A mai reggel munkával kellett volna kezdődjön, de délelőtt még ellötyögtem kicsit az időt ezzel-azzal. Többek közt olvastam csomó jó graffitit, amiből egyik legjobb: "Kedves nyugdíjasok! Mi firkálunk, ti világháborút csináltok. Akkor most ki szégyellje magát?!"
Dél fele végül rászántam magam a biciklijavításra. Sikeresen rendbe is tettem néhányat, de összegezve "M" és "P" munkájával több, mint hetet állítottunk a kiadható biciklik sorába.
Utána rohanás Debrecenbe angolképződni, ahol megtudtam, hogy az amerikai hajózási vízum +131 Dollár. Eddig ez nem volt tiszta. Remélem, nálunk nem drágább.
Megtapasztaltam, hogy mennyire borzalmas tud lenni az, ha sietek, mert kicsit késésben vagyok, de még behozható, és akkor az utolsó tizenöt kilométerben elémáll egy öreg és elszántan, 21 km/h sebességgel előttem zötyög húsz percig, míg sikerül lehagyni a baleset miatt óriási szembeforgalom folytán. Azt hittem, beteszem a kocsit négyesbe, hogy bandukoljon magától, kiszállok, odakocogok menet közben az öreg ablakához s beüvöltök rajta, hátha infarktust kap s akkor mehetek nyugodan ötvennel. Hihetetlen, hogy senki nincs előtte és faluban 21-gyel, valun kívül meg 43-mal ment semmi ok nélkül. Ha ilyen leszek öreg koromban kérlek, lőjjetek le, ne szenvedjenek miattam mások!
Na, ezt valahogy átvészeltem s aztán hazajövés.
Itthon arra gondoltam, hogy jó lenne gyarapítani a fejemben lévő leltárt valami szeszesitallal, ezért fél tizenkettő magasságában elsétáltam a Gekkóba és megittam egy Piña Coladat. Finom volt. Most már koktélt is tudok ajánlani tapasztalatból, ha szükséges.
Na, és itt jön be a képbe érdekességként a bejegyzés címe. Mindig is szerettem, ha éjszaka hallom a cipőm kopogását az úton. Olyankor csend van, nincs sehol egy lélek. Néha elhúz egy-egy autó, de azon kívül semmi. Langyos nyáreleji éj, villanypóznák sárga fénye, egy-egy álmos madárcsicsergés. Tisztán lehet gondolkodni, hogy mi is történik mostanában. Választ persze úgysem találtam, de a ilyenkor a gondolatok jobban szárnyalnak.
Finom volt Debrecenben a két pizzás és két sajtos ízű pizzaszelet cseresznyejoghurttal és grapefruitlével.
Holnap bejelentkezek István bátyám autószerelő úrnál, hogy haddlám a turbóval mit tudnánk csinálni jövő héten s készülgetek a szombati biciklizős-bográcsozós-sátorozós-ottalvós-gitározós-tábortüzes hétvégére. De előtte hivatalos vagyok egy esti házimulatozásra, úgyhogy délutántól ereszdelahajamat!
Cselekedjetek így ti is,
Tiszteletem!
2010. április 30., péntek
2010. április 28., szerda
Álmos nap
Hála a reggeli éjjeli három órás alvásnak, megint korán fekszem. Ez azért is jó, mert holnap sok a dolgom: mielőtt elmennék debrecenbe (16:30), össze kellene csapni a műhelyben hét biciklit, ugyanis elkezdődött a biciklibérlési szezon és máris kölcsönöztek csomót hétvégére.
Ma vizuális élmény- és adatbevitel témája volt itthon nálam: az "Up in the Air"-rel kezdődött, ami egy nagyon jó film, a "Daybreakers"-szel folytatódott, amiről az előbbit nem mondhatom el, viszont jó volt a kerettörténete; befelyezésül pedig két Popper mesterkurzust hallgattam meg, nem is akárhogy. Első előadását lubickolva, laptoppal a mosógépen, kimagolt cseresznyekompóttal a kezemben néztem végig. Még mondja valaki, hogy rossz az élet nálunk. Szegény én...
Volt kis szakmai tanulás is ma, merthát közeledik a vizsga. Napról napra jobban bele kell húzzak.
"L" barátom holnap reggel megy Angliába dolgozni riksásként. Ezúton is kívánok neki kitartást s sok szerencsét.
Ma sikerült valamit megvalósítani, de, hogy mi volt az, azt megtartom magamnak, mert úgy érdekesebb. Majd idővel kiderül, talán...
Finom volt a töltelékes káposzta, amit a hűtőben a polcomon találtam. Nem tudom, hogy került oda, talán enyém, talán nem, de mindenképp finom volt. Sőt, még holnapra is maradt belőle.
Na, a mai délután ilyen itthonmaradósra sikeredet ellenben a holnapival.
Lejetek jók,
Pá!
Ma vizuális élmény- és adatbevitel témája volt itthon nálam: az "Up in the Air"-rel kezdődött, ami egy nagyon jó film, a "Daybreakers"-szel folytatódott, amiről az előbbit nem mondhatom el, viszont jó volt a kerettörténete; befelyezésül pedig két Popper mesterkurzust hallgattam meg, nem is akárhogy. Első előadását lubickolva, laptoppal a mosógépen, kimagolt cseresznyekompóttal a kezemben néztem végig. Még mondja valaki, hogy rossz az élet nálunk. Szegény én...
Volt kis szakmai tanulás is ma, merthát közeledik a vizsga. Napról napra jobban bele kell húzzak.
"L" barátom holnap reggel megy Angliába dolgozni riksásként. Ezúton is kívánok neki kitartást s sok szerencsét.
Ma sikerült valamit megvalósítani, de, hogy mi volt az, azt megtartom magamnak, mert úgy érdekesebb. Majd idővel kiderül, talán...
Finom volt a töltelékes káposzta, amit a hűtőben a polcomon találtam. Nem tudom, hogy került oda, talán enyém, talán nem, de mindenképp finom volt. Sőt, még holnapra is maradt belőle.
Na, a mai délután ilyen itthonmaradósra sikeredet ellenben a holnapival.
Lejetek jók,
Pá!
Whisky
Koncentráltam reggel, hogy jobb lábbal ébredjek. Sikerült. Jó, mozgalmas napom lett. Reggeliztem és, amit kezdtem igazából ébredezni, mondja "M", hogy nagy nap ígérkezik mára és csak egy futár van, úgyhogy ő megy is, mert be kell álljon. Na, mondom, akkor szépen alakul a hét, mert a hétfő is elég forgalmas nap volt. Eltelik fél óra s már én is bicikikliztem, mert két futár sem bírta a rendeléseket. Kivittem vagy hetet, aztán lenyugodtak a kliensek, így éppen volt időm hazajönni, ebédelni s irány Debrecen.
Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.
Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...
Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.
Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.
Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!
Minden jót!
Ott meglepetés fogadott, ugyanis eljött "N", a főnök Budapestről az utolsó szakmai óránkra és tájékoztatott, hogy kb mire számítsunk. Végül kiderült, hogy mégis lesz angol vizsga hetedikén, tehát semmi gond, csak úgy néz ki, hogy állásinterjú nem lesz egybekötve a vizsgával. Ez azt jelenti, hogy levizsgázom, kapok egy minősítést, aztán felírnak egy listára s amint lehet, kiküldenek dolgozni. Kíváncsi vagyok - sikeres vizsga esetén - mennyi időbe telik, míg állást kapok.
Könnyes búcsút vettünk tehát "Ta"-től, aki a szakmai képzést tartotta nekünk; elég valószínű, hogy többet nem látjuk. Mi az évfolyamtársakkal még találkozunk angol órán, vagy, ha nem, akkor vizsgán.
Debrecenből jövet már el is terveztem az estémet: vacsora, aztán bemegyek a Gekkóba s whisky estet tartok. Ez így is történt: ettem az "At" által kínált pityókatokányból, aztán követtem a programot. Fél tizenegykor már a Gekkóban kortyoltam a Chivas Regal-t három jégkockával. Ez, a vodkával ellentétben finom. Talákoztam "T"-vel, akit már olyan régóta nem láttam (4 hónap), hogy azt sem tudtam róla, hogy készül hajóra fotósnak. Na, meg is találtuk a közös hangot egy négyfős asztaltársaság keretében, így legurult egy Jack Daniel's is. Az is három jéggel, az is finom volt. Annak örömére, hogy már a whiskyket is van, hova tegyem az agyamban, elfogadtam "T" meghívását és az asztaltársasággal együt elvonultunk hozzá egy jót vacsorázni.
Itt meg is jegyszem, hogy finom volt a rizs szószos őrölthússal. Aztán a banda lassanként lemorzsolódott, de mi még osztottuk a dolgokat addig, míg arra nem ébredtem, hogy süt a nap s haza is kéne menni. De akkor már aludtam vagy három órát...
Egyáltalán nem bántam meg, hogy jobb lábbal ébredtem.
Érdekesség, hogy hallottam Debrecen fele menet egy dalt a rádióban és mindenképp le akartam jegyezni az együttes nevét valahova, de siettem, meg egy másik jó szám jött egyből utána, azt pedig mindenképp énekelni kellett, ígyhát nem írtam le sehova a banda nevét. El is felejtettem, természetesen. Sokat gondolkoztam később rajta, hogy valahogy tudjam megtalálni a YouTube-n, de hiába. Erre, mikor felkelek, egyből beugrik, hogy: Spooky. De sajnos a keresett dalt nem találtam meg tőlük. Érdekes. Ha megvan, egyből felrakom a linket.
Ti is majd koncentráljatok s jobb lábbal szálljatok le az ágyról!
Minden jót!
2010. április 26., hétfő
Az év legfosabb napja
Egyhangú volt, jóformán nem csináltam olyan dolgot, ami vajmi keveset megdobta volna a hangulatom.
Reggel felkeltem, már tudtam, hogy ez egy fos nap. Megreggeliztem, leültem a gép elé. Megírtam egy mellékletet Pisáról, ami a nap legfőbb tevékenységének számít, ezért büszkén linkelem. Lesz majd még több is.
Gitároztam valami szomorú, egyhangú énekeket. Rájöttem, hogy kellene tanulni. Nekifogtam filmezni, hogy ugye az is egyféle angol tanulás. Megnéztem "Michael Clayton"-t. Jó film volt, de semmit nem mozgatott meg bennem. Aztán mindjárt mondok még valamit később a filmről.
Na, utána egy nagyon mosogattam nagy ímmel-ámmal. Visszaültem, honfoglalóztam, semmi kedvem nem volt ahhoz sem. Csengettek, kopogtak, nem érdekelt, ki az. Gondoltam, ha fontos, felhív. Nem hívott szerencsére. Tovább üldögéltem, próbáltam valami inspiráló zenét hallgatni, sikertelenül. Általában fél óra kellett, míg rájöttem, hogy lejárt egy dal. Sok volt a csend. Megnéztem egy Popper előadást, sok okosat mondott, de nemigazán vidított fel. Beszélgettem messengeren, másnak is ilyen kedve volt. Hazajött "At", neki is ilyen kedve van. Ez ilyen.
Ez egy fotoszintetizálós, vegetálós nap. Semmi sem jó, semmi sem rosz. Idén még nem volt ilyen, de lehet, tavaly se.
Finom volt a kolbászos laska nagy kényszeregve.
Érdekesség, hogy a mai filmet már egyszer láttam kb két éve, de mégis végignéztem. Az ok az volt, hogy mindig csak egyes részleteknél jöttem rá, hogy ezt a filmet eddig a részig már láttam, na, de midig arra gondoltam, hogy lehet lehet, hogy a következő mozzanatnál tovább nem néztem annak idején. A végén kiderült, hogy de igen. A jó az benne, hogy csak a végén jöttem rá, hogy láttam, ekképp teljesen újnak tetszett.
Mindenkinek egy színesebb napot kívánva holnapra búcsúzik Kedves Péter innen, a négy fal közül.
Csókolom!
Reggel felkeltem, már tudtam, hogy ez egy fos nap. Megreggeliztem, leültem a gép elé. Megírtam egy mellékletet Pisáról, ami a nap legfőbb tevékenységének számít, ezért büszkén linkelem. Lesz majd még több is.
Gitároztam valami szomorú, egyhangú énekeket. Rájöttem, hogy kellene tanulni. Nekifogtam filmezni, hogy ugye az is egyféle angol tanulás. Megnéztem "Michael Clayton"-t. Jó film volt, de semmit nem mozgatott meg bennem. Aztán mindjárt mondok még valamit később a filmről.
Na, utána egy nagyon mosogattam nagy ímmel-ámmal. Visszaültem, honfoglalóztam, semmi kedvem nem volt ahhoz sem. Csengettek, kopogtak, nem érdekelt, ki az. Gondoltam, ha fontos, felhív. Nem hívott szerencsére. Tovább üldögéltem, próbáltam valami inspiráló zenét hallgatni, sikertelenül. Általában fél óra kellett, míg rájöttem, hogy lejárt egy dal. Sok volt a csend. Megnéztem egy Popper előadást, sok okosat mondott, de nemigazán vidított fel. Beszélgettem messengeren, másnak is ilyen kedve volt. Hazajött "At", neki is ilyen kedve van. Ez ilyen.
Ez egy fotoszintetizálós, vegetálós nap. Semmi sem jó, semmi sem rosz. Idén még nem volt ilyen, de lehet, tavaly se.
Finom volt a kolbászos laska nagy kényszeregve.
Érdekesség, hogy a mai filmet már egyszer láttam kb két éve, de mégis végignéztem. Az ok az volt, hogy mindig csak egyes részleteknél jöttem rá, hogy ezt a filmet eddig a részig már láttam, na, de midig arra gondoltam, hogy lehet lehet, hogy a következő mozzanatnál tovább nem néztem annak idején. A végén kiderült, hogy de igen. A jó az benne, hogy csak a végén jöttem rá, hogy láttam, ekképp teljesen újnak tetszett.
Mindenkinek egy színesebb napot kívánva holnapra búcsúzik Kedves Péter innen, a négy fal közül.
Csókolom!
2010. április 25., vasárnap
Önismeret...
...ma nem volt az igazi. Vagy talán nagyon is? Még most sem tudom eldönteni, pedig reggel történt az, hogy a lábfájásaim ellenére elhatároztam, elindulok Kolozsvárra és részt veszek a versenyen, ami - úgy gondoltam - 40 kilométeres lesz (7 kör). El is mentem harmadmagammal. Megérkeztünk reggel nyolcra és kipróbltuk a pályát. Hát nagyon kemény volt. Végigmentem rajta egy kört és úgy döntöttem, hogy nem veszek részt a versenyben, merthogy nem tudtam szaladni rendesen a lábfájások miatt; márpedig a pálya elég jelentős részén szaladva, meg biciklit toszigálva lehetett igazán haladni. Na és akkor már jött a többi kreált ok, hogy ugye ne is tartsak fel másokat, meghogy legalább a héten így elmúlik a lábfájás, meghogy akkor lesz, ki fényképezzen, de egy a lényeg: fájt a lábam. Ennyi.
Na, de ezzel még nincs vége. A igazán fájdalmas az volt a dologban, amikor a verseny kezdetekor megtudtam, hogy csak három körös az egész. Azt pedig még hátramenetbe is le tudtam volna menni valahogy. Na, de így jártam. Következőleg előreérdeklődöm.
Így történt hát, hogy az is lehet, jobban ismerem magam a kelleténél. Bele kellett volna vágjaak, ha törik, ha szakad s akkor milyen jól esett volna megtudni, hogy csak három kör az egész. De, ugye, néha túlvariálja az emberfia...
Másik dolog, hogy mire hazaértünk, olyan izomlázam lett a tegnapi túra miatt, mintha ezen a versenyen is részt vettem volna. Úgy bicegtem, mint aki tényleg kihajtotta magát.
Na, de rosszban is van jó: csináltam egy vagon fényképet, amit megintcsak nem rakok fel, merugye mind biciklisek vannak rajtuk, azt meg ti is könnyedén odaképzelhetitek magatok elé.
Rakok fel viszont egy képet a bokámról:
Na, melyik a kakukktolyás?
Érdekes viszont, hogy nem ott fáj, ahol meg van dagadva (bokám, akhillesz), hanem teljesen más helyen.
Ja, meg el ne felejtsem mondani, hogy találtam egy új ínat az akhilleszemen. Én úgy hívom, csipeszkedő izom/ín, mert akkor aktiválódik, ha lábujjhegyre állok. Na az van megdagadva a jobb lábamon. Nem is tudok lábujjhegyre állni...
Érdekességként rájöttem ma egy érdekes dologra. Van egy mondás(om): "ha egy férfi mindenképp meg akar érteni egy nőt, ahhoz vagy nővé kell válnia, vagy megbolondul". Eme aranyköpést kiegészíteném valamivel: ma rájöttem egy érdekes dologra (költői ismétlés az esszében); egy nő mond valamit, azt szentül igaznak hiszi, másokkat is meggyőz arról, hogy az igaz és mitadisten, két nap múlva fix az ellenkezőjét teszi. Na ezzel én úgy vagyok, hogy azt mondom: lakott területen a maximális megengedett sebesség 50 km/h. Ezt szentül igaznak hiszem és másokat is meggyőzök arról, hogy ez így van és ezt érdemes betartani. S mitadisten, mikor megyek a faluban s valaki fix ötvennnel megy előttem, szidom, hogy miért cammog, miért nem megy legalább hatvannal, hogy kicsit haladjunk is.
Szóval értitek a lényeget: felfedeztem egy nagyon jellemző férfi és egy nagyon jellemző női tulajdonságban a hasonlóságot. Most mondjátok meg! Már azon gondolkozom, hogy egész alakos-, avagy csak mellszobrot engedéllyeztessek magamról a hatos kórház elé.
Finom volt a tegnapi, madárlátta tojásrántotta, amit most megnyomtatok vaegy szelet lekvároskenyérrel s egykét fekvőtámaszkodás után végre korai alvás. Ja, s ejsze még ott is járkálok kicsit az erdőben, ha ködös is.
Tehát álmodjatok szépeket; s faluban csak ötvennel!
Jóéjt!
Na, de ezzel még nincs vége. A igazán fájdalmas az volt a dologban, amikor a verseny kezdetekor megtudtam, hogy csak három körös az egész. Azt pedig még hátramenetbe is le tudtam volna menni valahogy. Na, de így jártam. Következőleg előreérdeklődöm.
Így történt hát, hogy az is lehet, jobban ismerem magam a kelleténél. Bele kellett volna vágjaak, ha törik, ha szakad s akkor milyen jól esett volna megtudni, hogy csak három kör az egész. De, ugye, néha túlvariálja az emberfia...
Másik dolog, hogy mire hazaértünk, olyan izomlázam lett a tegnapi túra miatt, mintha ezen a versenyen is részt vettem volna. Úgy bicegtem, mint aki tényleg kihajtotta magát.
Na, de rosszban is van jó: csináltam egy vagon fényképet, amit megintcsak nem rakok fel, merugye mind biciklisek vannak rajtuk, azt meg ti is könnyedén odaképzelhetitek magatok elé.
Rakok fel viszont egy képet a bokámról:
Na, melyik a kakukktolyás?
Érdekes viszont, hogy nem ott fáj, ahol meg van dagadva (bokám, akhillesz), hanem teljesen más helyen.
Ja, meg el ne felejtsem mondani, hogy találtam egy új ínat az akhilleszemen. Én úgy hívom, csipeszkedő izom/ín, mert akkor aktiválódik, ha lábujjhegyre állok. Na az van megdagadva a jobb lábamon. Nem is tudok lábujjhegyre állni...
Érdekességként rájöttem ma egy érdekes dologra. Van egy mondás(om): "ha egy férfi mindenképp meg akar érteni egy nőt, ahhoz vagy nővé kell válnia, vagy megbolondul". Eme aranyköpést kiegészíteném valamivel: ma rájöttem egy érdekes dologra (költői ismétlés az esszében); egy nő mond valamit, azt szentül igaznak hiszi, másokkat is meggyőz arról, hogy az igaz és mitadisten, két nap múlva fix az ellenkezőjét teszi. Na ezzel én úgy vagyok, hogy azt mondom: lakott területen a maximális megengedett sebesség 50 km/h. Ezt szentül igaznak hiszem és másokat is meggyőzök arról, hogy ez így van és ezt érdemes betartani. S mitadisten, mikor megyek a faluban s valaki fix ötvennnel megy előttem, szidom, hogy miért cammog, miért nem megy legalább hatvannal, hogy kicsit haladjunk is.
Szóval értitek a lényeget: felfedeztem egy nagyon jellemző férfi és egy nagyon jellemző női tulajdonságban a hasonlóságot. Most mondjátok meg! Már azon gondolkozom, hogy egész alakos-, avagy csak mellszobrot engedéllyeztessek magamról a hatos kórház elé.
Finom volt a tegnapi, madárlátta tojásrántotta, amit most megnyomtatok vaegy szelet lekvároskenyérrel s egykét fekvőtámaszkodás után végre korai alvás. Ja, s ejsze még ott is járkálok kicsit az erdőben, ha ködös is.
Tehát álmodjatok szépeket; s faluban csak ötvennel!
Jóéjt!
2010. április 24., szombat
Czárán
Megvolt. Lejárt. Viszonylag épségben végigmentem/futottam a kijelölt, 35 kilométeres útvonalon. Néha-néha letértem az ösvényről és fölöslegesen elkolbászoltam a helytelen irányba, de végül mégis sikerült. Helyezésem pontosan nem tudom, de kb. nyolcadik lehet. A lényeg az, hogy jó volt s nem tettem teljesen tönkre a lábaimat, mint az eddigieken. Még maradt bennük kis kraft a holnapi megpróbáltatásra is.
Amint hazaértem, jókora fürösztés, aztán kolbászos-hagymás-kenősajtos tojásrántotta, amiből holnap reggelire is maradt.
Elkapott még így, fáradtan a művészhullám és legitároztam vagy négy órát, de most már ideje egy gyorsan pihentető alvásnak, mert holnap jaj.
Esti érdekességre most nincs idegem, neharagudjon meg senki. Fáradt vagyok, maszlagot meg nem szeretnék írni. Majd holnap, hacsak mégfáradtabb nem leszek.
Szerettem volna pár képet is felrakni, de úgy néz ki, a blogspot nem szeretné. Ő a főnök, marad az is holnapra.
Nyugodalmas jóéjszakát; hallgassátok az éj szavát,
Milyen halk neszt rejt magába s mélyedjetek méz-dunyhába.
Aviszon'látásra!
Amint hazaértem, jókora fürösztés, aztán kolbászos-hagymás-kenősajtos tojásrántotta, amiből holnap reggelire is maradt.
Elkapott még így, fáradtan a művészhullám és legitároztam vagy négy órát, de most már ideje egy gyorsan pihentető alvásnak, mert holnap jaj.
Esti érdekességre most nincs idegem, neharagudjon meg senki. Fáradt vagyok, maszlagot meg nem szeretnék írni. Majd holnap, hacsak mégfáradtabb nem leszek.
Szerettem volna pár képet is felrakni, de úgy néz ki, a blogspot nem szeretné. Ő a főnök, marad az is holnapra.
Nyugodalmas jóéjszakát; hallgassátok az éj szavát,
Milyen halk neszt rejt magába s mélyedjetek méz-dunyhába.
Aviszon'látásra!
2010. április 23., péntek
Felkészülődés
De csak lelkileg. Holnap Czárán, aztán, kitudja, Marosbike.
Befejeztem teljesen a biciklimet, mostmár végre minden oké rajta, indulhat a menet.
Elszámoltam a diszpécserrel a hetet, úgyhogy jöhet a mozgalmas hétvége.
Megpróbáltam összehozni valami éneket is, de semmi jó nem sült ki belőle, úgyhogy egyszerű gitározgatásnak lehet csak nevezni azt, amit műveltem. Kedvem egyhangú, lapos. Ez azt kell, hogy jelentse, hogy holnap könnyedén jobb lehet, mert amihez viszonyítom: a mai.
Érdekes meglepetés ért ma este, de, persze ezt csak azért, hogy eggyel több kíváncsi legyen a világon. >:)
Mai érdekesség: ami a miénk, az a miénk? Ha megszerzünk valamit, mi biztosít minket affelől, hogy az a miénk? Pl a házam: enyém, családomé, országomé? Vagy a pénzem: enyém, bankoké, polgártársaimé? Bonyolult, nem? Hát, még, ha azt kérdem, a feleséged, férjed, barátod, barátnőd, szerelmed? Mind birtokos jelző, de vajon, helytálló?
A sok talány után elmondom, hogy finom volt a tojásrántotta kenősajttal (mondhatni, omlett).
Mindenkinek pihentető pihenést, főleg azoknak, akik holnap túráznak.
Pápá!
Befejeztem teljesen a biciklimet, mostmár végre minden oké rajta, indulhat a menet.
Elszámoltam a diszpécserrel a hetet, úgyhogy jöhet a mozgalmas hétvége.
Megpróbáltam összehozni valami éneket is, de semmi jó nem sült ki belőle, úgyhogy egyszerű gitározgatásnak lehet csak nevezni azt, amit műveltem. Kedvem egyhangú, lapos. Ez azt kell, hogy jelentse, hogy holnap könnyedén jobb lehet, mert amihez viszonyítom: a mai.
Érdekes meglepetés ért ma este, de, persze ezt csak azért, hogy eggyel több kíváncsi legyen a világon. >:)
Mai érdekesség: ami a miénk, az a miénk? Ha megszerzünk valamit, mi biztosít minket affelől, hogy az a miénk? Pl a házam: enyém, családomé, országomé? Vagy a pénzem: enyém, bankoké, polgártársaimé? Bonyolult, nem? Hát, még, ha azt kérdem, a feleséged, férjed, barátod, barátnőd, szerelmed? Mind birtokos jelző, de vajon, helytálló?
A sok talány után elmondom, hogy finom volt a tojásrántotta kenősajttal (mondhatni, omlett).
Mindenkinek pihentető pihenést, főleg azoknak, akik holnap túráznak.
Pápá!
2010. április 22., csütörtök
Melegedik a tea
Annyira előrehaladtunk az írott elektronikus kommunikáció terén, ugye, hogy már szükséges a szmájlik (emoticon), environmentek és mozgó, hangot kiadó: audible-k használata ahhoz, hogy megfelelően ki tudjuk fejezni magunkat. Mi lesz a következő? Ahogy a zene terén, a koncerteken divatba fognak jönni a szagok/illatok, úgy fognak a írásban egyezményes jelek kialakulni a hangsúly kifejezésére is. Pl: hagyományosan a hangsúly: MElegedik a TEa, de, ahogy én akartam írni, népi ének-, dallamszerűen: MElegedik Atea (mint ahogy "...VÁlogatják Amagját"). Erről ennyit; ebben a bejegyzésben első volt az érdekesség.
S közben "Megisvanmár Atea", úgyhogy itt kortyolgatom sajtkrémes kenyér kíséretében.
Kipróbáltam az espédé cipőt s pedált s fel is avattam. A Vladimirescu és Plevnei sarkán ügyesen, ahogy kell, kiakasztottam a pedálból a cipőt, de az utolsó pillanatban, amikor tettem volna a lábam a földre, mintha csak hirtelen mágnesessé vált volna a klipsz, visszakattant a dolog. A többit el lehet képzelni: taknyoltam egy becsületest. Ez után egész nap az az érzésem volt, hogy valamim valahová oda van kapcsolódva s figyeljek, nehogy pont feltétlen szükségem legyen rá és ne tudjam megmozdítani. Remélem, majd kialakul a cipőlekattintó reflex s nyugodtabban használhatom.
Voltam képződni. Szóba hozódott az angol vizsga kérdése, de választ nem kaptunk rá. Talán majd következő alkalommal.
Lerakatban vásároltam két pár külsőt, mert a mostaniak már nagyon kopottak: egy pár Maxis High Rollert a vasárnapi Maros bikera és egy Kenda K52 Street-et aszfaltra. Viszont van még a műhelyben egy vadonatúj Schwalbe Space, csak az olyan brutális, hogy csak esős időben merem felrakni. Mindenképp viszem magammal mindkettőt, mert kitudja, milyen idő lesz.
Ja s szarvat is vettem a bringára, hogy, ha beragad az espédé, legyen, mi kárt tegyen bennem.
Apropó! Egy witz: tudjátok, miért nem sírt Pistike, mikor elesett a biciklivel?
???
Mert átszúrta a tüdejét a kormány...
Sajnos lemaradtam a váradi Critical Mass-ről, merthát választhattam: vagy ez, vagy a szombati Czárán. Hát így esett a választás.
Fő az, hogy holnapután Czárán Gyula teljesítménytúra, aztán pedig talán Maros Bike.
Mára virradóra nagyon furcsát álmodtam: valami kiránduláson lehettem Brüsszelben. Felébredtem (álmomban) és átléptem a szemközti szobába kajálni valamit, de üres volt a hűtő, hát úgy gondoltam, kilépek az üzletbe vásárolni valamit. Igen ám, de nem volt rajtam semmi, csak egy boxer. Na, nem baj, gondoltam, úgyis csak az üzletig megyek. Arra fele menet viszont valami miatt - már nem emlékszem tisztán - el kellett sétáljak valamivel távolabb. Addig-addig távolodtam, míg már nagyon kellemetlenül éreztem magamat egy szál alsógatyában a sok ember között, aki mind engem bámult. Elkezdtem hát visszafele szaladni, de - szokásomhoz hűen - elvétettem az irányt és kegyetlenül eltévedtem. Csak szaladtam és szaladtam tömbházak közt, hidakon át s még autópályára is felkeveredtem, míg végül sikerült valahogy visszatalálni. Ahogy beléptem újra a szobámba, annyira megkönnnyebbültem, hogy felébredtem. Történt álmomban még sok más dolog is, de arra nem térek ki.
Így történt hát e mai napon, hogy a blogomba két érdekesség is belekeveredett. Legyen ez kárpótlás egyik brüsszeli napomért.
Finom volt a reggeli lekváros laska kissé erjedt lekvárral, ami még exotikusabbá tette az eledelt.
Ma esti szokásos blogolvasásom elmarad, merthát nekem sincs mindig netem.
Aludjatok s cselekedjetek Vörösmartyval:
"Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett."
Ugye, ugye?!
S a nap zenéje. Debrecentől hazáig szólt.
Pá!
S közben "Megisvanmár Atea", úgyhogy itt kortyolgatom sajtkrémes kenyér kíséretében.
Kipróbáltam az espédé cipőt s pedált s fel is avattam. A Vladimirescu és Plevnei sarkán ügyesen, ahogy kell, kiakasztottam a pedálból a cipőt, de az utolsó pillanatban, amikor tettem volna a lábam a földre, mintha csak hirtelen mágnesessé vált volna a klipsz, visszakattant a dolog. A többit el lehet képzelni: taknyoltam egy becsületest. Ez után egész nap az az érzésem volt, hogy valamim valahová oda van kapcsolódva s figyeljek, nehogy pont feltétlen szükségem legyen rá és ne tudjam megmozdítani. Remélem, majd kialakul a cipőlekattintó reflex s nyugodtabban használhatom.
Voltam képződni. Szóba hozódott az angol vizsga kérdése, de választ nem kaptunk rá. Talán majd következő alkalommal.
Lerakatban vásároltam két pár külsőt, mert a mostaniak már nagyon kopottak: egy pár Maxis High Rollert a vasárnapi Maros bikera és egy Kenda K52 Street-et aszfaltra. Viszont van még a műhelyben egy vadonatúj Schwalbe Space, csak az olyan brutális, hogy csak esős időben merem felrakni. Mindenképp viszem magammal mindkettőt, mert kitudja, milyen idő lesz.
Ja s szarvat is vettem a bringára, hogy, ha beragad az espédé, legyen, mi kárt tegyen bennem.
Apropó! Egy witz: tudjátok, miért nem sírt Pistike, mikor elesett a biciklivel?
???
Mert átszúrta a tüdejét a kormány...
Sajnos lemaradtam a váradi Critical Mass-ről, merthát választhattam: vagy ez, vagy a szombati Czárán. Hát így esett a választás.
Fő az, hogy holnapután Czárán Gyula teljesítménytúra, aztán pedig talán Maros Bike.
Mára virradóra nagyon furcsát álmodtam: valami kiránduláson lehettem Brüsszelben. Felébredtem (álmomban) és átléptem a szemközti szobába kajálni valamit, de üres volt a hűtő, hát úgy gondoltam, kilépek az üzletbe vásárolni valamit. Igen ám, de nem volt rajtam semmi, csak egy boxer. Na, nem baj, gondoltam, úgyis csak az üzletig megyek. Arra fele menet viszont valami miatt - már nem emlékszem tisztán - el kellett sétáljak valamivel távolabb. Addig-addig távolodtam, míg már nagyon kellemetlenül éreztem magamat egy szál alsógatyában a sok ember között, aki mind engem bámult. Elkezdtem hát visszafele szaladni, de - szokásomhoz hűen - elvétettem az irányt és kegyetlenül eltévedtem. Csak szaladtam és szaladtam tömbházak közt, hidakon át s még autópályára is felkeveredtem, míg végül sikerült valahogy visszatalálni. Ahogy beléptem újra a szobámba, annyira megkönnnyebbültem, hogy felébredtem. Történt álmomban még sok más dolog is, de arra nem térek ki.
Így történt hát e mai napon, hogy a blogomba két érdekesség is belekeveredett. Legyen ez kárpótlás egyik brüsszeli napomért.
Finom volt a reggeli lekváros laska kissé erjedt lekvárral, ami még exotikusabbá tette az eledelt.
Ma esti szokásos blogolvasásom elmarad, merthát nekem sincs mindig netem.
Aludjatok s cselekedjetek Vörösmartyval:
"Gondolj merészet és nagyot,
És tedd rá éltedet:
Nincs veszve bármi sors alatt
Ki el nem csüggedett."
Ugye, ugye?!
S a nap zenéje. Debrecentől hazáig szólt.
Pá!
Transylmania szép dallal
Van egy futárunk, "L", aki minden rendelést bevállal és emiatt sok helyről egy csomót késik. Na, ma miatta kaptam letolást egyik klienstől, hogy milyen dolog az, hogy ő elküld nyolc fogmintát, amiből kettő időben oda kell érjen és a futár késik vele másfél órát. Hát, mit mondjak, igaza volt. Valahogy olyan hangulatban kapott el (honfoglaló közben), hogy nemigen idegesített a dolog. Majd megoldjuk valahogy a futárral, hogy azé legyen elég az ilyesmiből.
Finom volt reggelire a kolbászos tojásrántotta s azt hiszem, most, estére is az lesz. Mármint, ami megmaradt belőle.
Nekikezdtem a "Leon, a profi" című filmnek, amit megszakítottam egy Transylmania koncerttel, de most, nemrég befejeztem. Mindkettő nagyon jó volt. A filmet igazán érdemes megnézni, a koncertet pedig meghallgatni egy következő alkalommal, ugyanis jó szokásuk szerint ma este is hozták a formájukat:
Holnap biciklijavítás, biciklieladás (talán) és képződés programpontok fognak bekövetkezni.
Érdekességként továbbszövöm a tegnapi érdekességet: hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Nade miért is? Hát mert a hazug ember tudja magáról, hogy hazug és másokhoz úgy viszonyul; ezzel pedig meg is határozta saját kilétét (ki-létét).
Ezt a viszonyulásos emberi kapcsolatformát ma este nagyon szépen megzenésítette a Transylmania. Babits verse volt az:
“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”
Ugye, hogy szépen is le lehet írni azt, amit én nagy erőlködéssel tegnapsma végigfilozófáltam.
Tehát aludjatok szép dallal!
Finom volt reggelire a kolbászos tojásrántotta s azt hiszem, most, estére is az lesz. Mármint, ami megmaradt belőle.
Nekikezdtem a "Leon, a profi" című filmnek, amit megszakítottam egy Transylmania koncerttel, de most, nemrég befejeztem. Mindkettő nagyon jó volt. A filmet igazán érdemes megnézni, a koncertet pedig meghallgatni egy következő alkalommal, ugyanis jó szokásuk szerint ma este is hozták a formájukat:
Holnap biciklijavítás, biciklieladás (talán) és képződés programpontok fognak bekövetkezni.
Érdekességként továbbszövöm a tegnapi érdekességet: hazug embert hamarabb utolérik, mint a sánta kutyát. Nade miért is? Hát mert a hazug ember tudja magáról, hogy hazug és másokhoz úgy viszonyul; ezzel pedig meg is határozta saját kilétét (ki-létét).
Ezt a viszonyulásos emberi kapcsolatformát ma este nagyon szépen megzenésítette a Transylmania. Babits verse volt az:
“Mindenik embernek a lelkében dal van,
És a saját lelkét hallja minden dalban.
És akinek szép a lelkében az ének,
Az hallja a mások énekét is szépnek”
Ugye, hogy szépen is le lehet írni azt, amit én nagy erőlködéssel tegnapsma végigfilozófáltam.
Tehát aludjatok szép dallal!
2010. április 21., szerda
Espédé
Aki nem tudná, mi az, annak elmondom, hogy olyan fajta pedál és cipőfajta, ami egy egészséges kattanással egymáshoz kapcsolódik lehetővé téve azt, hogy a lábunkkal ne csak nyomni, hanem húzni is tudjuk a pedált. A cipőt és pedált Debrecenben a Chilisportban vásároltam és így néz ki, csak a szürke helyett fekete és a 2008 helyett 2010-es.
Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.
Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.
Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.
Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.
S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.
S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.
Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.
Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.
Ezen kívül még képződtem és dícséretben is részesültem. Elszomorító dolog viszont az, hogy május hetedikén nem lesz angol vizsga, csak szakmai és akkor azt mondják, hogy aki angolra is jelentkezett, az nem vizsgázhat, viszont ezt meggondolatlanságnak tartom, mert akkor inkább nem jelentkeztem volna angolra s akkor tudnék vizsgázni. Márpedig ez szerintem hülyeség, kérem s ezt megmondta Besenyő Pista bácsi is. Tehát a dolgot mindenképp adminisztrációs hibának tekintem és elvárom, hogy mihamarabb oldódjon meg. Erről ennyit.
Másrészt: volt ma munka és egy szem eső sem esett. Úgy néz ki, az égiek is olvassák a blogomat, de legalább Thornak biztos bejön. Háha a Czárán és Kolozsvári versenyek előtt is beleolvas.
Na, igen. Hétvégén Czárán és Maros túrák. Úgy egyeztem, hogy, ha erőnlétileg és egészségileg jól sikerül a szombati Czárán, akkor irány vasárnap a Maros. Na nem, hát nem. Akkor lesz más vasárnapra. Pl filmezés: Kelly's Heroes.
Érdekesség: ha valamivel meg akarunk mást változtatni és az nem ér célt, de mi azt hisszük, hogy igen, akkor valójában mégiscsak abba az irányba változik a dolog, amelyikbe szeretnénk. Merthogy azzal, hogy azt hisszük, célbaért, kissé megváltozik a hozzáállásunk, és végül milyen tanulságot lehet levonni az egészből? Másokhoz való viszonyulásunk abban áll vagy bukik, hogy mi mit gondolunk arról, hogy a másig hogy viszonyul hozzánk. Kicsit bonyolult, de egyszerűbben: minden ilyen dolog tőlünk, vagyis a hozzáállásunktól függ.
S finom volt a tegnapi főétel maradéka, amit laskával feltöltve ettem: csirkemelles-gombaszószos laskaként.
S Máté Péter tudott valamit: Ő (She). S aki a Backstreet Boys-t szidja, jó ember nem lehet. Még. Akárcsak én régebben.
...mert mostám ugye jó vagyok.
Na, de a sok maszlag után ezt nézzétek meg mosolygás nélkül. S akkor beteszlek a mosolyvisszatartórekordfelállító bejegyzésembe. Míg én néztem, kicsit otthon éreztem magam s jól esett.
Nyugodalmas jóéjszakát, s hogy is? Ja: csüssz.
2010. április 19., hétfő
Megint, mi blog?
Nade a blog az olyan, hogy én azt írom le benne, ami történt. Lehessen olvasni, lássa, aki akarja, hogy mi, merre, hány óra. Megpróbálom nem átmásítani, nem elhallgatni azokat a dolgokat, amik megtörténtek, pedig sokszor sokkal egyszerűbb lenne. Ritkán van olyan, hogy valami fontosat ne említenék meg. Esetleg csak elfelejtem épp. Ha kicsit is de mindent próbálok beleírni.
KIVÉTEL: ilyenolyan érzések és néha, ha szükséges, azok okai. Legyen az pozitív, vagy negatív. Azokat leginkább - akárcsak eddig is - megtartom magamnak. Bárki tehát, aki olvassa, ezt tudja.
Mai nap hátsórészpihentetősre volt tervezve. Már annyira nem fáj, ezért holnap gyorsan kipróbálom, milyen futárkodni, mert emberhiány van. Drukkoljatok hát, hogy a másik ülés máshol támaszkodjon. Ma fos, esős idő volt; hátha kisírta magát s holnap kacagni fog.
Volt még fínom, párolt csirkemell gombaszósszal "E"-nek köszönhetően és rájöttem, hogy a kedvencem mostanában a cseresznye izű lé (figyelitek, haladok). Említett étek után kipróbálásra került a Chardonnay, hogy majd a május hetedikei vizsgán büszkén ajánlgathassam a menü mellé - mert már ugye tudom, hogy milyen jól talál a csirkehúshoz.
Gyorsan telik az idő, így ki is ment a fejemből, hogy bizony, most szombaton Czárán teljesítménytúra. Ez még oké, de azt is elfelejtettem, hogy utána való napon, vasárnap pedig kolozsvári XC verseny. Ha a lábam úgy akarja és helyrejön addig, akkor állok elébe, de addig sokat nem tudok nyilatkozni. Holnap-holnapután meglátjuk, hogy áll(ok).
Mai extra legyen az első bekezdés. Most a szokásos, majd végre egy korai lefekvés.
Aludjatok ezzel!
KIVÉTEL: ilyenolyan érzések és néha, ha szükséges, azok okai. Legyen az pozitív, vagy negatív. Azokat leginkább - akárcsak eddig is - megtartom magamnak. Bárki tehát, aki olvassa, ezt tudja.
Mai nap hátsórészpihentetősre volt tervezve. Már annyira nem fáj, ezért holnap gyorsan kipróbálom, milyen futárkodni, mert emberhiány van. Drukkoljatok hát, hogy a másik ülés máshol támaszkodjon. Ma fos, esős idő volt; hátha kisírta magát s holnap kacagni fog.
Volt még fínom, párolt csirkemell gombaszósszal "E"-nek köszönhetően és rájöttem, hogy a kedvencem mostanában a cseresznye izű lé (figyelitek, haladok). Említett étek után kipróbálásra került a Chardonnay, hogy majd a május hetedikei vizsgán büszkén ajánlgathassam a menü mellé - mert már ugye tudom, hogy milyen jól talál a csirkehúshoz.
Gyorsan telik az idő, így ki is ment a fejemből, hogy bizony, most szombaton Czárán teljesítménytúra. Ez még oké, de azt is elfelejtettem, hogy utána való napon, vasárnap pedig kolozsvári XC verseny. Ha a lábam úgy akarja és helyrejön addig, akkor állok elébe, de addig sokat nem tudok nyilatkozni. Holnap-holnapután meglátjuk, hogy áll(ok).
Mai extra legyen az első bekezdés. Most a szokásos, majd végre egy korai lefekvés.
Aludjatok ezzel!
2010. április 18., vasárnap
192
Ez lett a tegnapi 170-es tervből. A sztori persze nem ennyire egyszerű. Az úgy történt, hogy elindultunk szépen reggel hétkor. Jó kavicsos úton csordogáltunk kezdetben vagy 15 km-t, majd fel aszfaltra s ott adjad neki. Na, nekem az volt a nagy hibám, hogy beálltam "T" mögé, aki elég keményen kente. A logikám az volt, hogy, ha a leggyorsabb mögé állok s tartom a tempót, akkor bejó, hogy nem fogok leszakadozni a - rajtam kívül - négytagú társaságtól. A terv elhamarkodott s ekképp helytelen volt, ugyanis azt értem el a felzárkózásommal, hogy az erőltetéstől jól megfájdult az "állvahajtós" izmom. Vagyis tovább csak ülve tudtam hajtani a biciklit, ami hosszú távon aszfalt úton is kegyetlen, nemhogy köves terepen. Na, így kezdődött. S volt még hátra 150 km. A folytatás egyre kellemetlenebb volt. Amiatt, hogy nem tudtam felállni a pedálra, néha szikrázott a szemem, úgy fájt a nemesebbik felem. Századik kilométernél felcsavartam az amúgy kemény és merev ülésemre egy hosszúujjút, ami némileg csökkentette a szenvedést. Mikor elérkeztünk arra a pontra, ahol újra kavicsos út következett volna, lemondtam a megpróbáltatásról és elhatároztam, hogy a hosszabbik, de viszonylag sima aszfalt utat választom. Így is tettem s különböző okok miatt két másik társam is csatlakozott hozzám. Kettévált tehát az öt ember. Mármint a csoport :))
Így folytattuk utunkat hármasban még kilencven km-n keresztül. A túra utolsó szakaszéban már annyira fájt az említett testrészem, hogy asse tudtam, hova tegyem magam, hogy kicsit enyhüljön. Végül a tízórai (22, ugye) hazaérkezés véget vetett a tortúrának. A fürdőkádban észleltem, hogy bizony jó ujjnyira, majnem tenyérnyi helyen megdagadt a biciklinülő csontom alatt a hús, kifehéredett s körbe keményen lila. Megnyugodtam tehát, hogy volt alapja a jajgatásomnak.
Közbe ne felejtsem, hogy finom volt a Quattro Stagioni a belényesi pizzázóban.
Ez történt reggel hattól tízig. Annyi kaját megettem és annyi vizet megittam, hogy egy kisebb szomáliai család jóllakott volna és tisztálkodhatott volna belőle két napig s mégis, megint éhes vagyok. Na, de majd a holnap készülő ebéd helyreállítja az étvágyam.
Érdekesség, hogy kilométeróra nélkül rendesen rosszul esik biciklizni. Akinek nincs, mindenképp vegyen. (Nem volt valami mély, gondolatokat ébresztő a mai érdekesség, de, kérlek, bocsássátok ezt ma meg nekem). Majd holnap az lesz jó?
Könnyű álmot hozzon a éj!
Így folytattuk utunkat hármasban még kilencven km-n keresztül. A túra utolsó szakaszéban már annyira fájt az említett testrészem, hogy asse tudtam, hova tegyem magam, hogy kicsit enyhüljön. Végül a tízórai (22, ugye) hazaérkezés véget vetett a tortúrának. A fürdőkádban észleltem, hogy bizony jó ujjnyira, majnem tenyérnyi helyen megdagadt a biciklinülő csontom alatt a hús, kifehéredett s körbe keményen lila. Megnyugodtam tehát, hogy volt alapja a jajgatásomnak.
Közbe ne felejtsem, hogy finom volt a Quattro Stagioni a belényesi pizzázóban.
Ez történt reggel hattól tízig. Annyi kaját megettem és annyi vizet megittam, hogy egy kisebb szomáliai család jóllakott volna és tisztálkodhatott volna belőle két napig s mégis, megint éhes vagyok. Na, de majd a holnap készülő ebéd helyreállítja az étvágyam.
Érdekesség, hogy kilométeróra nélkül rendesen rosszul esik biciklizni. Akinek nincs, mindenképp vegyen. (Nem volt valami mély, gondolatokat ébresztő a mai érdekesség, de, kérlek, bocsássátok ezt ma meg nekem). Majd holnap az lesz jó?
Könnyű álmot hozzon a éj!
Hogy az a sietés!
Már megint nagysürgősen írdogálok, merthogy kiderült, hogy holnap (ma) hajnalban indulunk bicajozni egyet Mountain Ridersékkel a Vida völgyébe a környező hegyek lábainál. A túra úgy kb 170 km, tehát ajánlott egy jót pihenni előtte, ami - úgy érzem - öt óra alatt nemigen fog összejönni. Mindenképp nekiesek, aztán lesz, ami lesz. Biciklim már teljes mértékben fel van szerelve, mindössze egy kulacstartó hiányzik, de remélhetőleg azt holnap reggel még felbiggyesztem valahogy.
Mai nap képződéses nap volt, aztán folytatódott óceánjárós tájékoztatóbeszélgetésekkel barátok körében, majd leszomorodás, mert hát olyan is kell ugyebár s aztán üléscső és üléscsőbilincs vásárlása "J"-től. Mindezek után nekiálltam a biciklinek, ami jelenleg már a holnapi megpróbáltatásokat várja.
Lényeges dolog, hogy műsorváltozás történt ugyanis nem most 30-án, hanem május 7-én lesz a vizsgám. Ez annyiban jó, hogy több időm van felkészülni. Az oktatóink mai hozzáállásából úgy érzem, hogy mindenképp fog sikerülni a vizsgám s akkor osztán ereszd el a hajamat. Mindössze a Tusványos szervezése miatt aggódom kicsit, merthogy, ha nem leszek akkor oda kell találni egy felelősségtudatos emberkét, aki nem hoz sem rám, sem az egész rendezvényre szégyent, sőt, növeli annak színvonalát. Deszépen leírtam. S, ha sikerül a vizsga, akkor már csak egy ilyen ember kellene.
Finom volt a KFC-s csirkemell muszájból.
A mai érdekesség az lesz, hogy utálom az olyan férfiakat, akik úgy viselkednek, mint én. Egyből vetélytársakként kezelem és nagyon nehéz ezt a hozzáállást elfojtani. Lehet, valahol mélyen köze van a természetes szelekcióhoz. Én sem értem.
Na, de elég a szószövésből, nyomjam le a szokásosat s feküdjek bele az ágyba, egykettő!
Aki alszik, jól teszi. Pá!
Mai nap képződéses nap volt, aztán folytatódott óceánjárós tájékoztatóbeszélgetésekkel barátok körében, majd leszomorodás, mert hát olyan is kell ugyebár s aztán üléscső és üléscsőbilincs vásárlása "J"-től. Mindezek után nekiálltam a biciklinek, ami jelenleg már a holnapi megpróbáltatásokat várja.
Lényeges dolog, hogy műsorváltozás történt ugyanis nem most 30-án, hanem május 7-én lesz a vizsgám. Ez annyiban jó, hogy több időm van felkészülni. Az oktatóink mai hozzáállásából úgy érzem, hogy mindenképp fog sikerülni a vizsgám s akkor osztán ereszd el a hajamat. Mindössze a Tusványos szervezése miatt aggódom kicsit, merthogy, ha nem leszek akkor oda kell találni egy felelősségtudatos emberkét, aki nem hoz sem rám, sem az egész rendezvényre szégyent, sőt, növeli annak színvonalát. Deszépen leírtam. S, ha sikerül a vizsga, akkor már csak egy ilyen ember kellene.
Finom volt a KFC-s csirkemell muszájból.
A mai érdekesség az lesz, hogy utálom az olyan férfiakat, akik úgy viselkednek, mint én. Egyből vetélytársakként kezelem és nagyon nehéz ezt a hozzáállást elfojtani. Lehet, valahol mélyen köze van a természetes szelekcióhoz. Én sem értem.
Na, de elég a szószövésből, nyomjam le a szokásosat s feküdjek bele az ágyba, egykettő!
Aki alszik, jól teszi. Pá!
2010. április 17., szombat
Érkezet
Nemrég estem be az ajtón. A hét szupernek könyvelhető el. Sajnos, csak ma tudtam feltenni a bejegyzéseimet visszamenőleg, mert messzeföldön nem volt nethezférési lehetőségem, de így, utólag is fogadjátok szeretettel. Nekiálltam, hogy rakjak melléjük képeket is, de nincs idegem, meg erőm, úgyhogy azt majd egy külön mellékletként. Amúgy is tartozom még egy olasz és egy osztrák-szlovák útinaplóval s akkor majd azokkal együtt ezt is jól megtarkítom képekkel, csak legyen kis nyugalom.
Most se eresztem nagyon el a szavak szekerének gyeplőjét, ugyanis pár óra múlva indulhatok Debrecenbe képződni egész nap - lehet sajnálni -, de immáron gyönyörűszép, friss nyárigumikkal, úgyhogy, ha ottvannak a randőrbácsik, megmutatom nekik kedvesen, hátha visszaadják a tízezrest. Ha éppen el nem vesznek valami másért mégegyet...
Hattalmasan fínom volt az a kaja, amit a Paprika csárdában ettünk az osztrák-magyar határon. Szuper kiszolgálás, tolerálható árak éshátpersze nagyon íletes étel: rántott sonka smégegysmás.
Na, de hagyjak szót holnapra is.
Aviszont látásra!
Most se eresztem nagyon el a szavak szekerének gyeplőjét, ugyanis pár óra múlva indulhatok Debrecenbe képződni egész nap - lehet sajnálni -, de immáron gyönyörűszép, friss nyárigumikkal, úgyhogy, ha ottvannak a randőrbácsik, megmutatom nekik kedvesen, hátha visszaadják a tízezrest. Ha éppen el nem vesznek valami másért mégegyet...
Hattalmasan fínom volt az a kaja, amit a Paprika csárdában ettünk az osztrák-magyar határon. Szuper kiszolgálás, tolerálható árak éshátpersze nagyon íletes étel: rántott sonka smégegysmás.
Na, de hagyjak szót holnapra is.
Aviszont látásra!
2010. április 15., csütörtök
Ki mit gyűjt?
Van, aki érmét, van, aki kitűzőt, de ma reggel a buszon olyan is akadt, aki reklámszatyort. Igaz, nem kedvtelésből, hanem szükségből, ugyanis voltak utasok, akik néha több szeszesitalt gyűrtek magukba, mint amit a gyomruk elbírt.
A nap buszozásról szólt egy egyórás luxemburgi városnézéssel, ami annyira volt elég, hogy vegyek kaját és néhány különleges sört.
Luxemburg szép ország/város. A tisztaság jellemző, a házak szépek, az emberek nyugodtak, kedvesek. Este megérkeztünk Regensburgba, ahol elfoglaltuk a rögtön az autópálya mellé épülő szállásunkat. Itt már a zuhanyzóval sem volt gond, így a közmegelégedés a magaslatokra hágott.
Finom volt a luxemburgi kecskesajtból és felvágottból készített szendvics.
A mai bejegyzés, akárcsak a pár nappal ezelőttiek, kissé száraz, dehát na. Másra kell fordítsam az energiám. Most mély alvás, hogy holnap jól nézhessem meg Regensburg városát.
'stét!
A nap buszozásról szólt egy egyórás luxemburgi városnézéssel, ami annyira volt elég, hogy vegyek kaját és néhány különleges sört.
Luxemburg szép ország/város. A tisztaság jellemző, a házak szépek, az emberek nyugodtak, kedvesek. Este megérkeztünk Regensburgba, ahol elfoglaltuk a rögtön az autópálya mellé épülő szállásunkat. Itt már a zuhanyzóval sem volt gond, így a közmegelégedés a magaslatokra hágott.
Finom volt a luxemburgi kecskesajtból és felvágottból készített szendvics.
A mai bejegyzés, akárcsak a pár nappal ezelőttiek, kissé száraz, dehát na. Másra kell fordítsam az energiám. Most mély alvás, hogy holnap jól nézhessem meg Regensburg városát.
'stét!
2010. április 14., szerda
Brüsszel
A város két része említendő meg: a belvárosi betondzsungel és a rögtön mellette lévő hangultaos, korabeli építményekkel sűrűn épített ó városrész. Érdekes, hogy egyikből a másikba percek alatt át lehet érni.
Reggel az atomium megtekintésével kezdtük. Ez egy 168 milliárdszoros nagyítása egy vas kristálynak, ami ekképp 102 méter magasra építtetett. 9 atomból áll, melyek kötéseiben lift és mozgólépcső működik. 1958-ban épült az akkori világkiállítás emlékére és sokáig a város legmagasabb építményének számított. Sajnos idő nem volt belemenni, de kívülről is mély benyomást keltett bennünk. Nekem legjobban az tetszik benne, ahogy több kilométeres távolságból kitűnik a körülötte levő építmények közül magassága és fémes csillogása folytán.
Ezt buszos városnézés, majd parlamenti látogatás, EU-s tájékoztatás, érdekes zöldségebéd, parlamenti előadás, majd központi városnézés következett. A városnézés a Grand Plas és a pisilő kisfiú megtekintésében merült ki.
Brüsszel - legalábbis ebben az időszakban - elég szemetes. Ez, gondolom, nem a belgák hanyagsága, hanem az ott élő, fejletlenebb országból származó lakók miatt van. Mert, ugye Brüsszel Európa fővárosa.
Szájtátás után flekkenvacsora a török La Belle Epoque étteremben, majd sörözés, oszt a szokásos s most alusz.
Jóélyt!
Reggel az atomium megtekintésével kezdtük. Ez egy 168 milliárdszoros nagyítása egy vas kristálynak, ami ekképp 102 méter magasra építtetett. 9 atomból áll, melyek kötéseiben lift és mozgólépcső működik. 1958-ban épült az akkori világkiállítás emlékére és sokáig a város legmagasabb építményének számított. Sajnos idő nem volt belemenni, de kívülről is mély benyomást keltett bennünk. Nekem legjobban az tetszik benne, ahogy több kilométeres távolságból kitűnik a körülötte levő építmények közül magassága és fémes csillogása folytán.
Ezt buszos városnézés, majd parlamenti látogatás, EU-s tájékoztatás, érdekes zöldségebéd, parlamenti előadás, majd központi városnézés következett. A városnézés a Grand Plas és a pisilő kisfiú megtekintésében merült ki.
Brüsszel - legalábbis ebben az időszakban - elég szemetes. Ez, gondolom, nem a belgák hanyagsága, hanem az ott élő, fejletlenebb országból származó lakók miatt van. Mert, ugye Brüsszel Európa fővárosa.
Szájtátás után flekkenvacsora a török La Belle Epoque étteremben, majd sörözés, oszt a szokásos s most alusz.
Jóélyt!
2010. április 13., kedd
Midibusz
Ez egy olyan közlekedési eszköz, amely 28 férőhelyes, avagy, ha 28 ember képes felgyűrődni rá, helyes. Gyűrődésen kívül ugyanis más minőségben nem lehet felférni egy ilyen kis izére. Na, 24 órán keresztül ezzel zötykölődtünk. Aludni nemigen lehetett, mivel az öt percen belül különböző testi fájdalmakat idézett elő. Végre megérkeztünk Belgiumba, kajáltunk, most pedig innen, a Formula 1 nevezetű hotelből (hostel) írok. Van közös zuhanyzó, mely - hogy is fejezzem ki magam - ötszöri aktív használat után bokáig bundás; az ajtók viszont számkóddal nyílnak...
Finom volt a flekken vacsorára egy török étteremben.
A holnapi program az Atomium, Parlament, különböző beszédek s még kitudja, mi. Programom van, de túl álmos vagyok előszedni.
Majd holnap a többit.
Finom volt a flekken vacsorára egy török étteremben.
A holnapi program az Atomium, Parlament, különböző beszédek s még kitudja, mi. Programom van, de túl álmos vagyok előszedni.
Majd holnap a többit.
2010. április 12., hétfő
Elszámolás és Brüsszel
Végre másfél hónap után sikerült elszámolni a diszpécserrel a céges tartozásokat. Igaz, hogy pénzosztásra még nem került sor, de már tudjuk, ki kinek mennyivel tartozik.
Volt még egy jó gitározás és éneklés "G"-vel, ahol kicsi "D" volt a türelmetlen hallgató, de mindenképp mindenkinek jól esett a délután. Ezek után irány Brüsszel és ezzel együtt több, mint 24 óra buszozás.
Finom volt az otthonról hozott bécsi szelet.
Kilométerekre felkészül. Pá!
Volt még egy jó gitározás és éneklés "G"-vel, ahol kicsi "D" volt a türelmetlen hallgató, de mindenképp mindenkinek jól esett a délután. Ezek után irány Brüsszel és ezzel együtt több, mint 24 óra buszozás.
Finom volt az otthonról hozott bécsi szelet.
Kilométerekre felkészül. Pá!
Új gumik
Na jó, nem teljesen újak, de az idén még nem voltak az autón. Végre sikerült kicserélni. A kormány apró rázkódása is egyből elmúlt, ami azt jelentette, hogy ahol tavaly tetettem fel a téli gumit, ott nem rakták fel rendesen. Többet oda se megyek.
Ja, s ma délelőtt még meg is mostam szép tisztára a kocsit.
Volt még sok gitározás, meg éneklés tavakon-tópartokon (óriási a zillető a videón), meg autókázás és tiszta jó volt. "E" megtanította a tizenkét angol igeidőnek a nevét, meg elmondta, hogy miről is szólnak azok valójában, így már majnem tudok angolul. Már csak az van hátra, hogy melyiket hogy kell használni. De majd arra is s biztos még sok ilyenre sor kerül majd :D
Holnap este indulok Brüsszelbe, úgyhogy valószínűleg nem leszek bőbeszédű az elkövetkező pár napban, számszerint péntekig.
Érdekesség: tegnap este vettem észre, hogy valaki rákattant amerikából a blogomra és lefordíttatta google tanslatorral. Érdemes beleolvasni. Híres lettem!
Finom volt a csirkés gyros egyik sarki bódéba s jó sokáig kitartott nyóc lejér.
Szép éjszakát, jó álmokat!
S a bejegyzés címéhez kapcsolódva ide utóírok egy witzet:
Jótündér kisasszony fogadóórát tart és mindenkinek segít, aki őt felkeresi. Bemegy hozzá a vak, két perc múlva boldogan kiabálja:
-Látok! Látok!
Következik a sánta a mankójával. Két perc múlva:
-Hurrá! Tudok szaladni!
A tolószékes nyomorékra kerül a sor. Kis idő múlva vidáman gurul ki:
-Új gumik! Új gumik!
Ja, s ma délelőtt még meg is mostam szép tisztára a kocsit.
Volt még sok gitározás, meg éneklés tavakon-tópartokon (óriási a zillető a videón), meg autókázás és tiszta jó volt. "E" megtanította a tizenkét angol igeidőnek a nevét, meg elmondta, hogy miről is szólnak azok valójában, így már majnem tudok angolul. Már csak az van hátra, hogy melyiket hogy kell használni. De majd arra is s biztos még sok ilyenre sor kerül majd :D
Holnap este indulok Brüsszelbe, úgyhogy valószínűleg nem leszek bőbeszédű az elkövetkező pár napban, számszerint péntekig.
Érdekesség: tegnap este vettem észre, hogy valaki rákattant amerikából a blogomra és lefordíttatta google tanslatorral. Érdemes beleolvasni. Híres lettem!
Finom volt a csirkés gyros egyik sarki bódéba s jó sokáig kitartott nyóc lejér.
Szép éjszakát, jó álmokat!
S a bejegyzés címéhez kapcsolódva ide utóírok egy witzet:
Jótündér kisasszony fogadóórát tart és mindenkinek segít, aki őt felkeresi. Bemegy hozzá a vak, két perc múlva boldogan kiabálja:
-Látok! Látok!
Következik a sánta a mankójával. Két perc múlva:
-Hurrá! Tudok szaladni!
A tolószékes nyomorékra kerül a sor. Kis idő múlva vidáman gurul ki:
-Új gumik! Új gumik!
2010. április 10., szombat
Rendőrök s zakuszka
A nap két legemlékezetesebb része. Mindkettő délelőtt történt s sikerült is jól elszarniuk a nap eme intervallumát.
Hogy is kezdődött?
Ma tíztől képzés volt. Későn keltem a fél tízes induláshoz. Ígyhát gyorsan lenyomtam két zakuszkás kenyeret félálomban és mosakodás, aztán nyomás le a kocsihoz s irány Debrecen. Még talán időben oda is értem volna, ha nem szólnak közbe rendőr elvtársék valahol a Hosszúpályi út második falujában. Mikor még messze voltam, már ügyesen kiállt a rendőr bácsi s meszelt a levegőbe, hogy jól lássam, hogy ebből biza megállítás lessz.
Félrehúztam, beszót illedelmes megszólítással, tele kedveskedő jelzős szószerkezetekkel, hogy:
-Forgalmit, jogosítványt!
Asszem, pontosan idéztem a felém idézett szavai költői fordulatokat rejtelmező tömkelegét. Tehát eddig így. Odaadtam szépen, mosolygósan, hogy:
-Tessék parancsolni
Élt is a lehetőséggel, jött a parancs:
-Biztosítást!
Odaadtam. Nem lelt fel semmi gyanúsat. Jött a következő:
-Állítsa meg a motort, nyissa fel a csomagtartót! - jött a következő, immár az összetett mondatok fajtájába sorolható hozzámszólása.
Megtettem.
Láttam, hogy nagyon fürkész a szemével valamit, amit hátha nem talál meg, de nagy sajnálkozására minden ott volt, ami kötelező. "Nahát, akkor mit találjon ki, hogy valami miatt meg tudjon büntetni?" - gondolta magában s azt hitte, nem veszem észre. Tévedett.
-Mit ír a pótkeréken? - kérdezte (tudni illik, nem tudta a szerelő megragasztatni az egyik lyukas kereket, ezért pótkerékkel kényszerültem még ezen a héten járni). Szóval:
-Mit ír a pótkeréken? - kérdi illedelmesen.
Há mondom:
-80 km/h.
Felcsillant a szeme:
-S Ön meddig megy - kérdi tőlem
-Debrecenig
-S onnan haza?
-Igen.
S akkor it most azt hitte, nyert:
-Háde az több, mint nyolcvan km.
-Hát persze, hogy több - mondom.
-De csak nyolcvanat ír rajta nemde?
Na, mondom magamba, télleg valóságon alapulnak a rendőrviccek:
-Igen - mondom -, de az nem km, hanem km/h.
Vagyis mehetek bármennyit vele, csak ne gyorsabban, mint nyolcvan km/h. Na, de itt vérszemet kapott, hogy megint nem tud belekötni semmibe.
Nézelődött, gondolkozott, aszongya:
-Kopottak a gumik.
-Hű - mondom - igen, tényleg azok.
-Tudja, hogy itt Magyarországon nálunk az a törvény, hogy ezért elvehetjük az autó forgalmi engedélyét?
-Hát nem - mondom -, nem vagyok magyarországi, ugyebár.
Na, itt érezte, hogy győzött, bár igaz, a gumik nem voltak lekopva a kopásjelzőig, így tudtommal legális még velük járni. De hát kitudja, Magyarországon mi a szabály.
Odahívott az autójához, ott átvett a társa.
-Nem veszem el a forgalmit - aszondja -, hanem adok egy húszezer forintos bírságot. Jó lesz?
-Hát - mondom -, neméppen. Nem lehetne valahogy más megoldást kitalálni?
S itt még kicsit értetlenkedtünk s aztán sikerült megvesztegetnem tízezer forinttal.
Itt most nem szabadna írjak erről, mert elméletileg ő is és én is börtönbe fogunk kerülni, ha más megtudja (erről tájékoztatott). Úgyhogy kezeljétek titokként lécci.
Másik dolog. Eleresztettek végre a rendőrök, de el kezdett fájni kegyetlenül a hasam a reggeli gyors zakuszkaevéstől. Mire beértem Debrecenbe s leparkoltam, már szikrázott a szemem. Olyan rosszul voltam háromnegyed órán keresztül, hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Égett a gyomrom, hányingerem volt, szédültem, nem volt semmi erőm. Végül annyira megembereltem magam, hogy kimásztam a kocsiból és nagyon nagyon lassan elballagtam a képzés helyére, de közben háromszor majdnem összeestem. Éreztem, hogy leragad a szemem s kész. Na, de nagy nehezen megtettem tíz perc alatt azt a hétszáz métert. Így történt, hogy késtem egy órát a képzésről. Pont szünet volt. Amint megláttak a diáktársaim, megnyugtattak, hogy tényleg szarul nézek ki. Valahogy lekínlódtam még egy órát terítgetéssel, szalvétahajtogatással s aztán, végre teljesen helyrekattantam. Sikerült átgyűrnöm a gyomromon a zakuszkát s még azér se hánytam ki. Nehogymá!
Na, ez a két emlékezetes dolog történt ma. Ezen kívül volt szakmai és angol képzés, ahol többek között Kedves Péter megtudta, hogy, ha minden igaz, fix két hét múlva mehet vizsgázni, ha úgy gondolja, hogy eléggé fel van készülve. Szerintem úgy gondolja, úgyhogy holnap be is jelentkezik a központnál a vizsgára ímélben.
Hazafele jövet nem volt baj, de minden esetre holnap lecserélem a téli gumikat nyárira. Azok majdnem újak, éshát persze azért már ideje is...
Itthon volt gitározás, hálózatos zenahallgatás s egy jó hosszú blogbejegyzés.
Finom volt a zakuszkás kenyér, de bár ne ettem volna meg.
Érdekesség: miért neveztem a blogomat "messzevanausztráliának", olyan alcímmel, hogy "...avagy hosszú, rögös utam itthonról Ausztráliáig", ha nem is arról szól.
Válasz: hát azért, kérem, mert attól, hogy nem csak arról írok, hogy halad a terv, még nem elhanyagolható a sok többi dolog sem a végcél beteljesedésében. Remélem, tisztán fogalmaztam. Ha nem, rá lehet kérdezni.
Üdv akkor mindenkinek, s vigyázat! Először igazán felébredni s csak aztán zakuszkázni!
Hogy is kezdődött?
Ma tíztől képzés volt. Későn keltem a fél tízes induláshoz. Ígyhát gyorsan lenyomtam két zakuszkás kenyeret félálomban és mosakodás, aztán nyomás le a kocsihoz s irány Debrecen. Még talán időben oda is értem volna, ha nem szólnak közbe rendőr elvtársék valahol a Hosszúpályi út második falujában. Mikor még messze voltam, már ügyesen kiállt a rendőr bácsi s meszelt a levegőbe, hogy jól lássam, hogy ebből biza megállítás lessz.
Félrehúztam, beszót illedelmes megszólítással, tele kedveskedő jelzős szószerkezetekkel, hogy:
-Forgalmit, jogosítványt!
Asszem, pontosan idéztem a felém idézett szavai költői fordulatokat rejtelmező tömkelegét. Tehát eddig így. Odaadtam szépen, mosolygósan, hogy:
-Tessék parancsolni
Élt is a lehetőséggel, jött a parancs:
-Biztosítást!
Odaadtam. Nem lelt fel semmi gyanúsat. Jött a következő:
-Állítsa meg a motort, nyissa fel a csomagtartót! - jött a következő, immár az összetett mondatok fajtájába sorolható hozzámszólása.
Megtettem.
Láttam, hogy nagyon fürkész a szemével valamit, amit hátha nem talál meg, de nagy sajnálkozására minden ott volt, ami kötelező. "Nahát, akkor mit találjon ki, hogy valami miatt meg tudjon büntetni?" - gondolta magában s azt hitte, nem veszem észre. Tévedett.
-Mit ír a pótkeréken? - kérdezte (tudni illik, nem tudta a szerelő megragasztatni az egyik lyukas kereket, ezért pótkerékkel kényszerültem még ezen a héten járni). Szóval:
-Mit ír a pótkeréken? - kérdi illedelmesen.
Há mondom:
-80 km/h.
Felcsillant a szeme:
-S Ön meddig megy - kérdi tőlem
-Debrecenig
-S onnan haza?
-Igen.
S akkor it most azt hitte, nyert:
-Háde az több, mint nyolcvan km.
-Hát persze, hogy több - mondom.
-De csak nyolcvanat ír rajta nemde?
Na, mondom magamba, télleg valóságon alapulnak a rendőrviccek:
-Igen - mondom -, de az nem km, hanem km/h.
Vagyis mehetek bármennyit vele, csak ne gyorsabban, mint nyolcvan km/h. Na, de itt vérszemet kapott, hogy megint nem tud belekötni semmibe.
Nézelődött, gondolkozott, aszongya:
-Kopottak a gumik.
-Hű - mondom - igen, tényleg azok.
-Tudja, hogy itt Magyarországon nálunk az a törvény, hogy ezért elvehetjük az autó forgalmi engedélyét?
-Hát nem - mondom -, nem vagyok magyarországi, ugyebár.
Na, itt érezte, hogy győzött, bár igaz, a gumik nem voltak lekopva a kopásjelzőig, így tudtommal legális még velük járni. De hát kitudja, Magyarországon mi a szabály.
Odahívott az autójához, ott átvett a társa.
-Nem veszem el a forgalmit - aszondja -, hanem adok egy húszezer forintos bírságot. Jó lesz?
-Hát - mondom -, neméppen. Nem lehetne valahogy más megoldást kitalálni?
S itt még kicsit értetlenkedtünk s aztán sikerült megvesztegetnem tízezer forinttal.
Itt most nem szabadna írjak erről, mert elméletileg ő is és én is börtönbe fogunk kerülni, ha más megtudja (erről tájékoztatott). Úgyhogy kezeljétek titokként lécci.
Másik dolog. Eleresztettek végre a rendőrök, de el kezdett fájni kegyetlenül a hasam a reggeli gyors zakuszkaevéstől. Mire beértem Debrecenbe s leparkoltam, már szikrázott a szemem. Olyan rosszul voltam háromnegyed órán keresztül, hogy nem tudtam kiszállni az autóból. Égett a gyomrom, hányingerem volt, szédültem, nem volt semmi erőm. Végül annyira megembereltem magam, hogy kimásztam a kocsiból és nagyon nagyon lassan elballagtam a képzés helyére, de közben háromszor majdnem összeestem. Éreztem, hogy leragad a szemem s kész. Na, de nagy nehezen megtettem tíz perc alatt azt a hétszáz métert. Így történt, hogy késtem egy órát a képzésről. Pont szünet volt. Amint megláttak a diáktársaim, megnyugtattak, hogy tényleg szarul nézek ki. Valahogy lekínlódtam még egy órát terítgetéssel, szalvétahajtogatással s aztán, végre teljesen helyrekattantam. Sikerült átgyűrnöm a gyomromon a zakuszkát s még azér se hánytam ki. Nehogymá!
Na, ez a két emlékezetes dolog történt ma. Ezen kívül volt szakmai és angol képzés, ahol többek között Kedves Péter megtudta, hogy, ha minden igaz, fix két hét múlva mehet vizsgázni, ha úgy gondolja, hogy eléggé fel van készülve. Szerintem úgy gondolja, úgyhogy holnap be is jelentkezik a központnál a vizsgára ímélben.
Hazafele jövet nem volt baj, de minden esetre holnap lecserélem a téli gumikat nyárira. Azok majdnem újak, éshát persze azért már ideje is...
Itthon volt gitározás, hálózatos zenahallgatás s egy jó hosszú blogbejegyzés.
Finom volt a zakuszkás kenyér, de bár ne ettem volna meg.
Érdekesség: miért neveztem a blogomat "messzevanausztráliának", olyan alcímmel, hogy "...avagy hosszú, rögös utam itthonról Ausztráliáig", ha nem is arról szól.
Válasz: hát azért, kérem, mert attól, hogy nem csak arról írok, hogy halad a terv, még nem elhanyagolható a sok többi dolog sem a végcél beteljesedésében. Remélem, tisztán fogalmaztam. Ha nem, rá lehet kérdezni.
Üdv akkor mindenkinek, s vigyázat! Először igazán felébredni s csak aztán zakuszkázni!
Jönnek az illatok?
Azon gondolkoztam, hogy hogy is alakult ki a zene. Először kezdődött ugye a tűz körüli ritmusra ugrálással, dobolással. Tehát első volt a ritmus, meg a hang. Utána, hogy szebb legyen, jött a dallam. Kellett még valami. Kiatlálták a különféle hagnszereket. Mikor már a hallással érzékelhető skálát zeneileg teletömték mindennel, hogy szebb legyen, rájöttek, hogy nagy szerepet játszik a látvány. Gyorsan kitaláltak hatlmasabbnál nagyobb színpadokat, kápráztató világítást és pirotechnikai effekteket.
Eddig ennyi. Én viszont még tovább fűzném és behoznám a testi érzékelést, mint újabb teret a zene átérzésének tetőzése érdekében. Egy száguldó autóban pl kemény rokkot, meg pörgős zenét jó hallgatni; hosszú utazásnál valami lagymatagabb a jó; döcögésnél meg találó a népzene. Tehát eddig van hallás, látás, testi érzékelés.
És akkor itt jön képbe a szaglás. A jövő koncertjein már valószínűleg rózsa és levendula illatot fognak a közönségre fújni lagymatag zene hallatán; keményebb, zúzósabb zenénél újhangszer-, újgumi-, újkönyv- és olajszagot, népzenénél pedig kovászos uborka aromát, sarjú-, esetleg istállószagot.
Vajon igazam lesz?
Másik téma, hogy ma biciklit és autót szereltem - úgy tűnik, sikeresen. Két biciklit rendberaktam, az autón pedig végre valahára helyrehoztam a zárt, amit fél éve feltörtek/letörtek és most már tudom nyitni/zárni a kormány felőli ajtót es/is. Sőt, már a riasztón is gondolkozom.
Volt még nyugovós "E&P" válogatás, gitározás és sikerült majdnem teljesen kipakolni az otthonról hozott dolgokat. Már csak pár ruha maradt hátra.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel ki is ürült a levesarzenál. Ezentúl valamiket kell kotyvasszak, de nem ijedek meg, mer a hűtőbenlapul kerekedik ötven tojás.
Holnap majd' egész nap debreceni képződés. Most a szokásos, oszt:
"Az elalvás a nap legszebb pillanata, aludjon Ön is ................... el!"
Eddig ennyi. Én viszont még tovább fűzném és behoznám a testi érzékelést, mint újabb teret a zene átérzésének tetőzése érdekében. Egy száguldó autóban pl kemény rokkot, meg pörgős zenét jó hallgatni; hosszú utazásnál valami lagymatagabb a jó; döcögésnél meg találó a népzene. Tehát eddig van hallás, látás, testi érzékelés.
És akkor itt jön képbe a szaglás. A jövő koncertjein már valószínűleg rózsa és levendula illatot fognak a közönségre fújni lagymatag zene hallatán; keményebb, zúzósabb zenénél újhangszer-, újgumi-, újkönyv- és olajszagot, népzenénél pedig kovászos uborka aromát, sarjú-, esetleg istállószagot.
Vajon igazam lesz?
Másik téma, hogy ma biciklit és autót szereltem - úgy tűnik, sikeresen. Két biciklit rendberaktam, az autón pedig végre valahára helyrehoztam a zárt, amit fél éve feltörtek/letörtek és most már tudom nyitni/zárni a kormány felőli ajtót es/is. Sőt, már a riasztón is gondolkozom.
Volt még nyugovós "E&P" válogatás, gitározás és sikerült majdnem teljesen kipakolni az otthonról hozott dolgokat. Már csak pár ruha maradt hátra.
Finom volt a fokhagymás leves, amivel ki is ürült a levesarzenál. Ezentúl valamiket kell kotyvasszak, de nem ijedek meg, mer a hűtőben
Holnap majd' egész nap debreceni képződés. Most a szokásos, oszt:
"Az elalvás a nap legszebb pillanata, aludjon Ön is ................... el!"
2010. április 9., péntek
Autó, képzés, kisgyerek
A mai nap három legfőbb jellemzője. Első a kisgyerek: "D". "G" barát(o)/(nő)m fia. Bő másfél éves én nagyon jópofa kisgyerek. Déltől délutánig vele és "G"-vel töltöttem az időt, jól eljátszogattunk, elbeszélgettünk. Szóba jöttek régi, jelenlegi és még meg nem történt dolgok. Tanulságos volt.
Következő momentum Seat úr elhozása volt "I" autószerelő úrtól. Kb 180 Euroba került de elég sok betegségből kigyógult. Még kell cserélni rajta teleszkópot, csomagtartófeszítőt, ablaktörlőfogantyút és rendbe kell hozni az ABS-t. Még ma szarozott a turbó, azzal is kell csinálni valamit. S akkor pontra lesz téve a autó.
Minden képp elmondhatom róla, hogy sokkal erősebb lett a szervíz után. Érződik, hogy gyógyulófélben van.
Harmadik dolog a debreceni képződés. Ma angol volt. Haladgatok, tanulgatok, valami csak lesz belőle.
Érdekesség, hogy milyen jó visszagondolni a nagyon kiskori emlékekre. Nekem az első emlékem (ami biztos, hogy emlék, nem pedig valami mesélésből kialakult homálykép) az az, hogy bölcsődében kiságyban kapaszkodok, a nevelőnők pedig mászkálnak a halomra rakott bilikkel az ölükben, aztán meg emlékszem a fényképezőgépre, amitől nagyon féltem.
Már várom, hogy feküdjek le és azon gondolkozzam az ágyban félálomban, hogy emlékszem-e valami mégkorábbi eseményre, úgyhogy most a szokásos s aztán megyek s ki is próbálom.
Finom volt a bableves.
Gondolkozzatok vissza ti is. Érdekes.
Szi!
Következő momentum Seat úr elhozása volt "I" autószerelő úrtól. Kb 180 Euroba került de elég sok betegségből kigyógult. Még kell cserélni rajta teleszkópot, csomagtartófeszítőt, ablaktörlőfogantyút és rendbe kell hozni az ABS-t. Még ma szarozott a turbó, azzal is kell csinálni valamit. S akkor pontra lesz téve a autó.
Minden képp elmondhatom róla, hogy sokkal erősebb lett a szervíz után. Érződik, hogy gyógyulófélben van.
Harmadik dolog a debreceni képződés. Ma angol volt. Haladgatok, tanulgatok, valami csak lesz belőle.
Érdekesség, hogy milyen jó visszagondolni a nagyon kiskori emlékekre. Nekem az első emlékem (ami biztos, hogy emlék, nem pedig valami mesélésből kialakult homálykép) az az, hogy bölcsődében kiságyban kapaszkodok, a nevelőnők pedig mászkálnak a halomra rakott bilikkel az ölükben, aztán meg emlékszem a fényképezőgépre, amitől nagyon féltem.
Már várom, hogy feküdjek le és azon gondolkozzam az ágyban félálomban, hogy emlékszem-e valami mégkorábbi eseményre, úgyhogy most a szokásos s aztán megyek s ki is próbálom.
Finom volt a bableves.
Gondolkozzatok vissza ti is. Érdekes.
Szi!
2010. április 8., csütörtök
Lemaradás
Nem jó hanyagolni a blogot. Nem nagyon maradtam le, de az utóbbi héten mindig az az előtt való napit jegyeztem be s sehogyse sikeredett, hogy utolérjem magam, csak ma.
A baj az vele, hogy, ha hanyagolom, akkor kimaradnak belőle olyan érdekes részletek, mint pl érdekességek rólam, vagy különféle esztétikai élmények. Mondjuk, ezek az időhiánynak és a külföldi lustaságnak is betudhatók.
Jó dolog, amit elfelejtettem mondani, hogy jövő kedden húzok el egyet Brüsszelbe parlament látogatni a Tusványos szervezőcsapattal. Úgy gondolhatták politikusaink, hogy, ha már megpályáztatták velem a "biztos" bejutást gyakornoki posztra és aztán visszadobták azért, mert nincs középfokú nyelvvizsgám, akkor legalább egy ennyivel kárpótoljanak. Végül is egy kirándulás sem rosz. Kedden reggel megyünk Budapestre busszal, onnan repülünk s csütörtökre vissza. Ez az utazási program.
Másik dolog. A mai nap a gitáré volt. Voltunk "E"-vel gitárt vásárloni és találtunk is egy tiszta vagányat 55 Euroért. Szépen szól, fekete s klasszikus. Kicsit tanulgattunk is jácodni s most már elég jól meneget.
Ha már más vesz magának hangszert, akkor hát én is meg kellett lepjem magamat valamilyen istrumentummal... így esett a választás egy 8 Euros herflire, amit nagyon szeressek, mert szépen szól. Fogok vele majd szépeket zenélni, csak nagyon nehéz megtanulni rajta a hanghajlítást. Majdcsak összejön valahogy.
Finom volt az "An" féle bableves. A héten úgy néz ki, hogy a reggeliebédvacsora mind leves lesz, mert annyi van, hogy, ha nem, akkor rámromlik. Drukkoljatok nekem.
Mai érdekesség rólam, hogy nagyon szeretem, ha egy jó minőségű alkatrész talál egy másik jó minőségű alkatrészbe/-hoz/-re. Az a legvagányabb dolog, mikor beépítek a márkás biciklibe valami mégmárkásabbat és az olyan jó fixen talál bele. Rendesen megjön tőle az étvágyam.
Na, most még eszem egy kis bablevest, aztán a szokásos.
Búcsú mindenkitől reggelig!
A baj az vele, hogy, ha hanyagolom, akkor kimaradnak belőle olyan érdekes részletek, mint pl érdekességek rólam, vagy különféle esztétikai élmények. Mondjuk, ezek az időhiánynak és a külföldi lustaságnak is betudhatók.
Jó dolog, amit elfelejtettem mondani, hogy jövő kedden húzok el egyet Brüsszelbe parlament látogatni a Tusványos szervezőcsapattal. Úgy gondolhatták politikusaink, hogy, ha már megpályáztatták velem a "biztos" bejutást gyakornoki posztra és aztán visszadobták azért, mert nincs középfokú nyelvvizsgám, akkor legalább egy ennyivel kárpótoljanak. Végül is egy kirándulás sem rosz. Kedden reggel megyünk Budapestre busszal, onnan repülünk s csütörtökre vissza. Ez az utazási program.
Másik dolog. A mai nap a gitáré volt. Voltunk "E"-vel gitárt vásárloni és találtunk is egy tiszta vagányat 55 Euroért. Szépen szól, fekete s klasszikus. Kicsit tanulgattunk is jácodni s most már elég jól meneget.
Ha már más vesz magának hangszert, akkor hát én is meg kellett lepjem magamat valamilyen istrumentummal... így esett a választás egy 8 Euros herflire, amit nagyon szeressek, mert szépen szól. Fogok vele majd szépeket zenélni, csak nagyon nehéz megtanulni rajta a hanghajlítást. Majdcsak összejön valahogy.
Finom volt az "An" féle bableves. A héten úgy néz ki, hogy a reggeliebédvacsora mind leves lesz, mert annyi van, hogy, ha nem, akkor rámromlik. Drukkoljatok nekem.
Mai érdekesség rólam, hogy nagyon szeretem, ha egy jó minőségű alkatrész talál egy másik jó minőségű alkatrészbe/-hoz/-re. Az a legvagányabb dolog, mikor beépítek a márkás biciklibe valami mégmárkásabbat és az olyan jó fixen talál bele. Rendesen megjön tőle az étvágyam.
Na, most még eszem egy kis bablevest, aztán a szokásos.
Búcsú mindenkitől reggelig!
2010. április 6., kedd
Hazafele otthonról
Boldogfalváról Váradra jövet szerencsételenül és mégis szerencsésen zajlott le az utam. Kaptam egy durrdefektet valamelyik Segesvár utáni faluban, amit a zuhogó esőben gyorsan kicseréltem. Haladtam tovább a pótkerékkel arra gondolva, hogy milyen szar lenne, ha most kilyukadna egy másik kerekem is, mert akkor nem lenne, mire kicseréljem. És hát nem bekövetkezett. Annyi szerencsém volt, hogy már megérkeztem Váradra és éppen kibírta a szerelőig, de akkor már teljesen lapos volt. Így jártam. Szerencsétlenül a szerencsétlenségben.
Tehát, mint a fentiekből kiderül, elvittem az autót a szerelőhöz végre. Elmondtam a bajait, azt mondtsa, csütörtök délutánig a nagyja meglesz, hogy tudjak eljutni valahogy Debrecenbe. S majd, ha visszahoztam, megjavítja, ami még hátra maradt. Remélem, nem fog elkérni egy fél vagyont...
Finom volt az otthoni fokhagymás leves.
Most fáradt s végre kihasználja, hogy itton van, úgyhogy a szokásos s alsz.
Minden jót!
Tehát, mint a fentiekből kiderül, elvittem az autót a szerelőhöz végre. Elmondtam a bajait, azt mondtsa, csütörtök délutánig a nagyja meglesz, hogy tudjak eljutni valahogy Debrecenbe. S majd, ha visszahoztam, megjavítja, ami még hátra maradt. Remélem, nem fog elkérni egy fél vagyont...
Finom volt az otthoni fokhagymás leves.
Most fáradt s végre kihasználja, hogy itton van, úgyhogy a szokásos s alsz.
Minden jót!
2010. április 5., hétfő
Kocsika
Folytatódott délben az utazás itthonról (Várad) haza Gyergyóba, majd "K"-tól való gyors és esős búcsúvétel és egy-két otthoni számla elhozása után elindultam haza Boldogfalvára. Otthon édesanyám finom étellel, Füles sáros mancsokkal várt. Mindketten mindkettővel elhalmoztak. A sült csirkehús volt a finomabb.
Most gyors alvás, mert holnap délben indulás haza Váradra.
Mindenhol jó, de legjobb otthon. Csak azt mondja meg valaki, az hol van?
Üdv,
-P.
Most gyors alvás, mert holnap délben indulás haza Váradra.
Mindenhol jó, de legjobb otthon. Csak azt mondja meg valaki, az hol van?
Üdv,
-P.
Megérkeztem
Hajnali öt. Itt vagyok Váradon végre. Autókáztunk és bicikliztünk jó sokat. Nyolckor kezdődött a nap, úgyhogy az alvás nagyon hiányzik.
Jó volt Beécsben és Pozsonyban a kerekezés. A biciklézések lefolyása: csomagok, biciklik kipakolása, elsőkerék felszerelése, csomagok visszapakolása, híresebb helyek gyors meglátogatása (3-4 óra), vissza az autóhoz, csomagok kipakolása, biciklikerék levétele, bepakolás s indulás tovább. Pozsonyban elfelejtettük, hol az autó, de röpke másfél órás bolyongás után egyből megtaláltuk. Épületek szépek, emberek civilizáltabbak, utcák tisztábbak, hajléktalan kevesebb, tápos rengeteg. Főleg Bécsben.
Finomak voltak a sonkás szendvicsek útközben.
Most alvás, mert az kell.
Kellemes húsvét másodnapját másoknak is!
Jó volt Beécsben és Pozsonyban a kerekezés. A biciklézések lefolyása: csomagok, biciklik kipakolása, elsőkerék felszerelése, csomagok visszapakolása, híresebb helyek gyors meglátogatása (3-4 óra), vissza az autóhoz, csomagok kipakolása, biciklikerék levétele, bepakolás s indulás tovább. Pozsonyban elfelejtettük, hol az autó, de röpke másfél órás bolyongás után egyből megtaláltuk. Épületek szépek, emberek civilizáltabbak, utcák tisztábbak, hajléktalan kevesebb, tápos rengeteg. Főleg Bécsben.
Finomak voltak a sonkás szendvicsek útközben.
Most alvás, mert az kell.
Kellemes húsvét másodnapját másoknak is!
2010. április 3., szombat
Utolsó egész nap idekint
Megvolt a biciklizéz. Nem kell nyagy dologra gondolni, alig tíz km-t bicikliztünk, de azt jó két óra alatt. Szegény "T"-nek nem volt könnyű pótkerékkel 10 km/h-nál gyorsabban gürüzdölni, nameg egy játszótérnél is megálltunk. Ez utóbbi kicsit más, mint nálunk. Nem vasból van minden játék, mint hajdanán nálunk azok a kommunista időket túlélt hinták meg mászókák. Itt minden ügyesen fából, hinta, alatta műsalak, libikóka lipinka, homokozó igazi homokkal s egy pár olyan játék, amiknek nem is tudom a neveit.
Finom volt a gulyás leves.
Holnap reggel indulás haza, de közben megállunk Bécsben és Pozsonyban kerekezni.
Kellemes Húsvét első napját!
Finom volt a gulyás leves.
Holnap reggel indulás haza, de közben megállunk Bécsben és Pozsonyban kerekezni.
Kellemes Húsvét első napját!
Külföldi pihengetés
Ami ma említésre méltó, az egy kis kocsikázás, tónézés, a többi pedig a sok finom étel. Gyerekre vigyázás, ellevés, most még valami film s alvás, me holnap biciklizős nap elé nézünk.
Finom volt az esti házi pizza.
Pá-pá!
Finom volt az esti házi pizza.
Pá-pá!
2010. április 2., péntek
Ósztria folytatás
Itthon (A), "T"-vel való tenglengés után kiléptünk plázázni, hogy haddlám, Ausztriában az miben más. Na, kb úgy kell elképzelni, mint otthon ötven év múlva más emberekkel. Megettünk egy finom pizzát, vettem egy jó cipőt, majd, mikor meguntuk, kivettük "T" a gyerekmegőrzőből (mert itt olyan is van - ingyen), fellifteztünk az ötödikre az autóhoz és irány haza. Itthon film s miegymás.
A gyerekmegőrzőről még annyit, hogy az nem úgy néz ki, mint az otthoniak, hogy van benne hátom szines labda, oszt azt a gyerekek dobigálják egymásnak, hanem olyan, hogy még én is ellennék benne egy álló napig. Több szintes, csúszda, csocsó, mászkáló, labdarengeteg, hullámvasút s minden szirszar van benne, amit nem lehet csak úgym egyszerűen megunni. Majd valamikor kipróbálom :D
Finom volt a Quattro Staggioni.
"Ccakát mindenkinek újra!
A gyerekmegőrzőről még annyit, hogy az nem úgy néz ki, mint az otthoniak, hogy van benne hátom szines labda, oszt azt a gyerekek dobigálják egymásnak, hanem olyan, hogy még én is ellennék benne egy álló napig. Több szintes, csúszda, csocsó, mászkáló, labdarengeteg, hullámvasút s minden szirszar van benne, amit nem lehet csak úgym egyszerűen megunni. Majd valamikor kipróbálom :D
Finom volt a Quattro Staggioni.
"Ccakát mindenkinek újra!
2010. április 1., csütörtök
Autókázós városnézés
Megtekintettük kívülről a linzi Neuer dómot, ami egy hattalmas katedrális (20 000 férőhelyes). Aztán belementünk s megtekintettük belülről is. Aztán, hogy biztos legyen, felmásztunk Linz legmagasabb pontjára a Pösstlingberg templomhoz és megnéztük felülről is.
Kicsit hűvös volt az idő, de az a látványt nem zavarta.
+ pihengetés, filmnézés stb.
Holnap plázázás lesz.
Finom volt a kolbász mustárral.
'Ccakát!
Kicsit hűvös volt az idő, de az a látványt nem zavarta.
+ pihengetés, filmnézés stb.
Holnap plázázás lesz.
Finom volt a kolbász mustárral.
'Ccakát!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)