő

Késő

Mostanában mindig nagyon későre hagyom a blogbejegyezgetést. Az az igazság, hogy terhemre van, merthát ugye, milyen nyugodtan tudnék most aludni, ha nem kellene itt írogassak. Bár az az igazság, hogy nem bánom, hogy ezt csinálom, mert haszomra válik. Tanulok írni, ami sosem baj. Az írás ugyanis nem ott kezdődik, hogy megtanuljuk a betűket, oszt véssük bele a füzetbe, vagy pötyögjük a számítógépbe, hanem ott, hogy, ha valaki olvassa, amit írunk, akkor az nem válik terhére, hanem jól esik neki.
Na, én nem mondom, hogy aki engem olvas, az a rózsaszín felhők magasságában lengedez, de egyezzünk meg annyiban, hogy, mióta ezt a blogot nyúzom, azóta könnyebben megy komoly, összefüggő szövegek megfogalmazása. Azaz, ha akarok valami jót írni, akkor nem kell hozzá olyan sok idő, mint eddig. Valahogy ez olyan, mint a fekvőtámasz. Nem biztos, hogy szebben csinálom minden alkalommal, de ha arra törekszem, akkor sokkal könnyebben megy.
Na, ennyit ma a blogról.

Volt ma biciklialkatrész vissza cserélés "E"-nél, Gekkóban sörözés és egyben szülinapi felköszöntés "K" barátom 29. életévének betöltődése alkalmából. Na, csak megaszontam.
Ezenkívül néztem még "Death at a Funeral" temetést összebarmoló, család előtt leégő komédiát és egy "Mr. Nobody" című érdekes stílusú fenetudjamilyen, jövőben, múltban játszódó puzzle drámát. Mindkettőt ajánlom, érdemes filmek.

Aztán még nagyon jó dolgokra sikerült használni a Gmail csevegőjét s milyen jó, hogy közeledik a Nyári Egyetem. Lassanlassan már kezd hiányozni a Tusványos fíling.

Finom volt a töltelékes paprika.

Képeket megint nem teszek fel a tegnapi túráról, mert fáradt a testemlelkem, úgyhogy talán lesz belőle egy melléklet.

S érdekesség, hogy miért nézik gyereknek azokat az embereket, akik manók, varázslók meg tündérek létéről beszélnek. Aki ugyanezt teszi az angyalokkal, szentlélekkel és menyországgal kapcsolatosan, az nem ugyanott van? Legyünk már őszinték!

Holnap nagymosás és miegymás.

Álmokat mindenkinek.

2010. augusztus 1., vasárnap

Wolt bisziklitúra

Álmos vagyok s fáradt s minden. Nemrég értünk haza a Két tó körtúráról. Hát, nem olyan lett, mint amire számítottam. Egy biciklitúra általában arról szól, hogy biciklizünk sokat felfele, aztán lefele, majd újra. A felfele haladásnál kínlódunk, de a lefele haladást élvezzük. Na, ez most nem olyan volt. Itt sokat bicikliztünk felfele, nagyon sokat taszítottuk a biciklit, uganis annyira meredek volt, hogy nem lehetett hajtani, aztán, mikor végre a lejtőre került a sor, annyira meredek volt és akkora kövekkel tarkított, hogy ott meg azért kellett taszítani a biciklit. Ehhez még hozzájön az, hogy majdnem fél órát taszigáltuk egy kegyetltenül meredek hegyre fel a biciklit, miután egy órán keresztül bóklásztunk szintén biciklivel egy fenyveserdőben. Hát nem leányálom. Nem is az a baj, hogy olyan nehéz lett volna, mert nem volt az, csak na, nem erre számítottam. Ezek mellett kipróbálva egy új ülést, a túra végezetére a rengeteg nagy kő és rossz út miatt alig maradt bőr a seggemen, de ez mellékes, sokszor a túrával jár. Ja, meg még említsem meg azt is, hogy nem csatolódott ki a pedálom egy patak mellett aztán szép csendesen eldőltem az éles kövekre felhorzsolván itt-ott kezemlábam, de még ez se nagy dolog, mert általában ez is minden túrán megtörténik. Viszont mind eme felsorolt dolgok nagyban hozzájárultak ahhoz, hogy - bár nem vagyok igényes, sem kényes, de - ezt a túrát ne egy kitűnő túrának tituláljam. Sőt!
Annyi viszont javára szóljon, hogy jól elfáradtam, ami ugye tervbe is volt véve. Csak nem így... Voltak jó ereszkedések, de na. Abból mindig több kell.

Másik dolog, hogy egyéb ma nemigen történt. Messzi Ausztráliából még nem jött válasz.

Érdekesség, hogy ma a túrán megfájdult a lábam a szokásos helyen, de most nem a bal, hanem a jobb és egy bizonyos szinten megállt, nem fájt tovább. Namostmár abból, hogy a másik lábam is ugyanott fájdult meg, arra következtetek, hogy esetleg a bicikli beállításával lehet a gond. Utánanézek.

Finom volt estére a fokhagymás leves.

Képeket talán felteszek holnap, mert most erősen álmos.

Pá.

2010. július 31., szombat

Na gyorsan

Sietek, mert mindjárt fél kettő s fél hatkor kelés van, hogy idejében tudjunk indulni a Két tó körtúrára.
Sikerült megkapnom a kereket "E"-től, "Z"-től pedig az ülést, úgyhogy a biciklim túrakész.

Érdekes dolog jutott ma eszembe. A Tusványosra kapott fizetést, ami tartalmazza az eddigi szervezőgyűlésekre elfurikázott pénzeket is, összeraktam az eddig megspórolt pénzeimmel és, hát azt tapasztaltam, hogy az egy eléggé jelentős összeg, főleg, ha el tudom adni az autót is. És mi jutott hirtelen eszembe? Na, mi? Hát az, hogy meg kellene kockáztatni azt, hogy egyenesen Ausztráliába menjek a hajón való dolgozódást félretéve. Persze, csak akkor, ha elég rá az eddig meglévő és esetleg a kölcsönkért pénz összege. Írtam is gyorsan levelet "A"-nak Ausztráliába, aki az odautazást, tanulást, lakást intézné, hogy hallám, mit szól, elég lesz-e annyi pénz. Holnap várom a választ, hátha bíztató lesz.

Volt ma még Gekkó s finom volt a húsleves második fele, igaz kissé savanyú volt, ezért inkább a húsokat ettem ki belőle előszeretettel.

Most gyorsan minden jót, me télleg kell pihenjek holnapra, hogy ne fájjon a túrán mindenem.

Ja, s érdekesség, hogy rájöttem, hogy, ha nincs net, akkor a telefonról Bluetoothon keresztül is tudok netezni a laptoppal. Óriási felfedezés, gondoljatok csak bele, főleg, hogy a telefonomon van vagy fél giga ingyen net.

Sziasztok!

2010. július 30., péntek

Lépcsőházgyűlés, ami a tegnapról kimaradt...

...pedig a tegnapi nap egyik legfontosabb történése volt. Feljött a szomszédasszony, valaki közülünk le kellene menjen gyűlésre és, mivel csak én voltam itthon s előzőleg megkérdezte, lesz-e valami dolgom az eljövendő egy órában, nem volt képem azt mondani, hogy inkább itthon ülök s nem csinálok semmit. Lementem. Nagyjából semmit nem értettem, de ott ültem egy órát s hallgattam, hogy ezek a románok hogy szidják egymást a sok semmiért; vagy lehet, hogy náluk ilyen az egyszerű, általános kommunikáció. Mindegy. Én elmajszoltam két szelet kenyeret, törölgettem SMS-eket közben s lassan eltelt az óra.

Másik fontos dolog, amit tegnap nem említettem, hogy édesanyám Szárhegyen fog tanítani Gyergyó mellett. Végre ezentúl Gyergyóba is fogok hazamenni, nem csak Boldogfalvára. Már hiányzott.

Ma a biciklis találkozón kívül sokminden nem történt, de ott kiderítettük, hogy hétvégén túrázunk, már csak egy új kerék kell nekem s egy ülés, amit elméletileg "E"-től kapok kölcsön s megoldódik.

Finom volt az otthoni húsleves.

Ennyit máról, most folytatom a délutáni alvást, mer az jó.

Pá!

2010. július 29., csütörtök

Lemaradások

Ilyenkor az a szar, hogy, bár nagyon jól és hasznosan telt a múlt hét, lett egy csomó lemaradásom, pl blogból, amit már bepótoltam, de ott van még a sok fekvőtámasz (szám szerint kb 1300), lemaradt céges dolgok satöbbi. Most nekiállhatok behozni.

S, hogy ti is el tudjátok képzelni, milyen volt a múlt hetem, itt egy pár kép:

Ez pl vagy a véletlen, vagy egy vicces táborlakó műve:


Egy ötletes szervezői póló a MIT-tel:


Cateringes ebéd:


Mindenes/infós szervezői gyűlés:


Hobo:


Egyik info sátrunk:


Össz infos/mindenes csapatunk talán egy kivételével:


És utoljára a "K"-ról, az egyik mindenes fiúról készült kép, aki hajnali fél öt magasságában/mélységében illuminált állapotában a kis faházam ablakához tévedt, leült a külső ülőkére és egy órán keresztül beszélgettünk. Úgy nézett ki belülről az ablakból, mint Babi néni, úgy mondott, mint egy TV, én meg úgy röhögtem, hogy még másnap is fájt a hasam tőle. Szép emlék lesz. Másnap röhögött velem a fényképen az egész csapat. "K" is, miután elmeséltem neki, pontosan mi is történt és megmutattam a fényképt:


Érdekesség, hogy ma a nap nagy részében úgy éreztem magam itthon, mintha virtuálisan mászkálnék a lakásban. Gondolom, a tegnap negyed nyolctól ma reggel fél tizenegyig tartó alvás miatt is. Remélem, nemsokára akklimatizáldom.

Finom volt a fokhagymás leves.

Most gyorsan alusz. Pá!

2010. július 27., kedd

Végre Várad

Hajnali 11-kor indultam Boldogfalváról, nem bírtam tíz előtt felkelni. Bevágtam egy finom tejbepuliszkát reggelire s azzal nyomás haza. Még így 12 óra alvás után is nagyon álmos voltam. Nem is csoda, hiszen egész tusványos alatt átlag két és fél órát aludtam, ami éppen ahhoz volt elég, hogy a tábor működéséhez szükséges mindenféle munkálatot irányítsam. Máshoz nemigen, pl: a szemetesautó sofőrje elvitt 17 darab 1100 literes konténert és be kellett volna írni a szerződésbe, hogy az hány liter, de csak pillogtam egy percig; egyszerűen nem tudtam kiszámolni. Tiszta szégyen. Olyan dolgok, amik nem a táborral voltak kapcsolatosak, nagyon nehezen jutottak eszembe; pl legalább négy napig nem is gondoltam arra, hogy itthon van egy BikeXpress, ami kutudja, hogy megy, vagy édasanyám vajon mit csinál, vagy bármi, ami éppen akkor nem volt fontos.
Viszont a tábori dolgok annál jobban ott voltak a szemem előtt, és végülis ez a lényeg.

Nagyon jól sikerüt. Nappal keményen dolgoztunk. 26 emberrem volt ugyebár, akik közül 21 mindenes volt, 5 pedig infós. A mindenesek mindennel foglalkoztak, ami a tábor zökkenésmentes működését tette lehetővé, az infósok pedig két sátor alatt szórták az információt a kíváncsiskodó táborozóknak. Mindenki jóformán napi 14 órában dolgozott, 4-ben bulizott, 1-ben gyűlésezett, 1-ben tisztálkodott s a maradék négyet beosztotta a pihenés és az alvás közt. Ez nálam kicsit másképp valósult meg: 16 munka (gyűléssel együtt), 5 bulizás, 1 imitt-amott üldögélés, 2 alvás. Ez így volt jó.

Finom volt a tejes törökbúza (főtt kukorica) s érdekesség, hogy folytatódhatnak tovább az érdekességek.

Alvás.

2010. július 26., hétfő

Kilencedik nap, hazakészülődés

Lejárt a tábor. Felszedtük a megmaradt szemetet, elvitte a szemeteskocsi, megpakoltunk egy húsztonnás kamiont, összecuccoltunk s ki-ki irányodott hazafele. Én, kis naív, azt hittem, egyből hazavezetek, de ez nem igazán ment egy kialvatlan Tusványos után. Muszáj volt beiktassak egy megállót Boldogfalván, otthon, s csak másnap a hazaút.
Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, egyből elaludtam. Finom volt estére a műzli.

Kilencedik nap, hazakészülődés

Lejárt a tábor. Felszedtük a megmaradt szemetet, elvitte a szemeteskocsi, megpakoltunk egy húsztonnás kamiont, összecuccoltunk s ki-ki irányodott hazafele. Én, kis naív, azt hittem, egyből hazavezetek, de ez nem igazán ment egy kialvatlan Tusványos után. Muszáj volt beiktassak egy megállót Boldogfalván, otthon, s csak másnap a hazaút.
Annyira fáradt voltam, hogy nem bírtam nyitva tartani a szemem, egyből elaludtam. Finom volt estére a műzli.

2010. július 25., vasárnap

Nyolcadik nap

Vasárnap, a tábornak már vége, mi csak az utómunkálatokat hajtjuk végre. Tegnap kikaptuk a fizetéseket, mindenki meg volt elégedve, mosolygósan pakolásztuk egész nap a sok szemetet. Nagyon fáradtak vagyunk, ugyanis a ma esti buli óriási volt. Zuhog az eső, holnapra is hagyunk munkát.

2010. július 24., szombat

Hetedik nap, szombat

Utolsó hivatalos tábori nap. Lejárt a magyar és a román államelnök, mindenki meg van nyugodva, jó volt az esti koncert, sátorozók szedelőzködnek, ritkul a tömeg.
Nagy felfordulások a forgalomirányításnál, de hál'Istennek csak délután háromig, mert utána csak a hagyományos, ugyanis vége a fejesek beszédeinek. Úgy néz ki, ezt túléltük.

2010. július 23., péntek

Hatodik nap, péntek

Hivatalosan a tábor utolsó előtti napja. Mármár látszik, hogy ez lesz minden idők legjobb Tusványosa. Rengeteg az ember, jók a pOgramok, szuperek a koncertek, jó a környék, szelídek a medvék. Csak a holnapi napot éljük túl, a szombatot. Mindig az a legkeményebb. Jön Basescu, Orbán Viktor s még soksok fejes s mindenki meg van indulva olyankor.

2010. július 22., csütörtök

Ötödik nap, csütörtök

Fejetlenség a forgalomirányításnál, rengeteg ember, rengeteg program, mindenféle tevésvevés, fáradtság, este buli.

2010. július 21., szerda

Negyedik nap

Fix, mint a harmadik, csak kevésbé jó a buli.

2010. július 20., kedd

Harmadik nap, kedd

Első koncertek, emberek a táborban, sok sátor, futkározás, mégtöbb sátor, generátor, árusok, forgalomirányítás, nagy buli.

2010. július 19., hétfő

Második nap

Kilenctől reggeli, sátorhúzás, padhordás, hattalmas szervezői buli a 69-es sátorban, szemetes konténerek átvétele, első szervezői gyűlés.

2010. július 18., vasárnap

Tusványos begins

Ezentúl a dió héjának akár egy apró szegletébe is beleférhetnek a bejegyzéseim. Fáradt leszek, nem lesz időm s, ami a legnagyobb: net sem nagyon lesz. Tehát röviden:
-megérkeztem
-éjjelig szállásra vártam a 26 fős csapatommal
-sátrakat húztunk fel
-sportcsarnokot vinilineztünk (polivinilclorid - PVC)
-esti ismerkedés

Nagyjából ennyi

2010. július 17., szombat

Panoráma

Most készítettem innen, nagynéném keresztúri lakásából egy panorámafotót. A régi, kommunista blokkokat ilyen szép dombok veszik körül:

Már egy jó ideje olyan meleg van, hogy valószínű, a hőmérséklet nem bírja ki a jövő hetet is, így Tusványos ideje alatt végig sárban fogunk tocsogni. Fene egye meg. Nem akarok még egy tavalyelőtti Tusványost. Kellett volna hozzak csónakot is, nem csak gumicsizmát. Mindegy, legalább lelkileg felkészülök a vízre.

Most épp eljöttünk Keresztúrra mosni s zuhanyozni Boldogfalváról, de ereszkedünk vissza azonnal. Holnap reggel pedig fejjel neki a szervezésnek: irány Tusnád.

Érdekesség, hogy elütöttek egy nénit délelőtt. Majdnem a kapunk előtt. Az ok talán az volt, hogy a sofőrkislánynak a szemébe sütött a nap, vagy rosszul lett hirtelen, vagy mi. Háha túléli a néne. Kétes.

Ennyit mára, irány az utolsó pihenés... vagy tíz napig.

Finom volt a húsleves.

Páp!

2010. július 16., péntek

Rekord

Na, reggel elindultam a tíznapos munkavakációra. Első megálló Keresztúr. Tartottam a rekordidőt, négy és fél óra alatt hazaértem váradról, ezentúl megdöndöttem a Seat max sebességét, a 171 km/h-t 184 km/h-ra. Jól esett.

Egész úton hazafele s itthon is főttem meg a nagy forróságtól. Képzelem, mi lehet Váradon, ha Keresztúron 33 fok van.

Finom volt édesanyám vegyes-mártásos csirkehús készítménye, nemtom a pontos nevét. Asszem, paprikáscsirke.

Érdekesség, hogy Füles kezdett megkomolyodni, már nem taposott összevissza, ahogy hazaértem.

Enyit a máról.

Utolsó normális bejegyzés

Most legalább tíz napig innenonnan, éppenhogy ezt-azt fogok bejegyezni, ugyanis reggel indulok haza Boldogfalvára, aztán onnan Tusványos a következő lépés, ott pedig nemigen lesz energiám, meg lehetőségem írogatni. Majd kialakul valahogy.

Ma bevásároltam tisztítószerből, tisztálkodószerből haza és Tusványosra, autómostam, ruhákat vásároltam elszámoltam a fizetéseket s miegymás.

Jelenleg éppen CD-ket írok. Olyan zenéket, amelyek Tusványoson is lesznek; pl: Hooligans, Rúzsa Magdi, PASO, de leginkább Hobo. A többit meg lehet nézni itt.

Finom volt a nemrég rendelt pizza, ami a vacsorán túl a holnapi reggelimet is képezi.

Érdekesség, hogy vakációs fíling van s, ahogy vége Tusványosnak, minden erőmmel ráállok a munkakeresésre. Valahová jó messze.

Ennyit mára, kellemes vakációt!

Vizláth!

2010. július 15., csütörtök

Villanyszerelés

Végre sikerült rendbehozni Seatot. Minden kész rajta, már csak a rozsdát kellene eltüntetni róla. Így, Tusványos előtt tiszta jó, hogy rendbe van téve, mert bizony, ott lesz használva eleget.

A mai nap a villanyszerelésen kívül nemigen volt mozgalmas. Estefele még elnéztem a Gekkóba, de majdnem egyedül kellett megigyam a sört, olyan kevesen voltak.

Érdekesség, hogy az autóvillanyszerelők, az autószerelők, az autókárpitosok és egyáltalán minenféle autóval foglalkozó emberkék stílisa valamilyen szinten megegyezik. Könnyen fel lehet figyelni rá.

Finom volt a tegnapi.

Ennyit a máról dióhéjban.

Feksz.

2010. július 13., kedd

Francois Villon

Nem is tudtam, hogy azt a hatalmas életművet, amit hátrahagyott, mindössze 31 év alatt hozta létre. Hobó - a tegnapi bejegyzésben feltüntetett - zenéje folytán jutottam el oda, hogy Villon életét tanulmányozzam a Wikipedián. Érdekes dolgok vannak ott róla. Én azt mondanám, a művészlelkű hobók elődje.

Volt ma Fixiszerelés végre. Megcsináltam az első kereket (eddig nem tudtam vele foglalkozni, mert "K"-nál volt, aki nem volt otthon két hétig):
Határozottan jobb lett, mint, amileyn volt :D
Sok tökéletlenkedéssel, de sikerült kiválasztani a hátsó kerékhez megfelelő küllőket, így holnapra az is elkészül, csak még le kell őket fessem.

Finom lett a már-már hagyományos kukoricás-borsós-csirkepárizsis-kecsapos-tejfölös makaróni is. Ennyire:
(benne látható a kétésfél Euros kanál...)

Érdekesség, hogy néha van úgy, hogy a dolgok annyira nem tudnak meghatni, csak úgy elsiklom minden kis szirszar felett. Nem is rossz. Meg kéne tartsam ezt a jó szokásomat.

Most megint fekvés, mert holnap kilenckor jelenésem van az autóvillanyszerelőnél.

Páp!

Autószerel

Kb két hete, mikor mentem Tusványos szervező gyűlésre, elromlott a Seaton a tetőablak. Nem lehetett visszacsukni. Szerencsére hazaértem, mire eleredt az eső, aztán otthon sikerült valahogy visszahúzni. Nincs nagy baj, csak érintkezési hiba, de a hazafele úton a sok visszahúzás próbálkozástól levált a tetőablak belső kerete és önálló életre kelt az autó tetőkárpitja és a tetőbádog közt, ami döcögős úton elég idegesítő hangot hallatott. Na, ma ezt hoztam helyre. Estefele a harminc fokos melegben nekiálltam, és szanaszét szedtem az autó tetejét, visszaillesztettem a levált keretet és röpke négy óra múlva úgy szálltam ki az autóból, mint, aki fix a zuhany alól lépett ki. Lényeg, hogy most már nem zörög az az izé, sőt már a tetőablak-visszahúzó gomb sem szarozik.

Jártam dél körül az autóvillanyszerelőnél, aki tele volt munkával, így egy másik autóvillanyszerelőhöz küldött. Míg a másikat megtaláltam volna, útközben ráleltem egy harmadikra, aki ráadásul magyar volt és be is programált szerdán kilencre, így, ha minden igaz, meg lesz javítva az ablaktörlő és az ABS, meg a lámpák is be lesznek állítva rendesen.

Mai nap még vettem egy telefont "M"-nek a szerződésem meghosszabbításával, mert tartoztam neki ezzel és, ha már ott jártam az Orangenál, megváltoztattam a bérletem: 180 hálózaton belüli perc, 25 országos perc, 50 SMS és 500 mega Internet helyett kaptam 800 hálózaton belüli percet, 125 országos percet, 50 SMS-t és 500 mega Internet ugyanannyiért. Hát nem megérte?

Finom volt a nagyon akciós pizza, amit ma este "M"-mel rendeltünk.

Érdekesség, hogy "At" szobatársamnak megvan az autója. Végre! Egy 2005-ös Nissan Almera. Tiszta jó.

S akkor megint gyorsalvás, mert holnapra is van, mit csinálni.
A nap zenéje pedig: Hobo - Ballada a senki fiáról

Pászka!

2010. július 12., hétfő

Na, spanyolok

Ők lettek a világbajnokok. A hollandoknak rukkoltam, bár annyira nem merültem bele, hogy idegesítsem magam.

A vasárnap igazi vasárnap volt. Tegnap, mikor délben próbálkoztam aludni, elhúztam a sötétítőt, aztán estére is úgy hagytam. Így történt, hogy ma délig aludtam. Miután bereggeliztem egy jó adag virslit, megint elálmosodtam s lepihentem még vagy három órára örülve annak, hogy kiment a tegnapi energialé hatása.

Aztán kis erőlködés, majd be a Gekkóba meccset nézni s immár itthon, de az óra egyhúszat mutat, úgyhogy inkadrálódom az ágy felé. Holnap hétfő s elég sok a dolog.

Érdekesség, hogy az eddigi rekord alvásom egyhuzamban 18 óra. Ez valamikor nyolc évvel ezelőtt történt. Leszek valaha olyan fáradt, hogy ezt túlszárnyalom?

Ésakkor a legjobbakat!

2010. július 11., vasárnap

Aszfalton könnyebb

Reggel öthuszonötkor kelés, aztán indulás. Nem készítettem reggeli fényképet s többek között ez is egy olyan dolognak a következménye, ami valamennyire elrontotta a túrát: nem jól osztottam be az időmet. Túl későn ébredtem, s még egykét dolgot be kellett pakoljak, így nem volt időm melegíteni rendesen, csak felpattantam a biciklire s nyomás a találkahelyre, hogy ne késsek. A negyvenedik km-nél meg is látszott; a fiúk nyomták rendesen, én mentem utánuk, ahogy tudtam s persze, hogy meghúzodott a bal belső combom a térdem fölött. Pont úgy, mint ahogy két hónapja a jobb. Bírtam velük a nyolcvanadik km-ig, aztán ott mondtam nekik, hogy inkább megyek tovább aszfalton Váradig, ha kicsit hosszabb is, mert nem akarok szekérúton mászi felfele, ugyanis ott sokszor állva kell hajtsam, amitől, ugye fáj a lábam. Így történt, hogy az utolsó 80 km-t egyedül tekertem másik útvonalon, de előtte készült egy ilyen kép a biciklimosós patakbangázolás után:

Egy ilyen pedig egy kellemes kis pihenőnél valahol az ötvenedik km-nél, ahol sikerült megvásárolnom azt a két energiaitalt, amitől délután itthon nem tudtam normálisan aludni:

S akkor az energialöttyök egyike s egy szétolvadt fehércsokis izé egy későbbi fotóról:

Na, miután leváltam a fiúktól, elindultam Sonkolyos fele. Nyikorgott a láncom, szerettem volna valahol keríteni tíz csepp olajat, de nem volt szerencsém. Vagy csak litrest adtak volna jó pénzért, vagy nem volt egy használt olajas dobozuk sem, így Várdaig nyikorogtam. Aztán belefogott a dalba még a hátsó agy szabadonfutójának a csapágy-együttese, merthogy tönkre van menve szegény. Ez volt az utolsó útja annak az agynak. Megtette már ő a maga húszezer kilométerét, megérdemli a doboz alján a békés pihenést.
Naszóva, ahogy elindultam az én alternatív hazafele utamra, felcsattintom, a fülhallgatót a fülemre, beindítom a zenegépet, hogy most aztán hazáig mekkora buli lesz, de tévedtem. Három dalocska után lemerült. Na, mindegy. Közben ilyen volt a táj Barátka (Bratca) dombjain:

Ilyen pedig Telegd előtt nem sokkal:
Elmaradtak a dombok.
Végül hamar hazaértem; háromnegyed ötkor már csobbantam bele a kádba.

Túra eredménye:

160 km
59,4 km/h max sebesség
19 km/h átlagsebesség
8 óra 33 perec 25 másodperc menetidő
...mégse kellett volna átcseréljem tegnap a vékony gumit vastagra.

Érdekesség, hogy egyáltalán nem voltam fáradt. Ha nem fájt volna a lábam, simán meg tudtam volna csinálni ugyanazt az utat visszafele is. Bár akkor valamikor mostanság érkeznék meg.

Néztem egy filmet is: "The Bounty Hunter", sőt, mégegyet: "Clash of the Titans". Előbbi exférj, exfeleség rendőrségi ügybe való bonyolodását és ezáltal újratalálkozását elmesélő nagyon jó kis komédia, utóbbi egy görög mitológiai történetet elég eredethűtlenül bemutetó, de élvezhető grafikai elemekkel díszített jóféle film.

Finom volt a tegnap készült mindenfélével tarkított húsos makaróni. Mind megettem.

Oszt most már fekszem, mert kiment az energiaizé hatása.

Túrázzatok sokat ti is, mert hanem, nem lesz, miről mesélni az unokáknak.

Napá!

2010. július 9., péntek

Turbó

Megúsztam, mert csak 40 Euroba került a javíttatás. Attól féltem, hogy sokkal többet fognak elkérni. Ki is próbáltam gyorsan Seat urat javítás után s haszta, hogy repesztett. Hármasban százzal lehetett vele süvíteni s nem sípolt a turbo, mint eddig s a füstje se olyan kormos, mint volt. Most már csak az elektronika maradt hátra, meg a rozsda, de azt nem tudom, hogyan tüntetem el.

Bejártam a műhelybe is két szerelés közben, vettem fehér festéket, lelakkoztam úja Fixi vázát s még egykét alkatrészét. Így néz ki a sötétben a váz eleje:

Ilyen színekben kell majd elképzelni az egész bringát. Jövő hétre már tényleg valahogy össze kellene rakni, mégis hallám hogy néz ki.

Holnap megyek túrázni. Megintcsak hasonló területen, mint múlt héten. Biztosan jó lesz, szép időt jósolnak a meteUrológusok s a vékony gumikat is lecseréltem vastagra. Jée!

Volt még szerveződés s kicsi film is, de elhanyagolható. Sietek megint lefeküdni, mert hat óra múlva már valamerre kifele fogunk kerekezni a városból.

Érdekesség, hogy tiszta jó, hogy írom ezt a blogot, mert észrevettem, hogy amióta elkezdtem, egyre inkább jobban, könnyebben megy a fogalmazás. Szokom a nyelvet :)

Finom volt a csirkehúsos-borsós-kukoricás-kecsapos laska. S még finom is lesz minimum két napig.

Jó hétvégét!

Vásár

Mégsem sikerült Fixivel foglalkozni. Úgy gondoltam, hogy reggel fél tizenegy fele felhívom "I" autószerelőt, így nem mentem be a műhelybe, inkább olvasgattam. A tervezett időben telefonáltam, de a találka 3-ra lett halasztva. Addig megnéztem egy filmet: "Date Night" címmel. Egész jó komédia csomó jó színésszel, amelyben egy unalmas életű házaspár véletlenül egy bűnügyi történetbe keveredik. Lehet rajta nagyokat röhögni.

Aztán végre Seat úr eljutott velem és "I" szerelővel a fedélzetén "L" dízelszakértőhöz, aki holnap reggel fél kilencre be is programálta a javítást. Hogy mi a baja a turbónak, még nem tudni, de holnap majd kiderül. Rukkoljatok, hogy ne kerüljön sokba.

S na igen, volt ma vásár is. Alapvető élelmekkel szerelkeztem fel, mint pl chilis-tengerisós feketecsoki, görögdinnye, sajtos csipsz, energialé, sznikersz, meg miegymás.
Vettem Fülesnek néhány ajándékot, íme:
Biztosan fog örülni.

Érdekesség, hogy nagy igyekezetemben elkaptam az olcsó esszájgok polcáról egy kéést, egy villát és egy kanalat abban a hiszemben, hogy max 1 Euro se lehet darabjuk. Hát tévedtem. Összesen 7-be jött ki. Immár van értékes evőeszközkészletem. Mélytányért is vettem melléjük, szerencsére az tényleg 1 Euro volt kb.

Finom volt a sült csirke, amit készen vásároltam a Carrefourban.

Most igyekszem lefeküdni, mert reggel most már tényleg korán kell keljek, különben Tusványosig nem lesz kész az autó.

S ti tudtátok, hogy már vannak ilyen buszok?! Épp a minap haltak meg páran egy miatt. Itt a cikk.

Nademostmár tényleg viszlát, mert kell még zuhanyozni s jaj, még fekvőtámasz s még este úgyis fel fogok riadni, mert bevágtam vacsorára egy fél dinnyét.

Napá!

U. I. fél óra múlva, zuhanyzás közben jutott eszembe: volt még egy másik film is, a "Greenberg". Elég nyomott dráma volt. Az effejta film a fórumokon és nagyon sok filmszakértő körben nagyon jó minősítést kap, de szerintem akkor is nyomott. Nem szeretem.
Másik dolog, hogy úgy elvoltam ma a vásárlással s az autójavíttatással, hogy elfelejtettem menni a Morénába biciklis megbeszélésre. Mea culpa! Be kell pótoljam s velük kell tartsak hétvégén. Megint lesz egy olyan túra, mint a múlt héten, az pedig nagyon jó volt.

2010. július 7., szerda

Magyarkodásról

Szép dolog magyarnak lenni s én is büszke vagyok, hogy az vagyok. Tudom, hogy csodálatos a nyelvünk, meghogy mennyi mindent vittünk véghez a több, mint ezer év során, de azért ne szálljunk el nagy örömmámorunkban.
Ma pl olvastan/néztem a YouTube-on egy kisfilmet, mely alkotás pár pontjának igazság voltát megkérdőjelezném. Nem sorolom fel, hogy melyeket. Tessék megnézni a videót s mindenki rájön magától. De most nem is azt akarom taglalni, hogy mi igaz belőle és mi nem, hanem azt az indíttatást, ami ösztökélte az illetőt, hogy az ehhez hasonló eltúlzott, felnagyított történelmi feltételezéseket kitalálja. Hát biztos, hogy volt benne egy adag magyarságszeretet, de azért azt másképp is meg lehet mutatni, nem csak úgy, hogy pozitíven hangzó valótlanságokat hangoztatunk népünkről.
Miért nem lehet csak egyszerűen elmondani az igazat, legalábbis, amit annak hiszünk, a többit pedig nem ténykét beállítani. Mondjuk el: ekkor, meg ekkor jöttek be a magyarok, ez volt a koronájuk satöbbi, de feltehetőleg megtörténhetett, hogy... és akkor ezt már csak hipotetikusan tesszük hozzá.
Ezzel, hogy csomó valótlansággal hülyítjük a magyart, sokat nem érünk el. Az lesz csak belőle, hogy kifejlődik pár utcán szaladgáló, sörvedelő nagymagyar, aki azt hiszi, övé a világ, merthogy ő a magyarok "földönkívüli" nemzetségéből származik. Persze mindenki kineveti. Ahelyett adna enni egy éhező hajléktalannak, többet tenne a népéért.
Elhiszem, hogy nemzettudatra ébresztőek pl ezek a kétnyelvű sorok, de az általuk keltett nagy felbuzdulás alaptalan marad. Inkább legyünk szerények, de látsszon meg a tetteinkben, hogy magyarok vagyunk. Gino is megmondta: "ez a szeretet ünnepe ez a majális, mindenkit szeressünk, békében éljünk..." :)) Lehet, hogy tudat alatt a Mindenható szólt általa?

Ennyit az agymenésről, amit érdekességnek is szánok egyben.

Olyan szar, esős idő volt ma, hogy engedtem a kísértésnek és nem mentem be a műhelybe Fixit gyártani.
Felhívtam "I" szerelőt, hogy akkor menjünk, csináltassuk meg Seat turbóját, de aszongya: "hát, ilyen esős időben...". Persze én nem ellenkeztem, mert nekem sem volt semmi kedvem hozzá. Majd holnap.

Volt egy film: "Cop Out" Bruce Willis-szel, ami kicsit kacagtatós rendőr filmnek mondható, de nem volt egy kimagasló alkotás. Egyszer meg lehet nézni - szokták mondani.

Finom volt a lekváros laska.

Régen nem írtam Ausztráliáról és a tervemről, pedig nap mint nap eszembe jut, hogy kellene már haladjak azzal a külfödi/külvízi pincérmunkával, hogy gyűljön a pénz, de előtte még Tusványos. Ilyen gyarló vagyok. A sok éves Tusványos szerveződéseim nem hagyják elhanyagolni magukat.
Rátaláltam egy tavaly nyáron Ausztráliába menő emberkének a blogjára: "Utam a kenguruk földjén" címmel. Érdekes, jól esik olvasgatni.
Jópofa ez a srác is: Ausztrál Tom, egy magyarul tanuló "ozzi".

Aludjatok jól! Ma korán fekszem, hogy holnap keljek s intézkedjek ha törik, ha szakad (ha ess, ha fú).

Pá!

Olyan lapos...

..., mintha hétfő lett volna, pedig hát kedd, meg volt is, mit csináljak.
Felhívtam végül Koltai Róbertet, aki sajnos nem tud jönni a Nyári Egyetemre, mert abban az időben foglalt lesz, aztán megpróbálkoztam Kányádi Sándorral is, de neki meg messze van Várad székelyföldtől. Majd röpítettem egy tusványos szervezős levelet. Szervezésről ennyit.

Itthon még takarítgattam egy órán keresztül, tettem vettem, de nem sok érdekes.

Finom volt a szalonnás-hagymás tojásrántotta.

Érdekesség, hogy tegnap este elaludtam a paplanon fekve és reggel ötkor arra ébredtem, hogy mennyire fázom. Aztán a fázós alvástól annyira kipihenetlen voltam, hogy reggel kinyomtam a telefon ébresztőjét s persze, hogy tízkor keltem fel. Nem szeretem így, mert túl rövid a nap. Máris negyed egy múlt.

Amúgy ma tökéletlenkedtem eleget, értsd: fülpocolós doboz kiborítása (200 darabos), hűtőajtó nyitva felejtése (2 órára), meg hasonlók.

Pihenjetek jót, mert fontos, úgy néz ki...

Jó éjt!

2010. július 6., kedd

Pinball Wizard

Ez a címe az angliai The Who együttes egyik legsikeresebb dalának. Jónak jó, de annyira nem, mint amennyire jól feldolgozta a The Ukulele Orchestra of Great Britain.

Érdekes, hogy mitől lesz jobb egy feldolgozás néha, mint az eredeti, vagy egyáltalán lehet-e az, ugyanis, ha már feldolgozás, akkor kissé más stílust képvisel, avagy már más kategóriában értékelhetjük. Amennyiben személyes ízlés szerint ítéljük meg, bizony van eset, hogy ez utóbbiak sokkal jobbak, de erről már régebben írtam.

Megszerelődött Seat úr, legalábbis olaj- és mindenféle szűrőcseréket tekintve. Turbólag szerdán lesz átnézve, villamosságilag pedig valamikor utána.

Kivittem ma vagy öt rendelést és olyan véletlen egybeesések történtek mindegyre, hogy az összes rendelést egy bizonyos klienshez vittem, vagy épp attól hoztam. Kissé már nevetségessé vált az ötödiknél.

A csuklóm az eséstől fájt, így vígan tudok biciklizni.

Holnap lesz Fixi szerelés, hátha a héten már lehet gurulni vele. De jó lenne.

Finom volt a tegnapi pizza maradéka.

Most fáradt az énem, úgyhogy alusz egykettő.

Vizlát!

2010. július 5., hétfő

Bigys pizza

Miután tizenegykor ébredtem a tegnapi túra fáradalmainak kipihenésére szánt alvásomból, "At"-tal és "M"-mel, a lakótársaimmal beható vizsgálódásokkal tarkított országos gazdasági elemzést végeztük, vagyis, hogy milyen dolog, hogy levonják a közalkalmazottak fizetését 25 százalékkal s megemelik az áfát öt százalékkal s akurvaanyjukat s hasonlók.
Aztán reggeli, internetezgetős játszogatós délután s egyszer csak eszébe jut "M"-nek, hogy rendeljük pizzát. Hámondom, a tegnapi menet után igazán megérdemlem s megtettük. Rendeltünk két óriáspizzát, darabját kb 5 Eoroért. A pizzák annyira óriásiak voltak, hogy az enyémből még reggelire is maradt.

Hasznos tevékenységnek számít a tegnapi biciklitúra megírása mellékletként.

Finom volt a pizza és érdekesség, hogy szerintem tegnap azért ragadt meg a foltozott biciklibelső, mert nem hagytam magam után szemetet az út szélén. Mármint, hogy az is belejátszott a dolog sikerébe. Lehet, hogy így túl meredek a dolog, de könnyítésül elmondom, hogy ez afféle "a lepke szárnyának rezzenése a múltban is képes világ szintű dolgok megváltoztatására a jövőben" elmélet. Aki ért, érti, aki nem, az hallgassa ezt, mert ez legalább szép: Ukulele Orchestra of Great Britain - egyveleg.

Holnap reggel autóbontóba való menés "I" autószerelővel, aztán valószínűleg futárkodás, mert futárhiány van, majd kitudja. Háha nem fog fájni a kezem.

Jó aluszást!

2010. július 3., szombat

180...

...a napra leginkább jellemző szám. Ma bringázni voltunk "T"-vel. A jövő évi IronBike ellenörzőpontjait, eltérőit, pályáját volt hibatott kijelölni a mai túra. Erről most többet nem nagyon írok, mert az a helyzet, hogy a túra 180 kilométerét egész jól bírtam, de csak itthon észleltem, hogy sokkal jobban elfárdtam, mint azt gondoltam volna. Holnap tehát egy mellékletben kifejtem a mai nap legjellemzőbb történését, a reggel 6 órai indulással kezdődő és esti 10 órai érkezéssel végződő kis kiruccanást.

Érdekesség, hogy: haladás, mert eddig ezt a mai túrát bírtam a legjobban.
Finom volt a csirkesonkás szendvics, amit a bicajozás egyik szünetében készítettem a számmal/számban.

Egyebet nem tudok mondani, kérem, kapcsolja ki.

Tiszteletem!

Haladás

Haladás, mert végre lematricáztam mindenhol Fixit. Délelőtt tízkor kezdtük "K"-val, aztán déltől egyedül folytattam. Elég szép letta váz s a többi alkatrész is, csak mindegyre kell még lakkozni, hogy jó vastag legyen a levonósokon a réteg. Felraktam volna ide a fényképet is, de, sajnos nem készítettem.

Haladás, mert elvittem az autót "I" bához javítani, csak közbejött egy olyan probléma, ami miatt csak hétfőre lesz kész (megment az olajteknő olajleengedő csavarja).

Haladás, mert holnap reggel indulunk "T"-vel ki a hegyekbe egy estig tartó túrára s a nyári bringázások után már olyan lazán veszem a készülődést, hogy kicsit aggaszt is a dolog. De végülis minden megvan, csak már rutinos pakolás hamar megy. Remélem, nem lesz felszínes végül.

Haladás, mert elég hamar elszámoltuk a hetet a diszpécserrel s a holnap biciklivel székelyföldre indulo "L" futárunkat hamar felkészítettem bringástól a túrára.

Finom volt a pizza s jól csúszott melléje a sör.

Érdekesség, hogy azt hittem, nincs itthon semmiféle húsételem s milyen jól esett, mikor megtaláltam a hűtő mélyén a nem is olyan rég vásárolt csirkesonkát. De jól fog esni holnap valamelyik dombtetőn.

Haladás, mert még van bő öt órám aludni a reggel hatos indulásig.

Fekszem is gyorsan, hogy haladjak.

Pápá!

2010. július 2., péntek

Bánya vagy nem Bánya

Lesz hétvégén Nagybányán egy biciklis verseny s úgy gondoltuk "E" barátommal, hogy részt veszünk rajta. Később csatlakozni látszott "Z" barátunk is, de aztán mégsem, aztán ma "E" nem tudta, hogy jön-e vagy sem s estére végülis biztos lehettem abban, hogy nem jön. Tehát egyedül maradtam... volna, ha mennék, de én se megyek végül. Egyedül túl sokba kerül az 500 km. Inkább megyek hétvégén a Mountain Riders csapattal valahová. Hogy hová, még nem tudom, mert annyira elvoltam a nagybányai versennyel, hogy nem figyeltem ma a Morénéban a gyűlésen, hogy milyen utitervet agyaltak ki. Annyit tudok, hogy reggel ötkör indulnak s, hogy 150 km lesz a táv 3000 méter szintemelkedéssel. Jaj.

Megszerkesztettem végre a mellékletet a firenzei kiruccanásról. Tekintsétek szeretettel.

Elvittem az autót a szerelőhöz olaj-, üzemanyagszűrő- és levegőszűrő cserére, de, mivel nem voltak a bótba kellő alkatrészek, abban maradtunk, hogy holnapra halasztódik a szerelés. A turbó problémába csak hétfőn vágunk bele, aztán a villanyosság a következő lépés.

Megvannak Fixire a matricák - mint mondottam volt tegnap - s ma el is vittem a vázat s a felniket ragasztgatni, de végül az is holnapra maradt.

A nap nagyrészében, akárcsak tegnap, nem volt víz a csapban. Érdekesség, hogy mennyire alábecsüli az ember azoknak a dolgoknak az értékét, ami nap mint nap természetes. Pl a víz a fürdőszobában. Nagyon kellemetlen tud lenni, ha nincs, a mindennapokban mégsem adunk hálát azért, ha megmoshatjuk a fogunkat. Én ma este ennek hálát adok :)

Finom volt a tojásrántotta paradicsommal. Megint beállt egy olyan meleg, fülledt idő, hogy nincs kedvem húst enni. Csak iszom a folyadékot halomra (főleg a tegnapi bringatúra után). Szintén érdekesség, hogy magát a hat órás túrát kibírtam kb két liter vízzel, de ahogy hazaértem, legyúrtam még hármat s még ma is vedeltem. Ha nem bringáztam volna, negyed annyit sem ittam volna. Tanulság tehát, hogy a szervezet szükségesetben olyan ügyesen elhasználja a testünkből a folyadékot, hogy, ha nem pótoljuk utána egy napon keresztül, akkor baj lesz.

Holnap még fel kellene hívni Kányádi Sándort és Koltay Róbertet, hogy tartsanak előadást a Nyári Egyetemen, de az is lehet, hogy ez utóbbit fővédnöknek kell felkérjem. Ez még kialakul.
S még össze kellene majd pakolni a szombati túrára is.

Minden esetre ez nem az a péntek lesz, amelyiken unatkozni fogok.

Ja, s volt ma még két film is. Az egyik a beteges, de jó "Antichrist" volt, amely egy gyengébb horror, erősebb pszicho kategóriába sorolható, a másik pedig egy jó komédia, az "Evan Almighty", amire azt mondják, hogy a "Bruce Almighty" (A Minden6ó) egyféle folytatása. Na, annyira épp nem jó, de azért lehet rajta nevetni jó sokat. Jó volt a két film időredni beosztása: a horror délelőtt, a komédia délben/délután/este (több megszakítással), így nyugodtan tudom aludni úgy, hogy egy horror filmet is magam mögött tudok. Hogy pontosabban fogalmazzak: egy kemény éjszakai horror megnézése után sem az alvással van bajom, hanem azzal, amíg addig eljutok...

Nade jóéjt!

2010. július 1., csütörtök

Fixinek az agya

A mai nap legfőbb cselekedete a fent említett alkatrész megvásárlása volt. Erről írtam egy külön mellékletet, úgyhogy itt nem szaporítom a szót.

Megjegyzendőnek tartom még, hogy finom volt az otthonról hozott kínai ananászos csirkemell zöldségdarabkákkal, csak ez most ananász nélkül volt és székely módra.
Továbbá lejött a WOW mindössze egy hét alatt és érdekesség, hogy a vacsorához fehér bort ittam, de csak félig. A másik felébe véletlenül beledobtam egy magnézium tablettát annak ellenére, hogy a mellette álló, vízzel tele lévő csészébe céloztam. Hát a szeszes italnak aléggé érdekes íze lett, de még azér is megittam. Ne csodálkozzatok, ha holnap mutáns lepkévé (butterflyman), vagy ember méretű peronoszpórává változom.

Ennyit a máról, jöjjön az alvás... meg a fekvőtámasz. Jaaaaj!

Mindenjót és gratula a leérettségizetteknek!

2010. június 30., szerda

Az ötperc

Szokták mondani, hogy "rá jött az ötperc". Na ez nálam úgy van, hogy ötnap. Megfigyeltem, hogy néha-néha, úgy félévente elkap egy játékhév s akkor úgy nekikezdek, hogy senem látok senem hallok, s mikor végre végigvittem, vagy meguntam a játékot, akkor - mintha mi sem történt volna - abbahagyom.
Most vagyok a második napon. Úgy belejöttem, hogy elfelejtettem Fixire felragasztgatni a levonósokat, amik ma délutánra lettek készek és egész jól sikerültek. Holnap semmiképp nem marad el a dolog abban az esetben, ha nem megyek Debrecenbe; ugyanis lehet, hogy elgurulok a ChiliSporthoz venni egy agyat a hátsó kerekébe, mert itthon nem lehet kapni. Időjárástól függ.

Finom volt az otthoni húsleves utolsó felvonása. Az Oblivionban már tízes szinten vagyok, de ez most majdnem mindegy.

Érdekesség mára csak az "ötnap", mert álmos a fejem.

A holnap tehát kialakul, s még Seát urat is el kellene vigyem gyógyítani, mert baj van a tubójával szegénynek.
S még mindenképp megjegyzendő, hogy mai hasznos tevékenységem a szúnyoghálók felinstallálása volt. Dögöljenek éhen!

S akkor jóccakát, na.

2010. június 29., kedd

Ha még a fű se nő...

..., akkor legalább jétsszak valamivel; erre pedig a legjobb mostanában az Oblivion. Hétfőnek örömére korábban hazajöttem a BikeXpresstől s belevetettem magamat a játszásba. Már rég nem estem így neki, nagyon jól esett. Hogy mi is az az Oblivion? Itt egy gameplay róla.

A levónósok a biciklire holnap lesznek készen, úgyhogy kedd örömére lesz, mit csinálni.

Érdekesség, hogy úgy jöttem ma haza, hogy haddlám, egyet játszom s ehelyett egy fél napot töltöttem a számítógép előtt. Na, de kell ilyen is.

Finom volt a húsleves második felvonása, de most gyorsan fekszem s alszom, mert rám fér.

Ti is!

2010. június 28., hétfő

A másik itthon

Nemrég érkeztem vissza Váradra. Talán rekord időt jöttem, pedig nem nyomtam eszeveszetten a gázt, csak úgy, normálisan: 4 óra 15 perec alatt eljöttem Keresztúrról Váradra. Sokat számít az autópálya. Anélkül egy órát még rá lehetne számolni.

Otthon még volt autómosás, itthon pedig finom otthoni húsleves fogyasztás és némi jácodás. Holnap vissza a hétköznapokba. Jó volt ez a hétvégi kiruccanás.

Erdekesség, hogy, míg jöttem haza, elgondolkoztam, hogy miért is megyek én arra, amerről mások jönnek. Hiszen aki velem szembe jön, az azért jön, mert nincs ott semmi, ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is :D

Aludjatok szépeket!

A gyűlés

Persze így, hogy tudtam, hol kell letérni a kommunista házak közt, már nagyon könnyű volt megtalálni a gyűlés helyszínét. Éppen reggeli végére érkeztünk "H"-val, de még volt annyi idő, hogy jóllakjunk. Utána gyorsan befejeztük a gyűlést, hazakocsikáztam néhány szervezőt a környékre és irány haza édesanyámhoz. Pihenés, jóllakás, játszás az Oblivionnal s holnap irány másik hazafele: váradra.

Érdekes, hogy annyira megszoktam ennek a leptopnak a billentyűzetét, hogy másokén fele ilyen gyorsan tudok írni. Komoly koncentrációt igényel, hogy azt a gombot nyomjam, amelyiket kiszemeltem.

Finom volt töltött bécsi szelet a szervezősdi után.

Szép álmokat!

2010. június 25., péntek

És mégis van net

De nem azért, mert Kirulyfürdőn be van vezetve, hanem azért, mert Csíkban vagyok. Nade miért is? Hát elmondom, a következőképp történt:

Mivel "H" tegnap éjjel szólt, hogy nem velem jön, hanem valaki mással, ezért én korábban tudtam indulni, mint délután három. Így történt, hogy délután ötkor már édasanyámnál voltam Boldogfalván.
Füles annyira örvendett nekem, hogy véletlenül majdnem lekarmolta a fél pofám és összetaposta a vállamat. Alig lehetett lecsillapítani szegényt.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel édesanyám várt. Én felszereltem a biciklijére az ajándék kilométerórát s nemsokára indultam is tovább Kirulyfürdőre, ahol, ugye, a Tusványos szervezőgyűlés zajlik.

El is értem a kirulyfürdői letérőig, Moha bá (GPS) hűségesen mutatta az utat, nemsokára beértem a kísérteties, lepukkant kempingfalvacskába, ami ilyen esős-ködös időben nagyon horrorisztikusan nézett ki.
Kb. este nyolckor érkeztem erre a nyomasztó helyre s még nem tudtam, mennyit fogok itt kacskaringózni, szitkozódni, míg végül mégiscsak feladom és Csíkszeredának veszem az utamat.
De hogy is történt ez? Ahogy beértem a kis falvacskába, egyből keresni kezdtem a szervezőgyűlés helyszínét. Persze mindenhol csend és hullaszag. Csepergett az eső, este nyolc volt, kezdett leszállni az alkony és gyűlt a köd. Egyik lehetetlen útról a másikra tévedek s néha látok valamelyik ház kertjében egy embert s kérdem, nem-e látott errefele valami fiatalokat gyűlni. Legtöbben láttak, de mind félrebeszéltek, mert utasításaikat követve sem mentem semmire. Végül, mikor már megtettem az erdős, hegyes völgyes terepen vagy harminc kilométer szekérutat 15 km/h-s sebességgel, úgy döntöttem, hogy mostmár nekiállok és elkezdek jelet keresni, hogy valakit fel tudjak hívni a társaságból, mert eddig nem sikerült.
Majdnem visszaértem a főútig, míg találtam másfél csíknyi jelet s háromnegyed óra múltán rájöttem, hogy fölösleges kínlódni a társaság felhívásával, mert többnyire senkinek nincs onnan jele.
Ekképp történt, hogy eljöttem "H"-hoz Csíkba s most innen írom a bejegyzést. Majd holnap újult erővel nekifogok a kirulyfürdői keresgéléshez.

Érdekesség, hogy a mai keresgélésem folytán olyan terepre tévedtem, amit általában horrorfilmekben lát az ember: egy temető mellett haladtam el a nagyon rossz minőségű szekérúton tízzel; este fél tíz lehetett, a köd félig leszállva, esik az eső, szürke az ég, sehol egy hang, csak a motorzúgás. A jobbról, a temető mögött valami lerohadt házak sötét ablakokkal, balról gyanúsan tekintget rám az ázott erdő a domboldalról. Hát valahogy nem szerettem volna akkor, ott lerobbanni. Megjegyzendő, hogy a három óra alatt, amit Kirulyfürdő kísértetfalvában töltöttem, összesen három emberrel s egy kisfiúval találkoztam...

Na, most beszéltem "K"-val, a szervezőgyűlésből. Végül valaki megkapta közülük a tíz SMS-em egyikét s valahogy jelet keresett s kb elmagyarázta, hol vannak. Holnap tehát újra keresgélés, de immár kicsit konkrétabb útvonallal.

Aljudatok jól, engem nem kell ringatni...

WoW

Ez nem a csodálkozást jelenti, hanem ez a World of Warcraft rövidítése; de ne vágjunk ennyire bele a dolgok közepébe.

A reggel tehát már-már hagyományos módon reggel nyolckor kezdődött az általános ébredési "fájdalmakkal". Kilenckor már-már hagyományos módon bent is voltam a BikeXpress irodában/műhelyben, de elcsodálkoztam, ugyanis nagyon sokan voltak a Gekkó udavrán (a BikeXpress és a Gekkó bár egy udvarból nyílnak). Aztán kiderült, hogy ez egy árvaház-látogatós pályázat és a kurzusok, meg a beszélgetések a nyílt söröző téren lesznek megtartva, reggel, mikor berétem oda, épp a reggeli zajlott. Na, ott találkoztam "L" barátommal, aki el kezdett mesélni a WoW-ról. Most nem magyarázom, hogy az milyen fajta szerepjáték (hivatalosan MMORP), hanem inkább ezért van a wikipédia: World of Warcraft cikke.
Eddig is sok jót hallottam a WoW-ról, hogy milyen jó, meg élethű, meg minden, de, persze azt is tudtam, hogy mennyire lefoglalja a vele játszó embereket. Én pedig az a fajta vagyok, aki nagyon oda tud ragadni egy játékhoz, ha nem fogom vissza magam. Nadehát, mondom, egye fene, kipróbálom, hogy mégis, milyen. Persze, ez nem olyan egyszerű. Még feltelepítésig eljutni is eléggé nehéz, ugyanis a játék csekély 16 giga. Azt még le kell tölteni, hatvanhat helyre regisztrálni satöbbi, míg kiírja, hogy sajnálom, de valami nem talál a patch-ekkel, így nem indul a játék; és akkor megint nekifogni és más néven regisztrálni, majd szervert válogatni s mittudomén. Most abban a stádiumban vagyok, hogy újra letöltöm a játékot, ezúttal egy másik patch-csel, hátha most elindul végre.

Ezzel telt a délután többnyire. Persze előtte még meggyógyítottam a műhelyben két biciklit és a belső teremben is valamelyest rendet teremtettem, de ennek holnap még lesz folytatása. Ja, és dejó, holnap megyek hazafele.

Na, aztán délután finom volt a csirkesonkás-curry szószos-sajtos laska és volt egy film is most, este fele a Crazy Heart. Itt van a gépemen már egy hónapja, de valamiért még nem néztem meg, pedig nagyon jó volt. Egy kiégett country zenészről szól, akit újra megtalál a szerelem és erőre kap. Érdemes megnézni. Jeff Bridges Oscar díjat kapott érte.

Érdekesség, hogy mennyire szar, hogy románul kell érvényesülni: tegnapelőtt felhívnak vodafonon, hogy Kedves Péterrel beszélek, a BikeXpress adminisztrátorával? Hámondom, mondjuk, igen. Na, akkor elmondanám, hogy... s mondja, mondja, kérdi, mondja (persze ezt mind románul), hogy ő tudja, hogy nekünk mennyire jó lenne egy Vodafone-s szerződés, merthogy most csak pre-payesek vagyunk, ésatöbbi. Mondom, nem kell, köszönjük, mert RDS-t használunk s az ingyen van. De még legalább tíz percig erősködött, míg nagy nehezen le tudtam beszélni a dologról. Az érdekesség az a dologban, hogy, mivel tudom, hogy úgyis csak azt akarja, hogy átálljak Vodafone-ra, egyből le akarom beszélni arról, hogy meggyőzzön; eszembe sem jut az, hogy bizony bizony, mondhatna egy jobb ajánlatot, mint a RDS. De miért nem jut eszembe?! Azért, mert a hülye román nyelvtudásom/nyelvnemtudásom miatt örvendek, ha minél hamarabb le tudom rázni magamról, mintsem, hogy alkudozzak vele. Ez pl egy hátrány a nyelvtudás miatt.

Fixi matricák mára még nem lettek készen, úgyhogy a folytatás a jövő hétre marad.

Most még letöltöttem, egy eredménylistákon első helyen álló RPG-t (számítógépes szerepjátékot), az Oblivion-t. Merjem elindítani vajon ilyen későn? Megpróbálom.
Enyítő körülménynek számítson, hogy ma délután aludtam két órát. Igaz, mikor felébredtem (18 órakor), olyan kedvetlen voltam, hogy nem mentem el a Mountai Riders-es megbeszélésre. Azzal vigasztaltam magam, hogy úgysem leszek itthon hétvégén.

ÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁÁ. Demekkora szerencsém van, hogy a bloggert használom s van automatikus mentési funkció benne. Majdnem odaveszett az eddigi írkálásom, mert véletlenül nyomtam egy "ctrl+a"-t a "shift+a" helyett és utána leütöttem még egy gombot... az egész elszállt, de húsz perc keresgélés után megtaláltam. HUH...

Na, akkor nagy örömömben ennyit mára. Holnap valószínűleg nem lesz net Kirulyfürdőn, ahol a Tusványos megbeszélés lesz, úgyhogy bejegyzést sem nagyon fogok publikálni.

Jó éjt!

2010. június 24., csütörtök

Fénykép-nap

Az egész délelőttöm arra ment rá, hogy a fényképeket rendezgettem a Picasa 3 fényképrendezgetővel. Ez egy olyan jó kis program, amely felismeri az arcokat és akképp lehet kiválogatni, hogy ki ki az, meg hasonlók. Ha tehát most egy ismerősnek a képeit keresem, akkor csak lazán kiválasztom a csoportját és máris minden előugró fényképen ő is jelen van. Jó kis program.

Érdekességként el lehet gondolkozni azon, hogy, ha egy ilyen kis ingyenes program képes ilyen jól az arcfelimerésre, akkor miket használhatnak a direkt, hivataloan erre szakosodott szervek. Gondolom, csak felmutatnak a számítógépüknek két fényképet rólam és máris az összes képemet maguk előtt látják, ami fent van az interneten. Félelmetes, hogy mikről nem tudunk. Mundjuk, attól ma még nyugodtan alszom.

Délután megnéztem az "Exam" című filmet, ami a "Die Experiment"-hez hasonlóan egy szobában játszódik le. Tesztet író munkavállalók szerepelnek benne (nyóc darab), akik mindent megtesznek azért, hogy jobbak és alkalmasabbak legyenek a megpályázott munkára, mint a vetélytársaik. Jó kis izgalmas film, bár a végétől nem vertem földhöz magam. Ahhoz képest, hogy eléggé nóném színeszekkel volt tele, jó kis filmnek mondható.

Nameghátpersze volt játék is, ha már letöltöttem a CS Source-ot, hát játszodtam is vele. Jó a grafikája, meg minden, de nem lesz valami hosszúéletű a játék, mert nem igazán lehet benne fejlődést elérni, csak lő meg lő meg lő az ember s tocsog minden a vértől, meg tiszta aréna, de csak hálózatban lehet játszani és azt én nem élvezem annyira.

Volt még szaladgálás is és mennyit futottam? Na, mennyit? Hát jeszz: megdöntöttem a világrekordomat, ami pedig elég jónak számított eddig is. Ide figyeljetek: 18 perec, 51 másodperec alatt futottam le a 4,1 km-t. Mindjárt be is írom az online edzésnaplóba, ahova mindigis fel szoktam tenni az edzéseimet.
Futás után a hasizmomat gilkoltam, de a karomat se hagytam pihenni. S most még jön a fekvőtámasz, amivel még mindig el vagyok maradva. 2 nap lemaradás van, a többit letörlesztettem. Jaj.

Finom volt az itthon készült csirkesonkás melegszendvics.

Megyek, gyorsan elteszem magam holnapra, mert este is későn feküdtem s úgy ébredtem, hogy alig értem be ma kilencre.

Ja, s milyen jó dolog, hogy édesanyám - ha közvetetten is, de - el tudja érni Kányádi Sándort. Ennyi, ha valaki két faluval odább születik Sándor bácsitól :)

Tehát akkor puszipá!

2010. június 23., szerda

Új külső (nem biciklihez)

Ugye, hogy jobb így. Már két hete minden bejegyzés előtt felugrik egy üzenet, hogy alakítsam át a blogom megjelenését az új tervezővel. Na, megtettem, nem idegesít többet. Így amúgy is kalandosabb, barátibb, ízlésesebb lett.

A mai nap vásároltam Fülesnek ehető játékcsontot, két bolhairtót, meg valami játéklabdát, hogy örvendjen, mikor engem lát.
Megcsináltuk "K"-val a Fixire való levonósokat, ha minden igaz, holnap kész lesz.

Volt ma még rendrakás a műhelyben, hátsó felni és első agy lefestés, s ahogy megvannak a matricák, végre szerelhetem is össze a kicsikét.


Jácodoltam még a kánter sztrájkkal is s úgy belejöttem, hogy már csak az expert szint van hátra s abban is jó előre haladtam, DE! Letöltöttem az új Counter Strike Source-t. Hű, hát annak nagyon ott van a grafikája az 1.6-oshoz képest. Asszem, egy ideig nem fogok játszani a régivel. Ahogy letöltöttem, ki is próbáltam s úgy belejöttem, hogy odaégett a tej... Nade felhígítottam egy kis hideggel s máris fogyasztom a cinnamonos tejbepapit. Jajbefinom!

Néztem még egy jó filmet is: "City Island". Nagyon jó volt: egy család nagyon tönkre van menve, mindenki utálja a másikat, mert senki nem őszinte senkivel, de aztán jön egy nemvárt fodulat és minden megváltozik. Jó nagyokat lehet rajta kacagni s sok igazság is van benne.

Érdekesség, hogy az ételek íze az idő elteltével mennyire máskép érződik. Ez alól van legalább egy kivétel. Tegnap vettem a Pennyben rahátot. Na, annak ugyanolan az íze, mint annak idején az óvodában, az iskolában, vagy az egyetem kantinjában. S ebből mi a tanulság? Az idő telik, a dolgok változnak, de a rahátra mindig számíthatsz! ;)

Ja, s Hobó nem tud jönni nyári egyetemre, mert foglalt. Ki gondolta volna?

Vizlát!