Az voltam ma. Felkeltem délután fél kettő fele, merthát ma vasárnap, ugye. Aztán néha kaja, néha film, néha gitár, net, zene, honfoglaló, mittomén, de semmi komoly.
A film a "Metropia" volt. Egy érdekes film, ami a "Nyócker" animációs technológiájával készült és egy évtizedbeli távolságból mutatja be Európa fiktív, kommunista jövőét. Érdekes a történet is.
Este letöltöttem a Google Earth-öt, így a mai érdekesség, hogy én most éppen az északi szélesség 47°03'52.57 és keleti hosszúság 21°55'00.20 fokáról írom a mai bejegyzést. Most, hogy ezt feltöltöm a világhálóra, máris félhetek, hogy, ha valami összeesküvés-ellenes bűnt követek el, egyik este ámerikából beeresztenek ide egy kishatású bombát, s akkor aztán megérte blogot írni...
Megtudtam még ma azt is, hogy egy pár Shimano Yumeya márkájú hátsóváltó karbon görgőlapka 200 lejbe kerül (a Yumeya tartalmazza a Shimano XTR kiegészítő alkatrészeit). És még rájöttem arra is, hogy, ha Amerikába születtem volna, mennyivel olcsóbban tudnék összerakni egy biciklit az itteni árakhoz képest. Hát nem pofátlanság?
Finom volt a töltelékes káposzta. Még tart az otthoni elemózsia.
A mai nap zenéje: La Vie an Rose, ebben az esetben Louis Armstrong előadásában.
Üdvözlet.
2010. május 31., hétfő
2010. május 30., vasárnap
És az elsőőő!
Igen, megnyertem a Tour de Túr-t. 3 óra 2 perccel, elsőnek érkeztem a célba. Igaz, első helyezésemet annak köszönhetem - talán -, hogy mások jól eltévedtek. Ha egyszerű, jelölt pályás verseny lett volna, lehet, hogy nem állok a dobogó legfelső fokán.
A lényeg az, hogy sikerült. 70-en voltunk a mezőnyben, bár nagyrésze csak amolyan hétvégi bringás volt és nagyon elcsodálkoztam, hogy egykét vidéki mennyire jól bírta a dib-dáb bringájával.
61 km volt a táv, aminek nagyrésze helyenként sáros szekérút, amit egy-egy részen benőtt a gaz és néha a fú alatti keréknyomok által kibillentve az egyensúlyomból jó nagyokat estem (sáros SPD, ugye). A távnak csak 10 %-a volt aszfalt.
A sebes sarkam elég jól bírta. Lejött róla a var, de alatta ügyesen kezd megkeményedni a bőr. Ezen kívül egy két véraláfutással s kékfolttal (amik már el is múltak) megúsztam.
Másodiknak egy általam nem ismert srác, harmadiknak "S" ért be a váradi Mountain Riders klubból (akárcsak én). Tehát a dobogón két váradi MR-es is megjelent. Az szép.
Nyereményem 400 lej és ez a bukósisak volt. Ha majd lesz kép rólunk a Tour de Túr honlapján, idelinkelem.
Hazafele benéztünk Biharfélegyházára falunapokra és bedobtunk egy jó nagy gulyást. De finom volt jó nagy paraszt disznóhúsdarabokkal benne.
Este még összeszedtem magam és elnéztem egyet a Gekkóba Huli Buliba. Jó buli volt, tánciákltunk, elvoltunk. Most értem haza fél háromkor s kitudja, hogy ilyen állapotban holnap mikor kelek.
Érdekesség, hogy az elefántok vemhességi ideje másfél-két év. A tegnap ígért érdekességnek most sincs idegem nekifogni.
És akkor estére egy tejfölös szájú gyerekdalocska, mert az jó és megnyugtat, ugye. :)
Tehát így, akkor alvásh.
Üdv,
-P.
A lényeg az, hogy sikerült. 70-en voltunk a mezőnyben, bár nagyrésze csak amolyan hétvégi bringás volt és nagyon elcsodálkoztam, hogy egykét vidéki mennyire jól bírta a dib-dáb bringájával.
61 km volt a táv, aminek nagyrésze helyenként sáros szekérút, amit egy-egy részen benőtt a gaz és néha a fú alatti keréknyomok által kibillentve az egyensúlyomból jó nagyokat estem (sáros SPD, ugye). A távnak csak 10 %-a volt aszfalt.
A sebes sarkam elég jól bírta. Lejött róla a var, de alatta ügyesen kezd megkeményedni a bőr. Ezen kívül egy két véraláfutással s kékfolttal (amik már el is múltak) megúsztam.
Másodiknak egy általam nem ismert srác, harmadiknak "S" ért be a váradi Mountain Riders klubból (akárcsak én). Tehát a dobogón két váradi MR-es is megjelent. Az szép.
Nyereményem 400 lej és ez a bukósisak volt. Ha majd lesz kép rólunk a Tour de Túr honlapján, idelinkelem.
Hazafele benéztünk Biharfélegyházára falunapokra és bedobtunk egy jó nagy gulyást. De finom volt jó nagy paraszt disznóhúsdarabokkal benne.
Este még összeszedtem magam és elnéztem egyet a Gekkóba Huli Buliba. Jó buli volt, tánciákltunk, elvoltunk. Most értem haza fél háromkor s kitudja, hogy ilyen állapotban holnap mikor kelek.
Érdekesség, hogy az elefántok vemhességi ideje másfél-két év. A tegnap ígért érdekességnek most sincs idegem nekifogni.
És akkor estére egy tejfölös szájú gyerekdalocska, mert az jó és megnyugtat, ugye. :)
Tehát így, akkor alvásh.
Üdv,
-P.
2010. május 28., péntek
Ha foglalt a fürdő
Most kicsit korán írom a bejegyzést. Hátra van a mából még egy autómosás és egy gyorsbevásárlás a Reálban, de, ha a fürdőszoba foglalt, akkor nem tudom kivenni a vödröt, amivel az autót mosnám, mocskos autóval pedig nincs képem mászkálni a városban. Maradt tehát a blogírás, mint hasznos elfoglaltság; így legalább nem marad késő estére és korábban le tudok feküdni a holnap reggel öt órai keléshez.
Amit a máról tudni kell, az az, hogy nem tudták megferodonozni a fékbetéteket, ezért visszakértem és holnap úgy megyek velük, ahogy kinéznek; vagyis jóformán első fék nélkül. De a terep szelíd, úgyhogy fog menni anélkül is. S majd hétfőn visszaviszem nekik, hogy csinálják meg, mert egy hetük lesz rá.
Előzőleg persze körbefutkorásztam a várost fékbetétért, dehát persze, hogy sehol sincs. Azt mondta "A" a Freestlyeban, hogy jövő hétre rendel. Nem volt nagy vigasz...
A bicikli másképp rendben van: gumik lecserélve, váltó beállítva (rugót kell cserélni benne majd, mert legyengült), minden fix. A hátsó kerékben kell majd zártcsapágyat cseréljek túra után, mert elégedetlenkedik, de az még a jövő kérdése.
Jött ma egy e-mail, hogy németül tudó emberkéket keresnek hajópincérék s gyorsan visszaírtam nekik, hogy németül csak mosogatni tudok, de, ha oké, megyek. Hátha. Már nagyon unom itthon. Ám ezt, mintha már írtam volna párszor.
Néztem egy filmet: "Youth in Revolt". Tiszta jó volt. Egy tizenéves fickó szerelmes lett egy lányba s mindent megtett azért, hogy együtt lehessenek. Sokmindent. Jó kis, stílusos, amolyan komoly komédia.
Holnap tehát Tour de Túr. Azt, hogy pontosan hol lesz, nem tudom, de majd kialakul. Végülis ötkor indulunk és lesz négy kerek óránk, hogy rajthoz érjünk Szatmáron. Annyi csak elég.
Finom volt a töltelékes káposzta.
Érdekesség, hogy ma egy olyan érdekességet akartam írni, amihez nincs időm, mert eléggé mély témát boncolgat, viszont a fürdő épp most lett üres, így muszáj holnapra hagynom. Úgy majd még érdekesebb lesz. :D
Most irány az autó, aztán reál, aztán gyorsan alusz.
Szia!
Amit a máról tudni kell, az az, hogy nem tudták megferodonozni a fékbetéteket, ezért visszakértem és holnap úgy megyek velük, ahogy kinéznek; vagyis jóformán első fék nélkül. De a terep szelíd, úgyhogy fog menni anélkül is. S majd hétfőn visszaviszem nekik, hogy csinálják meg, mert egy hetük lesz rá.
Előzőleg persze körbefutkorásztam a várost fékbetétért, dehát persze, hogy sehol sincs. Azt mondta "A" a Freestlyeban, hogy jövő hétre rendel. Nem volt nagy vigasz...
A bicikli másképp rendben van: gumik lecserélve, váltó beállítva (rugót kell cserélni benne majd, mert legyengült), minden fix. A hátsó kerékben kell majd zártcsapágyat cseréljek túra után, mert elégedetlenkedik, de az még a jövő kérdése.
Jött ma egy e-mail, hogy németül tudó emberkéket keresnek hajópincérék s gyorsan visszaírtam nekik, hogy németül csak mosogatni tudok, de, ha oké, megyek. Hátha. Már nagyon unom itthon. Ám ezt, mintha már írtam volna párszor.
Néztem egy filmet: "Youth in Revolt". Tiszta jó volt. Egy tizenéves fickó szerelmes lett egy lányba s mindent megtett azért, hogy együtt lehessenek. Sokmindent. Jó kis, stílusos, amolyan komoly komédia.
Holnap tehát Tour de Túr. Azt, hogy pontosan hol lesz, nem tudom, de majd kialakul. Végülis ötkor indulunk és lesz négy kerek óránk, hogy rajthoz érjünk Szatmáron. Annyi csak elég.
Finom volt a töltelékes káposzta.
Érdekesség, hogy ma egy olyan érdekességet akartam írni, amihez nincs időm, mert eléggé mély témát boncolgat, viszont a fürdő épp most lett üres, így muszáj holnapra hagynom. Úgy majd még érdekesebb lesz. :D
Most irány az autó, aztán reál, aztán gyorsan alusz.
Szia!
Tettvett
Beadtam a fékbetéteket. Azt mondták, lehet, kész lesz holnapra. Ha nem, akkor gondolkozhatom más lehetőségen, ugyanis szombaton verseny van. Voltam a Morénában, megbeszéltük, hogy szombaton hajnali ötkor intulunk Szatmárra, a kilenckor kezdődő Tour de Túr-ra. Így lazán odaérünk s még lesz időnk melegíteni is.
A féken kívül nagyjából helyreraktam a biciklit. Már csak a fáltóbowdeneket kell megolajozzam és átcseréljem a Maxxis High Roller külsőket Rubena Trilobitra, ugyanis többnyire jó minőségű (nem sáros) utakon fogunk közlekedni. Vékonyabbak jóval, így könnyebb tekerni velük.
Végre sikerült fejben (s többnyire szájban is) összerakni a dallamot az akkordokkal a Jesus Christ Superstar "Gethsemane" című számából. Óriási dal. Azt mondják az okosok, a zenetörténet minden idejének egyik legnehezebbb dala.
Ma még elszámoltam a diszpécserrel a múlt hetet és megnéztem a "The Maiden Heist" című filmet. Hattalmas film. Három öreg biztonságiőr eltervezi, hogy ellopják a három, számukra legkedvesebb művet a már 30 éve tartó kiállításról, mert azt el akarják költöztetni Amerikából Dániába a tulajdonosok; ők pedig már olyannyira megszokták kedvenc műalkotásaikat, hogy nem tudnának nélkülük élni. Főszerepben Christopher Walken és Morgan Freeman. Hihetetlen, hogy mekkora színészek. Mindenképp meg kell nézni a filmt.
Ciprusi, vagy hajókázós munkahelyről annyit lehet tudni, hogy válaszoltak a levelemre és aszonták dióhéjjban kb, hogy intézkednek, de várni köll. Hát várok, várok, de azé' jó lenne már világgá menni.
Finom volt a csirkecomb krumplipürével. Ebédre is, vacsorára is. Betartottam a gyümölcsreggelit. Naggyon jó.
Érdekesség, hogy mennyire modernizálódunk. Nem csak hülyeségben, hanem technikai fejlettségben is. Már nem tudják a nagy olajvállalatok visszatartani az elektromos autú forgalomba hozatalát. Régebb még megtehették, hogy visszavonatták és bezúzatták az összes gyárilag kiadott elektromos autót, de ma már nem tehetik meg. Annyira nagyot fejlődött azóta a technológia, hogy egyesek már otthon képesek átalakítani az autójukat elektromossá. Nem lehet tovább halogatni, a közeeli jövőben már eletromos autókkal fogunk cirkálni (ha addig nem öljük szét egymást). Ma egy átlagos elektromos autó, ami nemsokára forgalomba kerül hozzávetőlegesen 2 Eurot "fogyaszt" száz km-en, 120 km/h-val megy, 5 óra alatt feltöltődik, egy töltéssel 250 km-t tesz meg, ugyanúgy néz ki mint a többi autó, csak nincs kipufogócsöve és nem szennyezi a környezetet. Figyelem, ez az eddigi átlagos elektromos autó. De vannak már olyanok, amik 240-nel száguldanak, 600 km a hatótávolságuk és másfél óra alatt feltöltődnek. Mi lesz két év múlva?
Álmodozzatok ti is szépeket.
Viszlát!
A féken kívül nagyjából helyreraktam a biciklit. Már csak a fáltóbowdeneket kell megolajozzam és átcseréljem a Maxxis High Roller külsőket Rubena Trilobitra, ugyanis többnyire jó minőségű (nem sáros) utakon fogunk közlekedni. Vékonyabbak jóval, így könnyebb tekerni velük.
Végre sikerült fejben (s többnyire szájban is) összerakni a dallamot az akkordokkal a Jesus Christ Superstar "Gethsemane" című számából. Óriási dal. Azt mondják az okosok, a zenetörténet minden idejének egyik legnehezebbb dala.
Ma még elszámoltam a diszpécserrel a múlt hetet és megnéztem a "The Maiden Heist" című filmet. Hattalmas film. Három öreg biztonságiőr eltervezi, hogy ellopják a három, számukra legkedvesebb művet a már 30 éve tartó kiállításról, mert azt el akarják költöztetni Amerikából Dániába a tulajdonosok; ők pedig már olyannyira megszokták kedvenc műalkotásaikat, hogy nem tudnának nélkülük élni. Főszerepben Christopher Walken és Morgan Freeman. Hihetetlen, hogy mekkora színészek. Mindenképp meg kell nézni a filmt.
Ciprusi, vagy hajókázós munkahelyről annyit lehet tudni, hogy válaszoltak a levelemre és aszonták dióhéjjban kb, hogy intézkednek, de várni köll. Hát várok, várok, de azé' jó lenne már világgá menni.
Finom volt a csirkecomb krumplipürével. Ebédre is, vacsorára is. Betartottam a gyümölcsreggelit. Naggyon jó.
Érdekesség, hogy mennyire modernizálódunk. Nem csak hülyeségben, hanem technikai fejlettségben is. Már nem tudják a nagy olajvállalatok visszatartani az elektromos autú forgalomba hozatalát. Régebb még megtehették, hogy visszavonatták és bezúzatták az összes gyárilag kiadott elektromos autót, de ma már nem tehetik meg. Annyira nagyot fejlődött azóta a technológia, hogy egyesek már otthon képesek átalakítani az autójukat elektromossá. Nem lehet tovább halogatni, a közeeli jövőben már eletromos autókkal fogunk cirkálni (ha addig nem öljük szét egymást). Ma egy átlagos elektromos autó, ami nemsokára forgalomba kerül hozzávetőlegesen 2 Eurot "fogyaszt" száz km-en, 120 km/h-val megy, 5 óra alatt feltöltődik, egy töltéssel 250 km-t tesz meg, ugyanúgy néz ki mint a többi autó, csak nincs kipufogócsöve és nem szennyezi a környezetet. Figyelem, ez az eddigi átlagos elektromos autó. De vannak már olyanok, amik 240-nel száguldanak, 600 km a hatótávolságuk és másfél óra alatt feltöltődnek. Mi lesz két év múlva?
Álmodozzatok ti is szépeket.
Viszlát!
2010. május 27., csütörtök
Javítgatás
Mára a biciklim rendbeszedése lett eltervezve, amit részben véghez is vittem. Nagyon elcsodálkoztam, mikor szétszedtem a fékeket. Hát igen. Ezért nem fogtak rendesen:
A bal oldali egy nagyon elkopott fékbetét, a jobb oldali pedig, hát... ennyi maradt belőle a KézdiMaraton után. A fémet is elfékeztem belőle. Ez az első féké volt, de a hátsó féké sem sokkal szebb. "E"-nek köszönhetően viszont van összesen négy fékbetétem, amiket holnap elviszek Ferodonékhoz és újra anyagoztatom s akkor megint új fékeim lesznek a hétvégi Tour de Túr-ra. Amit a múlt héten anyagoztak újra, nagyon jól sikerült, úgyhogy ezeket is majd olyanra kérem. Tiszta jó, hogy van egy ilyen olcsóbb lehetőség is.
Örömömben vásároltam a KétKerékből egy jóféle biciklis kesztyűt (a régit édesanyámnak adtam :P )
Megvannak a KézdiMaraton hivatalos eredményei is. Ezek szerint a tizenöt versenyzőből "N"-nel nyolcadikok lettünk. Jól számoltam. "E" barátom a rövid távon a 14. helyet érte el a 30 versenyző közül.
Felkerültek fényképek is:
Ezek a második etetőpontnál készültek. Innen kezdődött egy hattalmas mászás... kétszer ugye, merthát ez már a kétkörös rész.
Finom volt az édesanyám féle húsleves. Tiszta jó, hogy megettem, mert estére maradt még egy kis lé belőle, de az már megsavanyodott. Pont időben.
Érdekesség, hogy mennyire nem vagyok kíváncsi természetű. Nem zavar egyáltalán, ha nem tudom, milyen ajándékot kapok szülinapomra, milyen titkot nem akarnak elmondani nekem, hogy hívnak valakit, akivel épp beszélgetek vagy, hogy mi lesz holnap. Persze, engem is érdekelnek ezek a dolgok, de, ha nem akarom, hogy kíváncsi legyek rájuk, egyszerűen nem vagyok az. Ez nagyon sokakat idegesít, ezért néha úgy teszek, mintha felettébb kíváncsi lennék dolgokra... csak azért, hogy ne kapjanak hülyét a hozáállásomtól.
Viszont, ha valamit ki akarok találni, akkor nagyon oda tudom tenni magam.
Érdekes :)
Letörlesztettem ma egy napi fekvőtámaszt. Huh. Még van hat (most hétvégén még elmaradtam otthon két nappal...)
Mai napon nem hajtottam végre a betervezett szaladást, merthogy a déli mászkálástól megolvadt a seben a var és kezdett lejönni a sebről és az meg kezdett vérezni s akkor úgy gondoltam, hogy most erre fogom, hogy nem megyek szaladni. Jó alibi, nemde?
A holnapi pOgramban biciklijavítások lesznek magamnak és "L" futárnak, aztán fényképeim rendszerezgetése, mert nagyon összevissza van nagyrésze.
Lyóélyt!
A bal oldali egy nagyon elkopott fékbetét, a jobb oldali pedig, hát... ennyi maradt belőle a KézdiMaraton után. A fémet is elfékeztem belőle. Ez az első féké volt, de a hátsó féké sem sokkal szebb. "E"-nek köszönhetően viszont van összesen négy fékbetétem, amiket holnap elviszek Ferodonékhoz és újra anyagoztatom s akkor megint új fékeim lesznek a hétvégi Tour de Túr-ra. Amit a múlt héten anyagoztak újra, nagyon jól sikerült, úgyhogy ezeket is majd olyanra kérem. Tiszta jó, hogy van egy ilyen olcsóbb lehetőség is.
Örömömben vásároltam a KétKerékből egy jóféle biciklis kesztyűt (a régit édesanyámnak adtam :P )
Megvannak a KézdiMaraton hivatalos eredményei is. Ezek szerint a tizenöt versenyzőből "N"-nel nyolcadikok lettünk. Jól számoltam. "E" barátom a rövid távon a 14. helyet érte el a 30 versenyző közül.
Felkerültek fényképek is:
Ezek a második etetőpontnál készültek. Innen kezdődött egy hattalmas mászás... kétszer ugye, merthát ez már a kétkörös rész.
Finom volt az édesanyám féle húsleves. Tiszta jó, hogy megettem, mert estére maradt még egy kis lé belőle, de az már megsavanyodott. Pont időben.
Érdekesség, hogy mennyire nem vagyok kíváncsi természetű. Nem zavar egyáltalán, ha nem tudom, milyen ajándékot kapok szülinapomra, milyen titkot nem akarnak elmondani nekem, hogy hívnak valakit, akivel épp beszélgetek vagy, hogy mi lesz holnap. Persze, engem is érdekelnek ezek a dolgok, de, ha nem akarom, hogy kíváncsi legyek rájuk, egyszerűen nem vagyok az. Ez nagyon sokakat idegesít, ezért néha úgy teszek, mintha felettébb kíváncsi lennék dolgokra... csak azért, hogy ne kapjanak hülyét a hozáállásomtól.
Viszont, ha valamit ki akarok találni, akkor nagyon oda tudom tenni magam.
Érdekes :)
Letörlesztettem ma egy napi fekvőtámaszt. Huh. Még van hat (most hétvégén még elmaradtam otthon két nappal...)
Mai napon nem hajtottam végre a betervezett szaladást, merthogy a déli mászkálástól megolvadt a seben a var és kezdett lejönni a sebről és az meg kezdett vérezni s akkor úgy gondoltam, hogy most erre fogom, hogy nem megyek szaladni. Jó alibi, nemde?
A holnapi pOgramban biciklijavítások lesznek magamnak és "L" futárnak, aztán fényképeim rendszerezgetése, mert nagyon összevissza van nagyrésze.
Lyóélyt!
2010. május 25., kedd
Sok a veszedelem...
...amire már oda kéne figyelni, amire már oda kéne figyelni a sok embereknek. Hát igen, egyik örök kedvenc.
A mai nap ténykedéseinek első fele pihenéssel egybekötve a sok ilyen "veszedelmes" ember felkutatására orientálódott. Így esett hogy végignéztem sok részeges, megasztáros és egyszerűen bunkó ember megnyilvánulásait a YouTube-on. Igaznak tartom a mondást, hogy legveszélyesebb az, ha a hülyeség az önbizalommal párosul. Ma találtam rá néhány példát. Nem linkelek, fölösleges. Annyi van belőlük, hogy elég csak egyszerűen rákeresni a YouTube-on a "részeg" vagy "megasztár" szavakra, aztán kattintgatni a kapcsolódó videókra. De vigyázat, ezen videók nézegetése tartós IQ-csökkenést okozhat!
Délután, a tegnapi kipakolás folytatásával egybekötve volt még két film: a "My Best Friend's Wedding" és a "Stranger than Fiction". Mindkettő romantikus vígjáték kategóriába sorolható és mindkettő megtekintése fokozottan ajánlott.
Érdekesség, hogy édesanyámnak és nagynénémnek ebben a másodpercben kívánok boldog születésnapot, ugyanis egyikőjük 25-én, másikójuk 26-án született, így a megfelelő időpont a felköszöntésre fix éjfél :) BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKTEK!
Finom volt az otthonról hozott húsleves. És azt hiszem - talán a sok jó kajától - annyra helyrejött a lában, hogy holnap talán már szaladgálok velük egyet. Haddlám, milyen időt futok.
Másoknak is boldog szülinapot, ha véletlenül még van valakinek.
Sziasztok!
A mai nap ténykedéseinek első fele pihenéssel egybekötve a sok ilyen "veszedelmes" ember felkutatására orientálódott. Így esett hogy végignéztem sok részeges, megasztáros és egyszerűen bunkó ember megnyilvánulásait a YouTube-on. Igaznak tartom a mondást, hogy legveszélyesebb az, ha a hülyeség az önbizalommal párosul. Ma találtam rá néhány példát. Nem linkelek, fölösleges. Annyi van belőlük, hogy elég csak egyszerűen rákeresni a YouTube-on a "részeg" vagy "megasztár" szavakra, aztán kattintgatni a kapcsolódó videókra. De vigyázat, ezen videók nézegetése tartós IQ-csökkenést okozhat!
Délután, a tegnapi kipakolás folytatásával egybekötve volt még két film: a "My Best Friend's Wedding" és a "Stranger than Fiction". Mindkettő romantikus vígjáték kategóriába sorolható és mindkettő megtekintése fokozottan ajánlott.
Érdekesség, hogy édesanyámnak és nagynénémnek ebben a másodpercben kívánok boldog születésnapot, ugyanis egyikőjük 25-én, másikójuk 26-án született, így a megfelelő időpont a felköszöntésre fix éjfél :) BOLDOG SZÜLETÉSNAPOT NEKTEK!
Finom volt az otthonról hozott húsleves. És azt hiszem - talán a sok jó kajától - annyra helyrejött a lában, hogy holnap talán már szaladgálok velük egyet. Haddlám, milyen időt futok.
Másoknak is boldog szülinapot, ha véletlenül még van valakinek.
Sziasztok!
2010. május 24., hétfő
Otthonról hazafele
Itt vagyok Váradon. A hazaút (ide) érdekes volt. Előszöris: nemmessze Szentgyörgytől, de már a Bogáti erdő után egy hosszú, egyenes útszakaszon láto, hogy vészjelez egy autó az út szélén, de eléggé furcsán van megállva. Majd, ahogy közelebb érek, látom, hogy az ót mellett a rétről négy kerék kandikál ki s hát, ahogy jobban lenézek az útról, észreveszem a fejjel lefele fordult kisbuszt a kisebb csoportot, ami éppen kászálódik ki belőle. Lelassítunk, megkérdezzük, "toate e în ordine?". "Da", mondják szomorkásan, úgyhogy lassan továbbhajtunk. Felrázó utazásuk lehetett szegényeknek...
Már elhagytuk Kolozsvárt, mikor látom egyik falu kanyarjában, hogy négy gumi gurul velem szembe a tömött forgalomban. Autó nincs, csak négy gumi. Aztán kiderült, hogy az egyik autó csomagtartója felnyílt s onnan szotyogtak ki egyszerre a gumik s ügyesen, mint aki az utat tudja, elindultak visszafele a lejtőn.
Következő: néhány kilométer múlva látom, hogy olyan furcsa az a kamion, ami jön szembe és, hát, na miért volt az? Hiányoztak az ablakai s fél oldala össze volt törve; a sofőr pedig csuklyával, télikabátban vezetett.
Aztán nemsokkal várad előtt ment még egymásba két autól, de ott sem volt nagyobb baj, csak kellett karülgetni az üvegszilánkokat.
Ezen kívül (vagy akár ezekkel együtt is) egy általános hazaútnak könyvelhető el a mai utazgatás.
Pár nap kihagyás után pedig dejó ujra netezgetni s blogokat olvasgatni s írogatni. Remélem, mindent jól tálaltam, merugye, az fontos s sok múlik rajta, hogy jó, vagy rossz... :)
Finom volt az otthonról hozott csirkemell laskával.
Üdv mindenkinek s bocs, hogy kicsit elmaradtam a bloggal, de hát na. Most megvan.
Pápá!
Már elhagytuk Kolozsvárt, mikor látom egyik falu kanyarjában, hogy négy gumi gurul velem szembe a tömött forgalomban. Autó nincs, csak négy gumi. Aztán kiderült, hogy az egyik autó csomagtartója felnyílt s onnan szotyogtak ki egyszerre a gumik s ügyesen, mint aki az utat tudja, elindultak visszafele a lejtőn.
Következő: néhány kilométer múlva látom, hogy olyan furcsa az a kamion, ami jön szembe és, hát, na miért volt az? Hiányoztak az ablakai s fél oldala össze volt törve; a sofőr pedig csuklyával, télikabátban vezetett.
Aztán nemsokkal várad előtt ment még egymásba két autól, de ott sem volt nagyobb baj, csak kellett karülgetni az üvegszilánkokat.
Ezen kívül (vagy akár ezekkel együtt is) egy általános hazaútnak könyvelhető el a mai utazgatás.
Pár nap kihagyás után pedig dejó ujra netezgetni s blogokat olvasgatni s írogatni. Remélem, mindent jól tálaltam, merugye, az fontos s sok múlik rajta, hogy jó, vagy rossz... :)
Finom volt az otthonról hozott csirkemell laskával.
Üdv mindenkinek s bocs, hogy kicsit elmaradtam a bloggal, de hát na. Most megvan.
Pápá!
2010. május 23., vasárnap
Másnap
Nem csak a részegségtől lehet másnapos az ember, de egy tegnapi kerekezéstől is. Másnap mindenem jobban fáj, mint előzőleg. Nehéz megtenni az első lépéseket, minden nagyobb mozdulatot egy-egy "jaaaaaj" kísér.
Így telt el ez a mai nap is. Egy-két Boldogfalva-Keresztúr útvonallal tarkítva nagynéném lakásához.
Finom volt az édesanyám féle, eredeti húsleves.
A tegnapi szomorú képek után itt van két vigasztaló: édesanyám naposcsibéi.
Jólesett itthon pihengetni, eszegetni, Fülesezni, de holnap reggel indulás vissza Váradra (Szentgyörgy érintésével, hogy vegyem fel "E"-t és "I"-t).
S dejó, hogy Keresztúron nem szokás lekódolni a wireless routert :)
Pá!
Így telt el ez a mai nap is. Egy-két Boldogfalva-Keresztúr útvonallal tarkítva nagynéném lakásához.
Finom volt az édesanyám féle, eredeti húsleves.
A tegnapi szomorú képek után itt van két vigasztaló: édesanyám naposcsibéi.
Jólesett itthon pihengetni, eszegetni, Fülesezni, de holnap reggel indulás vissza Váradra (Szentgyörgy érintésével, hogy vegyem fel "E"-t és "I"-t).
S dejó, hogy Keresztúron nem szokás lekódolni a wireless routert :)
Pá!
Shár
...a nap legtöbbet emlegetett szava különböző ordináré körítéssel. Tehát a mai verseny... hol is kezdjem... előszöris felébredtem, ugye a Hangya panzióban, jóllaktam édesanyám bécsiszeletével, aztán szokásos dolgok, majd megérkezett "E", átöltöztünk biciklisnek s adjad neki, gyorsan a verseny színhelyére. Fix megérkeztünk, beneveztünk, biciklit állítgattunk, melegítettünk s indulás. Ahogy elindultunk mi, el az eső is. Országúton haladtunk kb öt km-t, ahol ronggyá vert a zivatar, majd Kézdiszentlélek után egy hirtelen kanyar balra és már meg is érkeztünk az utunk további részét kitevő minőségű, útnak épphogy nevezhető szekérösvényhez. Ez néhol szélesbedett, néhol csapássá szűkült, volt, hogy patakká változott, de néha hegygerincként is alakot öltött; az anyaga majdnem mindenütt sár sár és sár. Néhány kép ízelítőül:
Ilyen volt tehát az "út" két heti eső után.
Együtt haladtam a többi versenytársammal egészen az első etetőpontig, ahol a 36 és 76 km-s távok kettéváltak. Egykét banán után indultam is, de ettől arrafele nemigen találkoztam vetélytársakkal, csak majd a vége fele (a hosszú szakaszon csak 14 résztvevő volt). Az útvonal úgy volt kialakítva, hogy mi, a 76 km-s távon indulók kb 20 km megtétele után kellett két 20 km-s kört tekerjünk fent a hegyekben, aztán vissza Kézdire a finishhez. Már az első körben azt hittem, hogy megszakadok, ugyanis nemhogy sár vett körül mindenhol, de oda kell képzelni azt a 60 km-re eső 1700 méteres szintkülönbséget is, meg néhány "krokodilos tavat", combig érő sebesfolyású patakot, kilométeres lápot és mozgó iszapot és akkor kb kialakul, hogy miről is van szó. Na, a lényeg az, hogy, miután lenyomtam az első kört, a második már nem volt olyan nehéz, ugyanis tudtam, hogy mi meddig tart (iszap, mocsár, hegyoldal...).
Második kör után, ahogy beérkeztem az utolsó etetőponthoz, felbíztattak, hogy utolérhetem a két előttem levő versenyzét, mert elég jól behoztam a lemaradást. Ez így is történt. A futam könnyebbik, lejtős részén utolértem "N"-t, akivel végül egészen a célig (még 15 km-t) együtt bringáztunk és lehagytunk egy váltótörés miatt lemaradt versenyzőt is.
Ekképp esett, hogy "N"-nel beérkeztünk a nyolcadik helyre.
Ahogy beértünk a városba, minenki úgy nézett ránk, mintha marslakók lettünk volna; teljesen sárosan csaptuk végig a központon úgy, hogy közben a kerekekből diónyi sárgolyók ugráltak mindenfele. Érdekes látvány lehetett mindenképp.
A rossz az volt a túrában, hogy az eső a verseny egyharmadában esett az eső és végig mindenen csurom víz volt. Szétfagyott a lábam, mert hol a jéghideg patakban, hol a hideg sárban, hol a hűvös szélben tartózkodott.
A futam kétharmadánál a sok sár miatt szétkoptak a fékeim, a lábam pedig nagyon nehezen tudtam levenni a pedálról - szintén a sár miatt (SPD), ezért annyit estem, amennyit csak el tudtok képzelni, s még egy kicsivel többet. Felsértette az SPD cipő a sarkam, merthát, ugye nem biciklitaszításra volt tervezve. Túra végére ilyen lett a lábam:
Végülis nagyobb baj nélkül megúsztam a túrát; a lelkem rendbejött, csak még a testem fáj kicsit ;)
Itt a beérkezős fotónk "N"-nel, amire véletlenül bukkantam rá:
Ahogy végetért a megpróbáltatás, megettük az ígért pityókatokányt, átvettük a jutalompólót és diplomát, majd kihasználva a zuhanyzási lehetőséget, megtisztultunk, aztán irány a kocsi, átöltözés s nyomás Csíkba. Ezúton köszönöm egyik ismeretlen versenyzőnek, hogy kimosta a bicajom a sárból, míg én zuhanyoztam.
Csíkban találkozás rég nem látott "H"-val, pizzázás, beszélgetés, pihengetés, majd éjjel kettőre végre édesanyám s Boldogfalva s alvás, nagy későre.
Ma csak ennyi történt...
Legjobbakat!
Ilyen volt tehát az "út" két heti eső után.
Együtt haladtam a többi versenytársammal egészen az első etetőpontig, ahol a 36 és 76 km-s távok kettéváltak. Egykét banán után indultam is, de ettől arrafele nemigen találkoztam vetélytársakkal, csak majd a vége fele (a hosszú szakaszon csak 14 résztvevő volt). Az útvonal úgy volt kialakítva, hogy mi, a 76 km-s távon indulók kb 20 km megtétele után kellett két 20 km-s kört tekerjünk fent a hegyekben, aztán vissza Kézdire a finishhez. Már az első körben azt hittem, hogy megszakadok, ugyanis nemhogy sár vett körül mindenhol, de oda kell képzelni azt a 60 km-re eső 1700 méteres szintkülönbséget is, meg néhány "krokodilos tavat", combig érő sebesfolyású patakot, kilométeres lápot és mozgó iszapot és akkor kb kialakul, hogy miről is van szó. Na, a lényeg az, hogy, miután lenyomtam az első kört, a második már nem volt olyan nehéz, ugyanis tudtam, hogy mi meddig tart (iszap, mocsár, hegyoldal...).
Második kör után, ahogy beérkeztem az utolsó etetőponthoz, felbíztattak, hogy utolérhetem a két előttem levő versenyzét, mert elég jól behoztam a lemaradást. Ez így is történt. A futam könnyebbik, lejtős részén utolértem "N"-t, akivel végül egészen a célig (még 15 km-t) együtt bringáztunk és lehagytunk egy váltótörés miatt lemaradt versenyzőt is.
Ekképp esett, hogy "N"-nel beérkeztünk a nyolcadik helyre.
Ahogy beértünk a városba, minenki úgy nézett ránk, mintha marslakók lettünk volna; teljesen sárosan csaptuk végig a központon úgy, hogy közben a kerekekből diónyi sárgolyók ugráltak mindenfele. Érdekes látvány lehetett mindenképp.
A rossz az volt a túrában, hogy az eső a verseny egyharmadában esett az eső és végig mindenen csurom víz volt. Szétfagyott a lábam, mert hol a jéghideg patakban, hol a hideg sárban, hol a hűvös szélben tartózkodott.
A futam kétharmadánál a sok sár miatt szétkoptak a fékeim, a lábam pedig nagyon nehezen tudtam levenni a pedálról - szintén a sár miatt (SPD), ezért annyit estem, amennyit csak el tudtok képzelni, s még egy kicsivel többet. Felsértette az SPD cipő a sarkam, merthát, ugye nem biciklitaszításra volt tervezve. Túra végére ilyen lett a lábam:
Végülis nagyobb baj nélkül megúsztam a túrát; a lelkem rendbejött, csak még a testem fáj kicsit ;)
Itt a beérkezős fotónk "N"-nel, amire véletlenül bukkantam rá:
Ahogy végetért a megpróbáltatás, megettük az ígért pityókatokányt, átvettük a jutalompólót és diplomát, majd kihasználva a zuhanyzási lehetőséget, megtisztultunk, aztán irány a kocsi, átöltözés s nyomás Csíkba. Ezúton köszönöm egyik ismeretlen versenyzőnek, hogy kimosta a bicajom a sárból, míg én zuhanyoztam.
Csíkban találkozás rég nem látott "H"-val, pizzázás, beszélgetés, pihengetés, majd éjjel kettőre végre édesanyám s Boldogfalva s alvás, nagy későre.
Ma csak ennyi történt...
Legjobbakat!
2010. május 22., szombat
Élőben a Hangya panzióból
Nemrég érkeztem meg ide, Kézdivásárhelyre. Az utazás több-kevesebb esővel, de szerencsésen lezajlott s most itt kuporgok az ágyon, ölemben Észerrel s gyorsan pötyögök, merthogy reggel nyolckor kelés s már ígyis éjjel kettő van.
Na, végül szerencsésen jöttem ki a tárcsafékbetét vásárlásból, ugyanis "E"-nek, akitől a féket vettem, volt még két tartalék fékpofája, amin volt még egy kis elfékezhető anyag. Na, most az van a bicikliben. De másrészről is szerencsével jártam, ugyanis a Ferodon kft újraferodonozta a régi fékpofámat, így az is használható. S ami a legjobb, hogy semmi pénzt nem kértek el érte. Na, ehhez miccóltok?!
Így történt hát, hogy ingyen megoldódott a fékprobléma. Sőt, azt nem is említettem, hogy tegnap "Z" barátom két órán keresztül bütykölte a féket s végül semmi pénzt nem kért el érte. Szerencsém van, mi? Tiszta jó emberekkel hoz össze a sors.
Úgyhogy, ennek örömére vásároltam a KétKerékben egy háromszög alakú, vázra szerelhető biciklistáskát a holnapi versenyre. Abba teszem a szerszámokat.
Finom volt a lekváros rizs, amit az utazás előtt gyorsan benyakaltam, hogy legyen, mi kitartson Kolozsvárig.
Seat úrba befért a két bicikli, egy csomó csomag és a három ember (velemmel együtt, persze) úgy, hogy aki kívülről betekintett, nem tudta volna megmondani, hogy tele az autó. Jól elrendeztük.
Érdekesség, hogy elfelejtettem szappant hozni s itt sincs, úgyhogy ez most ilyen natúr zuhanyzás lesz. Dezodorom és fogkrémem, persze van.
Még amit le akartam írni, az az, hogy rukkoljatok, hátha nem tévedek el holnap s valami jó helyezést is kapok.
Napá!
Na, végül szerencsésen jöttem ki a tárcsafékbetét vásárlásból, ugyanis "E"-nek, akitől a féket vettem, volt még két tartalék fékpofája, amin volt még egy kis elfékezhető anyag. Na, most az van a bicikliben. De másrészről is szerencsével jártam, ugyanis a Ferodon kft újraferodonozta a régi fékpofámat, így az is használható. S ami a legjobb, hogy semmi pénzt nem kértek el érte. Na, ehhez miccóltok?!
Így történt hát, hogy ingyen megoldódott a fékprobléma. Sőt, azt nem is említettem, hogy tegnap "Z" barátom két órán keresztül bütykölte a féket s végül semmi pénzt nem kért el érte. Szerencsém van, mi? Tiszta jó emberekkel hoz össze a sors.
Úgyhogy, ennek örömére vásároltam a KétKerékben egy háromszög alakú, vázra szerelhető biciklistáskát a holnapi versenyre. Abba teszem a szerszámokat.
Finom volt a lekváros rizs, amit az utazás előtt gyorsan benyakaltam, hogy legyen, mi kitartson Kolozsvárig.
Seat úrba befért a két bicikli, egy csomó csomag és a három ember (velemmel együtt, persze) úgy, hogy aki kívülről betekintett, nem tudta volna megmondani, hogy tele az autó. Jól elrendeztük.
Érdekesség, hogy elfelejtettem szappant hozni s itt sincs, úgyhogy ez most ilyen natúr zuhanyzás lesz. Dezodorom és fogkrémem, persze van.
Még amit le akartam írni, az az, hogy rukkoljatok, hátha nem tévedek el holnap s valami jó helyezést is kapok.
Napá!
2010. május 20., csütörtök
Mindent utolsó percben
Ez legtöbbször így jön össze. Ma is nekifogtam, hogy akkor csináljam meg az Iron Bike-on elromlott tárcsafékemet és, na mi derül ki? Hát az, hogy az olajból kifolyt egy jó adag és a fékpofákról letörött, vagy teljesen lekopott az anyag. Magyarul: olaj kell bele és új fékpofák, ellenben használhatatlan. Na, és mi tett igazán boldoggá? Az, hogy itthon nem lehet kapni ilyen fékpofát.
Hogy is lehet akkor mégis valahogy úgy megoldaani, hogy legyen fékem? Nagy szerencsére "Z" barátom kisegített és megcsinálta otthon a fékolajat, de fékpofával ő sem rendelkezett. Három megoldás maradt hát: elviszem egy autószerelő műhelybe a maradványokat, hátha raknak rá anyagot 2-3 óra alatt; vagy elgurulok "J"-hez, aki megígérte, hogy holnapra előszed néhány fajta fékpofát, hátha talál valamelyik közülük; vagy, ha minden kötél szakad, veszek Kolozsváron hazafele menet, feltéve, ha kapok.
Így tehát a biciklivel. Ja, s vettem egy kulacstartót, mert a régi nagyon felháborított.
Voltam Mountain Riders megbeszélésen, ahol meghallgattam a jó Iron Bike-os történeteket, amit nekünk nem volt szerencsénk átélni, majd megtudtam, hogy jövő szombaton lesz egy jó verseny Szatmár mellett. Arra mindenképp el kellene menjek. Az is ilyesmi táv lesz, mint a holnaputáni: 74 km.
Finom volt a rizses sonka.
Holnap lesz megint rohangálás ideoda, ahogy az verseny előtt szokott lenni. Ez már csak ilyen. Máskor valahogy korábban nekifogok a dolgoknak, mert így mindig drágábban jövök ki s szarabb lesz a megoldás.
Mai érdekesség, hogy mennyire szerettem/szeretek a szekrényben ülni. Ezt kiskoromban gyakoroltam sokat, de tegnapelőtt, mikor takarítottam a szekrényem és már csak pár dolog volt az alljában, s lültem oda, hogy rendezgessem a cuccokat, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy beüljek a szekrénybe és magamra csukjam az ajtót. Hű, nagyon jól esett. Jó sokáig ott üldögéltem. Eszembe jutott, milyen profi módon csináltam ezt gyerekkoromban. Vissza kell térjek a régi kerékvágásba :)
Mindenkinek lyóccakát!
Hogy is lehet akkor mégis valahogy úgy megoldaani, hogy legyen fékem? Nagy szerencsére "Z" barátom kisegített és megcsinálta otthon a fékolajat, de fékpofával ő sem rendelkezett. Három megoldás maradt hát: elviszem egy autószerelő műhelybe a maradványokat, hátha raknak rá anyagot 2-3 óra alatt; vagy elgurulok "J"-hez, aki megígérte, hogy holnapra előszed néhány fajta fékpofát, hátha talál valamelyik közülük; vagy, ha minden kötél szakad, veszek Kolozsváron hazafele menet, feltéve, ha kapok.
Így tehát a biciklivel. Ja, s vettem egy kulacstartót, mert a régi nagyon felháborított.
Voltam Mountain Riders megbeszélésen, ahol meghallgattam a jó Iron Bike-os történeteket, amit nekünk nem volt szerencsénk átélni, majd megtudtam, hogy jövő szombaton lesz egy jó verseny Szatmár mellett. Arra mindenképp el kellene menjek. Az is ilyesmi táv lesz, mint a holnaputáni: 74 km.
Finom volt a rizses sonka.
Holnap lesz megint rohangálás ideoda, ahogy az verseny előtt szokott lenni. Ez már csak ilyen. Máskor valahogy korábban nekifogok a dolgoknak, mert így mindig drágábban jövök ki s szarabb lesz a megoldás.
Mai érdekesség, hogy mennyire szerettem/szeretek a szekrényben ülni. Ezt kiskoromban gyakoroltam sokat, de tegnapelőtt, mikor takarítottam a szekrényem és már csak pár dolog volt az alljában, s lültem oda, hogy rendezgessem a cuccokat, ellenállhatatlan késztetést éreztem, hogy beüljek a szekrénybe és magamra csukjam az ajtót. Hű, nagyon jól esett. Jó sokáig ott üldögéltem. Eszembe jutott, milyen profi módon csináltam ezt gyerekkoromban. Vissza kell térjek a régi kerékvágásba :)
Mindenkinek lyóccakát!
Újra túra
Elhatároztam, hogy megyek a Kézdi Maratonra. "E" barátommal és barátnőjével megyünk haza, épp befér az autóba a két bicikli és mi. Közben dejó, hogy még édesanyámat is meg tudom látogatni. Holnap gyorsan kell foglaljak egy szállást Kézdin 18 lejért, hátha még van és akkor reggel pihenten tudom kezdeni a versenyt. Ez most csak 74,3 kilométer lesz, úgyhogy elejétől fogva nyomom, ahogy bírom, hátha valami tolerálható helyezést érek el, nameg, ha minden igez és felvesznek dolgozni, amúgy se fogom egy ideig a lábamat biciklizésre használni, úgyhogy egy kis sérülés belefér.
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.
Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.
Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele.
Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.
Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!
Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...
S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!
Ez lesz a hétvégén, de már pénteken délben indulunk.
Futottam ma végre egyet és jajde milyen nagy meglepetés volt, hogy másfél hónap kihagyás után is egyből rekordot döntöttem. Egy jó fél perccel megelőztem magam. Tiszta vagány. Kíváncsi vagyok a holnapi napra.
Volt még ma két Popper és két film. Az egyik a "Cargo", egy német sci-fi, ami egy érdekes történetet taglal: mi lesz, ha tönkretesszük a földet, egy másik bolygóra költözünk s aztán az is tönkre megy...
A másik film a csillagos egekig dícsért: "New Moon", amit alig bírtam végignézni. Olyan lassan folyik a cselekmény, hogy néha már jött, hogy belefuttassak, mert azt nem lehetett bírni idegekkel. S még nem is volt nagy durranás. Valahogy olyasmi volt, mintha zen buddhistáknak, meg persze nőknek rendezték volna. Akár a "The New World".
S el ne felejtsem, hogy megnéztem még egy negyven perces természetfilmet, az "Under the Sea"-t, amiben Jim Carrey volt a narrátor. Egész jóra sikeredett, a filmezés és azok a képek nagyon jól sikerültek, főleg 1080-as HD-ban. Érdemes megnézni.
Finom volt a sonkás makaróni másik fele.
Holnap remélem kisüt a nap és akkor a kedvem is megjön, hogy az I. B.-n tökrement első fékem valahogy restauráljam, mer az azér' jó jönne Kézdin is.
Nagyon jó ezt a számot gitározni, csak nehéz elkapni a ritmust. A végére már elég jól kezdett összejönni. S még hangulatot is csinál, dejó!
Érdekesség, hogy olyannyira lehűlt az idő, hogy szaladás után, miközben a nyújtó gyakorlatokat csináltam a szobában, szabályszerűen gőzölögtem, mint egy fővő húsleves. Najó, majnem...
S akkor szépélyt mindenkinek, főleg nektekh!
2010. május 18., kedd
Rend a lelke
A tegnapi rendrakás folytatódott, immáron a ruhásszekrényemben. Rájöttem, hogy a ruháim 75 %-át nem, vagy alig használom, így ezt a hányadot elkülönítettem a többitől és betettem az alsó polcra. Olyan szép és tágas lett ekképp a szekrényem, hogy öröm kinyitni. Ha ránézek, csordultig telik a szívem renddel és tisztasággal. Ugye, milyen jó?!
Reggelire szintén alma volt. Nem is rossz ez az étkezési rend. Reggelire gyümölcs, az ebéd s a vacsora pedig valami kiadósabb. Ezt még fent fogom tartani egy ideig.
Volt még két film is: "Leap Year", egy jópofa szerelmes komédia és "Valhalla Rising", egy érthetetlen, de jó látványelemekkel rendelkező ősi barbár történet. Előbbit érdemes megtekinteni.
Poppert sem hanyagoltam, magamba tömtem két órányi tudást az előadásaiból + legyúrtam egy nagy csomag szotyit.
Finom volt a sonkás makaróni első fele.
Érdekesség, hogy, ha azt hiszi az ember, hogy minden oké, mindent jól csinált, attól még nem biztos, hogy nem lehet lelkiismeretfurdalása valami olyan miatt, amiről kiderül, hogy lehetett volna másképp, talán jobban is csinálni. Vagyis sose hidd, hogy minden oké, mert a múltat is lehet másképp értelmezni. Hát fer ez, I.B.?!?!
Lehet, hogy hétvégén lesz biciklisverseny Kézdivásárhelyen s akkor egyúttal haza is látogatnék, dejó lenne.
És akkor ennyit mára, meghogy, ha minden igaz, akkor a holnapi nappal négyre csökkentem a brüsszel miatt elmaradt fekvőtámaszaim napjainak számát.
Jóélytet midnenkinek!
Reggelire szintén alma volt. Nem is rossz ez az étkezési rend. Reggelire gyümölcs, az ebéd s a vacsora pedig valami kiadósabb. Ezt még fent fogom tartani egy ideig.
Volt még két film is: "Leap Year", egy jópofa szerelmes komédia és "Valhalla Rising", egy érthetetlen, de jó látványelemekkel rendelkező ősi barbár történet. Előbbit érdemes megtekinteni.
Poppert sem hanyagoltam, magamba tömtem két órányi tudást az előadásaiból + legyúrtam egy nagy csomag szotyit.
Finom volt a sonkás makaróni első fele.
Érdekesség, hogy, ha azt hiszi az ember, hogy minden oké, mindent jól csinált, attól még nem biztos, hogy nem lehet lelkiismeretfurdalása valami olyan miatt, amiről kiderül, hogy lehetett volna másképp, talán jobban is csinálni. Vagyis sose hidd, hogy minden oké, mert a múltat is lehet másképp értelmezni. Hát fer ez, I.B.?!?!
Lehet, hogy hétvégén lesz biciklisverseny Kézdivásárhelyen s akkor egyúttal haza is látogatnék, dejó lenne.
És akkor ennyit mára, meghogy, ha minden igaz, akkor a holnapi nappal négyre csökkentem a brüsszel miatt elmaradt fekvőtámaszaim napjainak számát.
Jóélytet midnenkinek!
Continuing
Javarészt a tegnapi, csak délutántól és több zenével. A minősítés maradt, sőt!
Nade azelőtt:
Reggelire lenyomtam egy kiló almát, hogy egészségesedjek. Jól esett, de még éhesebbbnek éreztem magam. A gyomromnak mindenképp jót tett, mert nem volt, mit emésszen rajta. Holnap is alma lesz a reggeli, aztán vásárolok még gyümölcsöt, mert megéri.
Nagytakarítás délelőtt: számítógépasztal lerámolása, lakás takarítás, ágy körüli dolgok elrendezése.
Ha péntekig nem hívnak sehova dolgozni, megint felveszem a kapcsolatot hajópincérékkel, hogy unom itthon, úgyhogy intézkedjenek csak gyorsan!
Finom volt a tegnapi húsleves és jó film volt a "Kick Ass" és a "Fantastic Mr. Fox" animáció is. Érdemes mindkettőt megtekinteni. Jó filmek a kategóriájukban.
Megintcsak száraz tényeket tárok elétek a napból, merthogy semmiféle múzsa nem köröz a fejem fölöt s homlokon sem csókol. Ez van. Majd máskor.
Egy rövid érdekességre azért még tellik: kedvenc ételem a kakaóba aprított kenyér. De kétharmad liter legyen és 66 kenyérdarabka ússzon benne!
Mindenkinek jó étvágyat és egészségünkre!
Nade azelőtt:
Reggelire lenyomtam egy kiló almát, hogy egészségesedjek. Jól esett, de még éhesebbbnek éreztem magam. A gyomromnak mindenképp jót tett, mert nem volt, mit emésszen rajta. Holnap is alma lesz a reggeli, aztán vásárolok még gyümölcsöt, mert megéri.
Nagytakarítás délelőtt: számítógépasztal lerámolása, lakás takarítás, ágy körüli dolgok elrendezése.
Ha péntekig nem hívnak sehova dolgozni, megint felveszem a kapcsolatot hajópincérékkel, hogy unom itthon, úgyhogy intézkedjenek csak gyorsan!
Finom volt a tegnapi húsleves és jó film volt a "Kick Ass" és a "Fantastic Mr. Fox" animáció is. Érdemes mindkettőt megtekinteni. Jó filmek a kategóriájukban.
Megintcsak száraz tényeket tárok elétek a napból, merthogy semmiféle múzsa nem köröz a fejem fölöt s homlokon sem csókol. Ez van. Majd máskor.
Egy rövid érdekességre azért még tellik: kedvenc ételem a kakaóba aprított kenyér. De kétharmad liter legyen és 66 kenyérdarabka ússzon benne!
Mindenkinek jó étvágyat és egészségünkre!
2010. május 17., hétfő
"T" nap
"T"-vel vásárolós, főzős, gitározós, filmnézős, ebédelős, vacsorázós nap déltől estig. S milyen jó volt.
Ezen és az esőn kívül más nemigen történt ma.
Finom volt a húsleves és a gombamártásos csirkemell s, ha mined igaz, holnap is az lesz.
Ha nevetni akartok, itt van ez.
Érdekesség, hogy az 1080-as HD tévé más. Mindenképp ki kell próbálni.
A mai ilyen rövid lett.
Viszlát!
Ezen és az esőn kívül más nemigen történt ma.
Finom volt a húsleves és a gombamártásos csirkemell s, ha mined igaz, holnap is az lesz.
Ha nevetni akartok, itt van ez.
Érdekesség, hogy az 1080-as HD tévé más. Mindenképp ki kell próbálni.
A mai ilyen rövid lett.
Viszlát!
2010. május 16., vasárnap
Ember tervezz...
...aztán lesz valahogy. Hát, most nem úgy lett, ahogy szerettük volna. Ma ugyanis a nagy verseny, az Iron Bike napja van és elméletileg valamikor mostanában kellett volna "E" csapattársammal a célba érnünk. DE, ez nem így történt, köszönhetően "E" váltópapucsa kettétörésének köszönhetően. 35 km-nél fel kellett adjuk a versenyt a techikai probléma miatt, aztán még 15 km-t evickéltünk a következő ellenőrzőpontig, ahonnan autóval hazahoztak.
Így történt hát, hogy délután egykor, lefürödve már itthon néztem a "Tooth Fairy" című filmet.
Na, ez most így sikerült. Reméljük, következő alkalommal nagyobb szerencsével járunk. Mi tervezünk, aztán lesz valahogy...
Másrészt ma este elmentem a Gekkóba Huli Buliba. Nem volt valami nagy eresztés ahhoz képest, hogy fizetni kellett a belépőért, bár igaz, korán (egykor) eljöttem. Lehet, utána magaslatára hágott a hangulat, de ezt kétlem. A lényeg az, hogy az este is laposra sikeredett.
Ez egy ilyen nap, de legalább megnéztem két óvodásoknak való filmet: az egyiket fentebb említettem, a másik a "Ninja Assassin", ami elméletileg durva akciófilm, de mosolyogni többet lehet rajta a logikátlansága miatt, mint élvezni az akciójeleneteket.
Érdekesség, hogy inkább mezítláb vezetek autót, mint SPD cipővel.
Finom volt a kolbászos tojásrántotta hat tojásból, amit reggel a versenyre csaptam össze, aminek a startját majdnem sikeresen lekéstük, ugye.
Na, tervezzetek ti is tovább, rendületlenül.
Üdv!
Így történt hát, hogy délután egykor, lefürödve már itthon néztem a "Tooth Fairy" című filmet.
Na, ez most így sikerült. Reméljük, következő alkalommal nagyobb szerencsével járunk. Mi tervezünk, aztán lesz valahogy...
Másrészt ma este elmentem a Gekkóba Huli Buliba. Nem volt valami nagy eresztés ahhoz képest, hogy fizetni kellett a belépőért, bár igaz, korán (egykor) eljöttem. Lehet, utána magaslatára hágott a hangulat, de ezt kétlem. A lényeg az, hogy az este is laposra sikeredett.
Ez egy ilyen nap, de legalább megnéztem két óvodásoknak való filmet: az egyiket fentebb említettem, a másik a "Ninja Assassin", ami elméletileg durva akciófilm, de mosolyogni többet lehet rajta a logikátlansága miatt, mint élvezni az akciójeleneteket.
Érdekesség, hogy inkább mezítláb vezetek autót, mint SPD cipővel.
Finom volt a kolbászos tojásrántotta hat tojásból, amit reggel a versenyre csaptam össze, aminek a startját majdnem sikeresen lekéstük, ugye.
Na, tervezzetek ti is tovább, rendületlenül.
Üdv!
2010. május 14., péntek
Nagyongyorsan
Az egész napom többnyire a versenyre való készülődéssel telt.
Nagyongyorsan fogom befejezni ezt a bejegyzést, ugyanis három órám van, hogy keljek és tekerjek egész nap. Sőt, még másnap is.
Finom volt a reggelire ígért, sült csirkemell.
Holnap (után) majd bővebben tájékoztatódtok.
Tehát aviszont látásra.
Nagyongyorsan fogom befejezni ezt a bejegyzést, ugyanis három órám van, hogy keljek és tekerjek egész nap. Sőt, még másnap is.
Finom volt a reggelire ígért, sült csirkemell.
Holnap (után) majd bővebben tájékoztatódtok.
Tehát aviszont látásra.
És készülődés
Egyre közelebb a verseny. Már csak a holnapi napom szabad előtte, de az is csak este hat-hét óráig, mert utána alvás. Muszájkell aludjak annyit, különben mindenem fájni fog. Már így is előre érzem, hol fog megfájdulni a lábam. Nade, hátha nincs igazam.
Mai nappal sokat haladtam térképkészítés terén, bár igaz, még mindig kell legalább egy óra, hogy befejezzem.
Biciklin a gumik kicserélve, holnap kipróbálom ügyes-bajos dolgaim intézése közben, hogy megy. Hogy kicsit szarul néz ki ilyen vékony gumikkal, az biztos. Remélhetőleg jobban fogok vele gurulni, mint elődeivel.
Holnap veszem ki a pólókat (két piros majó, két fekete póló), amiket WULNUMB (the wolrd's undisputedly longest named unofficial mountain bike team)logónkkal ellátva remélhetőleg elkészített "K".
Felhábórító dolog, hogy négy perc, huszonhét másodpercig hagytam a kocsit a BikeXpress kijárata előtt a parkolóban és, mire kijöttem, már ott volt a szélvédőre biggyesztve egy 30 lejes büntetés, hogy parkolócédula nélkül és forgalommal szemben parkoltam. Me. Pedig se kiszálláskor, se beszálláskor egy gyanús alak sem volt a környéken. Valószínűleg direkt ezt a lehetőséget várta, hogy megbüntessen, aztán rögvest el is szaladt. Most megint fölösleges kiadás s még ezt is intézhetem holnap, hogy nehogy unatkozzak.
Ezen kívül sikerült elintézni a mai papírügyeket, amit holnap postázni fogok s azzal az sikeresen letudva.
Ma este volt már egy, de holnap következik egy újabb verseny-megbeszélés, amin eldől, hogy a sok eső miatt kell-e vinni úszógumit is, vagy marad a sima monti verseny.
Érdekesség, hogy ma elmentem a BikeXpress irodába, hogy bevigyem a futárbiciklimet holnapi kikölcsönzésre, és azon vettem észre magam, hogy éjjel egy van és lent bulizom a Bányában. Érdekes.
Finom volt a virsli ebédre, de a csirkemell, amit ma reggelire, aztán ebédre, majd vacsorára tervezgettem, holnap reggel mindenképp elkészítődik. Már csak azért is, mert itt leírtam. Az írott szó hatalma, ugye...
És akkor pihenjetek helyettem is.
Pápá!
Mai nappal sokat haladtam térképkészítés terén, bár igaz, még mindig kell legalább egy óra, hogy befejezzem.
Biciklin a gumik kicserélve, holnap kipróbálom ügyes-bajos dolgaim intézése közben, hogy megy. Hogy kicsit szarul néz ki ilyen vékony gumikkal, az biztos. Remélhetőleg jobban fogok vele gurulni, mint elődeivel.
Holnap veszem ki a pólókat (két piros majó, két fekete póló), amiket WULNUMB (the wolrd's undisputedly longest named unofficial mountain bike team)logónkkal ellátva remélhetőleg elkészített "K".
Felhábórító dolog, hogy négy perc, huszonhét másodpercig hagytam a kocsit a BikeXpress kijárata előtt a parkolóban és, mire kijöttem, már ott volt a szélvédőre biggyesztve egy 30 lejes büntetés, hogy parkolócédula nélkül és forgalommal szemben parkoltam. Me. Pedig se kiszálláskor, se beszálláskor egy gyanús alak sem volt a környéken. Valószínűleg direkt ezt a lehetőséget várta, hogy megbüntessen, aztán rögvest el is szaladt. Most megint fölösleges kiadás s még ezt is intézhetem holnap, hogy nehogy unatkozzak.
Ezen kívül sikerült elintézni a mai papírügyeket, amit holnap postázni fogok s azzal az sikeresen letudva.
Ma este volt már egy, de holnap következik egy újabb verseny-megbeszélés, amin eldől, hogy a sok eső miatt kell-e vinni úszógumit is, vagy marad a sima monti verseny.
Érdekesség, hogy ma elmentem a BikeXpress irodába, hogy bevigyem a futárbiciklimet holnapi kikölcsönzésre, és azon vettem észre magam, hogy éjjel egy van és lent bulizom a Bányában. Érdekes.
Finom volt a virsli ebédre, de a csirkemell, amit ma reggelire, aztán ebédre, majd vacsorára tervezgettem, holnap reggel mindenképp elkészítődik. Már csak azért is, mert itt leírtam. Az írott szó hatalma, ugye...
És akkor pihenjetek helyettem is.
Pápá!
2010. május 13., csütörtök
Térkép
A nap nagy rész ez töltötte ki. Köszönhetően "M"-nek, kinyomtatódott a 35-(tér)képből 26, holnap meglesz a maradék 9. Ami kész lett (26), hazahoztam és kijelöltem rajta az útvonalat. De, hát persze, hogy nem sikerült jól a nyomtatás és a képek két széléről 4-4 cm le lett vágva. Tehát legalább hat oldalt pluszba kell nyomtatni, hogy kiegészítsem a hiányt. Vagyis a holnap kinyomtatandó térképkezdemények száma máris 15-re duzzadt. Kijelölés után még össze kell ragasztani a kijelölt útvonalrészleteket, hogy tényleg térkép kinézete legyen és oly módon kell összehajtogassam, hogy menet közben is tudjam majd praktikusan használni, de, hogy azt hogy valósítom meg, a holnapi nap kérdése.
Készen lett a teleszkópom, jobb, mint újkorában, felraktam a rugós üléscsövet, az is tiszta jól aktivál. Meglesz ez a túra jól, a lábam is úgy akarja.
Nem volt papírintézgetés, mert a posta egyet mond, mást csinál. Talán majd holnap.
Volt viszont egy film, ami elég jól lekötött: "It's Comlicated". Egy könnyű kis történet érdekes véggel.
Érdekesség, hogy nagyon türelmes tudok lenni. Ezt most az vegye magára, akit érint, de az gyorsan! :D
De komolyan.
Finom volt a sült csirkemell krumplipürével.
Ma se vagyok művészi hangulatomban, úgyhogy ez a mai blogbejegyzés is csak ilyenre sikeredett. Bár meg kell jegyeznem, ma is - mint általában minden nap - jót gitároztam. S megtudtam, hogy Jimi Hendrixnek Eric Clapton volt egyik pédaképe és úrja rácsodálkoztam, hogy ahhoz képest, hogy 27 évesen halt meg, elég sokra vitte. Van még két évem, hogy felmutassak valamit, ha nem akarok lemaradni...
Pápá!
Készen lett a teleszkópom, jobb, mint újkorában, felraktam a rugós üléscsövet, az is tiszta jól aktivál. Meglesz ez a túra jól, a lábam is úgy akarja.
Nem volt papírintézgetés, mert a posta egyet mond, mást csinál. Talán majd holnap.
Volt viszont egy film, ami elég jól lekötött: "It's Comlicated". Egy könnyű kis történet érdekes véggel.
Érdekesség, hogy nagyon türelmes tudok lenni. Ezt most az vegye magára, akit érint, de az gyorsan! :D
De komolyan.
Finom volt a sült csirkemell krumplipürével.
Ma se vagyok művészi hangulatomban, úgyhogy ez a mai blogbejegyzés is csak ilyenre sikeredett. Bár meg kell jegyeznem, ma is - mint általában minden nap - jót gitároztam. S megtudtam, hogy Jimi Hendrixnek Eric Clapton volt egyik pédaképe és úrja rácsodálkoztam, hogy ahhoz képest, hogy 27 évesen halt meg, elég sokra vitte. Van még két évem, hogy felmutassak valamit, ha nem akarok lemaradni...
Pápá!
2010. május 12., szerda
Térkép, póló, miegymás
Ha a mai napot puszta szavakkal kellene jellemezni: lekváros kenyér, szerelés, teleszkóp, üléscső, térkép, póló, Gekkó, buli.
Ha nem: reggeli után bementem a céghez, felszereltem a tegnap vásárolt csomagtartót és ülést a biciklire és beállítottam a váltót. Elvittem utána a Freestyle-ba teleszkóp szervízre, majd vettem rugós üléscsövet, hogy kényeskedjek. Hazaérve két órán át csináltam a túratérképet digitálisan, ami már csak nyomtatásra, útkijelölésre és összeragasztásra vár.
Aztán finom volt a virsli ebédre, utána "E"-vel csapatpólót választottunk magunknak, majd belecseppentem egy szülinapozós buliba, ahonnan most értem haza.
Becsúszott mára még egy hattalmasan jó film, a: "Invictus". Arról szól, hogy tudta Nelson Mandela megváltoztatni az országában uralkodó ellenszenvet a fehérek és feketék közt a béke és a szeretet eszközével 26 év börtön után. Köttelező film! És egyáltalán nem unalmas. De előtte mindenképputána eléje olvasni!
Itthon a szokásos, majd alusz, mert ráfér. Holnap "Sz"-nek intézek valami diplomakivevős dolgot s azt összekötöm még ezzel-azzal, mint kellemessel a hasznost.
S a verseny utáni napra is megvan már a pOgram, úgyhogy jó a kedv, ugye :)
Na, üdv is,
-P.
Ha nem: reggeli után bementem a céghez, felszereltem a tegnap vásárolt csomagtartót és ülést a biciklire és beállítottam a váltót. Elvittem utána a Freestyle-ba teleszkóp szervízre, majd vettem rugós üléscsövet, hogy kényeskedjek. Hazaérve két órán át csináltam a túratérképet digitálisan, ami már csak nyomtatásra, útkijelölésre és összeragasztásra vár.
Aztán finom volt a virsli ebédre, utána "E"-vel csapatpólót választottunk magunknak, majd belecseppentem egy szülinapozós buliba, ahonnan most értem haza.
Becsúszott mára még egy hattalmasan jó film, a: "Invictus". Arról szól, hogy tudta Nelson Mandela megváltoztatni az országában uralkodó ellenszenvet a fehérek és feketék közt a béke és a szeretet eszközével 26 év börtön után. Köttelező film! És egyáltalán nem unalmas. De előtte mindenképp
Itthon a szokásos, majd alusz, mert ráfér. Holnap "Sz"-nek intézek valami diplomakivevős dolgot s azt összekötöm még ezzel-azzal, mint kellemessel a hasznost.
S a verseny utáni napra is megvan már a pOgram, úgyhogy jó a kedv, ugye :)
Na, üdv is,
-P.
2010. május 11., kedd
Felszerelkezés
Hétvégén Iron Bike. A szükséges kellékek beszerzése volt ma a cél. Több-kevesebb sikerrel össze is jött.
Kezdjük a reggellel. A reggelit az ócskapiacon költöttem el, ami három miccsből és egy egészségtelen kólából állt, aztán három órán keresztül túrtam két darab hosszúujjú biciklis felsőt. Szerencsém nem volt, hosszú biciklis nadrágot nem találtam.
Utána vásároltam egy ülésre szerelhető csomagtartót, egy puha, túrázó ülést és egy 17 ledes fejlámpát. Amit nem sikerült beszerezzek, az egy rugós üléscső, de, ha az megvan (majd holnap), akkor elméletileg minden kész a túrához.
Elintéztem még az elszámolást a BikeXpress irodában, és felmentem "E" barátomhoz és csapattársamhoz, hogy megbeszéljük a versenyre való felkészülést és, hogy kitaláljuk a csapatnevünket és a logót. Megszületett, parancsoljatok:
Persze, "E" pólójára nem az én nevem lesz írva...
Holnap megbeszélem "K"-val a pólókra való nyomtatás módját és valahogy a túra térképét is lapra kellene vinni. Ezzel még lesz egykét gondom, ugyanis 275 km-t kell belesűríteni, de mindenképp megoldom.
A mai napba még belefért egy "The Imaginarium of Doctor Parnassus" című film is, ami inkább érdekes volt, mint tetszetős.
Finom volt a tegnapi csirkemelles étel másik fele.
Érdekesség, hogy oda jutottam, hogy tegnap este fekvőtámasztás közben levegő szorult a hasamba úgy, mint ahogy az szaladás közben szokott. Most ez vagy azt jelenti, hogy könnyen megy, akár a szaladás, vagy azt, hogy félreszívtam egy levegőt. Kiderül ma este.
Csináljatok ti is sok fekvőtámaszt!
Víszlát!
Kezdjük a reggellel. A reggelit az ócskapiacon költöttem el, ami három miccsből és egy egészségtelen kólából állt, aztán három órán keresztül túrtam két darab hosszúujjú biciklis felsőt. Szerencsém nem volt, hosszú biciklis nadrágot nem találtam.
Utána vásároltam egy ülésre szerelhető csomagtartót, egy puha, túrázó ülést és egy 17 ledes fejlámpát. Amit nem sikerült beszerezzek, az egy rugós üléscső, de, ha az megvan (majd holnap), akkor elméletileg minden kész a túrához.
Elintéztem még az elszámolást a BikeXpress irodában, és felmentem "E" barátomhoz és csapattársamhoz, hogy megbeszéljük a versenyre való felkészülést és, hogy kitaláljuk a csapatnevünket és a logót. Megszületett, parancsoljatok:
Persze, "E" pólójára nem az én nevem lesz írva...
Holnap megbeszélem "K"-val a pólókra való nyomtatás módját és valahogy a túra térképét is lapra kellene vinni. Ezzel még lesz egykét gondom, ugyanis 275 km-t kell belesűríteni, de mindenképp megoldom.
A mai napba még belefért egy "The Imaginarium of Doctor Parnassus" című film is, ami inkább érdekes volt, mint tetszetős.
Finom volt a tegnapi csirkemelles étel másik fele.
Érdekesség, hogy oda jutottam, hogy tegnap este fekvőtámasztás közben levegő szorult a hasamba úgy, mint ahogy az szaladás közben szokott. Most ez vagy azt jelenti, hogy könnyen megy, akár a szaladás, vagy azt, hogy félreszívtam egy levegőt. Kiderül ma este.
Csináljatok ti is sok fekvőtámaszt!
Víszlát!
2010. május 9., vasárnap
Filmnap
Annyi egészségeset ettem ma, hogy az egy hétre elég kell hogy legyen. Előszöris, reggelire lenyomtam egy kiló narancsot. Nagyon könnyen lecsúszott. Leküldtem két köteg retket is, aztán jött/ment negyed kiló szotyi, meg egy fekete csoki. Utána egy kiló banán. Csoda-e, hogy ötkor még nem voltam éhes? Még eszegettem valami finomakat, aztán estebédnek összehoztam egy majorannás-pirospaprikás csirkemellet krumplipürével és Chardonnay-vel, de valamiért üresnek tűnt...
Ez tehát a táplálkozás része. De lépjünk tovább. Majdnem négy filmmel sikerült ma megbírkóznom. "The Spy Next Door", "Defendor", "Valentines Day" és "Tetro". Ez utóbbit viszont nem bírtam végignézni. Majd holnap este talán befejezem. Legjobban minden esetre a "Valentines Day" tetszett. Jó film, jó kedvre derített, viszont a "Defendor" sem elhanyagolható. Annak viszont inkább a mondanivalója a dícsérendő. Az első egy hagyományos, gyerekeknek való Jackie Chan-es film. Derültem rajta egyet-kettőt.
Így tehát a mai nap. Holnap zsúfolt lesz. Először is megyek ócskapiacra, hátha találok egy-két jó dolgot, mert ma nem voltam (fél egykor ébredtem). Aztán kellene vásárolni az Iron Bike-ra rugós üléscsövet és bicikliülést, meg csomagtartót. A teleszkópot is meg kellene szervizeltetni a nagy kihívásra. És persze be is kellene nevezni a versenyre. Még van egy fontos dolog, ami nem jut eszembe, de majd holnap...
Érdekesség: ha az ember nagyon véghez akar vinni valamit, elég csak annyi, hogy elhiszi azt, hogy képes rá. Viszont ahhoz, hogy elhiggye, néha nagyon sokat kell tennie...
És még mondja azt valaki, hogy materiális világban élünk.
És akkor jó gondolkozást.
S éjszakát...
Ez tehát a táplálkozás része. De lépjünk tovább. Majdnem négy filmmel sikerült ma megbírkóznom. "The Spy Next Door", "Defendor", "Valentines Day" és "Tetro". Ez utóbbit viszont nem bírtam végignézni. Majd holnap este talán befejezem. Legjobban minden esetre a "Valentines Day" tetszett. Jó film, jó kedvre derített, viszont a "Defendor" sem elhanyagolható. Annak viszont inkább a mondanivalója a dícsérendő. Az első egy hagyományos, gyerekeknek való Jackie Chan-es film. Derültem rajta egyet-kettőt.
Így tehát a mai nap. Holnap zsúfolt lesz. Először is megyek ócskapiacra, hátha találok egy-két jó dolgot, mert ma nem voltam (fél egykor ébredtem). Aztán kellene vásárolni az Iron Bike-ra rugós üléscsövet és bicikliülést, meg csomagtartót. A teleszkópot is meg kellene szervizeltetni a nagy kihívásra. És persze be is kellene nevezni a versenyre. Még van egy fontos dolog, ami nem jut eszembe, de majd holnap...
Érdekesség: ha az ember nagyon véghez akar vinni valamit, elég csak annyi, hogy elhiszi azt, hogy képes rá. Viszont ahhoz, hogy elhiggye, néha nagyon sokat kell tennie...
És még mondja azt valaki, hogy materiális világban élünk.
És akkor jó gondolkozást.
S éjszakát...
Vásárol, egyedül.
Kaját és tisztálkozáshoz szükséges szereket. De drága minden. Vagy a pénz ér keveset.
Lényeg, hogy felpakoltam kajából egy időre.
Amolyan pihengetős nap volt a mai. Két filmet tudhatok magam mögött: "Edge of Darkness" és "Lovely Bones". Minőségileg egy kategóriába sorolnám, viszont az első akció, utóbbi pedig egy érdekes dráma. Az angol felirat továbbra is maradt, merthát "Jó pap holtigél tanul", ugye.
Lázasan várom, hogy hívjanak fel már valahonnan idegenből és mondják, hogy Péter, gyere, csak rád vártunk. Kíváncsi vagyok, hogy alakul. Minden esetre ma felbújtam Ciprust az interneten. Szimpatikus. Folyamin azért mégis szívesebben dolgoznék, még, ha nehezebb, akkor is. Több a kaland, gondolom.
Bevásárlás után a "Lovely Bones" háromnegyedénél kipróbáltam egy nem is akármilyen Gekkóbulit, ugye ;), s éppen most, háromkor értem haza és befejeztem a filmet.
Finom volt az esti virsli Camembert sajttal és Bunica mustárral.
Lehet, hogy holnap lesz valami biciklizős téma, de egyelőre semmi. Majd kialakul.
Ha nem gurulunk, a holnapi nap talán az ócskapiacé, rövidfilm fesztiválé, Gekkóé és a pihenésé lesz.
Pihenjenek jól mások is!
Üdv.
Lényeg, hogy felpakoltam kajából egy időre.
Amolyan pihengetős nap volt a mai. Két filmet tudhatok magam mögött: "Edge of Darkness" és "Lovely Bones". Minőségileg egy kategóriába sorolnám, viszont az első akció, utóbbi pedig egy érdekes dráma. Az angol felirat továbbra is maradt, merthát "Jó pap holtig
Lázasan várom, hogy hívjanak fel már valahonnan idegenből és mondják, hogy Péter, gyere, csak rád vártunk. Kíváncsi vagyok, hogy alakul. Minden esetre ma felbújtam Ciprust az interneten. Szimpatikus. Folyamin azért mégis szívesebben dolgoznék, még, ha nehezebb, akkor is. Több a kaland, gondolom.
Bevásárlás után a "Lovely Bones" háromnegyedénél kipróbáltam egy nem is akármilyen Gekkóbulit, ugye ;), s éppen most, háromkor értem haza és befejeztem a filmet.
Finom volt az esti virsli Camembert sajttal és Bunica mustárral.
Lehet, hogy holnap lesz valami biciklizős téma, de egyelőre semmi. Majd kialakul.
Ha nem gurulunk, a holnapi nap talán az ócskapiacé, rövidfilm fesztiválé, Gekkóé és a pihenésé lesz.
Pihenjenek jól mások is!
Üdv.
2010. május 8., szombat
Sikerűűűlt
Nemrég értem haza, jó fáradt vagyok, de a lényeg az, hogy sikerült a vizsga. Sőt, nem is akárhogy. Jelest kaptam mind elméletből, mind gyakorlatból s az angolra is megkaptam a lehető legnagyobb: intermediate minősítést.
A szomorú az, hogy nem volt sem óceánra, sem folyami hajóra interjú. Vagyis óceánra csak nyár közepén-végén esedékes interjú, folyamira felvesznek, amint ürül hely, de az meg kitudja, mikor lesz. Ami valószínűbb, az az, hogy Ciprusra felvesznek szállodai pincérnek. Az a munkahely sem rossz, jól fizetnek, napi kilenc óra munka és biztosítanak kaját, meg szállást, tehát elfogadható. Ha nem jön össze vízre, akkor lehúzok ott egy szerződést idény végéig, aztán kéretem magam fel az óceánra. Elválik. A lényeg, hogy a legmagasabb minősítésű diplomát kaptam, így jó nagy az esélyem bárhová.
Ha velvesznek folyami hajóra, vagy Ciprusra, kb tíz napon belül hívnak. Ha nem, meglátjuk, hátha esedékes lesz inkább az óceánra. Kialakul.
Finom volt a hidegszendvics a budapesti Vendéglátóipari Főiskola melletti kávézóban.
Érdekesség, hogy szanaszét untam magam a vizsga közötti várakozásokban, holott izgulnom kellett volna elméletileg. De ez csak ilyen kényszer érdekesség, mert álmos vagyok.
Jóéjt midnenkinek s köszönöm a sikeres szorításokat!
Pá!
A szomorú az, hogy nem volt sem óceánra, sem folyami hajóra interjú. Vagyis óceánra csak nyár közepén-végén esedékes interjú, folyamira felvesznek, amint ürül hely, de az meg kitudja, mikor lesz. Ami valószínűbb, az az, hogy Ciprusra felvesznek szállodai pincérnek. Az a munkahely sem rossz, jól fizetnek, napi kilenc óra munka és biztosítanak kaját, meg szállást, tehát elfogadható. Ha nem jön össze vízre, akkor lehúzok ott egy szerződést idény végéig, aztán kéretem magam fel az óceánra. Elválik. A lényeg, hogy a legmagasabb minősítésű diplomát kaptam, így jó nagy az esélyem bárhová.
Ha velvesznek folyami hajóra, vagy Ciprusra, kb tíz napon belül hívnak. Ha nem, meglátjuk, hátha esedékes lesz inkább az óceánra. Kialakul.
Finom volt a hidegszendvics a budapesti Vendéglátóipari Főiskola melletti kávézóban.
Érdekesség, hogy szanaszét untam magam a vizsga közötti várakozásokban, holott izgulnom kellett volna elméletileg. De ez csak ilyen kényszer érdekesség, mert álmos vagyok.
Jóéjt midnenkinek s köszönöm a sikeres szorításokat!
Pá!
2010. május 7., péntek
Uttolsó nap
Holnap hetedike. Megint, ugye. Tehát vizsga. A naaaagy vizsga, ami eldöndti, hogy mi lesz velem. Készültem is ma eleget. A tételek nagyrészét leírtam - többnyire fejből -, mintha vizsgáztam volna. Elég jól megy, bár van négy tétel a tizenötből, amit nemigen szeretnék kihúzni. A nap második fele tehát tanulással telt. Na, de mi történt az első felében?
Fényképezés. Úgy, ahogy azt tegnap megjósoltam: átrendeztem a nappalit fényképezés módba. Először a falnál próbáltam, de nem kaptam elég fényt és sötétek lettek a képek. Aztán következett a szekrény. Itt már szebb lettem. Neki is álltam s egykettőre tükörfényesre mostam az oldalát, kiszedtem belőle a kulcsokat és készülhettek a remek, egész alakos fotók. Itt egy mesterpéldány:
Na, egy ehhez hasonló, csak kicsit precizebb kép került be az önéletrajzomba (ahol nem lóg ki a szekrény mellől egy halom ócskaság s ahol a szekrény is fényesre van törölve s ahol merőleges a tengelyem a szekrény síkjára...)
Ezúton is köszönöm "An"-nak a rengeteg mesterképet!
Miután kész lett a fotó, irány a Sooters, előhívás, helyben készülős igazolványkép, fagyizás, hazakecmergés. S innen jött a nap második fele, ami már ismerős.
Mai érdekesség, hogy holnap vizsgáázzooooom! Ez épp elég.
Finom volt "An" bablevese zöldhagymával. Azt is köszönöm és szintén ezúton!
Most gyorsalvás, merthogy reggel kelés s irány a budai Pest, hogy vizsgáztassanak le egykettőre s mondják meg, mit érek (el).
Jóéjt s aludjátok ki magatokat, mert holnap kell:
Szoríííccsatoook!
Ja, s most már a hajam is szebb "At" jóvoltából, amit megint ezúton köszönök. Hogy mi mindenre jó ez a blog...
Fényképezés. Úgy, ahogy azt tegnap megjósoltam: átrendeztem a nappalit fényképezés módba. Először a falnál próbáltam, de nem kaptam elég fényt és sötétek lettek a képek. Aztán következett a szekrény. Itt már szebb lettem. Neki is álltam s egykettőre tükörfényesre mostam az oldalát, kiszedtem belőle a kulcsokat és készülhettek a remek, egész alakos fotók. Itt egy mesterpéldány:
Na, egy ehhez hasonló, csak kicsit precizebb kép került be az önéletrajzomba (ahol nem lóg ki a szekrény mellől egy halom ócskaság s ahol a szekrény is fényesre van törölve s ahol merőleges a tengelyem a szekrény síkjára...)
Ezúton is köszönöm "An"-nak a rengeteg mesterképet!
Miután kész lett a fotó, irány a Sooters, előhívás, helyben készülős igazolványkép, fagyizás, hazakecmergés. S innen jött a nap második fele, ami már ismerős.
Mai érdekesség, hogy holnap vizsgáázzooooom! Ez épp elég.
Finom volt "An" bablevese zöldhagymával. Azt is köszönöm és szintén ezúton!
Most gyorsalvás, merthogy reggel kelés s irány a budai Pest, hogy vizsgáztassanak le egykettőre s mondják meg, mit érek (el).
Jóéjt s aludjátok ki magatokat, mert holnap kell:
Szoríííccsatoook!
Ja, s most már a hajam is szebb "At" jóvoltából, amit megint ezúton köszönök. Hogy mi mindenre jó ez a blog...
2010. május 6., csütörtök
Akár tegnap
Film és tanulás.
Átvettem az összes tételt. Holnap le is írom mindet, mintha vizsgán lennék, hogy jobban meg tudjam jegyezni.
Ami még kell, az egy egész alakos és egy igazolványkép az angol nyelvű önéletrajz mellé. Már el is kértem "At"-nak a fényképezőgépét, hogy professzionális képet tudjak készíteni. Lerámolom a szobám egyik fala előtt levő dolgokat s olyan fotót művészkedek magamról, hogy egyből főpincérnek vesznek fel. Minimum. Aztán elgurulok s kinyomtattatom valahol a Sootersnél.
A film a "The Road" és a "Bourne Ultimate" volt. Előbbi húzott-nyúzott volt, de élvezhető és visszadta a világvége utáni érzést. Mármint gondolom...
Utóbbi egy érdekes akciófilm, amit - most jut csak eszembe - nem néztem végig, mert rájött a gépem, hogy ő most 1324 vírusos fájlt tartalmaz és, míg nem ölöm ki az élősködőt belőle, addig akadoztatja a filmet. Így történt tehát, hogyleloptam letöltöttem a netről egy Eset Nod 32 4.0.468.0/64-es vírusölőt, amivel minden kórokozónak a seggére vertem. Elméletileg.
Utána viszont már úgy nekifogtam zenét hallgatni (vírusölés közben sem ment a film), hogy eljött a Gekkóba menés ideje. Ma este fellépett a Parafusions jazz páros és elég jó bulit csinált, amire elég jót táncoltunk. Dzsezz...
Közben lecsúszott egy Cuba Libre koktél és egy Bourbon whiskey.
A mai nap zenéje: Robert Johnson - They're Red Hot. Igazi jazz buliba készülődős fajta.
Finom volt a borsóleves utolsó része, immáron kis fokhagymával ízesítve, ami még az eddiginél is jobb zamatot adott neki.
Érdekesség, hogy hol vannak mannapság az olyan emberek, mint Johnny Cash, akiről tegnap tudtam, meg, hogy 1970-ben, mikor Nixon, az amerikai elnök azt kérte tőle, hogy játssza el neki az "Okie from Muskogee" (alkohol- és drogfogyasztást elítélő dalocska) vagy a "Walfare Cadillac" című zenét, ő azt mondta, hogy nem. Ő inkább a "The Ballad of Ira Hayes"-t adta elő, ami nem éppen kedvezett a mindenkori amerikai politikának; a ballada ugyanis az Ira Hayes nevű indiánról szól, aki beállt az amerikai hadseregbe és pályafutása alatt nagy sikereket ért el. Miután leszerelt, az összes amerikai hősként tisztelte, csak a saját népe tagadta meg amiatt, hogy az örök ellenségük, az amerikaiak oldalára állt. Ira nem tudta megemészteni a törzsből való kitagadását, alkoholista lett és végül megölte magát. Tehát a háború, amit Amerika a mai napon is folytat, megöli az értéket és visszájára fordítja az erkölcsöt.
Johnny Cash ezt képes volt az elnök pofájába vágni, Isten nyugtassa. Megnézem, ezt ma melyik világhírű zenész teszi meg.
Most pedig alusz, mert mondhatni, holnap vizsga.
Puszi az arcokra!
Átvettem az összes tételt. Holnap le is írom mindet, mintha vizsgán lennék, hogy jobban meg tudjam jegyezni.
Ami még kell, az egy egész alakos és egy igazolványkép az angol nyelvű önéletrajz mellé. Már el is kértem "At"-nak a fényképezőgépét, hogy professzionális képet tudjak készíteni. Lerámolom a szobám egyik fala előtt levő dolgokat s olyan fotót művészkedek magamról, hogy egyből főpincérnek vesznek fel. Minimum. Aztán elgurulok s kinyomtattatom valahol a Sootersnél.
A film a "The Road" és a "Bourne Ultimate" volt. Előbbi húzott-nyúzott volt, de élvezhető és visszadta a világvége utáni érzést. Mármint gondolom...
Utóbbi egy érdekes akciófilm, amit - most jut csak eszembe - nem néztem végig, mert rájött a gépem, hogy ő most 1324 vírusos fájlt tartalmaz és, míg nem ölöm ki az élősködőt belőle, addig akadoztatja a filmet. Így történt tehát, hogy
Utána viszont már úgy nekifogtam zenét hallgatni (vírusölés közben sem ment a film), hogy eljött a Gekkóba menés ideje. Ma este fellépett a Parafusions jazz páros és elég jó bulit csinált, amire elég jót táncoltunk. Dzsezz...
Közben lecsúszott egy Cuba Libre koktél és egy Bourbon whiskey.
A mai nap zenéje: Robert Johnson - They're Red Hot. Igazi jazz buliba készülődős fajta.
Finom volt a borsóleves utolsó része, immáron kis fokhagymával ízesítve, ami még az eddiginél is jobb zamatot adott neki.
Érdekesség, hogy hol vannak mannapság az olyan emberek, mint Johnny Cash, akiről tegnap tudtam, meg, hogy 1970-ben, mikor Nixon, az amerikai elnök azt kérte tőle, hogy játssza el neki az "Okie from Muskogee" (alkohol- és drogfogyasztást elítélő dalocska) vagy a "Walfare Cadillac" című zenét, ő azt mondta, hogy nem. Ő inkább a "The Ballad of Ira Hayes"-t adta elő, ami nem éppen kedvezett a mindenkori amerikai politikának; a ballada ugyanis az Ira Hayes nevű indiánról szól, aki beállt az amerikai hadseregbe és pályafutása alatt nagy sikereket ért el. Miután leszerelt, az összes amerikai hősként tisztelte, csak a saját népe tagadta meg amiatt, hogy az örök ellenségük, az amerikaiak oldalára állt. Ira nem tudta megemészteni a törzsből való kitagadását, alkoholista lett és végül megölte magát. Tehát a háború, amit Amerika a mai napon is folytat, megöli az értéket és visszájára fordítja az erkölcsöt.
Johnny Cash ezt képes volt az elnök pofájába vágni, Isten nyugtassa. Megnézem, ezt ma melyik világhírű zenész teszi meg.
Most pedig alusz, mert mondhatni, holnap vizsga.
Puszi az arcokra!
2010. május 4., kedd
Film + szakma
A fenti két szóval jellemezném leginkább a napot. A film tárgya a "Legion" és a "New World". Előbbi kicsit óvodás szintű, utóbbi pedig felettébb vontatott volt. Egyiket sem élveztem kimondottan, de a részemről kitűzött céljukat, az angol nyelv elsajátítását kellőképp teljesítették.
A nap szakma-tanulási része hét tétel átvevésében valósult meg. Már csak öt van hátra, aztán kezdem előlről, aprólékosan. "Muszájkell" jó jegyet kapnom ahhoz, hogy óceánra kerüljek, különben mehetek folyamira, arra pedig nem kimondottan vágyom.
Közben idegesít, hogy néha sem az RDS telefon, sem a messenger nem megbízható. S, ami különösen irritál, az akkor van, amikor egyik sem megy rendesen. Dehát mit is csodálkozom, elvégre mindkettőnek ugyanaz a szolgáltatója.
Egy elég nehézkesen sikeredő céges elszámolás is volt ma, ami rövid ideig jól felhergelte az idegeimet, viszont mérgembe megcsináltam a cég bevételének idei, hetes összesítését és rájöttem, hogy mennyivel jobban megy, mint tavaly, meg azelőtt. Fejlődünk. Utána még egy "N" futárral való félreértés, kellemetlenség gondoskodott arról, nehogy túl sokat örüljek.
Finom volt a tegnap készült borsóleves. Egyre finomabb.
Érdekességként küldöm ezt a weboldalt. Ha akarjátok fejleszteni és felpörgetni az agyatokat, mindenképp ki kell próbálnotok (kapcsoljátok be a hangot a gépen). A rekordom 5 perc egy idegen csapattal:
Haddlám, ki dönti meg?
Néha eszembe jut, hogy mennyire jellemző rám ez a dal: Republic - Jópofa vagyok. Ellenségeim hallgassák heves bólogatással és sok szeretettel!
Jó szórakozást!
A nap szakma-tanulási része hét tétel átvevésében valósult meg. Már csak öt van hátra, aztán kezdem előlről, aprólékosan. "Muszájkell" jó jegyet kapnom ahhoz, hogy óceánra kerüljek, különben mehetek folyamira, arra pedig nem kimondottan vágyom.
Közben idegesít, hogy néha sem az RDS telefon, sem a messenger nem megbízható. S, ami különösen irritál, az akkor van, amikor egyik sem megy rendesen. Dehát mit is csodálkozom, elvégre mindkettőnek ugyanaz a szolgáltatója.
Egy elég nehézkesen sikeredő céges elszámolás is volt ma, ami rövid ideig jól felhergelte az idegeimet, viszont mérgembe megcsináltam a cég bevételének idei, hetes összesítését és rájöttem, hogy mennyivel jobban megy, mint tavaly, meg azelőtt. Fejlődünk. Utána még egy "N" futárral való félreértés, kellemetlenség gondoskodott arról, nehogy túl sokat örüljek.
Finom volt a tegnap készült borsóleves. Egyre finomabb.
Érdekességként küldöm ezt a weboldalt. Ha akarjátok fejleszteni és felpörgetni az agyatokat, mindenképp ki kell próbálnotok (kapcsoljátok be a hangot a gépen). A rekordom 5 perc egy idegen csapattal:
Haddlám, ki dönti meg?
Néha eszembe jut, hogy mennyire jellemző rám ez a dal: Republic - Jópofa vagyok. Ellenségeim hallgassák heves bólogatással és sok szeretettel!
Jó szórakozást!
Sex on the Beach
Most itam meg. Egész jó, csak kell tudni kifizetni... Elbeszélgettünk közben "T"-vel, hogy milyen jó is utazgatni, meg repülni; bennem is felfrssültek az emlékek és mégjobban megkívántam az elutazást. Már csak kedd, szerda, csütörtök és vizsga. A többi kialakul, de legalább már van, mit várjak.
A nap zenéje egy Tom Jones feldolgozás: Prince-től a Kiss. Gekkóba menés előtt pont jó kedvhozó.
Végre rávettem magam és főztem egy finom borsólevest. Nem gondoltam volna, hogy így eltalálom, de én már csak ilyen vagyok: minél többször csinálok valamit, annál nagyképűbb leszek ;)
Szakmai téren megtanultam három tételt a 15-ből. Ha ezeket kapom, simán jó osztályzatot érek el. Holnap átveszek még ötöt s így tovább.
Volt ma még egy múlt heti elszámolás a diszpécserrel és egy ruhavásárlás. Azaz, több ruha vásárlása. A szép inget ma este ki is próbáltam, de egy nő se ráncigálta le rólam... ez csakis azt jelentheti, hogy vagy nem vettek észre, vagy nagyon elszántan tartóztatták magukat :D
Érdekesség, hogy milyen jól meg lehet szédülni egy kis alkoholtól, ha csak borsólevest eszik előttePeti az ember s azt is négy órával korábban. De milyen jól esik utána a lekváros kenyér tejjel :)
Jaaaj, s volt ma még Avatar. Végre lejött 1080-as hádében és megnéztem. Kellemesen csalódtam benne. Mindenkitől csak azt hallom, hogy ilyen, meg olyan kommersz, meghogy elcsépelt amerikai történet s ami jó benne, az csak a sok vizuális effekt. Hát nem osztom ezt a nézetet. A vége sejthető a filmnek és vannak benne óvodásoknak való jelenetek, de mondanivalója is van... és elég aktuális. Érdemes megnézni mindenképp.
Mostmár csak a fekvőtámaszok fele s irány az ágy (másik felét elővigyázatosan ma este, indulás előtt lenyomtam).
Tehát: mindenhol jó, de a legjobb úton :D
Bon voyage!
A nap zenéje egy Tom Jones feldolgozás: Prince-től a Kiss. Gekkóba menés előtt pont jó kedvhozó.
Végre rávettem magam és főztem egy finom borsólevest. Nem gondoltam volna, hogy így eltalálom, de én már csak ilyen vagyok: minél többször csinálok valamit, annál nagyképűbb leszek ;)
Szakmai téren megtanultam három tételt a 15-ből. Ha ezeket kapom, simán jó osztályzatot érek el. Holnap átveszek még ötöt s így tovább.
Volt ma még egy múlt heti elszámolás a diszpécserrel és egy ruhavásárlás. Azaz, több ruha vásárlása. A szép inget ma este ki is próbáltam, de egy nő se ráncigálta le rólam... ez csakis azt jelentheti, hogy vagy nem vettek észre, vagy nagyon elszántan tartóztatták magukat :D
Érdekesség, hogy milyen jól meg lehet szédülni egy kis alkoholtól, ha csak borsólevest eszik előtte
Jaaaj, s volt ma még Avatar. Végre lejött 1080-as hádében és megnéztem. Kellemesen csalódtam benne. Mindenkitől csak azt hallom, hogy ilyen, meg olyan kommersz, meghogy elcsépelt amerikai történet s ami jó benne, az csak a sok vizuális effekt. Hát nem osztom ezt a nézetet. A vége sejthető a filmnek és vannak benne óvodásoknak való jelenetek, de mondanivalója is van... és elég aktuális. Érdemes megnézni mindenképp.
Mostmár csak a fekvőtámaszok fele s irány az ágy (másik felét elővigyázatosan ma este, indulás előtt lenyomtam).
Tehát: mindenhol jó, de a legjobb úton :D
Bon voyage!
2010. május 2., vasárnap
Dédúrkánon
A mai nap meghatározó zenéje, avagy a jókedv felülkerekedése a test fáradalmain.
Délutánra értem haza a májusegyezésből, megírtam a tegnapi blogbejegyzést, aztán gondolkoztam, hogy aludjak, vagy szervezzek verőfényes virrasztást, míg le nem száll az éj. Ez utóbbinál maradtam, úgyhogy, mostmár így az éj leple nagyon beborított. Alig látok ki a fejemből a kevés alvás és az aktív időkihasználás miatt. Nade mindenki tudja "J" mondását: "Minek aludni annyit? Majd a koporsóban ráérünk...". Ennek fényében telt a hétvége s most fejezem be.
Finom volt a lekváros rizs. Annyira kívántam az édes kaját, hogy muszáj volt ezt összehozzam. Nem bántam meg, sőt! Itt a recept: főzzélrizsetrakjrálekvártseddmeg. Eccerű.
Érdekesség, hogy, ha álmos vagyok olyan jól el tudok beszélgetni eberekkel, akik nincsenek is jelen. Szép nyugodtan úgy elgondolkoztam háttal az ágyon, hogy két órán keresztül beszélgettem odaképzelt emberekkel. Ez már kicsit félelmetes, de nem kell aggódni, nem vagyok skizofrén... s ezt a hangok is megmondták!
Most alvásszervezési akció készenlétben, ugyhogy megadom a jelet:
tessék.
Délutánra értem haza a májusegyezésből, megírtam a tegnapi blogbejegyzést, aztán gondolkoztam, hogy aludjak, vagy szervezzek verőfényes virrasztást, míg le nem száll az éj. Ez utóbbinál maradtam, úgyhogy, mostmár így az éj leple nagyon beborított. Alig látok ki a fejemből a kevés alvás és az aktív időkihasználás miatt. Nade mindenki tudja "J" mondását: "Minek aludni annyit? Majd a koporsóban ráérünk...". Ennek fényében telt a hétvége s most fejezem be.
Finom volt a lekváros rizs. Annyira kívántam az édes kaját, hogy muszáj volt ezt összehozzam. Nem bántam meg, sőt! Itt a recept: főzzélrizsetrakjrálekvártseddmeg. Eccerű.
Érdekesség, hogy, ha álmos vagyok olyan jól el tudok beszélgetni eberekkel, akik nincsenek is jelen. Szép nyugodtan úgy elgondolkoztam háttal az ágyon, hogy két órán keresztül beszélgettem odaképzelt emberekkel. Ez már kicsit félelmetes, de nem kell aggódni, nem vagyok skizofrén... s ezt a hangok is megmondták!
Most alvásszervezési akció készenlétben, ugyhogy megadom a jelet:
tessék.
Tegnapi bejegyzés
Hát igen. Május egy. Hajnali fél hétkor keltem, hogy fél tízre Dregán Völgyében, a találkozóhelyen lehessek. Sikerült fix. Igaz, a reggeli finom szalámis tojást csak a helyszínen volt időm elfogyasztani, de odaértem.
Na, jött is egy vagány túra hegyeken völgyeken. Nem volt megerőltető, de a térdem kicsit kellett kíméljem a vége fele, mert kezdett kiújulni az állvahajtóizom-fájásom. Iron Bike-ig el kellene múljon, addig pedig már csak két hét...
A túrát egy láncszakadással és egy kisebb eséssel átvészeltem gond nélkül. 66 km után visszapakolás a kocsikba és irány tíz kilométerrel odébb a májusegyező helyre, ahol legalább százötvenen voltak. A látásból való ismerősök köre kezdetben 15-re, a tábor végén pedig 75-re rúgot. Már csak ezért is megérte elmenni. Na, de a lényeg nem ez.
A sátortábor EKÉs részlegének közepén a tábortűz mellett diszkótér alakult ki két sokwattos hangfal és egy kövekkel kitámasztott karón fityegő, sztroboszkópnak épphogy nevezhető villogó reflektor között. Ha az eszközök nem is, de mi megadtuk az érzést a bulihoz. Jó nagy tombolás,üvöltözés éneklés és szökdösés után - elég korán - öt óra fele lefeküdtünk; pontosabban: bedőltünk a sátorba.
Másnap (ma) evészettel folytattuk, majd irány haza. A társaság felülmúlta az elvárásaimat. Ezúton is gratulálok nekik.
Érdekesség, hogy van olyan, pár négyzetméteres terület, amire, ha az illető felhúzza a sátrát, akkor egész éjszaka - bármerre is fordul - mindig fejjel lejtőnek fog aludni. Én megtaláltam ezt a helyet. Sok más, nem szalonképes kifejezés mellett elneveztem rejtett dombtetőnek...
Május egykor menjetek ti is május egyezni ;)
Jó pihenést!
Na, jött is egy vagány túra hegyeken völgyeken. Nem volt megerőltető, de a térdem kicsit kellett kíméljem a vége fele, mert kezdett kiújulni az állvahajtóizom-fájásom. Iron Bike-ig el kellene múljon, addig pedig már csak két hét...
A túrát egy láncszakadással és egy kisebb eséssel átvészeltem gond nélkül. 66 km után visszapakolás a kocsikba és irány tíz kilométerrel odébb a májusegyező helyre, ahol legalább százötvenen voltak. A látásból való ismerősök köre kezdetben 15-re, a tábor végén pedig 75-re rúgot. Már csak ezért is megérte elmenni. Na, de a lényeg nem ez.
A sátortábor EKÉs részlegének közepén a tábortűz mellett diszkótér alakult ki két sokwattos hangfal és egy kövekkel kitámasztott karón fityegő, sztroboszkópnak épphogy nevezhető villogó reflektor között. Ha az eszközök nem is, de mi megadtuk az érzést a bulihoz. Jó nagy tombolás,
Másnap (ma) evészettel folytattuk, majd irány haza. A társaság felülmúlta az elvárásaimat. Ezúton is gratulálok nekik.
Érdekesség, hogy van olyan, pár négyzetméteres terület, amire, ha az illető felhúzza a sátrát, akkor egész éjszaka - bármerre is fordul - mindig fejjel lejtőnek fog aludni. Én megtaláltam ezt a helyet. Sok más, nem szalonképes kifejezés mellett elneveztem rejtett dombtetőnek...
Május egykor menjetek ti is május egyezni ;)
Jó pihenést!
2010. május 1., szombat
Kerek nap
Olyan szépen alakult, mintha ki lett volna számolva. A reggelt kedvenc kajámmal, a kakaóba aprított kenyérrel kezdtem és utána rátaláltam az egész napot zeneileg meghatározó dalra. Azért határozta meg olyan könnyen a napomat, mert van benne öt másik, így azokat is végigcsámcsoghattam külön-külön. Nagyon szórakoztató időtöltés, ajánlom mindenkinek. Maghallgatásuk után, persze mindegyiket elgitároztam szépen, sorban.
S jön is egy érdekesség máris. Énszerintem egy dalt meg lehet tanulni szeretni. Nem minden dal marad meg az emberben első hallásra s még annál is kevesebb az, ami szimpatikus. Viszont, ha egy szép, igényes zenét többször meghallgatunk, rájövünk, hogy igen, ez tényleg szép és máris kezd hiányozni, ha nem halljuk.
Hogy miről beszélek, alátámasztom egy példával is. Ha kíváncsiak vagytok, hogy működik a dolog, kövessétek az útmutatót:
Tehát előszöris hallgassátok meg ezt a dalt. Itt a szövege, jó, ha olvassátok is közben. Csak akor megyünk tovább, ha meghallgattátok. Na, most jőjjön ugyanaz, megint. Na, ha ez is meghallgattatott, akkor következzék a következő egymás után kétszer, s itt már lehet hanyagolni a szöveget. Ha ez is lejárt, hallgassátok meg két perc múlva megint. Ugye, hogy a kissé összevissza kuszaságból kialakult az a dallam, ami valamit megmozdít.
Na, ennyit a művészetről.
Finom volt a rizses lecsó és az esti, koktélalapozó tojásrántotta, na, de ne szaladjunk annyira előre.
Volt ma nagy tanulás. A szakmai ismereteket tartalmazó könyvnek majdnem a felét sikerült elolvasnom egyszuszra kint az erkélyen. Ha ezt meg tudom ismételni még négyszer, szuper eredményt érhetek el a hetedikei vizsgán.
Internetezgetve megtudtam még azt, hogy az amerikai nagykövetségen igényelhető, hajókázós vízum (a C1/D típusú) itthon is 131 dollár + 11 dollár valami PIN kód hozzá, de a lényeg még az, hogy elméletileg, ha a papirok rendben vannak, egy nap alatt kész van. Ez jó hír. Csak már legyen a kezemben a szerződés, amivel mehetek.
Estére nekiálltam autót mosni a villanyoszlop fényében. Majd holnap reggel meglátom, mi lett az eredmény.
Utána a tegnap már emlegetett aktivity-s találkozón vettem részt, ami végül a Gekkóben volt. Tiszta jóra sikeredett, könnyesre röhögtük magunkat, bár csak három órát töltöttem ott. Lecsúszott egy Long Island koktél is egykettőre húsz lejért. Eddig ez volt a legjobb.
Hazafele átszaladt az orrom előtt egy fekete macska, de éppenhogy majdnem elütötte egy autó s akkor ijedtében visszarohant. Akkor most ez szerencse, vagy nem? Neki biztos az...
Most készülgetni kellene a hétvégére. Sátor, gitár bicikli satöbbi.
Mindenkinek jó majálist. :D
Pápá!
S jön is egy érdekesség máris. Énszerintem egy dalt meg lehet tanulni szeretni. Nem minden dal marad meg az emberben első hallásra s még annál is kevesebb az, ami szimpatikus. Viszont, ha egy szép, igényes zenét többször meghallgatunk, rájövünk, hogy igen, ez tényleg szép és máris kezd hiányozni, ha nem halljuk.
Hogy miről beszélek, alátámasztom egy példával is. Ha kíváncsiak vagytok, hogy működik a dolog, kövessétek az útmutatót:
Tehát előszöris hallgassátok meg ezt a dalt. Itt a szövege, jó, ha olvassátok is közben. Csak akor megyünk tovább, ha meghallgattátok. Na, most jőjjön ugyanaz, megint. Na, ha ez is meghallgattatott, akkor következzék a következő egymás után kétszer, s itt már lehet hanyagolni a szöveget. Ha ez is lejárt, hallgassátok meg két perc múlva megint. Ugye, hogy a kissé összevissza kuszaságból kialakult az a dallam, ami valamit megmozdít.
Na, ennyit a művészetről.
Finom volt a rizses lecsó és az esti, koktélalapozó tojásrántotta, na, de ne szaladjunk annyira előre.
Volt ma nagy tanulás. A szakmai ismereteket tartalmazó könyvnek majdnem a felét sikerült elolvasnom egyszuszra kint az erkélyen. Ha ezt meg tudom ismételni még négyszer, szuper eredményt érhetek el a hetedikei vizsgán.
Internetezgetve megtudtam még azt, hogy az amerikai nagykövetségen igényelhető, hajókázós vízum (a C1/D típusú) itthon is 131 dollár + 11 dollár valami PIN kód hozzá, de a lényeg még az, hogy elméletileg, ha a papirok rendben vannak, egy nap alatt kész van. Ez jó hír. Csak már legyen a kezemben a szerződés, amivel mehetek.
Estére nekiálltam autót mosni a villanyoszlop fényében. Majd holnap reggel meglátom, mi lett az eredmény.
Utána a tegnap már emlegetett aktivity-s találkozón vettem részt, ami végül a Gekkóben volt. Tiszta jóra sikeredett, könnyesre röhögtük magunkat, bár csak három órát töltöttem ott. Lecsúszott egy Long Island koktél is egykettőre húsz lejért. Eddig ez volt a legjobb.
Hazafele átszaladt az orrom előtt egy fekete macska, de éppenhogy majdnem elütötte egy autó s akkor ijedtében visszarohant. Akkor most ez szerencse, vagy nem? Neki biztos az...
Most készülgetni kellene a hétvégére. Sátor, gitár bicikli satöbbi.
Mindenkinek jó majálist. :D
Pápá!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)